47. fejezet - Hope.

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket. :)

A rész zenéje: YOUNG G - Ma is rólad km. Dukai Regina!
https://www.youtube.com/watch?v=uJ3R4UN4E9M

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

- Miért kell rögtön megtámadnod?

Nem hittem el, hogy már megint itt tartunk. Mostanra kezdem úgy érezni, hogy direkt csinálja. Olyan, mintha élvezné, mintha szüksége lenne a kettőnk között lévő feszültségre némi időközönként. Kezdett rohadtul elegem lenni a viselkedéséből. Miért nem lehetünk huzamosabb ideig boldogok?

- Harry én nem támadlak meg, egyszerűen, csak még nem döntöttem el. - ki sem kellett mondania, hogy a helyzet komolysága mennyire megijesztette. Nem mondom, hogy nekem nem nagy lépés, ami kissé természetesen még ijesztő is, de ha meg sem próbáljuk, akkor nem is derül ki, hogy működik-e a dolog. Ezt még mindig vissza lehet csinálni.

- Úgy csinálsz, mintha legalább a kezedet kértem volna meg. Nem kell ettől ennyire beparázni, csak azt kérem, hogy lakj velem, semmi többet. Én egyszerűen, csak mindig a közeledben akarok lenni, folyton veled lenni, melletted. Te ezt nem szeretnéd? - reménykedtem benne, hogy végre értelmesen átgondolja az ajánlatomat és nem az ellenségét fogja benne látni.

- Persze, hogy jó lenne, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyors? - húzza fel a szemöldökét. Hogy ne gondolnám.

- Ebben igazad van, gyors. De mi bajod a gyorsasággal. Szeretlek és elméletileg te is szeretsz engem, akkor mi a bökkenő?

- Valóban szeretlek, de nem tudom, hogy elég érett-e a kapcsolatunk ehhez. - hajtja le a fejét, mindig ezt csinálja, ha a sírás szélén áll. Nem akarja, hogy lássam.

- Figyelj, van egy ajánlatom. Gyere át hozzám egy hétre. Hozz át pár cuccot és ha letelik a hét, akkor eldöntöd, hogy tovább maradsz vagy minden marad a régi. - nagyon reméltem, hogy ez megfelelő kompromisszum lesz számára.

- Kompromisszum? - a mosolyából már tudtam, hogy nagyon közel vagyok a győzelemhez.

- Olyasmi.

- Legyen, de a hét legvégén, bármi is legyen a válaszom, nem fogsz megharagudni. - ultimátum adásban jók vagyunk.

- Oké.

- Ígérd meg. - szinte követelte.

- Ígérem Shee. - magamhoz kellett húznom, szorosan, hogy érezze komolyan beszélek.

- Köszönöm.

- Én köszönöm, hogy bele mentél. Akkor most siess pakolj össze, nap végén nálam találkozunk.

- Rendben.

***

Egész nap, csak az estére tudtam gondolni. Semmi másra. Izgatott és ideges is voltam egyszerre attól, hogy Sheera nálam lesz egy egész hétig és lehet, hogy még annál is tovább. Reméltem, hogy az eltelt egy hét után pozitív lesz a válasza és végleg nálam marad.

- Harry keresnek. - nyit be az irodámba Liam és eléggé feszültnek néz ki.

- Kicsoda? - valószínű, hogy nem egy olyan ember, akit most szívesen látnék.

- Wiliams. - a gyomrom összeugrott, amikor elhagyta a száját ez a név.

- Melyik?

- A fia. - vont vállat Liam, majd rám várt, hogy mondjak valamit.

- Hol van?

- Az asztalánál és feltétlenül, csak veled óhajt beszélni. - láttam rajta, hogy valami nagyon nem okés neki. 

- Van vele valaki? - nagyon reménykedtem benne, hogy nincsen egyedül és akkor nem tudunk belefolyni mindenféle kínos témába.

- Nincsen, egyedül az egyik táncosunk üldögél az ölében, eléggé undorító, ha engem kérdezel.

- Érdekes, nem nagyon szokta nyilvánosan ölelgetni őket.

- Nekem is feltűnt.

- Nyilván akar valamit. - sajnos abban is majdnem teljesen biztos voltam, hogy mit.

Muszáj voltam kideríteni, hogy mire készül.

- Á Harry végre, hogy kifáradtál. - egyértelmű volt a neheztelése.

- Sajnálom Mark, de sok dolgom volt. Miben segíthetek? - leültem mellé, amikor a szék felé mutogatott.

- Kíváncsi lennék, hogy azt a vörös démont, mikor láthatom?

- Egy, ne beszélj így a barátnőmről, kettő, fogalmam sincsen. - baromira nem tetszett, hogy így beszélt róla.

- Pedig lehetne, mert ha jól sejtem nem tud a klub mélyebb ügyeiről, ugye?

- Nem és szeretném, ha ez így is maradna. - ennél egyértelműbb nem is lehetne, ami a hátsó szándékát illeti.

- Ha elintézed, hogy még a héten táncoljon, akkor ígérem, hogy  a szám csukva marad.

- Most jól értelmezem, hogy te fenyegetsz engem? - eléggé felidegesített a viselkedésével.

- Én, ugyan nem. Csak szóltam, hogy mihez tartsd magad. Ha jól emlékszem, akkor sok pénzünk van a klubban és bizonyára nem szeretnél elesni ettől a több számjegyű összegtől.

- És gondolom a barátnőd és az apád jelenlegi felesége, nem szeretné megtudni, hogy félrebasztok.

- Harry csak ne menjünk bele a fenyegetőzésbe.

- Nem is tudom, hogy ki kezdett bele Mark. - komolyan megütöm, ha tovább folytatja.

- Fogd vissza magamat. A lány táncolni fog és ennyi. Gyere velem. - ezzel ott hagyott magamra, míg az egyik táncosomat a hátsó szobákhoz rángatta. Tudtam, hogy baszni viszi, ahogy mindig.

Este még mindig ezen a szeméten járt az agyam és azon, hogy addig nem fog leállni, míg meg nem kapja azt az átkozott táncát Sheerától. Nem fogom hagyni, hogy elárulja a klub sötét oldalát az biztos. Nem kell még egy tényező, amitől Sheera kiakadhat rám. Így is épp elég bajom van vele. Már szinte bealudtam a kanapén, amikor csengettek.

- Szia. - eléggé meglepődtem, amikor Shee állt előttem.

- Szia. Miért vagy ennyire meglepve? 

- Semmi, csak már félálomban voltam, gyere be. - bőröndöt húzva maga mögött sétált át a lakásom küszöbén.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek.

- Semmi baj, érted bármikor felkelek. - húztam magamhoz közelebb.

- Csakugyan?

- Természetesen. - csíptem bele a fenekébe.

- Harry.

- Pakolj ki. - ezzel néztem, ahogy beljebb sétál a lakásomba.

46. fejezet - Compulsion!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket. :)

A rész zenéje: Justin Bieber - What Do You Mean? (Acoustic Version)
https://www.youtube.com/watch?v=DKbgMQOigGQ


Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera

Jelen pillanatban meg sem tudtam volna fogalmazni, hogy mit érzek pontosan a kialakult helyzetről és az elhangzott mondatról. Egyszerre voltam meglepett, aggódó és kíváncsi. Még soha nem kavargott bennem ennyi érzelem, főleg nem egyszerre, egy dologtól. Folyamatosan az ő arca és a padló között járattam a tekintetemet. Nem tudtam mit mondjak, fogalmam sem volt róla. Nem akartam megbántani őt azzal, hogy elutasítom kapásból, de igent sem akartam mondani elhamarkodottan, mert akkor magamat csaptam volna be, mert egyértelmű volt számomra, hogy nem tudnám őszintén megformálni azt az igent. Viszont valamit válaszolnom kellett, mert igencsak láttam Harry arcán azt, hogy lassan, de biztosan pánikba esik. Valószínűleg ő is rájött, hogy váratlanul ért ez a kérdés és feltehetőleg idő előtt. Nem gondoltam ezelőtt az összeköltözésre, de lényegében felkeltette az érdeklődésemet ez a lehetőség.

- Válaszolj kérlek, bármit, csak szólalj meg. - erősen rámarkolt a kezemre, amit az övében tartott percek óta.

- Ne haragudj, csak váratlanul ért a kérdésed. - erőltettem magamra, hogy mosollyal az arcomon tudjak neki válaszolni, reménykedve, hogy nem lesz túl művi a hatása.

- Semmi gond. Őszintén, magamat is megleptem azzal, hogy volt bátorságom megkérdezni tőled. - valóban láttam rajta, hogy nem volt betervezett ez a felajánlás.

