tag:blogger.com,1999:blog-10292837931425085622024-03-13T19:23:32.214+01:00HellDancerAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.comBlogger61125tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-57436605705663344682016-09-19T11:50:00.001+02:002016-09-19T11:50:58.137+02:002/07. - Return.<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Valamiért magam sem hittem el, azt amit napok óta fontolgattam. Az igazat megvallva, nem igazán tudtam mást tenni. Mióta elment, senki nem volt jelen, aki egy kicsit is összetudta volna tartani a csapatot. A táncosok sokat hibáztak és most, hogy a klub mindenhogy állt anyagi helyzetét tekintve, csak fényesen nem, elkélt a biztos vezetői kéz. Eszembe jutott az a lehetőség is, hogy ismét feladok egy hirdetést, de az nagyon sok időt vett volna igénybe és nem volt most időnk, ennyi biztosan nem. Talán a könnyű utat választottam, de muszáj voltam felhívni azt a nőt, akit a hátam közepére sem kívántam eddig, most sem rajongok az ötletért, hogy vele kell majd dolgoznom újra, de teszem, amit kell. A klubra kell tekintenem és nem magamra és az iránta érzett hatalmas ellenszenvre. Egyetlen egy bökkenő volt a dologban csupán, hogy a múltban is nehezen tudtam távol tartani magam tőle, pontosítanék, ő nem tudta kordában tartani a kibaszott kezeit, én meg valljuk be kicseszettül gyenge vagyok, ha az ellenkező nemről és a szexről volt szó. Előre láttam a kibontakozó helyzetet, ami le merném fogadni, hogy ugyan olyan lesz, mint a múltban. De megmondom őszintén most egy ideig nem lenne ellenemre, ha felajánlaná magát nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry? - a meglepettség egyértelműen csengett a hangjában, ahogy a vonal élővé vált és a személy, akiről azt hittem soha többé nem fogok beszélni, felvette a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hello. Gondolom meglepődtél amiért hívtalak, de lenne egy ajánlatom. - előre tudtam, hogy kurvára megfogom én ezt még bánni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csupa fül vagyok. - a hangja még mindig kibaszottul felbaszott, egyszerűen nem bírtam elviselni. <i>Styles, te nem vagy normális.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere el a klubba este és mindent elmondok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután a vonal bontva lett, elindultam, hogy közöljem Liammel a tényt, hogy Molly újra nálunk fog dolgozni. Egyáltalán nem tudtam, hogy miként fog reagálni, de ő sem szívlelte ezt a nőt, amióta a menyasszonya miatta elhagyta őt. Bár lehet, nem kellett volna megdugni és akkor nem lett volna az a múltbéli botrány. Liamnek egy hatalmas baja volt, hogy pont olyan, mint én. Nem tudja magát fékezni, ha nőről van szó. Pont az italokat rendezte a raktárban, amikor megtaláltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liam figyelj beszélnünk kellene. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért van olyan érzésem, hogy ez nekem nem fog tetszeni? - húzta fel a szemöldökét és gyanakvás költözött az arcára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincsen. - hazudtam, mindig észrevette, ha valami olyat közöltem vele, ami nem volt túlságosan jónak nevezhető.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtaláltam az új koreográfust. - csaptam a közepébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, akkor csak tévedtem, ez csodás hír és ki lesz az? - tudtam, túl korai még ünnepelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán nem is annyira új ember személyében találtam meg. - vontam vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről beszélsz? Ki lesz az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Molly.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak üvöltött, hosszasan a fülembe, torka szakadtából. <i>Mikor hagyja már abba?</i> Láttam rajta a düh egyre nagyobb mértékét kibontakozni, ahogy a méreg eluralkodott a teste és a lelke egésze fölött. Kiakadt rám és a döntésem miatt. <i>Miért is?</i> <i>Miért volt ez akkora szenzáció, hogy a sárgaföldig le kellett emiatt hordania engem?</i> Összefüggéstelen hangok hagyták el ajkait, én meg csak tűrtem a szavakat, mik a fülemen behatoltak, de nem izgattak túlzottan, annyira biztosan nem, hogy hasonló állapotba kerüljek, mint a velem szemben álló személy. Nem húzott fel, sőt teljességgel közömbös maradtam a jelenettől. <i>Leszarom</i>. Mind minden mást azóta, hogy Ő nincs. Gondolni sem akarok rá, így könnyebb. Másban lelem örömöm és felejtek, amilyen gyorsan csak lehet. A munkába temetkezem és egy személybe, aki miatt most szitokszavak tömkelegét kapom. <i>Nem érdekel.</i> <i>Fogd fel, leszarom.</i> Mindent, azt is, amit teszek. Viszont soha nem adom fel, addig megyek míg meglelem. Azon felül pedig úgy teszek, mintha minden rendben lenne, mert csak így lehet túlélni ezt az egészet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan, pont őt Harry? Jobbat nem találtál? És mi van a múltbeli kijelentéssekkel? - Liam szavai semmissé váltak, ahogy a fülemhez értek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én vagyok a főnök, azt teszek, amit akarok. Így döntöttem, fogadd el. - csattantam fel, mert elegem lett, hogy a döntésem helyességén lovagolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hülyeséget csinálsz. Ezzel nem hozod őt vissza, csak a régi poklot szabadítod el. - fogd be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kussolj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry vegyél ebből vissza. Egy dolog, hogy így próbálsz felejteni, de valóban úgy gondolod hogy ez a helyes mód? Vissza engedni valakit, aki ennyi kárt okozott ennek a helynek és személy szerint neked is épp eleget? - tudtam, hogy miről beszélt, de jelen pillanatban ez izgatott a legkevésbé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A döntésem végleges, kell egy ember és ő a legalkalmasabb jelenleg. Holnap kezd és erről nem akarok többé hallani, sem tőled, sem senki mástól.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
* * *</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Este kilenc is elmúlik, amikor ismerős sarkak kopogása hangzik fel a folyosón. Tudtam, hogy ő az. Nemsokkal később kopogtatás hallatszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere be. - kiáltottam el magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry. - kacér mosollyal lépett be az irodámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Molly. Örülök, hogy eljöttél. - meg sem várta, hogy hellyel kínáljam, egyszerűen csak kiszolgálta magát. Semmit sem változott. Roppant rövid szoknyája nagyon sokat mutatott, de amikor leült szinte az egész combja látszott. Hiába utáltam a lényét és a személyiségét, a teste mindig is nagy hatást gyakorolt a férfiasságomra. Ez alkalommal sem volt másként. A mellei kilátszottak a merész felsőből, ami csak még inkább tett nálam arra a bizonyos lapátra. Pillanatok alatt vált a nadrágom egyre kisebbé. Éreztem, hogy meg fogom dugni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről lenne szó? - lassan nyalta végig ajkait a szavai alatt. Tudtam, hogy valóban arra játszik, hogy ismét lefektessem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem tudod. - álltam fel a székemből és megkerülve az asztalt megálltam a széke előtt. - Azt akarom, hogy megint itt táncolj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez remek hír. Csak ennyit akartál? - mire feleszméltem már velem szemben is állt és azonnal a lényegre tért, ahogy az övemmel kezdett babrálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem ez nem jó ötlet Molly.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? Érzem, hogy akarsz. - a férfiasságomon húzta végig az ujjait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne játssz velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább azt akarom, hogy te játssz velem egy kicsit. - ekkor már a kezében is voltam és szakértően dolgozott rajtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Térdelj le. - magam körül akartam érezni az ajkait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örömmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tette a dolgát, amire kértem. Kicsivel jobban is esett, mint, ahogy számítottam rá. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam már kiéhezve az ilyen pillanatokra. A hülye fejemmel akaratomon kívül is összehasonlítottam vele. A mozdulatokkal, a sebességgel, a nyelve mozgásával, a látvánnyal, a technikával. Ennyi kellett és már nem is tudtam élvezni a dolgot. Mindenhol csak őt láttam, az engem orálisan kényeztető Molly helyett is ő emelte rám a tekintetét. Ekkor robbantam fel és váltam igazán dühössé. Elrántottam a hajánál fogva a fejét és azonnal kiviharoztam az irodámból, miközben a nadrágomat rángattam vissza magamra. Visszaigazítottam magam, mire kiértem a klub hátsó ajtaján. Sötétség lepte be a szűk sikátort, a hideg végigrázta a feltüzelt testemet. Dühös szavaim hangosan hagyták el ajkaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért kell mindenhol jelen lenned?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry, minden rendben? - ért, hozzám egy kéz, amitől elillant a fejemben lévő vörös hajú kísértetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy darabig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-yfFzaGHMtXs/V9-06lcGbGI/AAAAAAAACI8/cAzIVCaBB-klpzI2cmsJQgknghJP9SFPACLcB/s1600/1452705369-687474703a2f2f6936302e74696e797069632e636f6d2f69707868356c2e676966.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://4.bp.blogspot.com/-yfFzaGHMtXs/V9-06lcGbGI/AAAAAAAACI8/cAzIVCaBB-klpzI2cmsJQgknghJP9SFPACLcB/s320/1452705369-687474703a2f2f6936302e74696e797069632e636f6d2f69707868356c2e676966.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-25823499047902108802016-07-20T11:02:00.000+02:002016-07-20T11:02:08.478+02:002/06 - Bitter truth.<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő fejezetet.</i><br />
<i>Remélem sokan vártátok már.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeket!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
----------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne hívogass már. - egy egyszerű mozdulattal hajítottam a mobilomat az ágyamra, mivel szűnni nem akaró csörgésbe kezdett Ford miatt. A tegnap esti kirohanásom óta egyfolytában hívogat. Kezdtem kikészülni tőle. Nem akartam a történtekkel foglalkozni, sőt még csak gondolni sem rá, de ő nem hagyta egy percig sem, hogy elfelejtsem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki ne hívogasson? - állt meg Nola az ajtóm előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Senki, nem érdekes. - vontam meg a vállamat. Nem lehettem túl meggyőző, mert besétált a szobámba és az arcomat kezdte vizsgálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera mást akarj átverni, ne engem. Az arcodra van írva, hogy valami, vagy valaki nagyon felidegesített. - <i>miért van olyan érzésem, hogy pontosan tudja, ki az a személy, akivel most nagyon nem akarok beszélni?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nola tényleg nem érdekes. -<i> biztos, hogy nem fogom neki elmondani, hogy smároltam a főnökünkkel.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha te mondod, de ha esetleg mégiscsak érdekes lesz a dolog, akkor remélem elmondod nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Feltétlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még el sem hagyta a szobámat, amikor a telefon újra csörögni kezdett, de ezúttal egy számomra ismeretlen számsort írt ki. <i>Ki lehet az?</i> Mire mindezt végig gondoltam a gyomrom máris szaltózott és totális idegesség áradt szét a tagjaimban. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy ilyen hamar lebuktam és Harry keres.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, tessék? - vettem erőt magamon és felvettem a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon meggyőző Shee, de legközelebb jobban torzítsd el a hangodat. - hallottam meg Louis szokásos nevetését a másik oldalon és szinte azonnal fordult a kedvem és napok óta először éreztem igazán jól magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Louis jó hallani a hangodat. Mi a helyzet otthon? - lassan az ajtóhoz sétáltam és becsuktam azt, hogy Nola ne hallhasson semmit a lefolytatott beszélgetésből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi különös drágám, a csapat kissé ledöbbent, hogy itt hagytál minket, de átvettem az irányítást és a próbák zavartalanul folynak tovább. Ja és képzeld Perrie és Zayn újra együtt vannak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? Ez jó hír, örülök neki. - a következő kérdésemet félve tettem fel. - És vele mi van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogok neked hazudni. - sóhajtott fel, mielőtt folytatta volna. - Szörnyen van. Azóta minden nap eljön hozzám és órákat beszélgetünk. Mindent elmesélt, hogy miket tett és te miért hagytad el. Azt mondta teljesen megérti, hogy ezt tetted, de nagyon hiányzol neki Sheera. Tényleg szeret téged.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal végig folytak a könnyek az arcomon, akkor is, ha eszem ágában sem volt utat engedni nekik, megtették maguktól. Én sem szűntem meg szeretni őt, de képtelen voltam többé vele lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom Louis, de nekem ez már nem ment volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tisztában vagyok vele, de nem tudom, hogy meddig fogom tudni visszatartani, nagyon meg akar találni és, ha engem kérdezel, akkor tiszta hülyeségeket csinál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről beszélsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, hogy ezt nem kéne elmondanom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondd már. - kiabáltam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van. Mollyval vigasztalódik. - nem akartam hinni a fülemben. <i>Azt mondta Molly? Az a Molly, aki tönkretette a kapcsolatunkat? Tényleg?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mollyval?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted jól vagyok Lou? Bár mire is számítottam, hiszen Harryről van szó. Csak tudod egy valamit nem értek. Miért Mollyval? Mikor minden gondunk tőle eredt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt én sem értem, de nem gondolkozik tisztán és nem is cselekszik helyesen mióta elmentél. Nem érdekli semmi más, csak a munka, a nők, meg a pia. - tudtam mire gondol a <i>pia</i> szóval.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry iszik? - nem tudtam elképzelni, hogy valóban részegre igya magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is keveset.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól elcsesztem. - sóhajtottam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem a te hibád Sheera, hogy csak így tudja feldolgozni, majd lenyugszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is tudod, hogy ez miattam van és addig nem lesz jobban, míg meg nem talál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne rágd ezen magad. Most mennem kell, később még beszélünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Szia Louis.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
* * *</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A délután folyamán, csak a kanapén ültem és a tv-t bámultam, annak ellenére is, hogy nem igazán fogtam fel belőle semmit sem. Folyton Harry és a hülye kis Molly járt a fejemben. <i>Hogy lehet ekkora hülye megint? Az a nő tönkretette az életét és mégis újra vele van? Én meg mi a szarért vagyok rá féltékeny?</i> Ezernyi kérdés, amire nem kaphatom meg a választ többé, mert én döntöttem így. Én döntöttem azt, hogy ide jövök és hátra hagyom őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera? - jelent meg előttem Nola.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit szólnál, ha kicsit átalakítanám a hajadat? - félve tette fel a kérdését. <i>Ennyire félelmetes vagyok?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a bajod a hajammal?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, csak gondoltam jót tenne egy kis változás, valahogy úgy érzem, hogy ez már nem illik hozzád, annyira, mint régen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazad lehet. - fogtam a kezembe a hosszú vörös tincseket és vizslatni kezdtem azokat. - Mire gondoltál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit szólnál egy vállig érő, szőke hajhoz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Benne vagyok. - valóban tetszett az ötlet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek, akkor gyere.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alig egy óra elteltével már a székben ültem és a hajam lassacskán eltűnt, ahogy az olló csattogott. A borotvált részre kapni fogok szőke tincseket hajhosszabbításként, aminek örültem is, mert egy örökkévalóságnak tűnt, mire visszanő. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Melyik árnyalat legyen? - hozott oda Nola egy színekkel teli könyvet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ez jó sok szín, de szerintem legyen ez. - mutattam rá a 113-as kódú színre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hamvas szőke, én is erre gondoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár percre eltűnt, amíg kikeverte a tökéletes árnyalatú festéket, majd vissza is tért és a hajamra kezdte kenegetni. Ez a folyamat eltartott vagy negyven percig. A végeredmény viszont tökéletes lett. Nagyon tetszett az új hajam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lefényképezem. - oda adtam neki a telefonomat, hogy lefotózza a remekművét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elszaladok a mosdóba, ha nem gond.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, menj csak, balra a második ajtó. - mutatott a szemközti folyosó irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor visszatért, láttam, hogy a telefonom még mindig a kezében van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon helyes pasi, ki ő? - fordította felém a képernyőt, amin Harry virított, miközben teli szájjal mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A volt barátom. - mondtam egyszerűen és kikaptam a kezéből a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi gond, de ne is kérd, nem fogok róla többet elmondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Haza fele csak ő járt a fejemben és ez a hülye egyetlen megmaradt kép róla. Saját magamat sanyargattam azzal, hogy amint haza értünk kinyitottam a régi laptopomat és előkerestem a mappát, amiben a közös képeinket tároltam. Ott volt az összes a lomtárban még, nem töröltem ki onnan is. Mire észbe kaptam már vissza is állítottam a mappát és a képeket nézegettem. Olyan boldognak tűntünk rajta. Miért romlott el minden ilyen hirtelen? Aztán emlékeztettem magam minden szörnyűségre, főként a legnagyobb okra, amiért elhagytam. A klub kétes ügyeire, a táncosokkal, akik a vendégekkel még szexre is képesek voltak a több pénz reményében. <i>Undorító</i>. De Harry, akkor is hiányzott, ha egy szemét alak volt, de nem tudtam mit tenni, szerettem. <i>Vagy, ami még valószínűbb, még mindig szeretem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera. - hallottam meg Nola kopogását. - Spencer van itt, gyere téged keres.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Na már csak ez hiányzott. Csodálatos.</i></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-_t-mRDjszHQ/V489sos3JII/AAAAAAAACGo/1Aj30no-G4cTcsqaGyaGLeK79UonQo7zwCLcB/s1600/9e2c9d07a1b90b72e5bb3a0c2fb9ad45.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://2.bp.blogspot.com/-_t-mRDjszHQ/V489sos3JII/AAAAAAAACGo/1Aj30no-G4cTcsqaGyaGLeK79UonQo7zwCLcB/s1600/9e2c9d07a1b90b72e5bb3a0c2fb9ad45.jpg" /></a></div>
<i><br /></i>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-4488466357241976092016-07-03T17:25:00.001+02:002016-07-03T17:25:40.033+02:0002/05. - Ford!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő fejezetet.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mi a frászt művelek? Itt ülök egy férfival szemben, aki ráadásul a főnököm és le sem tudom venni az ajkairól a szememet. Lehet a bor hatása, de ha lehet csak még inkább bejön nekem és elöntenek az erotikus gondolatok vele kapcsolatban. Mit művelsz? Üvölt a hang a fejemben, de leállítom. Nő vagyok és egy nőnek vannak szükségletei. Csak iszom szavait, míg haza felé vezet és folyamatosan jár a szája.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Tudod nagyon jól éreztem magamat ma este. - fordult felém és a mosolya arról árulkodik, hogy reménykedik a folytatásban.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Én is, be kell vallanom.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Örülök neki Sheera. Remélem nem fogod félre érteni, de a kis beszélgetésünk, csak olaj volt a tűzre. Még többet akarok rólad tudni. - már a ház előtt álltunk, így könnyedén tudta a combomra futtatni tenyerét.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Mire gondolsz?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Állíts le, ha valami túl sok, vagy, ha nem úgy állsz hozzám, ahogy én hozzád. - ekkor már a szoknyám vonalát tűrte fel és lassan haladt a combom belső felén felfelé. Akaratlanul is belenyögtem, amikor a keze becsusszant a bugyimba. Szakértő ujjai belém is csusszantak és ki-be pumpáltak.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mi a szar volt ez? Az éjszaka közepén riadtam fel és el sem hittem, hogy most volt erotikus álmom a főnökömmel. Ilyen a valóságban sosem fog megtörténni. Kezeskedem róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után álmatlanul forgolódtam az ágyamban és arra próbáltam rájönni, hogy mi legyen. Mit kezdjek a helyzettel? Az tény, hogy nagyon jó pasi és tetszik is nekem, de ő a főnököm, vagy ügynököm, vagy mi a szar és ezáltal semmi sem lehet közöttünk. Hiába akartam magamnak bebeszélni, hogy csak ez tart vissza, tudtam, hogy hazugság. Ő volt a legnagyobb oka a távol maradásomnak. Hiába hagytam ott, nem szűntem meg szeretni őt. Csak az tett erőssé, hogy nem volt a közelemben, hogy nem kellett szembe néznem vele. Elgyengültem volna, ha meglátom, talán meg is bocsájtottam volna neki, akkor is, ha az eszem pont az ellenkezőjét hangoztatta is a fejemben. Bár lehet, hogy pont ez a szerelem és felejteni akarás visz majd rá arra, hogy közel engedjek magamhoz egy máik férfit. Mert abban biztos voltam, hogy el kell őt felejtenem minél előbb, amilyen gyorsan csak lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel az alvás valóban lehetetlennek tűnt mostanra, ismét bekapcsoltam a mac-et és a csatolt fájl összes pontját alaposan átnéztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hétfő</b></div>
<div style="text-align: justify;">
10:30 Media Corporation, találkozó Spencer Ford-dal. <i>Hát persze.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kedd</b></div>
<div style="text-align: justify;">
9:00 Hills tánciskola, próba. <i>Miféle próba?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szerda </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Pihenőnap</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Csütörtök</b></div>
<div style="text-align: justify;">
12:00 Ebéd Spencer Forddal</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Péntek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
21:00 Bolwood gála</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Miféle beosztás ez?</i> Semmi értelme nincsen. Alig van 1-1 találkozó vagy tennivaló egy nap. Bár sejtettem, hogy ez csak a kezdet, amíg nem találok valami munkát Spencer segítségével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kopp-kopp. - egy hang szakított ki a kábulatomból, ami az ajtó irányából hangzott fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere be. - fordultam felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit nézegetsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak a beosztást. - vontam vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Húzós? - kíváncsiskodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annak nem mondanám, inkább rendkívül szellős.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó dolgod van, én ki sem látok a munkából. Most is mehetek Spenc-hez fél 9-re valami megbeszélés miatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Te, hogy kerültél hozzá? - érdeklődtem. Érdekes mód mindent tudni akartam a férfiról, aki a főnököm jelen pillanatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem nehéz ki találni, úgy ahogyan te, felfigyelt rám és innentől már érted.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenkivel ezt csinálja?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondhatni, de ő a legjobb a városban, így nem panaszkodhatunk. Mindenki ismeri és, aki csak meghallja a nevét tudja, hogy érdemes az ő védenceit alkalmazni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ilyen messzire nyúl a keze? - nem hittem el, amiket mond. Ekkora hatalma lenne Fordnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt el sem tudod képzelni, hogy mennyire.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van sejtésem. - forgattam meg a szemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mesélj. - ekkor jöttem rá, hogy túl sokat beszéltem anélkül, hogy gondolkodtam volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi érdekfeszítő, csak az előző főnököm is mondhatni egy nagymenő üzletember volt és mondjuk ki, nem lett jó vége.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kavartatok? - majdnem félre nyeltem a vizet, amit időközben magamhoz vettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Isten ments. - hazudtam. - Csak nem jöttünk ki, ő túl sznob volt, míg én, hogy az ő szavaival éljek, túl egyszerű.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A szemét pöcs. - csattant fel, így rájöttem, hogy ő sem született a gazdagok közé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Találó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kitalálom. Minden nőt megkapott akit akart, csak téged nem és ez szúrta a legjobban a csőrét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Bárcsak ez volna.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Talált. - nem láttam már értelmét, hogy igazat mondjak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jobb, ha tudod, hogy Spercer sem áll ettől távol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom kezelni és honnan veszed, hogy ez a veszély fenyegetne megint?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok vak, amióta felhozta, hogy hoz egy új embert, csak rólad beszél és lerí róla, hogy pokolian bejössz neki. Rég láttam ennyire izgatottnak egy nő miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát engem nem érdekel. - fordultam el kissé, hogy ne lássa az arcomat teljesen, mert féltem, hogy észreveszi a szavaim ellenkezőjét kiütközni rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Okos.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohanok, különben leveszi a fejemet. Hoztam neked is kávét és reggelit, a konyha pulton van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, ez kedves tőled.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmiség.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
* * *</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem teheted minden alkalommal ezt velem. Mit gondolsz meddig bírom még ezt? Nem fogok a végtelenségig megbocsájtani minden hülye lépésedet. - fakadtam ki és már azt sem tudtam, hogy hányadszorra teszem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. - sütötte le a tekintetét, vagy ezredszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálod? - csattantam. - Ennyit tudsz mondani? Hogy sajnálom? Komolyan?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit mondjak? Mit akarsz hallani? - még jobban kiakadtam azon, hogy még ő neki állt feljebb, pedig nem én buktam le az egyik alkalmazottammal megint.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt, hogy megváltozol. - üvöltöttem. - Szajkózod itt nekem, hogy engem akarsz, hogy különleges vagyok, hogy nem találkoztál még ilyen nővel és adjak neked ez esélyt és erre te mit teszel minden adandó alkalommal? Lefekszel Mollyval.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem feküdtem le vele, most. - emelte ki a "most" szót, mintha ez számítana bármit is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért lényeges ez egyáltalán Harry? Ha nem nyitok rátok a csók közben, bizonyára, most basznád őt az öltözőben. - a hallgatása engem igazolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera figyelj, tudom, hogy idióta vagyok, de amiket neked mondtam mind igazak. Tényleg akarlak magamnak és eszméletlen nőnek tartalak, akire egy percig sem tudom elérni, hogy ne gondoljak nap közben. - üres szavaknak hangoztak, semmi jelentéssel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekel. Késő Harry, mindent felejtsünk el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nyilván bealudtam a kanapén, mivel az álom keserű íze még mindig a számban volt. Az első veszekedéseink egyikének újbóli átélése nem volt éppen felemelő érzés. Zöld szemei még ébrenlétemben is kísértetként telepetek rám és mindenre, amire néztem. Valahogy el kell felejtenem, minél előbb. Nem lesz könnyű, ha még az agyam is játszik velem és visszacsalja őt. A telefonom rezgése volt az a momentum, ami végleg kitörölt az álmot és végre feledésbe merülhetett, ismételten.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ismeretlen szám.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera jó hallani a hangodat. - először gondolkodnom kellett hogy ki lehet az, aztán leesett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Spencer?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pontosan. Csak szólni akartam, hogy kicsit korábban mennék érted, mert estére nekem közbejött valami. Egy óra múlva nálad vagyok, ha nem gond. - az órára pillantva látta, hogy négyet mutat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, semmi gond.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor nemsokára látlak. - ezzel le is tette, én meg az utolsó szavain gondolkoztam. Volt benne valami furcsa, mintha ebben is a próbálkozás lappangott volna, valahol.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt sok időm gondolkozni azon, hogy mi lehetett ez, mert egy órám volt elkészülni. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, bár kisebb körutazást tettem mire megtaláltam. Alig lettem kész, mire a lift jelzett, hogy valaki érkezik felfelé. Aztán alig fél perc múlva belépett a lakásba, makulátlan öltönyben egy széles mosollyal az arcán. <i>Miért hasonlítod őket össze? </i>Kérdeztem magamtól, amikor Harry alakja ugrott be és akaratom ellenére soroltam az érveket, hogy ő miért dögösebb Fordnál.</div>
<div style="text-align: justify;">
