2016. július 20., szerda

2/06 - Bitter truth.

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem sokan vártátok már.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeket!

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


- Ne hívogass már. - egy egyszerű mozdulattal hajítottam a mobilomat az ágyamra, mivel szűnni nem akaró csörgésbe kezdett Ford miatt. A tegnap esti kirohanásom óta egyfolytában hívogat. Kezdtem kikészülni tőle. Nem akartam a történtekkel foglalkozni, sőt még csak gondolni sem rá, de ő nem hagyta egy percig sem, hogy elfelejtsem.
- Ki ne hívogasson? - állt meg Nola az ajtóm előtt.
- Senki, nem érdekes. - vontam meg a vállamat. Nem lehettem túl meggyőző, mert besétált a szobámba és az arcomat kezdte vizsgálni.
- Sheera mást akarj átverni, ne engem. Az arcodra van írva, hogy valami, vagy valaki nagyon felidegesített. - miért van olyan érzésem, hogy pontosan tudja, ki az a személy, akivel most nagyon nem akarok beszélni?
- Nola tényleg nem érdekes. - biztos, hogy nem fogom neki elmondani, hogy smároltam a főnökünkkel.
- Ha te mondod, de ha esetleg mégiscsak érdekes lesz a dolog, akkor remélem elmondod nekem.
- Feltétlen.
Még el sem hagyta a szobámat, amikor a telefon újra csörögni kezdett, de ezúttal egy számomra ismeretlen számsort írt ki. Ki lehet az? Mire mindezt végig gondoltam a gyomrom máris szaltózott és totális idegesség áradt szét a tagjaimban. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy ilyen hamar lebuktam és Harry keres.
- Igen, tessék? - vettem erőt magamon és felvettem a telefont.
- Nagyon meggyőző Shee, de legközelebb jobban torzítsd el a hangodat. - hallottam meg Louis szokásos nevetését a másik oldalon és szinte azonnal fordult a kedvem és napok óta először éreztem igazán jól magamat.
- Louis jó hallani a hangodat. Mi a helyzet otthon? - lassan az ajtóhoz sétáltam és becsuktam azt, hogy Nola ne hallhasson semmit a lefolytatott beszélgetésből.
- Semmi különös drágám, a csapat kissé ledöbbent, hogy itt hagytál minket, de átvettem az irányítást és a próbák zavartalanul folynak tovább. Ja és képzeld Perrie és Zayn újra együtt vannak. 
- Tényleg? Ez jó hír, örülök neki. - a következő kérdésemet félve tettem fel. - És vele mi van?
- Nem fogok neked hazudni. - sóhajtott fel, mielőtt folytatta volna. - Szörnyen van. Azóta minden nap eljön hozzám és órákat beszélgetünk. Mindent elmesélt, hogy miket tett és te miért hagytad el. Azt mondta teljesen megérti, hogy ezt tetted, de nagyon hiányzol neki Sheera. Tényleg szeret téged.
Azonnal végig folytak a könnyek az arcomon, akkor is, ha eszem ágában sem volt utat engedni nekik, megtették maguktól. Én sem szűntem meg szeretni őt, de képtelen voltam többé vele lenni.
- Tudom Louis, de nekem ez már nem ment volna.
- Tisztában vagyok vele, de nem tudom, hogy meddig fogom tudni visszatartani, nagyon meg akar találni és, ha engem kérdezel, akkor tiszta hülyeségeket csinál.
- Miről beszélsz?
- Lehet, hogy ezt nem kéne elmondanom.
- Mondd már. - kiabáltam rá.
- Jól van. Mollyval vigasztalódik. - nem akartam hinni a fülemben. Azt mondta Molly? Az a Molly, aki tönkretette a kapcsolatunkat? Tényleg?
- Mollyval?
- Jól vagy?
- Szerinted jól vagyok Lou? Bár mire is számítottam, hiszen Harryről van szó. Csak tudod egy valamit nem értek. Miért Mollyval? Mikor minden gondunk tőle eredt.
- Ezt én sem értem, de nem gondolkozik tisztán és nem is cselekszik helyesen mióta elmentél. Nem érdekli semmi más, csak a munka, a nők, meg a pia. - tudtam mire gondol a pia szóval.
- Harry iszik? - nem tudtam elképzelni, hogy valóban részegre igya magát.
- Nem is keveset.
- Jól elcsesztem. - sóhajtottam fel.
- Nem a te hibád Sheera, hogy csak így tudja feldolgozni, majd lenyugszik.
- Te is tudod, hogy ez miattam van és addig nem lesz jobban, míg meg nem talál.
- Ne rágd ezen magad. Most mennem kell, később még beszélünk.
- Rendben. Szia Louis.