- Harry én tényleg szeretlek, de egyenlőre nem tudok választ adni neked. Ehhez nekem kell egy kis idő, hogy nyugodtan áttudjam gondolni és megfelelő döntést tudjak hozni. - reménykedtem benne, hogy nem fog megsértődni rám.

- Persze, annyi időt kapsz, amennyire csak szükséged van.

- Köszönöm. - adtam egy gyors csókot az ajkaira.

- Viszont most már mennem kellene, nem vet rám jó fényt, hogy folyton elkések a munkából. - imádtam, ahogy szokásos nevetése felhangzott.

- Lehet, hogy a főnöknek nem kellene elkésni-e, ezzel én is egyetértek. - karoltam át a nyakát.

- Lehetséges. Te ma merre leszel?

- A többiekkel lesz próbám, délután pedig nálad. - válaszolom neki, nézve miként ragyog fel arca a válaszomat hallgatva.

- Ennek örülök. - hajol lejjebb. - Akkor várlak.

- Rendben.

***

Valahogy a mai próba nem ment zökkenőmentesen. Folyton elrontottuk a lépéseket, vagy nem volt meg a kombináció. Többször előfordult, hogy egyikünk elesett, vagy kiesett a ritmusból és ennek hatására az egész koreográfia szétesett. Mindenkin láttam, hogy nincsenek a helyzet magaslatán, nem voltak a toppon, ahogy ez alkalommal én sem. Az ő dekoncentráltságukról fogalmam sem volt, de az enyémmel teljesen tisztában voltam. A válasz egyetlen egy névben rejlett, Harry. Folyton azon kattogtam magamban, hogy mit tegyek a kialakult helyzettel? A választ még most sem találtam meg magamnak és egyre inkább attól tartottam, hogy nem is fogom a közeljövőben. Viszont tudtam, hogy ő záros határidőn belül tudni akarja a válaszomat. Sokkal nehezebb lesz ezt a döntést meghozni, mint azt elsőre gondoltam. Mert ez esetben nem arról van szó, hogy ott alszol-e nála az éjjel, vagy egy hétvégét együtt töltötök, vagy esetleg egy közös nyaralásra mentek, ami egy hétig is eltarthat kettesben. Ez annál sokkal nagyobb ismérvű volt, ennek már súlya volt, nem is akár mekkora. Az összeköltözés hatalmas mérföldkő egy kapcsolatban és nem tudtam, hogy készen állok-e erre, vagy egyáltalán a kapcsolatunk megérett-e egy ekkora és 180°-os változásra. Kezdtem kétségbe esni, ami nem volt jó jel, nagyon nem volt az.

- Figyeljetek, szerintem hagyjuk abba, mert ez ma nem fog összejönni. - állítottam le a zenét és a többiek felé fordultam, hogy rám figyeljenek.

- Egyetértek. - sétált mellém Louis és megértően a vállamra fektette egyik méretes tenyerét. Fogalma sem volt a hangulatom okáról, de mégis megértett és együtt érzett velem, mind mindig.

- Na mi a helyzet? - nézett fel rám Zayn, aki a tükör előtt ült és a lábait törökülésbe fektette.

- Hát eléggé sokkoltak a ma reggeli események, így ennek fényében egy percre sem tudok a lépésekre koncentrálni. - válaszoltam neki megvonva a vállaimat.

- Mi történt? - ez alkalommal Perrie szólalt meg, aki eléggé érdekesen tekintett rám és Zaynre. Valami azt súgja, hogy nincsen minden rendben közöttük.

- Harry reggel beközölte, hogy költözzek hozzá. - válaszoltam várva a többiek reakcióját.

- Hogy mi van? - kiáltott fel Lou elsőként. - Szó sem lehet róla. Erre még nem készültetek fel, alig pár hete békültél ki vele, élete legnagyobb baklövése után. Ezt Harry sem gondolhatja komolyan.

- Louis nyugodj meg, nem mondtam még neki semmi konkrétat, mert magam sem tudom, hogy mit tegyek. Pontosan azok a dolgok miatt, amiket most felsorakoztattál. - vicces volt látni, ahogy megkönnyebbülten kipréseli magából a felháborodás utolsó maradékait.

- Akkor legalább neked van egy kis eszed, ha már neki láthatólag elmentek otthonról. Esküszöm bolond, ha azt hiszi, hogy egy 'költözzünk össze ' benyögésével, majd minden dolgot helyre tud hozni. Ő sem gondolt bele, hogy mit mondott neked, nem lepődnék meg, ha most pánikolva a haját tépné. - erre mindenki egyöntetűen kifakadt. - Most miért röhögtök?

- Jól tudod, hogy mind vizuális típusok vagyunk, így elég jól kirajzolódott előttünk az imént elgondolt jeleneted. - világosítottam fel a vihogásunk okáról.

- Ti meg az átkozott képzelőerőtök.

- Oké, de elég legyen előlem, nektek mi a bajotok. - néztem a többiekre.

- Nekem a munkával van némi gondom, de megoldom. - természetes dolog volt, hogy Lou panaszolta el elsőre a nyomorát.

- Nem mondasz újat. - konkrétan fogalmam sem volt, hogy miért nem hagyja már ott azt a soviniszta céget, az arrogáns spinével, aki vezeti és aki nem mellesleg, oda meg vissza van Louisért.

- Mondtam már haver, hogy dugd meg végre és minden helyre jön. - Zayn ma sem hazudtolta meg önmagát.

- Szerintem a sex nem mindenre megoldás. - szóltam közbe.

- De az lehet. - vigyorgott rám, míg én Perriet néztem, akinek láthatóan egyáltalán nem tetszett a fiú beszólása.

- Jó mindegy, amúgy is mennem kellene már, ha oda akarok érni a klubba. - valahogy nem volt most kedvem bele menni ebbe a témába.

Mikor mindent összepakoltam épp láttam elmenni az ajtó előtt Perriet, aki az öltözőből sétált ki. Sietve utána indultam, mert tudtam, hogy neki is valami baja van, de nem akartam Zayn előtt rákérdezni.

- Perrie, várj egy kicsit. - kiabáltam el magam, mire megállt és felém fordította figyelmét. - Minden rendben?

- Igen, miért?

- Ne hazudj nekem, láttam rajtad egész nap, hogy valami nem kerek. Na, meséld el szépen. - fogtam meg a kezét és a fal mellett elhelyezett padra húztam.

- Elég hosszú történet, de a lényege talán az, hogy én és Zayn már nem vagyunk együtt és szerintem ez már a végleges szakítás, azok után, hogy múltkor kibékültünk, de semmi sem lett jobb, sőt. - észrevehető volt, hogy nagy erőfeszítésébe telik, hogy erős maradjon és ne sírja el magát. Valóban szerelmes volt Zaynbe, akit ez cseppet sem érdekelt, nyilván.

- Annyira sajnálom, pedig azt gondoltam, hogy minden tökéletes köztetek.

- Eleinte én is, annyira aranyos volt és folyton bizonygatta, hogy mennyire szeret és, hogy még sosem érezte ezt senki iránt, aztán egyszer csak megfordult benne minden és bunkózni kezdett, elhanyagolt és szinte levegőnek nézett. - tiszta sor volt számomra, hogy van valami ennek hátterében és ahogy én Zaynt ismerem, ennek egy másik nőhöz lehet köze.

- És mit mondott, mikor szakítottatok?

- Lényegében semmit. Annyit mondott, hogy neki ez nem megy tovább és inkább folytassuk külön.

- Meg sem magyarázta, hogy miért? - teljesen ki voltam akadva.

- Nem, abszolúte nem.

- Ne is törődj vele, majd találsz nála sokkal jobbat, nekem elhiheted. - reméltem, hogy nem fog sokáig miatta szomorkodni.

- Könnyű mondani Shee, ha valakit ennyire szeretsz.

- Tudom mire gondolsz.

A napom további része egészen zökkenőmentesen zajlott le, így különösebb fennakadás nélkül tudtunk dolgozni a táncosokkal a Hellben. Szerencsére mindenki emlékezett a koreográfiára, így a lépések átvételével nem kellett foglalkoznom, sokkal inkább az összhang tökéletesítésére mentem rá ez alkalommal. Szerettem volna, ha mindenki pont abban az időben hajtja végre az adott mozdulatokat, amitől az előadás kerek és egész lesz. A próba közepénél tűnt fel Harry, aki a színpaddal szemben ült az egyik középen elhelyezett asztallal, egy számomra ismeretlen férfival, akivel hevesen gesztikulálva beszélt, miközben mindketten minket figyeltek. Volt egy olyan sejtésem, hogy veszekednek valamin. A próba végén integetni kezdett nekem, hogy menjek oda hozzájuk. Lassan oda sétáltam és megálltam közvetlen az asztaluk előtt.