Magamat már nem mondhattam ennyire kifinomultban. Egy fekete farmert és egy zöld blúzt viseltem, csinos voltam, de nem elegáns vagy előkelő, ahogy ő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörű vagy. - bátorkodott adni egy puszit az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, te is jól nézel ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Indulhatunk. - mosolyodott el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét elfogott az ismerős érzés, amikor beszálltam a kocsijába. Miért kellett ennyire hasonlítania rá?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben van? - fordult felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden, csak elgondolkodtam. - vetettem felé egy eléggé hamiskás mosolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó. - válasza még sem tükrözte, hogy hitt nekem. Kissé félelmetes is volt, hogy ilyen hamar átlátott rajtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hová megyünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd meglátod. - minden stimmelt. <i>Kiakasztó.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy puccos étterem előtt álltunk meg és már kezdtem sejteni, hogy tényleg alul öltöztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szólhattál volna, hogy egy elegáns étterembe hozol. - korholtam, ahogy leültünk az asztalunkhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne butáskodj, tökéletes vagy. - vagy elfelejtette a "ide" szót, vagy direkt bókokkal akar rám hatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érzem annak magam, minden vagyok, csak ide való nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne becsüld le ennyire magadat Sheera. Ha megengedsz egy megjegyzést tőlem, akkor azt mondanám, hogy lenyűgöző vagy. - <i>kísérteties.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne túlozz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenféle túlzás nélkül állítom. - komolyan megőrjített a mosolya.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Javíts ki, ha tévedek, de te flörtölsz velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zavar? - hát nem zavartatja magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őszintén? Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis miért? Nekem a tegnapi levelinkből az jött le, hogy eléggé vetted a lapot. - komolyan értetlen fejet vágott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komoly kérdés volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Teljesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ügynököm vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye te sem gondolod, hogy lesz valami közöttünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera másra sem tudok gondolni csak, hogy ne legyen közöttünk semmi. - pofátlan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felejtsd el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vettem a lapot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után az este a munkáról szólt és, hogy a jövőhéten miket kell majd csinálnom pontosan. A gáláról is szó esett, ahol persze Spencer kísérője leszek. Aztán indulnia kellett, így pillanatok alatt találtam magam, abban a helyzetben, amiben az álmomban voltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, hogy eljöttél és jobban megismerhettelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, hogy meghívtál. - de mikor kiszálltam volna, megragadott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Reménykedem benne, hogy az étteremben elhangzottakról hamarosan megváltozik a véleményed, mert valóban nem tudom, hogyan foglak kiverni a fejemből. - olyan közel volt, hogy azon kaptam magamat az ajkát bámulom. Ezt ő is észrevehette, mert még közelebb húzódott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Próbáld meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kést szúrsz belém, ez fáj. - tett úgy, mint akinek valóban fájdalmai vannak. - De izgató is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak ne izgulj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehetetlen, csak a szádra tudok gondolni, ahogy az enyémhez ér. - ekkor valóban az enyémre tapasztotta az övét és pillanatok alatt csókolózni kezdtünk. Én meg hülye voltam és hagytam, sőt vissza is csókoltam és be kell vallanom, frenetikus csók volt. Sajnos többet akartam ezek után, feléledt a testem az érintésére, de még időben letudtam állítani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fejezd be. - löktem el magamtól. - Ez soha többé nem fog megtörténni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kivágódtam a kocsiból és ott hagytam a csodálkozó férfit, aki az egész testemet lángba borította, de még is hiányzott valami. Tudtam, hogy mi az, de magamnak sem akartam bevallani.</div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-ul5ByIiWte4/V3ktoflCmSI/AAAAAAAACGE/3o3h3nmCWiU9g0Qgv2mpEQeScUcJXY6WQCLcB/s1600/emma-stoun-hd-wallpaper.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="199" src="https://4.bp.blogspot.com/-ul5ByIiWte4/V3ktoflCmSI/AAAAAAAACGE/3o3h3nmCWiU9g0Qgv2mpEQeScUcJXY6WQCLcB/s320/emma-stoun-hd-wallpaper.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-39126863210555671282016-02-29T11:17:00.000+01:002016-02-29T11:19:33.725+01:002/04 - New Home!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő fejezetet.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Nyirkos a levegő. Esik. Szakad. A kerozin szagtól alig tudok lélegezni, mindent áthat és lehetetlenné teszi az életet. El sem tudom képzelni, hogy miként tud valaki egy reptér közelében lakni, mert teljességgel élhetetlen.</i> Az út hosszú volt, de pont elég, hogy lenyugodjak és beletörődjek abba, amit tettem. Elhagytam őt. Nem nézhettem vissza, hisz már itt vagyok. De hol is van az az itt? Chicago. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyenesen a kijárat felé vettem az irányt, miután magamhoz vehettem hosszú várakozás után a bőröndömet végre. A taxik egymás után mentek el az orrom előtt. hiába integettem, vagy tartottam ki a kezemet, észre sem vettek. Alig állhattam ott egymagamban másfél percet, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Kissé megriadtam, hisz egy idegen városban senki nem számít ilyesmire. Megfordulva egy magas, sármos, karakán arcélű, rendkívül jóképű férfit láttam. Rövid barna haja épp annyira állt össze-vissza, hogy rálehessen jönni szándékos beállítás, nem a szél terméke. Arca kissé borostás volt, de eltudtam képzelni, hogy ez a védjegye és ha leszedné, nem lenne önmaga. Fekete öltönyt viselt és a megjelenése makulátlan volt, minden apró részlet stimmelt. Üvöltött rajta, hogy őrülten gazdag.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera McCall? - a szemem majdnem kiesett a helyéről, amikor a nevemen szólított, na ennyit arról, hogy álnevet fogok használni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Maga kicsoda? - érthetetlen volt számomra a helyzet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ügynököd. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsoda? - tisztán emlékeztem, hogy a pasa a versenyen nem így nézett ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy nem rám számítottál, de nem hagyhattam, hogy Simon eltékozolja a tehetségedet a kisstílű dolgaival, így lecsaptam rád, amikor közölte, hogy elfogadtad az ajánlatát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- O. - csak ennyit tudtam kinyögni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként Spencer Ford vagyok. - nyújtotta felém a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök,hogy megismerhettelek Spencer.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Részemről a megtiszteltetés, lenyűgöző vagy, ha szabad ilyet mondanom. - bókolni azt tud.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere. - mire észbe kaptam már a kezemet markolta és egy kísértetiesen hasonló fekete Range Rover felé vezetett. <i>Persze, hogy még itt is tud kísérteni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hová megyünk? - kérdeztem rá, amint beültem mellé az autóba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elviszlek a lakásodra, amit én foglaltam le neked, ha nem haragszol, amiért megváltoztattam az eredeti helyszínt. - nem értettem, hogy miért változott meg minden egy szempillantás alatt. <i>Ki ez a pasi? És miért méreget engem ilyen szenvtelenül?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek. Holnap elküldöm a teendőidet a jövő héttel kapcsolatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? - ma csak kedd volt, így nem értettem, hogy miért csak a jövő héten kezdenék bármit is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy vélem kell a pihenés, csak egy kis szabadidő, aztán jövő héttől belevágsz a közepébe. - megőrjített és sajnos nem a viselkedésével, hanem ahogy rám nézett, teljesen beindított és nem értettem, hogy miért.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek. - ismételtem meg az előbbi kijelentését, mire rám kapta a tekintetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez sok, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eléggé, kissé szédítő. - vontam vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még semmit sem láttál, megtudlak még jobban szédíteni, ha akarod. - <i>esküszöm, hogy flörtölt velem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szükséges.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te tudod. - nevetett fel, ami egyszerre volt dühítő és izgató is egyben. <i>Miről beszélek? </i>Most jöttem el egy férfi miatt, nem fogok egyből egy másik karjaiba futni, aki szemmel láthatóan erősen dolgozik rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérkeztünk. - ámulva néztem kifelé a nagy épületre, ami csodás volt, régies mégis modern. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - már épp szálltam volna ki, amikor megragadta a csuklómat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj. - egyenesen a szemembe nézett és annyira közel volt, hogy attól féltem megcsókol. - Itt a névjegyem, kérlek, hogy mentsd el a számom a mobilodba és ha bármiféle gondod van, akkor keress. Ja és, ha idegen vezető kellene, annak is tökéletes vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tökéletes? Inkább nagyképű.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Kösz. - erőltettem magara egy most, majd kiszálltam és kivettem a csomagomat a csomagtartóból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az 502-es lakásban laksz, itt a kulcs. Holnap jelentkezem. - amint a kulcsot a kezembe nyomta el is hajtott, én meg hosszasan néztem utána és azon töprengtem, hogy akkor most voltaképpen mi is történt valójában?</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szédítő.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
A lakás belülről épp oly látványos volt, mint kívülről. Egy kivétel volt talán, hogy itt minden teljesen modern volt, a bútorokon keresztül, a falak színéig. A hatalmassága miatt kezdtem félni, hogy elfogok benne tévedni. Inkább lakosztálynak neveztem volna, mint lakásnak. Tekintve, hogy ajtó sem volt, a lift helyes kódjával lehetett ide feljutni. A kilátás mesés volt az üvegfalon keresztül. Már pont jött fel a nap, így lenyűgöző színeket festve az ég aljára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hello. - annyira megijedtem a hirtelen jött hangtól, hogy szabályosan felsikoltottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úr isten. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj. Kitalálom Spens nem mondta, hogy lesz lakótársad. - állt velem szemben egy szőke hajú, magas, vékony lány, csípőre tett kézzel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nola vagyok. - szimpatikus csajnak látszott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera, de csak szólíts Rednek. - nyilván ez csak formalitás volt, hisz biztos tudta, hogy jövök, így a nevemet is tudnia kellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök, hogy megismerhetlek, sokat hallottam már rólad. Az ügynökség hónapok óta rólad beszél és, hogy milyen elképesztő vagy a táncparketten. - szabályosan leesett az állam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira azért nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha te mondod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is táncos vagy? - kíváncsi voltam, hogy ő miért van itt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én? - tetszett a nevetése, olyan magával ragadó volt. - Jó vicc, nincs érzékem hozzá. Fodrász vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fodrász?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, mester fodrász, hogy pontos legyek, sztárok haját készítem el. - vont vállat, mintha ez semmiség lenne. - Ez esetben a tiédet is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Spencer kikötötte, hogy csak hozzám járhatsz,</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedves.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább idegesítőnek és parancsolgatónak mondanám, amit egy isteni maszkba bújtattak. - gondolkodott hangosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A számból vetted ki a szót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Észveszejtő pasi, csak vigyázni kell vele, hajlamos kiszállni a kellős közepén. - nem értettem a reakcióját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jártatok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én és Spens? Dehogyis. Csak láttam miket művel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én hulla vagyok, gyere megmutatom a szobád és reggel rendesen körbe vezetlek. - ásított.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az. Az enyémmel szemben, ha bármire szükséged van, csak akkor szólj, ha már ébren vagyok. - nevetve csukta be az ajtaját.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szoba teljesen az én stílusom volt és nem tudtam hova tenni. Mintha mindent tudtak volna rólam. Lehet így is volt. A kipakolással nem törődtem, csak az ágyra vetettem magam és szinte rögtön el is aludtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
* * *</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nap folyamán valami csipogó hangra ébredtem, ami nem akart megszűnni. Folyamatosan hallottam, egyre sűrűbben. Kinyitottam a szemet, mire a szoba sarkában elhelyezett íróasztalon egy laptopot véltem felfedezni, ami be volt kapcsolva és a hang abból jött. Nagy nehezen kikászálódtam és megnéztem, hogy mi lehet a zaj forrása. A levelező rendszer. Miért van egy egyáltalán bekapcsolva és kié ez a gép?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy email fogadott, ami minden kérdésemre választ adott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Feladó:</b> Spencer Ford</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Tárgy: </b>Kezdetek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Címzett: </b>Sheera McCall</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jó reggelt. Remélem nem ébresztettelek fel a szarakodásommal. Ne lepődj meg, a Mac a cég ajándéka. Használ. A továbbiakban csak a jövő heti beosztásodat csatolom. Szeretném, ha este velem vacsoráznál, mert meg akarlak jobban ismerni. Nyolcra érted megyek, alkalomhoz illó ruhák a szekrényedben.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<i>Spencer Ford</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<i>Media Corporation</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Feladó: </b>Sheera McCall</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Tárgy:</b> Érdekes kezdés</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Címzett:</b> Spencer Ford</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Köszönöm a gépet, bár eddig azt hittem a sajátom is jó lesz. A vacsorát elfogadom, de csak akkor, ha szigorúan a munkavacsorába esik az ismerkedés. Akkor nyolckor.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<i>Sheera</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Feladó:</b> Spencer Ford</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Tárgy: </b>Miért lenne érdekes?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Címzett: </b>Sheera McCall</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem ígérhetek semmit. Este.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i>
<div style="text-align: right;">
<i>Spencer Ford</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<i>Media Corporation</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Atya ég.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-3Gv6gBUNcTw/VtQaZxECReI/AAAAAAAACBc/ttegtdYVv-8/s1600/2015-12-03-1449168956-5600193-personwomanapplehotel.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-3Gv6gBUNcTw/VtQaZxECReI/AAAAAAAACBc/ttegtdYVv-8/s320/2015-12-03-1449168956-5600193-personwomanapplehotel.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-63128552271523530782016-02-08T12:12:00.000+01:002016-02-08T12:13:54.252+01:002/03. - Escape from him!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő részt.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lefolyó könnyeimmel küszködtem, míg csomagolni próbáltam, de nem nagyon ment. Alig tudtam mozgásra ösztönözni magam. <i>Miért sírsz?</i> Letagadtam volna a választ, de tisztában voltam vele, hogy a lefolyó sós víz miért szennyezi be arcomat a felkent smink elkenődött részeivel. Mert szerettem őt és nehezemre esett meghoznom azt a lépést, amire jelen pillanatban készültem. Minden lelki erőmre szükségem volt ahhoz, hogy véghez tudjam vinni a tervemet egyáltalán. A lakásában voltam és ösztönöztem magam, hogy gyorsabb legyek. Tudom, hogy szinte azonnal utánam jött, ahogy leléptem a klubból, így bizonyára nem tart sokáig, míg ide ér. Reméltem, hogy elsőnek Louisnál fog keresni, mert akkor lesz egy kis plusz időm eltűnni. Mert egy dologban teljesen biztos voltam, ha megjelenik, nem leszek képes elhagyni. Elhatároztam magam, hogy végeztem vele és szeretném is magam tartani hozzá, de nem lenne könnyű úgy, hogy látom őt. Ismerem magam és azt, hogy mit tesz velem a puszta jelenléte. Meginogna mindenben az elhatározásom és ez most nagyon nem hiányzott volna számomra. <i>Egyedül kell lennem, nélküle, távol tőle, amennyire ez fizikailag, csak lehetséges.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Felfoghatatlan volt számomra, hogy alig egy napja még minden felhőtlen és csodás volt közöttünk. Akkor azt hittem, hogy végre minden rendben lesz közöttünk, hogy nincsenek mér titkai előttem. Nagyot tévedtem. Legbelül szerettem volna neki megbocsájtani, de egyszerűen képtelen voltam rá, ez olyasfajta dolog volt, amit az ember már nem tud elnézni, félresöpörni és semmissé tenni. <i>Túl sok volt és végleges. </i>Az utolsó darabokat hajtogattam össze, amikor körülnéztem a szobában és néhány emlék megelevenedett előttem. Nem volt szabad ilyenekre gondolnom, így egyszerűen csak behúztam a bőröndömet és elindultam kifelé. Az ajtóban megtorpantam, kellett még tennem valamit. Elővettem Harry asztalából egy papírt és egy tollat és leírtam életem legnehezebb mondatát, amit valaha meg kellett fogalmaznom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kiköltöztem, de mostanra ezt bizonyára tudod. Nem tudok többé veled lenni, betelt a pohár. Végeztünk, Harry Styles. Ég veled.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy borítékba csúsztattam az utolsó hozzá intézett szavaimat és az asztalra helyeztem, látható helyre. Bármennyire is haragudtam rá, nem voltam képes búcsú nélkül itt hagyni. Kényszerítve magamat elindultam kifelé, le a lépcsőn, végig a hatalmas fehér falakkal övezett folyosón, a bejárati ajtó fekete színéig, ahol a még sötétebb éjszaka várt. Mielőtt behajtottam volna a vaskos ajtót, még magamba szívtam mindent, a lakás egész lényét, Harry illatát, ami mindenhol ott lengett körbe és körbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Isten veled.</i></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Végig autóztam a reptérre, míg a Chicago-i főnökömmel beszéltem telefonon, aki elintézte nekem ezt a késői gépet, hogy elmehessek vele. A kihangosítóból szólt a lomha hangja, ahogy próbált érthetően gesztikulálni, de nem nagyon ment neki. A hangszóró recsegése sem könnyítette meg a kommunikációt kettőnk között.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor holnap délben várom az irodámban Miss McCall. - recsegte, majd megszakadt a vonal, ahogy letette a készüléket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. - fújtam ki a levegőt, míg azon töprengtem vajon jó döntést hoztam-e.</div>
<div style="text-align: justify;">
El sem hiszem, hogy alig pár óra múlva már egy másik városban leszek. Mindent elintéztek nekem, a lakást, az állás interjúkat. Nekem semmit sem kellett tennem. Gondolataim Louis felé terelődtek. Néztem a mobilomat és arra gondoltam, hogy felhívom, de ezt még sem közöltem volna vele telefonon. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán, már értesült-e arról, hogy én és Harry komolyan összebalhéztunk, így inkább amellett döntöttem, hogy írok neki egy emailt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kedves Louis.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudom, hogy ez talán váratlanul fog érni és mélységesen bánom, hogy nem búcsúzhatok el személyesen, de nem kockáztathattam meg azt, hogy esetleg összefutok vele. Kérlek értsétek meg mind a csapattal, hogy miért teszem most azt, amit teszek. Nem akartalak titeket cserben hagyni, de nem láttam más választást, el kellett menjek. De tudjátok, hogy mi örökre egy csapat leszünk. Nyerjétek meg a világversenyt, ezt kívánom nektek. Én el leszek ott, ahova megyek. Te tudod, hogy hova készülök, de kérlek senkinek ne mond el, főként ne neki. Soha többé nem akarom őt látni, annak ellenére sem, hogy pokoliak a napok nélküle. Talán te tudod egyedül, hogy mennyit jelentett számomra és, hogy mennyire szerettem őt, de akkor azt is csak te értheted, hogy mit érzek most és miért teszem azt, amit teszek. Kérlek tartsd vele a kapcsolatot, tegyél meg mindent, hogy elfelejtsen és boldog legyen, nélkülem. De soha ne áruld el neki, hogy hol vagyok és mit csinálok, rendben? Nem kell válaszolnod, tudom, hogy így lesz. Sosem foglak elfelejteni téged, ahogy őt sem, de jobb lesz nekem így, nélküle. Remélem még találkozunk és egyszer talán meglátogatsz, ha megtudod nekem bocsájtani valaha azt, hogy elmenekültem. Mert tisztában vagyok vele, hogy azt teszem. Mind hiányozni fogtok, legyetek jók.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sheera xoxo</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ui: Tényleg ne mondj neki semmit, a levelet se lássa soha. Köszönök mindent Louis, te vagy a legjobb barátom. Szeretlek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Többszöri átfogalmazás után, végre lenyomtam a küldés gombot. Ideges voltam, hogy mi lesz a reakciója, de reménykedtem benne, hogy nem fog kiakadni. Idegességem közben megcsörrent a mobilom. Azonnal arra gondoltam, hogy Louis az, de helyette az Ő neve szerepelt a kijelzőn. Nem foglalkoztam vele, nem akartam beszélni sem vele. Még kétszer próbálkozott szinte egymás után, a harmadiknál kikapcsoltam a készüléket. <i>Ne zaklass.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Már a reptér várójában ültem, amikor a laptopom pittyegő hangja jelezte, hogy emailt kaptam. <i>Louis.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Drágám megértem, amit teszel. Tudok mindent, járt nálam és mindent elmesélt. Nem mondom azt, hogy helyesel cselekszel, mert nyilván nem, de ez a te döntésed és én ezt teljes mértékben tiszteletben is tartom. A többiek is megfogják érteni, hogy miért léptél le. Harry nagyon szenved, amiért nem tudja, hogy mi van veled, remélem azért némi élet jelet hagytál neki magadról, mert a végén ideg összeroppanást kap. Azért remélem a címedet, majd valamilyen úton-módon megkapom, mert az kizárt dolog, hogy a szülinapomon ne igyunk együtt és különben is meg akarlak majd látogatni. Nem kell félned, ő semmiről sem fog tudni. Vigyázz magadra, szeretlek. Lou.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Megmosolyogtatott, hogy ilyenkor is a közelgő születésnapja a téma, de örültem, hogy támogat és nem neheztel rám a tetteim miatt. Sokáig nem foglalkozhattam az emailel, mert a járaton 5 perc múlva felszáll.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Üdvözlöm. - köszöntött a pultnál a nő, aki a csekkolásokat intézte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó estét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem kellemesen fog utazni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Az kizárt dolog.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Yie1QeVqp94/Vrh4DdmwbxI/AAAAAAAAB_k/huAgj4m5bxA/s1600/large.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Yie1QeVqp94/Vrh4DdmwbxI/AAAAAAAAB_k/huAgj4m5bxA/s320/large.png" width="231" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-60098556146280444112016-02-01T11:39:00.000+01:002016-02-01T11:40:16.845+01:002/02. - Dismay!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő részt.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket.</i><br />
<i>Jó olvasást!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>*Hónapokkal korábban*</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Meg kell találnom őt. Minél előbb annál jobb. Kurvára nem akartam, hogy ez legyen. Miért nem voltam kezdettől fogva őszinte vele? <i>Mert egy kibaszott idióta vagy Styles.</i> A kicseszett belső hangnak igaza volt, egy idióta vagyok, egy elbaszott idióta. Mi a fasztól féltem? <i>Attól, hogy elhagy.</i> A hang most is jól felelt, valóban az elhagyatottságtól rettegtem a legjobban, nem akartam egyedül maradni. Képtelen voltam feldolgozni a magányt és mindent megtettem annak érdekében, hogy ne keljen szembesülnöm vele. Korábban túl sokszor volt benne részem, folyton csak magam voltam, a semmiben, a sötétségben, ami szépen lassan a lelkemre ereszkedett és félelmet vont körém. <i>El fog hagyni. </i>Tudtam jól, hogy ez következik. <i>Muszáj rátalálnom. </i>Nem engedhetem el. Kezdtem rájönni, hogy ebben az esetben nem a magány a félelmem, hanem a nélküle leélt élet. Eddig sosem gondoltam így rá, egy nő sem foglalkoztatott azután, hogy lelépett, kerestem mást, így sosem váltam magányossá. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Louis.</i> Az első gondolatom, hogy biztosan vissza ment hozzá, a régi lakásába. Kiszaladtam a nagy terembe, ahol Liam és Niall értetlen arccal álltak előttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hívjatok mentőt. - csattantam rájuk, hogy Williams vérbe fagyva várja a sorsát a hátsó részlegen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjetek hátra, Williams megkapta, amit megérdemelt. - bizonyíték, még mindig a kezemen éktelenkedett. Az ő és a saját vérem, ami a felrepedt sebekből szivárgott kicsi sávban mostanra, ahogy csillapodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Hova rohansz? - Niall úgy tett, mint aki semmiről sem tud, de láttam az arcán, hogy összerakta a képet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg kell találnom Sheet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj. - Liam helyeslő pillantással zavart arrébb, hogy menjek már a dolgomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A Range Rover sikító gumikkal startolt el a járdaszegély mellől, ahogy tövig nyomtam azt az átkozott pedált. A motor felbőgve próbált lépést tartani az akaratommal. Olyan gyorsan hajtottam, amennyire az útszakaszok engedték. Felelőtlen száguldásba nem akartam kezdeni, mert az indulataim nyomán a végén még egy fán, vagy egy korláton kötöttem volna ki, ami valljuk be felelőtlen cselekedett lett volna az események fényében. <i>Vajon eljönne a kórházba, ha balesetet szenvednék? </i>Korábban rögvest rávágtam volna az igent, de most? Fogalmam sem volt, hogy mit tett volna. Percek múlva már kettesével szedtem felfelé a lépcsőfokokat és imádkoztam magamban, hogy itt legyen. Lenyomtam a csengőt és a feszült várakozástól kezdett égnek állni a hajam. <i>Nyisd már ki, bassza meg. </i>Louis álmos alakja jelent meg előttem, míg a szemét törölgette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry te mit keresel itt? - kezdett olyan érzésem lenni, hogy rossz helyen járok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs itt? - sétálok be a lakásba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsoda? - <i>ne csináld ezt velem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért lenne itt, hisz hozzád költözött. - kezdtem rájönni, hogy valóban nincs itt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van egy kis gáz és hát elviharzott. Azt hittem ide jött. - sóhajtottam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miféle gáz? - Lou méregetése nem tetszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A gáz Louis. - emeltem ki a gáz szót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan? Harry baszd meg, megmondtam,. hogy fejezd ezt be. - csattant fel, mivel pár hónapja beavattam a klub dolgaiba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én akartam, de idő előtt megtudta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Idióta vagy. - <i>tudom.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell mondanod. Szóval tényleg nem tudod hol van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincsen. - <i>Bassza meg.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért köszi. Értesíts, ha tudsz valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A következő ötletem a lakásom volt, mivel az összes holmija ott pihent a gardróbomban. <i>Csak ott lehet. </i>Közben folyamatosan próbáltam hívni, de nem vette fel. Persze megértettem, hogy miért bojkottál engem. <i>Csak ne hagyj el. </i>Oda kell érnem mielőtt késő lesz és örökre kisétál az életemből. Ismételten nem törődtem sebességhatár szakszerű betartásával. Pont leszartam, ha pár dollárra megbüntetnek. Megérte volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Eszeveszett módjára török be a lakásom ajtaján és többször elkiáltom magamat. <i>Sheera.</i> Semmi válasz. Azonnal az emeletre rohanok, be a hálóba, amin napok óta osztozunk. <i>Semmi. Nincs itt.</i> Következőnek a szekrényt nézem meg, amiben csak az én ruháim pihennek. Az övé sehol, a bőröndje is eltűnt. <i>Elment. Felfogtam, végleg. </i>A kis íróasztalon, ahol csak a laptopom éktelenkedett egy fehér borítékot véltem felfedezni. Azonnal feltéptem és kínzó lassúsággal olvastam el minden sort. Az utolsó üzenetet tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kiköltöztem, de mostanra ezt bizonyára tudod. Nem tudok többé veled lenni, betelt a pohár. Végeztünk, Harry Styles. Ég veled.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Semmi aláírás, semmi hárítás, csak a kő kemény igazság és szívfájdalom. Nem kertelt ez alkalommal sem, ahogy soha nem tette. Végtelen őszintesége most marokra fogta a szívemet és szorította, el nem engedte. Nem tudtam mit csinálok, csak térdelő helyzetben darabokra téptem a fehér papírt, ami körülöttem kezdett elterülni széles ívben a padlón, míg könnyeim áztatták a piciny fecniket, amik ennek hatására áttetszővé fejlődtek. Sírtam, sőt zokogtam, most először annyi év után. Nem bírtam elviselni, alig pár perce hagyott magamra és máris kínzott a felismerés. <i>Egyedül maradtál Styles, ismét.</i> Fel kell hívnom. <i>Szedd össze magad. </i>Ilyen állapotban nem hívhattam, így felálltam a földről és letöröltem a kín keserű folyóját, ami az arcomat szennyezte. Tárcsáztam a számát. Semmi. Ki sem csörög. Csak az a kibaszott egy mondat. <i>A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. </i>Újra és újra a képembe röhögött, ahogy folytattam a nemlétező ostromot. Nem ért el hozzá és egyre jobban rettegtem a tudattól, hogy talán sosem fog. Kínzottan feküdtem le az ágyamra, aminek még mindig olyan illata volt, mint neki. Friss és kellemes. Citrus és ámbra. <i>Sheera. </i>Az ő csalódott képével nyomott el az álom, lett úrrá a szenvedéseimen.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Alig kapok levegőt az indulat hevében, ahogy egymásnak együnk és testünk végre egybe forr. Erre vártam már hosszú ideje. Végre az enyém, megkaptam. Alattam van és vonaglik. Élvez, ahogy egyre sűrűbben csapódom belé és merülök el melegségében. <i>Harry. </i>A nevemet kiálltja, míg lenézek és látom gyönyörű szemében a könnyeket. <i>Miért sír? </i>Hisz ez egy csodálatos alkalom. <i>Harry.</i> Hangja ezúttal nem a vágytól izzik, hanem a félelemtől. Már nem vonaglik, ellenáll nekem, védekezik. <i>Miért?</i> Nem akar velem lenni, ellök magától. Magára húzza a lepedőt védekezésképpen. Egyenesen a szemembe néz és süt róla a csalódottság, a rosszallás és a magalázottság.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért vettél fel? Hogy kurva legyek és megkapj? Csak azért, hogy megerőszakolhass?</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Megerőszakoltam? Miről beszél?</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>***</i></div>
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hiába aludtam több, mint tizenkét órát aludtam, mégsem voltam kipihent. Meggyötörtnek éreztem magam. Talán az is voltam. Az álmom utóhatása még keservesen kínzott. Rohadtul éreztem magam. Azonnal a telefonomért nyúltam és ismét felhívtam. Azonban a szöveg, ami ez alkalommal fogadott halálra rémített. <i>A hívott számon előfizető nem kapcsolható.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Elvesztetted, te elbaszott idióta.</i></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-OByzNFvDHmo/Vq81MvfwC4I/AAAAAAAAB-U/2tSRPWgtn8Y/s1600/x55.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-OByzNFvDHmo/Vq81MvfwC4I/AAAAAAAAB-U/2tSRPWgtn8Y/s320/x55.gif" width="314" /></a></div>
<i><br /></i>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-23317775633212753722016-01-11T10:50:00.001+01:002016-01-11T11:01:56.170+01:002/01. - I found you.<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a 2. évad első részét.</i><br />
<i>Remélem tetszeni fog és érthetőek lesznek a fejlemények.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Jó olvasást.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>*Hónapokkal később*</i><br />
<i><br /></i>
<div style="text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehetetlen hónapok sokasága, tömkelege állt mögöttem és lassacskán elvesztettem minden reményforrásomat, hogy visszakapjam a nőt, akit szeretek. A legfőbb probléma azzal kezdődött, hogy azt sem tudtam merre lehet. Néha kaptam egy-két lehetséges nyomot, de eddig mind hamisnak bizonyult. Majd jött a sorsdöntő fénykép és megvilágosodtam. Rossz nőt kerestem, rossz névvel, kinézettel. Már nem volt hosszú vörös haja, helyette vállig érő szőke fürtökkel nézett vissza rám. Többé nem volt Sheera, amit mindennél jobban imádtam benne. Red Wiliamsként szerepelt a chicagói nyilvántartásban. Akkor sem hittem a szememnek, amikor a két szememmel láttam az egykori vadóc cicát, aki most nőies és rendkívül szexi mozdulatokkal kápráztatta el a közönséget, engem is bele értve. Ámulatba ejtő. Cseles voltam, amint megtudtam, hogy hol van, úgy határoztam, hogy nyitok itt egy klubot és ráveszem, hogy táncoljon nekem, természetesen álnéven folyt minden ténykedésem. Az új klubot Devilnek hívják, csak hogy hű maradjak önmagamhoz. Belőlem pedig Edward Strong lett, nem voltam többé Harry Styles, ha vele beszéltem. Sokszor hívtam a munkával kapcsolatban, hangtorzítót használtam, mert nyilván rögtön felismerte volna a hangomat, ahogy én az övét. Tudtam, hogy ő az. Végre meg volt. Szemtől szemben leszek vele percek múlva és többé nem léphet le, mert az enyém és önző vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amint kézhez kaptam a fotóját, nem hittem a szememnek. <i>Miért akart ennyire eltűnni? Miért változtatta meg önmagát teljesen? Ennyire elakarta érni, hogy soha többé ne legyen a közelemben?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Megannyi kérdés kavargott bennem még most is, és elhatároztam, hogy addig nem nyugszom le, míg meg nem kapom a válaszokat rájuk egytől-egyig. Értem én, hogy a kettőnk kapcsolatát én basztam el. Ezzel tisztában vagyok, de amit ő tett az akkor sem megoldás. Elmenekülni, ahelyett, hogy megbeszélnénk. Felfoghatatlan. Magamról viszont soha nem gondoltam, hogy bele szeretek valakibe, soha. Nem voltam korábban az az érzelgős fajta, de most? Megvesztem volna egy röpke pillanatért is, hogy kettesben lehessek vele. Egy valamitől viszont nagyon tartottam, a reakciójától és a sajátomtól is. ezerszer próbálkoztam lejátszani őket, de szinte mindig más lett, vagy semmire sem jutottunk benne. Már a napját sem tudom, hogy mikor találkoztam vele utoljára. <i>Na jó, ez faszság Styles! </i>Emlékeztettem magam, ha akarnám sem tudnám elfelejteni a napot, amikor Louis megmondta, hogy Shee kiköltözött az albérletből. Elsőre azt hittem, hogy hozzám vitte minden cuccát, de amikor aznap este haza értem, rá kellett jönnöm, hogy elment. Akkor lettem megszállott. Mindent megtettem, hogy megtaláljam, amit csak lehetett. Talán a legrosszabb az volt, amikor neki mentem Louisnak a klubban. Nem tudtam irányítani magamat, szokásosan leittam magamat és követeltem tőle, hogy mondja el hol van Sheera, mert biztosra vettem, hogy kurvára tudja. Amikor nem mondott semmit, megütöttem. Többen szedtek le róla. A mai napig utálom magam, amiért bántottam az egyik közeli barátomat. Nem érdemelte meg, amit vele tettem. Ő tartotta bennem a lelket, én meg így háláltam meg neki, azt amit velem tett. <i>Szétestem. Ráadásul darabokra.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Múltbeli rémképeimet az ajtón való halk kopogás oszlatta el. Megremegtem, ahogy bele gondoltam, hogy ő van oda kint és mindjárt belép. Egy pillanatra felrémlett bennem, hogy nem invitálom be. <i>Mi van veled Styles, ne szarj be! </i>Kezdtem teljesen ismeretlenként látni magam, már azt sem tudtam, ki vagyok én és ki voltam valaha. Erőteljesen szólalt meg a számból, a <i>Gyere be!</i> szóegyüttes. Résnyire húzott szemekkel követtem végig, ahogyan az ajtó lassan kinyílik és belép rajta a nő, akit egykor ismertem és szerettem, de most, hogy előttem állt, teljesen ismeretlennek éreztem. Egy kibaszott idegen volt. Mivel sötét volt, így nem láthatott engem és az ablak felé is voltam fordulva, hogy ne viharozzon ki rögtön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mr. Strong hivatott? - még a hangja is elcseszettül másnak tűnt. Többé nem ismertem őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen Red, kérem foglaljon helyet. - reménykedtem benne, hogy a hangváltoztatás sikeresnek bizonyult a torzítóm nélkül is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. Valami probléma van? - tudtam mire céloz ezzel, talán három hónapja táncol itt, de még sosem találkoztunk és az irodámban sem járt soha.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolja ezt Wiliams kisasszony?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát tudja, csak még soha nem voltam az irodájában. - tudtam, hogy épp most nézett körben, alapos megfigyelést végezve. - Ismerős.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - nyilván ezt a megjegyzést magában szerette volna tartani, de eléggé hangosra sikeredett a kivitelezés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudjon, csak dolgoztam egy helyen, ami emlékeztet az iroda berendezésére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csakugyan? Érdekes, meséljen róla. - kezdtem úgy érezni, hogy sosem fogok megfordulni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem untatnám ezzel. - kényelmetlenül érezte magát. <i>Helyes.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Most éppen ráérek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hellnek hívták. Ott táncoltam először klubban. Szerettem azt a helyet. - öröm volt hallani, ahogy a Hellről beszélt, az életemről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csodás lehet. Ha annyira szerette, miért jött el?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az bonyolult. - sóhajtott fel és tisztán hallottam az ujjtördelés apró hangjait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Képes vagyok felfogni. - kezdtem elveszíteni az önuralmam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudja, a klub tulaja volt a szerelmem, aztán a dolgok nem alakultak jól kettőnk között. - megmerevedtem, amikor a szerelmem kifejezés hagyta el ajkait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Red, célszerű a magánéletet a munkán kívül hagyni. - teljes közöny volt a részemről a szavaira.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennél jobb leckét nem is kaphattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért mentél el? - ennyi volt, nem bírtam tovább visszafogni magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - éreztem, ahogy megváltozik a hangja, a kisugárzása, mindene, ahogy kezdi felfogni, hogy kivel beszélget valójában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt kérdeztem, miért kellett lelépned? - ekkor már álltam és egyenesen a szemébe néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry? - elfúló hangja sikernek számított nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy kerülsz ide? - kétségbe volt esve, hogy velem van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még kérdezned kell? - egyre közelebb voltam hozzá, de ő folyamatosan hátrált, míg a fal meg nem állította. - Miért hagytál el?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt világos?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Számomra nem. - lenéző pillantása jobban fájt, mintha kést döfött volna belém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindent elkövettél, hogy elüldözz. Megcsaltál, megaláztál és a végletekig hazudtál nekem. Sikerrel jártál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is tudod, hogy nem ez volt a célom. Szerettelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is téged, lehet pont ez volt a baj kettőnkkel. Vakon szerettük egymást, én legalábbis biztosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak védeni akartalak. - talán ez volt a leghülyébb magyarázat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Védeni? Ez nevetséges. Ez nem védelem Harry, hanem gyávaság. Te is tudtad, hogy amit művelsz az botrányos és ezért nem akartad elmondani, tudtad, hogy elhagylak miatta. Akkor miért kellett ezt csinálnod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értesz semmit. Nem volt választásom vele. Ezt hagyták rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez hülyeség, mindig van választásod és te rosszul döntöttél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy érted ezt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A döntésed miatt elvesztettél.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #141823; display: inline; line-height: 19.32px;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-VCEn8gqN_eI/VpN6hBG-tgI/AAAAAAAAB8w/fVZDA5xRpMw/s1600/tumblr_n4899xchzx1tsccgyo5_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="208" src="http://4.bp.blogspot.com/-VCEn8gqN_eI/VpN6hBG-tgI/AAAAAAAAB8w/fVZDA5xRpMw/s320/tumblr_n4899xchzx1tsccgyo5_250.gif" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #141823; display: inline; line-height: 19.32px;"><br /></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-88018709427661802602015-11-16T11:04:00.000+01:002015-11-16T11:04:25.939+01:0050. fejezet - Finish!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő fejezetet, ami egyben az első évad végét is jelenti.</i><br />
