2/02. - Dismay!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Várom a véleményeteket.
Jó olvasást!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

*Hónapokkal korábban*

Meg kell találnom őt. Minél előbb annál jobb. Kurvára nem akartam, hogy ez legyen. Miért nem voltam kezdettől fogva őszinte vele? Mert egy kibaszott idióta vagy Styles. A kicseszett belső hangnak igaza volt, egy idióta vagyok, egy elbaszott idióta. Mi a fasztól féltem? Attól, hogy elhagy. A hang most is jól felelt, valóban az elhagyatottságtól rettegtem a legjobban, nem akartam egyedül maradni. Képtelen voltam feldolgozni a magányt és mindent megtettem annak érdekében, hogy ne keljen szembesülnöm vele. Korábban túl sokszor volt benne részem, folyton csak magam voltam, a semmiben, a sötétségben, ami szépen lassan a lelkemre ereszkedett és félelmet vont körém. El fog hagyni. Tudtam jól, hogy ez következik. Muszáj rátalálnom. Nem engedhetem el. Kezdtem rájönni, hogy ebben az esetben nem a magány a félelmem, hanem a nélküle leélt élet. Eddig sosem gondoltam így rá, egy nő sem foglalkoztatott azután, hogy lelépett, kerestem mást, így sosem váltam magányossá. 

Louis. Az első gondolatom, hogy biztosan vissza ment hozzá, a régi lakásába. Kiszaladtam a nagy terembe, ahol Liam és Niall értetlen arccal álltak előttem.

- Hívjatok mentőt. - csattantam rájuk, hogy Williams vérbe fagyva várja a sorsát a hátsó részlegen.

- Minek?

- Menjetek hátra, Williams megkapta, amit megérdemelt. - bizonyíték, még mindig a kezemen éktelenkedett. Az ő és a saját vérem, ami a felrepedt sebekből szivárgott kicsi sávban mostanra, ahogy csillapodott.

- Oké. Hova rohansz? - Niall úgy tett, mint aki semmiről sem tud, de láttam az arcán, hogy összerakta a képet.

- Meg kell találnom Sheet.

- Menj. - Liam helyeslő pillantással zavart arrébb, hogy menjek már a dolgomra.

A Range Rover sikító gumikkal startolt el a járdaszegély mellől, ahogy tövig nyomtam azt az átkozott pedált. A motor felbőgve próbált lépést tartani az akaratommal. Olyan gyorsan hajtottam, amennyire az útszakaszok engedték. Felelőtlen száguldásba nem akartam kezdeni, mert az indulataim nyomán a végén még egy fán, vagy egy korláton kötöttem volna ki, ami valljuk be felelőtlen cselekedett lett volna az események fényében. Vajon eljönne a kórházba, ha balesetet szenvednék? Korábban rögvest rávágtam volna az igent, de most? Fogalmam sem volt, hogy mit tett volna. Percek múlva már kettesével szedtem felfelé a lépcsőfokokat és imádkoztam magamban, hogy itt legyen. Lenyomtam a csengőt és a feszült várakozástól kezdett égnek állni a hajam. Nyisd már ki, bassza meg. Louis álmos alakja jelent meg előttem, míg a szemét törölgette.

- Harry te mit keresel itt? - kezdett olyan érzésem lenni, hogy rossz helyen járok.

- Nincs itt? - sétálok be a lakásba.

- Kicsoda? - ne csináld ezt velem.

- Sheera.

- Miért lenne itt, hisz hozzád költözött. - kezdtem rájönni, hogy valóban nincs itt.

- Van egy kis gáz és hát elviharzott. Azt hittem ide jött. - sóhajtottam fel.

- Miféle gáz? - Lou méregetése nem tetszett.

- A gáz Louis. - emeltem ki a gáz szót.

- Komolyan? Harry baszd meg, megmondtam,. hogy fejezd ezt be. - csattant fel, mivel pár hónapja beavattam a klub dolgaiba.

- Én akartam, de idő előtt megtudta.

- Idióta vagy. - tudom.

- Nem kell mondanod. Szóval tényleg nem tudod hol van?

- Fogalmam sincsen. - Bassza meg.

- Azért köszi. Értesíts, ha tudsz valamit.

- Te is engem.

