2016. február 29., hétfő

2/04 - New Home!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Nyirkos a levegő. Esik. Szakad. A kerozin szagtól alig tudok lélegezni, mindent áthat és lehetetlenné teszi az életet. El sem tudom képzelni, hogy miként tud valaki egy reptér közelében lakni, mert teljességgel élhetetlen. Az út hosszú volt, de pont elég, hogy lenyugodjak és beletörődjek abba, amit tettem. Elhagytam őt. Nem nézhettem vissza, hisz már itt vagyok. De hol is van az az itt? Chicago. 

Egyenesen a kijárat felé vettem az irányt, miután magamhoz vehettem hosszú várakozás után a bőröndömet végre. A taxik egymás után mentek el az orrom előtt. hiába integettem, vagy tartottam ki a kezemet, észre sem vettek. Alig állhattam ott egymagamban másfél percet, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Kissé megriadtam, hisz egy idegen városban senki nem számít ilyesmire. Megfordulva egy magas, sármos, karakán arcélű, rendkívül jóképű férfit láttam. Rövid barna haja épp annyira állt össze-vissza, hogy rálehessen jönni szándékos beállítás, nem a szél terméke. Arca kissé borostás volt, de eltudtam képzelni, hogy ez a védjegye és ha leszedné, nem lenne önmaga. Fekete öltönyt viselt és a megjelenése makulátlan volt, minden apró részlet stimmelt. Üvöltött rajta, hogy őrülten gazdag.
- Sheera McCall? - a szemem majdnem kiesett a helyéről, amikor a nevemen szólított, na ennyit arról, hogy álnevet fogok használni.
- Igen. Maga kicsoda? - érthetetlen volt számomra a helyzet.
- Az ügynököd. 
- Micsoda? - tisztán emlékeztem, hogy a pasa a versenyen nem így nézett ki.
- Tudom, hogy nem rám számítottál, de nem hagyhattam, hogy Simon eltékozolja a tehetségedet a kisstílű dolgaival, így lecsaptam rád, amikor közölte, hogy elfogadtad az ajánlatát.
- O. - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Egyébként Spencer Ford vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
- Örülök,hogy megismerhettelek Spencer.
- Részemről a megtiszteltetés, lenyűgöző vagy, ha szabad ilyet mondanom. - bókolni azt tud.
- Köszönöm.
- Gyere. - mire észbe kaptam már a kezemet markolta és egy kísértetiesen hasonló fekete Range Rover felé vezetett. Persze, hogy még itt is tud kísérteni.
- Hová megyünk? - kérdeztem rá, amint beültem mellé az autóba.
- Elviszlek a lakásodra, amit én foglaltam le neked, ha nem haragszol, amiért megváltoztattam az eredeti helyszínt. - nem értettem, hogy miért változott meg minden egy szempillantás alatt. Ki ez a pasi? És miért méreget engem ilyen szenvtelenül?
- Nem igazán.
- Remek. Holnap elküldöm a teendőidet a jövő héttel kapcsolatban.
- Miért? - ma csak kedd volt, így nem értettem, hogy miért csak a jövő héten kezdenék bármit is.
- Úgy vélem kell a pihenés, csak egy kis szabadidő, aztán jövő héttől belevágsz a közepébe. - megőrjített és sajnos nem a viselkedésével, hanem ahogy rám nézett, teljesen beindított és nem értettem, hogy miért.
- Remek. - ismételtem meg az előbbi kijelentését, mire rám kapta a tekintetét.
- Ez sok, ugye?
- Eléggé, kissé szédítő. - vontam vállat.
- Még semmit sem láttál, megtudlak még jobban szédíteni, ha akarod. - esküszöm, hogy flörtölt velem.
- Nem szükséges.
- Te tudod. - nevetett fel, ami egyszerre volt dühítő és izgató is egyben. Miről beszélek? Most jöttem el egy férfi miatt, nem fogok egyből egy másik karjaiba futni, aki szemmel láthatóan erősen dolgozik rajta.
- Megérkeztünk. - ámulva néztem kifelé a nagy épületre, ami csodás volt, régies mégis modern. 
- Köszönöm. - már épp szálltam volna ki, amikor megragadta a csuklómat.
- Várj. - egyenesen a szemembe nézett és annyira közel volt, hogy attól féltem megcsókol. - Itt a névjegyem, kérlek, hogy mentsd el a számom a mobilodba és ha bármiféle gondod van, akkor keress. Ja és, ha idegen vezető kellene, annak is tökéletes vagyok.
Tökéletes? Inkább nagyképű.
- Persze. Kösz. - erőltettem magara egy most, majd kiszálltam és kivettem a csomagomat a csomagtartóból.
- Az 502-es lakásban laksz, itt a kulcs. Holnap jelentkezem. - amint a kulcsot a kezembe nyomta el is hajtott, én meg hosszasan néztem utána és azon töprengtem, hogy akkor most voltaképpen mi is történt valójában?
Szédítő.