* * *


A délután folyamán, csak a kanapén ültem és a tv-t bámultam, annak ellenére is, hogy nem igazán fogtam fel belőle semmit sem. Folyton Harry és a hülye kis Molly járt a fejemben. Hogy lehet ekkora hülye megint? Az a nő tönkretette az életét és mégis újra vele van? Én meg mi a szarért vagyok rá féltékeny? Ezernyi kérdés, amire nem kaphatom meg a választ többé, mert én döntöttem így. Én döntöttem azt, hogy ide jövök és hátra hagyom őt.
- Sheera? - jelent meg előttem Nola.
- Igen?
- Mit szólnál, ha kicsit átalakítanám a hajadat? - félve tette fel a kérdését. Ennyire félelmetes vagyok?
- Mi a bajod a hajammal?
- Semmi, csak gondoltam jót tenne egy kis változás, valahogy úgy érzem, hogy ez már nem illik hozzád, annyira, mint régen.
- Igazad lehet. - fogtam a kezembe a hosszú vörös tincseket és vizslatni kezdtem azokat. - Mire gondoltál?
- Mit szólnál egy vállig érő, szőke hajhoz?
- Benne vagyok. - valóban tetszett az ötlet.
- Remek, akkor gyere.

Alig egy óra elteltével már a székben ültem és a hajam lassacskán eltűnt, ahogy az olló csattogott. A borotvált részre kapni fogok szőke tincseket hajhosszabbításként, aminek örültem is, mert egy örökkévalóságnak tűnt, mire visszanő. 
- Melyik árnyalat legyen? - hozott oda Nola egy színekkel teli könyvet.
- Hát ez jó sok szín, de szerintem legyen ez. - mutattam rá a 113-as kódú színre.
- Hamvas szőke, én is erre gondoltam.
Pár percre eltűnt, amíg kikeverte a tökéletes árnyalatú festéket, majd vissza is tért és a hajamra kezdte kenegetni. Ez a folyamat eltartott vagy negyven percig. A végeredmény viszont tökéletes lett. Nagyon tetszett az új hajam.
- Lefényképezem. - oda adtam neki a telefonomat, hogy lefotózza a remekművét.
- Elszaladok a mosdóba, ha nem gond.
- Persze, menj csak, balra a második ajtó. - mutatott a szemközti folyosó irányába.
- Köszi. 
Mikor visszatért, láttam, hogy a telefonom még mindig a kezében van.
- Nagyon helyes pasi, ki ő? - fordította felém a képernyőt, amin Harry virított, miközben teli szájjal mosolyog.
- A volt barátom. - mondtam egyszerűen és kikaptam a kezéből a telefont.
- Ne haragudj.
- Semmi gond, de ne is kérd, nem fogok róla többet elmondani.
- Rendben. 

Haza fele csak ő járt a fejemben és ez a hülye egyetlen megmaradt kép róla. Saját magamat sanyargattam azzal, hogy amint haza értünk kinyitottam a régi laptopomat és előkerestem a mappát, amiben a közös képeinket tároltam. Ott volt az összes a lomtárban még, nem töröltem ki onnan is. Mire észbe kaptam már vissza is állítottam a mappát és a képeket nézegettem. Olyan boldognak tűntünk rajta. Miért romlott el minden ilyen hirtelen? Aztán emlékeztettem magam minden szörnyűségre, főként a legnagyobb okra, amiért elhagytam. A klub kétes ügyeire, a táncosokkal, akik a vendégekkel még szexre is képesek voltak a több pénz reményében. Undorító. De Harry, akkor is hiányzott, ha egy szemét alak volt, de nem tudtam mit tenni, szerettem. Vagy, ami még valószínűbb, még mindig szeretem.
- Sheera. - hallottam meg Nola kopogását. - Spencer van itt, gyere téged keres.

Na már csak ez hiányzott. Csodálatos.





