2015. február 26., csütörtök

22. fejezet - Birthday!

Sziasztok!

Itt lenne a szülinapi meglepetésem nektek, remélem örültök neki és tetszeni is fog!
Várom a véleményeket!

A rész zenéje: Selena Gomez - Birthday!
https://www.youtube.com/watch?v=abWeJq_XlwA

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Ahogy belépek a lakásba, csak a síri csend fogad, semmi egyéb nesz vagy mozgás. A nagy semmi. Első utam a konyhába vezet szokás szerint, ahogy minden nap egy kiadós és fárasztó óra után. A pulton egy üzenet fogad.

 " Bulizni mentünk, te pedig fogod magad és a csinos kis segged és utánunk jössz. Vedd fel a ruhát, amit fenn hagytam. Helyszín a törzshelyünk. Puszi Perrie."

 - Basszus. - nyögök fel, semmi kedvem ma bulizgatni.
 Felkönyörgöm magam az emeletre és amikor benyitok a a szobámba, nem hiszek a szememnek.
 - Cseszd meg Perrie.

Csak, hogy lássátok a ruhát!
Meredten bámulom az ágyamon lévő ruhának nemigen nevezhető valamit, ami annyira rövid és szűk, hogy óhatatlanul is keresni kezdem a többi darabját, mert az fix, hogy valami lemaradt belőle. Eddig sosem láttam ennyire kicsi ruhát, de a hosszától függetlenül nagyon tetszett a kialakítása és a fazonja. Stílusban passzolt hozzám, így vonakodva ugyan, de felpróbáltam, az nem árthat senkinek és pénzbe sem kerül. A tükör elé sétálok és végig nézek magamon. Nem gondoltam volna, de határozottan tetszett, amit láttam. A ruha gyönyörű volt és teljesen passzolt az alakomra. A fehér nagyon szépen emelte ki a bőröm színét és az arany csíkok épp eléggé dobták fel a ruhát, egyáltalán nem volt sok vagy túlzott látvány. Perrie egy fehér magassarkút tett ki nekem hozzá és kivételesen úgy gondoltam, hogy legyen neki gyerek nap, így bele bújtam és járkálni kezdtem benne. Meg is lepődtem, hogy mennyire kényelmes darab volt, nem éreztem úgy, mintha magassarkúban járkálnék fel, s alá. Gyorsan előkerestem a boríték táskámat, amit még El-től kaptam valamikor, de eddig sosem volt alkalmam ténylegesen is használni, itt volt a remek alkalom felavatni. A szekrényem alján rá is bukkantam, majd bele tettem a kis fekete szegecses táskába a mobilon, a pénztárcám és némi zsebkendőt, mert az tuti, ha nem viszek magammal, akkor fog kelleni.

A ház lépcsőjén rohanok le az emeletek között és imádkozom, hogy ne törjem ki a cipőben a nyakamat, majd kilököm az ajtót és megcsap a hideg levegő. A járdára állok és várom, hogy egy taxi feltűnjön és mehessek a buliba, amire végül csak megjött a kedvem is, hisz elég rég nem voltunk már sehol. Végszóra megérkezik a már oly annyira ismert sárga jármű, majd leintem és várom, hogy megálljon előttem. Ahogy leparkol, beülök hátra és bediktálom a klub címét és hátra dőlök az ülésen.
Szerencsére hamar megérkezem, így nem fenyeget az a veszély, hogy elalszom. Kiszállok, amint kifizettem a sofőrnek a fuvardíjat, majd a klub bejárata felé veszem az irányt, ahol a biztonságis rögtön üdvözöl is.
- Szia Red, jó látni nálunk. - mosolyog rám.
- Szia Frank, téged is. - küldök felé én is egy mosoly.
- Jó mulatást, azért néha gyere ki hozzám. - kacsint, majd beenged.
- Feltétlen. - kuncogok fel, ahogy belépek a klubba.
Frank egyike a nyíltan rajongó férfiaknak, akik kimutatják, hogy odavannak értem. Aranyos, de egyáltalán nem az esetem, így sosem tulajdonítottam a dolognak többet, mint ami. 

