2015. november 16., hétfő

50. fejezet - Finish!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet, ami egyben az első évad végét is jelenti.
Köszönöm nektek, hogy ennyien végig követtétek velem, remélem a második évad folyamán is velem tartotok majd. Egyenlőre nem tudom még, hogy az mikor fog elindulni, de igyekszem nem nagy kihagyást tartani.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Nem értettem ezt a hirtelen négyszemközt való beszélgetést Mark Wiliams részéről. Nem voltunk barátok, még csak eddig nem is beszéltünk egymással két szót sem. A legérdekesebb még is az volt, ahova mentünk. Egy vörös brokát függönnyel elválasztott folyosón találtam magam pillanatok alatt. Nem volt ismerős a hely, sőt ezidáig még a létezéséről sem tudtam ennek a helynek, ami roppant furcsa volt, mivel hónapok óta itt dolgozom és azt hittem, hogy ismerem a klub egész területét. Hát eléggé nagyot tévedtem. A folyosó mindkét oldalán számozott ajtók voltak és meg sem tudtam volna mondani, hogy mennyi lehetett belőlük. Minél beljebb mentünk, annál rosszabb érzésem volt a hellyel kapcsolatban. Nagyon reménykedtem benne, hogy rosszra gondolok és ez az egész nem az, aminek gondolom.

