2016. szeptember 19., hétfő

2/07. - Return.

Harry


Valamiért magam sem hittem el, azt amit napok óta fontolgattam. Az igazat megvallva, nem igazán tudtam mást tenni. Mióta elment, senki nem volt jelen, aki egy kicsit is összetudta volna tartani a csapatot. A táncosok sokat hibáztak és most, hogy a klub mindenhogy állt anyagi helyzetét tekintve, csak fényesen nem, elkélt a biztos vezetői kéz. Eszembe jutott az a lehetőség is, hogy ismét feladok egy hirdetést, de az nagyon sok időt vett volna igénybe és nem volt most időnk, ennyi biztosan nem. Talán a könnyű utat választottam, de muszáj voltam felhívni azt a nőt, akit a hátam közepére sem kívántam eddig, most sem rajongok az ötletért, hogy vele kell majd dolgoznom újra, de teszem, amit kell. A klubra kell tekintenem és nem magamra és az iránta érzett hatalmas ellenszenvre. Egyetlen egy bökkenő volt a dologban csupán, hogy a múltban is nehezen tudtam távol tartani magam tőle, pontosítanék, ő nem tudta kordában tartani a kibaszott kezeit, én meg valljuk be kicseszettül gyenge vagyok, ha az ellenkező nemről és a szexről volt szó. Előre láttam a kibontakozó helyzetet, ami le merném fogadni, hogy ugyan olyan lesz, mint a múltban. De megmondom őszintén most egy ideig nem lenne ellenemre, ha felajánlaná magát nekem.
-Harry? - a meglepettség egyértelműen csengett a hangjában, ahogy a vonal élővé vált és a személy, akiről azt hittem soha többé nem fogok beszélni, felvette a telefont.
- Hello. Gondolom meglepődtél amiért hívtalak, de lenne egy ajánlatom. - előre tudtam, hogy kurvára megfogom én ezt még bánni.
- Csupa fül vagyok. - a hangja még mindig kibaszottul felbaszott, egyszerűen nem bírtam elviselni. Styles, te nem vagy normális.
- Gyere el a klubba este és mindent elmondok.
- Rendben.

Miután a vonal bontva lett, elindultam, hogy közöljem Liammel a tényt, hogy Molly újra nálunk fog dolgozni. Egyáltalán nem tudtam, hogy miként fog reagálni, de ő sem szívlelte ezt a nőt, amióta a menyasszonya miatta elhagyta őt. Bár lehet, nem kellett volna megdugni és akkor nem lett volna az a múltbéli botrány. Liamnek egy hatalmas baja volt, hogy pont olyan, mint én. Nem tudja magát fékezni, ha nőről van szó. Pont az italokat rendezte a raktárban, amikor megtaláltam.
- Liam figyelj beszélnünk kellene. 
- Miért van olyan érzésem, hogy ez nekem nem fog tetszeni? - húzta fel a szemöldökét és gyanakvás költözött az arcára.
- Fogalmam sincsen. - hazudtam, mindig észrevette, ha valami olyat közöltem vele, ami nem volt túlságosan jónak nevezhető.
- Ki vele.
- Megtaláltam az új koreográfust. - csaptam a közepébe.
- Na, akkor csak tévedtem, ez csodás hír és ki lesz az? - tudtam, túl korai még ünnepelni.
- Talán nem is annyira új ember személyében találtam meg. - vontam vállat.
- Miről beszélsz? Ki lesz az?
- Molly.
Csak üvöltött, hosszasan a fülembe, torka szakadtából. Mikor hagyja már abba? Láttam rajta a düh egyre nagyobb mértékét kibontakozni, ahogy a méreg eluralkodott a teste és a lelke egésze fölött. Kiakadt rám és a döntésem miatt. Miért is? Miért volt ez akkora szenzáció, hogy a sárgaföldig le kellett emiatt hordania engem? Összefüggéstelen hangok hagyták el ajkait, én meg csak tűrtem a szavakat, mik a fülemen behatoltak, de nem izgattak túlzottan, annyira biztosan nem, hogy hasonló állapotba kerüljek, mint a velem szemben álló személy. Nem húzott fel, sőt teljességgel közömbös maradtam a jelenettől. Leszarom. Mind minden mást azóta, hogy Ő nincs. Gondolni sem akarok rá, így könnyebb. Másban lelem örömöm és felejtek, amilyen gyorsan csak lehet. A munkába temetkezem és egy személybe, aki miatt most szitokszavak tömkelegét kapom. Nem érdekel. Fogd fel, leszarom. Mindent, azt is, amit teszek. Viszont soha nem adom fel, addig megyek míg meglelem. Azon felül pedig úgy teszek, mintha minden rendben lenne, mert csak így lehet túlélni ezt az egészet.
- Komolyan, pont őt Harry? Jobbat nem találtál? És mi van a múltbeli kijelentéssekkel? - Liam szavai semmissé váltak, ahogy a fülemhez értek.
- Én vagyok a főnök, azt teszek, amit akarok. Így döntöttem, fogadd el. - csattantam fel, mert elegem lett, hogy a döntésem helyességén lovagolt.
- Hülyeséget csinálsz. Ezzel nem hozod őt vissza, csak a régi poklot szabadítod el. - fogd be.
- Kussolj.
- Harry vegyél ebből vissza. Egy dolog, hogy így próbálsz felejteni, de valóban úgy gondolod hogy ez a helyes mód? Vissza engedni valakit, aki ennyi kárt okozott ennek a helynek és személy szerint neked is épp eleget? - tudtam, hogy miről beszélt, de jelen pillanatban ez izgatott a legkevésbé.
- A döntésem végleges, kell egy ember és ő a legalkalmasabb jelenleg. Holnap kezd és erről nem akarok többé hallani, sem tőled, sem senki mástól.


* * *


Este kilenc is elmúlik, amikor ismerős sarkak kopogása hangzik fel a folyosón. Tudtam, hogy ő az. Nemsokkal később kopogtatás hallatszik.
- Gyere be. - kiáltottam el magamat.
- Harry. - kacér mosollyal lépett be az irodámba.
- Molly. Örülök, hogy eljöttél. - meg sem várta, hogy hellyel kínáljam, egyszerűen csak kiszolgálta magát. Semmit sem változott. Roppant rövid szoknyája nagyon sokat mutatott, de amikor leült szinte az egész combja látszott. Hiába utáltam a lényét és a személyiségét, a teste mindig is nagy hatást gyakorolt a férfiasságomra. Ez alkalommal sem volt másként. A mellei kilátszottak a merész felsőből, ami csak még inkább tett nálam arra a bizonyos lapátra. Pillanatok alatt vált a nadrágom egyre kisebbé. Éreztem, hogy meg fogom dugni.
- Miről lenne szó? - lassan nyalta végig ajkait a szavai alatt. Tudtam, hogy valóban arra játszik, hogy ismét lefektessem. 
- Szerintem tudod. - álltam fel a székemből és megkerülve az asztalt megálltam a széke előtt. - Azt akarom, hogy megint itt táncolj.
- Ez remek hír. Csak ennyit akartál? - mire feleszméltem már velem szemben is állt és azonnal a lényegre tért, ahogy az övemmel kezdett babrálni.
- Szerintem ez nem jó ötlet Molly.
- Miért? Érzem, hogy akarsz. - a férfiasságomon húzta végig az ujjait.
- Ne játssz velem.
- Inkább azt akarom, hogy te játssz velem egy kicsit. - ekkor már a kezében is voltam és szakértően dolgozott rajtam.
- Térdelj le. - magam körül akartam érezni az ajkait.
- Örömmel.
Tette a dolgát, amire kértem. Kicsivel jobban is esett, mint, ahogy számítottam rá. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam már kiéhezve az ilyen pillanatokra. A hülye fejemmel akaratomon kívül is összehasonlítottam vele. A mozdulatokkal, a sebességgel, a nyelve mozgásával, a látvánnyal, a technikával. Ennyi kellett és már nem is tudtam élvezni a dolgot. Mindenhol csak őt láttam, az engem orálisan kényeztető Molly helyett is ő emelte rám a tekintetét. Ekkor robbantam fel és váltam igazán dühössé. Elrántottam a hajánál fogva a fejét és azonnal kiviharoztam az irodámból, miközben a nadrágomat rángattam vissza magamra. Visszaigazítottam magam, mire kiértem a klub hátsó ajtaján. Sötétség lepte be a szűk sikátort, a hideg végigrázta a feltüzelt testemet. Dühös szavaim hangosan hagyták el ajkaimat.
- Miért kell mindenhol jelen lenned?
- Harry, minden rendben? - ért, hozzám egy kéz, amitől elillant a fejemben lévő vörös hajú kísértetem.
Egy darabig.