Ahogy beljebb mentem a tekintetemmel rögtön a többieket kerestem, de sehol sem láttam őket. Beljebb mentem, mire valaki belém jött és majdnem fellökött. Ahogy megfordultam, Louis állt mögöttem.
- Hát itt vagy? - ragyogott fel az arca.
- Itt. - mosolyogtam, majd Louis egyszerűen megragadta a kezemet és húzni kezdett a tömegem keresztül.
- Hova megyünk? - kérdeztem rá, amikor az utunk nem keresztezte a szokásosat.
- Meglepi. - fordult hátra. De utálom a meglepetéseket.
- Lou, tudod, hogy ki nem állhatom a meglepetéseket. - kiabáltam neki a hangos zene miatt.
- Tudom.
Egy lépcsőn sétáltunk fel, ahol a VIP felirat jött velem szembe. Mi a fenére készülnek ezek? Még sosem buliztunk a VIP részlegen. Louis felvezetett a puccos asztalok között és már kezdtem azt hinni, hogy sosem ér véget az utunk, amikor egy hatalmas Boldog szülinapot felirat jött velem szembe és a barátaim ott ültek az egyik asztal körül, fejükön szülinapi kalapokkal.
- Ez most komoly? - teszem fel a költői kérdést.
- Teljesen. - halad felém Perrie és egy nagy ölelésbe vonnak El-el.
- De, csak egy hét múlva lesz a szülinapom.
- Ezért volt meglepetés. - nevet fel a hátam mögött Lou.
- Nem is számítottam rá az tény. És ki volt eme meglepetés csodás ötlet gazdája? - néztem körbe.
- Én. - a válasz azonban a hátam mögül jött és egyáltalán nem számítottam arra a hangra, ami fogadott.
- Harry. - csodálkozva fordulok meg, napok óta nem beszéltem vele, ha pontos akarok lenni, akkor a szobámban történt incidens óta nem is láttam.
- Ugye nem baj, hogy szóltam neki? - suttog a fülembe Louis.
- Nem. - válaszoltam, de közben le sem tudtam venni a tekintetem Harryről, aki felém közeledett.
- Boldog szülinapot. - állt meg előttem és egy puszit nyomott az arcomra.
- Köszönöm. - mosolyogtam hülyén és nem értettem semmit sem.
- Az ajándékodat később adom át. - suttogja, hogy csak én halljam mocskos szavait.
- Várom. - kapom el az inge nyakát és egészen közel húzva magamhoz, végig nyalom az alsó ajkát. Határozottan érzem, ahogy rámarkol a derekamra.

A spontán kis szülinapi bulim határozottan jó és mindenki nagyon jól érzi magát. Ahogy Harry leült a többiekhez az ölébe húzott és azóta is ebben a pozícióban ülünk. Különös, hogy a többieket nem lepte meg a kettőnk között lévő viszony. Mindenki remekül kijön Harryvel és első blikkre befogadták, aminek nagyon örültem, hisz eléggé komolyodnak kettőnk között a dolgok. A táncteret nézem, mire komolyan a szemem kiesik a helyéről. Csak bámulom, ahogy ott vonaglik két pasi között és kelleti magát, szokásos kurvás mozdulataival. Bármennyire is tagadni akarom, abban a pillanatban a pumpa felmegy és legszívesebben megtépném azt a ribancot, amiért ide tolta a képét. Perrie bökdösni kezd, mire rá kapom a tekintetemet. 
- Mi az?
- Kit nézel? - suttogja nekem.
- A Hell királynőjét. - mutatok a tömegben a szőke lányra.
- Ő az? - kérdezi sejtelmesen, de teljesen tisztában van vele, hogy ki is Ő.
- Ja.
- Tényleg egy igazi ribanc. - fújtat.
- Még enyhén fogalmaztál.
- Mennyünk és mutassuk meg neki, hogy kell táncolni, mert amit csinál az szánalmas. - dobja fel az ötletet Perrie.
- Benne vagyok. - állok fel rögtön, mire Harry megragadja a csípőmet.
- Hova mész? - teszi fel kérdését.
- Okítani. - válaszom egyszerűen, majd értetlen arcával nem foglalkozva, hagyom ott és a lányokkal lefelé sétálunk a táncoló tömeg közepét megcélozva.