- Remek volt. - szólalt meg az idegen, aki eközben tetőtől-talpig végig mért.

- Köszönöm. - erőltettem magamra mosolyt, miközben az előttem terpeszkedő egyén minden volt számomra, csak szimpatikus nem.

- Sheera ő itt, Mr. Wiliams. - mutatott be a férfinak Harry.

- Ó hagyjuk itt a formaságokat és a hivatalosságot, szólítson, csak Marknak. - nyújtotta felém a kezét, amit viszonoztam is, mert nem akartam bunkónak látszani.

- Örülök Mark. - viszont mikor kezet csókolt, azonnal elhúztam a kezemet a nem tetszésem okán.

- Számomra a megtiszteltetés.

- Ha megbocsájtasz Mark, nekem lenne némi megbeszélni valóm Sheerával, így magadra hagylak, élvezd az előadását.

- Persze, remélem még láthatom a színpadon Sheera. - megmertem volna esküdni, hogy rám kacsintott.

Harry irodájába lépve azonnal neki szegeztem a kérdést.

- Ki volt ez?

- Az egyik törzsvendégünk. - vont vállat.

- És miért voltál ennyire befeszült mellette? - kérdeztem rá.

- Szerintem egyértelmű. Nem tolerálom, ha valaki nyíltan rá van akadva a barátnőmre, mert feltűnően felkeltetted az érdeklődését, ami nála nem túl nyerő dolog.

- Miért?

- Mert nem igazán érdekli az a tény, hogy valaki foglalt vagy sem. Többször végig néztem, amint egy férjezett asszonyt visz ágyba, majd el is veszi azt a férjétől. - érdekes volt, hogy mennyire megvetette ezt a férfit és a tetteit.

- Akkor miért nem tiltod ki?

- Hidd el megtenném, ha tehetném, de sajnos az apja az apám egyik legjobb barátja és innentől kezdve azt hiszik, hogy igényt tarthatnak a helyükre a klubban.

- Eléggé elnéző volt az apád, ha engem kérdezel.

- Sajnos a régi sötét kapcsolatokat nem válogathatja meg az ember. - nem igazán értettem, hogy ezzel mire céloz. - Viszont inkább beszéljünk valami másról. Sikerült már döntened?

- Harry azt mondtad, hogy bármennyi időt kapok.

- Tudom, de eléggé fogy a türelmem, mert szeretnék veled együtt élni.

- Ne haragudj meg, de kényszerűségből nem fogok neked válaszolni. - eléggé kiakasztó volt.

- Nem akarlak kényszeríteni.

- Pedig nagyon úgy tűnik nekem.

45. fejezet - Just love me!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Selena Gomez & The Scene - Naturally!
https://www.youtube.com/watch?v=a_YR4dKArgo

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Nem tudtam elképzelni, hogy mi változhatott meg benne egyetlen egy éjszaka leforgása alatt. Minden annyira jó volt a tegnapi nap folyamán, erre reggel arra kellett kelnem, hogy nincsen mellettem, hogy sunyi mód lelépett tőlem. Ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy ez számomra mennyire fájdalmas volt. Valóban bele szerettem ebbe a lányba, akkor is, ha ezt ő maga talán sosem fogja teljesen elhinni nekem. De akkor is szeretem őt. Ezért is vagyok most itt, a szobájában. Amióta bejöttünk, csak fel alá járkál, míg én az ágyán ülök és a válaszát várom arra az egyszerű kérdésre, hogy miért kellett szó nélkül lelépni-e? Válasz semmi, csak céltalan járkálás és az idegeim pattanásig feszítése a viselkedése miatt. Tudom, hogy a kapcsolatunk labilis állása nekem köszönhető, de ő sem könnyíti meg, hogy dolgozzunk rajta, hogy jobbá tegyük azt.

- Most komolyan nem fogsz válaszolni a kérdésemre? - törtem meg az időközben kialakult kényszer csendet.

- Harry ez bonyolult. - sóhajtott fel, míg az ajtónak támaszkodott.

- Akkor próbáld elmagyarázni, elég értelmes vagyok, hogy felfogjam. - próbáltam belőle kiszedni valamit, bármit.

- Tudod nehéz egy ennyire megfoghatatlan dolgot megmagyarázni vagy elmagyarázni. Sok dolog kavarog bennem mostanában, így eléggé nehéz egy dologra koncentrálni. - ez így szép és jó, de ennek az össze-vissza beszélésnek semmi köze nem volt ahhoz, amit én tudni szerettem volna.

- Ennek mi köze van ahhoz, hogy kisurrantál a lakásomból? - húztam fel a szemöldökömet.

- Azt próbálnám elmondani, ha nem szólnál közbe. - förmedt rám, lehet teljes joggal is, mert valóban közbeszóltam.

- Oké, jogos, kérlek folytasd.

- Köszi. Szóval nem igazán tudom neked megmagyarázni, hogy miért hagytalak ott. Egyszerűen rosszul éreztem magam a házadban, amikor felkeltem és muszáj voltam eljönni onnan. Semmi köze hozzád vagy hozzánk, csak eljöttem és ennyi. - valamiért nem hittem el a válaszát.

- Tényleg ennyire hülyének nézel?

- Miért néznélek annak Harry? - azt hitte jól tud színészkedni, de könnyedén átláttam az erős nő vagyok álcáján mostanra.

- Én azt nem tudhatom, de azt teszed. Szerinted elhiszem, hogy csak úgy a semmi miatt hagytál magamra? Hogy a nagy semmi miatt éreztem magam rosszul, úgy, mintha egy senki lennék, aki csak egy éjszakára kell neked és aztán egyedül, magányosan tér magához? Mert igen, kurvára rosszul esett, amit tettél és legalább egy normális magyarázatot adhatnál nekem. Nem gondolod?

- Sajnálom. Harry nem tudok mit tenni, de nem tudom neked megbocsájtani azt, amit tettél velem. Az életem egyik legfájóbb pontját sikerült elmondanod annak a nőnek, akit állításod szerint te is a világon a legjobban gyűlölsz. Tudtad nagyon jól, hogy rád pályázik és engem kiakar semmizni mellőled és a klubból is, de te mégis voltál annyira hülye, hogy pont neki szóltad el magadat. - szabályosan kiabált velem, ami engem is kihozott a sodromból.

- Most komolyan még mindig itt tartunk? Sejthettem volna, hogy ez áll a kibaszott viselkedésed hátterében. De akkor kérdem én, hogy mi a faszért kell velem játszanod? Ha nem vagy képes nekem megbocsájtani és elviselni engem, akkor miért békültél ki velem? Miért vagy velem, ha nem akarsz? Mondd meg. - tudtam, hogy ezt a beszélgetést Louis is hallja oda lent, mert egyáltalán nem voltam csendes jelen pillanatban.

- Egy szóval nem mondtam, hogy nem akarok veled lenni Harry. Csak nehéz ez nekem érted? ha akarom, ha nem, mindig vissza gondolok arra, hogy miket tettél és ez nekem fáj.

- Mégis, hogy gondolod nekem nem fáj az, ahogy az elmúlt időszakban velem bántál? Követtem el hülyeségeket, nem is egyet. Nem is tagadnám le neked, mert így volt. Tudom magamról, hogy egy orbitális idióta vagyok, de akkor sem játszottam egyszer sem az érzelmeiddel. Te viszont folyamatosan ezt teszed az enyémmel, amióta megismertelek. Egyszer jó vagyok neked, egyszer meg nem. Nem kérek semmi mást cseszd meg, csak annyit, hogy szeress. - éreztem, ahogy az indulat hevében egy könnycsepp legördül az arcomon, de makacsságom miatt azonnal letöröltem azt.

- Szeretlek is, de idő kell nekem.

- Mennyi?

- Nem tudok konkrét intervallumot mondani. Ez nem így megy. - kezdtünk abba az irányba haladni, amikor már a megbántás borítékolható volt.

- Tudod azt hittem, hogy te végre más vagy, hogy te leszel az, akit végül felségül veszek. De te is ugyan úgy megbántasz, mint mások. Tudod, hogy min mentem keresztül a múltban, de úgy látszik ez hidegen hagy. Elfutsz tőlem, normális vagy?