2016. július 20., szerda

2/06 - Bitter truth.

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem sokan vártátok már.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeket!

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


- Ne hívogass már. - egy egyszerű mozdulattal hajítottam a mobilomat az ágyamra, mivel szűnni nem akaró csörgésbe kezdett Ford miatt. A tegnap esti kirohanásom óta egyfolytában hívogat. Kezdtem kikészülni tőle. Nem akartam a történtekkel foglalkozni, sőt még csak gondolni sem rá, de ő nem hagyta egy percig sem, hogy elfelejtsem.
- Ki ne hívogasson? - állt meg Nola az ajtóm előtt.
- Senki, nem érdekes. - vontam meg a vállamat. Nem lehettem túl meggyőző, mert besétált a szobámba és az arcomat kezdte vizsgálni.
- Sheera mást akarj átverni, ne engem. Az arcodra van írva, hogy valami, vagy valaki nagyon felidegesített. - miért van olyan érzésem, hogy pontosan tudja, ki az a személy, akivel most nagyon nem akarok beszélni?
- Nola tényleg nem érdekes. - biztos, hogy nem fogom neki elmondani, hogy smároltam a főnökünkkel.
- Ha te mondod, de ha esetleg mégiscsak érdekes lesz a dolog, akkor remélem elmondod nekem.
- Feltétlen.
Még el sem hagyta a szobámat, amikor a telefon újra csörögni kezdett, de ezúttal egy számomra ismeretlen számsort írt ki. Ki lehet az? Mire mindezt végig gondoltam a gyomrom máris szaltózott és totális idegesség áradt szét a tagjaimban. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy ilyen hamar lebuktam és Harry keres.
- Igen, tessék? - vettem erőt magamon és felvettem a telefont.
- Nagyon meggyőző Shee, de legközelebb jobban torzítsd el a hangodat. - hallottam meg Louis szokásos nevetését a másik oldalon és szinte azonnal fordult a kedvem és napok óta először éreztem igazán jól magamat.
- Louis jó hallani a hangodat. Mi a helyzet otthon? - lassan az ajtóhoz sétáltam és becsuktam azt, hogy Nola ne hallhasson semmit a lefolytatott beszélgetésből.
- Semmi különös drágám, a csapat kissé ledöbbent, hogy itt hagytál minket, de átvettem az irányítást és a próbák zavartalanul folynak tovább. Ja és képzeld Perrie és Zayn újra együtt vannak. 
- Tényleg? Ez jó hír, örülök neki. - a következő kérdésemet félve tettem fel. - És vele mi van?
- Nem fogok neked hazudni. - sóhajtott fel, mielőtt folytatta volna. - Szörnyen van. Azóta minden nap eljön hozzám és órákat beszélgetünk. Mindent elmesélt, hogy miket tett és te miért hagytad el. Azt mondta teljesen megérti, hogy ezt tetted, de nagyon hiányzol neki Sheera. Tényleg szeret téged.
Azonnal végig folytak a könnyek az arcomon, akkor is, ha eszem ágában sem volt utat engedni nekik, megtették maguktól. Én sem szűntem meg szeretni őt, de képtelen voltam többé vele lenni.
- Tudom Louis, de nekem ez már nem ment volna.
- Tisztában vagyok vele, de nem tudom, hogy meddig fogom tudni visszatartani, nagyon meg akar találni és, ha engem kérdezel, akkor tiszta hülyeségeket csinál.
- Miről beszélsz?
- Lehet, hogy ezt nem kéne elmondanom.
- Mondd már. - kiabáltam rá.
- Jól van. Mollyval vigasztalódik. - nem akartam hinni a fülemben. Azt mondta Molly? Az a Molly, aki tönkretette a kapcsolatunkat? Tényleg?
- Mollyval?
- Jól vagy?
- Szerinted jól vagyok Lou? Bár mire is számítottam, hiszen Harryről van szó. Csak tudod egy valamit nem értek. Miért Mollyval? Mikor minden gondunk tőle eredt.
- Ezt én sem értem, de nem gondolkozik tisztán és nem is cselekszik helyesen mióta elmentél. Nem érdekli semmi más, csak a munka, a nők, meg a pia. - tudtam mire gondol a pia szóval.
- Harry iszik? - nem tudtam elképzelni, hogy valóban részegre igya magát.
- Nem is keveset.
- Jól elcsesztem. - sóhajtottam fel.
- Nem a te hibád Sheera, hogy csak így tudja feldolgozni, majd lenyugszik.
- Te is tudod, hogy ez miattam van és addig nem lesz jobban, míg meg nem talál.
- Ne rágd ezen magad. Most mennem kell, később még beszélünk.
- Rendben. Szia Louis.


* * *


A délután folyamán, csak a kanapén ültem és a tv-t bámultam, annak ellenére is, hogy nem igazán fogtam fel belőle semmit sem. Folyton Harry és a hülye kis Molly járt a fejemben. Hogy lehet ekkora hülye megint? Az a nő tönkretette az életét és mégis újra vele van? Én meg mi a szarért vagyok rá féltékeny? Ezernyi kérdés, amire nem kaphatom meg a választ többé, mert én döntöttem így. Én döntöttem azt, hogy ide jövök és hátra hagyom őt.
- Sheera? - jelent meg előttem Nola.
- Igen?
- Mit szólnál, ha kicsit átalakítanám a hajadat? - félve tette fel a kérdését. Ennyire félelmetes vagyok?
- Mi a bajod a hajammal?
- Semmi, csak gondoltam jót tenne egy kis változás, valahogy úgy érzem, hogy ez már nem illik hozzád, annyira, mint régen.
- Igazad lehet. - fogtam a kezembe a hosszú vörös tincseket és vizslatni kezdtem azokat. - Mire gondoltál?
- Mit szólnál egy vállig érő, szőke hajhoz?
- Benne vagyok. - valóban tetszett az ötlet.
- Remek, akkor gyere.

Alig egy óra elteltével már a székben ültem és a hajam lassacskán eltűnt, ahogy az olló csattogott. A borotvált részre kapni fogok szőke tincseket hajhosszabbításként, aminek örültem is, mert egy örökkévalóságnak tűnt, mire visszanő. 
- Melyik árnyalat legyen? - hozott oda Nola egy színekkel teli könyvet.
- Hát ez jó sok szín, de szerintem legyen ez. - mutattam rá a 113-as kódú színre.
- Hamvas szőke, én is erre gondoltam.
Pár percre eltűnt, amíg kikeverte a tökéletes árnyalatú festéket, majd vissza is tért és a hajamra kezdte kenegetni. Ez a folyamat eltartott vagy negyven percig. A végeredmény viszont tökéletes lett. Nagyon tetszett az új hajam.
- Lefényképezem. - oda adtam neki a telefonomat, hogy lefotózza a remekművét.
- Elszaladok a mosdóba, ha nem gond.
- Persze, menj csak, balra a második ajtó. - mutatott a szemközti folyosó irányába.
- Köszi. 
Mikor visszatért, láttam, hogy a telefonom még mindig a kezében van.
- Nagyon helyes pasi, ki ő? - fordította felém a képernyőt, amin Harry virított, miközben teli szájjal mosolyog.
- A volt barátom. - mondtam egyszerűen és kikaptam a kezéből a telefont.
- Ne haragudj.
- Semmi gond, de ne is kérd, nem fogok róla többet elmondani.
- Rendben. 