- Hová megyünk? - muszáj voltam megtörni az időközben kialakult csendet.
- Jó helyre. - kössz a semmit.
- Most komolyan, mi ez a hely? - fordultam felé, ahogy megálltunk a 23-as ajtóval szemben.
- Mindjárt megtudsz mindent szépségem. - a hányinger kerülgetett ettől a férfitól, nem volt benne semmi szexi, inkább undort hozott rám.
- Örülnék, ha mellőznéd az ilyesfajta megjegyzéseket. - inkább csak mellékesen szólaltam meg, hogy tudja mihez tartsa magát.
- Ne haragudj, ha megbántottalak. - miért van az az érzésem, hogy ez minden volt, csak nem valós bocsánatkérés?
Ahogy beléptünk az ajtón, már nem nagyon volt mit találgatnom. Körül sem kellett jobban néznem ahhoz, hogy tudjam mire szolgál ez a hely. A hatalmas franciaágy látványa elég volt nekem arra, hogy összeálljon a kép. Nagyon úgy festett, hogy egy eszkort szolgáltatásokat nyújtó szobában voltam. Merő vicc, ha azt képzeli, hogy engem rávehet bármire is. Nincs annyi pénz a földön, hogy engedjem, hogy hozzám érjen. Azonban, ahogy jött a felismerés, úgy lettem baromi dühös is egyben. Nagy valószínűséggel Harry erről mindvégig tudott és nekem esze ágában sem volt elmondani ezt az egész őrületet. Mert valóban az volt, őrültség. Nem tudtam felfogni, hogy miként vehette rá a lányokat a kurválkodásra. Lehet jobban félreismertem itt mindenkit, mint gondoltam, de legfőképpen Harryt. Ez undorító.
- Mi a faszt akarsz? - azonnal Mark felé fordultam és az illem teljes hiánya is hidegen hagyott.
- Na mi az szépségem? Összeraktad a csinos kis fejedben a kockákat? - azonnal viszketni kezdett a tenyerem és tudtam, még egy ilyen beszólás és komolyan felpofozom ezt az arrogáns farkat.
- Valamiért nem volt nehéz. Tudod, nekem agyam is van.
- Ebben biztos voltam, de te is csak egy nő vagy, aki a vágyainak él. - ezzel meglökött, amitől az ágyra estem magam mögött. A pillanat törtrésze alatt történt minden és már felettem térdelt, míg én tiltakoztam az ellen, hogy lefogjon. Nem volt túl sok esélyem, mivel jóval erősebb volt nálam a testalkatának köszönhetően.
- Mikor először megláttalak tudtam, hogy az enyém leszel. - a gyomrom forgott, míg beszélt és a testemen jártatta a kezét.
- Álmodj csak.
- Ez nem álom cicám. Elveszem, amit akarok, ha engeded, ha nem. De jobban tennéd, ha engednéd, mert akkor még élveznéd is, ebben biztosíthatlak. - ezzel nekem nyomta az ajkait, de nem sokáig nyomta az enyémnek, mert ahogy jött, úgy múlt is el. Mire felfogtam, hogy mi történt Harryt láttam meg magam előtt és a kialakult helyzettől még inkább forgott velem a szoba. Teljesen elsötétült képpel ütötte Wiliams fejét, míg az tehetetlenségében a földre nem zuhant.
- Megmondtam neked ezer alkalommal, hogy ő tabu neked, de mit teszel, mikor egy pillanatra nem figyelek eléggé? Nem vagy normális, ha azt hitted, hogy ezt megteheted vele. Vele nem, ő nem olyan, mint azok ott kint. - ekkor fogtam fel, hogy valóban igazam volt és azt kívántam bár ne hallottam volna ezeket a szavakat. Eddig ámítottam magamat azzal, hogy csak rosszra gondolok és ő nem tenne ilyet senkivel, de nagyot tévedtem. Mélységesen csalódtam benne, véglegesen. Ennyi volt, végeztem.
- Jól vagy szerelmem? - fájt, ahogy szerelmemnek szólított, valamiért hazugnak éreztem ezt a megszólítást az ő ajkai közül.
- Jól. - ezzel felálltam és elsétáltam a földön fekvő férfi mellett, aki egyre nagyobb vérfolton hevert.
- Sheera, kérlek várj meg. - nem akartam vele foglalkozni, nem bírtam a szemébe nézni.
- Nem akarlak látni. - nem álltam meg, csak mentem előre az öltözőbe, hogy összeszedhessem a cuccaimat és elmehessek végre innen, végleg.
- Ne csináld ezt, megtudom magyarázni. - elkapta a csuklómat és erővel megállított.
- Normális vagy, engedj el, ez fáj. - csattantam rá, mire valóban elengedett.
- Ne haragudj. Kérlek Sheera hallgass meg.
- Hallgatlak. - kíváncsi voltam, hogy mivel fog most előállni.
- Köszönöm. Tudom mire gondolsz most és meg is értem, ha kiakadtál, de ez nem nagy dolog és nem is az én üzletem. - úgy beszélt erről, mintha semmiség lenne, mikor koránt sem volt az, legalábbis nekem nem.
- Mi az, hogy nem nagy dolog? Harry ezek a lányok prostitúcióra vannak kényszerítve, ez neked semmiség? - láttam rajta, hogy zavarja, hogy kiabálok vele.
- Kérlek ne kiabálj. Nincsenek kényszerítve, mindegyik magától akarta ezt csinálni.
- Mekkora jó, hogy kurvákkal vagyok körülvéve. És velem mi a helyzet? - muszáj voltam tudni, hogy én voltaképpen miért is voltam itt.
- Mi lenne? Semmi, nehogy azt hidd, hogy téged ezért vettelek fel.
- Harry ne hazudj nekem, most már ne. Valld be, hogy kezdetben ezért jártál a nyakamba, mert azt akartad, hogy én is Helldancer legyek, mindenestől, ami ezzel jár. - imádkoztam, hogy nemmel feleljen.
- Sheera ez akkor volt és amint megismertelek, beléd szerettem és többé már nem az volt a célom, hogy ide beállj. - lehajtott fejjel felelt nekem, amire szüksége is volt, mert most nem akart volna a szemembe nézni.
- Hagyj békén Harry. - ezzel megindultam volna kifelé, ha engedte volna.
- Sheera kérlek, ne menj el. Figyelj tudom, hogy baromi nagy hülyeséget követtem el ezzel, de nem akarlak elveszíteni téged. Szeretlek, érted? - megdöbbentem, amikor láttam rajta, hogy sírni kezd.
- Sajnálom Harry, de már késő, elvesztettél. Túl sok ez nekem, mi nem illünk össze, te túl felelőtlen vagy és semmit sem veszel komolyan, míg én tényleg téged akartalak, de te engem nem.
- Ez nincs így, én téged akarlak, mindenestől. - láttam a szemében a reményt, de tudtam az már örökre elveszett.
- Viszlát Harry. - ezzel kisétáltam az öltözőből és tudtam, hogy soha többé nem fogom betenni a lábamat a Hellbe, se Harry Styles közelébe. Hiába köszöntem viszlát-tal, tudtam, hogy soha többé nem térek vissza ide.