Végig éreztem magamon Harry tekintetét, de nem foglalkoztam vele. Molly megérdemli, amit kapni fog tőlem, hisz lépten-nyomon keresztbe tesz nekem. Ahogy közelebb érünk hozzá, rögtön észre vett engem és hülye fejeket vágott hármunkra. Perriékkel rögtön táncolni kezdtünk és, ahogy az szokott lenni, egy másodperc alatt minden tekintet ránk szegeződött. Felvezettem a tekintetemet az emeletre és Harry valóban minket figyelt, majd láttam, ahogy feláll és közelebb sétál a korláthoz, hogy jobb legyen a rálátása a tömegre és ránk. A szemében azonnal látom az aggodalmat, amikor észre veszi, hogy ki áll velem szemben, de nem tesz semmit, csak egy mosolyra húzza ajkait és a korlátra teszi a kezét. Gondoltam nem csak Molly kap ma egy fejmosást, hanem Ő is. Megérdemli azok után, amit tett velem. Mollynak hamar leesett, hogy velünk szemben mit sem ér a csípő tekerése, így alig fél óra tánc után lelépett és többet nem is láttuk a közelünkben. Szóval egyértelműen mi győztünk. 

Kellőképpen kifáradva sétáltunk vissza a többiekhez, amikor a szemeim, majdnem kiestek a helyükről. Komolyan pislognom kellett többet is, hogy felfogjam a képet, ami előttem terül el. Molly ott ült velünk és konkrétan, abban a pozitúrában, amiben én ültem eddig. Harry ölében ült a kis kurva.
Perrie a vállamra tette a kezét, de már késő volt. Vér szemet kaptam és ölni akartam. Olyan gyorsan tüntettem el a távolságot kettőnk között, hogy alig fél perc alatt már mellettük álltam. Molly, csak mosolygott rám, míg Harry bepánikolt tekintettel nézett fel rám, de tisztán láttam a szemében, hogy minden, csak nem józan az állapota.
- Tűnés. - szólaltam meg.
- Hogy mondtad? - kérdezett vissza.
- Jól hallottad. Most azonnal állj fel Harry öléből vagy kicsipkézem a csinos kis képedet. - csattantam fel és megragadtam a kezét, ezzel felrántva Őt.
- Szerintem Harry szereti, ha az ölében ülök. - károgta nekem.
- Valóban? - kérdeztem meg, majd Harry ölébe vetettem magam és egyszerűen, csak szenvedélyesen megcsókoltam, amit Ő rögtön viszonzott is és még jobban magához húzott.
- Égés ribanc. - hallottam Perrie hangját, majd felnéztem Mollyra, aki sértettem fordult meg és eltűnt.
- Kérem az ajándékom, most. - ragadtam meg Harry kezét, majd felhúztam ültéből.
- Gyerünk. - sietett le velem a lépcsőn és a klub bejárata felé húzott.

Bevágódtunk egy taxiba és Harry bediktált egy címet, amit egyáltalán nem ismertem.
- Hova megyünk? - húztam fel a szemöldököm.
- Hozzám baby. - suttogta a fülembe, majd ismételten megcsókolt és az ölébe húzott.
A lakása előtt álltam, alig negyed óra leforgása alatt és ámulva bámultam a hatalmas házat, sőt kastélyt.
- Ez komolyan a te házad? - kérdeztem meg, ahogy bevezetett a hatalmas fém kapun.
- Komolyan.
- Gondoltam, hogy sok pénzed van, de hogy ennyire? - ámuldoztam, ahogy beléptem a lakásba, ami csupa márvány volt.
- Ne beszélj, másra kell a szád. - lépett elém és az ölébe kapva haladt velem egy lépcsőn felfelé.

Nem tudtam merre tartunk a házon belül, de egy valamiben teljes mértékben tisztában voltam, hogy Harry az enyém és hogy akarom is őt, mindennél jobban.

Harry kinyitotta az egyik ajtót és egy hatalmas háló látványa tárult elém. A lábával rúgta be a helység ajtaját és rögtön az ágyhoz vitt, ahova lefektetett és a lábaim közé helyezkedett. Türelmetlen volt, ahogy én is.
- Kívánlak. - suttogta a fülembe.
- Én is téged, kibaszottul. - hagyták el a szavak a számat, mire Harry feltűrte a ruhám alját és egy szempillantás alatt lehúzta a csipke fehérneműt a lábamon. Tényleg türelmetlen volt, mert azonnal kiszabadította magát nadrágja szorításából és minden féle figyelmeztetés nélkül hatolt belém. Felnyögtem a kéjes érzésre, ami azonnal jelentkezett a testemben, ahogy magamban éreztem lüktető férfiasságát. A csípője mozgása, csak még inkább fokozta vágyaimat, így hamarosan a neve hagyta el ajkaimat nyögések formájában. Amikor fokozta a tempót tudtam, hogy Ő is rettentő közel ért már az orgazmusához, így felemeltem a lábaimat és a derekára kulcsoltam, hogy jobban belém tudjon hatolni. A mozdulat el is érte célját, mert szinte azonnal éreztem meg magamban szétáradni a kéj kiteljesedését, majd Harry megremegett bennem, így tudatva velem, hogy Ő is átélte, amit én.