Haza fele csak ő járt a fejemben és ez a hülye egyetlen megmaradt kép róla. Saját magamat sanyargattam azzal, hogy amint haza értünk kinyitottam a régi laptopomat és előkerestem a mappát, amiben a közös képeinket tároltam. Ott volt az összes a lomtárban még, nem töröltem ki onnan is. Mire észbe kaptam már vissza is állítottam a mappát és a képeket nézegettem. Olyan boldognak tűntünk rajta. Miért romlott el minden ilyen hirtelen? Aztán emlékeztettem magam minden szörnyűségre, főként a legnagyobb okra, amiért elhagytam. A klub kétes ügyeire, a táncosokkal, akik a vendégekkel még szexre is képesek voltak a több pénz reményében. Undorító. De Harry, akkor is hiányzott, ha egy szemét alak volt, de nem tudtam mit tenni, szerettem. Vagy, ami még valószínűbb, még mindig szeretem.
- Sheera. - hallottam meg Nola kopogását. - Spencer van itt, gyere téged keres.

Na már csak ez hiányzott. Csodálatos.





2016. július 3., vasárnap

02/05. - Ford!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Mi a frászt művelek? Itt ülök egy férfival szemben, aki ráadásul a főnököm és le sem tudom venni az ajkairól a szememet. Lehet a bor hatása, de ha lehet csak még inkább bejön nekem és elöntenek az erotikus gondolatok vele kapcsolatban. Mit művelsz? Üvölt a hang a fejemben, de leállítom. Nő vagyok és egy nőnek vannak szükségletei. Csak iszom szavait, míg haza felé vezet és folyamatosan jár a szája.
- Tudod nagyon jól éreztem magamat ma este. - fordult felém és a mosolya arról árulkodik, hogy reménykedik a folytatásban.
- Én is, be kell vallanom.
- Örülök neki Sheera. Remélem nem fogod félre érteni, de a kis beszélgetésünk, csak olaj volt a tűzre. Még többet akarok rólad tudni. - már a ház előtt álltunk, így könnyedén tudta a combomra futtatni tenyerét.
- Mire gondolsz?
- Állíts le, ha valami túl sok, vagy, ha nem úgy állsz hozzám, ahogy én hozzád. - ekkor már a szoknyám vonalát tűrte fel és lassan haladt a combom belső felén felfelé. Akaratlanul is belenyögtem, amikor a keze becsusszant a bugyimba. Szakértő ujjai belém is csusszantak és ki-be pumpáltak.

Mi a szar volt ez? Az éjszaka közepén riadtam fel és el sem hittem, hogy most volt erotikus álmom a főnökömmel. Ilyen a valóságban sosem fog megtörténni. Kezeskedem róla.
Ezek után álmatlanul forgolódtam az ágyamban és arra próbáltam rájönni, hogy mi legyen. Mit kezdjek a helyzettel? Az tény, hogy nagyon jó pasi és tetszik is nekem, de ő a főnököm, vagy ügynököm, vagy mi a szar és ezáltal semmi sem lehet közöttünk. Hiába akartam magamnak bebeszélni, hogy csak ez tart vissza, tudtam, hogy hazugság. Ő volt a legnagyobb oka a távol maradásomnak. Hiába hagytam ott, nem szűntem meg szeretni őt. Csak az tett erőssé, hogy nem volt a közelemben, hogy nem kellett szembe néznem vele. Elgyengültem volna, ha meglátom, talán meg is bocsájtottam volna neki, akkor is, ha az eszem pont az ellenkezőjét hangoztatta is a fejemben. Bár lehet, hogy pont ez a szerelem és felejteni akarás visz majd rá arra, hogy közel engedjek magamhoz egy máik férfit. Mert abban biztos voltam, hogy el kell őt felejtenem minél előbb, amilyen gyorsan csak lehet.

Mivel az alvás valóban lehetetlennek tűnt mostanra, ismét bekapcsoltam a mac-et és a csatolt fájl összes pontját alaposan átnéztem.

Hétfő
10:30 Media Corporation, találkozó Spencer Ford-dal. Hát persze.

Kedd
9:00 Hills tánciskola, próba. Miféle próba?

Szerda 
Pihenőnap

Csütörtök
12:00 Ebéd Spencer Forddal

Péntek
21:00 Bolwood gála

Miféle beosztás ez? Semmi értelme nincsen. Alig van 1-1 találkozó vagy tennivaló egy nap. Bár sejtettem, hogy ez csak a kezdet, amíg nem találok valami munkát Spencer segítségével.
- Kopp-kopp. - egy hang szakított ki a kábulatomból, ami az ajtó irányából hangzott fel.
- Gyere be. - fordultam felé.
- Mit nézegetsz?
- Csak a beosztást. - vontam vállat.
- Húzós? - kíváncsiskodott.
- Annak nem mondanám, inkább rendkívül szellős.
- Jó dolgod van, én ki sem látok a munkából. Most is mehetek Spenc-hez fél 9-re valami megbeszélés miatt. 
- Te, hogy kerültél hozzá? - érdeklődtem. Érdekes mód mindent tudni akartam a férfiról, aki a főnököm jelen pillanatban.
- Nem nehéz ki találni, úgy ahogyan te, felfigyelt rám és innentől már érted.
- Mindenkivel ezt csinálja?
- Mondhatni, de ő a legjobb a városban, így nem panaszkodhatunk. Mindenki ismeri és, aki csak meghallja a nevét tudja, hogy érdemes az ő védenceit alkalmazni.
- Ilyen messzire nyúl a keze? - nem hittem el, amiket mond. Ekkora hatalma lenne Fordnak?
- Azt el sem tudod képzelni, hogy mennyire.
- Van sejtésem. - forgattam meg a szemet.
- Na mesélj. - ekkor jöttem rá, hogy túl sokat beszéltem anélkül, hogy gondolkodtam volna.
- Semmi érdekfeszítő, csak az előző főnököm is mondhatni egy nagymenő üzletember volt és mondjuk ki, nem lett jó vége.
- Kavartatok? - majdnem félre nyeltem a vizet, amit időközben magamhoz vettem.
- Isten ments. - hazudtam. - Csak nem jöttünk ki, ő túl sznob volt, míg én, hogy az ő szavaival éljek, túl egyszerű.
- A szemét pöcs. - csattant fel, így rájöttem, hogy ő sem született a gazdagok közé.
- Találó.
- Kitalálom. Minden nőt megkapott akit akart, csak téged nem és ez szúrta a legjobban a csőrét.
Bárcsak ez volna.
- Talált. - nem láttam már értelmét, hogy igazat mondjak.
- Akkor jobb, ha tudod, hogy Spercer sem áll ettől távol.
- Tudom kezelni és honnan veszed, hogy ez a veszély fenyegetne megint?
- Nem vagyok vak, amióta felhozta, hogy hoz egy új embert, csak rólad beszél és lerí róla, hogy pokolian bejössz neki. Rég láttam ennyire izgatottnak egy nő miatt.
- Hát engem nem érdekel. - fordultam el kissé, hogy ne lássa az arcomat teljesen, mert féltem, hogy észreveszi a szavaim ellenkezőjét kiütközni rajta.
- Okos.
- Tudom.
- Rohanok, különben leveszi a fejemet. Hoztam neked is kávét és reggelit, a konyha pulton van.
- Köszönöm, ez kedves tőled.
- Semmiség.


* * *


- Nem teheted minden alkalommal ezt velem. Mit gondolsz meddig bírom még ezt? Nem fogok a végtelenségig megbocsájtani minden hülye lépésedet. - fakadtam ki és már azt sem tudtam, hogy hányadszorra teszem meg.
- Sajnálom. - sütötte le a tekintetét, vagy ezredszerre.
- Sajnálod? - csattantam. - Ennyit tudsz mondani? Hogy sajnálom? Komolyan?
- Mit mondjak? Mit akarsz hallani? - még jobban kiakadtam azon, hogy még ő neki állt feljebb, pedig nem én buktam le az egyik alkalmazottammal megint.
- Azt, hogy megváltozol. - üvöltöttem. - Szajkózod itt nekem, hogy engem akarsz, hogy különleges vagyok, hogy nem találkoztál még ilyen nővel és adjak neked ez esélyt és erre te mit teszel minden adandó alkalommal? Lefekszel Mollyval.
- Nem feküdtem le vele, most. - emelte ki a "most" szót, mintha ez számítana bármit is.
- Miért lényeges ez egyáltalán Harry? Ha nem nyitok rátok a csók közben, bizonyára, most basznád őt az öltözőben. - a hallgatása engem igazolt.
- Sheera figyelj, tudom, hogy idióta vagyok, de amiket neked mondtam mind igazak. Tényleg akarlak magamnak és eszméletlen nőnek tartalak, akire egy percig sem tudom elérni, hogy ne gondoljak nap közben. - üres szavaknak hangoztak, semmi jelentéssel.
- Nem érdekel. Késő Harry, mindent felejtsünk el.