***


Kedves Louis.

Tudom, hogy ez talán váratlanul fog érni és mélységesen bánom, hogy nem búcsúzhatok el személyesen, de nem kockáztathattam meg azt, hogy esetleg összefutok vele. Kérlek értsétek meg mind a csapattal, hogy miért teszem most azt, amit teszek. Nem akartalak titeket cserben hagyni, de nem láttam más választást, el kellett menjek. De tudjátok, hogy mi örökre egy csapat leszünk. Nyerjétek meg a világversenyt, ezt kívánom nektek. Én el leszek ott, ahova megyek. Te tudod, hogy hova készülök, de kérlek senkinek ne mond el, főként ne neki. Soha többé nem akarom őt látni, annak ellenére sem, hogy pokoliak a napok nélküle. Talán te tudod egyedül, hogy mennyit jelentett számomra és, hogy mennyire szerettem őt, de akkor azt is csak te értheted, hogy mit érzek most és miért teszem azt, amit teszek. Kérlek tartsd vele a kapcsolatot, tegyél meg mindent, hogy elfelejtsen és boldog legyen, nélkülem. De soha ne áruld el neki, hogy hol vagyok és mit csinálok, rendben? Nem kell válaszolnod, tudom, hogy így lesz. Sosem foglak elfelejteni téged, ahogy őt sem, de jobb lesz nekem így, nélküle. Remélem még találkozunk és egyszer talán meglátogatsz, ha megtudod nekem bocsájtani valaha azt, hogy elmenekültem. Mert tisztában vagyok vele, hogy azt teszem. Mind hiányozni fogtok, legyetek jók.

Sheera xoxo

Ui: Tényleg ne mondj neki semmit, a levelet se lássa soha. Köszönök mindent Louis, te vagy a legjobb barátom. Szeretlek.





2015. november 9., hétfő

49. fejezet - Sucking!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem mindenki tetszését elfogja nyerni.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Csak néztem, ahogy elsétál mellettem és több szót nem volt hajlandó pazarolni rám. Természetesen teljesen felesleges lett volna bármi, amit ebben a helyzetben mondtam volna neki. Lényegében igaza volt, megígértem neki számtalan alkalommal, hogy nem kell kiállnia többé a Hell színpadára és most egy gazdag pöcs miatt, aki unalmában nem tud mást csinálni, csak velem foglalkozni, felborít mindent az akaratom ellenére. Az ajtó hangos becsapódása jelezte, hogy Sheera komolyan felhúzta magát a történteken, amit ez alkalommal teljesen jogosnak tartok. Viszont egyben a méreg képzeletbeli pumpája is egyre jobban dolgozott bennem, míg teljesen fel nem kúszott. Lehet a düh nem jó tanácsadó, de ebben a pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. Megnyomtam a hívás gombot és vártam, hogy az a szemét felvegye a telefont.
- Styles ez alkalommal te vagy az? - vette fel némi nyálas hang kíséretében, amitől a gyomrom azonnal felfordult.
- Mi a faszt képzelsz te magadról? Világosan megmondtam, hogy nem fog többet táncolni nálam, erre te azt mondod neki, hogy várod, hogy láthasd. Ekkora egy fasz vagy Wiliams? - felidegesített, amikor beleröhögött a telefonba, letudtam volna tépni a hülye kis fejét.
- Azt hittem, hogy világosan kifejtettem, hogy mi az álláspontom. Tudod Harry tudok dolgokat, amit nyilvánvalóan nem osztottál meg a kis vörös csajsziddal és gondolom azért nem, mert nem szeretnéd, ha ezek a tudomására jutnának. Tehát, ha nem szeretnéd, hogy kinyissam a számat a piszkos dolgaidról, akkor javaslom, hogy sürgősen győzd meg, hogy fellépjen, méghozzá ma este.
- Eléggé bátor vagy ahhoz képest, hogy menyasszonyod van, aki nyilván nem örülne, ha megtudná, hogy a leendőbelije minden áldott este félrebaszik vagy igen? - nem csak neki voltak eszközei és tudása.
- Úgy sem hinne neked, ezt te is tudod. A tenyeremből eszik és azt csinálja, amit én mondok neki. - túl nagyra tartotta magát, túlságosan nagyra. Látszik, hogy nem ismer engem eléggé.
- Komolyan szeretnéd ezt lejátszani, mert akkor megnézhetjük, hogy mi fog történni.
- Ahogy szeretnéd, de a világért sem szeretném elrontani az összeköltözést és az idillt köztetek, de ha mindenképpen megakarsz szabadulni a kis csajtól, akkor megteszem helyetted. - komolyan az ideg megbaszott tőle.
- Lehet próbálkozni. - ezzel rányomtam a telefont, amit egyből a falnak vágtam, egyáltalán nem törődve azzal, hogy több száz dollárt dobtam ki az ablakon, ahogy az darabjaira hullott.
Megörült, ha azt hiszi, hogy ennyiben fogom hagyni ezt a dolgot.