A lakás belülről épp oly látványos volt, mint kívülről. Egy kivétel volt talán, hogy itt minden teljesen modern volt, a bútorokon keresztül, a falak színéig. A hatalmassága miatt kezdtem félni, hogy elfogok benne tévedni. Inkább lakosztálynak neveztem volna, mint lakásnak. Tekintve, hogy ajtó sem volt, a lift helyes kódjával lehetett ide feljutni. A kilátás mesés volt az üvegfalon keresztül. Már pont jött fel a nap, így lenyűgöző színeket festve az ég aljára.
- Hello. - annyira megijedtem a hirtelen jött hangtól, hogy szabályosan felsikoltottam.
- Úr isten. 
- Ne haragudj. Kitalálom Spens nem mondta, hogy lesz lakótársad. - állt velem szemben egy szőke hajú, magas, vékony lány, csípőre tett kézzel.
- Nem igazán.
- Nola vagyok. - szimpatikus csajnak látszott.
- Sheera, de csak szólíts Rednek. - nyilván ez csak formalitás volt, hisz biztos tudta, hogy jövök, így a nevemet is tudnia kellett.
- Örülök, hogy megismerhetlek, sokat hallottam már rólad. Az ügynökség hónapok óta rólad beszél és, hogy milyen elképesztő vagy a táncparketten. - szabályosan leesett az állam.
- Annyira azért nem.
- Ha te mondod.
- Te is táncos vagy? - kíváncsi voltam, hogy ő miért van itt.
- Én? - tetszett a nevetése, olyan magával ragadó volt. - Jó vicc, nincs érzékem hozzá. Fodrász vagyok.
- Fodrász?
- Igen, mester fodrász, hogy pontos legyek, sztárok haját készítem el. - vont vállat, mintha ez semmiség lenne. - Ez esetben a tiédet is.
- Mi?
- Spencer kikötötte, hogy csak hozzám járhatsz,
- Kedves.
- Inkább idegesítőnek és parancsolgatónak mondanám, amit egy isteni maszkba bújtattak. - gondolkodott hangosan.
- A számból vetted ki a szót.
- Észveszejtő pasi, csak vigyázni kell vele, hajlamos kiszállni a kellős közepén. - nem értettem a reakcióját.
- Jártatok?
- Én és Spens? Dehogyis. Csak láttam miket művel.
- Oké.
- Én hulla vagyok, gyere megmutatom a szobád és reggel rendesen körbe vezetlek. - ásított.
- Köszi.
- Ez az. Az enyémmel szemben, ha bármire szükséged van, csak akkor szólj, ha már ébren vagyok. - nevetve csukta be az ajtaját.

A szoba teljesen az én stílusom volt és nem tudtam hova tenni. Mintha mindent tudtak volna rólam. Lehet így is volt. A kipakolással nem törődtem, csak az ágyra vetettem magam és szinte rögtön el is aludtam.


* * *


A nap folyamán valami csipogó hangra ébredtem, ami nem akart megszűnni. Folyamatosan hallottam, egyre sűrűbben. Kinyitottam a szemet, mire a szoba sarkában elhelyezett íróasztalon egy laptopot véltem felfedezni, ami be volt kapcsolva és a hang abból jött. Nagy nehezen kikászálódtam és megnéztem, hogy mi lehet a zaj forrása. A levelező rendszer. Miért van egy egyáltalán bekapcsolva és kié ez a gép?
Egy email fogadott, ami minden kérdésemre választ adott.

Feladó: Spencer Ford
Tárgy: Kezdetek.
Címzett: Sheera McCall

Jó reggelt. Remélem nem ébresztettelek fel a szarakodásommal. Ne lepődj meg, a Mac a cég ajándéka. Használ. A továbbiakban csak a jövő heti beosztásodat csatolom. Szeretném, ha este velem vacsoráznál, mert meg akarlak jobban ismerni. Nyolcra érted megyek, alkalomhoz illó ruhák a szekrényedben.

