2015. április 27., hétfő

32. fejezet - Just be honest!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Kíváncsian várom a véleményeket!

A rész zenéje: One Direction - Little Things
https://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg

Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry



Utol kellett érnem mielőtt túl késő lenne, mielőtt kisétál az életemből. Tudtam mostanra, minden porcikám azt súgta, nem élném túl. Mindennél jobban kellett nekem. 
Mivel én kétszer olyan hosszúakat léptem a magasságomnak köszönhetően, így könnyedén utolértem. Csuklójánál fogva kényszerítettem megállásra, ami egy cseppet sem tetszett neki. Mellkasa előtt keresztezte karjait és rám várt, arra, hogy beszélni kezdjek.
- Tudom, hogy most dühös vagy, mert azt hiszed, hogy hazudtam neked, de nem így van. A megállapodást köztem és Molly között azért nem mondtam el, mert szégyelltem és nem akartam, hogy kiakadj. - hadartam és komplett őrült módjára tartottam magamhoz közel.
- És mit értél el a hallgatással? Pont ott tartunk, nem? - vonta fel bal szemöldökét.
- Igen. Figyelj tudom, hogy hibáztam, de kérlek ne dobd el, ami közöttünk van. - simán le is térdeltem volna, ha az kellett volna neki.
- Harry veled minden annyira zűrös és nem tudom, hogy a részese akarok-e lenni, annak a káosznak, ami körülvesz. - a szívem újra össze szorult, utáltam ezt az érzés és pillanatok alatt az érzelmeim megfordultak és a kimondott szavak dühössé tettek.
- Miért futsz el, miért kell menekülnöd előlem folyton? Mitől félsz? Talán tőlem? A szerelemtől? Mindent megteszek érted és olyanokat érzek, amiket évek óta nem éreztem, mert tettem róla, hogy ne kelljen. Senki más nem tudta felszínre hozni az eltemetett énem, csak is te. Csak neked sikerült. Azt hittem soha többé nem fogok így érezni, de beléd szerettem. Igen, követtem el hibákat, sok ostoba hibát, de tudod mit? Én is, csak ember vagyok.
Lefagyott. Percekig, csak állt velem szemben és egy szó, egy mukkanás sem hagyta el ajkai rabságát. Többször láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de hezitált, aztán elvetette a szavak kimondását és továbbra is némán figyelt engem. Tudtam, hogy megint rám vár, de ez alkalommal én nem szólaltam meg többé. Most én vártam rá, hogy végre őszinte legyen velem.
- Nem félek Harry. - kezdett bele nagy sokára és áldottam az eget, hogy egyáltalán megszólalt.
- Nem? Akkor miért menekülsz, áruld el nekem. Kérlek, csak légy őszinte. - még mindig dühös voltám rá, de kezdett alább hagyni bennem a méreg, ahogy aggodalmas és tétova tekintetébe néztem.
- Mit akarsz hallani?
- Az igazat, csak egy apró részét az életednek. Téged akarlak, ahogy vagy. A rossz és a jó tulajdonságaiddal együtt. A múltaddal és, hogy én magam lehessek a jelened és jövőd. De ehhez te is kellesz, de tisztán érzem, hogy nem vagy benne ebben a kapcsolatban. Még mindig van körülötted egy kibaszott fal, amin nem engedsz átférkőzni bármit is teszek. - fogtam meg a kezeit, ezáltal arra kényszerítve, hogy közelebb lépjen hozzám.
- Harry ez sokkal bonyolultabb. Nem könnyű nekem megbíznom benned, érthető okokból és most nem a Mollys dologra értem. Van valami, amit senki nem tud rólam vagyis csak nagyon kevesek. - hadarta el nekem.
- Pont erről beszélek, az ilyeneket tudni akarom. Ne zárj ki az életedből. Én is elmondtam neked, amit nem akartam, de megbízom benned, így elmondtam. - annyira tudni akartam, hogy mi játszódik le a fejében.
- Oké, de nem most. Órára kell mennem. Holnap este gyere át, majd akkor elmondok mindent. - erőltetett magára egy mosolyt.
- Rendben. Ott leszek. - érdekes volt, hogy nem hajolt közelebb, épp most búcsúztunk el, de nem akart csókot adni. - Várj.
- Mire?
- Erre. - fogtam az arcát a két kezembe és hevesen az ajkaira nyomtam a sajátomat. Éreztem, hogy meglepődött a tettemen, de hamar kapcsolt és átadta magát nekem. Szenvedélyesen csókolóztunk, míg valaki a hátam mögött nem kiabálta a nevemet. Mikor hátra fordultam Liammel találtam magam szemben. 
- Megyek. - csókolta a szavakat a számra.
- Rendben. Shee. - szóltam utána, amikor elindult, de nem tudtam kimondani ismét, hogy szeretem. Bármennyire is akartam, nem ment, hisz tudtam, hogy ő nem érez így irántam.
- Tudom Harry, tudom. Én is. - fordult hátra, majd egyszerűen tovább sétált. Én meg percekig álltam ott, mint egy darab fa. Gyökeret vert a lábam, hisz azt mondta, hogy ő is. Akkor talán mégis szeret engem? 