<i>Köszönöm nektek, hogy ennyien végig követtétek velem, remélem a második évad folyamán is velem tartotok majd. Egyenlőre nem tudom még, hogy az mikor fog elindulni, de igyekszem nem nagy kihagyást tartani.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem értettem ezt a hirtelen négyszemközt való beszélgetést Mark Wiliams részéről. Nem voltunk barátok, még csak eddig nem is beszéltünk egymással két szót sem. A legérdekesebb még is az volt, ahova mentünk. Egy vörös brokát függönnyel elválasztott folyosón találtam magam pillanatok alatt. Nem volt ismerős a hely, sőt ezidáig még a létezéséről sem tudtam ennek a helynek, ami roppant furcsa volt, mivel hónapok óta itt dolgozom és azt hittem, hogy ismerem a klub egész területét. Hát eléggé nagyot tévedtem. A folyosó mindkét oldalán számozott ajtók voltak és meg sem tudtam volna mondani, hogy mennyi lehetett belőlük. Minél beljebb mentünk, annál rosszabb érzésem volt a hellyel kapcsolatban. Nagyon reménykedtem benne, hogy rosszra gondolok és ez az egész nem az, aminek gondolom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hová megyünk? - muszáj voltam megtörni az időközben kialakult csendet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó helyre. - <i>kössz a semmit.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Most komolyan, mi ez a hely? - fordultam felé, ahogy megálltunk a 23-as ajtóval szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindjárt megtudsz mindent szépségem. - a hányinger kerülgetett ettől a férfitól, nem volt benne semmi szexi, inkább undort hozott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülnék, ha mellőznéd az ilyesfajta megjegyzéseket. - inkább csak mellékesen szólaltam meg, hogy tudja mihez tartsa magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, ha megbántottalak. - <i>miért van az az érzésem, hogy ez minden volt, csak nem valós bocsánatkérés?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy beléptünk az ajtón, már nem nagyon volt mit találgatnom. Körül sem kellett jobban néznem ahhoz, hogy tudjam mire szolgál ez a hely. A hatalmas franciaágy látványa elég volt nekem arra, hogy összeálljon a kép. Nagyon úgy festett, hogy egy eszkort szolgáltatásokat nyújtó szobában voltam. Merő vicc, ha azt képzeli, hogy engem rávehet bármire is. Nincs annyi pénz a földön, hogy engedjem, hogy hozzám érjen. Azonban, ahogy jött a felismerés, úgy lettem baromi dühös is egyben. Nagy valószínűséggel Harry erről mindvégig tudott és nekem esze ágában sem volt elmondani ezt az egész őrületet. Mert valóban az volt, őrültség. Nem tudtam felfogni, hogy miként vehette rá a lányokat a kurválkodásra. Lehet jobban félreismertem itt mindenkit, mint gondoltam, de legfőképpen Harryt. Ez undorító.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a faszt akarsz? - azonnal Mark felé fordultam és az illem teljes hiánya is hidegen hagyott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mi az szépségem? Összeraktad a csinos kis fejedben a kockákat? - azonnal viszketni kezdett a tenyerem és tudtam, még egy ilyen beszólás és komolyan felpofozom ezt az arrogáns farkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valamiért nem volt nehéz. Tudod, nekem agyam is van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebben biztos voltam, de te is csak egy nő vagy, aki a vágyainak él. - ezzel meglökött, amitől az ágyra estem magam mögött. A pillanat törtrésze alatt történt minden és már felettem térdelt, míg én tiltakoztam az ellen, hogy lefogjon. Nem volt túl sok esélyem, mivel jóval erősebb volt nálam a testalkatának köszönhetően.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor először megláttalak tudtam, hogy az enyém leszel. - a gyomrom forgott, míg beszélt és a testemen jártatta a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Álmodj csak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem álom cicám. Elveszem, amit akarok, ha engeded, ha nem. De jobban tennéd, ha engednéd, mert akkor még élveznéd is, ebben biztosíthatlak. - ezzel nekem nyomta az ajkait, de nem sokáig nyomta az enyémnek, mert ahogy jött, úgy múlt is el. Mire felfogtam, hogy mi történt Harryt láttam meg magam előtt és a kialakult helyzettől még inkább forgott velem a szoba. Teljesen elsötétült képpel ütötte Wiliams fejét, míg az tehetetlenségében a földre nem zuhant.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmondtam neked ezer alkalommal, hogy ő tabu neked, de mit teszel, mikor egy pillanatra nem figyelek eléggé? Nem vagy normális, ha azt hitted, hogy ezt megteheted vele. Vele nem, ő nem olyan, mint azok ott kint. - ekkor fogtam fel, hogy valóban igazam volt és azt kívántam bár ne hallottam volna ezeket a szavakat. Eddig ámítottam magamat azzal, hogy csak rosszra gondolok és ő nem tenne ilyet senkivel, de nagyot tévedtem. Mélységesen csalódtam benne, véglegesen. Ennyi volt, végeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy szerelmem? - fájt, ahogy szerelmemnek szólított, valamiért hazugnak éreztem ezt a megszólítást az ő ajkai közül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól. - ezzel felálltam és elsétáltam a földön fekvő férfi mellett, aki egyre nagyobb vérfolton hevert.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera, kérlek várj meg. - nem akartam vele foglalkozni, nem bírtam a szemébe nézni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarlak látni. - nem álltam meg, csak mentem előre az öltözőbe, hogy összeszedhessem a cuccaimat és elmehessek végre innen, végleg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne csináld ezt, megtudom magyarázni. - elkapta a csuklómat és erővel megállított.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Normális vagy, engedj el, ez fáj. - csattantam rá, mire valóban elengedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj. Kérlek Sheera hallgass meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallgatlak. - kíváncsi voltam, hogy mivel fog most előállni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. Tudom mire gondolsz most és meg is értem, ha kiakadtál, de ez nem nagy dolog és nem is az én üzletem. - úgy beszélt erről, mintha semmiség lenne, mikor koránt sem volt az, legalábbis nekem nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az, hogy nem nagy dolog? Harry ezek a lányok prostitúcióra vannak kényszerítve, ez neked semmiség? - láttam rajta, hogy zavarja, hogy kiabálok vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek ne kiabálj. Nincsenek kényszerítve, mindegyik magától akarta ezt csinálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mekkora jó, hogy kurvákkal vagyok körülvéve. És velem mi a helyzet? - muszáj voltam tudni, hogy én voltaképpen miért is voltam itt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne? Semmi, nehogy azt hidd, hogy téged ezért vettelek fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry ne hazudj nekem, most már ne. Valld be, hogy kezdetben ezért jártál a nyakamba, mert azt akartad, hogy én is Helldancer legyek, mindenestől, ami ezzel jár. - imádkoztam, hogy nemmel feleljen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera ez akkor volt és amint megismertelek, beléd szerettem és többé már nem az volt a célom, hogy ide beállj. - lehajtott fejjel felelt nekem, amire szüksége is volt, mert most nem akart volna a szemembe nézni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyj békén Harry. - ezzel megindultam volna kifelé, ha engedte volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera kérlek, ne menj el. Figyelj tudom, hogy baromi nagy hülyeséget követtem el ezzel, de nem akarlak elveszíteni téged. Szeretlek, érted? - megdöbbentem, amikor láttam rajta, hogy sírni kezd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom Harry, de már késő, elvesztettél. Túl sok ez nekem, mi nem illünk össze, te túl felelőtlen vagy és semmit sem veszel komolyan, míg én tényleg téged akartalak, de te engem nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nincs így, én téged akarlak, mindenestől. - láttam a szemében a reményt, de tudtam az már örökre elveszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Viszlát Harry. - ezzel kisétáltam az öltözőből és tudtam, hogy soha többé nem fogom betenni a lábamat a Hellbe, se Harry Styles közelébe. Hiába köszöntem viszlát-tal, tudtam, hogy soha többé nem térek vissza ide.</div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Kedves Louis.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudom, hogy ez talán váratlanul fog érni és mélységesen bánom, hogy nem búcsúzhatok el személyesen, de nem kockáztathattam meg azt, hogy esetleg összefutok vele. Kérlek értsétek meg mind a csapattal, hogy miért teszem most azt, amit teszek. Nem akartalak titeket cserben hagyni, de nem láttam más választást, el kellett menjek. De tudjátok, hogy mi örökre egy csapat leszünk. Nyerjétek meg a világversenyt, ezt kívánom nektek. Én el leszek ott, ahova megyek. Te tudod, hogy hova készülök, de kérlek senkinek ne mond el, főként ne neki. Soha többé nem akarom őt látni, annak ellenére sem, hogy pokoliak a napok nélküle. Talán te tudod egyedül, hogy mennyit jelentett számomra és, hogy mennyire szerettem őt, de akkor azt is csak te értheted, hogy mit érzek most és miért teszem azt, amit teszek. Kérlek tartsd vele a kapcsolatot, tegyél meg mindent, hogy elfelejtsen és boldog legyen, nélkülem. De soha ne áruld el neki, hogy hol vagyok és mit csinálok, rendben? Nem kell válaszolnod, tudom, hogy így lesz. Sosem foglak elfelejteni téged, ahogy őt sem, de jobb lesz nekem így, nélküle. Remélem még találkozunk és egyszer talán meglátogatsz, ha megtudod nekem bocsájtani valaha azt, hogy elmenekültem. Mert tisztában vagyok vele, hogy azt teszem. Mind hiányozni fogtok, legyetek jók.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sheera xoxo</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ui: Tényleg ne mondj neki semmit, a levelet se lássa soha. Köszönök mindent Louis, te vagy a legjobb barátom. Szeretlek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ecynv8WLqS8/Vkmp92PwWFI/AAAAAAAAB4M/TXEA1zu1FBQ/s1600/Emma-Stone-Wallpaper-emma-stone-27026661-1024-768.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-ecynv8WLqS8/Vkmp92PwWFI/AAAAAAAAB4M/TXEA1zu1FBQ/s320/Emma-Stone-Wallpaper-emma-stone-27026661-1024-768.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-2143411086482959262015-11-09T10:54:00.002+01:002015-11-09T10:59:00.925+01:0049. fejezet - Sucking!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő fejezetet.</i><br />
<i>Remélem mindenki tetszését elfogja nyerni.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Csak néztem, ahogy elsétál mellettem és több szót nem volt hajlandó pazarolni rám. Természetesen teljesen felesleges lett volna bármi, amit ebben a helyzetben mondtam volna neki. Lényegében igaza volt, megígértem neki számtalan alkalommal, hogy nem kell kiállnia többé a Hell színpadára és most egy gazdag pöcs miatt, aki unalmában nem tud mást csinálni, csak velem foglalkozni, felborít mindent az akaratom ellenére. Az ajtó hangos becsapódása jelezte, hogy Sheera komolyan felhúzta magát a történteken, amit ez alkalommal teljesen jogosnak tartok. Viszont egyben a méreg képzeletbeli pumpája is egyre jobban dolgozott bennem, míg teljesen fel nem kúszott. Lehet a düh nem jó tanácsadó, de ebben a pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. Megnyomtam a hívás gombot és vártam, hogy az a szemét felvegye a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Styles ez alkalommal te vagy az? - vette fel némi nyálas hang kíséretében, amitől a gyomrom azonnal felfordult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a faszt képzelsz te magadról? Világosan megmondtam, hogy nem fog többet táncolni nálam, erre te azt mondod neki, hogy várod, hogy láthasd. Ekkora egy fasz vagy Wiliams? - felidegesített, amikor beleröhögött a telefonba, letudtam volna tépni a hülye kis fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, hogy világosan kifejtettem, hogy mi az álláspontom. Tudod Harry tudok dolgokat, amit nyilvánvalóan nem osztottál meg a kis vörös csajsziddal és gondolom azért nem, mert nem szeretnéd, ha ezek a tudomására jutnának. Tehát, ha nem szeretnéd, hogy kinyissam a számat a piszkos dolgaidról, akkor javaslom, hogy sürgősen győzd meg, hogy fellépjen, méghozzá ma este.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eléggé bátor vagy ahhoz képest, hogy menyasszonyod van, aki nyilván nem örülne, ha megtudná, hogy a leendőbelije minden áldott este félrebaszik vagy igen? - nem csak neki voltak eszközei és tudása.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy sem hinne neked, ezt te is tudod. A tenyeremből eszik és azt csinálja, amit én mondok neki. - túl nagyra tartotta magát, túlságosan nagyra. Látszik, hogy nem ismer engem eléggé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan szeretnéd ezt lejátszani, mert akkor megnézhetjük, hogy mi fog történni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy szeretnéd, de a világért sem szeretném elrontani az összeköltözést és az idillt köztetek, de ha mindenképpen megakarsz szabadulni a kis csajtól, akkor megteszem helyetted. - komolyan az ideg megbaszott tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet próbálkozni. - ezzel rányomtam a telefont, amit egyből a falnak vágtam, egyáltalán nem törődve azzal, hogy több száz dollárt dobtam ki az ablakon, ahogy az darabjaira hullott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megörült, ha azt hiszi, hogy ennyiben fogom hagyni ezt a dolgot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Muszáj voltam valahogy levezetni a feszültséget, így az edzőtermemben töltöttem az egész napot. A zene megállás nélkül üvöltött, míg én sem voltam hajlandó leállni egy percig sem. Azt akartam elérni, hogy összeessek a fáradságtól. Semmivel nem voltam hajlandó most foglalkozni, még a klubbal sem. Betelefonáltam Liamnek, hogy ma ő a főnök, míg én itthonról intézem a dolgaimat, ami persze a nagy semmivel egyezett meg, de neki ezt nem kellett tudnia. Megbíztam, hogy nap közben ugorjon el nekem telefont venni és majd este bemegyek érte. Kissé furcsállta is a helyzetet, de nem akartam neki semmit sem elárulni, mert ismertem őt és mivel köztudott volt, hogy gyűlölte Mikeot és a családját, borítékolható lett volna, hogy bever neki párat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valahogy a testi kínzás jobban tetszett, mint a lelki. Egyértelmű, hogy pokolian fájt, de ezt legalább én irányítottam. Volt hozzá közöm, akkor álltam le, amikor akartam. Viszont iszonyat mód megijedtem, amikor a zene egyszer csak megszűnt körülöttem. Majdnem a lábamra ejtettem a súlyzót, amit a kezemben tartottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálsz? - hallottam meg Sheera hangját az ajtó felől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Edzek. - válaszoltam röviden, míg a helyére akasztottam a súlyokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt látom, de miért ennyire durván. Vagy fél órája próbáltam szólni, hogy megjöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, rohadt ideges voltam és így próbáltam levezetni. - jobbnak gondoltam, ha ez alkalommal őszintén beszélek vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért voltál ideges?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább, miért vagyok. Szerintem nem nehéz kitalálni. Wiliams és a hülye kitalációja, hogy ma este látni akar téged táncolni. Nem hajlandó nemet elfogadni. - vontam vállat, mert tényleg nem értettem, hogy miért ilyen fontos számára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért akar ennyire látni táncolni? - kérdezett vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincsen, nyilván megfogtad magadnak. Mindig vannak kedvenc táncosai, akiket többször akar látni, mint másokat. Sőt olyan is volt már, hogy külön kikérte, hogy egy adott lány, akkor ne lépjen fel, amikor ő jelen van. Nem lehet rajta kiigazodni. - megakartam ölelni, de elhúzódott tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem mondasz neki nemet?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha az olyan egyszerű lenne. - sóhajtottam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert ő és a családja a fő támogatónk és ha nem érzik jól magukat elveszítjük őket és a klub jelenlegi helyzetét tekintve, akkor lehúzhatom a rolót. - sajnos tényleg így volt. Valaki komolyan alánk ásott, így egyre rosszabb volt a forgalom és sokkal kevesebben is voltak, mint általában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolom, ha nem táncolok, akkor ez fog történni. - jól következtetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon valószínű.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért van az, hogy mindig én mentelek meg? - azonnal felkaptam a fejem a válaszára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor megteszed? - halványan elmosolyodtam, mert örültem, hogy nem fogom őt elveszíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg, de tényleg ez az utolsó és ezt én magam fogom megmondani Marknak. - jelentette ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj, szerinted melyik legyen? - nyit be az irodámba Sheera két összeállítással a kezében. Az állam is leesik, amikor meglátom a parányi bodykat, amik a vállfákon lógnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Személy szerint nekem a fekete a befutó. - mutattam az említett darabra, aminek nyaka körül kék kövek csillogtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is ez irányba hajlottam, de így már biztos a választásom. - akasztotta a piros csipkéset a szekrényemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként, miért ilyen kis ruhában akarsz táncolni? - szokatlan volt tőle, hogy ilyesmit viseljen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam, ha már utoljára lát fellépni, akkor emlékezzen is rá. - nevetett fel, így egyértelmű volt, hogy ezt Wiliams kínzására akarta felvenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó gondolat, de menj öltözni, mert a színpadon kéne lenned, mondjuk most. - irányítottam az ajtó felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de nem tehetek róla, még egy koreográfiát is ki kellett találnom. - mosolygott vissza rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? Komolyan ennyi idő alatt összehoztál egy újat? - nem volt kifejezés, hogy mennyire ledöbbentem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehezen, de igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na persze, gondolom mennyire nehéz ez számodra. - kacsintottam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pokolian. - incselkedett velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, menj ki innen, mielőtt nem engedlek sehova abban a kis semmiségben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mentem. - ezzel sarkon fordult és már el is viharzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
tuti, hogy azt a ruhát ma még letépem a tökéletes testéről, ez nem is volt kérdéses.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A tánca közben alig hittem a szememnek. A zene és a mozdulatok annyira illetek egymáshoz. Tökéletesen volt kivitelezve és annyira nőies és szexi volt egyben, hogy többször magamra kellett szólnom közben, hogy ne csorgassam rá a nyálamat. Jó érzés volt, hogy ott fent a barátnőm táncolt, az enyém volt. A ruha valóban teli találat volt, Mark meg is jegyezte, hogy mennyire csinos. Gondolom magában nem épp ezt a jelzőt ismételgette, láttam a tekintetében, hogy sokkal többre vágyik, mint a puszta szemmel való megfigyelés. De világosan kikötöttem, hogy Sheera abszolult tabu ezen a téren, rajta kívül azt visz hátra, akit akar, pont leszarom. Csalódott voltam, amikor vége lett a zenének és lesétált a színpadról. Felálltam, hogy oda menjek hozzá, de nem jött le azon az oldalon, ahol én álltam. Furcsa volt, mert mindig itt szoktam várni és ezt ő tudta is. A teremben kezdtem körülnézni, hogy megtaláljam őt. A szemközti sarokban meg is pillantottam, ahogy feszengve áll Wiliams mellett és próbál mosolyogni. <i>Hogy a frászba került ez oda, olyan hamar? Esküszöm, hogy én hamarabb álltam fel. </i>Azonnal oda indultam, hogy elvihessen Sheerát a közeléből. Azonban, amikor oda értem, már nem álltak ott. Helyette épp a folyosón fordultak be, így eltűntek a látóteremből. A vészcsengő azonban azonnal megszólalt bennem. Tudtam hova viszi. Hátra, ahol a szobák voltak és amiről Sheera mit sem tudott.</div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-jV8NWZc79p0/VkBtIVmk2EI/AAAAAAAAB3c/AXNS842k_iI/s1600/harry-styles-perplesso.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="177" src="http://3.bp.blogspot.com/-jV8NWZc79p0/VkBtIVmk2EI/AAAAAAAAB3c/AXNS842k_iI/s400/harry-styles-perplesso.gif" width="400" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-19499356525086108402015-10-12T12:14:00.001+02:002015-10-12T12:16:48.584+02:0048. fejezet - Entrance Hall!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a részt, remélem tetszeni fog!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Selena Gomez - Me & The Rhythm!</i><br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=2XFfWems2_A"><i>https://www.youtube.com/watch?v=2XFfWems2_A</i></a><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Első nap. Ha egészen pontos és korrekt akarok lenni, akkor első hajnal. Elfelejtettem számolni az elmúló perceket, ügyet sem vetettem az időre, vagy arra, hogy gyakorlatilag egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjszaka folyamán. Képtelennek éreztem magam rá, nem ment egyáltalán. Úgy éreztem magam a lefekvés pillanatától, mintha kialudtam volna magam, a testemet nem nehezítette el a kimerültség véges súlya, nem nehezedett a lelkemre semmi zavaró, félelmet keltő vagy épp idegességet hozó. Csak voltam, nagyjából a semmiben. A tekintetemet folyton a tökéletes alvó alakja és a plafon között jártattam. Ha ébren lenne bizonyára zavarná, hogy őt nézem, hiszen mindig is szokta. Nem egyszer hagyta már el a száját ugyan az az egy mondat.<i> Ne bámulj!</i> Most titokban figyelhettem őt. Minden egyes négyzetcentiméterét átvizsgáltam kutakodó tekintetemmel. A tökéletes bőrét, amit ilyen közelről semmi sem szennyezett be, egyetlen bőrhiba sem, tényleg semmi. Göndör fürtjei enyhén lógnak be az arcába, ahogy az állandó forgolódás következtében összekócolódott. Még az sem idegesít, amikor erőteljesebben szívja be a levegőt. Egyszerűen tökéletes.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mégis mélyen legbelül félek. Hogy mitől félek? Ez szavakkal talán kimondhatatlan. Félek az ismeretlentől, ahogy az emberek többsége teszi ezt. Félek elköteleződni, mert valljuk be, ez már az. Együtt élni valakivel nem könnyű, kompromisszumok sorozata, megalkuvás és elfogadás. El kell néznünk a másik rossz tulajdonságait, idegesítő berögződéseit, amiket az évek alatt ragasztott magára. Az átnevelés lehetetlen, hisz akkor megkapod a <i>Megakarsz változtatni?</i> kérdést. De, ahogy ismerem magam, sosem tennék ilyet. Én sem szeretném, ha valaki elvárná, hogy más legyek. Sosem értettem, hogy valaki miért akarja megváltoztatni a másikat, mivel, ha megváltozik, akkor már nem az az ember lesz, aki korábban, ebből adódik, hogy nem az a személy, akibe egykor beleszeretett. Mindenkit a hibáival kell elfogadni, ha ez nem megy, akkor az érzelem sem valódi, nincs tartalma, egyszerűen üres.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera? - álomtól nehéz hangja hangzott fel a teljes némaságban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - kérdeztem vissza, míg nem fordultam felé, hogy láthassa arcomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem alszol? - számítottam erre a kérdésre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zavar valami? - ekkor nyúlt a derekam alá és maga felé fordított.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogyis. - vetettem felé egy biztató mosolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor mi a gond?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért lenne bármi gond Harry? - vontam fel a szemöldökömet. - Egyszerűen, csak nem tudok aludni, semmi több.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó, nem akarom, hogy rosszul érezd magad nálam. - nyomott egy könnyed puszit az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi ilyesmi, aludj még korán van. - játékosan lehajtottam a szemhéjait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már nem alszom, lassan indulnom kell futni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Futni? - nem rémlik, hogy máskor elment volna futni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, mostanában rászoktam, újfent. - vont vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Régen futottál? - csupa új információ.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég komolyan, még versenyekre is jártam, de ez még akkor volt, amikor az apám élt, most nem lenne időm rá, így csak egy reggeli gyors kört szoktam beiktatni a napirendembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor kezdted újra? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Pár hete. - gondolkodott el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem láttalak eddig? Sokszor voltam itt és sosem mentél. - komolyan tudni akarom, hogy miért nem ment el akkor, amikor itt voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miattad. Ha itt voltál, nem mentem el, mert jobbnak láttam, inkább veled lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor most miért mész?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert remélhetőleg mostantól minden nap itt leszel, így már nem fogok annyi napot kihagyni. - félénken mosolyodott csupán el, tudtam, hogy zavarban érzi magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is kellett volna Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na kapd össze magad. - utasítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép, gyakorlatilag elküldesz. - játszotta a megbántottat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sosem tennék ilyet. - ezzel együtt néztem, ahogy magára húzza a melegítő nadrágját.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>***</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A reggel további részében nem igazán csináltam semmit, csak egyszerűen elterveztem, hogy mire Harry haza ér csinálok valami teljes értékű reggelit. Nagyon bizakodtam benne, hogy ehető is lesz és nem landol, majd az egész a szemetes alján. Magamra kaptam az egyik méteres pólóját és úgy sétáltam le az emeletről, hogy a konyhában készülődni tudjak a reggelihez. Döbbenten álltam a nyitott hűtőnél, ami dugásig volt megtöltve különféle alapanyagokkal, bármihez, amit csak az ember eltud képzelni. Nagyon reméltem, hogy készen leszek vele, mire Harry visszaér. Épp, hogy elkezdtem felvágni az újhagymát, amikor a helység másik végén elhelyezkedő pulton csörögni kezdett egy telefon. Tudtam, hogy nem az enyém, hisz az fent van az emeleten. Gyorsan átszeltem a távolságot és kezembe vettem Harry mobilját. Érdekes volt, ahogy átfutott az agyamon, hogy hagynom kéne csörögni, vagy inkább felvegye- hátha fontos, majd átadnám neki az üzenetet. Viszont mikor Williams nevét pillantottam meg, ez az ötlet nem tűnt annyira jónak. Egyértelműen nem volt számomra szimpatikus, sőt sokkal inkább az undort hozta rám, akkor is, ha csak egy rövid ideig is láttam őt eddig életemben. Viszont mivel fontosnak tűnhetett a kitartása végett, így vonakodva ugyan, de a fülemhez emeltem, a már élő vonallal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry Styles telefonja, miben segíthetek. - jobbnak láttam, ha úgy csinálok, mintha egy asszisztens vette volna fel, akkor is, ha olyan nincs is Harrynek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó érdekes, de úgy tudtam, hogy nincs Harrynek titkárnője, így ha a megérzésem nem csal, akkor Sheerával beszélek igaz? - nyájas hangja azonnal gombócot eredményezett a torkomban, ami többszöri nyelés után sem akart megszűnni. <i>Tenyérbemászó.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Talált, szóval miben segíthetek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kissé faragatlan vagy drágám, de ne aggódj, nekem tetszik. - esküszöm, ha ezt tovább folytatja elhányom magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem haragszik meg, akkor sietnék, nem érek rá cseverészni jelen pillanatban. Akar mondani valamit Harrynek, vagy sem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért ez a magázódás kedvesem, ha jól tudom, nem vagyok sokkal idősebb nálad. - komolyan, ha megtehetném, átköpnék ezen a szaron, hogy észre vegye magát végre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ismerem magát, és kérem, hadd döntsem el én a megszólítást magamtól. Szóval? - kezdett elfogyni a türelmem, így a következő mellébeszélés után, csak a sípoló vonala fog maradni, mert rányomom a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem, értem, sietsz. Voltaképpen rólad akartam kérdezni valamit Stylestól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rólam? - automatikus kérdés volt, nem akartam félbeszakítani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Megígérte nekem, hogy láthatlak táncolni és az időpont érdekelt volna felettébb. - majdnem elejtettem a telefont, amikor ez kicsúszott a száján. <i>Mi az isten baja van ennek, hogy azt képzeli parancsolgathat nekem? És Harrynek? Világosan a szájába rágtam, hogy én soha többé nem lépek a Hell színpadára, mint táncos. Erre mit tesz? Gond nélkül felajánlja ennek a pöcsnek, hogy majd kéjelegjek előtte. Na persze.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt felejtse el. - éreztem a hangomon, hogy jelentősen megemelkedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért is? Harry azt mondta nekem, hogy benne lennél. - <i>megölöm Harryt.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, de ő elvan tévedve. én soha többé nem állok színpadra és ennyi. Befejeztem a beszélgetést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera a helyedben meggondolnám ezt, rendesen megfizetném a szolgálataidat. - <i>a kurva életbe.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mi van? - akadtam ki a kétértelmű megjegyzésétől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne gondolj rosszra kedvesem, csak a táncra értettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekel engem, hogy mire értette. A döntésem végleges. - ezzel bontottam a vonalat, de még halkan hallottam, ahogy bele szól. <i>Az nagy hiba. </i>Hogy érthette ezt?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte azzal egyetemben, hogy letettem lépett be a konyhába Harry és engem bámult, ahogy a telefonjával a kezemben állok a konyha közepén, kapkodva a levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lényegében csak az, hogy megint semmibe vetted a szavaimat. - förmedtem rá azonnal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsoda? - látszott rajta, hogy nem ért semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mond hányszor mondtam el neked, hogy nem akarok többé fellépni? - léptem hozzá közelebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sokszor. - hajtotta le a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézz rám Harry, ha hozzád beszélek. Nem értelek, mindig ezeken megy a téma, hogy semmibe veszel. Ellenem cselekedsz folyamatosan, azt hittem ezt végre megértetted és leálltál vele. De természetesen újra csalódnom kellett, benned.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj komolyan mondom, hogy nem tudom miről beszélsz. Nem szerveztem neked új fellépést, tényleg semmit. - vagy ennyire jól hazudik, vagy valóban igazat beszél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez talán, majd felvilágosít. Hívd vissza. - ezzel a kezébe nyomtam a telefont, amin a híváslista volt látható. Élén Mark Williams nevével.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ViBXSWAksu0/VhuHtombbfI/AAAAAAAAB1c/hkaTMDfw_KI/s1600/tumblr_inline_nr07zoptih1s9gd3b_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-ViBXSWAksu0/VhuHtombbfI/AAAAAAAAB1c/hkaTMDfw_KI/s320/tumblr_inline_nr07zoptih1s9gd3b_500.jpg" width="315" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-7783557364600400242015-09-28T11:41:00.001+02:002015-09-28T11:41:58.584+02:0047. fejezet - Hope.<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő részt.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket. :)</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: YOUNG G - Ma is rólad km. Dukai Regina!</i><br />