2016. július 3., vasárnap

02/05. - Ford!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Mi a frászt művelek? Itt ülök egy férfival szemben, aki ráadásul a főnököm és le sem tudom venni az ajkairól a szememet. Lehet a bor hatása, de ha lehet csak még inkább bejön nekem és elöntenek az erotikus gondolatok vele kapcsolatban. Mit művelsz? Üvölt a hang a fejemben, de leállítom. Nő vagyok és egy nőnek vannak szükségletei. Csak iszom szavait, míg haza felé vezet és folyamatosan jár a szája.
- Tudod nagyon jól éreztem magamat ma este. - fordult felém és a mosolya arról árulkodik, hogy reménykedik a folytatásban.
- Én is, be kell vallanom.
- Örülök neki Sheera. Remélem nem fogod félre érteni, de a kis beszélgetésünk, csak olaj volt a tűzre. Még többet akarok rólad tudni. - már a ház előtt álltunk, így könnyedén tudta a combomra futtatni tenyerét.
- Mire gondolsz?
- Állíts le, ha valami túl sok, vagy, ha nem úgy állsz hozzám, ahogy én hozzád. - ekkor már a szoknyám vonalát tűrte fel és lassan haladt a combom belső felén felfelé. Akaratlanul is belenyögtem, amikor a keze becsusszant a bugyimba. Szakértő ujjai belém is csusszantak és ki-be pumpáltak.

Mi a szar volt ez? Az éjszaka közepén riadtam fel és el sem hittem, hogy most volt erotikus álmom a főnökömmel. Ilyen a valóságban sosem fog megtörténni. Kezeskedem róla.
Ezek után álmatlanul forgolódtam az ágyamban és arra próbáltam rájönni, hogy mi legyen. Mit kezdjek a helyzettel? Az tény, hogy nagyon jó pasi és tetszik is nekem, de ő a főnököm, vagy ügynököm, vagy mi a szar és ezáltal semmi sem lehet közöttünk. Hiába akartam magamnak bebeszélni, hogy csak ez tart vissza, tudtam, hogy hazugság. Ő volt a legnagyobb oka a távol maradásomnak. Hiába hagytam ott, nem szűntem meg szeretni őt. Csak az tett erőssé, hogy nem volt a közelemben, hogy nem kellett szembe néznem vele. Elgyengültem volna, ha meglátom, talán meg is bocsájtottam volna neki, akkor is, ha az eszem pont az ellenkezőjét hangoztatta is a fejemben. Bár lehet, hogy pont ez a szerelem és felejteni akarás visz majd rá arra, hogy közel engedjek magamhoz egy máik férfit. Mert abban biztos voltam, hogy el kell őt felejtenem minél előbb, amilyen gyorsan csak lehet.

Mivel az alvás valóban lehetetlennek tűnt mostanra, ismét bekapcsoltam a mac-et és a csatolt fájl összes pontját alaposan átnéztem.

Hétfő
10:30 Media Corporation, találkozó Spencer Ford-dal. Hát persze.

Kedd
9:00 Hills tánciskola, próba. Miféle próba?

Szerda 
Pihenőnap

Csütörtök
12:00 Ebéd Spencer Forddal

Péntek
21:00 Bolwood gála

Miféle beosztás ez? Semmi értelme nincsen. Alig van 1-1 találkozó vagy tennivaló egy nap. Bár sejtettem, hogy ez csak a kezdet, amíg nem találok valami munkát Spencer segítségével.
- Kopp-kopp. - egy hang szakított ki a kábulatomból, ami az ajtó irányából hangzott fel.
- Gyere be. - fordultam felé.
- Mit nézegetsz?
- Csak a beosztást. - vontam vállat.
- Húzós? - kíváncsiskodott.
- Annak nem mondanám, inkább rendkívül szellős.
- Jó dolgod van, én ki sem látok a munkából. Most is mehetek Spenc-hez fél 9-re valami megbeszélés miatt. 
- Te, hogy kerültél hozzá? - érdeklődtem. Érdekes mód mindent tudni akartam a férfiról, aki a főnököm jelen pillanatban.
- Nem nehéz ki találni, úgy ahogyan te, felfigyelt rám és innentől már érted.
- Mindenkivel ezt csinálja?
- Mondhatni, de ő a legjobb a városban, így nem panaszkodhatunk. Mindenki ismeri és, aki csak meghallja a nevét tudja, hogy érdemes az ő védenceit alkalmazni.
- Ilyen messzire nyúl a keze? - nem hittem el, amiket mond. Ekkora hatalma lenne Fordnak?
- Azt el sem tudod képzelni, hogy mennyire.
- Van sejtésem. - forgattam meg a szemet.
- Na mesélj. - ekkor jöttem rá, hogy túl sokat beszéltem anélkül, hogy gondolkodtam volna.
- Semmi érdekfeszítő, csak az előző főnököm is mondhatni egy nagymenő üzletember volt és mondjuk ki, nem lett jó vége.
- Kavartatok? - majdnem félre nyeltem a vizet, amit időközben magamhoz vettem.
- Isten ments. - hazudtam. - Csak nem jöttünk ki, ő túl sznob volt, míg én, hogy az ő szavaival éljek, túl egyszerű.
- A szemét pöcs. - csattant fel, így rájöttem, hogy ő sem született a gazdagok közé.
- Találó.
- Kitalálom. Minden nőt megkapott akit akart, csak téged nem és ez szúrta a legjobban a csőrét.
Bárcsak ez volna.
- Talált. - nem láttam már értelmét, hogy igazat mondjak.
- Akkor jobb, ha tudod, hogy Spercer sem áll ettől távol.
- Tudom kezelni és honnan veszed, hogy ez a veszély fenyegetne megint?
- Nem vagyok vak, amióta felhozta, hogy hoz egy új embert, csak rólad beszél és lerí róla, hogy pokolian bejössz neki. Rég láttam ennyire izgatottnak egy nő miatt.
- Hát engem nem érdekel. - fordultam el kissé, hogy ne lássa az arcomat teljesen, mert féltem, hogy észreveszi a szavaim ellenkezőjét kiütközni rajta.
- Okos.
- Tudom.
- Rohanok, különben leveszi a fejemet. Hoztam neked is kávét és reggelit, a konyha pulton van.
- Köszönöm, ez kedves tőled.
- Semmiség.