Bementem Liam után a klub ajtaján, majd vártam, hogy elmondja mi a helyzet. Megfordult és felhúzott szemöldökkel méregetett. Komolyan nem tudtam, hogy mi a baja, de eléggé idegesnek nézett ki.
- Ez így nem lesz jó Harry. - fakadt ki és járkálni kezdett a szűk folyosón.
- Mi? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Ez a Molly dolog, rohadtul idegesít már, hogy folyton utánad szaladgál. Totál hibbant a csaj és bármit megtesz, hogy megszerezzen téged.
- Nem kell túldramatizálni Liam. - legyintek neki.
- Én végül is leszarom a csajt, de egy valamire készülj fel, hogy addig nem fog békén hagyni, míg nem szed szét titeket Sheerával.
- Miről beszélsz? - kezdett bennem ismételten felmenni az a bizonyos pumpa.
- Te tényleg vak vagy haver? Semmi másra nem játszik, csak arra, hogy kitúrja Sheet. - rohadtul idegesítettek Liam szavai.
- Hol van? - tettem fel nyugodtan a kérdést.
- Harry szerintem nem kéne ilyen állapotban beszélni vele.
- Azt kérdeztem hol van, Liam? - ragadtam meg az inge nyakát és a falnak nyomtam.
- Az öltözőben, még mindig. - fojtottan válaszolt, nagy valószínűséggel a nyakán lévő kezem miatt.
Nem válaszoltam semmit, csak az öltöző irányába rohantam, mint egy idióta. Nagyon dühös voltam mostanra. Kivágtam az öltöző ajtaját és azonnal Mollyhoz sétáltam, aki az asztalánál ült és nem úgy nézett ki, mint akit meghatott az előbbi incidens.
- Gyere velem az irodámba, most. - kaptam el a karját és az említett helység felé kezdtem rángatni.
- Elengednéd a karomat végre? - vezette a tekintetét rám.
- Elképesztő vagy Molly. Komolyan, ez most mire volt jó? - járkáltam az irodában, míg a padló recsegett lépteim alatt.
- Mikor fogod fel végre, hogy nem lesz a legjobb barátnőm a csaj, mert ki nem állhatom.
- Nem is akarom ezt, de jó lenne, ha nem ölnétek meg egymást. - forgattam meg a szemeimet.
- Nem ígérek semmit. - vonta meg a vállát, majd elindult kifelé az irodámból, mintha befejeztük volna a beszélgetést.
- Nem fejeztem be. - csattantam fel és ismét a csuklójára zártam hatalmas tenyeremet.
- Befejeznéd ezt? Letéped a karomat Harry. - próbált kiszabadulni, de mindhiába.
- Leszarom. Nem akarom, hogy ez még egyszer előforduljon. Az meg, hogy folytonosan zsarolással akarsz elérni dolgokat undorító. Jegyezd meg, hogy engem, így nem irányíthatsz. Teszek a kis játékaidra Molly, megértetted? - nézett mélyen a szemembe.
- Megértetted, amit mondtam neked?
- Igen, meg.
- Remélem tartod is magad a megbeszéltekhez. - szűrtem a fogaim között, majd löktem rajta egyet, ahogy elengedtem.
- Mi történt kint? - kérdezett rá.
- Hol kint? - kérdeztem vissza.
- Mikor Sheera után rohantál.
- Semmi közöd a kettőnk dolgához, így ne lepődj meg túlzottan, ha nem kötöm az orrodra a magánéletemet. - vontam vállat közömbösen.
- Mikor változtál meg ennyire? - csúszott ki a kérdés a száján.
- Miért változtam volna meg?
- Nem vagy a régi. Mikor érdekelt téged, hogy ki mit gondol rólad, hogy ki haragszik rád?
- Tudod nem ismersz te engem és soha nem is fogsz. Az amit eddig belőlem láttál, csak a felszín volt, amit én akartam, hogy láss. De többé nem akarok semmit tőled, így nem bájolgok, nem érem el, hogy a bugyidban lehessek. - fakadtam ki..
- Hogy te mekkora egy farok vagy. Azt hiszed, hogy bárkivel játszadozhatsz? Mi voltam én neked éveken át? Aztán feltűnik ez a ribanc és egyik napról a másikra lepattintasz, mintha nem lettünk volna évek óta szeretők. - kiabálta az arcomba.
- Ne utálj ennyire feltűnően kicsim. Egyszerűen nem illünk össze. Beismerem, hogy a szex jó volt, de semmi több. Erre nem lehet kapcsolatot építeni, nem gondolod?
- Te sosem akartál velem kapcsolatot. - kezdett teljesen kiborulni.
- Jó meglátás, de ha már így őszintén beszélünk. Te akartál valaha is többet tőlem a pénzemnél?
- Hogy gondolhatod azt, hogy a pénzed kellett valaha is?
- Miért nem így van? Hogy ragyogott a szemed, amikor kaptál tőlem valamit. Ne hazudj nekem.
- Nem fogok neked magyarázkodni, mert nincs miért. De egy valamit ne felejts el, hogy nem vagyok holmi játékszer, tudok dolgokat Styles és ha kell beszélek róla. - fordult sarkon, majd becsapta az irodám ajtaját.


***


Másnap rohadtul elegem volt ebből az egészből, csak az érdekelt, hogy ma végre megbeszélek mindent Sheerával és talán minden jóra fordul közöttünk. Persze nem lehettem teljesen nyugodt, mert ahogy a folyosón sétáltam, hangos kiabálás szűrődött ki az öltözőből. Egyértelmű volt, hogy kik között megy újfent a balhé, felismertem a hangjukat. Idegesen löktem be az öltöző ajtaját. Pont jókor jelentem meg, így még nem tépték ki egymás haját, mint a legutóbbi alkalommal. Láttam, hogy Molly lendíti a kezét, hogy behúzzon Jessnek, így a pillanat tört része alatt értem el hozzájuk és fogtam meg Molly levegőben tartott kezét. Nem hagyhatom, hogy a táncosaim összeverjék egymást. Kurvára elegem van Mollyból. Még egy ballépés és repül. Nem érdekel, ha könyörög, ki lesz rúgva.
- Mindenki kifelé. - üvöltöttem el magam, mire mind kiviharoztak. - Mi a szar volt ez megint?
- Semmi, csak Jess belém kötött, aztán nem tetszett neki, amikor visszaszóltam. - vázolta fel a kialakult helyzetet, amit mondanom sem kell, hogy nem hittem el.
- Beléd kötött? - húztam fel a szemöldökömet.
- Mivel érdemeltem ki azt, hogy sosem hiszel nekem?
- Szerintem ez nem kérdés. - méregettem őt és vártam, hogy végre egy őszinte választ is kapjak.
- Elegem van ebből Harry. - nyafogott szüntelen.
- Miből? - kérdeztem rá.
- Hogy mindig én vagyok a rossz. - hajtotta le a fejét.
- Ezen már késő siránkozni édes. - emeltem fel a fejét az állánál fogva.
- Hagyj békén Harry, csak ne kerülj a szemem elé. - fordította el a fejét.
- Miért? Eddig úgy tudtam, hogy keresed a társaságom. - direkt húztam az agyát, hátha kinyög végre valamit.
- Már nem, nem vagyok rád kíváncsi, csak hagyj elmenni. - próbált elsétálni, de nem hagytam. 
- Mi a bajod?
- Az, hogy szeretlek te idióta. - nem hittem a fülemnek. Az egy dolog, hogy azt akartam legyen őszinte, de erre nem voltam felkészülve. Teljesen lefagytam és az elhangzott szavak súlyát mérlegeltem magamban. - Mit mondtál?
- Nem érdekes, de egyébként jól hallottad, de nem kell vele törődnöd, úgyis tudom, hogy sosem számítottam. - végig folytak a könnyek kisminkelt arcán.
- Mikor jutottunk ide? - tettem fel a kérdést. - Mikor lépted át azt a határt, amit már az elején leszögeztem?
- Most miért kiabálsz velem? - félelemmel tette fel a kérdését.
- Mert egy kicseszett hülye vagy. Meg mondtam az első aktusunk után, hogy nem lesz ebből komolyabb dolog, nem? - néztem rá, de nem válaszolt. - Kérdeztem valamit.
- De. - szipogott, de ez alkalommal nem érdekelt.
- Akkor? Mit vársz? Azt hiszed, ha benyögöd, hogy jaj, Harry szeretlek, attól majd én is így fogok érezni? Hát kurvára nem. Egy alattomos sunyi ribanc vagy, aki örülhet, hogy még itt dolgozik. Esküszöm, ha nem lennél annyira jó a munkádban, már rég munka nélküli lennél. De tudod mit? Utolsó esély, még egy balhé és kirúglak. Fogtad, amit pofázok neked?
- Igen. Harry, csak. - kezdett bele, de félbe szakítottam.
- Nincs semmi Harry. Befejeztük ezt a beszélgetést egyszer, s mindenkorra. Vedd úgy, hogy sosem volt közöttünk semmi és nem akarok még egyszer meghallani semmit erről. Végezd a munkád és ne légy láb alatt. Ja és ha csak egyszer is azt látom, hogy valakivel ugatsz vagy verekedsz, akkor ne is kérdezz semmit, csak sétálj el. - fordultam meg és csoda volt, hogy nem vágtam földhöz a kezemben tartott telefont.
- Harry. - hallottam, hogy zokog, de nem vagyok lelki szemetes láda.
- Ne sírj vagy megpofozlak. Nincs több Harry, csak akkor keress, ha a munkáról van szó. Végeztünk.