<i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=uJ3R4UN4E9M">https://www.youtube.com/watch?v=uJ3R4UN4E9M</a></i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Miért kell rögtön megtámadnod?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem hittem el, hogy már megint itt tartunk. Mostanra kezdem úgy érezni, hogy direkt csinálja. Olyan, mintha élvezné, mintha szüksége lenne a kettőnk között lévő feszültségre némi időközönként. Kezdett rohadtul elegem lenni a viselkedéséből. <i>Miért nem lehetünk huzamosabb ideig boldogok?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry én nem támadlak meg, egyszerűen, csak még nem döntöttem el. - ki sem kellett mondania, hogy a helyzet komolysága mennyire megijesztette. Nem mondom, hogy nekem nem nagy lépés, ami kissé természetesen még ijesztő is, de ha meg sem próbáljuk, akkor nem is derül ki, hogy működik-e a dolog. Ezt még mindig vissza lehet csinálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy csinálsz, mintha legalább a kezedet kértem volna meg. Nem kell ettől ennyire beparázni, csak azt kérem, hogy lakj velem, semmi többet. Én egyszerűen, csak mindig a közeledben akarok lenni, folyton veled lenni, melletted. Te ezt nem szeretnéd? - reménykedtem benne, hogy végre értelmesen átgondolja az ajánlatomat és nem az ellenségét fogja benne látni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, hogy jó lenne, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyors? - húzza fel a szemöldökét. <i>Hogy ne gondolnám.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- </i>Ebben igazad van, gyors. De mi bajod a gyorsasággal. Szeretlek és elméletileg te is szeretsz engem, akkor mi a bökkenő?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valóban szeretlek, de nem tudom, hogy elég érett-e a kapcsolatunk ehhez. - hajtja le a fejét, mindig ezt csinálja, ha a sírás szélén áll. Nem akarja, hogy lássam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj, van egy ajánlatom. Gyere át hozzám egy hétre. Hozz át pár cuccot és ha letelik a hét, akkor eldöntöd, hogy tovább maradsz vagy minden marad a régi. - nagyon reméltem, hogy ez megfelelő kompromisszum lesz számára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kompromisszum? - a mosolyából már tudtam, hogy nagyon közel vagyok a győzelemhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olyasmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legyen, de a hét legvégén, bármi is legyen a válaszom, nem fogsz megharagudni. - ultimátum adásban jók vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ígérd meg. - szinte követelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ígérem Shee. - magamhoz kellett húznom, szorosan, hogy érezze komolyan beszélek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én köszönöm, hogy bele mentél. Akkor most siess pakolj össze, nap végén nálam találkozunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egész nap, csak az estére tudtam gondolni. Semmi másra. Izgatott és ideges is voltam egyszerre attól, hogy Sheera nálam lesz egy egész hétig és lehet, hogy még annál is tovább. Reméltem, hogy az eltelt egy hét után pozitív lesz a válasza és végleg nálam marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry keresnek. - nyit be az irodámba Liam és eléggé feszültnek néz ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsoda? - valószínű, hogy nem egy olyan ember, akit most szívesen látnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Wiliams. - a gyomrom összeugrott, amikor elhagyta a száját ez a név.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Melyik?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A fia. - vont vállat Liam, majd rám várt, hogy mondjak valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az asztalánál és feltétlenül, csak veled óhajt beszélni. - láttam rajta, hogy valami nagyon nem okés neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Van vele valaki? - nagyon reménykedtem benne, hogy nincsen egyedül és akkor nem tudunk belefolyni mindenféle kínos témába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincsen, egyedül az egyik táncosunk üldögél az ölében, eléggé undorító, ha engem kérdezel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érdekes, nem nagyon szokta nyilvánosan ölelgetni őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem is feltűnt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyilván akar valamit. - sajnos abban is majdnem teljesen biztos voltam, hogy mit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Muszáj voltam kideríteni, hogy mire készül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á Harry végre, hogy kifáradtál. - egyértelmű volt a neheztelése.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom Mark, de sok dolgom volt. Miben segíthetek? - leültem mellé, amikor a szék felé mutogatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kíváncsi lennék, hogy azt a vörös démont, mikor láthatom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy, ne beszélj így a barátnőmről, kettő, fogalmam sincsen. - baromira nem tetszett, hogy így beszélt róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig lehetne, mert ha jól sejtem nem tud a klub mélyebb ügyeiről, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem és szeretném, ha ez így is maradna. - ennél egyértelműbb nem is lehetne, ami a hátsó szándékát illeti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha elintézed, hogy még a héten táncoljon, akkor ígérem, hogy a szám csukva marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most jól értelmezem, hogy te fenyegetsz engem? - eléggé felidegesített a viselkedésével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én, ugyan nem. Csak szóltam, hogy mihez tartsd magad. Ha jól emlékszem, akkor sok pénzünk van a klubban és bizonyára nem szeretnél elesni ettől a több számjegyű összegtől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És gondolom a barátnőd és az apád jelenlegi felesége, nem szeretné megtudni, hogy félrebasztok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry csak ne menjünk bele a fenyegetőzésbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudom, hogy ki kezdett bele Mark. - komolyan megütöm, ha tovább folytatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogd vissza magamat. A lány táncolni fog és ennyi. Gyere velem. - ezzel ott hagyott magamra, míg az egyik táncosomat a hátsó szobákhoz rángatta. Tudtam, hogy baszni viszi, ahogy mindig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este még mindig ezen a szeméten járt az agyam és azon, hogy addig nem fog leállni, míg meg nem kapja azt az átkozott táncát Sheerától. Nem fogom hagyni, hogy elárulja a klub sötét oldalát az biztos. Nem kell még egy tényező, amitől Sheera kiakadhat rám. Így is épp elég bajom van vele. Már szinte bealudtam a kanapén, amikor csengettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. - eléggé meglepődtem, amikor Shee állt előttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. Miért vagy ennyire meglepve? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, csak már félálomban voltam, gyere be. - bőröndöt húzva maga mögött sétált át a lakásom küszöbén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi baj, érted bármikor felkelek. - húztam magamhoz közelebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csakugyan?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen. - csíptem bele a fenekébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pakolj ki. - ezzel néztem, ahogy beljebb sétál a lakásomba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-To9weJXoO1I/VgkLNj33l0I/AAAAAAAABw4/5inauuPyYVc/s1600/10369378_517833508317950_98157440_a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-To9weJXoO1I/VgkLNj33l0I/AAAAAAAABw4/5inauuPyYVc/s1600/10369378_517833508317950_98157440_a.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-34407830737758556412015-09-14T12:16:00.000+02:002015-09-14T12:16:14.239+02:0046. fejezet - Compulsion!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam az új részt.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket. :)</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Justin Bieber - What Do You Mean? (Acoustic Version)</i><br />
<i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=DKbgMQOigGQ">https://www.youtube.com/watch?v=DKbgMQOigGQ</a></i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Jelen pillanatban meg sem tudtam volna fogalmazni, hogy mit érzek pontosan a kialakult helyzetről és az elhangzott mondatról. Egyszerre voltam meglepett, aggódó és kíváncsi. Még soha nem kavargott bennem ennyi érzelem, főleg nem egyszerre, egy dologtól. Folyamatosan az ő arca és a padló között járattam a tekintetemet. Nem tudtam mit mondjak, fogalmam sem volt róla. Nem akartam megbántani őt azzal, hogy elutasítom kapásból, de igent sem akartam mondani elhamarkodottan, mert akkor magamat csaptam volna be, mert egyértelmű volt számomra, hogy nem tudnám őszintén megformálni azt az igent. Viszont valamit válaszolnom kellett, mert igencsak láttam Harry arcán azt, hogy lassan, de biztosan pánikba esik. Valószínűleg ő is rájött, hogy váratlanul ért ez a kérdés és feltehetőleg idő előtt. Nem gondoltam ezelőtt az összeköltözésre, de lényegében felkeltette az érdeklődésemet ez a lehetőség.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Válaszolj kérlek, bármit, csak szólalj meg. - erősen rámarkolt a kezemre, amit az övében tartott percek óta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, csak váratlanul ért a kérdésed. - erőltettem magamra, hogy mosollyal az arcomon tudjak neki válaszolni, reménykedve, hogy nem lesz túl művi a hatása.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi gond. Őszintén, magamat is megleptem azzal, hogy volt bátorságom megkérdezni tőled. - valóban láttam rajta, hogy nem volt betervezett ez a felajánlás.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry én tényleg szeretlek, de egyenlőre nem tudok választ adni neked. Ehhez nekem kell egy kis idő, hogy nyugodtan áttudjam gondolni és megfelelő döntést tudjak hozni. - reménykedtem benne, hogy nem fog megsértődni rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, annyi időt kapsz, amennyire csak szükséged van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - adtam egy gyors csókot az ajkaira.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Viszont most már mennem kellene, nem vet rám jó fényt, hogy folyton elkések a munkából. - imádtam, ahogy szokásos nevetése felhangzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, hogy a főnöknek nem kellene elkésni-e, ezzel én is egyetértek. - karoltam át a nyakát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehetséges. Te ma merre leszel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A többiekkel lesz próbám, délután pedig nálad. - válaszolom neki, nézve miként ragyog fel arca a válaszomat hallgatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennek örülök. - hajol lejjebb. - Akkor várlak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Valahogy a mai próba nem ment zökkenőmentesen. Folyton elrontottuk a lépéseket, vagy nem volt meg a kombináció. Többször előfordult, hogy egyikünk elesett, vagy kiesett a ritmusból és ennek hatására az egész koreográfia szétesett. Mindenkin láttam, hogy nincsenek a helyzet magaslatán, nem voltak a toppon, ahogy ez alkalommal én sem. Az ő dekoncentráltságukról fogalmam sem volt, de az enyémmel teljesen tisztában voltam. A válasz egyetlen egy névben rejlett, Harry. Folyton azon kattogtam magamban, hogy mit tegyek a kialakult helyzettel? A választ még most sem találtam meg magamnak és egyre inkább attól tartottam, hogy nem is fogom a közeljövőben. Viszont tudtam, hogy ő záros határidőn belül tudni akarja a válaszomat. Sokkal nehezebb lesz ezt a döntést meghozni, mint azt elsőre gondoltam. Mert ez esetben nem arról van szó, hogy ott alszol-e nála az éjjel, vagy egy hétvégét együtt töltötök, vagy esetleg egy közös nyaralásra mentek, ami egy hétig is eltarthat kettesben. Ez annál sokkal nagyobb ismérvű volt, ennek már súlya volt, nem is akár mekkora. Az összeköltözés hatalmas mérföldkő egy kapcsolatban és nem tudtam, hogy készen állok-e erre, vagy egyáltalán a kapcsolatunk megérett-e egy ekkora és 180°-os változásra. Kezdtem kétségbe esni, ami nem volt jó jel, nagyon nem volt az.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyeljetek, szerintem hagyjuk abba, mert ez ma nem fog összejönni. - állítottam le a zenét és a többiek felé fordultam, hogy rám figyeljenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyetértek. - sétált mellém Louis és megértően a vállamra fektette egyik méretes tenyerét. Fogalma sem volt a hangulatom okáról, de mégis megértett és együtt érzett velem, mind mindig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mi a helyzet? - nézett fel rám Zayn, aki a tükör előtt ült és a lábait törökülésbe fektette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát eléggé sokkoltak a ma reggeli események, így ennek fényében egy percre sem tudok a lépésekre koncentrálni. - válaszoltam neki megvonva a vállaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? - ez alkalommal Perrie szólalt meg, aki eléggé érdekesen tekintett rám és Zaynre. Valami azt súgja, hogy nincsen minden rendben közöttük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry reggel beközölte, hogy költözzek hozzá. - válaszoltam várva a többiek reakcióját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mi van? - kiáltott fel Lou elsőként. - Szó sem lehet róla. Erre még nem készültetek fel, alig pár hete békültél ki vele, élete legnagyobb baklövése után. Ezt Harry sem gondolhatja komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Louis nyugodj meg, nem mondtam még neki semmi konkrétat, mert magam sem tudom, hogy mit tegyek. Pontosan azok a dolgok miatt, amiket most felsorakoztattál. - vicces volt látni, ahogy megkönnyebbülten kipréseli magából a felháborodás utolsó maradékait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor legalább neked van egy kis eszed, ha már neki láthatólag elmentek otthonról. Esküszöm bolond, ha azt hiszi, hogy egy 'költözzünk össze ' benyögésével, majd minden dolgot helyre tud hozni. Ő sem gondolt bele, hogy mit mondott neked, nem lepődnék meg, ha most pánikolva a haját tépné. - erre mindenki egyöntetűen kifakadt. - Most miért röhögtök?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól tudod, hogy mind vizuális típusok vagyunk, így elég jól kirajzolódott előttünk az imént elgondolt jeleneted. - világosítottam fel a vihogásunk okáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti meg az átkozott képzelőerőtök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de elég legyen előlem, nektek mi a bajotok. - néztem a többiekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem a munkával van némi gondom, de megoldom. - természetes dolog volt, hogy Lou panaszolta el elsőre a nyomorát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondasz újat. - konkrétan fogalmam sem volt, hogy miért nem hagyja már ott azt a soviniszta céget, az arrogáns spinével, aki vezeti és aki nem mellesleg, oda meg vissza van Louisért.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondtam már haver, hogy dugd meg végre és minden helyre jön. - Zayn ma sem hazudtolta meg önmagát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem a sex nem mindenre megoldás. - szóltam közbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De az lehet. - vigyorgott rám, míg én Perriet néztem, akinek láthatóan egyáltalán nem tetszett a fiú beszólása.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó mindegy, amúgy is mennem kellene már, ha oda akarok érni a klubba. - valahogy nem volt most kedvem bele menni ebbe a témába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor mindent összepakoltam épp láttam elmenni az ajtó előtt Perriet, aki az öltözőből sétált ki. Sietve utána indultam, mert tudtam, hogy neki is valami baja van, de nem akartam Zayn előtt rákérdezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Perrie, várj egy kicsit. - kiabáltam el magam, mire megállt és felém fordította figyelmét. - Minden rendben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne hazudj nekem, láttam rajtad egész nap, hogy valami nem kerek. Na, meséld el szépen. - fogtam meg a kezét és a fal mellett elhelyezett padra húztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég hosszú történet, de a lényege talán az, hogy én és Zayn már nem vagyunk együtt és szerintem ez már a végleges szakítás, azok után, hogy múltkor kibékültünk, de semmi sem lett jobb, sőt. - észrevehető volt, hogy nagy erőfeszítésébe telik, hogy erős maradjon és ne sírja el magát. Valóban szerelmes volt Zaynbe, akit ez cseppet sem érdekelt, nyilván.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira sajnálom, pedig azt gondoltam, hogy minden tökéletes köztetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eleinte én is, annyira aranyos volt és folyton bizonygatta, hogy mennyire szeret és, hogy még sosem érezte ezt senki iránt, aztán egyszer csak megfordult benne minden és bunkózni kezdett, elhanyagolt és szinte levegőnek nézett. - tiszta sor volt számomra, hogy van valami ennek hátterében és ahogy én Zaynt ismerem, ennek egy másik nőhöz lehet köze.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mit mondott, mikor szakítottatok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lényegében semmit. Annyit mondott, hogy neki ez nem megy tovább és inkább folytassuk külön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg sem magyarázta, hogy miért? - teljesen ki voltam akadva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, abszolúte nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne is törődj vele, majd találsz nála sokkal jobbat, nekem elhiheted. - reméltem, hogy nem fog sokáig miatta szomorkodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Könnyű mondani Shee, ha valakit ennyire szeretsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom mire gondolsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A napom további része egészen zökkenőmentesen zajlott le, így különösebb fennakadás nélkül tudtunk dolgozni a táncosokkal a Hellben. Szerencsére mindenki emlékezett a koreográfiára, így a lépések átvételével nem kellett foglalkoznom, sokkal inkább az összhang tökéletesítésére mentem rá ez alkalommal. Szerettem volna, ha mindenki pont abban az időben hajtja végre az adott mozdulatokat, amitől az előadás kerek és egész lesz. A próba közepénél tűnt fel Harry, aki a színpaddal szemben ült az egyik középen elhelyezett asztallal, egy számomra ismeretlen férfival, akivel hevesen gesztikulálva beszélt, miközben mindketten minket figyeltek. Volt egy olyan sejtésem, hogy veszekednek valamin. A próba végén integetni kezdett nekem, hogy menjek oda hozzájuk. Lassan oda sétáltam és megálltam közvetlen az asztaluk előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek volt. - szólalt meg az idegen, aki eközben tetőtől-talpig végig mért.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - erőltettem magamra mosolyt, miközben az előttem terpeszkedő egyén minden volt számomra, csak szimpatikus nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera ő itt, Mr. Wiliams. - mutatott be a férfinak Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó hagyjuk itt a formaságokat és a hivatalosságot, szólítson, csak Marknak. - nyújtotta felém a kezét, amit viszonoztam is, mert nem akartam bunkónak látszani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök Mark. - viszont mikor kezet csókolt, azonnal elhúztam a kezemet a nem tetszésem okán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Számomra a megtiszteltetés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha megbocsájtasz Mark, nekem lenne némi megbeszélni valóm Sheerával, így magadra hagylak, élvezd az előadását.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, remélem még láthatom a színpadon Sheera. - megmertem volna esküdni, hogy rám kacsintott.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Harry irodájába lépve azonnal neki szegeztem a kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki volt ez?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egyik törzsvendégünk. - vont vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És miért voltál ennyire befeszült mellette? - kérdeztem rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem egyértelmű. Nem tolerálom, ha valaki nyíltan rá van akadva a barátnőmre, mert feltűnően felkeltetted az érdeklődését, ami nála nem túl nyerő dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nem igazán érdekli az a tény, hogy valaki foglalt vagy sem. Többször végig néztem, amint egy férjezett asszonyt visz ágyba, majd el is veszi azt a férjétől. - érdekes volt, hogy mennyire megvetette ezt a férfit és a tetteit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor miért nem tiltod ki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hidd el megtenném, ha tehetném, de sajnos az apja az apám egyik legjobb barátja és innentől kezdve azt hiszik, hogy igényt tarthatnak a helyükre a klubban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eléggé elnéző volt az apád, ha engem kérdezel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnos a régi sötét kapcsolatokat nem válogathatja meg az ember. - nem igazán értettem, hogy ezzel mire céloz. - Viszont inkább beszéljünk valami másról. Sikerült már döntened?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry azt mondtad, hogy bármennyi időt kapok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de eléggé fogy a türelmem, mert szeretnék veled együtt élni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj meg, de kényszerűségből nem fogok neked válaszolni. - eléggé kiakasztó volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarlak kényszeríteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig nagyon úgy tűnik nekem.</div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-b4EYX-BZiaM/VfaeJK3Ab2I/AAAAAAAABvY/poOuCoRgFRQ/s1600/%2524_1222.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="285" src="http://1.bp.blogspot.com/-b4EYX-BZiaM/VfaeJK3Ab2I/AAAAAAAABvY/poOuCoRgFRQ/s400/%2524_1222.jpg" width="400" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-47708737354206119152015-08-31T11:08:00.002+02:002015-08-31T11:09:28.282+02:0045. fejezet - Just love me!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam az új részt.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá!</i><br />
<i>Várom a véleményeteket!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Selena Gomez & The Scene - Naturally!</i><br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=a_YR4dKArgo"><i>https://www.youtube.com/watch?v=a_YR4dKArgo</i></a><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam elképzelni, hogy mi változhatott meg benne egyetlen egy éjszaka leforgása alatt. Minden annyira jó volt a tegnapi nap folyamán, erre reggel arra kellett kelnem, hogy nincsen mellettem, hogy sunyi mód lelépett tőlem. Ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy ez számomra mennyire fájdalmas volt. Valóban bele szerettem ebbe a lányba, akkor is, ha ezt ő maga talán sosem fogja teljesen elhinni nekem. De akkor is szeretem őt. Ezért is vagyok most itt, a szobájában. Amióta bejöttünk, csak fel alá járkál, míg én az ágyán ülök és a válaszát várom arra az egyszerű kérdésre, hogy miért kellett szó nélkül lelépni-e? Válasz semmi, csak céltalan járkálás és az idegeim pattanásig feszítése a viselkedése miatt. Tudom, hogy a kapcsolatunk labilis állása nekem köszönhető, de ő sem könnyíti meg, hogy dolgozzunk rajta, hogy jobbá tegyük azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Most komolyan nem fogsz válaszolni a kérdésemre? - törtem meg az időközben kialakult kényszer csendet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry ez bonyolult. - sóhajtott fel, míg az ajtónak támaszkodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor próbáld elmagyarázni, elég értelmes vagyok, hogy felfogjam. - próbáltam belőle kiszedni valamit, bármit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod nehéz egy ennyire megfoghatatlan dolgot megmagyarázni vagy elmagyarázni. Sok dolog kavarog bennem mostanában, így eléggé nehéz egy dologra koncentrálni. - ez így szép és jó, de ennek az össze-vissza beszélésnek semmi köze nem volt ahhoz, amit én tudni szerettem volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennek mi köze van ahhoz, hogy kisurrantál a lakásomból? - húztam fel a szemöldökömet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt próbálnám elmondani, ha nem szólnál közbe. - förmedt rám, lehet teljes joggal is, mert valóban közbeszóltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, jogos, kérlek folytasd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. Szóval nem igazán tudom neked megmagyarázni, hogy miért hagytalak ott. Egyszerűen rosszul éreztem magam a házadban, amikor felkeltem és muszáj voltam eljönni onnan. Semmi köze hozzád vagy hozzánk, csak eljöttem és ennyi. - valamiért nem hittem el a válaszát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg ennyire hülyének nézel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért néznélek annak Harry? - azt hitte jól tud színészkedni, de könnyedén átláttam az erős nő vagyok álcáján mostanra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én azt nem tudhatom, de azt teszed. Szerinted elhiszem, hogy csak úgy a semmi miatt hagytál magamra? Hogy a nagy semmi miatt éreztem magam rosszul, úgy, mintha egy senki lennék, aki csak egy éjszakára kell neked és aztán egyedül, magányosan tér magához? Mert igen, kurvára rosszul esett, amit tettél és legalább egy normális magyarázatot adhatnál nekem. Nem gondolod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. Harry nem tudok mit tenni, de nem tudom neked megbocsájtani azt, amit tettél velem. Az életem egyik legfájóbb pontját sikerült elmondanod annak a nőnek, akit állításod szerint te is a világon a legjobban gyűlölsz. Tudtad nagyon jól, hogy rád pályázik és engem kiakar semmizni mellőled és a klubból is, de te mégis voltál annyira hülye, hogy pont neki szóltad el magadat. - szabályosan kiabált velem, ami engem is kihozott a sodromból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most komolyan még mindig itt tartunk? Sejthettem volna, hogy ez áll a kibaszott viselkedésed hátterében. De akkor kérdem én, hogy mi a faszért kell velem játszanod? Ha nem vagy képes nekem megbocsájtani és elviselni engem, akkor miért békültél ki velem? Miért vagy velem, ha nem akarsz? Mondd meg. - tudtam, hogy ezt a beszélgetést Louis is hallja oda lent, mert egyáltalán nem voltam csendes jelen pillanatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy szóval nem mondtam, hogy nem akarok veled lenni Harry. Csak nehéz ez nekem érted? ha akarom, ha nem, mindig vissza gondolok arra, hogy miket tettél és ez nekem fáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis, hogy gondolod nekem nem fáj az, ahogy az elmúlt időszakban velem bántál? Követtem el hülyeségeket, nem is egyet. Nem is tagadnám le neked, mert így volt. Tudom magamról, hogy egy orbitális idióta vagyok, de akkor sem játszottam egyszer sem az érzelmeiddel. Te viszont folyamatosan ezt teszed az enyémmel, amióta megismertelek. Egyszer jó vagyok neked, egyszer meg nem. Nem kérek semmi mást cseszd meg, csak annyit, hogy szeress. - éreztem, ahogy az indulat hevében egy könnycsepp legördül az arcomon, de makacsságom miatt azonnal letöröltem azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek is, de idő kell nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennyi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudok konkrét intervallumot mondani. Ez nem így megy. - kezdtünk abba az irányba haladni, amikor már a megbántás borítékolható volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod azt hittem, hogy te végre más vagy, hogy te leszel az, akit végül felségül veszek. De te is ugyan úgy megbántasz, mint mások. Tudod, hogy min mentem keresztül a múltban, de úgy látszik ez hidegen hagy. Elfutsz tőlem, normális vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mond el, hogy miért büntetsz azért, amit más tett veled? Nem tehetek róla, hogy megcsalt. Én nem foglak, ezt már több alkalommal a szádba rágtam. Ha nem kellenél már elmondanám, de sosem csalnálak meg téged. Nem vagyok olyan, mint ő és sosem leszek. Te viszont megbízhatnál bennem, mert kettőnk közül nekem lenne okom a bizalmatlanságra, hisz te megcsaltál engem és én még is itt vagyok, veled.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mintha bízni annyira könnyű lenne. Nem tudok mit tenni, de képtelen vagyok a teljes bizalomra, az kiveszett belőlem. Tudom, hogy te nem ő vagy, de akkor sem vagyok ép és egész. Ez örökre bennem lesz, míg valaki be nem bizonyítja hogy van más is, hogy van jobb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát nem én vagyok a jobb. Ezt jó tudni. - fintorodott el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ezt mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De azt sem mondtad Harry, hogy velem talán sikerülne. Látod, erről beszéltem. Félsz. Félsz élni, félsz kimondani, hogy miért teszed ezt, csak elfutsz. De ami a legrémisztőbb, hogy félsz tőlem, félsz attól, hogy mit okozhatok. Félsz a saját érzéseidtől, amiket irántam érzel. Félsz, hogy összetörnek benned az álmok, hogy újra csalódsz. De mondok valamit, aki nem mer álmodni, örökké a sötétség rabja lesz, míg az felemészti. Félsz a boldogság gondolatától, ami talán megadatik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem félek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most is hazudsz. - ellépett az ajtótól és szélesre tárta azt előttem. - Kérlek menj el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elküldesz, de mégis miért? - nem értettem, hogy miért akar elzavarni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert ezek szerint nem rám vágsz. Nem segíthetek rajtad, ezt most vallottad be és ha nem bízol meg bennem, ennek az egésznek semmi értelme. Lehet nem passzolunk össze.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most szakítasz velem? - komolyan megrémültem annak gondolatától, hogy valóban elveszítem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem mondok semmit, rajtad áll, hogy mit szeretnél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Téged. - automatikus válasz volt és igaz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valóban?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Teljes mértékben. Szeretlek Sheera és nem akarlak elveszíteni. Megakarok bennem bízni és azon leszek, hogy ezt meg is valósítsam, mert igazad van, nem adtál rá okot, hogy ne tegyem. De egy dolgot kérek, többé ne lépj le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudod, hogy mióta akartam ezt hallani a makacs szádból. - ekkor a nyakamba vetette magát és az ajkait az enyémeknek nyomta. Percekig el sem szakadtunk egymástól. - Ennyire nehéz volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod lassú vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy ennyire?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A gyorsaság nem az erősségem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt vettem észre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel, mint egy hülye tapogattam a matracot mellettem, ami ismét üresen terült el. Kezdtem bepánikolni, hogy ismét elhagyott, de akkor rémleni kezdett, hogy nem otthon vagyok, hanem nála. Az ajtó szinte az ébredésemmel egy időben tárult ki és megpillantottam őt, ahogy egy selyem köntösben belép rajta egy tálcával egyensúlyozva. A friss kávé illata mindent betölt, ahogy közelebb férkőzik hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt. - mosolyog rám, míg mellém telepszik és átnyújtja az egyik csészét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked is, ez az enyém? - kérdeztem rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki másé lenne? - kuncogott fel, amitől azonnal beindultam rá. mint minden alkalommal, amikor ez a hang elhagyta az ajkait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd bele kortyoltam. - Tökéletes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennek örülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És a kávé is finom. - vetettem felé egy huncut mosolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is te lennél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bizony. Tudod ezt megtudnám szokni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsodát?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy minden reggel melletted ébredjek fel, hogy a közelemben legyél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nézel így rám? - tudtam, hogy értette a ki nem mondott szavaimat ezzel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérdeznék valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérdezz csak. - nyomott egy gyengéd csókot a fülem mögé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem költözöl hozzám?</div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Rsz-W4EBC74/VeQZR6zI1UI/AAAAAAAABuA/qncXbYhCqz8/s1600/tumblr_mxkiwsMfLW1t11n1bo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="171" src="http://1.bp.blogspot.com/-Rsz-W4EBC74/VeQZR6zI1UI/AAAAAAAABuA/qncXbYhCqz8/s320/tumblr_mxkiwsMfLW1t11n1bo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-57988115031556632202015-08-24T11:26:00.001+02:002015-08-24T11:26:28.024+02:0044. fejezet - Nothing!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam az új részt, kisebb kihagyás után.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Rachel Platten - Fight Song!</i><br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=xo1VInw-SKc"><i>https://www.youtube.com/watch?v=xo1VInw-SKc</i></a><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Eléggé furcsa érzés arra kelni, hogy valaki éppen a derekadon fonja át erős kezeit. már nagyon hosszú ideje nem volt részem ilyesfajta ébresztésben reggelenként. Az ütemes levegő vételeiből tudtam, hogy ő még mélyen alszik. Általában én szoktam hamarabb magamhoz térni, ő az én készülődésem áldozatául szokott esni, így érve az ébredését. Ha arra gondoltam, hogy átölel, mindig a biztonság és a védelmezés gondolata fogalmazódott meg bennem, de ez alkalommal minden teljesen más volt. Egyre jobban zavart, hogy ilyen közel van hozzám. Megmagyarázni nem tudnám, hogy miért, de nem éreztem jól magam. Zavart, hogy a keze rajtam van, hogy szinte a fülembe szuszog. A mellkasom egyre jobban szorított az ébredésem óta eltelt idővel arányos módon. Tudtam, hogy minél előbb el kell tűnnöm innen, anélkül, hogy Harryt felébreszteném vele és magyarázkodnom kellene a távozásom oka miatt, ami nem mellesleg a semmivel volt egyenértékű.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan emeltem le magamról a kezét és fordultam ki az ágyból. A hangtalanul lelépek tervem sajnos ott dőlt be, hogy fogalmam sem volt a ruháim hollétéről. Fehérneműben voltam csupán, de a szobában egyetlen más ruhám nem volt jelen. Azon kezdtem gondolkodni, hogy a tegnap éjszaka folyamán merre is jártunk. Rémleni kezdett a nappali, a fürdő, majd a hálószoba. Egyenesen az ajtóhoz mentem és hangtalanul próbáltam meg kinyitni. Az ajtóban még utoljára hátranéztem, hogy biztos legyek benne, hogy Harry mélyen alszik és nem fog a következő pillanatban a hátam mögött állni és szúrós pillantások közepette kérdezősködni, hogy mégis hova surranok ily hangtalanul. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sikeresen lejutottam az emeletről és a fürdőben meg is találtam, amit kerestem. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és már kint is voltam a lakásból. Kissé bűntudatom is támadt, amiért így otthagytam őt egyedül, de nem volt túlzottan kedvem ma hozzá. Nem voltam jó passzban és nem akartam megbántani sem őt azzal, hogy lekezelő vagyok. Tisztában voltam vele, hogy majd meg kell magyaráznom a lelépésemet, de inkább később, mint hamarabb, addig legalább kitudok találni valamit, ami nem annyira fájdalmas, mint az, hogy nem bírtam volna elviselni a jelenlétét magam körül. Még mindig haragudtam rá a korábbiak miatt, tudtam, hogy a mostani viselkedésemnek ez az egyetlen valós oka, hogy az ébredésem előtt ezen járt az agyam. Félek, hogy sosem fogom teljesen elfelejteni neki, amiket velem tett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A lakás ajtaján lépek be, amikor valaki rám kiabál. Ijedten fordulok meg a tengelyem körül, hogy Louis vizslató tekintetével találjam magam szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Merre jártál? - a mosolya arról árulkodott, hogy pontosan tudja, hogy eddig hol és kivel voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért van az az érzésem, hogy teljességgel tisztában vagy a korábbi tartózkodási helyemmel? - érdekfeszítően dőltem neki az ajtónak és a válaszára vártam, míg a mellkasom előtt kereszteztem a kezeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert esetlegesen a másik fél az imént hívott fel azzal, hogy felszívódtál. Akkor, hogy is van ez? - reméltem, hogy ennél azért később tűnik fel neki a hiányom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogok neked magyarázkodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is várom el, de érdekelne, hogy miért szöktél el Harry elől, aki nem mellékesen, eléggé ki van bukva. - vont vállat, mintha tényleg nem számítana a kialakult lelki állapota számomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincsen, jó? - kiáltottam fel és a magasba dobtam a karjaimat tehetetlenségemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haragszol még rá, ugye? - ennyi és tökéletesen rá tapintott a lényegre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól látod, valóban haragszom még rá és attól félek a legjobban, hogy sosem fogom teljesen elfelejteni. - komolyan akartam, hogy elfelejtsem ezt, de ismertem magam és túl sok volt ez, túl nagy volt a súlya ahhoz, hogy elfelejtsem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hisz nálam jobban senki nem ismer téged. Megértelek téged és őt is, mivel őt is eléggé jól ismerem. Figyelmeztettelek is az elején, hogy nem egyszerű eset és nem a legjobb számodra. Viszont szeret téged és nem is akár mennyire. Teljesen oda van érted.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom Louis, de a saját érzéseimmel nem vagyok tisztában és ez megijeszt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsoda? - láttam, hogy ez alkalommal összezavartam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretem őt, de van még valami, ami nem hagy döntést hozni. - néztem le a lábamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről beszélsz? - tudtam, hogy ideje elmondanom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erről. - vettem ki a pénztárcámból a kis névjegyet és nyújtottam át neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a szar ez? - fakadt ki magából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még a versenyen kaptam. Azt akarja, hogy nála táncoljak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmész? - láttam a szemében, hogy fáj neki, ami szóba került.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, tényleg nem tudom. - ültem le a földre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szólok bele, ez a te döntésed, de kérlek gondold át rendesen. Nem akarom, hogy aztán megbánd, akármit is döntesz végül. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. - abban a pillanatban csengettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tudod, hogy ő az? - kérdezte meg Lou suttogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tisztában vagyok vele. - sóhajtottam fel, majd felálltam, hogy beengedhessem Harryt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Légy vele őszinte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az leszek. - mosolyogtam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak ügyesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez semmi lesz, ahhoz képest, ami később vár rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-78b6rh15tUU/VdrjH4G41vI/AAAAAAAABtg/nYscrrMjx9c/s1600/32224_emma_stone.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://2.bp.blogspot.com/-78b6rh15tUU/VdrjH4G41vI/AAAAAAAABtg/nYscrrMjx9c/s320/32224_emma_stone.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-5714185419446776492015-08-03T13:44:00.002+02:002015-08-03T13:50:29.207+02:0043. fejezet - Champagne and strawberries?! +18<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam az új részt.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeket.</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Zedd - Beautiful Now!</i><br />