- Mond el, hogy miért büntetsz azért, amit más tett veled? Nem tehetek róla, hogy megcsalt. Én nem foglak, ezt már több alkalommal a szádba rágtam. Ha nem kellenél már elmondanám, de sosem csalnálak meg téged. Nem vagyok olyan, mint ő és sosem leszek. Te viszont megbízhatnál bennem, mert kettőnk közül nekem lenne okom a bizalmatlanságra, hisz te megcsaltál engem és én még is itt vagyok, veled.

- Mintha bízni annyira könnyű lenne. Nem tudok mit tenni, de képtelen vagyok a teljes bizalomra, az kiveszett belőlem. Tudom, hogy te nem ő vagy, de akkor sem vagyok ép és egész. Ez örökre bennem lesz, míg valaki be nem bizonyítja hogy van más is, hogy van jobb.

- Tehát nem én vagyok a jobb. Ezt jó tudni. - fintorodott el.

- Nem ezt mondtam.

- De azt sem mondtad Harry, hogy velem talán sikerülne. Látod, erről beszéltem. Félsz. Félsz élni, félsz kimondani, hogy miért teszed ezt, csak elfutsz. De ami a legrémisztőbb, hogy félsz tőlem, félsz attól, hogy mit okozhatok. Félsz a saját érzéseidtől, amiket irántam érzel. Félsz, hogy összetörnek benned az álmok, hogy újra csalódsz. De mondok valamit, aki nem mer álmodni, örökké a sötétség rabja lesz, míg az felemészti. Félsz a boldogság gondolatától, ami talán megadatik.

- Nem félek. 

- Most is hazudsz. - ellépett az ajtótól és szélesre tárta azt előttem. - Kérlek menj el.

- Elküldesz, de mégis miért? - nem értettem, hogy miért akar elzavarni.

- Mert ezek szerint nem rám vágsz. Nem segíthetek rajtad, ezt most vallottad be és ha nem bízol meg bennem, ennek az egésznek semmi értelme. Lehet nem passzolunk össze.

- Most szakítasz velem? - komolyan megrémültem annak gondolatától, hogy valóban elveszítem.

- Én nem mondok semmit, rajtad áll, hogy mit szeretnél.

- Téged. - automatikus válasz volt és igaz.

- Valóban?

- Teljes mértékben. Szeretlek Sheera és nem akarlak elveszíteni. Megakarok bennem bízni és azon leszek, hogy ezt meg is valósítsam, mert igazad van, nem adtál rá okot, hogy ne tegyem. De egy dolgot kérek, többé ne lépj le.

- Nem is tudod, hogy mióta akartam ezt hallani a makacs szádból. - ekkor a nyakamba vetette magát és az ajkait az enyémeknek nyomta. Percekig el sem szakadtunk egymástól. - Ennyire nehéz volt?

- Tudod lassú vagyok.

- Dehogy ennyire?

- A gyorsaság nem az erősségem.

- Azt vettem észre.

***

Másnap reggel, mint egy hülye tapogattam a matracot mellettem, ami ismét üresen terült el. Kezdtem bepánikolni, hogy ismét elhagyott, de akkor rémleni kezdett, hogy nem otthon vagyok, hanem nála. Az ajtó szinte az ébredésemmel egy időben tárult ki és megpillantottam őt, ahogy egy selyem köntösben belép rajta egy tálcával egyensúlyozva. A friss kávé illata mindent betölt, ahogy közelebb férkőzik hozzám.

- Jó reggelt. - mosolyog rám, míg mellém telepszik és átnyújtja az egyik csészét.

- Neked is, ez az enyém? - kérdeztem rá.

- Ki másé lenne? - kuncogott fel, amitől azonnal beindultam rá. mint minden alkalommal, amikor ez a hang elhagyta az ajkait.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd bele kortyoltam. - Tökéletes.

- Ennek örülök.

- És a kávé is finom. - vetettem felé egy huncut mosolyt.

- Nem is te lennél.

- Bizony. Tudod ezt megtudnám szokni.

- Micsodát?

- Hogy minden reggel melletted ébredjek fel, hogy a közelemben legyél.

- Miért nézel így rám? - tudtam, hogy értette a ki nem mondott szavaimat ezzel.

- Kérdeznék valamit.

- Kérdezz csak. - nyomott egy gyengéd csókot a fülem mögé.

- Nem költözöl hozzám?

44. fejezet - Nothing!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, kisebb kihagyás után.
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Rachel Platten - Fight Song!
https://www.youtube.com/watch?v=xo1VInw-SKc

Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera

Eléggé furcsa érzés arra kelni, hogy valaki éppen a derekadon fonja át erős kezeit. már nagyon hosszú ideje nem volt részem ilyesfajta ébresztésben reggelenként. Az ütemes levegő vételeiből tudtam, hogy ő még mélyen alszik. Általában én szoktam hamarabb magamhoz térni, ő az én készülődésem áldozatául szokott esni, így érve az ébredését. Ha arra gondoltam, hogy átölel, mindig a biztonság és a védelmezés gondolata fogalmazódott meg bennem, de ez alkalommal minden teljesen más volt. Egyre jobban zavart, hogy ilyen közel van hozzám. Megmagyarázni nem tudnám, hogy miért, de nem éreztem jól magam. Zavart, hogy a keze rajtam van, hogy szinte a fülembe szuszog. A mellkasom egyre jobban szorított az ébredésem óta eltelt idővel arányos módon. Tudtam, hogy minél előbb el kell tűnnöm innen, anélkül, hogy Harryt felébreszteném vele és magyarázkodnom kellene a távozásom oka miatt, ami nem mellesleg a semmivel volt egyenértékű.

Lassan emeltem le magamról a kezét és fordultam ki az ágyból. A hangtalanul lelépek tervem sajnos ott dőlt be, hogy fogalmam sem volt a ruháim hollétéről. Fehérneműben voltam csupán, de a szobában egyetlen más ruhám nem  volt jelen. Azon kezdtem gondolkodni, hogy a tegnap éjszaka folyamán merre is jártunk. Rémleni kezdett a nappali, a fürdő, majd a hálószoba. Egyenesen az ajtóhoz mentem és hangtalanul próbáltam meg kinyitni. Az ajtóban még utoljára hátranéztem, hogy biztos legyek benne, hogy Harry mélyen alszik és nem fog a következő pillanatban a hátam mögött állni és szúrós pillantások közepette kérdezősködni, hogy mégis hova surranok ily hangtalanul. 

Sikeresen lejutottam az emeletről és a fürdőben meg is találtam, amit kerestem. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és már kint is voltam a lakásból. Kissé bűntudatom is támadt, amiért így otthagytam őt egyedül, de nem volt túlzottan kedvem ma hozzá. Nem voltam jó passzban és nem akartam megbántani sem őt azzal, hogy lekezelő vagyok. Tisztában voltam vele, hogy majd meg kell magyaráznom a lelépésemet, de inkább később, mint hamarabb, addig legalább kitudok találni valamit, ami nem annyira fájdalmas, mint az, hogy nem bírtam volna elviselni a jelenlétét magam körül. Még mindig haragudtam rá a korábbiak miatt, tudtam, hogy a mostani viselkedésemnek ez az egyetlen valós oka, hogy az ébredésem előtt ezen járt az agyam. Félek, hogy sosem fogom teljesen elfelejteni neki, amiket velem tett.

***

A lakás ajtaján lépek be, amikor valaki rám kiabál. Ijedten fordulok meg a tengelyem körül, hogy Louis vizslató tekintetével találjam magam szemben.

- Merre jártál? - a mosolya arról árulkodott, hogy pontosan tudja, hogy eddig hol és kivel voltam.

- Miért van az az érzésem, hogy teljességgel tisztában vagy a korábbi tartózkodási helyemmel? - érdekfeszítően dőltem neki az ajtónak és a válaszára vártam, míg a mellkasom előtt kereszteztem a kezeimet.

- Mert esetlegesen a másik fél az imént hívott fel azzal, hogy felszívódtál. Akkor, hogy is van ez? - reméltem, hogy ennél azért később tűnik fel neki a hiányom.

- Nem fogok neked magyarázkodni.

- Nem is várom el, de érdekelne, hogy miért szöktél el Harry elől, aki nem mellékesen, eléggé ki van bukva. - vont vállat, mintha tényleg nem számítana a kialakult lelki állapota számomra.

- Fogalmam sincsen, jó? - kiáltottam fel és a magasba dobtam a karjaimat tehetetlenségemben.

- Haragszol még rá, ugye? - ennyi és tökéletesen rá tapintott a lényegre.

- Jól látod, valóban haragszom még rá és attól félek a legjobban, hogy sosem fogom teljesen elfelejteni. - komolyan akartam, hogy elfelejtsem ezt, de ismertem magam és túl sok volt ez, túl nagy volt a súlya ahhoz, hogy elfelejtsem.