Este a csengőre tapadt kézzel álltam Sheera lakása előtt és percek óta vártam, hogy végre kitáruljon az a kicseszett ajtó. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy nem akar velem beszélni és így akar lerázni. Próbáltam hívni is, de nem vette fel a telefont. Szitkozódva sétáltam vissza a lifthez, majd megnyomtam, annak gombját és vártam, hogy megérkezzen. Beszálltam, de az utolsó pillanatban a nevemet hallottam egy nagyon ismerős hangszínben kimondva, majd megjelent kicsiny keze a lift két szárnya között, amitől azok ismét szétváltak. Köpni-nyelni nem tudtam, amikor megragadta a kezem és kihúzott a liftből, ami távozott is nélkülem. A haja csöpögött a nedvességtől és testét is, csak egy rövid törölköző fedte, ami köré volt gondosan csavarva. Meztelen lábbal állt előttem és engem méregetett.
- Ne haragudj, csak pont zuhanyoztam. - állt lábujjhegyre, majd megcsókolt puhán és könnyedén.
- Azt levettem az alul öltözöttségedből. - fogtam meg a törölköző szélét és kissé meghúztam.
- Gyere be, hagyj öltözzek fel.
- Nekem megfelelsz így is. - kacsintottam rá, míg a kezemnél fogva vezetett a lakás belsejébe, ott is a hálójába.
- Rögtön gondoltam.
- Tudod, hogy ez nagyon jó figyelem elterelés, de még mindig emlékszem, hogy miért jöttem ma ide. - leültem az ágyra és őt néztem, ahogy leül a velem szemben lévő fotelbe.
- Jaj Harry. - nyögött fel és keresztezte lábait.
- Nincs Harry, megígérted Sheera. - hajoltam közelebb és megszorítottam az egyik fedetlen térdét.
- Oké, de egy valamit te is ígérj meg nekem. Nem szólsz közbe, elmondok mindent és aztán mérlegelsz és eldöntöd, hogy mit kezdesz a kapott információkkal. - annyira tetszett a határozottsága.
- Rendben, ez fair üzlet. - fordítottam rá a teljes figyelmemet.
- Tudod nincs sok titkom. Nincsenek kétes ügyeim és őrült exek, akik megkeserítenék az életedet, de amim van az annál sokkal, de sokkal súlyosabb és talán őrültebb is. Kezdem az elsővel, ami az egész életemre rányomta a bélyegét. Tudod, nem ismerem a szüleimet. Árvaházban nőttem fel, alig vártam, hogy kikerüljek onnan. Nem szerettem azt a helyet és a nevelő szülőket sem. Mindig tettem róla, hogy ne maradjak egyiknél se túl sokat. Úgy sem szerettek, hisz nem voltam a lányuk, nem voltam senkijük. A házban rendszeresen megvertek, így előbb utóbb eljutottam arra a pontra, hogy vagdostam magam, hisz így én irányíthattam a fájdalmat és nem mások. Tudtam, hogy mikor álljak le. Az egyik este elfajultak a dolgok és az egyik lány a bordáim közé szúrt egy pillangó késsel. Sajnos átszúrta a tüdőmet, így hónapokig voltam kórházban. Míg mentek a napok én gondolkodtam és elhatároztam, hogy többé nem hagyom magam, hogy erősebb leszek mindenkinél. Amikor végre visszamehettem a házba, az a lány, aki megkéselt, eltűnt. Senki nem tudta hol van. Az egyik este össze futottam vele az utcán. Természetesen ismét belém között, de ez alkalommal megleptem. Nem hagytam magam, sőt eltörtem az orrát az egyik ütésemmel. Onnantól kezdve tisztelt engem. Ez után következett a tánc, minden fájdalmamat abban éltem ki, ebbe menekültem és azóta is azt teszem. De ez még mindig semmi sem volt, ahhoz, amit utána kellett átélnem. A tánc által megismertem egy fiút, halálosan szerelmes voltam belé és nagyon naiv. Nem foglalkoztam semmivel, csak vele. Bármit megengedtem neki, amit csak szeretett volna, így esett meg, hogy 17 évesen teherbe estem. Egy percre sem gondoltam, hogy elvetetem és ő sem, mert szeretett engem. Velem maradt volna, ha a dolgok nem fordulnak meg hirtelen. Mint láthatod nincs gyerekem és örökbe sem adtam, érthető okokból. Sajnos a kicsi nem születhetett meg. Három hónapos korában a második vizsgálatom után megállapították, hogy nem ver a szíve. Sokat gondolkozom azon, hogy mi lett volna ha? Mi lenne most velem, ha a pici megszületik? A legfélelmetesebb az egészben, hogy az orvosok szerint velem volt a baj, nem a picivel. Azt mondták, hogy nagy az esélye, hogy minden alkalommal ez történik majd. Lényegében azt állították, hogy nem lehet gyerekem. És még ennél is lehet rosszabb Harry. Sosem tudhatod előre, hogy mit hoz a jövőd. Nem elég, hogy a közös gyerekünket elveszítettem, még őt is. Alig egy évre rá autó balesetben az életét veszítette, amikor egy őrült átment a szembe sávba. Szörnyet halt. Azóta nem akarok magam mellé senkit, nem akarok megszeretni senkit sem, mert nem viselném el a hiányát. Harry, nem viselném el, ha veled valami történne. Nem akarlak téged is elveszíteni. - zokogott fel, majd szinte láttam, ahogy belül még több darabra szakad szét. Azonnal a karjaimba zártam és az ölebe húztam őt, hogy érezze teljes mértékben vele vagyok.
- Istenem, ne haragudj, hogy erőltettem ezt. Nem akartalak felzaklatni Sheera. De figyelj ide rám, nem foglak elhagyni, mindig veled leszek érted? Mert szerelmes vagyok beléd. - csókoltam meg, míg letöröltem lefolyó könnyeit.

Kellett neked az őszinteség Harry? Hát tessék, megkaptad.






2015. április 20., hétfő

31. fejezet - Wrong perspective!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Rendhagyó rész lesz, ugyan is Molly szemszögéből fogjuk látni az eseményeket.
Jó olvasást hozzá!
Kíváncsian várom a véleményeket!