* * *


- Nem teheted minden alkalommal ezt velem. Mit gondolsz meddig bírom még ezt? Nem fogok a végtelenségig megbocsájtani minden hülye lépésedet. - fakadtam ki és már azt sem tudtam, hogy hányadszorra teszem meg.
- Sajnálom. - sütötte le a tekintetét, vagy ezredszerre.
- Sajnálod? - csattantam. - Ennyit tudsz mondani? Hogy sajnálom? Komolyan?
- Mit mondjak? Mit akarsz hallani? - még jobban kiakadtam azon, hogy még ő neki állt feljebb, pedig nem én buktam le az egyik alkalmazottammal megint.
- Azt, hogy megváltozol. - üvöltöttem. - Szajkózod itt nekem, hogy engem akarsz, hogy különleges vagyok, hogy nem találkoztál még ilyen nővel és adjak neked ez esélyt és erre te mit teszel minden adandó alkalommal? Lefekszel Mollyval.
- Nem feküdtem le vele, most. - emelte ki a "most" szót, mintha ez számítana bármit is.
- Miért lényeges ez egyáltalán Harry? Ha nem nyitok rátok a csók közben, bizonyára, most basznád őt az öltözőben. - a hallgatása engem igazolt.
- Sheera figyelj, tudom, hogy idióta vagyok, de amiket neked mondtam mind igazak. Tényleg akarlak magamnak és eszméletlen nőnek tartalak, akire egy percig sem tudom elérni, hogy ne gondoljak nap közben. - üres szavaknak hangoztak, semmi jelentéssel.
- Nem érdekel. Késő Harry, mindent felejtsünk el.


Nyilván bealudtam a kanapén, mivel az álom keserű íze még mindig a számban volt. Az első veszekedéseink egyikének újbóli átélése nem volt éppen felemelő érzés. Zöld szemei még ébrenlétemben is kísértetként telepetek rám és mindenre, amire néztem. Valahogy el kell felejtenem, minél előbb. Nem lesz könnyű, ha még az agyam is játszik velem és visszacsalja őt. A telefonom rezgése volt az a momentum, ami végleg kitörölt az álmot és végre feledésbe merülhetett, ismételten.
Ismeretlen szám.
- Igen?
- Sheera jó hallani a hangodat. - először gondolkodnom kellett hogy ki lehet az, aztán leesett.
- Spencer?
- Pontosan. Csak szólni akartam, hogy kicsit korábban mennék érted, mert estére nekem közbejött valami. Egy óra múlva nálad vagyok, ha nem gond. - az órára pillantva látta, hogy négyet mutat.
- Persze, semmi gond.
- Akkor nemsokára látlak. - ezzel le is tette, én meg az utolsó szavain gondolkoztam. Volt benne valami furcsa, mintha ebben is a próbálkozás lappangott volna, valahol.