- Tudom, hisz nálam jobban senki nem ismer téged. Megértelek téged és őt is, mivel őt is eléggé jól ismerem. Figyelmeztettelek is az elején, hogy nem egyszerű eset és nem a legjobb számodra. Viszont szeret téged és nem is akár mennyire. Teljesen oda van érted.

- Tudom Louis, de a saját érzéseimmel nem vagyok tisztában és ez megijeszt.

- Micsoda? - láttam, hogy ez alkalommal összezavartam.

- Szeretem őt, de van még valami, ami nem hagy döntést hozni. - néztem le a lábamra.

- Miről beszélsz? - tudtam, hogy ideje elmondanom.

- Erről. - vettem ki a pénztárcámból a kis névjegyet és nyújtottam át neki.

- Mi a szar ez? - fakadt ki magából.

- Még a versenyen kaptam. Azt akarja, hogy nála táncoljak.

- Elmész? - láttam a szemében, hogy fáj neki, ami szóba került.

- Nem tudom, tényleg nem tudom. - ültem le a földre.

- Nem szólok bele, ez a te döntésed, de kérlek gondold át rendesen. Nem akarom, hogy aztán megbánd, akármit is döntesz végül. 

- Tudom. - abban a pillanatban csengettek.

- Ugye tudod, hogy ő az? - kérdezte meg Lou suttogva.

- Tisztában vagyok vele. - sóhajtottam fel, majd felálltam, hogy beengedhessem Harryt.

- Légy vele őszinte.

- Az leszek. - mosolyogtam rá.

- Csak ügyesen.

- Ez semmi lesz, ahhoz képest, ami később vár rám.

- Persze, semmi.

43. fejezet - Champagne and strawberries?! +18

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeket.

A rész zenéje: Zedd - Beautiful Now!
https://www.youtube.com/watch?v=n1a7o44WxNo

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

A mostani hangulatom minden volt, csak nyugodt nem. A számok még most sem tetszettek. Sokkal kevesebb volt a bevétel, mint azt szerettem volna. A kiadások pedig, egyre csak gyarapodtak, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy miért volt így. A színvonalunk nem csökkent, sőt amióta Sheera néha fellépett, egyre többen és többen jöttek. Folytonos számolgatások és papír átnézések. Komolyan már az idegeimre megy ez az egész. Eddig semmi gond nem volt ezzel, minden ment a maga útján gond nélkül. De most? Semmi sem volt kerek és egész. Valami mindig hiányzott. Nagyon remélem, hogy a veszteséges nyitva tartásig nem kell eljutnunk. Egyenlőre csak kevesebb a bevétel a megszokottnál, de még így is nyereségesek vagyunk.

A rohadt telefonom pedig folyton folyvást csak csörög. Lenézve a képernyőre egy nem várt személy nevét pillantottam meg. Nem tudom, hogy miért, de felvettem.

- Mond. - a kedvesség nem volt túlzottan jellemző rám mostanában.

- Neked is szia. - ahogy az első szavait meghallottam, már felkúrta az agyamat teljesen a nyávogásával.

- Ne nyafogj itt nekem, inkább mond, hogy miért hívogatsz.

- Lehetnél kicsit kedvesebb is, igazán. - esküszöm, hogy leüvöltöm a fejét, ha még egy ilyen megjegyzés elhagyja a száját.

- Miért is? Nekem úgy rémlik, hogy a hangvételem pontosan megfelel a viselkedésednek. - nem tudom, hogy mit vár tőlem. Hogy majd jó képet fogok hozzá vágni, azok után, amiket ellenünk elkövetett? Hát, akkor nagyon nagyot tévedett.

- Csak érdeklődnék, hogy miként viseled?

- Micsodát? - egyáltalán nem értettem, hogy miről beszél.

- A nagy szakítást. - mi a szarról beszél ez?

- Szakítást?

- Miért vagy úgy meglepve? Úgy tudom, hogy Sheera kiadta az utadat. - szinte láttam magam előtt, ahogy önelégülten mosolyog.

- El kell, hogy szomorítsalak kicsim, de Sheera és én még mindig egy párt alkotunk.

- Tényleg? - most nekem sikerült meglepnem őt.

- Tényleg. Nem sikerült a terved, te ravasz ribanc. - ezzel a kedves mondattal nyomtam rá a telefont.

Kedves tőle, hogy így aggódik a kapcsolati állapotomért, de jobban teszi, ha legközelebb inkább nem játssza az eszét. Nem tudom, hogy mikor fogja végre felfogni a csöpp eszével, hogy vége van mindennek közöttünk. Kirúgtam és kész. Innen nincs vissza út. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye a kapcsolatomat Sheerával, elég ha én majdnem megtettem.

Este a papírok felett már majdnem elaludtam, amikor valaki az iroda ajtaján elég nagy intenzitással kopogott be. Eléggé gyanús nekem, hogy aludtam, mert a hirtelen hangra, szinte felborultam a fotelemmel. Rekedt hangon mondtam ki a szabad jelzést, hogy bejöhet. Az ajtó nyikorogva kinyílt és egy ismerős vörös hajzuhatag fogadott. Azonnal felébredtem és mosolyogva állam fel a helyemről, hogy a közelében lehessek.

- Mondták, hogy még bent vagy. - mosolyogva jött egyre beljebb és beljebb.

- Akkor jól informáltak. - fontam szorosan a derekára a karjaimat, majd puhán és finoman megcsókoltam tökéletes ajkait.

- Mikor végzel?

- Ha akarod most azonnal. - vetettem rá a legperverzebb mosolyomat, majd beharaptam az alsó ajkamat, hogy vegye a célzásomat.

- Akarom. - piszkosul tetszett, hogy ez alkalommal ő is benne volt az elkezdett játékomban. Könnyedén csapta le a labdát egyetlen egyszerű szóval. Nekem már is végem volt.

- Akkor végeztem. - újra az asztalom felé közeledtem és felvettem róla a kulcsaimat és a telefont, hogy minél előbb elhagyhassuk a klub területét.

- Helyes. - kuncogott fel, ami még inkább beindított.

- Ezt hagyd abba. - komolyan kértem őt, mert amilyen állapotban most voltam, tuti, hogy letéptem volna helyből a ruháit.

- Mit? - tényleg nem értette, hogy miért mondtam ezt.

- Ezt a fajta kuncogást, mert irtó szexi. - hajoltam közelebb és úgy suttogtam neki a szavakat.

- Oké. - nyelt nagyot. - Mehetünk?

- Természetesen. - fogtam meg a kezét, majd kivezettem az irodából, végig a folyosón az utcára.

Egészen a kocsiig sétáltunk, hogy végre leléphessünk innen. Minél hamarabb kettesben akartam vele lenni és úgy kényeztetni őt, ahogy valóban megérdemli. Mindent megakartam neki adni, ami csak lehetséges volt. Boldoggá akartam őt tenni minden téren.

***

- Kérsz valamit? - kérdeztem meg, ahogy leültünk nálam a kanapéra.

- Valamit inni. - fordult felém.

- Mire gondoltál? Pezsgő, vagy bor? - soroltam fel néhány alternatívát.

- Rád bízom.

- Jól meggondoltad? - húztam egy féloldalas mosolyra az ajkaimat.

- Igen, jól. - csak felkuncogott ismét, mire nagyot kellett nyelnem és jobbnak láttam, ha valóban elhagyom a nappali területét, mert félő volt, hogy nem állnék jót magamért a továbbiakban.

Egyenesen a konyhába mentem és a kis hűtőből elővettem az egyik kedvenc márkás pezsgőmet és egy doboz epret mellé, csak úgy szokásosan. Ezekkel és két pohárral a kezemben közelítettem meg ismét a nappalit. Sheera ezúttal nem a kanapén ült, hanem a kandalló előtt állt és ismét az egyik fénykép volt a kezében. Ezúttal az a kép volt nála, ahol Gemma és én álltunk, csak ketten. Nem tudnám már megmondani, hogy mikor és hol készült a kép, de egy biztos, itt már jóval a tinédzser korunk kezdete után voltunk. Ha saccolnom kellett volna, akkor azt mondtam volna, hogy olyan tizenhat éves lehettem akkor. Hátra fordult, ahogy megérezte, hogy a közelben vagyok, majd visszahelyezte a képet a helyére és teljesen felém fordulva állt tovább egy helyben.

- Minden rendben? - kérdeztem meg, mert eléggé furcsa képet vágott.

- Persze, csak nem akarom, hogy ideges legyél. - valóban láttam rajta, hogy ideges, amiért észre vettem, hogy a képet nézi.