A rész zenéje: One Direction - Illusion
https://www.youtube.com/watch?v=GbNqVNWydZg

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Molly



Újabb kirohanás Sheerától, már meg sem lepődöm. Önelégült mosollyal figyeltem, ahogy sarkon fordult és távozott a főbejáraton. Harry rosszalló pillantásokat lövellt felém, majd a másodperc tört része alatt tette meg ugyan azt az utat, mint az új barátnője. Niall csak fújt egyet és elhagyta az öltöző területét. Nem foglalkoztam az előbbi közelharccal, akkor sem, ha a fejbőröm égett a kitépett tincstől. A padlón még mindig ott hevert a szőke hajam, egyszerűen felvettem és kidobtam a legközelebbi szemetesbe. A gondolataim kilencven százalékát Harry kötötte le, hogy mennyire oda van ezért a nőért, hogy úgy szaladt utána, mint egy pincsi kutya. Velem mikor csinált ilyet? Soha.

Alig telt el pár perc nyugodtan, az ajtó kivágódott és Harry dühös tekintetével néztem ismét farkasszemet. Valami azt súgta nekem, hogy nem alakult jól a dolog a két hős szerelmes között.
- Gyere velem az irodámba, most. - kapta el a karomat Harry és az említett helység felé kezdett rángatni.
- Elengednéd a karomat végre? - vezettem a tekintetem dühös arcára.
- Elképesztő vagy Molly. Komolyan, ez most mire volt jó? - járkált az irodában, míg a padló recsegett léptei alatt.
- Mikor fogod fel végre, hogy nem lesz a legjobb barátnőm a csaj, mert ki nem állhatom. - akkora egy hülye.
- Nem is akarom ezt, de jó lenne, ha nem ölnétek meg egymást. - forgatta meg zöld szemeit.
- Nem ígérek semmit. - vontam vállat, majd elindultam, mert részemről lezártnak tekintettem a dolgot.
- Nem fejeztem be. - csattant fel és ismét a csuklómra zárta hatalmas tenyerét.
- Befejeznéd ezt? Letéped a karomat Harry. - próbáltam kiszabadulni, de mindhiába.
- Leszarom. Nem akarom, hogy ez még egyszer előforduljon. Az meg, hogy folytonosan zsarolással akarsz elérni dolgokat undorító. Jegyezd meg, hogy engem, így nem irányíthatsz. Teszek a kis játékaidra Molly, megértetted? - nézett mélyen a szemembe. Rohadtul fájtak a szavai. Egy szót sem tudtam kinyögni a torkomat elszorító könnyektől.
- Megértetted, amit mondtam neked?
- Igen, meg.
- Remélem tartod is magad a megbeszéltekhez. - szűrte a fogai között, majd lökött rajtam egyet, ahogy elengedett.
- Mi történt kint? - kérdeztem rá, mert biztos voltam benne, hogy ezért viselkedik velem így.
- Hol kint? - kérdezett vissza teljesen értetlen képet vágva.
- Mikor Sheera után rohantál. - bármennyire is reméltem tisztában voltam vele, hogy semmit sem fog nekem mondani belőle.
- Semmi közöd a kettőnk dolgához, így ne lepődj meg túlzottan, ha nem kötöm az orrodra a magánéletemet. - vont vállat közömbösen.
- Mikor változtál meg ennyire? - csúszott ki a kérdés a számon.
- Miért változtam volna meg?
- Nem vagy a régi. Mikor érdekelt téged, hogy ki mit gondol rólad, hogy ki haragszik rád? - csak úgy záporoztak a kérdéseim felé.
- Tudod nem ismersz te engem és soha nem is fogsz. Az amit eddig belőlem láttál, csak a felszín volt, amit én akartam, hogy láss. De többé nem akarok semmit tőled, így nem bájolgok, nem érem el, hogy a bugyidban lehessek. - fakadt ki, de mégsem a hangmagassága volt az a tényező, ami elszorította a szívemet.
- Hogy te mekkora egy farok vagy. Azt hiszed, hogy bárkivel játszadozhatsz? Mi voltam én neked éveken át? Aztán feltűnik ez a ribanc és egyik napról a másikra lepattintasz, mintha nem lettünk volna évek óta szeretők. - kiabáltam az arcába és az sem érdekelt, ha megüt vagy bármi.
- Ne utálj ennyire feltűnően kicsim. Egyszerűen nem illünk össze. Beismerem, hogy a szex jó volt, de semmi több. Erre nem lehet kapcsolatot építeni, nem gondolod?
- Te sosem akartál velem kapcsolatot. - kezdtem teljesen kiborulni.
- Jó meglátás, de ha már így őszintén beszélünk. Te akartál valaha is többet tőlem a pénzemnél? - a kérdésére köpni nyelni nem tudtam.
- Hogy gondolhatod azt, hogy a pénzed kellett valaha is?
- Miért nem így van? Hogy ragyogott a szemed, amikor kaptál tőlem valamit. Ne hazudj nekem.
- Nem fogok neked magyarázkodni, mert nincs miért. De egy valamit ne felejts el, hogy nem vagyok holmi játékszer, tudok dolgokat Styles és ha kell beszélek róla. - fordultam sarkon, majd becsaptam az iroda ajtaját.


Délután a próbán természetesen Sheera megjelent és tanított egy új gyakorlatot, ami ezúttal nem volt annyira rémes, mint a többi. De akkor sem volt az én világom. Folyton őt figyeltem és próbáltam rájönni, hogy Harry még is mit láthat benne? Mitől annyira különleges? Mi van benne, ami bennem nincs meg? Tudom, hogy tovább kéne lépnem rajta, de hogy lépjen túl az ember valakin, akit szeret? Magam sem tudom, hogy mikor jutottam el arra a pontra, hogy a testi kapcsolatból szerelem lett, legalábbis az én részemről. Tudom, hogy mit kéne tennem, de egyszerűn nem tudok tovább lépni, képtelen vagyok elengedni őt és elfelejteni. A makacsságom nem engedi, tudom, hogy megakarom szerezni. Egyszer az enyém leszel Harry Styles.


***


Másnap reggel semmi kedvem nem volt bejönni a Hellbe. Egyszerűen, csak otthon akartam maradni és fagyit zabálni, míg bele nem fulladok. De sajnos nem tehettem meg, hisz pénzért dolgozom, ami pedig kell a megélhetéshez. Harry tegnapi sértő szavai még mindig élénken éltek bennem és egy nap elteltével is épp annyira fájtak, mint amikor elhagyták telt ajkait a szavak. Nem tudtam másra gondolni ez alkalommal sem, csak és kizárólag rá. Ahogy beléptem a klubba, persze, hogy az első, aki szembe jött velem Harry volt.
- Elég szarul nézel ki? - szólal meg, ahogy elsétálok mellette.
- Tessék?
- Mondom, szarul nézel ki. - ismétli meg előző mondatát, semmi kedvességgel.
- Igazán köszönöm, kedves tőled. - sétálok el mellette és nem akarok több időt vele tölteni.
- Figyelj, nem úgy értettem. - kapja el a csuklómat és meglepődöm emelkedett hangján.
- Ne fáradj ezzel. Mind a ketten tudjuk, hogy nem érdekellek, így ne játszd meg nekem az aggódó főnököt. Ha megbocsájtasz most megyek gyakorolni. - szakítom ki magam a fogásából és az öltözőbe sétálok.