Nyilván bealudtam a kanapén, mivel az álom keserű íze még mindig a számban volt. Az első veszekedéseink egyikének újbóli átélése nem volt éppen felemelő érzés. Zöld szemei még ébrenlétemben is kísértetként telepetek rám és mindenre, amire néztem. Valahogy el kell felejtenem, minél előbb. Nem lesz könnyű, ha még az agyam is játszik velem és visszacsalja őt. A telefonom rezgése volt az a momentum, ami végleg kitörölt az álmot és végre feledésbe merülhetett, ismételten.
Ismeretlen szám.
- Igen?
- Sheera jó hallani a hangodat. - először gondolkodnom kellett hogy ki lehet az, aztán leesett.
- Spencer?
- Pontosan. Csak szólni akartam, hogy kicsit korábban mennék érted, mert estére nekem közbejött valami. Egy óra múlva nálad vagyok, ha nem gond. - az órára pillantva látta, hogy négyet mutat.
- Persze, semmi gond.
- Akkor nemsokára látlak. - ezzel le is tette, én meg az utolsó szavain gondolkoztam. Volt benne valami furcsa, mintha ebben is a próbálkozás lappangott volna, valahol.

Nem volt sok időm gondolkozni azon, hogy mi lehetett ez, mert egy órám volt elkészülni. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, bár kisebb körutazást tettem mire megtaláltam. Alig lettem kész, mire a lift jelzett, hogy valaki érkezik felfelé. Aztán alig fél perc múlva belépett a lakásba, makulátlan öltönyben egy széles mosollyal az arcán. Miért hasonlítod őket össze? Kérdeztem magamtól, amikor Harry alakja ugrott be és akaratom ellenére soroltam az érveket, hogy ő miért dögösebb Fordnál.
Magamat már nem mondhattam ennyire kifinomultban. Egy fekete farmert és egy zöld blúzt viseltem, csinos voltam, de nem elegáns vagy előkelő, ahogy ő.
- Gyönyörű vagy. - bátorkodott adni egy puszit az arcomra.
- Köszönöm, te is jól nézel ki.
- Indulhatunk. - mosolyodott el.
- Persze.
Ismét elfogott az ismerős érzés, amikor beszálltam a kocsijába. Miért kellett ennyire hasonlítania rá?
- Minden rendben van? - fordult felém.
- Minden, csak elgondolkodtam. - vetettem felé egy eléggé hamiskás mosolyt.
- Akkor jó. - válasza még sem tükrözte, hogy hitt nekem. Kissé félelmetes is volt, hogy ilyen hamar átlátott rajtam.
- Hová megyünk?
- Majd meglátod. - minden stimmelt. Kiakasztó.
Egy puccos étterem előtt álltunk meg és már kezdtem sejteni, hogy tényleg alul öltöztem.
- Szólhattál volna, hogy egy elegáns étterembe hozol. - korholtam, ahogy leültünk az asztalunkhoz.
- Ne butáskodj, tökéletes vagy. - vagy elfelejtette a "ide" szót, vagy direkt bókokkal akar rám hatni.
- Nem érzem annak magam, minden vagyok, csak ide való nem.
- Ne becsüld le ennyire magadat Sheera. Ha megengedsz egy megjegyzést tőlem, akkor azt mondanám, hogy lenyűgöző vagy. - kísérteties.
- Ne túlozz.
- Mindenféle túlzás nélkül állítom. - komolyan megőrjített a mosolya.
- Javíts ki, ha tévedek, de te flörtölsz velem.
- Zavar? - hát nem zavartatja magát.
- Őszintén? Igen.
- Mégis miért? Nekem a tegnapi levelinkből az jött le, hogy eléggé vetted a lapot. - komolyan értetlen fejet vágott.
- Komoly kérdés volt?
- Teljesen.
- Az ügynököm vagy.
- És?
- Ugye te sem gondolod, hogy lesz valami közöttünk?
- Sheera másra sem tudok gondolni csak, hogy ne legyen közöttünk semmi. - pofátlan.
- Felejtsd el.
- Vettem a lapot.

Ezek után az este a munkáról szólt és, hogy a jövőhéten miket kell majd csinálnom pontosan. A gáláról is szó esett, ahol persze Spencer kísérője leszek. Aztán indulnia kellett, így pillanatok alatt találtam magam, abban a helyzetben, amiben az álmomban voltunk.
- Köszönöm, hogy eljöttél és jobban megismerhettelek.
- Köszönöm, hogy meghívtál. - de mikor kiszálltam volna, megragadott.
- Reménykedem benne, hogy az étteremben elhangzottakról hamarosan megváltozik a véleményed, mert valóban nem tudom, hogyan foglak kiverni a fejemből. - olyan közel volt, hogy azon kaptam magamat az ajkát bámulom. Ezt ő is észrevehette, mert még közelebb húzódott.
- Próbáld meg.
- Kést szúrsz belém, ez fáj. - tett úgy, mint akinek valóban fájdalmai vannak. - De izgató is.
- Csak ne izgulj.
- Lehetetlen, csak a szádra tudok gondolni, ahogy az enyémhez ér. - ekkor valóban az enyémre tapasztotta az övét és pillanatok alatt csókolózni kezdtünk. Én meg hülye voltam és hagytam, sőt vissza is csókoltam és be kell vallanom, frenetikus csók volt. Sajnos többet akartam ezek után, feléledt a testem az érintésére, de még időben letudtam állítani.
- Fejezd be. - löktem el magamtól. - Ez soha többé nem fog megtörténni.
Kivágódtam a kocsiból és ott hagytam a csodálkozó férfit, aki az egész testemet lángba borította, de még is hiányzott valami. Tudtam, hogy mi az, de magamnak sem akartam bevallani.





2016. február 29., hétfő

2/04 - New Home!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Nyirkos a levegő. Esik. Szakad. A kerozin szagtól alig tudok lélegezni, mindent áthat és lehetetlenné teszi az életet. El sem tudom képzelni, hogy miként tud valaki egy reptér közelében lakni, mert teljességgel élhetetlen. Az út hosszú volt, de pont elég, hogy lenyugodjak és beletörődjek abba, amit tettem. Elhagytam őt. Nem nézhettem vissza, hisz már itt vagyok. De hol is van az az itt? Chicago. 