Muszáj voltam valahogy levezetni a feszültséget, így az edzőtermemben töltöttem az egész napot. A zene megállás nélkül üvöltött, míg én sem voltam hajlandó leállni egy percig sem. Azt akartam elérni, hogy összeessek a fáradságtól. Semmivel nem voltam hajlandó most foglalkozni, még a klubbal sem. Betelefonáltam Liamnek, hogy ma ő a főnök, míg én itthonról intézem a dolgaimat, ami persze a nagy semmivel egyezett meg, de neki ezt nem kellett tudnia. Megbíztam, hogy nap közben ugorjon el nekem telefont venni és majd este bemegyek érte. Kissé furcsállta is a helyzetet, de nem akartam neki semmit sem elárulni, mert ismertem őt és mivel köztudott volt, hogy gyűlölte Mikeot és a családját, borítékolható lett volna, hogy bever neki párat.
Valahogy a testi kínzás jobban tetszett, mint a lelki. Egyértelmű, hogy pokolian fájt, de ezt legalább én irányítottam. Volt hozzá közöm, akkor álltam le, amikor akartam. Viszont iszonyat mód megijedtem, amikor a zene egyszer csak megszűnt körülöttem. Majdnem a lábamra ejtettem a súlyzót, amit a kezemben tartottam.
- Mit csinálsz? - hallottam meg Sheera hangját az ajtó felől.
- Edzek. - válaszoltam röviden, míg a helyére akasztottam a súlyokat.
- Azt látom, de miért ennyire durván. Vagy fél órája próbáltam szólni, hogy megjöttem.
- Ne haragudj, rohadt ideges voltam és így próbáltam levezetni. - jobbnak gondoltam, ha ez alkalommal őszintén beszélek vele.
- Miért voltál ideges?
- Inkább, miért vagyok. Szerintem nem nehéz kitalálni. Wiliams és a hülye kitalációja, hogy ma este látni akar téged táncolni. Nem hajlandó nemet elfogadni. - vontam vállat, mert tényleg nem értettem, hogy miért ilyen fontos számára.
- Miért akar ennyire látni táncolni? - kérdezett vissza.
- Fogalmam sincsen, nyilván megfogtad magadnak. Mindig vannak kedvenc táncosai, akiket többször akar látni, mint másokat. Sőt olyan is volt már, hogy külön kikérte, hogy egy adott lány, akkor ne lépjen fel, amikor ő jelen van. Nem lehet rajta kiigazodni. - megakartam ölelni, de elhúzódott tőlem.
- Miért nem mondasz neki nemet?
- Ha az olyan egyszerű lenne. - sóhajtottam fel.
- Miért nem az?
- Mert ő és a családja a fő támogatónk és ha nem érzik jól magukat elveszítjük őket és a klub jelenlegi helyzetét tekintve, akkor lehúzhatom a rolót. - sajnos tényleg így volt. Valaki komolyan alánk ásott, így egyre rosszabb volt a forgalom és sokkal kevesebben is voltak, mint általában.
- Gondolom, ha nem táncolok, akkor ez fog történni. - jól következtetett.
- Nagyon valószínű.
- Miért van az, hogy mindig én mentelek meg? - azonnal felkaptam a fejem a válaszára.
- Akkor megteszed? - halványan elmosolyodtam, mert örültem, hogy nem fogom őt elveszíteni.
- Meg, de tényleg ez az utolsó és ezt én magam fogom megmondani Marknak. - jelentette ki.
- Rendben.