Spencer Ford
Media Corporation


Feladó: Sheera McCall
Tárgy: Érdekes kezdés
Címzett: Spencer Ford

Köszönöm a gépet, bár eddig azt hittem a sajátom is jó lesz. A vacsorát elfogadom, de csak akkor, ha szigorúan a munkavacsorába esik az ismerkedés. Akkor nyolckor.

Sheera

Feladó: Spencer Ford
Tárgy: Miért lenne érdekes?
Címzett: Sheera McCall

Nem ígérhetek semmit. Este.

Spencer Ford
Media Corporation


Atya ég.



2016. február 8., hétfő

2/03. - Escape from him!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Lefolyó könnyeimmel küszködtem, míg csomagolni próbáltam, de nem nagyon ment. Alig tudtam mozgásra ösztönözni magam. Miért sírsz? Letagadtam volna a választ, de tisztában voltam vele, hogy a lefolyó sós víz miért szennyezi be arcomat a felkent smink elkenődött részeivel. Mert szerettem őt és nehezemre esett meghoznom azt a lépést, amire jelen pillanatban készültem. Minden lelki erőmre szükségem volt ahhoz, hogy véghez tudjam vinni a tervemet egyáltalán. A lakásában voltam és ösztönöztem magam, hogy gyorsabb legyek. Tudom, hogy szinte azonnal utánam jött, ahogy leléptem a klubból, így bizonyára nem tart sokáig, míg ide ér. Reméltem, hogy elsőnek Louisnál fog keresni, mert akkor lesz egy kis plusz időm eltűnni. Mert egy dologban teljesen biztos voltam, ha megjelenik, nem leszek képes elhagyni. Elhatároztam magam, hogy végeztem vele és szeretném is magam tartani hozzá, de nem lenne könnyű úgy, hogy látom őt. Ismerem magam és azt, hogy mit tesz velem a puszta jelenléte. Meginogna mindenben az elhatározásom és ez most nagyon nem hiányzott volna számomra. Egyedül kell lennem, nélküle, távol tőle, amennyire ez fizikailag, csak lehetséges.

Felfoghatatlan volt számomra, hogy alig egy napja még minden felhőtlen és csodás volt közöttünk. Akkor azt hittem, hogy végre minden rendben lesz közöttünk, hogy nincsenek mér titkai előttem. Nagyot tévedtem. Legbelül szerettem volna neki megbocsájtani, de egyszerűen képtelen voltam rá, ez olyasfajta dolog volt, amit az ember már nem tud elnézni, félresöpörni és semmissé tenni. Túl sok volt és végleges. Az utolsó darabokat hajtogattam össze, amikor körülnéztem a szobában és néhány emlék megelevenedett előttem. Nem volt szabad ilyenekre gondolnom, így egyszerűen csak behúztam a bőröndömet és elindultam kifelé. Az ajtóban megtorpantam, kellett még tennem valamit. Elővettem Harry asztalából egy papírt és egy tollat és leírtam életem legnehezebb mondatát, amit valaha meg kellett fogalmaznom.

Kiköltöztem, de mostanra ezt bizonyára tudod. Nem tudok többé veled lenni, betelt a pohár. Végeztünk, Harry Styles. Ég veled.

Egy borítékba csúsztattam az utolsó hozzá intézett szavaimat és az asztalra helyeztem, látható helyre. Bármennyire is haragudtam rá, nem voltam képes búcsú nélkül itt hagyni. Kényszerítve magamat elindultam kifelé, le a lépcsőn, végig a hatalmas fehér falakkal övezett folyosón, a bejárati ajtó fekete színéig, ahol a még sötétebb éjszaka várt. Mielőtt behajtottam volna a vaskos ajtót, még magamba szívtam mindent, a lakás egész lényét, Harry illatát, ami mindenhol ott lengett körbe és körbe.
Isten veled.