Egyenesen a kijárat felé vettem az irányt, miután magamhoz vehettem hosszú várakozás után a bőröndömet végre. A taxik egymás után mentek el az orrom előtt. hiába integettem, vagy tartottam ki a kezemet, észre sem vettek. Alig állhattam ott egymagamban másfél percet, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Kissé megriadtam, hisz egy idegen városban senki nem számít ilyesmire. Megfordulva egy magas, sármos, karakán arcélű, rendkívül jóképű férfit láttam. Rövid barna haja épp annyira állt össze-vissza, hogy rálehessen jönni szándékos beállítás, nem a szél terméke. Arca kissé borostás volt, de eltudtam képzelni, hogy ez a védjegye és ha leszedné, nem lenne önmaga. Fekete öltönyt viselt és a megjelenése makulátlan volt, minden apró részlet stimmelt. Üvöltött rajta, hogy őrülten gazdag.
- Sheera McCall? - a szemem majdnem kiesett a helyéről, amikor a nevemen szólított, na ennyit arról, hogy álnevet fogok használni.
- Igen. Maga kicsoda? - érthetetlen volt számomra a helyzet.
- Az ügynököd. 
- Micsoda? - tisztán emlékeztem, hogy a pasa a versenyen nem így nézett ki.
- Tudom, hogy nem rám számítottál, de nem hagyhattam, hogy Simon eltékozolja a tehetségedet a kisstílű dolgaival, így lecsaptam rád, amikor közölte, hogy elfogadtad az ajánlatát.
- O. - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Egyébként Spencer Ford vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
- Örülök,hogy megismerhettelek Spencer.
- Részemről a megtiszteltetés, lenyűgöző vagy, ha szabad ilyet mondanom. - bókolni azt tud.
- Köszönöm.
- Gyere. - mire észbe kaptam már a kezemet markolta és egy kísértetiesen hasonló fekete Range Rover felé vezetett. Persze, hogy még itt is tud kísérteni.
- Hová megyünk? - kérdeztem rá, amint beültem mellé az autóba.
- Elviszlek a lakásodra, amit én foglaltam le neked, ha nem haragszol, amiért megváltoztattam az eredeti helyszínt. - nem értettem, hogy miért változott meg minden egy szempillantás alatt. Ki ez a pasi? És miért méreget engem ilyen szenvtelenül?
- Nem igazán.
- Remek. Holnap elküldöm a teendőidet a jövő héttel kapcsolatban.
- Miért? - ma csak kedd volt, így nem értettem, hogy miért csak a jövő héten kezdenék bármit is.
- Úgy vélem kell a pihenés, csak egy kis szabadidő, aztán jövő héttől belevágsz a közepébe. - megőrjített és sajnos nem a viselkedésével, hanem ahogy rám nézett, teljesen beindított és nem értettem, hogy miért.
- Remek. - ismételtem meg az előbbi kijelentését, mire rám kapta a tekintetét.
- Ez sok, ugye?
- Eléggé, kissé szédítő. - vontam vállat.
- Még semmit sem láttál, megtudlak még jobban szédíteni, ha akarod. - esküszöm, hogy flörtölt velem.
- Nem szükséges.
- Te tudod. - nevetett fel, ami egyszerre volt dühítő és izgató is egyben. Miről beszélek? Most jöttem el egy férfi miatt, nem fogok egyből egy másik karjaiba futni, aki szemmel láthatóan erősen dolgozik rajta.
- Megérkeztünk. - ámulva néztem kifelé a nagy épületre, ami csodás volt, régies mégis modern. 
- Köszönöm. - már épp szálltam volna ki, amikor megragadta a csuklómat.
- Várj. - egyenesen a szemembe nézett és annyira közel volt, hogy attól féltem megcsókol. - Itt a névjegyem, kérlek, hogy mentsd el a számom a mobilodba és ha bármiféle gondod van, akkor keress. Ja és, ha idegen vezető kellene, annak is tökéletes vagyok.
Tökéletes? Inkább nagyképű.
- Persze. Kösz. - erőltettem magara egy most, majd kiszálltam és kivettem a csomagomat a csomagtartóból.
- Az 502-es lakásban laksz, itt a kulcs. Holnap jelentkezem. - amint a kulcsot a kezembe nyomta el is hajtott, én meg hosszasan néztem utána és azon töprengtem, hogy akkor most voltaképpen mi is történt valójában?
Szédítő.


A lakás belülről épp oly látványos volt, mint kívülről. Egy kivétel volt talán, hogy itt minden teljesen modern volt, a bútorokon keresztül, a falak színéig. A hatalmassága miatt kezdtem félni, hogy elfogok benne tévedni. Inkább lakosztálynak neveztem volna, mint lakásnak. Tekintve, hogy ajtó sem volt, a lift helyes kódjával lehetett ide feljutni. A kilátás mesés volt az üvegfalon keresztül. Már pont jött fel a nap, így lenyűgöző színeket festve az ég aljára.
- Hello. - annyira megijedtem a hirtelen jött hangtól, hogy szabályosan felsikoltottam.
- Úr isten. 
- Ne haragudj. Kitalálom Spens nem mondta, hogy lesz lakótársad. - állt velem szemben egy szőke hajú, magas, vékony lány, csípőre tett kézzel.
- Nem igazán.
- Nola vagyok. - szimpatikus csajnak látszott.
- Sheera, de csak szólíts Rednek. - nyilván ez csak formalitás volt, hisz biztos tudta, hogy jövök, így a nevemet is tudnia kellett.
- Örülök, hogy megismerhetlek, sokat hallottam már rólad. Az ügynökség hónapok óta rólad beszél és, hogy milyen elképesztő vagy a táncparketten. - szabályosan leesett az állam.
- Annyira azért nem.
- Ha te mondod.
- Te is táncos vagy? - kíváncsi voltam, hogy ő miért van itt.
- Én? - tetszett a nevetése, olyan magával ragadó volt. - Jó vicc, nincs érzékem hozzá. Fodrász vagyok.
- Fodrász?
- Igen, mester fodrász, hogy pontos legyek, sztárok haját készítem el. - vont vállat, mintha ez semmiség lenne. - Ez esetben a tiédet is.
- Mi?
- Spencer kikötötte, hogy csak hozzám járhatsz,
- Kedves.
- Inkább idegesítőnek és parancsolgatónak mondanám, amit egy isteni maszkba bújtattak. - gondolkodott hangosan.
- A számból vetted ki a szót.
- Észveszejtő pasi, csak vigyázni kell vele, hajlamos kiszállni a kellős közepén. - nem értettem a reakcióját.
- Jártatok?
- Én és Spens? Dehogyis. Csak láttam miket művel.
- Oké.
- Én hulla vagyok, gyere megmutatom a szobád és reggel rendesen körbe vezetlek. - ásított.
- Köszi.
- Ez az. Az enyémmel szemben, ha bármire szükséged van, csak akkor szólj, ha már ébren vagyok. - nevetve csukta be az ajtaját.

A szoba teljesen az én stílusom volt és nem tudtam hova tenni. Mintha mindent tudtak volna rólam. Lehet így is volt. A kipakolással nem törődtem, csak az ágyra vetettem magam és szinte rögtön el is aludtam.


* * *


A nap folyamán valami csipogó hangra ébredtem, ami nem akart megszűnni. Folyamatosan hallottam, egyre sűrűbben. Kinyitottam a szemet, mire a szoba sarkában elhelyezett íróasztalon egy laptopot véltem felfedezni, ami be volt kapcsolva és a hang abból jött. Nagy nehezen kikászálódtam és megnéztem, hogy mi lehet a zaj forrása. A levelező rendszer. Miért van egy egyáltalán bekapcsolva és kié ez a gép?
Egy email fogadott, ami minden kérdésemre választ adott.

Feladó: Spencer Ford
Tárgy: Kezdetek.
Címzett: Sheera McCall

Jó reggelt. Remélem nem ébresztettelek fel a szarakodásommal. Ne lepődj meg, a Mac a cég ajándéka. Használ. A továbbiakban csak a jövő heti beosztásodat csatolom. Szeretném, ha este velem vacsoráznál, mert meg akarlak jobban ismerni. Nyolcra érted megyek, alkalomhoz illó ruhák a szekrényedben.

Spencer Ford
Media Corporation


Feladó: Sheera McCall
Tárgy: Érdekes kezdés
Címzett: Spencer Ford

Köszönöm a gépet, bár eddig azt hittem a sajátom is jó lesz. A vacsorát elfogadom, de csak akkor, ha szigorúan a munkavacsorába esik az ismerkedés. Akkor nyolckor.

Sheera

Feladó: Spencer Ford
Tárgy: Miért lenne érdekes?
Címzett: Sheera McCall

Nem ígérhetek semmit. Este.

Spencer Ford
Media Corporation


Atya ég.