Mire beérek, már minden táncos a saját asztalánál ül és a sminkjüket készítik az esti fellépésre. Némi mondat foszlányt elkapok az előadással kapcsolatban. Épp azt találgatják, hogy melyik törzsvendég lesz ma itt. Nekem már a gondolatra felfordult a gyomrom, hogy esetleg valakinek privát táncot kell, majd adjak, jó esetben. Ha nincs szerencsém, akkor valami egészen mást.
- Te Molly, hallottuk, hogy össze balhéztál tegnap Sheerával. - fordult felém Jess.
- Nem beszéd téma. - felé se fordulva adtam választ neki.
- Pedig mindenki erről beszél. Azt állítják, hogy Sheera kitépte a hajadat, mert lefeküdtél Harryvel.
- Semmi közötök hozzá és itt lezártnak tekintem a témát. - fintorgok.
- De igaz ugye? Hisz mindenki tudja, hogy Harry előszeretettel élvezi a társaságodat. - kezdett teljesen kiakasztani.
- Mire célozgatsz ezzel? - álltam fel a székemből.
- Talán arra, hogy bárkivel gond nélkül össze feküdsz. - elegem van, hogy mindig ezzel jönnek. Egyszer buksz le, hogy lefeküdtél a főnököddel és utána soha többet nem hagynak vele békén.
- Fogd be, nem tudsz te rólam semmit. - emeltem fel a hangomat. - Különben is, nem te tartod a rekordot a ki feküdt le a legtöbb vendéggel játékban?
- Hülye ribanc. - ugrott fel és neki lökött a falnak.
Nem sokon múlt, hogy beverjek neki egyet, de mire lendítettem volna a kezem, egy hatalmas tenyér záródott rá.
- Mindenki kifelé. - üvöltötte el magát Harry, mire mind kiviharoztak. - Mi a szar volt ez megint?
- Semmi, csak Jess belém kötött, aztán nem tetszett neki, amikor visszaszóltam. - mondtam el az igazságot.
- Beléd kötött? - húzta fel a szemöldökét.
- Mivel érdemeltem ki azt, hogy sosem hiszel nekem? - költői kérdés volt, de attól függetlenül tudni akartam a választ rá.
- Szerintem ez nem kérdés.
- Elegem van ebből Harry.
- Miből? - kérdezett rá.
- Hogy mindig én vagyok a rossz. - hajtottam le a fejem.
- Ezen már késő siránkozni édes. - emelte fel a fejemet az államnál fogva.
- Hagyj békén Harry, csak ne kerülj a szemem elé. - fordítottam el a fejemet.
- Miért? Eddig úgy tudtam, hogy keresed a társaságom. - tudtam, hogy direkt húzta az agyamat.
- Már nem, nem vagyok rád kíváncsi, csak hagyj elmenni. - próbálok elsétálni, de nem hagyja. 
- Mi a bajod?
- Az, hogy szeretlek te idióta. - olyan mértékű döbbenettel tekint rám a kicsúszott szavaim után, amivel még sosem találkoztam. Teljes képszakadás.
- Mit mondtál?




2015. április 13., hétfő

30. fejezet - Hypocritical bitch!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!

A rész zenéje: One Direction - Clouds
https://www.youtube.com/watch?v=VyotcwmZE3w

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Furcsa érzések kavarogtak bennem a hétvége alatt, amit Harrynél töltöttem. A beszélgetésünk óta semmi súrlódás nem volt közöttünk. Lényegében semmi értelmeset nem csináltunk, csak a kanapén ültünk és tvztünk vagy épp a hálószobájában töltöttünk el némi értékes időt. A haragom az idő múlásával enyhült, Harry szerencséjére.

- Hé. Hová mész? - kapta el a derekamat, amikor felültem az ágyban.
- A mosdóba. - emelkedtem volna fel, de nem engedett a szorításán.
- Nem engedlek. - nyögött fel.
- Harry engedj el. - böktem oldalba, mire fájdalmasan kapott a területhez, így elengedve engem.
- Ez nem ér. - hangja épp olyan volt, mint egy gyereké.
Csak vállat vontam, majd kisétáltam. A folyosón sétáltam végig, amikor a nappaliból egy telefon csengése szűrődött ki. Tudtam, hogy nem az enyém, hisz az fent pihen az egyik éjjeli szekrényen. Ezért csak Harryé lehetett. Amikor megláttam, hogy Molly nevét írta ki a kijelző, felment bennem a pumpa és gondolkodás nélkül felvettem.
- Harry végre. Egész hétvégén hívtalak. Mi a frász van veled? 
- Harry köszöni jól van, de sajnos most nem tud a telefonhoz jönni, mert túl elfoglalt. - a vonalban pillanatnyi csönd támadt, majd Molly végre össze szedte magát a beszédhez.
- Sheera?
- Talált drágám. Hagysz üzenetet?

Nem válaszolt, csak egyszerűen kinyomta a telefont. Engem meg egyáltalán nem foglalkoztatott a dolog, csak letettem a telefont a dohányzó asztalra és megfordultam.
- Jézusom. - kaptam a szívemhez, amikor Harry vizslató tekintetével találtam szemben magamat.
- Mit csináltál? - kérdezett rá, míg közelebb sétált hozzám.
- A kérdés itt az mióta állsz az ajtóban?
- Elég régóta. - válaszolta már kezében a telefonjával és pötyögni kezdett rajta valamit.
- Akkor nem kell kérdezned. - válaszoltam, majd el akartam sétálni, de elkapta a kezemet.
- Komolyan felvetted a telefonomat?
- Fel. - válaszoltam őszintén, hisz semmi értelme nem lett volna a hazugságnak.
- Miért? - kezdett idegesíteni a kérdéseivel.
- Nem tudom, ahogy meg láttam, hogy Molly hív, nem tudtam megállni.
- Érdekes, mit szólnál, ha én venném fel a tiédet? - ennél egyértelműbb nem lehetne, hogy dühös rám.
- Dühös lennék. - válaszoltam.
- Pontosan. Igazából leszarom, de többet ne vedd fel, kérlek. - tette hozzá a végén, mikor rájött, hogy szavai túl nyersen hagyták el ajkait.
- Oké, sajnálom.
- Nem gond. - húzott magához közelebb. - Valószínű, hogy veled jobban járt, mert a 15 nem fogadott hívása után nem lettem volna vele kedves.
- Nem tudom mi volt neki ennyire fontos, hisz én mondtam neki, hogy hagyjon üzenetet, de helyette kinyomta. - meg nyugodtam, amikor Harry elmosolyodott.
- Engem nem érdekel. - kapott az ölébe és a lépcső felé kezdett velem hátrálni.
- Harry, még mindig nem jutottam el a mosdóba és amúgy is fél óra múlva órám lesz a tánciskolában. - nyafogtam, mire felnyögött és a mosdó felé változtatta az irányunkat.
- Már, majdnem elfelejtettem, hogy máshol is dolgozol. - viccelődött velem, amikor lerakott a földre.
- Pedig de.
- Oké, akkor siess. Elviszlek. - nyomott egy gyors csókot az ajkaimra, majd elindult az emeletre.