- Miért lennék ideges baby? Már elmondtam neked a múltkor mindent, így nem zavar, ha a képeimet nézed. - letettem a kezemből a dolgokat, majd oda mentem hozzá és megöleltem.

- Akkor jó. Egyébként aranyosak vagytok rajta, látszik, hogy szeretitek egymást. - mosolygott fel rám, de egyértelmű volt, hogy félve ejtette ki ezen szavait.

- Igen, szerettem a nővéremet, sőt még most is szeretem, de akkor sem tudok neki elnézni mindent. Sajnos maradandó sebet okoztak a tettei anyámmal. - nem akartam többet erre a témára gondolni, de joga volt tudni mindent, ami engem nyomasztott az évek súlya alatt.

- Elhiszem Harry. Sosem gondoltad, hogy egyszer megbocsájtasz nekik?

- Lényegében nem. - vontam vállat.

- Nem hiányoznak neked? - sajnos bármennyire is próbáltam nyugodt maradni a kérdéseitől, nem sikerült. Egyre idegesebb voltam, akkor is, ha nem állt szándékomban most ezen felhúzni magamat. De eléggé úgy néz ki, hogy elbuktam.

- Természetesen hiányoznak, de sajnos ez nem elég ok nekem a felejtésre, egyenlőre még nem megy.

- Ne haragudj. - ült le mellém a kanapéra, ahova idő közben helyet foglaltam.

- Nem te tehetsz róla, hogy ilyen a viszonyunk, így ne kérj bocsánatot olyanért, amiről nem te tehetsz baby.

- Tudom, de nem akartalak felzaklatni a kérdéseimmel. - hajtotta le a fejét.

- Felejtsük el, jó? Inkább igyunk arra, hogy újra együtt vagyunk. - fogtam a kezembe az üveget és kinyitottam azt, ami a bent uralkodó nyomásnak köszönhetően hatalmasat pukkant és még a dugó is elröpült.

- Rendben. Eper? - húzta fel a szemöldökét.

- Igen, az. Jár a pezsgőhöz.

- Elkényeztetsz, ugye tudod? - húzódott hozzám közelebb, majd a combomra helyezte kicsiny kezét és végig simított a belső felén. Talán ez volt az a mozdulat, amit nem kellett volna egynél többször megismételni-e, de csak megtette. Határozottan a józan ész elveszésénél jártam.

- Csak természetes. - kissé megemelte hangját, amikor az ölembe emeltem egy egyszerű és határozott mozdulat kíséretében. Imádtam mikor ezt a hangot adta ki.

- Mit csinálsz? - kiáltott fel, amikor felemelkedtem és elindultam vele a fürdő irányába.

- Lehűtelek, mert feltűnően nem bírsz magaddal. - színlelt fenyegetéssel közöltem vele a tényeket.

- Mi van?  - kalimpálni kezdett, ahogy kinyitottam a fürdő ajtaját és beléptem a helységbe. - Harry meg ne próbáld.

- Mit ne próbáljak meg? - tetettem a hülyét, miközben a zuhanykabin felé haladtam folyamatosan.

- Ha lelocsolsz neked véged. - fenyegetőzni azt bezzeg tud.

- Állok elébe, de hogy melyikünknek lesz vége, abban nem vagyok egészen biztos. Szerintem neked. - nevettem fel, míg kinyitottam a kabin üveg ajtaját.

- Harry. - kiabálta a nevemet, amin csak egy jót tudtam nevetni.

- Nem jó időben kiabálod a nevemet, még hozzád sem értem. - nyomtam neki az üvegnek, mire felszisszent, ahogy érintkezett a felhevült bőre a hideg anyaggal.

- Tegyél már le. - tiltakozott ellenem, de tudtam, hogy az egész, csak színjáték.

- Oké. - akkor leemeltem a derekamról, de sok nyugtot nem adtam neki, mert rögtön megnyitottam a zuhanyt, mire a víz folyni kezdett ránk.

- Harry, tiszta víz leszek. - nevetett fel és tudtam, hogy győztem. Átadta magát nekem.

- Segíthetek megszabadulni a vizes ruháidtól.

- Csak ugyan? - rendesen meglepődtem, amikor magamat találtam az üvegnek nyomva a másik oldalon.

- Természetesen.

Ennyi kellett mind kettőnknek. Elegünk lett a játszadozásból és éhesen estünk egymás ajkainak. Téptük egymást, ahogy értük és az sem érdekelt egyikünket sem, hogy fájdalmat okozunk a másiknak vagy az, hogy fájdalmat érzünk. Édes érzés volt ez, amit a vágy és a kéj kettős keveréke burkolt be, mámort hozva ránk. A ruháink teljesen átázva tapadtak a testünkre, de egyikünket sem hatott meg különösebben a lefolyó víz. Csak egymásra koncentráltunk és arra, hogy maradéktalan örömet okozzunk a másiknak. Lassan simítottam végig az oldalán, hogy elérhessek a nedves anyag végéig és áthúzhassam a fején azt. Leutánozva a mozdulatomat már mind a ketten szabad felsőtesttel álltunk a kabin közepén. Alig vártam, hogy az utolsó ruhadarabok is lekerüljenek a testéről és végre teljes egészében az enyém lehessen. Hamarosan eljött az áhított pillanat és ahogy elmerültem benne, szinte úgy tört fel bennem minden eddigi elfojtott érzelem. Halálosan szerelmes voltam ebbe a nőbe, aki most a karjaim között készült teljes egészében megsemmisülni. Imádtam minden egyes mozdulatát, amit szex közben produkált. Nyilvánvaló volt, hogy táncos, mert ennyire hajlékony és ritmusos nővel még soha nem volt dolgom. Feltüzelte az egész testemet, ha mozogni kezdett és még inkább arra ösztönzött engem, hogy maradéktalan örömet akarjak neki okozni. Azt akartam, hogy a nevemet sikítsa, miközben önkívületi állapotban vonaglik a karjaim között. A maradéktalan boldogságot és beteljesülést akartam számára megadni. Azon is voltam, hogy ez teljesüljön is. Szerencse, hogy a víz folyt, mert a kabin fala, igencsak hideg volt az üvegnek köszönhetően. A kis teret betöltötte a leheletünk, ami a mozgásunknak köszönhetően szapora és kapkodóssá vált. Tisztán éreztem, ahogy egyre többször és erősebben remegnek meg falai körülöttem, így gyorsítottam a mozgásomon és még jobban a falnak préseltem. Nem kellett sok egyikünknek sem, hogy végérvényesen átadjuk magunkat a gyönyörnek. A mesteri pontosság is enyhe kifejezés lenne arra, hogy mennyire egyszerre sikerült elérnünk az orgazmusunkat. Csöpögő hajjal és teljesen elázva szálltunk ki a zuhanyból. Semmi mást nem tudtam kinyögni, csak azt, amit eredetileg is feltettem.

- Pezsgő és eper?

- Pezsgő és eper.

42. fejezet - Hasty decision!

Sziasztok!

Meghoztam a következőt egy hét kihagyás után.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

A rész zenéje: Madcon - Don't Worry!
https://www.youtube.com/watch?v=qlPx6tmAIlM

Esther xx

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera

- Újra. - adtam ki a szokásos utasítást, amikor nem véltem tökéletesnek az adott kombinációt vagy mozdulatot. Az új koreográfia sokkal bonyolultabb lépéseket vonultat fel, mint a korábbiak, így az is egyértelműen következik ebből, hogy sokkal többet és keményebben kell gyakorolni a tökéletes összhanghoz. Szerencsémre kicsivel jobban tudok koncentrálni most, hogy Harryvel rendeződni látszik a kapcsolatunk. Nem mondom azt egy szóval is, hogy innentől kezdve minden el van felejtve, mert egyértelműen nincsen. Nagy a valószínűsége, hogy ez egy életen át tartó mély tüske lesz bennem, ami sosem fog eltűnni, maximum figyelmen kívül hagyom, nem veszek róla tudomást, ha nem muszáj. Nyilván sokan nem is értik, hogy miért bocsájtottam meg neki egy ilyen dolgot. A válaszom, a szerelemre nincs magyarázat, csak van, csak megtörténik, csak körülvesz, egyszerűen, csak átveszi feletted a hatalmat és kitölt, a részeddé válik, ahogy az a személy is, aki iránt az érzés fellobbant és örök.

- Nem lesz mára elég? - a tizedik ismétlés után már én is kezdtem egyet érteni a többiekkel. Tudtam, hogy ez ma nem fog összeállni olyanná, mint szeretnénk.

- Akkor még egy utolsót és mára végeztünk. - erőltettem rájuk még egy kis kitartást, majd újra elindítottam a zenét, attól a résztől, ahol a kombinációk változnak.