***


- Figyelj, szerinted melyik legyen? - nyit be az irodámba Sheera két összeállítással a kezében. Az állam is leesik, amikor meglátom a parányi bodykat, amik a vállfákon lógnak.
- Személy szerint nekem a fekete a befutó. - mutattam az említett darabra, aminek nyaka körül kék kövek csillogtak.
- Én is ez irányba hajlottam, de így már biztos a választásom. - akasztotta a piros csipkéset a szekrényemre.
- Egyébként, miért ilyen kis ruhában akarsz táncolni? - szokatlan volt tőle, hogy ilyesmit viseljen.
- Gondoltam, ha már utoljára lát fellépni, akkor emlékezzen is rá. - nevetett fel, így egyértelmű volt, hogy ezt Wiliams kínzására akarta felvenni.
- Jó gondolat, de menj öltözni, mert a színpadon kéne lenned, mondjuk most. - irányítottam az ajtó felé.
- Tudom, de nem tehetek róla, még egy koreográfiát is ki kellett találnom. - mosolygott vissza rám.
- Mi van? Komolyan ennyi idő alatt összehoztál egy újat? - nem volt kifejezés, hogy mennyire ledöbbentem.
- Nehezen, de igen.
- Na persze, gondolom mennyire nehéz ez számodra. - kacsintottam rá.
- Pokolian. - incselkedett velem.
- Oké, menj ki innen, mielőtt nem engedlek sehova abban a kis semmiségben.
- Mentem. - ezzel sarkon fordult és már el is viharzott.
tuti, hogy azt a ruhát ma még letépem a tökéletes testéről, ez nem is volt kérdéses.


A tánca közben alig hittem a szememnek. A zene és a mozdulatok annyira illetek egymáshoz. Tökéletesen volt kivitelezve és annyira nőies és szexi volt egyben, hogy többször magamra kellett szólnom közben, hogy ne csorgassam rá a nyálamat. Jó érzés volt, hogy ott fent a barátnőm táncolt, az enyém volt. A ruha valóban teli találat volt, Mark meg is jegyezte, hogy mennyire csinos. Gondolom magában nem épp ezt a jelzőt ismételgette, láttam a tekintetében, hogy sokkal többre vágyik, mint a puszta szemmel való megfigyelés. De világosan kikötöttem, hogy Sheera abszolult tabu ezen a téren, rajta kívül azt visz hátra, akit akar, pont leszarom. Csalódott voltam, amikor vége lett a zenének és lesétált a színpadról. Felálltam, hogy oda menjek hozzá, de nem jött le azon az oldalon, ahol én álltam. Furcsa volt, mert mindig itt szoktam várni és ezt ő tudta is. A teremben kezdtem körülnézni, hogy megtaláljam őt. A szemközti sarokban meg is pillantottam, ahogy feszengve áll Wiliams mellett és próbál mosolyogni. Hogy a frászba került ez oda, olyan hamar? Esküszöm, hogy én hamarabb álltam fel. Azonnal oda indultam, hogy elvihessen Sheerát a közeléből. Azonban, amikor oda értem, már nem álltak ott. Helyette épp a folyosón fordultak be, így eltűntek a látóteremből. A vészcsengő azonban azonnal megszólalt bennem. Tudtam hova viszi. Hátra, ahol a szobák voltak és amiről Sheera mit sem tudott.