Gyorsan elkészültem a fürdőben, majd felrohantam a hálóba és magamra kaptam az egyik ruhámat amit még pénteken hoztam magammal. Harry már szokásosan öltönyben állt előttem és azt várta, hogy elkészüljek. Magamra kaptam a fekete cica nadrágomat és egy laza fehér felsőt, majd a táskámat. Harry kézen ragadott és kihúzott a szobából, végül a lakásból is. Beszálltunk a kocsijába, ami a felhajtón állt, legurult az útra és a gázra taposott. Egész út alatt őt figyeltem, valami nagyon furcsa volt benne és nem tudtam eldönteni, hogy mi az. Csak egyenesen az utat figyelte és az arc izmai egyre több alkalommal feszültek meg, ahogy közeledtünk az iskola felé. Nem sokáig bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá feszült állapotára.
- Baj van?
- Tessék? - döbbenten fordította felé a fejét.
- Ideges vagy? - kérdeztem rá ismét bár nyilvánvaló volt.
- Nem igazán, miért? - furcsa volt, de a hangja tényleg nem tükrözött idegességet.
- Nem tudom, csak annyira merev voltál és az arcod is többször megfeszült.
- Nincsen semmi bajom, csak az üzleten gondolkoztam. - válaszolta őszintén, én meg végre megnyugodtam.
- Akkor jó. - Harry ebben a pillanatban parkolt le a tánc iskola előtt.
- Délután jössz be? - hajolt hozzám közelebb.
- Persze, be kell tanítanom a lányoknak a szombati előadás koreográfiáját.
- Már is meg vagy vele? - kérdezett vissza.
- Lényegében meg.
- Nagyon ügyes vagy, na menny vagy nem engedlek és szegény lányok tanár nélkül maradnak. - egyre inkább megszoktam a perverz beszólásait.
- Megyek.
- Várj. - ejtette ki sürgetően a szót, majd a tarkómra vezette hatalmas tenyerét és közelebb húzott magához hogy megcsókolhasson. Ennyire szenvedélyesen sem csókolt még mg sosem és innen tudtam, hogy valami megváltozott kettőnk között, nem is kicsit.
- Siess. - zihálta a fülembe, ahogy elváltunk egymástól.
- Igyekszem. - fordultam vissza a nyitott ajtóból, végül nagy nehezen rávettem magam, hogy besétáljak az épültbe.


***


A tánciskolában hamar elszaladt az idő, így már a Hell felé tartottam egy taxiban ülve. Miután megérkeztem és kifizettem a fuvardíjat, besétáltam a főbejáraton. A hangos zene megtöltötte a teret körülöttem. Harry a bárpultnál ült és hangosan beszélgetett Niallel. Oda sétáltam hozzájuk, mikor észre vettek mind a ketten szélesen vigyorogtak.
- Nagyon gyors voltál. - fonta Harry a derekam köré a kezét.
- Igen, ügyesek voltak a lányok, így nem kellett nekik sok idő, míg megtanulták. - informáltam őt.
- Nagyszerű. - kacsintott rám.
- Shee egy italt? - szólt közbe Niall.
- Köszi, valami gyümölcs levet kérek. - válaszoltam neki.
- Gyümölcs levet? - néztek rám mind a ketten, mintha komplett hülye lennék.
- Ne cikizzetek, inkább add azt a gyümölcs levet.
- Oké-oké. - nyújtotta át nekem Niall a kért italomat.
- Na én viszont megyek az öltözőbe. - húztam le a folyadékot, majd a poharat a pultra téve, eleget tettem a kijelentésemnek.

Az öltözőbe érve Mollyval találtam szemben magam. Az egyik asztalnál ült és éppen sminkelt magát, amikor beléptem. A szeme sarkából már sandított, de nem vett rólam tudomást, aminek nagyon örültem. Egy darabig figyeltem, ahogy a szemét kihúzza, de amikor hirtelen rám kapta a tekintetét elfordítottam a fejem. Dühös arckifejezéssel az arcán fordult meg a székkel és rám meredt.
- Mi a frászt bámulsz? - kérdezte meg egyáltalán nem udvarias hangnemet megütve.
- Semmit.
- Persze, neked mindenbe bele kell ütnöd az orrodat? - fakadt ki, már szinte üvöltve.
- Miről beszélsz? - kérdeztem vissza azonnal.
- Mondjuk a reggeli telefonra. Miért te vetted fel a telefonját? - kérdezett vissza és felállt a székből.
- Már mondtam, mert nem ért rá.
- Ne szórakozz velem. - közeledett felém.
- Tudod, szerintem felvehetem a barátom telefonját, ha ő nem képes rá. - vontam meg a vállamat.
- Barátod? - nevetett fel.
- Pontosan, ha eddig nem tűnt volna fel, akkor felvilágosítalak, hogy együtt vagyok Harryvel.
- Jó vicc, Harry és a monogám kapcsolat, nem is jött neki össze most sem. - tudtam, hogy előbb-utóbb felhozza a megcsalást, de ez alkalommal is én voltam nyeregben.
- Csak nem arra célzol drágám, hogy lefeküdt veled, nem is oly rég? - a döbbenet az arcán minden pénzt megért.
- Nahát Harry, csak nem elmondta? - nyerte vissza a lélek jelenlétét egy perc alatt.
- El, mert van benne annyi, hogy bevallja nekem őszintén vállalva az esetleges kockázatot.
- Nem ismered te Harryt, biztos oka volt rá, hogy elmondta.
- Biztos.
- Egyébként azt is elárulta, hogy volt egy egyességünk, miszerint tartom a szám, ő meg akkor dug meg amikor csak kérem?

Ennyi volt. Ahogy a szavak elhagyták a száját a pumpa az egekbe emelkedett bennem és neki támadtam. Elegem lett ebből az orbitális kurvából és a következő pillanatban a nyitott tenyerem csattant az arcán. A következő a haja volt, amit marokra fogtam és addig húztam míg a kezemben nem marat, így kitépve azt. Hangosan felsikított, majd az én hajam után kapott, de mivel nem volt elég gyors, így elkaptam a kezét és a háta mögé csavartam. A következő percben az ajtó kivágódott, Harry és Niall a pillanat tört része alatt választott szét kettőnket.

- Mi a szar folyik itt? - csattant fel Harry, míg engem fogott a karjaiban el nem engedve.
- Kérdezd a kis barátnődet. - szólalt meg Molly, mire megint neki akartam menni, de Harry nem engedett.
- Shee? - nézett rám.
- Mind a ketten nevetségesek vagytok. Alkudoztok? Eressz el. - törtem ki Harry karjai közül, majd bebasztam az öltöző ajtaját magam mögött és vissza sem néztem még akkor sem, amikor Harry lépteit hallottam magam mögött.




2015. április 7., kedd

29. fejezet - Can't get enough +18

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt egy nap csúszással ugyan, de itt van.
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket róla!
Pipáljatok és iratkozzatok fel, ha tetszik.