- Mi volt ez a jelenet a klubban? - fordul felém Harry, amikor a légzésünk rendeződése, már engedi a beszédet.
- Mire gondolsz?
- Tudod te. - válaszolja nekem és látom a szemében, hogy majdnem meghal a válaszomért.
- Csak megmutattam neki hol a helye. - válaszoltam egyszerűen.
- Nem a táncos magánszámodra gondolok baby. - hajol hozzám közelebb.
- Mit akarsz mit mondjak, ott voltál láttad.
- Csak légy őszinte Shee. - pillantása a lelkemig hatol.
- Egyszerűen jeleztem neki, hogy kihez tartozol. - válaszoltam alig hallhatóan.
- Kihez tartozom?
- Mond meg te. - most rajtam volt a sor, hogy rettegjek a válaszától.
- Hozzád tartozom.
- Valóban?
- Teljesen. Csak, hogy tudd, az enyém vagy.




2015. február 23., hétfő

21. fejezet - Game on!

Sziasztok!

Meghoztam a következő rész!
Jó olvasást hozzá!
Véleményekkel ne kíméljetek!

A rész zenéje: One Direction - Alive
https://www.youtube.com/watch?v=fqRUcG_pR_4

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera



Csak ültem Harry bőrfotelében és vártam, hogy kijöjjön a fürdőből, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Az ajtónak háttal voltam, de tisztán hallottam, amikor kinyílt. Harry léptei vízhangoztak a parkettán, ahogy haladt előre az asztal felé. 
- Baszki. - kiáltott fel ijedtében, amikor felé fordultam a székkel. Egy pillanatra ledöbbentem, hogy csak egy törölköző fedte vizes testét, de aztán egy féloldalas mosoly kíséretében felálltam.
 - Csak nem megijesztettelek? - kérdeztem, ahogy rákulcsoltam a nyakára a kezemet.
 - De sikerült. - pimaszul mosolygott, miközben nem is sejtette milyen mocskosul játszom vele.
 - Ne haragudj. - nyaltam meg az alsó ajkam és vezettem a kezemet a csípőjéhez.
 - Kiengesztelhetsz. - súgja a fülembe.
 - Örömmel. - ejtem ki a szavakat, miközben lerántom róla a törölközőt.
 - Mi a faszt csinálsz? - csattan fel.
 - Édes a bosszú Styles. - lengetem meg előtte a fehér anyagot, majd elhagyom az irodáját a törölközővel a kezemben, ami már nem fedi a testét.
- Azonnal gyere vissza Sheera. - hallom a hátam mögül üvöltéssé torzult hangját.
- Gyere te ide. - fordulok meg és kihívóan tekintek a tűzzel teli smaragd szemekbe.
- Látszik, hogy nem ismersz te még engem. - válaszolja, majd egy ördögi mosoly kíséretében, egyszerűen csak kisétál az irodából, nem törődve azzal a ténnyel, hogy teljesen meztelenül mutatkozik.
- Te se engem. - válaszolom, majd a klub belseje felé kezdek sétálni, miközben hallom, hogy a léptei egy idő után megtorpannak, majd el is vesznek a nagy hangzavarban, ami oda kintről szűrődik be.
- Ezt még kurvára megfogod bánni. - csattan fel, majd sietős lépteit hallom, ahogy vissza rohan az irodájába. Tudom, hogy most van itt a távozásom ideje, mert amint felöltözik, én halott vagyok.