***


Végig autóztam a reptérre, míg a Chicago-i  főnökömmel beszéltem telefonon, aki elintézte nekem ezt a késői gépet, hogy elmehessek vele. A kihangosítóból szólt a lomha hangja, ahogy próbált érthetően gesztikulálni, de nem nagyon ment neki. A hangszóró recsegése sem könnyítette meg a kommunikációt kettőnk között.
- Akkor holnap délben várom az irodámban Miss McCall. - recsegte, majd megszakadt a vonal, ahogy letette a készüléket.
- Oké. - fújtam ki a levegőt, míg azon töprengtem vajon jó döntést hoztam-e.
El sem hiszem, hogy alig pár óra múlva már egy másik városban leszek. Mindent elintéztek nekem, a lakást, az állás interjúkat. Nekem semmit sem kellett tennem. Gondolataim Louis felé terelődtek. Néztem a mobilomat és arra gondoltam, hogy felhívom, de ezt még sem közöltem volna vele telefonon. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán, már értesült-e arról, hogy én és Harry komolyan összebalhéztunk, így inkább amellett döntöttem, hogy írok neki egy emailt.

Kedves Louis.

Tudom, hogy ez talán váratlanul fog érni és mélységesen bánom, hogy nem búcsúzhatok el személyesen, de nem kockáztathattam meg azt, hogy esetleg összefutok vele. Kérlek értsétek meg mind a csapattal, hogy miért teszem most azt, amit teszek. Nem akartalak titeket cserben hagyni, de nem láttam más választást, el kellett menjek. De tudjátok, hogy mi örökre egy csapat leszünk. Nyerjétek meg a világversenyt, ezt kívánom nektek. Én el leszek ott, ahova megyek. Te tudod, hogy hova készülök, de kérlek senkinek ne mond el, főként ne neki. Soha többé nem akarom őt látni, annak ellenére sem, hogy pokoliak a napok nélküle. Talán te tudod egyedül, hogy mennyit jelentett számomra és, hogy mennyire szerettem őt, de akkor azt is csak te értheted, hogy mit érzek most és miért teszem azt, amit teszek. Kérlek tartsd vele a kapcsolatot, tegyél meg mindent, hogy elfelejtsen és boldog legyen, nélkülem. De soha ne áruld el neki, hogy hol vagyok és mit csinálok, rendben? Nem kell válaszolnod, tudom, hogy így lesz. Sosem foglak elfelejteni téged, ahogy őt sem, de jobb lesz nekem így, nélküle. Remélem még találkozunk és egyszer talán meglátogatsz, ha megtudod nekem bocsájtani valaha azt, hogy elmenekültem. Mert tisztában vagyok vele, hogy azt teszem. Mind hiányozni fogtok, legyetek jók.

Sheera xoxo

Ui: Tényleg ne mondj neki semmit, a levelet se lássa soha. Köszönök mindent Louis, te vagy a legjobb barátom. Szeretlek.

Többszöri átfogalmazás után, végre lenyomtam a küldés gombot. Ideges voltam, hogy mi lesz a reakciója, de reménykedtem benne, hogy nem fog kiakadni. Idegességem közben megcsörrent a mobilom. Azonnal arra gondoltam, hogy Louis az, de helyette az Ő neve szerepelt a kijelzőn. Nem foglalkoztam vele, nem akartam beszélni sem vele. Még kétszer próbálkozott szinte egymás után, a harmadiknál kikapcsoltam a készüléket. Ne zaklass.
Már a reptér várójában ültem, amikor a laptopom pittyegő hangja jelezte, hogy emailt kaptam. Louis.

Drágám megértem, amit teszel. Tudok mindent, járt nálam és mindent elmesélt. Nem mondom azt, hogy helyesel cselekszel, mert nyilván nem, de ez a te döntésed és én ezt teljes mértékben tiszteletben is tartom. A többiek is megfogják érteni, hogy miért léptél le. Harry nagyon szenved, amiért nem tudja, hogy mi van veled, remélem azért némi élet jelet hagytál neki magadról, mert a végén ideg összeroppanást kap. Azért remélem a címedet, majd valamilyen úton-módon megkapom, mert az kizárt dolog, hogy a szülinapomon ne igyunk együtt és különben is meg akarlak majd látogatni. Nem kell félned, ő semmiről sem fog tudni. Vigyázz magadra, szeretlek. Lou.

Megmosolyogtatott, hogy ilyenkor is a közelgő születésnapja a téma, de örültem, hogy támogat és nem neheztel rám a tetteim miatt. Sokáig nem foglalkozhattam az emailel, mert a járaton 5 perc múlva felszáll.
- Üdvözlöm. - köszöntött a pultnál a nő, aki a csekkolásokat intézte.
- Jó estét.
- Remélem kellemesen fog utazni.