Csatlakozzatok a facebook csoporthoz is!
https://www.facebook.com/groups/1520549514861232/

A rész zenéje: Becky G - Can't Get Enough!
https://www.youtube.com/watch?v=FwSHgcjEZNw

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Annyira idegesített a viselkedése, nem tudtam eldönteni, hogy komolyan beszél-e vagy csak megint valamit trükközik velem, ezzel a beszélni akar velem dologgal. Viszont egy valamit megfigyeltem a test beszédén, azt, hogy ideges. Ez egyértelműen lejött nekem minden mozdulatából, amit azóta tett, hogy beültetett a kocsijába. A kérdés már, csak az, hogy miért ideges? Valami bosszantja vagy készül valamire, de ami a legesélyesebb, hogy csinált valamit, amiről nem tudok. Egyáltalán tudni akarom? A válasz egyértelmű, nem, nem akarom tudni. Túl sok zűr van körülötte, így csak idő kérdése, hogy mikor sokallok be és mondom azt, hogy elég, hogy nem éri meg ez az egész, nem ér ennyit Ő. A legrosszabb mégis az, hogy elkövettem a legnagyobb hibát, amit csak tudok, hogy túlságosan kötődöm már hozzá ahhoz, hogy csak úgy elsétáljak, talán már késő, talán már a kedvelem őt szakaszt is elhagytam, talán már bele is szerettem. 

Elhessegettem a gondolatot magamtól, amikor Harry bekanyarodott az ismerős utcába, majd megjelent a háza, ami kezdett állandóvá, megszokottá válni nekem. Leparkolt a bejárat mellett, ahol mindig is szokott, majd villám gyorsan kipattant mellőlem és az ajtón kinyílt, míg várta, hogy kiszálljak. Érdekes gesztus volt, nem megszokott, de tetszett, nagyon is. Mosolyt erőltetett magára, míg kézen ragadott és a bejárat felé haladt velem. Az idegessége egyértelmű volt mostanra, hisz izzadt a tenyere. Azon kaptam magam, hogy rajtam is úrrá lett a szorongás, átadta nekem.

- Kérsz egy italt? - fordult felém, ahogy beléptünk a lakásba.
- Igen, az jól esne. - mosolyogtam rá, de tudtam, hogy nem nekem szánta a kérdést, csak udvarias volt, ugyan is neki volt itt szüksége italra és nem fordítva.
- Menny a nappaliba, mindjárt jövök én is. - mutatott a helység ajtajára, ami ez alkalommal be volt csukva.
Besétáltam és ismét, már számtalan alkalommal voltam itt, de mindig lenyűgöz a hely. A sok festmény és a bútorok. A keveredés, ahogy a modern és az antik találkozik. Általában zavaró lenne és sosem képzelném, hogy a két stílus összeillik, de tévedtem, egyszerűen eszméletlen volt a kettő együtt. A fényképeket néztem a kandalló tetején, amikor Harry a vállamra zárta hatalmas tenyerét és átnézett felette a kezemben tartott fotón megállapodva tekintetével.
- Kik ők? - kérdeztem rá, míg a fotón szereplő két nőt néztem, akik körülvették Harry fiatalabb kiadását.
- Az anyám és a nővérem. - suttogta a fülembe, míg a hangján érezhető volt a csalódottság.
- Hasonlítasz anyukádra. - fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt, de rögtön megbántam, amikor Harry figyelmeztetően megszorította a vállamat, hogy álljak le ezzel.
- Aha. - válaszolt közömbösen, majd kivette a képet a kezemből és vissza tette a helyére.
- Nem beszéltek? - kérdeztem ismételten és reméltem, hogy nem fogja leüvölteni a fejem vagy megsértődni.
- Ez bonyolult, de nem, nem beszélünk. - ült le a kanapéra, míg a tekintete folyton engem figyelt, míg továbbra sem voltam hajlandó megmozdulni az irányába.
- Elmondod?
- Mondtam, hogy bonyolult Sheera. - emelte fel hangját.
- Elég értelmes vagyok ahhoz, hogy megértsem. - piszkosul rosszul esett, hogy ennyire titkolózik előttem.
- Tudom, de akkor azt is meg kell, hogy értsd, hogy erről nem beszélek, nem most. - próbált nyugodtan beszélni, de nem igazán jött össze neki.
- Érdekes vagy. Ide hívsz, hogy beszélni akarsz velem, erre meg az első kérdésemnél azt feleled, hogy erről nem beszélsz. Akkor most mi van? - húzom fel a szemöldököm.
- A családom nem beszéd téma és itt lezártam. - csattant fel, majd felhajtotta az italát egy húzásra.
- Oké, én elmentem. - kaptam fel a táskám a fotelből és az ajtó felé vettem az irányt.
- Sheera. - ragadta meg a csuklómat mielőtt a bejárati ajtó kilincsére fektethettem volna.
- Tényleg mondanom kell valami, kérlek ne hagyj itt. - alig hittem el, hogy könyörög nekem.
- Akkor beszélj végre. 
- Gyere vissza. - kulcsolta össze a kezeinket.
Nem válaszoltam semmit, csak követtem őt vissza a nappaliba. Leült a kanapéra és maga mellé ültetett engem is. Átnyúlt az asztalon és a pezsgős poharat a kezembe nyomta.
- Figyelj, igazából fogalmam sincs, hogy hol kezdjem el. Félek, hogy mit fogsz erre reagálni. - kezdett bele, így össze zavarva teljesen.
- Ne a reakciómtól félj, csak beszélj.
- Oké. Szóval kezdem az elején. Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset, sőt talán én vagyok a legbonyolultabb ember a földön és a legönzőbb is. Neked sem hagytam semmi választást, csak üldöztelek, míg be nem adtad a derekadat. Sajnálom, oké? - váltott a hangszíne szomorúba.
- Mit sajnálsz?
- Hogy üldöztelek, hogy zaklattalak téged. - hajtotta le a fejét.
- Igen, idegesítő voltál, de jó vége lett, hisz megismertelek, hogy milyen vagy valójában. - szavaimra rám emelte tekintetét, amiben valóban ott pihent a félelem.
- Nem ismersz engem Sheera.
- De igen.
- Tudod nem mindig voltam ilyen. - kezdett bele ismét, de félbe szakítottam.
- Milyen?
- Egy hülye, aki nem tud uralkodni magán, bárhogy is próbálkozik. - tudtam mire gondol, de nem akartam hallani a végét.
- Hogy érted?
- Tudod, meg kellett változnom. El kellett temetnem magamban a fájdalmat, a csalódást, így lett az, aki most vagyok. Az érzelmek nélküli Harry, aki csak magával törődik és mások érzési nem számítanak neki. Volt egy lány az életemben, mikor 18 éves voltam. Halálosan szerelmes voltam belé. A nővérem legjobb barátnője volt és én voltam a legboldogabb pasi, amikor összejött velem. Idősebb volt, így sosem gondoltam, hogy összejön. Jessnek hívták és elég sokáig együtt voltunk, mindaddig, míg ki nem derül róla egy nem várt fordulat. A legrosszabb az volt, hogy tudtad róla végig és nekem nem mondták el. Végig nézték, míg megkértem a kezét, a jegyesem volt és nem törődtek vele, hogy mit művel a hátam mögött. Nem én voltam az egyetlen az életében, pontosabban én voltam a második. Amikor összejött velem, már volt barátja, ami a nővérem és az anyám is tudott. Egyik nap átmentem hozzá, megakartam lepni, megtaláltam a tökéletes helyet az esküvőre, de amikor benyitottam a házba ott hempergett a másik pasijával. Egy világ omlott össze bennem akkor és megfogadtam, hogy soha többé nem engedem egyetlen nőnek sem, hogy megalázzon, hogy játsszon velem. Inkább én használtam ki őket, mindaddig, míg te fel nem bukkantál. Újra a réginek éreztem magam, olyannak aki Jess előtt voltam.
- Sajnálom Harry, hogy ezt át kellett élned, de én sosem tenném meg veled. - komolyan sírhatnékom támadt a mondandója miatt, a szavai tele voltak fájdalommal és csalódottsággal.
- Tudom, de én sajnos megtettem. 
- Mi? - emeltem fel a hangom a szavaira.
- Lefeküdtem Mollyval. - sütötte le a szemeit.
- Mikor? - kérdeztem vissza és egyre dühösebb voltam.
- Pár hete.
- Együtt voltunk már?
- Nem, akkor volt, amikor összevesztünk és ott hagytalak a szobádban. - nézett fel rám.
- És elsőre Mollyhoz futottál? - kérdeztem vissza.
- Nem, vagyis igen, bassza meg ez bonyolult. Nem akartalak megcsalni, csak dühös voltam és megtörtént. - szántott végig sötét haján.
- Értem.
- Érted? - döbbenten szólalt meg.
- Igen, lényegében nem csaltál meg hisz nem voltunk együtt. Viszont, ha azt vesszük, hogy akkor már több alkalommal is együtt voltál velem, akkor viszont igen. De nem érdekel, nem érdekel Molly és a játékai sem. Rosszul esik persze, hogy ezt tetted, de nagyon remélem, hogy van egy kis ész a hülye fejedben és tudsz uralkodni magadon ezek után, mert most még megbocsájtom, de ha még egyszer, csak egy csók is lesz köztetek, én leléptem.