<i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=n1a7o44WxNo">https://www.youtube.com/watch?v=n1a7o44WxNo</a></i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A mostani hangulatom minden volt, csak nyugodt nem. A számok még most sem tetszettek. Sokkal kevesebb volt a bevétel, mint azt szerettem volna. A kiadások pedig, egyre csak gyarapodtak, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy miért volt így. A színvonalunk nem csökkent, sőt amióta Sheera néha fellépett, egyre többen és többen jöttek. Folytonos számolgatások és papír átnézések. Komolyan már az idegeimre megy ez az egész. Eddig semmi gond nem volt ezzel, minden ment a maga útján gond nélkül. De most? Semmi sem volt kerek és egész. Valami mindig hiányzott. Nagyon remélem, hogy a veszteséges nyitva tartásig nem kell eljutnunk. Egyenlőre csak kevesebb a bevétel a megszokottnál, de még így is nyereségesek vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A rohadt telefonom pedig folyton folyvást csak csörög. Lenézve a képernyőre egy nem várt személy nevét pillantottam meg. Nem tudom, hogy miért, de felvettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mond. - a kedvesség nem volt túlzottan jellemző rám mostanában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked is szia. - ahogy az első szavait meghallottam, már felkúrta az agyamat teljesen a nyávogásával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne nyafogj itt nekem, inkább mond, hogy miért hívogatsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehetnél kicsit kedvesebb is, igazán. - esküszöm, hogy leüvöltöm a fejét, ha még egy ilyen megjegyzés elhagyja a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért is? Nekem úgy rémlik, hogy a hangvételem pontosan megfelel a viselkedésednek. - nem tudom, hogy mit vár tőlem. Hogy majd jó képet fogok hozzá vágni, azok után, amiket ellenünk elkövetett? Hát, akkor nagyon nagyot tévedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak érdeklődnék, hogy miként viseled?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsodát? - egyáltalán nem értettem, hogy miről beszél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nagy szakítást. - mi a szarról beszél ez?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szakítást?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért vagy úgy meglepve? Úgy tudom, hogy Sheera kiadta az utadat. - szinte láttam magam előtt, ahogy önelégülten mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- El kell, hogy szomorítsalak kicsim, de Sheera és én még mindig egy párt alkotunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? - most nekem sikerült meglepnem őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg. Nem sikerült a terved, te ravasz ribanc. - ezzel a kedves mondattal nyomtam rá a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedves tőle, hogy így aggódik a kapcsolati állapotomért, de jobban teszi, ha legközelebb inkább nem játssza az eszét. Nem tudom, hogy mikor fogja végre felfogni a csöpp eszével, hogy vége van mindennek közöttünk. Kirúgtam és kész. Innen nincs vissza út. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye a kapcsolatomat Sheerával, elég ha én majdnem megtettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este a papírok felett már majdnem elaludtam, amikor valaki az iroda ajtaján elég nagy intenzitással kopogott be. Eléggé gyanús nekem, hogy aludtam, mert a hirtelen hangra, szinte felborultam a fotelemmel. Rekedt hangon mondtam ki a szabad jelzést, hogy bejöhet. Az ajtó nyikorogva kinyílt és egy ismerős vörös hajzuhatag fogadott. Azonnal felébredtem és mosolyogva állam fel a helyemről, hogy a közelében lehessek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondták, hogy még bent vagy. - mosolyogva jött egyre beljebb és beljebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jól informáltak. - fontam szorosan a derekára a karjaimat, majd puhán és finoman megcsókoltam tökéletes ajkait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor végzel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha akarod most azonnal. - vetettem rá a legperverzebb mosolyomat, majd beharaptam az alsó ajkamat, hogy vegye a célzásomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akarom. - piszkosul tetszett, hogy ez alkalommal ő is benne volt az elkezdett játékomban. Könnyedén csapta le a labdát egyetlen egyszerű szóval. Nekem már is végem volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor végeztem. - újra az asztalom felé közeledtem és felvettem róla a kulcsaimat és a telefont, hogy minél előbb elhagyhassuk a klub területét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helyes. - kuncogott fel, ami még inkább beindított.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt hagyd abba. - komolyan kértem őt, mert amilyen állapotban most voltam, tuti, hogy letéptem volna helyből a ruháit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit? - tényleg nem értette, hogy miért mondtam ezt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt a fajta kuncogást, mert irtó szexi. - hajoltam közelebb és úgy suttogtam neki a szavakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. - nyelt nagyot. - Mehetünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen. - fogtam meg a kezét, majd kivezettem az irodából, végig a folyosón az utcára.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egészen a kocsiig sétáltunk, hogy végre leléphessünk innen. Minél hamarabb kettesben akartam vele lenni és úgy kényeztetni őt, ahogy valóban megérdemli. Mindent megakartam neki adni, ami csak lehetséges volt. Boldoggá akartam őt tenni minden téren.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérsz valamit? - kérdeztem meg, ahogy leültünk nálam a kanapéra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valamit inni. - fordult felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire gondoltál? Pezsgő, vagy bor? - soroltam fel néhány alternatívát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rád bízom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól meggondoltad? - húztam egy féloldalas mosolyra az ajkaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, jól. - csak felkuncogott ismét, mire nagyot kellett nyelnem és jobbnak láttam, ha valóban elhagyom a nappali területét, mert félő volt, hogy nem állnék jót magamért a továbbiakban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyenesen a konyhába mentem és a kis hűtőből elővettem az egyik kedvenc márkás pezsgőmet és egy doboz epret mellé, csak úgy szokásosan. Ezekkel és két pohárral a kezemben közelítettem meg ismét a nappalit. Sheera ezúttal nem a kanapén ült, hanem a kandalló előtt állt és ismét az egyik fénykép volt a kezében. Ezúttal az a kép volt nála, ahol Gemma és én álltunk, csak ketten. Nem tudnám már megmondani, hogy mikor és hol készült a kép, de egy biztos, itt már jóval a tinédzser korunk kezdete után voltunk. Ha saccolnom kellett volna, akkor azt mondtam volna, hogy olyan tizenhat éves lehettem akkor. Hátra fordult, ahogy megérezte, hogy a közelben vagyok, majd visszahelyezte a képet a helyére és teljesen felém fordulva állt tovább egy helyben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben? - kérdeztem meg, mert eléggé furcsa képet vágott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, csak nem akarom, hogy ideges legyél. - valóban láttam rajta, hogy ideges, amiért észre vettem, hogy a képet nézi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért lennék ideges baby? Már elmondtam neked a múltkor mindent, így nem zavar, ha a képeimet nézed. - letettem a kezemből a dolgokat, majd oda mentem hozzá és megöleltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó. Egyébként aranyosak vagytok rajta, látszik, hogy szeretitek egymást. - mosolygott fel rám, de egyértelmű volt, hogy félve ejtette ki ezen szavait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, szerettem a nővéremet, sőt még most is szeretem, de akkor sem tudok neki elnézni mindent. Sajnos maradandó sebet okoztak a tettei anyámmal. - nem akartam többet erre a témára gondolni, de joga volt tudni mindent, ami engem nyomasztott az évek súlya alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elhiszem Harry. Sosem gondoltad, hogy egyszer megbocsájtasz nekik?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lényegében nem. - vontam vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiányoznak neked? - sajnos bármennyire is próbáltam nyugodt maradni a kérdéseitől, nem sikerült. Egyre idegesebb voltam, akkor is, ha nem állt szándékomban most ezen felhúzni magamat. De eléggé úgy néz ki, hogy elbuktam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen hiányoznak, de sajnos ez nem elég ok nekem a felejtésre, egyenlőre még nem megy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj. - ült le mellém a kanapéra, ahova idő közben helyet foglaltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem te tehetsz róla, hogy ilyen a viszonyunk, így ne kérj bocsánatot olyanért, amiről nem te tehetsz baby.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de nem akartalak felzaklatni a kérdéseimmel. - hajtotta le a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felejtsük el, jó? Inkább igyunk arra, hogy újra együtt vagyunk. - fogtam a kezembe az üveget és kinyitottam azt, ami a bent uralkodó nyomásnak köszönhetően hatalmasat pukkant és még a dugó is elröpült.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Eper? - húzta fel a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, az. Jár a pezsgőhöz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elkényeztetsz, ugye tudod? - húzódott hozzám közelebb, majd a combomra helyezte kicsiny kezét és végig simított a belső felén. Talán ez volt az a mozdulat, amit nem kellett volna egynél többször megismételni-e, de csak megtette. Határozottan a józan ész elveszésénél jártam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak természetes. - kissé megemelte hangját, amikor az ölembe emeltem egy egyszerű és határozott mozdulat kíséretében. Imádtam mikor ezt a hangot adta ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálsz? - kiáltott fel, amikor felemelkedtem és elindultam vele a fürdő irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehűtelek, mert feltűnően nem bírsz magaddal. - színlelt fenyegetéssel közöltem vele a tényeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? - kalimpálni kezdett, ahogy kinyitottam a fürdő ajtaját és beléptem a helységbe. - Harry meg ne próbáld.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit ne próbáljak meg? - tetettem a hülyét, miközben a zuhanykabin felé haladtam folyamatosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha lelocsolsz neked véged. - fenyegetőzni azt bezzeg tud.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Állok elébe, de hogy melyikünknek lesz vége, abban nem vagyok egészen biztos. Szerintem neked. - nevettem fel, míg kinyitottam a kabin üveg ajtaját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry. - kiabálta a nevemet, amin csak egy jót tudtam nevetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem jó időben kiabálod a nevemet, még hozzád sem értem. - nyomtam neki az üvegnek, mire felszisszent, ahogy érintkezett a felhevült bőre a hideg anyaggal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tegyél már le. - tiltakozott ellenem, de tudtam, hogy az egész, csak színjáték.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. - akkor leemeltem a derekamról, de sok nyugtot nem adtam neki, mert rögtön megnyitottam a zuhanyt, mire a víz folyni kezdett ránk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry, tiszta víz leszek. - nevetett fel és tudtam, hogy győztem. Átadta magát nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segíthetek megszabadulni a vizes ruháidtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak ugyan? - rendesen meglepődtem, amikor magamat találtam az üvegnek nyomva a másik oldalon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyi kellett mind kettőnknek. Elegünk lett a játszadozásból és éhesen estünk egymás ajkainak. Téptük egymást, ahogy értük és az sem érdekelt egyikünket sem, hogy fájdalmat okozunk a másiknak vagy az, hogy fájdalmat érzünk. Édes érzés volt ez, amit a vágy és a kéj kettős keveréke burkolt be, mámort hozva ránk. A ruháink teljesen átázva tapadtak a testünkre, de egyikünket sem hatott meg különösebben a lefolyó víz. Csak egymásra koncentráltunk és arra, hogy maradéktalan örömet okozzunk a másiknak. Lassan simítottam végig az oldalán, hogy elérhessek a nedves anyag végéig és áthúzhassam a fején azt. Leutánozva a mozdulatomat már mind a ketten szabad felsőtesttel álltunk a kabin közepén. Alig vártam, hogy az utolsó ruhadarabok is lekerüljenek a testéről és végre teljes egészében az enyém lehessen. Hamarosan eljött az áhított pillanat és ahogy elmerültem benne, szinte úgy tört fel bennem minden eddigi elfojtott érzelem. Halálosan szerelmes voltam ebbe a nőbe, aki most a karjaim között készült teljes egészében megsemmisülni. Imádtam minden egyes mozdulatát, amit szex közben produkált. Nyilvánvaló volt, hogy táncos, mert ennyire hajlékony és ritmusos nővel még soha nem volt dolgom. Feltüzelte az egész testemet, ha mozogni kezdett és még inkább arra ösztönzött engem, hogy maradéktalan örömet akarjak neki okozni. Azt akartam, hogy a nevemet sikítsa, miközben önkívületi állapotban vonaglik a karjaim között. A maradéktalan boldogságot és beteljesülést akartam számára megadni. Azon is voltam, hogy ez teljesüljön is. Szerencse, hogy a víz folyt, mert a kabin fala, igencsak hideg volt az üvegnek köszönhetően. A kis teret betöltötte a leheletünk, ami a mozgásunknak köszönhetően szapora és kapkodóssá vált. Tisztán éreztem, ahogy egyre többször és erősebben remegnek meg falai körülöttem, így gyorsítottam a mozgásomon és még jobban a falnak préseltem. Nem kellett sok egyikünknek sem, hogy végérvényesen átadjuk magunkat a gyönyörnek. A mesteri pontosság is enyhe kifejezés lenne arra, hogy mennyire egyszerre sikerült elérnünk az orgazmusunkat. Csöpögő hajjal és teljesen elázva szálltunk ki a zuhanyból. Semmi mást nem tudtam kinyögni, csak azt, amit eredetileg is feltettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pezsgő és eper?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pezsgő és eper.</div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Ff4v5bRSoY4/Vb9TOtckmwI/AAAAAAAABrs/GLi35Lw0mpI/s1600/tumblr_mz2rlt7S7Y1rlb6iho1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="306" src="http://3.bp.blogspot.com/-Ff4v5bRSoY4/Vb9TOtckmwI/AAAAAAAABrs/GLi35Lw0mpI/s320/tumblr_mz2rlt7S7Y1rlb6iho1_250.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<span id="goog_501241115"></span><span id="goog_501241116"></span><br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-24568210200120416072015-07-27T11:14:00.000+02:002015-07-27T11:14:11.194+02:0042. fejezet - Hasty decision!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következőt egy hét kihagyás után.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog.</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket.</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Madcon - Don't Worry!</i><br />
<i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=qlPx6tmAIlM">https://www.youtube.com/watch?v=qlPx6tmAIlM</a></i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
<div style="text-align: left;">
<i>--------------------------------------------------------------------------------------------------------------</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Újra. - adtam ki a szokásos utasítást, amikor nem véltem tökéletesnek az adott kombinációt vagy mozdulatot. Az új koreográfia sokkal bonyolultabb lépéseket vonultat fel, mint a korábbiak, így az is egyértelműen következik ebből, hogy sokkal többet és keményebben kell gyakorolni a tökéletes összhanghoz. Szerencsémre kicsivel jobban tudok koncentrálni most, hogy Harryvel rendeződni látszik a kapcsolatunk. Nem mondom azt egy szóval is, hogy innentől kezdve minden el van felejtve, mert egyértelműen nincsen. Nagy a valószínűsége, hogy ez egy életen át tartó mély tüske lesz bennem, ami sosem fog eltűnni, maximum figyelmen kívül hagyom, nem veszek róla tudomást, ha nem muszáj. Nyilván sokan nem is értik, hogy miért bocsájtottam meg neki egy ilyen dolgot. A válaszom, a szerelemre nincs magyarázat, csak van, csak megtörténik, csak körülvesz, egyszerűen, csak átveszi feletted a hatalmat és kitölt, a részeddé válik, ahogy az a személy is, aki iránt az érzés fellobbant és örök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lesz mára elég? - a tizedik ismétlés után már én is kezdtem egyet érteni a többiekkel. Tudtam, hogy ez ma nem fog összeállni olyanná, mint szeretnénk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor még egy utolsót és mára végeztünk. - erőltettem rájuk még egy kis kitartást, majd újra elindítottam a zenét, attól a résztől, ahol a kombinációk változnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, akkor mára vége. - állítottam le a zenét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó lesz, mert kiköpöm a tüdőmet, te rabszolga hajcsár. - meg sem lepődtem Louis szúrós közbeszólásán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, de viccesnek képzeli magát valaki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem csak képzelem, az vagyok. - mosolyodik el és jót nevet a saját hülyeségén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha, persze, hogyne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó dolgaimat szedem össze a teremben, amikor hallom, hogy valaki a hátam mögött liheg és egyik lábáról a másikra áll, mintha várna valamire. Megfordulok és Perrie eléggé szomorú képet vágva áll mögöttem. Ismerem már annyira, hogy lássam rajta, ha valami nyomasztja és most teljesen nyilvánvaló, hogy nem kerek a dolog nála.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. - jobban kell próbálkozni, ha be akar etetni engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt meggyőző, na ki vele mi bánt. - fogom meg a kezét és a pad felé húzom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazából Zayn és a viselkedése zavar. Az elején annyira jó volt minden, mostanában meg olyan, mintha kerülne. Nem hív fel, nem akar találkozni, ha meg együtt vagyunk még is, akkor folyton rólad beszél. Kezdem úgy érezni, hogy csak egy pótlék vagyok neki helyetted. - lehetett látni rajta, hogy mennyire fáj neki ez a dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne foglalkozz Zaynnel, sokkal jobbat érdemelsz nála. Meg sem érdemel téged, ha nem látja, hogy mekkora kincs van a kezében. - valóban így is gondoltam, Perrie volt az egyik legkedvesebb lány, akivel valaha találkoztam, így nem érdemli ezt senkitől sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon zavar és fáj a viselkedése.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. Beszélj vele erről és ha kell add ki az útját. Ne vesztegelj egy olyan kapcsolatban, amiben nem érzed jól magad és csak te fordítasz rá energiát. Nem éri meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. Én is ezen gondolkoztam már. Veled mi a helyzet vagy veletek? Hallottam Lou-tól, hogy kibékültél Harryvel. Hogy hogy? - imádtam, hogy ennyire tud érdeklődni a jelentéktelen dolgok iránt is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sokat próbálkozott, valóban fontos vagyok neki, legalábbis a sorozatos ostromaiból ezt vettem le. Különben is szeretem őt, bármennyire is próbálnám letagadni, így ha teljesen meg nem is fogok neki megbocsájtani soha, már nem haragszom rá. De egy biztos ez volt az utolsó, ha még egyszer elszúrja, akkor vége, végleg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megértelek, a szerelem nem könnyű dolog, sőt a legnehezebb dolog a világon, akkor is, ha a legcsodálatosabb is egyben. - Perrie néha, olyan mintha egy költő veszett volna el benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezeket nem szoktad leírni? - a kérdésem után eléggé érdekesen nézett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ilyen beszólásaidat, teljesen költői. - mosolyodtam el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Messze állok én attól. - nevet fel kissé, aminek nagyon örülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy gondolod. Viszont mennem kell, be kell ugranom a klubba. - állok fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincsen arról. Harry szólt, hogy valamit meg kell beszélnünk. - vontam vállat, majd átdobtam a táskámat a vállamon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, később beszélünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Feltétlen.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ahogy a lábam átlépte a Hell küszöbét minden tekintetet magamon éreztem. Nem tudtam, hogy miért jelentek ekkora szenzációt. Sorra jöttek oda hozzám az emberek és üdvözöltek, hogy milyen jó újra látni engem. A táncos lányok szó szerint a nyakamba ugrottak örömükben és arról kezdtek faggatni, hogy vissza jöttem-e dolgozni a klubba. Egy talán-nal leállítottam őket. Azonban sokáig nem lehetett nyugtom, mert Liam és Niall egyből kiszúrtak és megrohamoztak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csajszi, de jó, hogy újra látlak. - ölelt magához szorosan Niall, amitől meg is lepődtem. - Hiányoztál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall te is nekem, de ha nem engedsz el megfulladok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi. - azonnal eleresztett és hátra is lépett, ezzel vissza adva nekem a személyes teremet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vissza jöttél? - most először szólalt meg mellettünk Liam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom még. - vontam vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondold meg, mert kellesz nekünk. - mosolygott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pontosítok, nekem kell. - jött a folyosó irányából az ismerős erőteljes hangszín, majd Harry megjelent egy széles mosollyal az ajka szegletében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne sajátítsd ki. - nyafog Niall, amin mindenki jót nevet. - Most mi van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi. - nevettem még mindig, amikor Harry kézen ragadott és a folyosó irányába rángatott. - Majd később beszélünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor miért is kellett ide jönnöm ma? - amint beléptünk az irodájába neki is szegeztem a kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most kezdjem el sorolni? - húzta fel a szemöldökét. - Egy, mert a közelemben akarlak tudni. Kettő, mert szükségem van a munkádra és három, mert kanos vagyok és rettentően kívánlak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod ez mind szép és jó, de nem szeretek a falnak nyomva lenni. - toltam el a mellkasára téve a kezemet. Valahogy most nem voltam vevő a perverz viselkedésére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a bajod? - eléggé meglepődve kérdezett rá, nyilván nem szokta meg, hogy visszautasítom a közeledését. Mostantól én irányítok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az égvilágon semmi, csak a munkáról jöttem beszélni, nem azért, hogy a falnak nyomva basszanak meg. - tudtam, hogy ez volt a terve, hisz ismertem már annyira.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Este véged lesz, ugye azt tudod. - harapta meg az alsó ajkam, majd eltávolodott tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd meglátjuk. szóval?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval, szeretném, ha visszajönnél. - mosolyodott le, míg az asztalának támaszkodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyenlőre nem döntöttem el, hogy visszajövök-e. Sok a munka az iskolában is, így nem biztos, hogy bele fér az itteni koreografálás is az időmbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem erre gondoltam. - nem igazán értettem, hogy miről beszél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretném, ha te lennél a fő táncos, a szóló táncosunk. A számok magukért beszélnek, ha te táncolsz, azon az estén négyszer annyi a forgalmunk és egyre többen érdeklődnek irántad és látni szeretnének. - teljesen le voltam döbbenve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsoda?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mit gondolsz? Vagy ez sem férne bele az idődbe?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarok elhamarkodott döntést hozni. - vontam vállat, de igazság szerint, élveztem itt táncolni és tudtam, hogy Harrynek a nagy forgalmi növekedés mennyit jelent mostanában, amikor a klub nem ment túl tökéletesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak fontold meg. - szögezte le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ZBnOVT0hEpE/VbX0OmwyoxI/AAAAAAAABqk/_aamrklnpFM/s1600/Emma-Stone-Wallpaper-emma-stone-27025929-1024-768.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-ZBnOVT0hEpE/VbX0OmwyoxI/AAAAAAAABqk/_aamrklnpFM/s400/Emma-Stone-Wallpaper-emma-stone-27025929-1024-768.jpg" width="400" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-2937459238021356482015-07-13T12:33:00.000+02:002015-07-13T12:34:44.515+02:0041. fejezet - Morning sun!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő fejezetet!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá!</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog!</i><br />
<i>Várom a véleményeket róla!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Miley Cyrus & Rock Mafia - Morning Sun!</i><br />
<i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Xc4rXQqDE2E">https://www.youtube.com/watch?v=Xc4rXQqDE2E</a></i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A reggel kissé ködös aggyal köszöntött rám. Még jóformán aludtam, amikor a nap első sugarai átszűrődtek a redőny hanyagul leengedett lapjai között. Égetni kezdték a takaró alól kilógó bőrfelületet, ezért kénytelen voltam megmozdulni. Viszont a testemet fedő súly nem engedte. A tegnapi alkohol mennyiség elfogyasztása némiképp akadályozó tényezőnek bizonyult a helyzetre való visszaemlékezésemben. Nem sok mindenre engedett emlékeznem, így némi pánik suhant át rajtam és a szemeim automatikusan pattantak fel és néztem végig a rajtam fekvő női testen. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor a vörös hajzuhatagot megpillantottam és az ismerős vonásokat tökéletes arcán. Azonban teljesen ledöbbentem, amikor szemei nyitva voltak és engem vizslatott. Nem akartam, hogy észre vegye a félelmemet, de szinte biztos voltam benne, hogy elkerülhetetlen a lebukásom. Biztos, hogy percek óta figyelt engem, így semmi sem kerülte el a figyelmét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye nem emlékszel? - könyökölt fel és a mellkasomon támasztotta ki magát, hogy egyenesen az arcomra lásson.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őszintén, nem sok mindenre. - emelem fel az egyik kezem és a lüktető halántékomra helyezem azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam, hogy az a sok alkohol, amit a tegnap este folyamén letoltál a torkodon, nem lesz jó hatással a memóriádra. - mosolyodott el és legnagyobb megdöbbenésemre, előre hajolt és egy gyengéd csókkal ajándékozott meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Viszont arra még emlékszem, hogy kibékültünk. - nagyon reméltem, hogy valóban így van és nem csak az alkohol enyhítette meg őt annyira, hogy nem tiltakozott ellenem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A kibékülés elég súlyos szó, nem gondolod? - éreztem, hogy ennyire nem lesz egyszerű ez a dolog vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolod így?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell semmibe sem bele rohanni, Harry. Sok hülyeséget csináltál, ez tény. Ezért is érzem úgy, hogy csak legyünk, lesz, ami lesz. Semmi kötöttség, semmi skatulya, semmi címke. El vagyunk, élvezzük egymás társaságát és hagyjuk, hogy történjen, aminek történnie kell, majd később meglátjuk, hogy mi sült ki a dologból. - kettős érzelmekkel küzdöttem az elhangzottak után. Egyszerre örültem annak, hogy ennyire lazán tudja kezelni a dolgainkat, ugyan akkor féltem is, hogy sosem fog nekem teljesen megbocsájtani az ellene elkövetett megannyi hibám és ballépésem miatt. Tudtam, hogy maradandó sebeket hagytam benne, amiket nem fogok tudni helyre hozni. Csak abban reménykedtem, hogy halványíthatok rajta, hogy az elkövetkezendő tetteim, majd száműzik őket egy olyan távoli helyre, ahonnan nem lehet már előhívni őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Legyen, ahogy te akarod, innentől kezdve az lesz, amit te szeretnél. - mosolyogtam rá, lényegében csak próbálkoztam vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos vagy te abban, hogy ez jó ötlet? - csillant fel a szeme, tetszett, hogy a régi Sheera megcsillantotta csábító tudását.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos. Lehet, hogy életem legmeggondolatlanabb mondata hagyta el az imént a számat, de nem visszakozom. - örömmel töltött el az a pillanat, amikor gyönyörű arcán elégedettség suhant át.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te mondtad, nem én. - ekkor hirtelen kinyomta magát a mellkasomon és kiakart szállni az ágyból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hová, hová? - kaptam el a derekát, amitől nem tudott teljesen lemászni rólam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A mosdóba gondoltam menni. - fintorodott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Innen el nem mész. - fordítottam magam alá egy könnyed mozdulattal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry komolyan ki kell mennem, vagy különben összepisilem magamat. - nevetett fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, akkor inkább menj. - gördültem le róla, ő meg szinte futva tette meg az ajtóig az utat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végig néztem gyönyörű testének mozgását, ahogy fehérneműben elérte a szobából a kijáratot biztosító egyetlen lehetőséget. Ő is tisztában volt azzal, hogy őt nézem, mert mielőtt végleg elhagyta volna a helységet, még hátra fordult és rám kacsintott. Azonnal elvette az eszem és a következő pillanatban már a nyomában is voltam. Természetesen most is egy oltári nagy játék volt neki ez az egész, amikor teljesen felizgatva engem a mozgásával, pontosan az orrom előtt csapta be a fürdő ajtaját és a zárat is elfordította, hogy ne tudjak bemenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tisztában vagy vele, hogy ha kijössz neked annyi? - kiabáltam be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? Nem tettem semmit sem. - játszotta az eszét nekem, de átláttam rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha persze, én meg hülye vagyok. - csaptam rá az ajtóra játékosan, hogy érezze mit okozott nekem a tetteivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ajtó marad. - nevetett fel odabent, amit kintről is tökéletesen lehetett hallani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a pillanatban lépett ki Louis a szobája ajtaján és eléggé ledöbbenve nézett rám. Bizonyára nem gondolta, hogy ilyen hamar itt fog engem találni, bár ha jobban bele gondolok, akkor én is azt hittem, hogy nehezebb dolgom lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát te? - suttogja nekem a szavakat, amikor mellém ér.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jobbra sikerült az este, mint azt gondoltam. - vontam vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az feltűnt. Mi volt ez a hangoskodás? - tette fel azonnal a következő kérdését.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy gondolta a kisasszony, hogy jó móka lesz engem teljesen kikészíteni, aztán meg kizárni, hogy szenvedhessek magamban a merevedéssel. - láttam rajta, hogy mindjárt elröhögi magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tipikus Sheera, szereti, ha mások szenvednek, míg ő jót röhög a dolgon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem mondod? - nevettem fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kávét?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olvasol a gondolataimban haver. - ezzel elindultunk lefelé a konyha irányába, ami az említett folyadékot tudja számunkra szolgáltatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan feltettük lefőni a kávét és türelemmel, többel vagy kevesebbel, kinek mivel, vártuk, hogy ténylegesen elkezdjen lecsöpögni a meleg, ébredést nyújtó folyadék. Épp kitöltöttem magamnak és megízesítettem, amikor valaki kikapta a kezemből a bögrét és belekortyolt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Sheera áldozatául esett a kávém. Ahogy leemelte a poharat az ajkairól egy önelégült mosolyra húzta azokat. Komolyan jól szórakozott ezen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Héj. - színleltem sértettséget előtte. - Tisztában vagy azzal, hogy az az enyém volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valóban? Nincs rá írva a neved. - forgatta meg a fehér porcelánt, mintha tényleg az említett név után kutatna. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon vicces vagy ma reggel. Humor bombát reggeliztél?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te sem panaszkodhatsz humor terén. - néha meglepődöm azokon a válaszokon, amiket ad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazán köszönöm. - hajoltam meg előtte, mire az oldalamba könyökölt. - Áú.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne jajgass, viseld a következményeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Adok én neked mindjárt olyan következményt. - mint egy kislány úgy szaladt el előlem, pedig semmit nem akartam csinálni vele, valahogy nincs ínyemre a közönség, akit ezúttal Louis személyében köszönthettünk.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Délután muszáj volt beugranom a klubba, így fájó szívvel ugyan, de búcsút kellett intenem Sheenek, akit bármennyire győzködtem is, nem akart eljönni velem. Pedig tudom, hogy nem csak nekem hiányzott annyira, hanem mindenkinek, aki a klub területén él és mozog. Csak épp, hogy sikerült átlépnem a klub küszöbét, máris megannyi szem pár szegeződött rám. A kérdés áradat sem maradhatott el sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol voltál ilyen sokáig? - jött Liam hangja közvetlenül mellőlem, úgy beszélt, mint egy apa a fiához, aki lekéste a megbeszélt haza érkezés időpontját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liam javíts ki, ha tévednék, de úgy emlékszem, hogy nem tartozom beszámolóval arról, hogy mikor jövök és megyek. - egyszerre gondoltam poénnak és komolynak is a megjegyzésemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom én, csak furcsa, hogy egy fél napra eltűntél, hisz eddig napok óta állandó vendég voltál bent.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dolgom volt. - vontam vállat és indultam volna is tovább, ha Liam nem szólalt volna meg ismételten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dolgod volt? És ezért a dologért van úgy kivirulva a fejed? - ő és a szeme, ami minden lát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyáltalán nem vagyok kivirulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, én meg hülye vagyok. - gúnyolódott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te mondtad ki, nem én.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem meg eléggé biztos, hogy egy adott vörös hajú táncos van a dologban. - gondolkodott hangosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem meg foglalkozz a saját dolgoddal kedves, pótolható Liam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na ne dobálózz rögtön a kirúglak burkolt változatával. - lehet kicsit komolyabban vette a dolgot, mint azt én gondoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én ugyan nem dobálózom semmivel, főként nem burkoltan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de most komolyan, kibékültetek igaz? - már előre láttam, ha nem kap valami morzsát, még agy faszt kap nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haladunk és elégedj meg ennyivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudtam. - kiáltott fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kussolj, Liam.</div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-xHpgLAsjKD8/VaOSL1M-q-I/AAAAAAAABn0/bKo3_tskix0/s1600/hot-emma-stone-jpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://3.bp.blogspot.com/-xHpgLAsjKD8/VaOSL1M-q-I/AAAAAAAABn0/bKo3_tskix0/s400/hot-emma-stone-jpg.jpg" width="266" /></a></div>