2016. február 8., hétfő

2/03. - Escape from him!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Lefolyó könnyeimmel küszködtem, míg csomagolni próbáltam, de nem nagyon ment. Alig tudtam mozgásra ösztönözni magam. Miért sírsz? Letagadtam volna a választ, de tisztában voltam vele, hogy a lefolyó sós víz miért szennyezi be arcomat a felkent smink elkenődött részeivel. Mert szerettem őt és nehezemre esett meghoznom azt a lépést, amire jelen pillanatban készültem. Minden lelki erőmre szükségem volt ahhoz, hogy véghez tudjam vinni a tervemet egyáltalán. A lakásában voltam és ösztönöztem magam, hogy gyorsabb legyek. Tudom, hogy szinte azonnal utánam jött, ahogy leléptem a klubból, így bizonyára nem tart sokáig, míg ide ér. Reméltem, hogy elsőnek Louisnál fog keresni, mert akkor lesz egy kis plusz időm eltűnni. Mert egy dologban teljesen biztos voltam, ha megjelenik, nem leszek képes elhagyni. Elhatároztam magam, hogy végeztem vele és szeretném is magam tartani hozzá, de nem lenne könnyű úgy, hogy látom őt. Ismerem magam és azt, hogy mit tesz velem a puszta jelenléte. Meginogna mindenben az elhatározásom és ez most nagyon nem hiányzott volna számomra. Egyedül kell lennem, nélküle, távol tőle, amennyire ez fizikailag, csak lehetséges.

Felfoghatatlan volt számomra, hogy alig egy napja még minden felhőtlen és csodás volt közöttünk. Akkor azt hittem, hogy végre minden rendben lesz közöttünk, hogy nincsenek mér titkai előttem. Nagyot tévedtem. Legbelül szerettem volna neki megbocsájtani, de egyszerűen képtelen voltam rá, ez olyasfajta dolog volt, amit az ember már nem tud elnézni, félresöpörni és semmissé tenni. Túl sok volt és végleges. Az utolsó darabokat hajtogattam össze, amikor körülnéztem a szobában és néhány emlék megelevenedett előttem. Nem volt szabad ilyenekre gondolnom, így egyszerűen csak behúztam a bőröndömet és elindultam kifelé. Az ajtóban megtorpantam, kellett még tennem valamit. Elővettem Harry asztalából egy papírt és egy tollat és leírtam életem legnehezebb mondatát, amit valaha meg kellett fogalmaznom.

Kiköltöztem, de mostanra ezt bizonyára tudod. Nem tudok többé veled lenni, betelt a pohár. Végeztünk, Harry Styles. Ég veled.

Egy borítékba csúsztattam az utolsó hozzá intézett szavaimat és az asztalra helyeztem, látható helyre. Bármennyire is haragudtam rá, nem voltam képes búcsú nélkül itt hagyni. Kényszerítve magamat elindultam kifelé, le a lépcsőn, végig a hatalmas fehér falakkal övezett folyosón, a bejárati ajtó fekete színéig, ahol a még sötétebb éjszaka várt. Mielőtt behajtottam volna a vaskos ajtót, még magamba szívtam mindent, a lakás egész lényét, Harry illatát, ami mindenhol ott lengett körbe és körbe.
Isten veled.



***


Végig autóztam a reptérre, míg a Chicago-i  főnökömmel beszéltem telefonon, aki elintézte nekem ezt a késői gépet, hogy elmehessek vele. A kihangosítóból szólt a lomha hangja, ahogy próbált érthetően gesztikulálni, de nem nagyon ment neki. A hangszóró recsegése sem könnyítette meg a kommunikációt kettőnk között.
- Akkor holnap délben várom az irodámban Miss McCall. - recsegte, majd megszakadt a vonal, ahogy letette a készüléket.
- Oké. - fújtam ki a levegőt, míg azon töprengtem vajon jó döntést hoztam-e.
El sem hiszem, hogy alig pár óra múlva már egy másik városban leszek. Mindent elintéztek nekem, a lakást, az állás interjúkat. Nekem semmit sem kellett tennem. Gondolataim Louis felé terelődtek. Néztem a mobilomat és arra gondoltam, hogy felhívom, de ezt még sem közöltem volna vele telefonon. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán, már értesült-e arról, hogy én és Harry komolyan összebalhéztunk, így inkább amellett döntöttem, hogy írok neki egy emailt.

Kedves Louis.

Tudom, hogy ez talán váratlanul fog érni és mélységesen bánom, hogy nem búcsúzhatok el személyesen, de nem kockáztathattam meg azt, hogy esetleg összefutok vele. Kérlek értsétek meg mind a csapattal, hogy miért teszem most azt, amit teszek. Nem akartalak titeket cserben hagyni, de nem láttam más választást, el kellett menjek. De tudjátok, hogy mi örökre egy csapat leszünk. Nyerjétek meg a világversenyt, ezt kívánom nektek. Én el leszek ott, ahova megyek. Te tudod, hogy hova készülök, de kérlek senkinek ne mond el, főként ne neki. Soha többé nem akarom őt látni, annak ellenére sem, hogy pokoliak a napok nélküle. Talán te tudod egyedül, hogy mennyit jelentett számomra és, hogy mennyire szerettem őt, de akkor azt is csak te értheted, hogy mit érzek most és miért teszem azt, amit teszek. Kérlek tartsd vele a kapcsolatot, tegyél meg mindent, hogy elfelejtsen és boldog legyen, nélkülem. De soha ne áruld el neki, hogy hol vagyok és mit csinálok, rendben? Nem kell válaszolnod, tudom, hogy így lesz. Sosem foglak elfelejteni téged, ahogy őt sem, de jobb lesz nekem így, nélküle. Remélem még találkozunk és egyszer talán meglátogatsz, ha megtudod nekem bocsájtani valaha azt, hogy elmenekültem. Mert tisztában vagyok vele, hogy azt teszem. Mind hiányozni fogtok, legyetek jók.

Sheera xoxo

Ui: Tényleg ne mondj neki semmit, a levelet se lássa soha. Köszönök mindent Louis, te vagy a legjobb barátom. Szeretlek.

Többszöri átfogalmazás után, végre lenyomtam a küldés gombot. Ideges voltam, hogy mi lesz a reakciója, de reménykedtem benne, hogy nem fog kiakadni. Idegességem közben megcsörrent a mobilom. Azonnal arra gondoltam, hogy Louis az, de helyette az Ő neve szerepelt a kijelzőn. Nem foglalkoztam vele, nem akartam beszélni sem vele. Még kétszer próbálkozott szinte egymás után, a harmadiknál kikapcsoltam a készüléket. Ne zaklass.
Már a reptér várójában ültem, amikor a laptopom pittyegő hangja jelezte, hogy emailt kaptam. Louis.

Drágám megértem, amit teszel. Tudok mindent, járt nálam és mindent elmesélt. Nem mondom azt, hogy helyesel cselekszel, mert nyilván nem, de ez a te döntésed és én ezt teljes mértékben tiszteletben is tartom. A többiek is megfogják érteni, hogy miért léptél le. Harry nagyon szenved, amiért nem tudja, hogy mi van veled, remélem azért némi élet jelet hagytál neki magadról, mert a végén ideg összeroppanást kap. Azért remélem a címedet, majd valamilyen úton-módon megkapom, mert az kizárt dolog, hogy a szülinapomon ne igyunk együtt és különben is meg akarlak majd látogatni. Nem kell félned, ő semmiről sem fog tudni. Vigyázz magadra, szeretlek. Lou.

Megmosolyogtatott, hogy ilyenkor is a közelgő születésnapja a téma, de örültem, hogy támogat és nem neheztel rám a tetteim miatt. Sokáig nem foglalkozhattam az emailel, mert a járaton 5 perc múlva felszáll.
- Üdvözlöm. - köszöntött a pultnál a nő, aki a csekkolásokat intézte.
- Jó estét.
- Remélem kellemesen fog utazni.

Az kizárt dolog.




2016. február 1., hétfő

2/02. - Dismay!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Várom a véleményeteket.
Jó olvasást!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


*Hónapokkal korábban*


Meg kell találnom őt. Minél előbb annál jobb. Kurvára nem akartam, hogy ez legyen. Miért nem voltam kezdettől fogva őszinte vele? Mert egy kibaszott idióta vagy Styles. A kicseszett belső hangnak igaza volt, egy idióta vagyok, egy elbaszott idióta. Mi a fasztól féltem? Attól, hogy elhagy. A hang most is jól felelt, valóban az elhagyatottságtól rettegtem a legjobban, nem akartam egyedül maradni. Képtelen voltam feldolgozni a magányt és mindent megtettem annak érdekében, hogy ne keljen szembesülnöm vele. Korábban túl sokszor volt benne részem, folyton csak magam voltam, a semmiben, a sötétségben, ami szépen lassan a lelkemre ereszkedett és félelmet vont körém. El fog hagyni. Tudtam jól, hogy ez következik. Muszáj rátalálnom. Nem engedhetem el. Kezdtem rájönni, hogy ebben az esetben nem a magány a félelmem, hanem a nélküle leélt élet. Eddig sosem gondoltam így rá, egy nő sem foglalkoztatott azután, hogy lelépett, kerestem mást, így sosem váltam magányossá. 