Nem volt sok időm gondolkozni azon, hogy mi lehetett ez, mert egy órám volt elkészülni. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, bár kisebb körutazást tettem mire megtaláltam. Alig lettem kész, mire a lift jelzett, hogy valaki érkezik felfelé. Aztán alig fél perc múlva belépett a lakásba, makulátlan öltönyben egy széles mosollyal az arcán. Miért hasonlítod őket össze? Kérdeztem magamtól, amikor Harry alakja ugrott be és akaratom ellenére soroltam az érveket, hogy ő miért dögösebb Fordnál.
Magamat már nem mondhattam ennyire kifinomultban. Egy fekete farmert és egy zöld blúzt viseltem, csinos voltam, de nem elegáns vagy előkelő, ahogy ő.
- Gyönyörű vagy. - bátorkodott adni egy puszit az arcomra.
- Köszönöm, te is jól nézel ki.
- Indulhatunk. - mosolyodott el.
- Persze.
Ismét elfogott az ismerős érzés, amikor beszálltam a kocsijába. Miért kellett ennyire hasonlítania rá?
- Minden rendben van? - fordult felém.
- Minden, csak elgondolkodtam. - vetettem felé egy eléggé hamiskás mosolyt.
- Akkor jó. - válasza még sem tükrözte, hogy hitt nekem. Kissé félelmetes is volt, hogy ilyen hamar átlátott rajtam.
- Hová megyünk?
- Majd meglátod. - minden stimmelt. Kiakasztó.
Egy puccos étterem előtt álltunk meg és már kezdtem sejteni, hogy tényleg alul öltöztem.
- Szólhattál volna, hogy egy elegáns étterembe hozol. - korholtam, ahogy leültünk az asztalunkhoz.
- Ne butáskodj, tökéletes vagy. - vagy elfelejtette a "ide" szót, vagy direkt bókokkal akar rám hatni.
- Nem érzem annak magam, minden vagyok, csak ide való nem.
- Ne becsüld le ennyire magadat Sheera. Ha megengedsz egy megjegyzést tőlem, akkor azt mondanám, hogy lenyűgöző vagy. - kísérteties.
- Ne túlozz.
- Mindenféle túlzás nélkül állítom. - komolyan megőrjített a mosolya.
- Javíts ki, ha tévedek, de te flörtölsz velem.
- Zavar? - hát nem zavartatja magát.
- Őszintén? Igen.
- Mégis miért? Nekem a tegnapi levelinkből az jött le, hogy eléggé vetted a lapot. - komolyan értetlen fejet vágott.
- Komoly kérdés volt?
- Teljesen.
- Az ügynököm vagy.
- És?
- Ugye te sem gondolod, hogy lesz valami közöttünk?
- Sheera másra sem tudok gondolni csak, hogy ne legyen közöttünk semmi. - pofátlan.
- Felejtsd el.
- Vettem a lapot.

Ezek után az este a munkáról szólt és, hogy a jövőhéten miket kell majd csinálnom pontosan. A gáláról is szó esett, ahol persze Spencer kísérője leszek. Aztán indulnia kellett, így pillanatok alatt találtam magam, abban a helyzetben, amiben az álmomban voltunk.
- Köszönöm, hogy eljöttél és jobban megismerhettelek.
- Köszönöm, hogy meghívtál. - de mikor kiszálltam volna, megragadott.
- Reménykedem benne, hogy az étteremben elhangzottakról hamarosan megváltozik a véleményed, mert valóban nem tudom, hogyan foglak kiverni a fejemből. - olyan közel volt, hogy azon kaptam magamat az ajkát bámulom. Ezt ő is észrevehette, mert még közelebb húzódott.
- Próbáld meg.
- Kést szúrsz belém, ez fáj. - tett úgy, mint akinek valóban fájdalmai vannak. - De izgató is.
- Csak ne izgulj.
- Lehetetlen, csak a szádra tudok gondolni, ahogy az enyémhez ér. - ekkor valóban az enyémre tapasztotta az övét és pillanatok alatt csókolózni kezdtünk. Én meg hülye voltam és hagytam, sőt vissza is csókoltam és be kell vallanom, frenetikus csók volt. Sajnos többet akartam ezek után, feléledt a testem az érintésére, de még időben letudtam állítani.
- Fejezd be. - löktem el magamtól. - Ez soha többé nem fog megtörténni.
Kivágódtam a kocsiból és ott hagytam a csodálkozó férfit, aki az egész testemet lángba borította, de még is hiányzott valami. Tudtam, hogy mi az, de magamnak sem akartam bevallani.