<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-35371541366445104992015-07-06T15:20:00.001+02:002015-07-06T15:20:55.022+02:0040. fejezet - Magic night!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá!</i><br />
<i>Várom a véleményeteket!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Selena Gomez - Good for you!</i><br />
<i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=1TsVjvEkc4s">https://www.youtube.com/watch?v=1TsVjvEkc4s</a></i><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>7 nap. 1 hét.</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
Pontosan ennyi telt el a veszekedésünk óta, hogy Harry nagy szája nem tud csendben maradni és kikotyog mindent rólam. Rettentően haragudtam rá akkor, de ami engem is meglepett, hogy az idő múlásával a hiánya még inkább nagyobb lett. Túlnőtt a haragomon, amit mostanra alig érzek már. Egyre rosszabb és elviselhetetlenebb kezd lenni az az űr, amit a hiánya okoz bennem. Tényleg szeretem őt, de félek, hogy ezúttal a tettei megbocsájthatatlanok. Már nem haragszom rá annyira, mint akkor, de még most sem tudnám neki azt mondani, hogy rendben felejtsük el. Egyetlen megoldást találtam csupán, hogy elvonjam a figyelmemet Harryről, az pedig a tánc volt. Voltak napok, amikor ténylegesen csak és kizárólag aludni jártam haza. Naphosszat próbáltam és minden lépést tökéletesítettem, akkor is, ha azon már nem volt mit. Enni sem ettem rendesen. Louis és a többiek folyton leszóltak, hogy hagyjam abba az önsanyargatást, de meg sem hallottam, amit mondtak. Nem foglalkoztam semmivel és senkivel. Kizártam a külvilágot és csak én és a zene léteztünk órákon keresztül. Ha nem lett volna az emberi természetből kifolyólag szükségem az alvásra azt is kihagytam volna, de akkor semmi energiám nem maradt volna táncolni. A lányok a próbán is megjegyezték, hogy sokkal keményebben hajtottam őket a szokásosnál. Többen megkérdezték, hogy minden rendben van-e velem, mert feszültnek nézek ki. Hát az is voltam, ami sajnos a mozdulataimon is meglátszottak. Kezdtem azon gondolkozni, hogy valóban jót tenne nekem egy kis távolság, kiszakadni a hétköznapok sivár rutinjából. Valami újat és jobbat csinálni. Kezdettől fogva elvetettem az ötletet, de azóta a dolgok megváltoztak, nagyon is. Az utóbbi napokban azon kaptam magam, hogy az ügynök névjegyével a kezemben ülök órákat és azt bámulom hangtalanul. Egyre csábítóbbnak tűnik, hogy mindent itt hagyjak és újra kezdjek mindent valahol máshol, pontosabban Chicagoban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A mai nap viszont otthon ültem és tőlem nem megszokott dolgokkal próbáltam elvonni a figyelmemet Harryről és arról, hogy mennyire érzem megint a hiányát. Hogy nem ölel át, hogy nem mondja ki a becenevem, hogy nem nevet azon a dolgon, ami tulajdonképpen minden, csak nem vicces, hogy nem ad csókot és nem húz magához annyira közel, amennyire az lehetséges. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy elfuserált gimis csaj, aki az elvesztett <i>nyári szerelmét</i> siratja. A kanapén ültem és fagyit zabáltam, ami kezdett túl sok lenni, de akkor sem hagytam abba. Csak tömtem magamba, miközben a TV-t bámultam megállás nélkül. Viszont kezdett kikészíteni Louis és az állandó fel-le járkálása, amit telefonálás közben végzett a nappali kellős közepén. Olykor elállta a kilátást a TV előtt, így előfordult, hogy lemaradtam egy-egy jelenetről, ami a műsort tekintve hatalmas probléma volt. Nem szerettem kihagyni a legapróbb részletet sem a Vámpírnaplókból. Végül muszáj voltam rá szólni, amikor megállt, így semmit sem láttam a képernyőből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Louis arrébb állnál? - vontam magamra a figyelmét, mire leemelte a füléről az oda ragadt telefont és rám figyelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, bocsi. - gyors válasz után már folytatta is a megkezdett beszélgetését.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fél füllel elkaptam a beszélgetés foszlányait. Viszont semmit sem értettem belőle, amiért a másik felet nem hallottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha, igen ő volt...Nem tudom, azt hiszem azt igen...Nem, nincsen neki...Igen, az jó lesz, csak fogd vissza magad...Az nem az ő stílusa. Persze, mindenben...Azt akarom, hogy jó legyen...Nem, nem gond...Oké. Akkor később. Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
Semminek nem volt értelme, komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kivel beszéltél? - vezettem rá a tekintetem a kérdés feltevés közepette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - kissé riadt volt az arca. - Csak El-el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akart? - gyanús volt nekem ez a hirtelen adott válasz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi különöset, csak szólt, hogy ma nem tud átjönni valami fotózás miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. - akkor sem stimmelt itt valami. Nagyon reméltem, hogy nem készül Louis semmivel, mert utálom a meglepetéseket, főleg, hogy sejtem miről lehet szó.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Este próbáltam kicsit másra koncentrálni, így gondoltam felhívom Perriet, hogy menjünk el valahova. Ő is furcsa volt nekem a telefonban. A beszélgetés lényege az volt, hogy nem ér rá ma este, de azt nem igazán sikerült megtudnom, hogy tulajdonképpen mi az oka annak, hogy nem tud eljönni velem meginni egy koktélt. El alapból kiesett, mivel, Louis szerint, valami fotózáson van. Ezzel pedig be is zárult az esetleges kimozdulás lehetősége, mivel egyedül nem fogok az éjszakában császkálni. Viszont, ami baromira kezdett mostanra idegesíteni az Louis és a lent végzett mozdulatai. Nem tudom, hogy mi a frászt csinál oda lent, de egyre jobban kezdett betelni vele a nemlétező poharam. Olyan volt, mintha a székeket tologatná megállás nélkül és néha egy-egy tányér csörömpölő hangját is hallottam. Imádkoztam, hogy ne kezdjen el főzni, mert valljuk be, mindent tudott, csak főzni nem. A kész ételek felmelegítése a mikrohullámú sütővel volt a szakácstudománya csúcsa és most nem viccelek, komolyan. Gyorsan magamra kaptam egy melegítő nadrágot és elindultam lefelé, hogy megakadályozzam a kitörni készülő gasztronómiai katasztrófát, mert biztos vagyok benne, hogy az lenne, ha főzésre adta hirtelen a fejét. Viszont, ahogy a lábam érintette a folyosó talaját a várt szagélmény elmaradt, sokkal inkább ínycsiklandozó illatok töltötték be a lakás területét. Az orrom azonnal követte a csodás illat forrását, így elindultam a lépcső irányába. A nappaliban már szinte ki tudtam venni a készülő fogás mivoltját. Azonban arra nem voltam felkészülve, amit látni fogok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry? - csodálkoztam el és még mindig nem fogtam fel, hogy Harry a konyhánk közepén áll és a tűzhelyen kavargat valamit szorgosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. Remélem szereted a kínait, mert az a specialitásom. - mosolygott rám, majd megkóstolta az említett ételt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi ez? - mutattam körbe a helységen, ahol mindenféle alapanyag sorakozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam főzök neked és majd evés közben talán végig hallgatsz. - vont vállat, majd valami fűszerből szórt nem keveset az ételbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondoltad, hogy egyáltalán leülök veled enni? - kérdeztem rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazából csak reménykedtem benne. - kavarta meg ismét az edény tartalmát, majd lehúzta a tűzről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tudod, hogy kidobhatnálak. - ültem le a konyhapulthoz, ahol ő épp a tésztát borította ki egy nagyobb üvegtálba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, tudom, de azt is, ha ez lett volna a szándékod, már rég megtetted volna. - vetett felém egy szokásos féloldalas mosolyt, amitől ez alkalommal is remegni kezdett a térdem. Csessze meg, még mindig nagyon nagy hatást gyakorol rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó meglátás, de ki tudja, hogy mikor gondolom meg magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már nem fogod. - vettette oda, majd a tésztával a kezében eltűnt a konyhából.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos ismert már így világos volt, hogy valóban nem fogom kidobni őt, úgy meg pláne nem, hogy ennyit bajlódott miattam. Ekkor kezdett derengeni Louis és az a furcsa beszélgetése. Tudtam már akkor, hogy Harryvel beszél, tudtam, hogy ezek ketten készülnek valamire. Nem is tévedtem egy kicsit sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye ezt ketten találtátok ki? - álltam meg az ebédlő asztal mellett, ahova Harry a kész ételt pakolta le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - fordult felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te és Lou.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lebuktunk, de voltaképpen az én ötletem volt, ő csak helyeselt nekem, hogy ezzel talán elérhetek valamit. - húzta ki a széket előttem, amire le is ültem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hízelgéssel nem érsz el semmit Styles.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tisztában vagyok vele, épp ezért nem is teszem. - pont velem szemben foglalt helyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül is az étel rettentő finom volt és még a beszéljük meg a dolgokat dolog is bejött Harrynek, amikor nem állítottam meg a beszédben. Csendben végig hallgattam a mondandóját, majd ő is ugyan ezt tette az én ellen válaszommal. Kibékülésről nem volt szó, de láttam rajta, hogy tényleg nagyon bántja a dolog. Azt is kivettem, hogy néha bekönnyezett, amikor a megbánásról beszélt és, hogy tudja önmagáról mekkora egy szemét volt ezzel és minden fájdalmat megérdemel, mert nekem is azt okozott. Tudtam, hogy nem büntethetem őt örökké, de egyenlőre a teljes megbocsájtásra és felejtésre teljességgel képtelen voltam, de elindultam egy jobb irány felé, aminek a végén talán a régi kapcsolatunk vár mindkettőnket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jöhet a desszert? - állt fel hirtelen és meg sem várva a válaszomat, már el is tűnt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Utána mentem, de pont az ajtóban futottunk össze.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a desszert? - kérdeztem meg, mert semmi nem volt a kezében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez. - tipikus Harrys válasz, majd azt követő tettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pillanatok alatt lettem az ajtókeretnek taszítva, míg ő az ajkait az enyémek ellen nyomta. Annyira ismerős érzés volt, hogy nem tudtam mást tenni, csak sóhajtani és átadni magam egy felsőbb hatalomnak, mikor már nem én irányítottam. Tudtam itt van a vég, Harry Styles ismét a lelkemben él.</div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-K_LYx4yoTwk/VZp_yfcVBLI/AAAAAAAABmg/goW1ntm_zMI/s1600/harry_styles_png_by_quennriri-d8cbsxu.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-K_LYx4yoTwk/VZp_yfcVBLI/AAAAAAAABmg/goW1ntm_zMI/s320/harry_styles_png_by_quennriri-d8cbsxu.png" width="320" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-33041998512610838112015-06-23T12:52:00.000+02:002015-06-23T12:52:38.763+02:0039. fejezet - Bad days!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam az új részt, egy nap csúszással ugyan, de itt van!</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog!</i><br />
<i>Várom a véleményeket róla!</i><br />
<i>Jó olvasást nektek!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Becky G - Lovin' So Hard!</i><br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=n6-RFMfPSX8"><i>https://www.youtube.com/watch?v=n6-RFMfPSX8</i></a><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Kezdett teljesen elegem lenni a rohanó napokból, egymás után múltak el és egyre jobban idegesített az elmúlás, a nélküle töltött percek és órák. Kezdett körvonalazódni bennem, hogy többé nem fogom látni, hogy valóban ez volt neki az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Még is az fájt a legjobban, hogy én is tisztában voltam a ténnyel, hogy igaza van, hogy minden joggal szakított velem és hajított ki az életéből, mint egy megunt tárgyat, amire többé semmi szükség, egyszerűen feleslegessé vált. Ez voltam én, egy tárgy, ami senkinek sem kellett. Egyedül voltam naphosszat, csak az irodámban ültem és azon gondolkoztam, hogyan tovább. Liam és Niall is iszonyat mérgesek voltak rám a történtek miatt és ezt lépten-nyomon az orrom alá is dörgölték, csak mellékesen, hogy érezzem a törődést. Az egyetlen személy, aki ugyan úgy foglalkozott velem, Molly volt. Folyton a nyakamra járt és hülyeségekkel próbált felvidítani, de csak szerinte voltak ezek vigasztaló szavak. Mindig kitalált valamit, hogy lefoglaljon engem, de sosem mentem bele semmibe. Nem akartam, hogy a közelemben legyen, főleg, hogy ő tehet az egész kibaszott helyzetről. Ha nem jártatja mérgében azt a nagy száját, most nem lennék itt. Nem szenvednék, nem hiányozna eszméletlen mód a nő, akit tiszta szívemből szeretek, évek óta újra. Éreztem, hogy kezdtem magamba fordulni, ki sem tettem a lábam az irodából, ha dolgoztam, ha meg otthon voltam, akkor is a kanapén feküdtem és meredten bámultam bármire, csak gondolkoznom ne kelljen, mert minden egyes alkalom hozzá vezetett. Két percre engedtem az érzelmeimnek és már is zokogtam. Nem volt szokásom sírni, semmi miatt, de Sheera hiánya ezt hozta ki belőlem. Csak most jöttem rá, hogy mennyire magába bolondított, miközben nem tett különösebben semmit sem az ügy érdekében. A puszta személyisége, hogy önmagát adta elég volt ehhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most is sikerült kiviteleznem ezt, amikor a kopogás úgy megijesztett, hogy szabályosan elborultam a székkel. Válaszra nem várva, az illető minden gond nélkül nyitott be. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te meg mit csinálsz? - jött a szokásos nyávogó hang, ami ezúttal csodálkozással volt megtöltve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minek látszik? A helyére rakom a székemet. - köptem neki a szavakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, nekem mind egy. Mi legyen a hétvégi tánccal?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pont leszarom a hétvégi táncot, elhiheted. - ültem vissza a székbe és alig vártam, hogy végre kitakarodjon innen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry neked nem kell foglalkoznod vele különösebben, csak annyit mondj el, hogy megcsinálhatom vagy felveszel valakit? - már a kérdést sem értettem. Miért vennék fel bárkit is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit miért? Kell koreográfus. - komolyan leütöm, ha arra lukad ki a beszélgetés, amire most gondolok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van koreográfusunk. - szögeztem le a tényt, hogy Sheera hivatalosan nem lépett ki innen, még az övé volt a pozíció.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is tudod, hogy úgy sem fog vissza jönni. - nem tetszett a hangnem, ahogy beszélt. Kilehetett venni a kárörvendést és a megvetést belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sosem tudhatod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elhagyott téged, fog már fel. - szinte rám kiabált, amitől elpattant bennem minden, eddig magamban fojtott érzelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan? Nem mondod és ezért ki a felelős, baszd meg?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne ordíts velem. - eléggé megszeppent, amikor a kelleténél jobban felemeltem a hangomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt teszek veled, amit csak akarok. És most takarodj el. - üvöltöttem vele teli torokból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. - fordult meg, de láttam rajta, hogy nem vette a lapot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Állj meg. Látom nem érted a célzásomat. A takarod el innen, nem azt jelenti, hogy az irodámból, hanem el innen a klubból. - világosítottam fel a helyzet komolyságáról. Nem vicceltem többé, minden teljesen valóságos volt és igazi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kirúgsz? - szinte felsikoltott, amikor eljutott a csökött agyáig, hogy mit mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pontosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt nem teheted meg velem. - fakadt ki és láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy nem és meg is tettem. - mostanra nem érdekeltek az érzései, mert ő sem törődött az enyémekkel egy percig sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogsz még egy olyan táncost találni, mint én. - horkant fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohadj meg. - szitkozódva hagyta el az irodámat, majd bebaszta maga mögött az ajtót, ami nagy hanggal jelezte távozását.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örömmel. - kiáltottam utána és reméltem, hogy hallotta még.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Teljesen megkönnyebbülve dőltem hátra a fotelemben és elárasztott a teljes nyugalom. Sokkal hamarabb meg kellett volna már lépnem ezt. Így bele gondolva, akkor most semmi bajom nem lenne az életben,még mindig enyém lenne a világ legcsodálatosabb nője, nem hagyott volna faképnél. A következő pillanatban az irodám ajtaja ismét kivágódott és Liam lépett be rajta. Eléggé furcsa arckifejezéssel tekintett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjad. - szóltam rá, amikor nem volt hajlandó megszólalni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi volt ez az üvöltözés előbb? - kérdezett rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kirúgtam. - vontam egyszerűen vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kit? - nem értettem, hogy miért kérdez vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mollyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő volt az irodádban, nem Sheera? - döbbentem mért végig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért lett volna ő az irodámban, Liam? - kérdeztem vissza azonnal, mert tudtam, hogy burkoltan, így akar velem közölni valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt volt. - válaszolt egyszerűen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - pattantam fel a székemből és járkálásba kezdtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bejött, hogy elvigye a cuccait, azt hittem, hogy szólt neked vagy legalább bejött hozzád, hogy elköszönjön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liam te teljesen hülye vagy, igaz? Nem akar engem látni, így nem csoda, ha elfelejtette közölni velem a jöttét. Neked kellett volna ide jönnöd abban a percben, hogy betette ide a lábát. - istenem komplett idiótákkal áldott meg a sors.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarok én bele folyni az ügyeitekbe. - védekezett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell bele folynod, de legalább szólj már, ha itt van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazz hagyd már abba a járkálást, mert komolyan agyrázkódást kapom tőled. - valóban meg sem álltam egy percre sem és már szédülni is elkezdtem az egyirányú mozgástól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Itt van még?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincsen, pár perce mehetett el. Nem volt itt sokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csessze meg. - ütöttem a mellettem lévő falba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugodj meg, jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod nagyon jól, hogy ez képtelenség. Elveszítem őt, érted? - lassan megfogok bolondulni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne legyél ennyire borúlátó, tudod, hogy minden megoldódik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez esetben, aligha hiszem.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Jóval éjfél után is még a klubban voltam és az email-eket próbáltam rendbe rakni, akik feltorlódtak mostanában. Bár nem sokat haladtam tekintve azt, hogy folyton Sheera járt a fejemben. Kezdtem megszállottan viselkedni, direkt kínoztam magam azzal, hogy vissza-vissza gondoltam a boldog napjainkra. A saját poklomba taszítottam magamat. A levelezőrendszer egy újabb feliratot jelzett számomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>1 új üzenet.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal megnyitottam, amikor felfogtam, hogy kitől jött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sheera</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>00:12</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szia Harry. Ne haragudj, hogy eddig nem reagáltam semmit sem a leveledre, de fel kellett dolgoznom a történteket, ami nem nagyon sikerült, de legalább mára már nyugodtabb vagyok. Ma voltam a klubban és elhoztam a cuccaimat, mert úgy döntöttem, hogy egy kis szabadságra van szükségem. Remélem megérted. Biztos rosszul esik neked, hogy nem mentem be hozzád, de nem álltam még készen veled találkozni. Idővel talán megbeszélhetjük, de egyenlőre nem akarlak látni. Vigyázz magadra. Sheera.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sírás kerülgetett, ahogy elolvastam a szavait, tudtam, hogy nagyon megbántottam őt, ezt így a konzervatív szavain keresztül is levettem. Gyűlöltem magam, amiért ezt tettem vele. Vissza kellett neki írnom, azonnal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Harry</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>00:30</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Megértelek, teljes mértékben és nem akarom, hogy miattam szenvedj. Annyi időt kapsz, amennyit csak kívánsz. Ne felejtsd el, hogy nem akartam neked fájdalmat okozni, nem volt szándékos. Bár vissza csinálhatnám az egészet. Elhiheted, hogy megtenném. Tudnod kell, hogy szeretlek, igazán.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Harry.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kis idő múlva jött is a válasza, ami lehet minden eddiginél jobban fájt a szívemnek. Egyenesen bele sajdult, amikor elolvastam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sheera</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>00:40</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudom.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-MF-TKNHXwSo/VYk6LrynlnI/AAAAAAAABko/0Pz745VpU90/s1600/large.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://4.bp.blogspot.com/-MF-TKNHXwSo/VYk6LrynlnI/AAAAAAAABko/0Pz745VpU90/s400/large.png" width="276" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-14509137286342146862015-06-15T11:12:00.001+02:002015-06-15T11:12:56.951+02:0038. fejezet - Broken!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!</i><br />
<i>Várom a véleményeteket!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: One Direction - Over again!</i><br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=V3dsTiLEaE8"><i>https://www.youtube.com/watch?v=V3dsTiLEaE8</i></a><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Folyamatosság. Éles nyilalló fájdalom és szűnni nem akarás. Kezdtem úgy érezni, hogy ennek a pokolnak már soha nem lesz vége. Annyira elegem lett mostanra ezekből az érzésekből, hogy összeomlottam. A földön térdeltem percek, órák tömkelege óta és a könnyeim megállás nélkül hullottak alá, kiapadhatatlanul. Nem érzékeltem az égvilágon semmit a körülöttem zajló eseményekből. A szívem elszorult a mellkasomban, a levegő kiszorult a tüdőmből és a torkom szabályosan égett, amiért nem tudtam levegőt venni a zokogás miatt. A fulladás határán álltam, de semmit nem tettem ellene, nem akartam, hogy jobb legyen. Jelen pillanatban az sem izgatott volna, ha ténylegesen megfulladok. Csak az volt számomra fontos, hogy a világ legrosszabb érzései megszűnjenek, méghozzá örökre. A fájdalom elviselhetetlen volt, ha arra gondoltam, hogy Harry elárult engem. Elmondta a legféltettebb titkomat, annak a lánynak, akii többször keresztbe tett már a kapcsolatunknak. Nem egyszer sodort már kettőnket a szakítás szélére. De ez alkalommal mi lesz? Van visszaút? Ezt helyre lehet még hozni? Egyáltalán akarom? NEM, nem akarom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Túl naiv voltál Sheera, megbíztál benne, de hiába. Csak a fájdalom maradt utána.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rángató zokogást a vállamra záródó két kéz állította le. Azonnal a személy irányába kaptam a fejem, de alig mertem ránézni, féltem, hogy valaki olyan áll mögöttem, akivel jelen pillanatban nem tudnék beszélgetést folytatni. Szerencsémre Louis térdelt közvetlenül a hátam mögött és megnyugtatóan simogatni kezdte azt. Láttam rajta, hogy egyáltalán nem érti a lelki állapotomat, de nem kérdezett semmit. Ismert engem, így tudta, ha akarom úgyis beavatom a gondom bajomba. Vonakodtam, amikor a kezemért nyúlt, hogy felsegítsen. Nem akartam semmi mást, csak itt a földön ülni és kisírni magamból minden bánatomat, akkor is, ha a nappali közepén teszem ezt, amíg jobban nem leszek. De csak áltattam magam, tudtam, hogy nem leszek jobban, tudtam, hogy már soha többé nem fogok megfelelően futni, mindig törött leszek, akit nem lehet darabjaiból újra megalkotni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek. - szólt hozzám, felnéztem rá és most először tudatosult bennem, hogy valószínűleg hosszú percek óta beszélt már hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lou, csak hagyj. - sírásomtól szavaim értetlenek voltak és kivehetetlenek az emberi fül gyér hallásképessége miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ülhetsz a földön egész nap, na gyere, legalább a kanapéig. - fogta a kezem és húzott felfelé. Engedelmeskedtem neki és követtem őt az említett bútorig, ahova leültem a lábaimat magam alá húzva és a mellettem heverő párnát az ölembe vettem, csak hogy szorongathassam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Magamra hagynál? - nem akartam, hogy kérdezősködjön, hisz nem tud az egészről semmit sem és azt szeretném, hogy ez így is maradjon, valamiért szégyelltem magam a történtek miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye csak viccelsz? Dehogy foglak most magadra hagyni, inkább meséld el nekem szépen, hogy miért vagy ennyire kiborulva? - a nézéséből megmondtam, hogy nem fog elmenni és leállni sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod lehet tényleg neked volt igazad. - csak ennyit mondtam és tudtam, hogy érti mire célzok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry? Már megint?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod folyton azt hiszem, hogy a következő alkalommal más lesz, hogy felfogta, hogy elveszíthet, hogy nem vesz készpénznek, de be kell látnom, hogy még is. Nem tudom, hogy mit tegyek még? Elmondtam neki egy fontos és nagyon sötét részét az életemnek és ennél nagyobb hülyeséget nem is tehettem volna. - hajtottam le a fejemet, mert tudtam, hogy mi fog következni, a beismerés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit mondtál neki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod elmeséltem neki az árvaházban töltött éveket, mindent. - néztem egyenesen Louis szemébe, aki érdekes arckifejezést vett fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindent? - kérdezett vissza szinte azonnal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. De elmondtam neki egy olyan dolgot is, amit mostanra baromira megbántam. Még te sem tudsz róla, de akkor ott úgy gondoltam, hogy eljött az idő, hogy nyíltan beszéljek a történtekről. Azt éreztem, hogy a sebek már nem éktelen nagy tátongó lyukak a mellkasom közepén. Életem legnagyobb hibáját követtem el Louis. - ismét keserves zokogásba kezdtem, amikor vissza gondoltam rá, hogy Molly milyen képmutatással beszélt hozzám. Hogy mennyire örült annak, hogy fogást talált rajtam. Hogy mennyire azt akarta, hogy tiszta szívből szenvedjek. A legnagyobb fájdalmam mégis az volt, hogy ehhez Harry segítette hozzá, hogy ő adta a kezébe a kést, amivel hátba szúrtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről beszélsz? - értetlenül tekintett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őrült dolgokat tettem fiatal koromban, aminek egy nem kívánt terhesség lett a vége 17 éves koromban. - kezdtem bele, de közbe szólt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsoda?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végig mondhatom? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. - hallgatott el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. Őrületen szerelmes voltam a gyerek apjába, így úgy gondoltam megtartom a kicsit, de az élet helyettem is döntött. Nem volt egészséges a baba, így három hónaposan elvetéltem. A legfájóbb mégis az volt, amikor a szerelmemet is elveszítettem egy autóbalesetben. Akkor fordultam magamba és megesküdtem magamnak és a lelkemnek, ami már nem viselt volna el több veszteséget, hogy nem szeretek bele senkibe, mert tudtam úgy is elveszíteném.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt miért nem mondtad el nekem soha?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Féltem, féltem, hogy elítélsz majd. - mostanra a sírásom állandósult és nem tudtam abba hagyni, ha halkan is, de mindig jelen volt, jelezve, hogy darabokban vagyok széthullva mindenhol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Normális vagy? Miért ítéltelek volna el? - szinte csattant hangja az üres helységben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom. - vontam vállat, míg egyre inkább ideges voltam attól, hogy az idő telik. Tudtam, hogy Harry ide fog jönni. A kérdés, csak az volt, hogy mikor?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebben az egészben Harryre haragszom most. Tudom, hogy megmondtam neked, hogy vigyázz vele, de sosem gondoltam, hogy valóban ártana neked. Konkrétan mit tett?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmondta Mollynak. - még mindig fájt, ahogy elhagyták a szavak a számat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mit tett?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszerűen nem törődik senkivel magán kívül. Elmondta neki, mert nem érdeklem őt, ezt egyértelművé tette számomra. - legszívesebben összetörtem volna valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohadék. Komolyan nem hittem, hogy ezt fogja veled tenni, én azt hittem valóban szerelmes beléd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy pillanatra nekem is úgy tűnt, de mindketten tévedtünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bár ne tettük volna. - láttam Lou-n, hogy nagyon mérges és szomorú is egyben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretnél valamit? - nem igazán értettem, hogy most mire gondol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szeretnék semmit Louis, csak lefeküdni. Felmegyek a szobámba, ha kell valami szólok. - álltam fel és elsétáltam a lépcsőig. - Várj még is szeretnék valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hoznál nekem a boltból töménytelen mennyiségű mentás csoki fagyit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen, már is indulok. - mosolygott rám, amitől nekem is jobb kedvem lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Este épp a mosdóból tartottam a szobám felé, amikor meghallottam az éktelen dörömbölést az ajtón. Nem volt túl nehéz kitalálni, hogy ki volt az. Hallottam, ahogy Louis nagy léptekkel megközelíti az ajtót, majd ki is nyitja azt. Éktelen üvöltözésre számítottam, de helyette nem hallottam semmit sem. Kezdtem azon gondolkozni, hogy talán nem is ő jött, hanem valaki más. A lépcső tetejéhez sétáltam, ahonnan aránylag ráláttam az ajtóra. Valóban Harry állt az ajtóban és hevesen gesztikulált. Az arca nagyon furcsa volt nekem, rendesen vörösek voltak a szemei, az arca pedig fel volt dagadva. Ha nem lenne abszolúte képtelenség, azt gondolnám, hogy sírt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj komolyan kérlek. - hangja teljesen elkínzott volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry ne haragudj, de egy orbitális fasz vagy. - Louis teljesen higgadtan beszélt hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted én ezt nem tudom? Életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy megbántottam őt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogok neked segíteni. - tiltakozott erősen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is kérem, csak annyit, hogy ezt add át neki. - nyújtott felé egy borítékot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak add oda neki, kérlek. Aztán eldönti, hogy elolvassa-e vagy sem. Csak add meg nekem az esélyt, hogy jóvá tegyem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazából az lesz a legnagyobb büntetésed, hogy átadom neki és ő dönt, majd a sorsodról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm Louis. - lépett hátra Harry egyet, így megint a küszöbön kívül volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van is mit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy az ajtó becsukódott, elindultam lefelé. Louis abban a percben mondta ki a nevemet, ahogy megfordult már mögötte álltam. A kezemet nyújtottam a levélért, amit Harry itt hagyott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos vagy benne?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Teljesen. - elvettem tőle a papírt és egyenesen a szobámba sétáltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Percekig, csak forgattam a levelet, amin piros nagy betűkkel a becenevem állt. RED. Nem tudtam, hogy komolyan akarok-e tudni a tartalmát vagy sem. Végül felnyitottam és kihúztam belőle a fehér papírt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudom, hogy most a hátad közepére sem kívánsz engem, de kérlek olvasd végig ezt. Nem tudod elképelni, hogy mennyire sajnálom a történteket, amit veled tettem. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miért járt el a a nagy pofám. Esküszöm, hogy nem szándékos volt, sosem ártanék neked, főleg nem ezzel a dologgal kapcsolatban. Rettentően fáj, hogy ezt tettem veled. Sajnálom. Az életemnél is jobban szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Kérlek beszélj velem Szerelmem! Nem azt kérem, hogy most, de idővel szeretném, ha megbeszélnénk ezt a dolgot, mert a világot jelented nekem. Sajnálom!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Harry.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-IXGAmmIkpSM/VX6WYstFs2I/AAAAAAAABjM/vPJ73T3WFQg/s1600/11426264_1198948110131109_545264993265985985_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-IXGAmmIkpSM/VX6WYstFs2I/AAAAAAAABjM/vPJ73T3WFQg/s320/11426264_1198948110131109_545264993265985985_n.jpg" width="213" /></a></div>