Louis. Az első gondolatom, hogy biztosan vissza ment hozzá, a régi lakásába. Kiszaladtam a nagy terembe, ahol Liam és Niall értetlen arccal álltak előttem.
- Hívjatok mentőt. - csattantam rájuk, hogy Williams vérbe fagyva várja a sorsát a hátsó részlegen.
- Minek?
- Menjetek hátra, Williams megkapta, amit megérdemelt. - bizonyíték, még mindig a kezemen éktelenkedett. Az ő és a saját vérem, ami a felrepedt sebekből szivárgott kicsi sávban mostanra, ahogy csillapodott.
- Oké. Hova rohansz? - Niall úgy tett, mint aki semmiről sem tud, de láttam az arcán, hogy összerakta a képet.
- Meg kell találnom Sheet.
- Menj. - Liam helyeslő pillantással zavart arrébb, hogy menjek már a dolgomra.
A Range Rover sikító gumikkal startolt el a járdaszegély mellől, ahogy tövig nyomtam azt az átkozott pedált. A motor felbőgve próbált lépést tartani az akaratommal. Olyan gyorsan hajtottam, amennyire az útszakaszok engedték. Felelőtlen száguldásba nem akartam kezdeni, mert az indulataim nyomán a végén még egy fán, vagy egy korláton kötöttem volna ki, ami valljuk be felelőtlen cselekedett lett volna az események fényében. Vajon eljönne a kórházba, ha balesetet szenvednék? Korábban rögvest rávágtam volna az igent, de most? Fogalmam sem volt, hogy mit tett volna. Percek múlva már kettesével szedtem felfelé a lépcsőfokokat és imádkoztam magamban, hogy itt legyen. Lenyomtam a csengőt és a feszült várakozástól kezdett égnek állni a hajam. Nyisd már ki, bassza meg. Louis álmos alakja jelent meg előttem, míg a szemét törölgette.
- Harry te mit keresel itt? - kezdett olyan érzésem lenni, hogy rossz helyen járok.
- Nincs itt? - sétálok be a lakásba.
- Kicsoda? - ne csináld ezt velem.
- Sheera.
- Miért lenne itt, hisz hozzád költözött. - kezdtem rájönni, hogy valóban nincs itt.
- Van egy kis gáz és hát elviharzott. Azt hittem ide jött. - sóhajtottam fel.
- Miféle gáz? - Lou méregetése nem tetszett.
- A gáz Louis. - emeltem ki a gáz szót.
- Komolyan? Harry baszd meg, megmondtam,. hogy fejezd ezt be. - csattant fel, mivel pár hónapja beavattam a klub dolgaiba.
- Én akartam, de idő előtt megtudta.
- Idióta vagy. - tudom.
- Nem kell mondanod. Szóval tényleg nem tudod hol van?
- Fogalmam sincsen. - Bassza meg.
- Azért köszi. Értesíts, ha tudsz valamit.
- Te is engem.
- Persze.


A következő ötletem a lakásom volt, mivel az összes holmija ott pihent a gardróbomban. Csak ott lehet. Közben folyamatosan próbáltam hívni, de nem vette fel. Persze megértettem, hogy miért bojkottál engem. Csak ne hagyj el. Oda kell érnem mielőtt késő lesz és örökre kisétál az életemből. Ismételten nem törődtem  sebességhatár szakszerű betartásával. Pont leszartam, ha pár dollárra megbüntetnek. Megérte volna.
Eszeveszett módjára török be a lakásom ajtaján és többször elkiáltom magamat. Sheera. Semmi válasz. Azonnal az emeletre rohanok, be a hálóba, amin napok óta osztozunk. Semmi. Nincs itt. Következőnek a szekrényt nézem meg, amiben csak az én ruháim pihennek. Az övé sehol, a bőröndje is eltűnt. Elment. Felfogtam, végleg. A kis íróasztalon, ahol csak a laptopom éktelenkedett egy fehér borítékot véltem felfedezni. Azonnal feltéptem és kínzó lassúsággal olvastam el minden sort. Az utolsó üzenetet tőle.

Kiköltöztem, de mostanra ezt bizonyára tudod. Nem tudok többé veled lenni, betelt a pohár. Végeztünk, Harry Styles. Ég veled.

Semmi aláírás, semmi hárítás, csak a kő kemény igazság és szívfájdalom. Nem kertelt ez alkalommal sem, ahogy soha nem tette. Végtelen őszintesége most marokra fogta a szívemet és szorította, el nem engedte. Nem tudtam mit csinálok, csak térdelő helyzetben darabokra téptem a fehér papírt, ami körülöttem kezdett elterülni széles ívben a padlón, míg könnyeim áztatták a piciny fecniket, amik ennek hatására áttetszővé fejlődtek. Sírtam, sőt zokogtam, most először annyi év után. Nem bírtam elviselni, alig pár perce hagyott magamra és máris kínzott a felismerés. Egyedül maradtál Styles, ismét. Fel kell hívnom. Szedd össze magad. Ilyen állapotban nem hívhattam, így felálltam a földről és letöröltem a kín keserű folyóját, ami az arcomat szennyezte. Tárcsáztam a számát. Semmi. Ki sem csörög. Csak az a kibaszott egy mondat. A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Újra és újra a képembe röhögött, ahogy folytattam a nemlétező ostromot. Nem ért el hozzá és egyre jobban rettegtem a tudattól, hogy talán sosem fog. Kínzottan feküdtem le az ágyamra, aminek még mindig olyan illata volt, mint neki. Friss és kellemes. Citrus és ámbra. Sheera. Az ő csalódott képével nyomott el az álom, lett úrrá a szenvedéseimen.

***

Alig kapok levegőt az indulat hevében, ahogy egymásnak együnk és testünk végre egybe forr. Erre vártam már hosszú ideje. Végre az enyém, megkaptam. Alattam van és vonaglik. Élvez, ahogy egyre sűrűbben csapódom belé és merülök el melegségében. Harry. A nevemet kiálltja, míg lenézek és látom gyönyörű szemében a könnyeket. Miért sír? Hisz ez egy csodálatos alkalom. Harry. Hangja ezúttal nem a vágytól izzik, hanem a félelemtől. Már nem vonaglik, ellenáll nekem, védekezik. Miért? Nem akar velem lenni, ellök magától. Magára húzza a lepedőt védekezésképpen. Egyenesen a szemembe néz és süt róla a csalódottság, a rosszallás és a magalázottság.
- Ezért vettél fel? Hogy kurva legyek és megkapj? Csak azért, hogy megerőszakolhass?
Megerőszakoltam? Miről beszél?

***


Hiába aludtam több, mint tizenkét órát aludtam, mégsem voltam kipihent. Meggyötörtnek éreztem magam. Talán az is voltam. Az álmom utóhatása még keservesen kínzott. Rohadtul éreztem magam. Azonnal a telefonomért nyúltam és ismét felhívtam. Azonban a szöveg, ami ez alkalommal fogadott halálra rémített. A hívott számon előfizető nem kapcsolható.

Elvesztetted, te elbaszott idióta.




2016. január 11., hétfő

2/01. - I found you.

Sziasztok!

Meghoztam a 2. évad első részét.
Remélem tetszeni fog és érthetőek lesznek a fejlemények.
Jó olvasást hozzá.
Jó olvasást.