Nem válaszolt, csak engem nézett percekig némán, csöndbe burkolózva, míg zavaró nem lett és muszáj volt megszólalnom.
- Most mi van? - kérdeztem rá, amikor Harry szemeiben valami megmagyarázhatatlan csillogott.
- Hogy lehetsz ilyen? - tette fel csodálattal az elhangzott kérdést.
- Milyen?
- Ennyire megértő velem? - fogta meg a kezem és úgy szorongatta, mintha bármely percben elillanhatnék mellőle.
- Talán, csak jókor zúdítottad rám mindezt. - vontam meg a vállamat.
- Gyere. - húzott az emelet irányába, pontosabban a hálószobájába. - Szeretnék kérni valamit.
- Mi lenne az?
- Táncolj nekem. - perverz mosolya ajkain játszott.
- Mi?
- Szeretném, ha táncolnál nekem egy magánszámot.
- Most azt akarod, hogy sztriptízeljek neked? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
- Sima táncra gondoltam, de ha már így felhoztad. - annyira perverz volt, de imádtam.
Válasz adás nélkül sétáltam a kis média lejátszóhoz és tettem bele az iPhonomat. Elindítottam az egyik kedvenc számomat, míg Harry tekintetét figyeltem. Szabályosan égett, ahogy felé közeledtem. Megálltam előtte és már akkor, ott tudtam, ezt nem fogja megemlegetni. Lehet, hogy nem akadtam ki a megcsalás miatt, de határozottan dühös voltam, sőt pokolian forrt a vérem.
- Ne fogd vissza magad baby. - szűrte fogai között a vágytól.
- Nem fogom. - löktem rajta egy erőteljeset, aminek következményeként a székbe esett.
Az ágyékához dörzsöltem a fenekemet, míg Ő a csípőmbe markolt, miközben a ritmusra figyelmet. az ölébe ültem és az egyik lábamat  magasba emeltem, majd legördültem róla és a háta mögé kerültem. Míg hátul táncoltam az inge alá vezettem a kezem és simogattam izmos mellkasát. Egyre hangosabban vette a levegőt és néhányszor ki is hagyott az ütem, ahogy beszívta a levegőt össze szorított fogai között. A ruháim rajtam maradtak, de attól még kínoztam őt néhány apró érintéssel és a csípőm mozgásával, ami a zene megkövetelt. Imádtam ezt a számot, mert tökéletes volt Harry ostromához, érzéki és szexi, ahogy a felvonultatott mozdulataim is. Épp előtte ringattam a csípőm, mikor egyszer, csak fordított rajtam és az ölébe kapott. Pillanatok leforgása alatt lettem a falnak préselve, miközben Harry a fülemhez hajolt és olyan erővel dörzsölte az erekcióját nekem, hogy önkénytelenül is felnyögtem a kialakult érzés miatt.
- Az őrületbe akarsz kergetni te nő? - préselte ki magából a szavakat, míg folytatta az előbbi cselekedetét, így egyre jobban felizgatva engem.
- Én ugyan nem. - védekeztem, de az agyam ködössége miatt csoda, hogy képes voltam a válasz adásra.
- Aha, persze. Nem csak te vagy erre képes. - markolt bele a fenekembe, majd letett a földre és zihálva meredt rám.
- Őrületet akarsz Styles? - kérdeztem rá elvesztve az eszemet.
- Azt. - lángoló tekintetében teljesen elvesztem mostanra.
A mellkasára fektettem a kezem és egy határozott mozdulattal az ágyra löktem, majd fölé helyezkedtem és az ingével nem törődtem, egyszerűen letéptem róla, így a gombok szanaszét repültek és gurultak a földön. Ő sem volt éppen gyengéd, hamar találtam magam meztelenül, ahogy Ő is teljesen csupaszon feküdt alattam. Fordított a helyzetünkön és már el is merült bennem, csak azért, hogy ütemes mozgása hangokat csaljon elő a torkomból. Eszemet vesztve vonaglottam alatta, míg nem tudtam uralkodni a testemen és a cselekedetein. A düh nagyon jó tulajdonság volt a szexben, ugyan is ilyen élvezetben még sosem volt részem korábban és pokolian tetszett. Hamarosan a körmeimet végig szántottam a hátán, mire megremegett bennem és átadta magát nekem. Az Ő öröme hozta el a sajátomat és nevét nyögve élveztem el profi kezei alatt.

- Haragszol? - kérdezett rá, amikor legördült rólam.
- Honnan jöttél rá? - fordultam felé, míg perverz mosolya folyamatossá vált arcán.
- A tetteid elég árulkodóak. - simított végig az oldalamon.
- Csak ugyan?
- Igen, de van egy kis gond. - nézett rám, miközben kezei folyamatosan vándoroltak rajtam.
- Mi lenne az?
- Hogy még mindig dühös vagyok és felizgult.