<i><br /></i>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-74373040013230068422015-06-08T09:30:00.000+02:002015-06-08T09:30:33.904+02:0037. fejezet - Back to the work!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszeni fog!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá!</i><br />
<i>Várom a véleményeket!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Natalie La Rose - Somebody ft. Jeremih</i><br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=8zqdo_Umd5c"><i>https://www.youtube.com/watch?v=8zqdo_Umd5c</i></a><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Jó volt ez a pár nap munka nélkül, távol minden gondtól. Semmi másnak nem áldozni, csak és kizárólag az élvezetek halmozásának, a szó szoros értelmében. Harryvel ki sem szálltunk az ágyból, csak a karjaiban tartott és most először, úgy éreztem tartozom valahova, tartozom valakihez. Mindig is voltak érveim mellette és ellene, kezdettől fogva próbáltam védeni magam, eléggé hülye eszközökkel, ellöktem magamtól, csak hogy ne kelljen csalódnom. De minden félelmem ellenére, beférkőzött a szívembe egy perc leforgása alatt és mára másra sem tudok gondolni, csak ő rá. Az illatára, a csodás zöld szemeire, a mosolyára és amit a legjobban szerettem benne, perverz énje, ami minden alkalmat megragadott, hogy előjöhessen. Nem volt olyan magas labda, amit könnyűszerrel le nem tudott volna csapni, kirázta a kisujjából. Mellette végre nőnek érezhettem magam, akkor is, ha csak egy fiús hip-hop táncos voltam. Minden alkalmat megragadott, hogy éreztesse velem. Egyszerű a képlet, beleszerettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze minden jónak vége szakad egyszer, ennek az egésznek, akkor, amikor eljött a hétfő reggel és ismét munkába kellett mennem. A mai napomat a tánciskolában kezdtem a tanítványaimmal, aztán egy próbával fogom folytatni a csapatommal. Hiába csak épp most ment le a verseny, de az élet akkor sem áll meg. Mindig van mit fejlődni, tanulni, jobbnak lenni. Harry kitett az iskola előtt és egy hosszabb monológ után, miszerint vigyázzak magamra és, ha végeztem szóljak és eljön értem, besétáltam az iskola robusztus kapuján. Végig siettem a folyosón, mivel alig fél órám volt az óra kezdetéig és az időhöz képest rengeteg dolgom. A legtöbben nem értették meg, hogy miért szeretek egy órával hamarabb megjelenni, de kellett nekem ez a plusz idő, hogy mindent átgondoljak és a maximumot tudjam nyújtani, mint magamnak, mint a tanítványaimnak, akik engem követnek bármit is teszek, így nem végezhetek hanyag munkát. A lányok szokásosan a próba kezdete előtt negyed órával kezdtek beszivárogni a terembe. Természetesen egyetlen lányt kivéve, akinek köszönetet lehet nyilvánítani, ha nem késik el, ez a személy pedig nem más, mint Megan. Ez alkalommal is hozta a formáját, amikor a gyakorlat felére beesett és semmiféle elnézést nem kért, csak állt a terem végében és arra várt, hogy vége legyen. Viszont nálam betelt a pohár, ami a viselkedését jelentette, így ahogy az utolsó dallam is elhalt a terem falai között, megfordultam és egyenesen felé sétáltam, hogy elbeszélgessek vele egy kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Késtél. - álltam meg előtte csípőre tett kézzel, míg őt nem igazán hatotta meg az a dühös arckifejezés, amivel rá néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és? - olyan hangnemben kérdezett vissza, hogy a kezem ökölbe szorult és alig vártam, hogy pofán csaphassam vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az, hogy na és? Szerinted nem lényeg, hogy pontosan érkezz a próbára? Tudtommal te akarsz táncos lenni, akkor pedig tartsd magad az alapvető illemhez, hogy profi lehess abban, amit csinálsz vagy el se kezd. - lehet kicsit hangosabban sikerült felszólalnom, mint azt elsőre terveztem, mert határozottan éreztem a többiek tekintetét kettőnkre szegeződni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm az aggodalmadat, de jól meg vagyok így is, szóval, ha nem haragszol, akkor szeretnék ténylegesen is próbálni, a kioktatást mellőzve. - legyintett előttem egyet, majd szó nélkül a tömeg közepébe sétált és onnantól kezdve el volt felejtve ez az alig megkezdett beszélgetést, amit ő elegánsan rövidre zárt. Legalábbis, csak szerinte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, akkor kezdjük el, mindenki a szokásos helyére, újfent. - néztem Meganre, aki egy szemforgatással kommentálta az üzenetemet, ami egyértelműen felé irányult.</div>
<div style="text-align: justify;">
A próba hamar lement, mert végre mindenki jól csinálta. Természetesen Megan ismét a szokásos formáját hozta, a nagy semmit lényegében. Látszott rajta, hogy szarik az egészre nagy ívben és nem is adott bele túl sok dolgot. Nem erőltette meg magát és ez engem egyre jobban zavart, főleg, hogy tudtam mire képes, ha akar is. Így viszont, csak a többiek színvonalát húzza le, amit nem fogok hagyni, sem neki, sem másnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm lányok, ügyesek voltatok, egy hét múlva találkozunk. - köszöntem el a lányoktól, de amikor láttam. hogy Megan is távozni akar utána szóltam. - Megan rá érnél egy percre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogyne. - fordult meg kelletlenül, de nem közeledett felém, csak megállt és rám várt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem adsz bele mindent? - kérdeztem rá kerek-perec, nem fogok itt köntörfalazni és semmi ehhez hasonlók.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - döbbenete arról árulkodott, hogy határozottan hülyének nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok hülye drágám, látszik rajtad, hogy a hátad közepére sem kívánod ezt, akkor meg mi a fasznak vagy itt? - a jó modorom ekkora már sehol sem volt, így az sem érdekelt, hogy gyakorlatilag kiabáltam vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert szeretem. - vonta meg a vállát, de lerítt róla, hogy baromi ideges lett a szavaimtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor adj bele mindent, mert így szart sem ér a teljesítményed. - lehet ezt nem kellett volna közölnöm vele, mert olyan tekintettel nézett fel rám, amilyet tőle még nem láttam azelőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mondtad? Miért te aztán profi vagy a kis pasikáddal, amikor ide jön és jelenetet rendezel vele vagy épp az egész órán rá figyelsz? Az milyen hozzáállás? - sejtettem, hogy az én sározásom fog következni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már megbocsájts, de ha jól emlékszem még mindig én vagyok a tanár és én dolgozom itt, így jelen esetben semmi jogod engem kritizálni. Belátásom szerint előbb nézz magadba, aztán ha veled minden rendben, akkor beszélgethetünk. - kezdett gyanús lenni nekem, hogy ezek ketten Mollyval nem rokonok-e?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a frász bajod van neked? Ott hagyott a szépfiú vagy mi az isten? - már vártam ezt a kérdést, komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, csak hogy tudd, nem hagyott ott. Viszont van egy közölni valóm veled. - léptem hozzá közelebb, már annyira, hogy szinte teljesen egymás mellett álltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmehetsz. Többet nem akarlak meglátni az órán. - tátott szájjal bámult rám és egy mukkot nem tudott kinyögni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most komolyan kiteszel a csapatból?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit vagy úgy meglepve? Úgy sem szereted ezt csinálni, szóval igen, ki. - csak nézett rám, majd megfordult és a táskáját felkapva szinte rohant előre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohadj meg. - kiabálta el magát az ajtóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz a kedves szavakat, meg lesz.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A nap megkoronázása felettébb biztos, hogy a Hellben töltött délutánom, ahol Molly ismét jelen volt, bár még nem volt teljesen jól a bokája, de már kötelezően kijelentette, hogy ismét itt van és ne merjem többé elvenni egyik előadását sem. Boldogan mondtam neki rá igent, mivel eszem ágában sem volt még egyszer felmenni a Hell színpadára. Nem tetszett, ahogy a vendégek engem méregettek, mintha csak egy árú lennék, akire licitálni kell és aki a legmagasabb tétet teszi az viszi haza a kikiáltott tételt. Harryt a nap nagy részében nem láttam, egyszer kétszer hallottam a hangját a bár felől, de tudtam, hogy nagyon dolgozik azon a bizonyos számlán, ami miatt nem úgy állnak a pénzügyek, ahogy azt ő szeretné. Este az előadás előtt az irodájába mentem, hogy elköszönjek tőle és végre haza mehessek. Kopogtam, majd miután nem szólt semmit, benyitottam. Az asztalánál ült és fel sem nézett, amikor beléptem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz? - csattant fel és konkrétan semmit nem értettem a reakciójából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zavarok? - felkapta a fejét, amikor meghallotta a hangomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy te vagy az. - állt fel a székből és felém sétált egy bűnbánó mosoly kíséretében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak nem Mollyra vártál? - tettem fel a kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A vártam rá elég erős kifejezés, az ember nem várja azt a dolgot, amit szívből gyűlöl. - megleptek a szavai, tudtam, hogy Molly nem a kedvence és csak eszköznek használta mindig is a kielégülésre, de erős szavak voltak ezek, még tőle is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kissé túlzol, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem szeretem őt, ez tény. - húzott magához, majd a kulcscsontomra nyomta meleg ajkait. - Téged azonban annál inkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valóban?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Határozottan. - puhán nyomta ajkait ellenem, majd a kanapé felé húzott. - Egyébként minek köszönhetem e késői látogatásodat?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak jöttem elköszönni, ugyan is végeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Képzeld én is, így haza viszlek, vagy feljöhetsz hozzám is. - ültetett az ölébe és a fülembe suttogta szavait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haza mennék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Összepakolok és indulhatunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, addig összeszedem a cuccomat. - felálltam és egyenesen kisétáltam az irodájából.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kilépve pont bele szaladtam Mollyba, aki elég gyanús testhelyzetben állt pont az ajtóval szemben. Biztosra vettem volna, hogy kihallgatta a beszélgetésünket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallgatóztál? - kérdeztem rá azonnal, kissé megemelt hangszínnel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért hallgatóztam volna, csak épp erre jártam. - forgatta meg szemeit, de határozottan ideges volt. Annak fényében, amiket Harry mondott róla oda bent, nem csodálkoztam a dolgon. Talán most először hallotta ezeket a szavakat és minden jel arra utal, hogy nem tetszett neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mekkora véletlen egybe esés, de adok egy tanácsot, ne csak a szavakra figyelj, hanem a léptekre is. - sétáltam volna el, amikor utánam kapott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na ide figyelj ne merészelj velem ilyen hangon beszélni. Ki vagy te itt, hogy dirigálj és kioktass engem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én ugyan nem oktattalak ki, csak megjegyeztem, hogy legközelebb jobban tudj hallgatózni, mert ez alkalommal nem jött be. - vontam meg a vállam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te meg tanulj meg védekezni. - azonnal felkaptam a fejem és többször végig kellett gondolnom a szavait, mielőtt vissza kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mondtad?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól hallottad, talán többször nem lesz olyan szerencséd, hogy halva születik. - a világ megfordult körülöttem, amikor tudatosult mit is mondott. A harag és a csalódottság kettős érzése jelentkezett bennem és tudtam, hogy ezt az információt, csak egy embertől tudhatja, akiben most mélységesen csalódtam. Nem hiszem el, hogy képes volt kiadni a legnagyobb titkomat, ráadásul ennek a ribancnak, aki több alkalommal is a szakadék szélére sodorta már a kapcsolatunkat. Viszont ez alkalommal nem álltam meg a perem szélén, hanem direkt leugrottam, ezzel befejezve mindent, amit valaha tettem Harryvel. Betelt a pohár és jócskán túl is csordult, nem volt többé miért és hogyan. Nem kellettem a hazug kifogások, többé nem kellett tőle semmi, mert beigazolódott, hogy nem képes másra, csak fájdalmat okozni és belém rúgni ott ahol ér. A mondat elhangzása után az ajtó kinyílt és egy olyan férfira tekintettem, akit mélységesen megvetettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Shee mi a baj? Te sírsz? - döbbenten nézett engem és Mollyt, de az arca nem tükrözött sokáig ilyesmi érzelmeket, hamar átvette a helyét a felismerés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérdezd őt, és még valami, szállj ki az életemből, de ez alkalommal örökre és végérvényesen.</div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-SuYoedL7neA/VXVER9cGxaI/AAAAAAAABiQ/jft2DtgUL1Q/s1600/tumblr_inline_np3fhh8aFn1qbzgxb_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="195" src="http://4.bp.blogspot.com/-SuYoedL7neA/VXVER9cGxaI/AAAAAAAABiQ/jft2DtgUL1Q/s400/tumblr_inline_np3fhh8aFn1qbzgxb_500.gif" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-29143903724551728462015-06-01T13:40:00.000+02:002015-06-01T13:40:30.620+02:0036. fejezet - Stranger!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő részt, remélem mindenkinek tetszeni fog!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá!</i><br />
<i>Várom a véleményeteket!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Tove Lo - Talking Body</i><br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=AzRyxGBGiAE"><i>https://www.youtube.com/watch?v=AzRyxGBGiAE</i></a><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Kezdett idegesítő, sőt kiakasztó lenni a várakozás. Állni idefent és lenézni rá, amint egy idegen, semmitmondó férfi méregeti széles vigyorral arcán, kimondhatatlan érzelmeket hozott ki belőlem. Árgus szemekkel követtem minden momentumot, kerestem a jeleket, hogy rájöjjek a férfi kilétére, hogy ki ő és mit akar? Amikor a karja felemelkedett és Sheera vállára fektette az egyik tenyerét, mindenem megfeszült automatikus mozdulatsorként jelentkezve. A korláton pihenő kezem rámarkolt a fémcsőre, míg nyugtató gondolatok ezreivel próbálkoztam, de csak a féktelen, elvakító düh fogadott, ami szűnni nem akaró érzéssé változott. Sheerát nem láttam, mivel háttal volt nekem, így az ő arcáról való olvasás lehetetlen feladattá alakult. A két fél közötti beszélgetés hamar elhalt, így a magas alak távolodó lépteit figyeltem szemeimmel. Belül messzebb és messzebb löktem, hogy soha többé ne találja meg a visszavezető utat az én barátnőmhöz. Az SMS-em elment, majd Shee vette a lapot és egyenesen rám pillantott. A féltékeny szörnyeteg akkor lett úrrá rajtam végérvényesen, mikor a lány szemeiben egyetlen egy, de annál valósabb és féltőbb érzelem tükröződött felém. Félt, rettegett és megoldást keresett. Eszem ágában sem volt megvárni, míg felér hozzám, így elindultam a lépcső irányában. Pontosan az alján találkoztunk össze. Mosolygott rám, majd minden előjel nélkül a nyakamba vetette magát és megcsókolt, míg a testét erőteljesen az enyémnek nyomta. Letaglózott ez a fajta viselkedés és két lehetséges forgatókönyv fogalmazódott meg az elmémben. Vagy azért tette ezt, mert felbukkantam itt, miközben azt mondtam, hogy nem tudok megjelenni vagy éppen az előbbi ominózus kis jelenet gyakorolta rá ezt az egészet. Nagyon reméltem, hogy az első opcióm lesz a nyerő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát eljöttél? - tette fel kérdését, míg továbbra sem volt hajlandó elengedni és eltávolodni a közelemből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki nem hagytam volna. - bármennyire is kíváncsi voltam a férfi kilétére, nem akartam elrontani a kedvét idő előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök, hogy eltudtál szabadulni. - ellépett tőlem néhány centire, majd megfogta a kezemet és a tömeg felé kezdett húzni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jók voltatok, elképesztő előadás volt. - suttogtam a fülébe, míg a nyomában haladtam az emberek között.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönjük, bár szerintem a többiek sokkal jobbak voltak. - már a feltevést sem értettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyértelműen nem. - állítottam meg és magam felé fordítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól hallottad, ti voltatok a legjobbak. Csodálkoznék, ha nem ti nyernétek meg a fődíjat. - valóban így gondoltam, Sheeránál tehetségesebb táncossal még sosem találkoztam és a társai is egytől-egyig kiemelkedőek voltak a saját stílusukban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok benne biztos. - vont vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én viszont az vagyok. - csókoltam meg gyorsan, majd tovább indultunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár méter megtétele után összetalálkoztunk a többiekkel, akik hasonlóan veszekedtek a verseny állásáról, akkor is, ha szinte mindenki a vereségükön vitatkozott. Egyedül Louis és Perrie értettek velem együtt és reménykedtek a pozitív végkimenetelben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem nem sok értelme van jelen pillanatban ennek a szócséplésnek. Úgy sem tudjátok kitalálni, hogy a zsűri miként döntött az állásról. Nemsokára kiderül. - forgattam a szemeimet, mindegyik gyerekként viselkedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harrynek igaza van, bármennyire fáj is ezt bevallani. - cukkolt Louis, míg rám mosolygott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon vicces vagy Lou.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. - kuncogott fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hamarosan a hangos bemondó megszólalt és az alábbi sablon szöveg fogadott mindenkit, aki a teremben tartózkodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
" A zsűri meghozta döntését, az állás nagyon szorosra sikeredett, így a helyezzetek között alig néhány ezred pont volt a döntő és a mérvadó. Köszöntsük nagy tapssal a tavalyi bajnok csapat vezetőjét, Josht."</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy magas férfi sétált fel a színpadra és egy széles mosoly kíséretében a mikrofonhoz sétált, majd a kezében lévő három boríték egyikét kezdte kibontani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök, hogy ma itt lehetek és én adhatom át ezeket a nagyon fontos és szakmai elismeréseket. Tehát az országos verseny harmadik helyezettje. - kis hatás szünet. - A Doll Dance.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nevükhöz hű cica babák sétáltak fel a színpadra és vihogva tették át a díjat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönjük Doll Dance, akkor következzen a második helyezett, akinek a nyereménye 2000 dollár és egy videoklip szereplés Neyo következő sikerszámában. Lássuk kik nyerték a címet. - újabb idegelő várakozás. - A második hely nem másé, mint a csodás SheeDance-é.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meg kellett böknöm Sheera vállát, hogy felfogja, hogy az ő nevük hangzott el. Hitetlenkedve megrázta a fejét, majd a többiek után indult, akik előrébb tartottak nála. Felsétáltak a színpadra és Louis kezdett beszélni a mikrofonba. Láttam Sheerán, hogy teljes pánikban van és tudtam, hogy nem fog mondani semmit, így Louisra maradt a köszönetnyilvánítás szerepe. Nem igazán értettem ezt a mértékű lesokkoltságot tőle, hiszen eszméletlen táncos, így semmi oka nincsen csodálkozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elhiszitek ezt? - sétáltak vissza felém és Perrie nagy hangot adott az örömének.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Shee nem tudom, hogy miért vagy annyira meglepve. - szóltam közbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem éreztem annyira jónak. - vonta meg többször a vállamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig elhiheted, hogy azok voltatok. - fontam a dereka köré a kezemet és közel húztam magamhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönjük.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Kis idő múlva indultunk is, hisz már semmi érdekes nem történt, főleg az után nem, hogy bejelentették az első helyezettet is. Az idő is elment már, így Sheeráék hoteljébe mentünk, ahol 4 lakosztály volt lefoglalva számukra. Elköszöntünk a többiektől, majd bementünk az ő szobájába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként, hogy tudtál még is eljönni? - kérdezett rá, ahogy levetette magát az ágyra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet nagy hülyeséget csinálni, de rábíztam Liamre, hogy tegyék helyre a számlákat. - ültem le mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értenek ehhez?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd most kiderül. - fordultam fel, az aggodalom szemmel látható volt gyönyörű szemeiben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kellett volna eljönnöd, nem volt fontos. - simított végig a mellette pihenő kézfejemen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még jó, hogy fontos volt. Tudnod kell, hogy nálad fontosabb nincsen az életemben. - az őszinteség nem csak őt, de engem is meglepett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök neki, hogy így vélekedsz felőlem, de azért azt nem akarom, hogy miattam legyenek gondok a kluboddal. Ennyit igazán nem érek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sokkal többet érsz számomra Sheera, mint az a nyavalyás klub. - a következő pillanatban ledöntött az ágyra és felém helyezkedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valóban? - suttogott a fülembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Teljes mértékben. - a vágyaim iránta azonnal előjöttek, de egy valami nem hagyta, hogy teljes mértékben rá és az én örömömre koncentráljak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérdezhetek valamit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. - mosolygott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kivel beszélgettél a fellépésetek után közvetlenül? - ismét megjelent a szemében az a különös villanás, nem akart erről beszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazából? Fogalmam sincsen, csak oda jött és gratulált, hogy milyen jól táncolok. Aztán kérdezősködni kezdett, hogy van-e munkám és, hogy merre lépek fel, mert szeretne többször látni táncolni. - automatikusan beszélt, én meg reménykedtem benne, hogy azért mert az igazat mondja és nem azért, mert begyakorolta mostanra a hazugság szövegét, amivel engem akar beetetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem, akkor ezek szerint akad egy rajongód.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy tűnik. - mosolygott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De a legnagyobb rajongód mégis közelebb van, mint hinnéd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? És ki lenne az? - kérdezett vissza, tettetve, hogy fogalma sincs a burkolt célzásomról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én.</div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-iPTsvSb1thk/VWxEQXXmjDI/AAAAAAAABgk/4sCbCwXk5u0/s1600/Hazza-harry-styles-33967154-500-651.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-iPTsvSb1thk/VWxEQXXmjDI/AAAAAAAABgk/4sCbCwXk5u0/s320/Hazza-harry-styles-33967154-500-651.jpg" width="245" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-19653950425491790942015-05-18T13:16:00.000+02:002015-05-18T13:16:25.900+02:0035. fejezet - Dance for your life!Sziasztok!<br />
<br />
<i>Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá.</i><br />
<i>Várom a véleményeteket.</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Ne-Yo - She Knows!</i><br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=Fk1ZO_980DI"><i>https://www.youtube.com/watch?v=Fk1ZO_980DI</i></a><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Izgatottan várom a többieket az iskola előtt, hogy végre elinduljunk az országos versenyre. El sem hiszem, hogy ez a nap is eljött, nem tűnik annyira távolinak, mikor megnyertük a megyeit. Kezdett a várakozás frusztráltá tenni és nem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért? Hogy mi tett idegessé? Maga a várakozás? Vagy a versenytől féltem és annak súlyától? Fogalmam sincs, de határozottan úrrá lett rajtam a szorongás. Hirtelen azon kaptam magam, hogy arra vágyom Harry itt legyen velem. Valamiért a jelenléte mindig megnyugtatott engem, akkor is, ha nem csinált semmit, csak mellettem volt. Mostanra annyira hozzám nőtt, hogy el sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Kicsit rosszul is esett, hogy nem jön el a versenyre, de megértem, hogy dolgoznia kell. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy elmélkedésemben nem is vettem észre, hogy Perrie áll előttem. Furcsa volt, hogy csak ő van itt és a többiek sehol sincsenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. Többiek? - kérdeztem rá azonnal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsit késnek, pontosan nem tudom, csak Louis kissé kiakadva annyit közölt a telefonba, hogy késni fognak. - nem tetszett, amit mondott, nem szeretnék elkésni a versenyről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek, remélem nem késnek túl sokat. - fogtam a fejem és próbáltam valamit kitalálni, akkor is, ha semmit sem tehettem a késésük ellen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát én is, hisz Los Angeles nincs közel, még repülővel sem. - basszus, a rohadt repülő, ha azt lekéssük a következővel már biztosan nem érünk oda.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kitekerem Lou nyakát, ha nem érjük el a gépet. - sóhajtottam fel és a falnak dőltem, ami hűsítette a bőrömet a forró napon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én meg segítek benne. - érett egyet velem Perrie.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként Zayn hol van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő is Louisékkal jön, tegnap este nem volt velem. - éreztem a hangján, hogy nem oké valami közöttük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben veletek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom Shee, annyira bonyolult. - látszott rajta, hogy nagyon aggasztja a dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd megoldjátok. - öleltem magamhoz, hogy megnyugtassam őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit ölelkeztek lányok? - jött Louis hangja mögülem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmit késő. - fintorogtam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne nyelj le, nem az én hibám. Ezek ketten annyira lassúak, mint a csigák. - mutatott Eleanor-ra és Zaynre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze Lou, persze. - bokszolt a felkarjába Zayn és sejtettem, hogy Louis kamuzik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyjátok ezt, inkább induljunk. - néztem rájuk és vártam, hogy mozogjanak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután fogtunk egy taxit, mind bele pakoltuk a holminkat és már indulásra készen is voltunk. Beültünk és bediktáltuk a sofőrnek, hogy a reptérre szeretnénk menni. Gond nélkül vette az adást és elindult az úton a hatalmas forgalomban. Természetes módon dugó volt az út nagy részében, de így is fél órával a repülő indulás előtt sikerült megérkeznünk, aminek nagyon örültem. Kirángattuk a taxi hátuljából a csomagokat, majd a terminál felé kezdtük őket vonszolni. Kezdtem megbánni, hogy ennyi mindent hoztam magammal, mert alig bírtam el. Tisztában voltam vele, hogy ezeknek a fele is elég lett volna erre az egy hétvégére, de szeretem, ha tudok miből választani. Nálam sosem lehet tudni, hogy éppen mit akarok felvenni és fél óra múlva nem gondolom meg magam esetlegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy kivetítőn próbálom megkeresni, hogy melyik kapuhoz kell mennünk. Annyi szám és város volt kiírva, hogy alig tudtam kivenni belőle bármit is. Jó eséllyel még öt perc és bele zavarodtam volna. Louis kalimpált előttem a kezével és ujjongott, hogy ő találta meg elsőnek a helyes irányt. Nem nagyon várta meg, hogy reagáljuk egyszerűen, csak elindult a kapu felé, ami a repülőhöz vezetett minket. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a beszállásig, így alig néhány perc elteltével, már a repülő ablakán néztem ki és az elsuhanó kifutópályát figyeltem. </div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Fájó nyakkal sétáltam le a repülő lépcsőjén és többször megforgattam a fejem, hogy a zsibbadás és a merevség kimenjen belőle. Sikerült elaludnom a több órás repülőút alatt és vélhetőleg valami olyan hülye pózt felvennem közben, hogy csoda az is, hogy a nyakam nem állt be teljesen. A többiek azért szólhattak volna nekem, hogy te hülye ne így aludj, mert a végén nem fog mozogni a nyakad. Sietnünk kellett, hogy oda érjünk időben a versenyre, így azonnal végig rohantunk a terminálon és a reptér előtt várakozó egyik taxiba be is pattantunk. Bediktáltam a címet és vártuk, hogy megérkezzünk. A helyszín elképesztő volt, egy régi gyár épület, amiből már messziről hallható volt a hangos zene. örültem, hogy stílusban passzoló zenét hallok, féltem, hogy kevés lesz a hozzánk hasonló táncos.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Belépve a szavam is elakadt a sok embertől és hogy mennyien táncolnak már most is. Bizonyára próbáltak még egy utolsót. A pultot kerestem, ahol a sorszámot adják ki a csapatoknak. próbáltam átlátni a tömegen, így nyújtózkodtam. Kisebb keresgélés után megtaláltam az asztalt, ahol egy csaj ült és érdekfeszítően bámult maga elé, biztos unta mostanra a sok embert. Oda sétáltam, Perrie-vel a nyomomban és kikértük a számunkat, amin meg sem lepődtem, hogy igencsak hátulra kerültünk. Pontosabban mi voltunk az 1013-as csapat ma este. Kerestünk magunknak egy sarkot és ott lepakoltuk a cuccunkat. Hamarosan kezdetét vette a verseny és alig tudtam levenni a szemem a csapatokról. Annyira jók voltak, hogy azt sem értettem, hogy mit keresünk mi itt egyáltalán. Klaszi sokkal jobbak voltak nálunk és már borítékoltam is az eredmény, hogy nem nyerhetünk ma este. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Basszus, ez most komoly? - néztem rá Louis-ra, aki épp annyira kételkedett, mint én.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon durvák. - ámuldozott mellettünk Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meghiszem azt. - néztem a többiekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem haza is mehetünk. - viccelődött Lou és úgy tett, mint aki elakar indulni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért, ha már itt vagyunk, akkor táncoljunk is, legalább buliból. - szólt közbe El.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaza van.- Perrie is becsatlakozott a beszélgetésbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké-oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Következett a mi számunk, így felsétálhattunk a színpadra, majd a zenénk felcsendült. Éreztem, ahogy a fülembe kúszik a dallama, ahogy a testem automatikusan mozdul meg minden egyes basszus hatására. A koreográfiánk nem volt túl egyszerű, így a zenére és a mozgásunkra is alaposan oda kellett figyelnünk, hogy teljesen egyszerre tudjunk megjeleníteni minden kombinációt. Mímelt banda háború volt az alapja mindennek. Csak itt a lányok és a fiúk voltak egy-egy külön csapatban. Én voltam a kívülálló fél, aki harcolt az egyik pasiért. A zene épp, hogy elkezdődött, amikor körbe vettek minket Louis-ék. Perrie azonnal Zayn felé lendült, akit nekem kellett elvennem tőle, hogy a végére, csak mi legyünk középen. Arra a forgásra alapoztunk mindent, ami a legvégén van megjelenítve. Nem szúrhatjuk el, ha nem is győzünk, akkor is tökéleteset kell alkotnunk. Nincs hiba, nincs semmi, csak a tánc és a lelked, ami egybe olvad minden mozdulattal, hanggal, ütemmel és dallammal. Néha elakarsz menekülni, abba hagyni, hogy könnyebb legyen, de ez az apró dolog, mindig a földön tart, összeköt és nem hagyja, hogy elszaladj, hogy ostobaságot csinálj. Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, ez az életem. A gondolatok repültek, ahogy a koreográfia is haladt előre, majd következett a mindent eldöntő forgás és a végszó, ahogy az utolsó dallam is elhalt a terem falai között. Vége volt és soha többé nem köszöntheted a pillanatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Zihálva sétáltam le a színpadról, miközben egy alak állt be elém és megakadályozott a további mozgásban. Elakartam mellette sétálni, de ekkor kinyitotta a száját és hozzám kezdett beszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elnézést Sheera ugye? - fogalmam sem volt, hogy honnan tudja a nevemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. - rövid válasz volt, nem akartam sokat törődni az idegennel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mark Vincent vagyok, Kaliforniában dolgozom, mint producer és szükségem lenne egy csapatra, akik táncolnának nekem. - le voltam döbbenve a feltett ajánlatától.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. - alig tudtam megszólalni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erre most nem tudok válaszolni. - dadogtam, mint egy hülye.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt a névjegyem, hívj, ha megszületett a döntés. - mosolygott rám, majd egy fehér kis kártyát a kezembe nyomott és elsétált mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alig kaptam levegőt, amikor elindultam újfent a tömegben és csak egy kérdés járt az agyamban. <i>Miért? Miért most? Mit fogok tenni?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A zsebemben rezgő telefonom hozott vissza a teljes kábulatból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Csodás voltál, élveztem minden pillanatát, de egy kicsit féltékeny is lettem ám. Nézz fel. Harry. xx"</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felnéztem és valóban az emeleten állt középen, ahonnan mindent remekül belátott, az előbbi jelenetemet a férfival is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mit fogok most tenni?</i></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-loGM8fwE29o/VVnJVzDu7rI/AAAAAAAABeQ/AT4Y4q4QA4A/s1600/tumblr_nc3rquEjbG1sr8ofxo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="232" src="http://4.bp.blogspot.com/-loGM8fwE29o/VVnJVzDu7rI/AAAAAAAABeQ/AT4Y4q4QA4A/s400/tumblr_nc3rquEjbG1sr8ofxo1_500.gif" width="400" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-87531129223758436062015-05-11T13:15:00.000+02:002015-05-11T13:15:24.530+02:0034. fejezet - Stupid me!<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá!</i><br />