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


*Hónapokkal később*


Tehetetlen hónapok sokasága, tömkelege állt mögöttem és lassacskán elvesztettem minden reményforrásomat, hogy visszakapjam a nőt, akit szeretek. A legfőbb probléma azzal kezdődött, hogy azt sem tudtam merre lehet. Néha kaptam egy-két lehetséges nyomot, de eddig mind hamisnak bizonyult. Majd jött a sorsdöntő fénykép és megvilágosodtam. Rossz nőt kerestem, rossz névvel, kinézettel. Már nem volt hosszú vörös haja, helyette vállig érő szőke fürtökkel nézett vissza rám. Többé nem volt Sheera, amit mindennél jobban imádtam benne. Red Wiliamsként szerepelt a chicagói nyilvántartásban. Akkor sem hittem a szememnek, amikor a két szememmel láttam az egykori vadóc cicát, aki most nőies és rendkívül szexi mozdulatokkal kápráztatta el a közönséget, engem is bele értve. Ámulatba ejtő. Cseles voltam, amint megtudtam, hogy hol van, úgy határoztam, hogy nyitok itt egy klubot és ráveszem, hogy táncoljon nekem, természetesen álnéven folyt minden ténykedésem. Az új klubot Devilnek hívják, csak hogy hű maradjak önmagamhoz. Belőlem pedig Edward Strong lett, nem voltam többé Harry Styles, ha vele beszéltem. Sokszor hívtam a munkával kapcsolatban, hangtorzítót használtam, mert nyilván rögtön felismerte volna a hangomat, ahogy én az övét. Tudtam, hogy ő az. Végre meg volt. Szemtől szemben leszek vele percek múlva és többé nem léphet le, mert az enyém és önző vagyok.

Amint kézhez kaptam a fotóját, nem hittem a szememnek. Miért akart ennyire eltűnni? Miért változtatta meg önmagát teljesen? Ennyire elakarta érni, hogy soha többé ne legyen a közelemben?
Megannyi kérdés kavargott bennem még most is, és elhatároztam, hogy addig nem nyugszom le, míg meg nem kapom a válaszokat rájuk egytől-egyig. Értem én, hogy a kettőnk kapcsolatát én basztam el. Ezzel tisztában vagyok, de amit ő tett az akkor sem megoldás. Elmenekülni, ahelyett, hogy megbeszélnénk. Felfoghatatlan. Magamról viszont soha nem gondoltam, hogy bele szeretek valakibe, soha. Nem voltam korábban az az érzelgős fajta, de most? Megvesztem volna egy röpke pillanatért is, hogy kettesben lehessek vele. Egy valamitől viszont nagyon tartottam, a reakciójától és a sajátomtól is. ezerszer próbálkoztam lejátszani őket, de szinte mindig más lett, vagy semmire sem jutottunk benne. Már a napját sem tudom, hogy mikor találkoztam vele utoljára. Na jó, ez faszság Styles! Emlékeztettem magam, ha akarnám sem tudnám elfelejteni a napot, amikor Louis megmondta, hogy Shee kiköltözött az albérletből. Elsőre azt hittem, hogy hozzám vitte minden cuccát, de amikor aznap este haza értem, rá kellett jönnöm, hogy elment. Akkor lettem megszállott. Mindent megtettem, hogy megtaláljam, amit csak lehetett. Talán a legrosszabb az volt, amikor neki mentem Louisnak a klubban. Nem tudtam irányítani magamat, szokásosan leittam magamat és követeltem tőle, hogy mondja el hol van Sheera, mert biztosra vettem, hogy kurvára tudja. Amikor nem mondott semmit, megütöttem. Többen szedtek le róla. A mai napig utálom magam, amiért bántottam az egyik közeli barátomat. Nem érdemelte meg, amit vele tettem. Ő tartotta bennem a lelket, én meg így háláltam meg neki, azt amit velem tett. Szétestem. Ráadásul darabokra.

Múltbeli rémképeimet az ajtón való halk kopogás oszlatta el. Megremegtem, ahogy bele gondoltam, hogy ő van oda kint és mindjárt belép. Egy pillanatra felrémlett bennem, hogy nem invitálom be. Mi van veled Styles, ne szarj be! Kezdtem teljesen ismeretlenként látni magam, már azt sem tudtam, ki vagyok én és ki voltam valaha. Erőteljesen szólalt meg a számból, a Gyere be! szóegyüttes. Résnyire húzott szemekkel követtem végig, ahogyan az ajtó lassan kinyílik és belép rajta a nő, akit egykor ismertem és szerettem, de most, hogy előttem állt, teljesen ismeretlennek éreztem. Egy kibaszott idegen volt. Mivel sötét volt, így nem láthatott engem és az ablak felé is voltam fordulva, hogy ne viharozzon ki rögtön.
- Mr. Strong hivatott? - még a hangja is elcseszettül másnak tűnt. Többé nem ismertem őt.
- Igen Red, kérem foglaljon helyet. - reménykedtem benne, hogy a hangváltoztatás sikeresnek bizonyult a torzítóm nélkül is.
- Köszönöm. Valami probléma van? - tudtam mire céloz ezzel, talán három hónapja táncol itt, de még sosem találkoztunk és az irodámban sem járt soha.
- Miből gondolja ezt Wiliams kisasszony?
- Hát tudja, csak még soha nem voltam az irodájában. - tudtam, hogy épp most nézett körben, alapos megfigyelést végezve. - Ismerős.
- Tessék? - nyilván ezt a megjegyzést magában szerette volna tartani, de eléggé hangosra sikeredett a kivitelezés.
- Ne haragudjon, csak dolgoztam egy helyen, ami emlékeztet az iroda berendezésére.
- Csakugyan? Érdekes, meséljen róla. - kezdtem úgy érezni, hogy sosem fogok megfordulni.
- Nem untatnám ezzel. - kényelmetlenül érezte magát. Helyes.
- Most éppen ráérek.
- Hellnek hívták. Ott táncoltam először klubban. Szerettem azt a helyet. - öröm volt hallani, ahogy a Hellről beszélt, az életemről.
- Csodás lehet. Ha annyira szerette, miért jött el?
- Az bonyolult. - sóhajtott fel és tisztán hallottam az ujjtördelés apró hangjait.
- Képes vagyok felfogni. - kezdtem elveszíteni az önuralmam.
- Tudja, a klub tulaja volt a szerelmem, aztán a dolgok nem alakultak jól kettőnk között. - megmerevedtem, amikor a szerelmem kifejezés hagyta el ajkait.
- Red, célszerű a magánéletet a munkán kívül hagyni. - teljes közöny volt a részemről a szavaira.
- Ennél jobb leckét nem is kaphattam.
- Miért mentél el? - ennyi volt, nem bírtam tovább visszafogni magamat.
- Tessék? - éreztem, ahogy megváltozik a hangja, a kisugárzása, mindene, ahogy kezdi felfogni, hogy kivel beszélget valójában.
- Azt kérdeztem, miért kellett lelépned? - ekkor már álltam és egyenesen a szemébe néztem.
- Harry? - elfúló hangja sikernek számított nekem.
- Sheera.
- Hogy kerülsz ide? - kétségbe volt esve, hogy velem van.
- Még kérdezned kell? - egyre közelebb voltam hozzá, de ő folyamatosan hátrált, míg a fal meg nem állította. - Miért hagytál el?
- Nem volt világos?
- Számomra nem. - lenéző pillantása jobban fájt, mintha kést döfött volna belém.
- Mindent elkövettél, hogy elüldözz. Megcsaltál, megaláztál és a végletekig hazudtál nekem. Sikerrel jártál.
- Te is tudod, hogy nem ez volt a célom. Szerettelek.
- Én is téged, lehet pont ez volt a baj kettőnkkel. Vakon szerettük egymást, én legalábbis biztosan.
- Csak védeni akartalak. - talán ez volt a leghülyébb magyarázat.
- Védeni? Ez nevetséges. Ez nem védelem Harry, hanem gyávaság. Te is tudtad, hogy amit művelsz az botrányos és ezért nem akartad elmondani, tudtad, hogy elhagylak miatta. Akkor miért kellett ezt csinálnod?
- Nem értesz semmit. Nem volt választásom vele. Ezt hagyták rám.
- Ez hülyeség, mindig van választásod és te rosszul döntöttél.
- Hogy érted ezt?
- A döntésed miatt elvesztettél.