- Oké, akkor mára vége. - állítottam le a zenét.

- Jó lesz, mert kiköpöm a tüdőmet, te rabszolga hajcsár. - meg sem lepődtem Louis szúrós közbeszólásán.

- Jaj, de viccesnek képzeli magát valaki.

- Én nem csak képzelem, az vagyok. - mosolyodik el és jót nevet a saját hülyeségén.

- Aha, persze, hogyne.

Az utolsó dolgaimat szedem össze a teremben, amikor hallom, hogy valaki a hátam mögött liheg és egyik lábáról a másikra áll, mintha várna valamire. Megfordulok és Perrie eléggé szomorú képet vágva áll mögöttem. Ismerem már annyira, hogy lássam rajta, ha valami nyomasztja és most teljesen nyilvánvaló, hogy nem kerek a dolog nála.

- Minden rendben?

- Persze. - jobban kell próbálkozni, ha be akar etetni engem.

- Nem volt meggyőző, na ki vele mi bánt. - fogom meg a kezét és a pad felé húzom.

- Igazából Zayn és a viselkedése zavar. Az elején annyira jó volt minden, mostanában meg olyan, mintha kerülne. Nem hív fel, nem akar találkozni, ha meg együtt vagyunk még is, akkor folyton rólad beszél. Kezdem úgy érezni, hogy csak egy pótlék vagyok neki helyetted. - lehetett látni rajta, hogy mennyire fáj neki ez a dolog.

- Ne foglalkozz Zaynnel, sokkal jobbat érdemelsz nála. Meg sem érdemel téged, ha nem látja, hogy mekkora kincs van a kezében. - valóban így is gondoltam, Perrie volt az egyik legkedvesebb lány, akivel valaha találkoztam, így nem érdemli ezt senkitől sem.

- Nagyon zavar és fáj a viselkedése.

- Tudom. Beszélj vele erről és ha kell add ki az útját. Ne vesztegelj egy olyan kapcsolatban, amiben nem érzed jól magad és csak te fordítasz rá energiát. Nem éri meg.

- Köszönöm. Én is ezen gondolkoztam már. Veled mi a helyzet vagy veletek? Hallottam Lou-tól, hogy kibékültél Harryvel. Hogy hogy? - imádtam, hogy ennyire tud érdeklődni a jelentéktelen dolgok iránt is.

- Sokat próbálkozott, valóban fontos vagyok neki, legalábbis a sorozatos ostromaiból ezt vettem le. Különben is szeretem őt, bármennyire is próbálnám letagadni, így ha teljesen meg nem is fogok neki megbocsájtani soha, már nem haragszom rá. De egy biztos ez volt az utolsó, ha még egyszer elszúrja, akkor vége, végleg.

- Megértelek, a szerelem nem könnyű dolog, sőt a legnehezebb dolog a világon, akkor is, ha a legcsodálatosabb is egyben. - Perrie néha, olyan mintha egy költő veszett volna el benne.

- Ezeket nem szoktad leírni? - a kérdésem után eléggé érdekesen nézett rám.

- Miket?

- Az ilyen beszólásaidat, teljesen költői. - mosolyodtam el.

- Messze állok én attól. - nevet fel kissé, aminek nagyon örülök.

- Ahogy gondolod. Viszont mennem kell, be kell ugranom a klubba. - állok fel.

- Miért?

- Fogalmam sincsen arról. Harry szólt, hogy valamit meg kell beszélnünk. - vontam vállat, majd átdobtam a táskámat a vállamon.

- Oké, később beszélünk.

- Feltétlen.

***

Ahogy a lábam átlépte a Hell küszöbét minden tekintetet magamon éreztem. Nem tudtam, hogy miért jelentek ekkora szenzációt. Sorra jöttek oda hozzám az emberek és üdvözöltek, hogy milyen jó újra látni engem. A táncos lányok szó szerint a nyakamba ugrottak örömükben és arról kezdtek faggatni, hogy vissza jöttem-e dolgozni a klubba. Egy talán-nal leállítottam őket. Azonban sokáig nem lehetett nyugtom, mert Liam és Niall egyből kiszúrtak és megrohamoztak.

- Csajszi, de jó, hogy újra látlak. - ölelt magához szorosan Niall, amitől meg is lepődtem. - Hiányoztál.

- Niall te is nekem, de ha nem engedsz el megfulladok.

- Bocsi. - azonnal eleresztett és hátra is lépett, ezzel vissza adva nekem a személyes teremet.

- Vissza jöttél? - most először szólalt meg mellettünk Liam.

- Nem tudom még. - vontam vállat.

- Gondold meg, mert kellesz nekünk. - mosolygott rám.

- Pontosítok, nekem kell. - jött a folyosó irányából az ismerős erőteljes hangszín, majd Harry megjelent egy széles mosollyal az ajka szegletében.

- Ne sajátítsd ki. - nyafog Niall, amin mindenki jót nevet. - Most mi van?

- Semmi. - nevettem még mindig, amikor Harry kézen ragadott és a folyosó irányába rángatott. - Majd később beszélünk.

- Akkor miért is kellett ide jönnöm ma? - amint beléptünk az irodájába neki is szegeztem a kérdést.

- Most kezdjem el sorolni? - húzta fel a szemöldökét. - Egy, mert a közelemben akarlak tudni. Kettő, mert szükségem van a munkádra és három, mert kanos vagyok és rettentően kívánlak.

- Tudod ez mind szép és jó, de nem szeretek a falnak nyomva lenni. - toltam el a mellkasára téve a kezemet. Valahogy most nem voltam vevő a perverz viselkedésére.

- Mi a bajod? - eléggé meglepődve kérdezett rá, nyilván nem szokta meg, hogy visszautasítom a közeledését. Mostantól én irányítok.

- Az égvilágon semmi, csak a munkáról jöttem beszélni, nem azért, hogy a falnak nyomva basszanak meg. - tudtam, hogy ez volt a terve, hisz ismertem már annyira.

- Este véged lesz, ugye azt tudod. - harapta meg az alsó ajkam, majd eltávolodott tőlem.

- Majd meglátjuk. szóval?

- Szóval, szeretném, ha visszajönnél. - mosolyodott le, míg az asztalának támaszkodott.

- Egyenlőre nem döntöttem el, hogy visszajövök-e. Sok a munka az iskolában is, így nem biztos, hogy bele fér az itteni koreografálás is az időmbe.

- Nem erre gondoltam. - nem igazán értettem, hogy miről beszél.

- Akkor?

- Szeretném, ha te lennél a fő táncos, a szóló táncosunk. A számok magukért beszélnek, ha te táncolsz, azon az estén négyszer annyi a forgalmunk és egyre többen érdeklődnek irántad és látni szeretnének. - teljesen le voltam döbbenve.

- Micsoda?

- Na mit gondolsz? Vagy ez sem férne bele az idődbe?

- Nem akarok elhamarkodott döntést hozni. - vontam vállat, de igazság szerint, élveztem itt táncolni és tudtam, hogy Harrynek a nagy forgalmi növekedés mennyit jelent mostanában, amikor a klub nem ment túl tökéletesen.

- Csak fontold meg. - szögezte le.

- Rendben.

41. fejezet - Morning sun!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet!
Jó olvasást hozzá!
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Várom a véleményeket róla!

A rész zenéje: Miley Cyrus & Rock Mafia - Morning Sun!
https://www.youtube.com/watch?v=Xc4rXQqDE2E

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

A reggel kissé ködös aggyal köszöntött rám. Még jóformán aludtam, amikor a nap első sugarai átszűrődtek a redőny hanyagul leengedett lapjai között. Égetni kezdték a takaró alól kilógó bőrfelületet, ezért kénytelen voltam megmozdulni. Viszont a testemet fedő súly nem engedte. A tegnapi alkohol mennyiség elfogyasztása némiképp akadályozó tényezőnek bizonyult a helyzetre való visszaemlékezésemben. Nem sok mindenre engedett emlékeznem, így némi pánik suhant át rajtam és a szemeim automatikusan pattantak fel és néztem végig a rajtam fekvő női testen. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor a vörös hajzuhatagot megpillantottam és az ismerős vonásokat tökéletes arcán. Azonban teljesen ledöbbentem, amikor szemei nyitva voltak és engem vizslatott. Nem akartam, hogy észre vegye a félelmemet, de szinte biztos voltam benne, hogy elkerülhetetlen a lebukásom. Biztos, hogy percek óta figyelt engem, így semmi sem kerülte el a figyelmét.

- Ugye nem emlékszel? - könyökölt fel és a mellkasomon támasztotta ki magát, hogy egyenesen az arcomra lásson.