Az kizárt dolog.




2016. február 1., hétfő

2/02. - Dismay!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Várom a véleményeteket.
Jó olvasást!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


*Hónapokkal korábban*


Meg kell találnom őt. Minél előbb annál jobb. Kurvára nem akartam, hogy ez legyen. Miért nem voltam kezdettől fogva őszinte vele? Mert egy kibaszott idióta vagy Styles. A kicseszett belső hangnak igaza volt, egy idióta vagyok, egy elbaszott idióta. Mi a fasztól féltem? Attól, hogy elhagy. A hang most is jól felelt, valóban az elhagyatottságtól rettegtem a legjobban, nem akartam egyedül maradni. Képtelen voltam feldolgozni a magányt és mindent megtettem annak érdekében, hogy ne keljen szembesülnöm vele. Korábban túl sokszor volt benne részem, folyton csak magam voltam, a semmiben, a sötétségben, ami szépen lassan a lelkemre ereszkedett és félelmet vont körém. El fog hagyni. Tudtam jól, hogy ez következik. Muszáj rátalálnom. Nem engedhetem el. Kezdtem rájönni, hogy ebben az esetben nem a magány a félelmem, hanem a nélküle leélt élet. Eddig sosem gondoltam így rá, egy nő sem foglalkoztatott azután, hogy lelépett, kerestem mást, így sosem váltam magányossá. 

Louis. Az első gondolatom, hogy biztosan vissza ment hozzá, a régi lakásába. Kiszaladtam a nagy terembe, ahol Liam és Niall értetlen arccal álltak előttem.
- Hívjatok mentőt. - csattantam rájuk, hogy Williams vérbe fagyva várja a sorsát a hátsó részlegen.
- Minek?
- Menjetek hátra, Williams megkapta, amit megérdemelt. - bizonyíték, még mindig a kezemen éktelenkedett. Az ő és a saját vérem, ami a felrepedt sebekből szivárgott kicsi sávban mostanra, ahogy csillapodott.
- Oké. Hova rohansz? - Niall úgy tett, mint aki semmiről sem tud, de láttam az arcán, hogy összerakta a képet.
- Meg kell találnom Sheet.
- Menj. - Liam helyeslő pillantással zavart arrébb, hogy menjek már a dolgomra.
A Range Rover sikító gumikkal startolt el a járdaszegély mellől, ahogy tövig nyomtam azt az átkozott pedált. A motor felbőgve próbált lépést tartani az akaratommal. Olyan gyorsan hajtottam, amennyire az útszakaszok engedték. Felelőtlen száguldásba nem akartam kezdeni, mert az indulataim nyomán a végén még egy fán, vagy egy korláton kötöttem volna ki, ami valljuk be felelőtlen cselekedett lett volna az események fényében. Vajon eljönne a kórházba, ha balesetet szenvednék? Korábban rögvest rávágtam volna az igent, de most? Fogalmam sem volt, hogy mit tett volna. Percek múlva már kettesével szedtem felfelé a lépcsőfokokat és imádkoztam magamban, hogy itt legyen. Lenyomtam a csengőt és a feszült várakozástól kezdett égnek állni a hajam. Nyisd már ki, bassza meg. Louis álmos alakja jelent meg előttem, míg a szemét törölgette.
- Harry te mit keresel itt? - kezdett olyan érzésem lenni, hogy rossz helyen járok.
- Nincs itt? - sétálok be a lakásba.
- Kicsoda? - ne csináld ezt velem.
- Sheera.
- Miért lenne itt, hisz hozzád költözött. - kezdtem rájönni, hogy valóban nincs itt.
- Van egy kis gáz és hát elviharzott. Azt hittem ide jött. - sóhajtottam fel.
- Miféle gáz? - Lou méregetése nem tetszett.
- A gáz Louis. - emeltem ki a gáz szót.
- Komolyan? Harry baszd meg, megmondtam,. hogy fejezd ezt be. - csattant fel, mivel pár hónapja beavattam a klub dolgaiba.
- Én akartam, de idő előtt megtudta.
- Idióta vagy. - tudom.
- Nem kell mondanod. Szóval tényleg nem tudod hol van?
- Fogalmam sincsen. - Bassza meg.
- Azért köszi. Értesíts, ha tudsz valamit.
- Te is engem.
- Persze.