- Persze.

A következő ötletem a lakásom volt, mivel az összes holmija ott pihent a gardróbomban. Csak ott lehet. Közben folyamatosan próbáltam hívni, de nem vette fel. Persze megértettem, hogy miért bojkottál engem. Csak ne hagyj el. Oda kell érnem mielőtt késő lesz és örökre kisétál az életemből. Ismételten nem törődtem  sebességhatár szakszerű betartásával. Pont leszartam, ha pár dollárra megbüntetnek. Megérte volna.

Eszeveszett módjára török be a lakásom ajtaján és többször elkiáltom magamat. Sheera. Semmi válasz. Azonnal az emeletre rohanok, be a hálóba, amin napok óta osztozunk. Semmi. Nincs itt. Következőnek a szekrényt nézem meg, amiben csak az én ruháim pihennek. Az övé sehol, a bőröndje is eltűnt. Elment. Felfogtam, végleg. A kis íróasztalon, ahol csak a laptopom éktelenkedett egy fehér borítékot véltem felfedezni. Azonnal feltéptem és kínzó lassúsággal olvastam el minden sort. Az utolsó üzenetet tőle.

Kiköltöztem, de mostanra ezt bizonyára tudod. Nem tudok többé veled lenni, betelt a pohár. Végeztünk, Harry Styles. Ég veled.

Semmi aláírás, semmi hárítás, csak a kő kemény igazság és szívfájdalom. Nem kertelt ez alkalommal sem, ahogy soha nem tette. Végtelen őszintesége most marokra fogta a szívemet és szorította, el nem engedte. Nem tudtam mit csinálok, csak térdelő helyzetben darabokra téptem a fehér papírt, ami körülöttem kezdett elterülni széles ívben a padlón, míg könnyeim áztatták a piciny fecniket, amik ennek hatására áttetszővé fejlődtek. Sírtam, sőt zokogtam, most először annyi év után. Nem bírtam elviselni, alig pár perce hagyott magamra és máris kínzott a felismerés. Egyedül maradtál Styles, ismét. Fel kell hívnom. Szedd össze magad. Ilyen állapotban nem hívhattam, így felálltam a földről és letöröltem a kín keserű folyóját, ami az arcomat szennyezte. Tárcsáztam a számát. Semmi. Ki sem csörög. Csak az a kibaszott egy mondat. A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Újra és újra a képembe röhögött, ahogy folytattam a nemlétező ostromot. Nem ért el hozzá és egyre jobban rettegtem a tudattól, hogy talán sosem fog. Kínzottan feküdtem le az ágyamra, aminek még mindig olyan illata volt, mint neki. Friss és kellemes. Citrus és ámbra. Sheera. Az ő csalódott képével nyomott el az álom, lett úrrá a szenvedéseimen.

***

Alig kapok levegőt az indulat hevében, ahogy egymásnak együnk és testünk végre egybe forr. Erre vártam már hosszú ideje. Végre az enyém, megkaptam. Alattam van és vonaglik. Élvez, ahogy egyre sűrűbben csapódom belé és merülök el melegségében. Harry. A nevemet kiálltja, míg lenézek és látom gyönyörű szemében a könnyeket. Miért sír? Hisz ez egy csodálatos alkalom. Harry. Hangja ezúttal nem a vágytól izzik, hanem a félelemtől. Már nem vonaglik, ellenáll nekem, védekezik. Miért? Nem akar velem lenni, ellök magától. Magára húzza a lepedőt védekezésképpen. Egyenesen a szemembe néz és süt róla a csalódottság, a rosszallás és a magalázottság.

- Ezért vettél fel? Hogy kurva legyek és megkapj? Csak azért, hogy megerőszakolhass?

Megerőszakoltam? Miről beszél?

***

Hiába aludtam több, mint tizenkét órát aludtam, mégsem voltam kipihent. Meggyötörtnek éreztem magam. Talán az is voltam. Az álmom utóhatása még keservesen kínzott. Rohadtul éreztem magam. Azonnal a telefonomért nyúltam és ismét felhívtam. Azonban a szöveg, ami ez alkalommal fogadott halálra rémített. A hívott számon előfizető nem kapcsolható.

Elvesztetted, te elbaszott idióta.