<i>Hagyjatok nekem véleményt bármely formában!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Magic - Stupid me!</i><br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=Ixlk1q0SY_A"><i>https://www.youtube.com/watch?v=Ixlk1q0SY_A</i></a><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Harry</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Fárasztó reggel. Akadékoskodva nyitom ki a szemem és fordulok a másik oldalamra, míg felnyögök a szemembe szökő éles fények miatt. Természetesen este hulla fáradt voltam, így nem figyeltem az a féle formaságokra, mint behúzni a függönyt. Az égő érzés azonnal azt eredményezte, hogy visszacsuktam a szemeimet. Nem voltam felkészülve erre a biológiai támadásra korán reggel. Még halványan rémlett a tegnap estéből, hogy rohadtul nem egyedül jöttem fel a lakásomra, de most határozottan magányosan feküdtem az ágyamban. Sheera sehol sem volt és a ruháit sem láttam a szoba egyik pontjában sem, ahova tegnap este elhajítottam a darabokat a testéről. A telefonomhoz nyúltam, ami a párnám alatt pihent a fejem alatt. Semmi, az ég világon semmi. Hol a tökömben lehet? Aztán derengeni kezdett, hogy ma próbája van reggel Louis-ékkal. Bizonyára nem akart felkelteni, amikor elment, de akkor is rosszul esett, hogy egyedül kellett felébrednem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb kísérletet tettem a felkelésre, de csak annyit értem el, hogy most a másik oldalamon feküdtem és a kezem kezdett elzsibbadni a testtartásom miatt. Lefordultam a kezemről és a plafont kezdtem el bámulni unalmamban. Végig néztem magamon és konstatáltam, hogy tejesen meztelenül fekszem az ágyban. Ilyen sem volt még soha velem, hogy nem vettem volna vissza legalább a bokszeremet, de minden jel arra utal, hogy egyből elaludtam, ahogy befejeztük a szokásos ágytornánkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kemény húsz perc elteltével sikerült annyit elérnem magamnál, hogy felüljek az ágyban és a lábam érintse a padlót. De továbbra sem mozdultam, konkrétan úgy éreztem magam, mint akit tarkón basztak. A fejem lüktetett és a robbanáspont közelében volt. A telefonom csörögni kezdett mellettem, így felvettem és a kijelzőre pillantottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazz. - szólt bele Liam a telefonba, csak úgy szokásosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mond. - nyögtem fel és visszahanyatlottam az ágyra. Komolyan nem fogok ma elkészülni, ez már biztos.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor jössz? - tette fel a kérdését, amit mindig akkor szokott, ha valami nem igazán stimmel odabent.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikorra menjek kedves Liam?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjuk úgy öt perccel ezelőtt. - humorban rendben vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kivitelezhető.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor próbálkozz. Van egy kis számviteli problémánk, amihez feltétlenül kellesz. - de utáltam, ha ez a szó hagyta el valamelyikük száját, össze ugrott tőle a gyomrom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, indulok, addig rakjátok össze. - sóhajtottam fel, majd egyszerűen letettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felültem az ágyban és kényszerítve magam, azonnal fel is álltam. Most már nem volt időm baszakodni, így a szekrényemhez léptem és kivettem belőle az egyik fekete öltönyömet. Gyors zuhanyzás után, magamra vettem az ingemet és közép tájékig begomboltam, majd magamra kaptam a zakót is és kiléptem a hálóból. Végig mentem a folyosón, le a lépcsőn a nappaliig. Magamhoz vettem a pénztárcám és a kocsi kulcsomat és már a garázsban is voltam, hogy kigurulhassak az udvarra. Bevágtam magam a Range Rover kormánya mögé és kitolattam a garázsból, végig az udvaron, majd ki az utcára, ahol rögtön besoroltam a forgalomba és elindultam a Hell felé, ami talán most tényleg a pokolt fogja tartogatni nekem. Utáltam, ha a pénzel volt gond, főleg, hogy mostanában különösen sokszor fordult elő, hogy valami nem volt kerek és egész.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rekord sebesség alatt értem el a klubot, ami a forgalomnak volt köszönhető. Meg is voltam lepődve, hogy tíz órakor nem volt dugó, mint általában. Leparkoltam a szokásos helyemre és beállítottam a motort. Ahogy beléptem az a káosz fogadott, amire számítottam egy ilyen helyzetben. Liam és Niall elég hangos eszmecserét folytattak, ami az anyagi helyzetre volt kihegyezve. Mind a ketten felém kapták a fejüket és azonnal elhallgattak, ahogy tudatosult bennük a jelenlétem. Nem tudnám megmondani, hogy miért volt ez, de a jelenlétem mindig ezt eredményezte. Talán kissé tartottak tőlem vagy féltek. De jó, hogy a rangom meg volt a körükben, tudták, hogy hol a helyük, tudták, hogy miként beszéljenek velem, akkor is, ha a barátaim voltak. A munkában nem volt barátság, itt a profizmus volt a jellemző és az elvárható minimum.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mi a gond?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyik számla sem stimmel. - tolta az orrom elé Niall az eheti ital rendelés számlázását.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valóban, ez sokkal több, mint amiben megállapodtunk az új beszállítóval. - forgattam a kezemben a zöld kopír lapot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, hogy miért, de a bevétel alig fedezi a kiadásainkat. Nem megy jól a klub Harry. - utáltam ezt hallani, főleg a szezon közepén. Ilyenkor mindennek flottul kellene menni-e, nem pont ellenkezőleg és a csőd szélén állni. Na jó, kissé túloztam, azért ott még nem tartunk és nem is fogom engedni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hányan voltak az elmúlt hónapban? - tettem fel a kérdést Liamnek, aki ezt a feladatot is betölti, nem csak a DJ szerepét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kevesebben, mint ezren. - vonta fel a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bassza meg, mi a gond? Ugyan úgy reklámozzuk a klubbot, mint eddig. Kezdek megőrülni. - sóhajtottam fel és az idegesség alapvető levezetéseként a hajamba szántottam, míg teljesen tönkre nem tettem a mozdulat ismételgetésével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért nem megoldhatatlan a helyzet, talán csak egy kis újítás kell nekünk és a klubnak is. - szólt közbe Niall, mire mind a ketten Liammel rá figyeltünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mesélj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A múltkor Sheera nagyon nagy sikert aratott, sokkal több volt a bevétel azon az egy estén, mint egy hét alatt, így szerintem be kéne őt vonni huzamosabb ideig, hogy táncoljon. Imádták őt. - Niall szinte ragyogó arccal mesélte el a meglátását.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fog menni, leszögezte, hogy csak egyszer és nem többször. - nyögtem fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, csak tudsz rá hatni valahogy, hisz a nőd, nem? - Niall elég piszkos fantáziája, ahogy látom szárnyra kapott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végül is, nem veszíthetek. - vontam vállat mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, ez az a Harry, akit ismerek. - csapott a kezembe Liam és olyan fejet vágott, mint aki most talált egy millió dollárt legalább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, munkára, intézzétek a dolgotokat, én pedig teszem az enyémet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Nialltől kapott papírok felett görnyedek és a megoldást próbálom kitalálni. Valami hibát keresek, elszámolást, bármit, ami révén kijavítható a hiba, de eddig semmi. Kezdem azt hinni, hogy a szállító direkt a jóval magasabb számokkal számolt, mint amiben megállapodtam vele. Valami rohadtul nem stimmel mostanában, nagyon remélem, hogy ez a sok dolog, csak véletlen és nem akar senki sem keresztbe tenni nekem. Volt már rá példa, hogy a konkurens cég ásta alá a klubot, amit akkor, majd nem be is kellett zárnunk, csak szerencsém volt, hogy időben kitaláltam a B tervemet, amit azóta is folytatunk, teljes titokban. Ezért sem akarom túlzottan, hogy Sheera állandó táncossá váljon, mert rizikós lenne a lebukásom és tudom, hogy, ha ez napvilágot lát előtte, akkor nekem lőttek. Biztos, hogy nem akarna látni többé, főleg, ha valaki benyögné neki, hogy benne van a VIP árban, hogy lefekszel velem. Örökre meg gyűlölne és teljes joggal tenné, hisz undorító vagyok, de kell a pénz, ebből élek, ha tetszik nekem, ha nem. Nem tehetek semmit, csak rejthetem előle és imádkozok, hogy ne derüljön a piszkos kis titkomra fény.</div>
<div style="text-align: justify;">
Majdnem szívbajt kaptam, amikor az ajtóm kivágódott és a mellette lévő falnak csapódott, amitől az egész iroda zengeni kezdett. Természetes, hogy Molly volt az.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez most már törvényszerű lesz? – kérdezte magából kikelve Molly, aki áthajolt az asztalom fölött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? Kicsim azt is közöld, hogy mi a gondod, nem fejlesztettem még ki a gondolatolvasás képességét, de erősen gondolkozom rajta. – néztem fel arról a rengeteg számláról, ami előttem hevert és, amik kurvára nem stimmeltek, túl sok volt a kiadás, semmi haszon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Arról beszélek, hogy ismét Sheera táncolhatja a szólót. – csípőre tette a kezét, ezzel megváltoztatva a testtartását teljesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Törött bokával képzelted el a táncot vagy mi? Egyébként, honnan tudsz te arról, hogy ismét ő táncolna helyetted, ha elvállalja egyáltalán. – húztam fel a szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallottalak titeket beszélgetni az előbb és természetesen nem törött bokával szeretnék táncolni, de ha újra táncolhatok, visszakapom, majd a posztomat?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vissza, de most kérlek, hagyj magamra, mert sok a dolgom. – annyira szépen próbáltam hozzá beszélni, amennyire csak telt tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, kössz a semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ide figyelj, ne duzzogj, mert kurvára idegesítesz már. Neked semmi bajod nincs az életben, csak hogy nincs időd kisminkelni magad és nem bassz meg éppen senki. Nem tudsz te semmit a nehéz életről. – nem tudom, hogy miért, de rendesen kiakadtam ez alkalommal rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert aztán neked annyira nehéz volt mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudsz te semmit sem az életemről és arról sem, hogy mennyire volt kemény vagy nehéz. Sok szart át kellett élnem, ahogy Sheerának is a gyereke elvesztését, úgy hogy ne papolj itt nekem, baszd meg. – üvöltöttem vele és konkrétan közel voltam ahhoz, hogy megpofozzam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mi van? – amikor visszakérdezett jöttem rá, hogy kurvára elszóltam magam és elmondtam Sheera legnagyobb titkát és fájdalmát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gratulálok, Harry Styles. Sikeresen elbasztad a kapcsolatodat a nővel, akibe halálosan bele szerettél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. - tiltakoztam rögtön és gondolatban behúztam magamnak egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Határozottan hallottam, amit mondtál. - sétált ismét közelebb és éreztem, hogy ez nagyon sokba fog nekem kerülni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az ára a hallgatásodnak? - kérdeztem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Újabb alkuba bocsátkozol? Érett döntés ez Harry? - ez a válasz kurvára nem tetszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értelmes kereteken belül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Húszezer dollár neked mennyire értelmes keret? - kikerekedett szemekkel hajoltam előre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennyi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól hallottad, holnapra kérem az összeset vagy eljár a szám. - fordult sarkon, én meg meg sem tudtam szólalni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Van bőr a képén az biztos. Bár fogalmam sincs, hogy honnan fogok összeszedni húszezret egy nap alatt. Van annyim a számlámon, de biztos, hogy nem fogok neki onnan adni, sőt sehonnan sem. Meglátja kivel szórakozik ez a ribanc. Örökre megtanulja a nevem, ha végzek vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este már otthon ültem, amikor rettentő vágyat éreztem arra, hogy kielégüljek, így tárcsáztam Shee számát, hogy ez által szerezzek mindkettőnknek maradéktalan örömet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Baby. - köszöntem bele a vonalba, amikor felvette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Harry. Kicsit késő van, nem gondolod? - tette fel kérdését és a hangszínéből megmondtam, hogy nincs jó kedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mihez van késő?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenhez, épp aludni készültem. - ásított bele a telefonba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor ne tedd, inkább gyere át hozzám. - annyira vágytam a testére jelen pillanatban, hogy kezdett fájdalmassá válni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudok Harry, holnap korán reggel indulunk Los Angelesbe az országos versenyre. - hadarta el a mondandóját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne csináld már Shee. - nyögtem fel és már tudtam, hogy az eltervezett estém nem fog bekövetkezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom Harry, de ki kell magamat aludnom és tudom, ha nálad lennénk, akkor az alvás lenni a legutolsó dolgunk. - tényleg csalódott volt a hangja, amiért nem lehet velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek következtetés. Rendben, akkor pihenj és jó versenyt nektek, ügyesek lesztek. - most rajtam volt az ásítás.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen baby? - eléggé izgatott volt a hangja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érsz rá holnap, hogy megnézz? - meglepett, hogy azt akarta ott legyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baby sajnos nem, akad egy kis pénzügyi balhé a klubban és azt muszáj helyre hoznom minél előbb. - igazából inkább megnéztem volna a fellépését, minthogy a pénzen agyaljak egész nap.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, értem. Akkor majd beszélünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. - kértem bocsánatot, mert tudtam, hogy csalódott, hallottam a hangján.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekes. Jó éjt Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó éjt Shee, szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is. - válaszolt, majd bontotta a vonalat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Képtelen voltam aludni, csak a csalódott hangja járt a fejemben, újra és újra hallottam. De sajnos nem tudok mit tenni, muszáj holnap dolgoznom vagy komoly bajok lesznek. És ami még inkább aggasztott, a hatalmas pofám és az elhangzott szavaim, ha ez Sheera fülébe jut, nekem annyi. Örökre kisétál az életemből és én abba bele halok. </div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-ybqgNYKTub0/VVCO7rIlZyI/AAAAAAAABcs/KDT3lfjtcEg/s1600/b3un3Xjw.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-ybqgNYKTub0/VVCO7rIlZyI/AAAAAAAABcs/KDT3lfjtcEg/s320/b3un3Xjw.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-1029283793142508562.post-90776747356896090572015-05-04T11:37:00.000+02:002015-05-04T12:46:32.333+02:0033. fejezet - First dance in the Hell! +18<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Meghoztam a következő részt, remélem mindenkinek tetszeni fog!</i><br />
<i>Jó olvasást hozzá és várom a véleményeket a részről!</i><br />
<i><br /></i>
<i>A rész zenéje: Selena Gomez - Stars Dance!</i><br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=xmfs19YOWfo"><i>https://www.youtube.com/watch?v=xmfs19YOWfo</i></a><br />
<i><br /></i>
<i>Esther xx</i><br />
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sheera</i></div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Elképesztő volt látni a szemeiben pihenő megbánást. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába, ahogy a karjaiban tartott és gyengéden a hajamat simogatta, mintha bármely pillanatban összetörhetnék érintése alatt. Igaz, hogy felzaklattam magam és még sírva is fakadtam, de Harry reakciója, akkor is rettentő mód meglepett engem. Jól esett az egyébként is megtépázott lelkemnek, hogy türelmesen végig hallgatta a mondandómat, de az azt követő tettei, ha lehet még inkább melegséggel töltötték meg a szívemet, ami túl is csordult jócskán. Ezekben a pillanatokban kezdek rájönni végképp, hogy valóban beleszerettem és ha akarnám sem tudnám mostanra visszavonni ezeket az érzelmeket az irányába. Hosszú-hosszú hónapokig küzdöttem ellene, szó szerint, de ő nem tágított, jött mellettem szüntelen és elérte a lehetetlent, hogy közel engedjem magamhoz. Olyan dolgokba avattam be, amit úgy gondoltam ezidáig, hogy senkinek sem mutatom meg, hogy örökre eltemetem, mert akkor kevésbé lesz kínzó, kevésbé érzem a hiányt, ami minden percben bennem van, azóta, hogy elvesztettem őket. Harrynek azonban sikerült ezt az űrt betölteni-e maradéktalanul. Hálás voltam neki minden egyes percért, amit rám áldozott, akkor is, ha az eszközei, amik a kezében voltak többnyire nem voltak megfelelőek, de ő legalább próbálkozott. Nem adta fel, mert tudta, hogy van bennem valami, meglátta bennem azt a nőt, aki régen voltam. Bármily meglepő ez a bele látás kölcsönös volt kettőnk között, még ha nem is tudtuk ezelőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj. - suttogta ismételten, már számolni is elfelejtettem, hogy hányadik alkalommal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem haragszom Harry. Én akartam elmondani, így nem lenne jogos, ha rád lennék dühös. - vallottam színt neki, mert valóban el akartam mondani, azok után, hogy ő is beavatott a múltjába, ami azzá az érzéketlen tuskóvá változtatta, aki előttem volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de akkor is úgy érzem, hogy kényszerítettelek. - hunyta le szemeit, miközben a szavak elhagyták ajkait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez hülyeség, inkább csókolj meg. - hajoltam hátra, hogy gyönyörű arcára tekinthessek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - húzta fel szemöldökét, így össze ráncolva homlokát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csókolj már meg te hülye. - csattantam fel kissé, majd én tettem meg az első lépést és szétnyílt ajkaira tapasztottam a sajátomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szükségem volt rá, amennyire csak lehetséges közel akartam magamhoz érezni. Mivel tudtam, hogy ez alkalommal nem készült hozzám érni, így átvettem az irányítást, mert akartam őt rettenetesen. Magában hümmögött, amikor az inge gombjaival babráltam, miközben egymást figyeltük. Mosolygott, miközben letoltam kidolgozott felsőtestéről a méregdrága inget. A nyaka formás ívére pillantottam, majd előre hajoltam és forró csókokkal kezdtem bebarangolni a teste minden egyes szabad felületét. Morgott, amikor a kulcscsontjába haraptam, ezzel apró fog nyomokat hagyva bőrében. Kezemmel fokozatosan haladtam lefelé a mellkasától, egészen a nadrágja vonaláig. Párszor végig húztam a mutató ujjam a V-vonalán, majd az övcsatjára tévedt a kezem. Egy valamire nem voltam felkészülve. Egy váratlan pillanatban maga alá fordított és egy kaján mosoly kíséretében engem bámult szüntelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Pokolian beindultam rád. - lángoló szemei csakugyan szavait tükrözték.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A tiéd vagyok. - ziháltam a vágytól, amikor erőteljesen ellenem nyomta a csípőjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az enyém vagy. - rántott fel, majd az ágy támlájának szegezett, míg a felsőm kezei áldozatául esett. Döbbenten néztem az agyagot, ami immár több darabban pihent szakértő kezeiben. Ezek után csoda volt az ép gondolatok megléte. Olyan tempóban szabadított meg a ruháimtól, hogy alig bírtam követni tetteit. Nem volt gondom a sietségével, mivel én is alig vártam, hogy végre annyira közel legyen hozzám, ami emberileg csak lehetséges. Teljesen meztelenül feküdt rajtam, majd felemelkedett és végig nézett a testemen. Beszívta alsó ajkát, mielőtt utoljára kierőltetett magából egy mondatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Készen állsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Teljesen. - nyögtem fel a választ, amikor nem várt rám, csak belém temette magát. Nem hittem, hogy lehetséges, de minden sokkal intenzívebb volt, mint valaha. Harryt sosem gondoltam unalmasnak semmilyen téren, de egy biztos, a szex terén kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Sosem találkoztam senkivel, akiben csak negyed annyi tűz lett volna, mint benne. Feledhetetlen élmény volt minden alkalom, mikor együtt voltunk. Ezért értettem azt a mértékű rajongást, amit a nők és különösen Molly érzett iránta. Sajnos volt egy sajátos vonzereje, amit nem félt kihasználni. Velem azonban sosem bánt úgy. Igen, játszott velem is, de ez a dolog kezdettől fogva más volt közöttünk, nagyon más. </div>
<div style="text-align: justify;">
Minden elsötétült, ahogy fokozta a már így is intenzívre kialakított tempóját. Feje a fülem mellett helyezkedett el, így minden egyes nyögését hallottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyomd ellenem magad. - suttogta és tökéletesen tudtam, hogy mit akar ezzel. Tettem, amit mondott és mozgatni kezdtem a csípőmet abban a ritmusban, amiben ő tolta nekem magát. A csípőnk összetalálkozott és kissé még fájt is, de ez csak jobban beindított mindkettőnket. Alig értünk össze párszor és az ismerős érzés újra hatalmába kerített. Láttam Harryn, hogy ahogy a falaim a péniszére záródtak megremeg az arca és minden izma megfeszül, ahogy őt is elérte az orgazmus. Lökései ennek fényében lustábbak és lassabbak lettek. Pár perc múlva teljesen kihúzódott belőlem és levegőért kapkodva feküdt le mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszd ki. - zihálta, míg felé fordultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A számból vetted ki a szót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Siess már. - hadartam, ahogy magamra rángattam a nadrágomat. A tegnapi akciónk annyira sikeresnek bizonyult, hogy sikerült elaludnunk és alig maradt negyed óránk beérni a Hellbe, ahol próbát kell ma tartanom a táncosoknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az én klubom, nem fogok rohanni. - vonta meg a vállát nemtörődöm módon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nekem ott kell lennem időben. - világosítottam fel, mintha nem lenne vele tisztában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd szólok a főnöködnek, hogy miattam késtél. - ölelte át a derekam, majd gyengéden megcsókolt a reggel folyamán most először.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyázz, mert eléggé szigorú egy pasas.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megbirkózom vele. - kacsintott rám, majd a zakóját is magára véve, sétált ki a hálóból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pont időben értünk be a Hellbe, így nem kellett magyarázkodnom a lányoknak, hogy miért késtem. <i>Eléggé hülyén venné ki magát, ha benyögném, hogy bocsi, de tegnap sokáig szexeltem Harryvel és elaludtunk. Bizonyára nem lenne túl tanácsos a valósággal magyarázkodnom.</i> Liam és Niall épp a pult mögött babráltak valamit, majd ahogy észre vették Harryt, nagy hanggal egyszerre kezdtek hozzá beszélni. Fél füllel még hallottam, hogy az új beszállító beszélni akar, majd Harryvel a szerződés miatt és meg kellene beszélniük, hogy mibe mennek bele és mibe nem. Mivel a lányokkal kellett foglalkoznom, így nem hallottam a beszélgetés többi részét és egyébként sem volt hozzá semmi közöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok. - köszöntem neki, ahogy melléjük sétáltam a színpadra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Shee. - köszöntek egyöntetűen, kivéve egy valakit, Mollyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor vegyük át még egyszer az egészet, hogy estére tökéletes legyen, de ezúttal már arra a zenére, amire este fogtok táncolni. - mosolyogtam rájuk, majd vártam, hogy mindenki elfoglalja a helyét a kezdéshez. Molly, Jess és Paige álltak elől hárman és a többiek mögöttük. A kialakított sorrendem nem volt véletlen, hisz ők hárman voltak a legjobbak. A zene elindult és mindenki tette a dolgát. Molly és Jess a lábukat emelték a fejük mellé, míg középen Paige a csípőjét ringatta. A szám közepén volt egy helycsere, amikor Molly és Jess egymás mellett elhaladva a másik oldalra kerülnek. Arra, ami következett egyáltalán nem számítottam. Jess egy csípő mozdulattal kibillentette az egyen súlyából Mollyt, aki gond nélkül zuhant le a színpadról, mivel a szélén kellett elsétálnia. Azonnal leállítottam a zenét és lerohantam a színpadról, hogy megnézzem nem esett-e baja Mollynak. Nem kedveltem őt, de amikor mellé értem és láttam, hogy milyen képpel szorongatja a lábát, tudtam, hogy kurva nagy gáz van. Egyértelmű volt, hogy hatalmas fájdalmai vannak. Harry egy szempillantás alatt termett mellettem, mielőtt bármit kérdezhettem volna Mollytól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi volt ez? - kérdezett rá Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jess lelökött a színpadról. - válaszolta Molly azonnal, nem hezitált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jess. - kiáltotta el magát Harry és várta, hogy a lány megjelenjen mellette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te lökted le? - kérdezte meg és láttam rajta, hogy kétségei vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én ugyan nem, béna és egyszerűen mellé lépett. - hazudott Jess, mire azon tanakodtam, hogy elmondjam az igazat, hogy láttam az egészet vagy legyek olyan gonosz, mint Molly és tegyek neki keresztbe? <i>Csak egy gond volt, hogy sosem süllyednék le a szintjére</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry. - szólaltam meg, mire rám vezette tekintetét és várta, hogy mit akarok közölni. - Jess valóban lelökte, láttam az egészet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - csodálkozott el, majd mérgesen Jessre meredt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazudik. - kiáltott fel Jess, majd mutogatni kezdett. - Mind a ketten hazudnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye te sem hiszed el, amit mondasz? - kérdezte meg Harry, majd folytatta. - Mindenki tudja, hogy Sheera és Molly nem jönnek ki egymással, így nem kérdés, hogy igazat mondanak veled kapcsolatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leszarom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tenném, az esti előadásból ki vagy tiltva. - csattant fel Harry. - És majd, ha úgy látom, újra felléphetsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jess füstölögve rohant el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de akkor most mit fogunk csinálni? - kérdeztem rá, mert erre egyáltalán nem voltunk felkészülve. Harry köztem és Molly között váltogatta a tekintetét, még mindig a lány bokáját szorongatta. Forgatta, nézte, de semmivel sem lett jobb, mint tíz perce, sőt sokkal rosszabb látványt nyújtott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem van egy ötletem. - nézett fel rám és már a szeme állásából megmondtam, hogy valami képtelen ötlete támadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, ne kímélj. - szóltam, de előre féltem a még ki nem mondott szavaitól. Lemerném fogadni, hogy egy kicsit sem fog tetszeni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Táncold el te a szóló táncot ma este. - emelkedett fel hozzám és a kezébe fogta mindkét kezemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Dehogy fogok én táncolni Harry. Megbeszéltük ezt. - ráztam a fejem nemlegességemet nyomatékosítva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek baby, csak te jöhetsz szóba. Senki másnak nem tanítottad be ezt a számot. - tovább kérlelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi bajom, én fogok táncolni. - emelkedett a lábára Molly, de nem tudott rendesen ráállni a sérült bokájára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne hülyéskedj, egyértelmű, hogy nem fogsz tudni fellépni. Nézz a bokádra, kétszer akkora, mint a normális. - Harrynek igaza volt, így nem lehet rendesen mozogni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán igazad van. - ismerte be Molly, amikor felszisszent a lábára ereszkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheera kérlek. Nagy súlya van a ma estének.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, de ez az első és utolsó alkalom. - szögeztem le. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Te vagy a legjobb baby. - ölelt magához, majd hevesen megcsókolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Muszáj voltam felhívni Louist, hogy ma nem tudok részt venni a próbánkon a kialakult program változás miatt. A fülemhez emeltem a készüléket és vártam, hogy felvegye, ami negyedik csörgésre be is következett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Red. - köszönt bele a telefonba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Lou, akadt egy kis problémám. - kezdtem bele.ű</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miféle?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Be kell ugranom este az egyik táncos helyett, mert kiment a bokája, így nem tudok ma részt venni a próbánkon. - hadartam el neki a lényeget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mii van? - csattant fel elhúzva a szavakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most miért vagy kiakadva? - kérdeztem vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt még megkérdezed? Tudom, hogy folyamatosan lemondod a próbáidat a tanítványaiddal, de az már pofátlanság, hogy a csapatunkét is lemondod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tehetek róla, muszáj segítenem Harrynek. - nem tetszett, hogy ennyire kioktató velem szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, persze Harry. Nem veszed észre, hogy az orrodnál fogva vezet téged? És mi lett azzal, hogy nem akarsz neki táncolni? - fakadt ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez, csak egy egyszeri alkalom, de nem fogok neked magyarázkodni, cseszd meg. - kiáltottam fel, majd dühömben rá nyomtam azt a kibaszott vonalat. <i>Nem az apám, hogy kioktasson.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A színpadon álltam és arra vártam, hogy a függöny elhúzódjon előttem. Nem tudom, hogy miért, de ez alkalommal úrrá lett rajtam a szorongás. Megugrottam, amikor egy kéz simult a derekamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csodás leszel, semmi okod az aggodalomra. - ölelt át hátulról Harry, majd a nyakamba fúrta arcát. Göndör tincsei csiklandozták a bőrömet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod, hogy aggódom? - kérdeztem vissza, hisz jó ideje nem is beszéltem vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ismerlek már annyira, hogy tudjam. Egyébként meg beszívod az ajkad, ha zavar valami vagy, ha vágytól égsz, de mivel most ez az opció nem áll fent, hisz nem értem hozzád órák óta, így az első lehetőség a nyerő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elképesztő vagy. - fordultam meg és hevesen megcsókoltam őt, mert egyértelműen megérdemelte ez alkalommal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. - fordult meg, de mielőtt elmehetett volna, még utána szóltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm? - fordult meg a tengelye körül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek. - suttogtam halkan, ugyan is féltem, hogy mit fog reagálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Először, csak nézett és semmit sem tudtam kivenni az érzelmeiből, majd elindult felém és a kezébe vette az arcomat, majd olyan hévvel nyomta nekem telt ajkait, hogy majdnem ledöntött a lábamról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is, el sem tudod képzelni, hogy mennyire.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez jó taktikának bizonyult, ugyan is, ahogy kiléptem semmi félelem nem maradt bennem. A lassabb ütemű zene felcsendült, majd elkezdtem a lépéseket, amik zsigerből jöttek. Reménykedtem, hogy mindenkinek tetszeni fognak, mivel egyértelműen más stílust képviseltem, mint amihez hozzá voltak szokva. A zene nem volt épp hip-hop-os, így a koreográfia sem nevezhető annak, de nem volt a megszokott Hell-es vonaglás. Voltak benne csípő mozdulatok, keverés és kihívóbb lépések, de azon felül egyértelműen művészibb volt, mint a korábbiak. Az utolsó forgást is letáncoltam, majd lihegve álltam a közönség előtt, ahogy a zene utolsó momentuma is elhalt. <i>Vártam, vártam és vártam.</i> Kínzó másodpercek voltak, míg a közönség őrült módjára kezdett el tapsolni. Nem hallottam még ehhez fogható vihart. Mosolyogtam a közönségre és az engem megvilágító lámpa fényében kiszúrtam Harryt, aki hevesen tapsolt a színpad előtt. A mosolya minden pénzt megért. Tudtam, éreztem, hogy büszke rám. Ezért imádtam ezt csinálni, az elismerő tekintetekért. Féltem a Hellben való tánctól, de be kell látnom, hogy pokolian élveztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Megfogott magának.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-ITM_EjhXSg4/VUc9V5P7JSI/AAAAAAAABaw/386I5nC688o/s1600/tumblr_mb125v3vj41qhn78bo8_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="183" src="http://3.bp.blogspot.com/-ITM_EjhXSg4/VUc9V5P7JSI/AAAAAAAABaw/386I5nC688o/s400/tumblr_mb125v3vj41qhn78bo8_500.gif" width="400" /></a></div>
<i><br /></i></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06784681148485292123noreply@blogger.com11