A következő ötletem a lakásom volt, mivel az összes holmija ott pihent a gardróbomban. Csak ott lehet. Közben folyamatosan próbáltam hívni, de nem vette fel. Persze megértettem, hogy miért bojkottál engem. Csak ne hagyj el. Oda kell érnem mielőtt késő lesz és örökre kisétál az életemből. Ismételten nem törődtem  sebességhatár szakszerű betartásával. Pont leszartam, ha pár dollárra megbüntetnek. Megérte volna.
Eszeveszett módjára török be a lakásom ajtaján és többször elkiáltom magamat. Sheera. Semmi válasz. Azonnal az emeletre rohanok, be a hálóba, amin napok óta osztozunk. Semmi. Nincs itt. Következőnek a szekrényt nézem meg, amiben csak az én ruháim pihennek. Az övé sehol, a bőröndje is eltűnt. Elment. Felfogtam, végleg. A kis íróasztalon, ahol csak a laptopom éktelenkedett egy fehér borítékot véltem felfedezni. Azonnal feltéptem és kínzó lassúsággal olvastam el minden sort. Az utolsó üzenetet tőle.

Kiköltöztem, de mostanra ezt bizonyára tudod. Nem tudok többé veled lenni, betelt a pohár. Végeztünk, Harry Styles. Ég veled.

Semmi aláírás, semmi hárítás, csak a kő kemény igazság és szívfájdalom. Nem kertelt ez alkalommal sem, ahogy soha nem tette. Végtelen őszintesége most marokra fogta a szívemet és szorította, el nem engedte. Nem tudtam mit csinálok, csak térdelő helyzetben darabokra téptem a fehér papírt, ami körülöttem kezdett elterülni széles ívben a padlón, míg könnyeim áztatták a piciny fecniket, amik ennek hatására áttetszővé fejlődtek. Sírtam, sőt zokogtam, most először annyi év után. Nem bírtam elviselni, alig pár perce hagyott magamra és máris kínzott a felismerés. Egyedül maradtál Styles, ismét. Fel kell hívnom. Szedd össze magad. Ilyen állapotban nem hívhattam, így felálltam a földről és letöröltem a kín keserű folyóját, ami az arcomat szennyezte. Tárcsáztam a számát. Semmi. Ki sem csörög. Csak az a kibaszott egy mondat. A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Újra és újra a képembe röhögött, ahogy folytattam a nemlétező ostromot. Nem ért el hozzá és egyre jobban rettegtem a tudattól, hogy talán sosem fog. Kínzottan feküdtem le az ágyamra, aminek még mindig olyan illata volt, mint neki. Friss és kellemes. Citrus és ámbra. Sheera. Az ő csalódott képével nyomott el az álom, lett úrrá a szenvedéseimen.

***

Alig kapok levegőt az indulat hevében, ahogy egymásnak együnk és testünk végre egybe forr. Erre vártam már hosszú ideje. Végre az enyém, megkaptam. Alattam van és vonaglik. Élvez, ahogy egyre sűrűbben csapódom belé és merülök el melegségében. Harry. A nevemet kiálltja, míg lenézek és látom gyönyörű szemében a könnyeket. Miért sír? Hisz ez egy csodálatos alkalom. Harry. Hangja ezúttal nem a vágytól izzik, hanem a félelemtől. Már nem vonaglik, ellenáll nekem, védekezik. Miért? Nem akar velem lenni, ellök magától. Magára húzza a lepedőt védekezésképpen. Egyenesen a szemembe néz és süt róla a csalódottság, a rosszallás és a magalázottság.
- Ezért vettél fel? Hogy kurva legyek és megkapj? Csak azért, hogy megerőszakolhass?
Megerőszakoltam? Miről beszél?

***


Hiába aludtam több, mint tizenkét órát aludtam, mégsem voltam kipihent. Meggyötörtnek éreztem magam. Talán az is voltam. Az álmom utóhatása még keservesen kínzott. Rohadtul éreztem magam. Azonnal a telefonomért nyúltam és ismét felhívtam. Azonban a szöveg, ami ez alkalommal fogadott halálra rémített. A hívott számon előfizető nem kapcsolható.

Elvesztetted, te elbaszott idióta.