- Őszintén, nem sok mindenre. - emelem fel az egyik kezem és a lüktető halántékomra helyezem azt.

- Gondoltam, hogy az a sok alkohol, amit a tegnap este folyamén letoltál a torkodon, nem lesz jó hatással a memóriádra. - mosolyodott el és legnagyobb megdöbbenésemre, előre hajolt és egy gyengéd csókkal ajándékozott meg.

- Viszont arra még emlékszem, hogy kibékültünk. - nagyon reméltem, hogy valóban így van és nem csak az alkohol enyhítette meg őt annyira, hogy nem tiltakozott ellenem.

- A kibékülés elég súlyos szó, nem gondolod? - éreztem, hogy ennyire nem lesz egyszerű ez a dolog vele.

- Miből gondolod így?

- Nem kell semmibe sem bele rohanni, Harry. Sok hülyeséget csináltál, ez tény. Ezért is érzem úgy, hogy csak legyünk, lesz, ami lesz. Semmi kötöttség, semmi skatulya, semmi címke. El vagyunk, élvezzük egymás társaságát és hagyjuk, hogy történjen, aminek történnie kell, majd később meglátjuk, hogy mi sült ki a dologból. - kettős érzelmekkel küzdöttem az elhangzottak után. Egyszerre örültem annak, hogy ennyire lazán tudja kezelni a dolgainkat, ugyan akkor féltem is, hogy sosem fog nekem teljesen megbocsájtani az ellene elkövetett megannyi hibám és ballépésem miatt. Tudtam, hogy maradandó sebeket hagytam benne, amiket nem fogok tudni helyre hozni. Csak abban reménykedtem, hogy halványíthatok rajta, hogy az elkövetkezendő tetteim, majd száműzik őket egy olyan távoli helyre, ahonnan nem lehet már előhívni őket.

- Rendben. Legyen, ahogy te akarod, innentől kezdve az lesz, amit te szeretnél. - mosolyogtam rá, lényegében csak próbálkoztam vele.

- Biztos vagy te abban, hogy ez jó ötlet? - csillant fel a szeme, tetszett, hogy a régi Sheera megcsillantotta csábító tudását.

- Biztos. Lehet, hogy életem legmeggondolatlanabb mondata hagyta el az imént a számat, de nem visszakozom. - örömmel töltött el az a pillanat, amikor gyönyörű arcán elégedettség suhant át.

- Te mondtad, nem én. - ekkor hirtelen kinyomta magát a mellkasomon és kiakart szállni az ágyból.

- Hová, hová? - kaptam el a derekát, amitől nem tudott teljesen lemászni rólam.

- A mosdóba gondoltam menni. - fintorodott rám.

- Innen el nem mész. - fordítottam magam alá egy könnyed mozdulattal.

- Harry komolyan ki kell mennem, vagy különben összepisilem magamat. - nevetett fel.

- Oké, akkor inkább menj. - gördültem le róla, ő meg szinte futva tette meg az ajtóig az utat.

Végig néztem gyönyörű testének mozgását, ahogy fehérneműben elérte a szobából a kijáratot biztosító egyetlen lehetőséget. Ő is tisztában volt azzal, hogy őt nézem, mert mielőtt végleg elhagyta volna a helységet, még hátra fordult és rám kacsintott. Azonnal elvette az eszem és a következő pillanatban már a nyomában is voltam. Természetesen most is egy oltári nagy játék volt neki ez az egész, amikor teljesen felizgatva engem a mozgásával, pontosan az orrom előtt csapta be a fürdő ajtaját és a zárat is elfordította, hogy ne tudjak bemenni.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy ha kijössz neked annyi? - kiabáltam be.

- Miért? Nem tettem semmit sem. - játszotta az eszét nekem, de átláttam rajta.

- Aha persze, én meg hülye vagyok. - csaptam rá az ajtóra játékosan, hogy érezze mit okozott nekem a tetteivel.

- Az ajtó marad. - nevetett fel odabent, amit kintről is tökéletesen lehetett hallani.

- Természetesen.

Ebben a pillanatban lépett ki Louis a szobája ajtaján és eléggé ledöbbenve nézett rám. Bizonyára nem gondolta, hogy ilyen hamar itt fog engem találni, bár ha jobban bele gondolok, akkor én is azt hittem, hogy nehezebb dolgom lesz.

- Hát te? - suttogja nekem a szavakat, amikor mellém ér.

- Jobbra sikerült az este, mint azt gondoltam. - vontam vállat.

- Az feltűnt. Mi volt ez a hangoskodás? - tette fel azonnal a következő kérdését.

- Úgy gondolta a kisasszony, hogy jó móka lesz engem teljesen kikészíteni, aztán meg kizárni, hogy szenvedhessek magamban a merevedéssel. - láttam rajta, hogy mindjárt elröhögi magát.

- Tipikus Sheera, szereti, ha mások szenvednek, míg ő jót röhög a dolgon.

- Nekem mondod? - nevettem fel.

- Egy kávét?

- Olvasol a gondolataimban haver. - ezzel elindultunk lefelé a konyha irányába, ami az említett folyadékot tudja számunkra szolgáltatni.

Gyorsan feltettük lefőni a kávét és türelemmel, többel vagy kevesebbel, kinek mivel, vártuk, hogy ténylegesen elkezdjen lecsöpögni a meleg, ébredést nyújtó folyadék. Épp kitöltöttem magamnak és megízesítettem, amikor valaki kikapta a kezemből a bögrét és belekortyolt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Sheera áldozatául esett a kávém. Ahogy leemelte a poharat az ajkairól egy önelégült mosolyra húzta azokat. Komolyan jól szórakozott ezen.

- Héj. - színleltem sértettséget előtte. - Tisztában vagy azzal, hogy az az enyém volt?

- Valóban? Nincs rá írva a neved. - forgatta meg a fehér porcelánt, mintha tényleg az említett név után kutatna. 

- Nagyon vicces vagy ma reggel. Humor bombát reggeliztél?

- Te sem panaszkodhatsz humor terén. - néha meglepődöm azokon a válaszokon, amiket ad.

- Igazán köszönöm. - hajoltam meg előtte, mire az oldalamba könyökölt. - Áú.

- Ne jajgass, viseld a következményeket.

- Adok én neked mindjárt olyan következményt. - mint egy kislány úgy szaladt el előlem, pedig semmit nem akartam csinálni vele, valahogy nincs ínyemre a közönség, akit ezúttal Louis személyében köszönthettünk.

***

Délután muszáj volt beugranom a klubba, így fájó szívvel ugyan, de búcsút kellett intenem Sheenek, akit bármennyire győzködtem is, nem akart eljönni velem. Pedig tudom, hogy nem csak nekem hiányzott annyira, hanem mindenkinek, aki a klub területén él és mozog. Csak épp, hogy sikerült átlépnem a klub küszöbét, máris megannyi szem pár szegeződött rám. A kérdés áradat sem maradhatott el sokáig.

- Hol voltál ilyen sokáig? - jött Liam hangja közvetlenül mellőlem, úgy beszélt, mint egy apa a fiához, aki lekéste a megbeszélt haza érkezés időpontját.

- Liam javíts ki, ha tévednék, de úgy emlékszem, hogy nem tartozom beszámolóval arról, hogy mikor jövök és megyek. - egyszerre gondoltam poénnak és komolynak is a megjegyzésemet.

- Tudom én, csak furcsa, hogy egy fél napra eltűntél, hisz eddig napok óta állandó vendég voltál bent.

- Dolgom volt. - vontam vállat és indultam volna is tovább, ha Liam nem szólalt volna meg ismételten.

- Dolgod volt? És ezért a dologért van úgy kivirulva a fejed? - ő és a szeme, ami minden lát.

- Egyáltalán nem vagyok kivirulva.

- Persze, én meg hülye vagyok. - gúnyolódott.

- Te mondtad ki, nem én.

- Szerintem meg eléggé biztos, hogy egy adott vörös hajú táncos van a dologban. - gondolkodott hangosan.

- Szerintem meg foglalkozz a saját dolgoddal kedves, pótolható Liam.

- Na ne dobálózz rögtön a kirúglak burkolt változatával. - lehet kicsit komolyabban vette a dolgot, mint azt én gondoltam.

- Én ugyan nem dobálózom semmivel, főként nem burkoltan.

- Oké, de most komolyan, kibékültetek igaz? - már előre láttam, ha nem kap valami morzsát, még agy faszt kap nekem.

- Haladunk és elégedj meg ennyivel.

- Tudtam. - kiáltott fel.

- Kussolj, Liam.