Ahogy a tánctérre sétálok a fehér anyaggal a kezemben, Mollyt pillantom meg, aki Liammel folytat elmélyült beszélgetést és meg sem lepődök, hogy közben folytonosan megérinti a srácot. Csak egy mondat villant fel a fejemben ezt a jelenetet látva. Mekkora egy ribanc. Ez a felállás kapóra is jött nekem, hiszen így egyszerre intézhetem el mindkettőt.
- Na Harry készen van már? - fordul felém Molly és az arcán a győztes mosolyt nem lehet levakarni. Az kezem óhatatlanul is ökölbe szorul és viszketni kezd ütésért kiáltva.
- Kész. - dobom felé a törölközőt, ami a döbbenetének köszönhetően a lábai elé esik.
- Ez mi? - kérdezi meg Liam, így bekapcsolódva a beszélgetésbe.
- Kérdezzétek Harryt és hűtsétek le. - válaszolom, majd a két hüledező alakot magára hagyva sétálok ki a főbejáraton.

Lassan sétálok az utcán, magam sem tudom, hogy miért van ennyire jó kedvem, hiszen Harry az első adandó alkalommal lefeküdt Mollyval és mivel nem vagyunk együtt, így nem is kérhetem Őt számon. Nem tartozik nekem beszámolni valóval, semmi jogom kérdőre vonni, de attól még pocsék érzés. Gondolataimat a szokásos mély, rekedt hang szakítja félbe.
- Állj meg, most. - hallom pár méterről Harry üvöltését.
Automatikusan kezdek szaladni, mert most valahogy semmi humorom vele veszekedni, így nincs más választásom, csakis a menekülés előle. Alig teszek meg három métert, mikor a csuklómnál fogva vissza ránt, így a hirtelen sebesség csökkenés révén az ölében kötök ki a földön.
- Miért kell nekem folyton utánad futni? - kérdezi meg, de a dühe egyre inkább lankadni és enyészni látszik az eltelt percek fejében.
- Én is ezt kérdezem folyton magamtól. - próbálok felállni, de olyan szorosan tart a karjaival, hogy minden próbálkozásom hiába valónak látszik.
- Mi volt ez az egész? 
- Nem egyértelmű? - kérdezek vissza.
- Nem az. - csattan fel, miközben a tűz vissza szökik a szemébe.
- Kérdezd meg Mollyt és most engedj el. - emelem fel a hangomat.
- Miért jössz mindig Mollyval? - ragadja meg az arcomat, ezzel kényszerítve, hogy ne tudjam elfordítani tőle.
- Mindig Ő van körülötted, így ha akarom, ha nem ott van. - válaszolom és érzem, hogy a könnyek csípni kezdik a szememet.
- Te most sírsz? - kérdezi meg azonnal, pedig a könnyek meg sem születtek még a szememben teljesen.
- Nem. - nézek erőteljesen a szemembe.
- Mi van Mollyval? - teszi fel a kérdését újfent.
- Szerintem ezt te jobban tudod, éppen zuhanyzik uraság. - szabadítom ki magam és felállok.
- Mit akar ez jelenteni? - kérdezi utánam kiabálva.
- A választ, csak te tudhatod. - fordulok meg és intve neki egyet, ott hagyom a döbbenetével együtt a járda közepén.


Harry



Csak álltam ott és Sheera egyetlen szavát sem tudtam hova tenni. Rébuszokban beszél folyamatosan, nekem meg profi kód fejtőnek kellene lennem ahhoz, hogy csak a lényeget megértsem, de erre semmi esély. Komolyan nem találkoztam még ennyire bonyolult és összetett személyiségű nővel, mint Ő és az a legfélelmetesebb, hogy ezen tulajdonságai, csak még kívánatosabbá teszik számomra, főleg most, hogy tudom milyen vadmacska az ágyban. Míg zuhanyoztam semmi másra nem tudtam gondolni, csak a szexre és a testére, ami mozog alattam. Most, hogy így vissza gondolok rá is érzem, hogy elönt a forróság és a farkam feláll. Elismerem, hogy ez a törölközős dolog merész volt tőle, de egyben ámulatba is ejtett ezzel a cselekedetével. Félelmetes, hogy mennyire hasonlítunk mi ketten. Piszkosan játszik, de ki kell ábrándítanom, a játék még, csak most kezdődik el igazán.

Nem törődtem a klubbal, csak küldtem Niallnek egy sms-t, hogy ma Ő a főnök, így első utam Shee lakására vezetett. Egy lány nyitott nekem ajtót, aki ha jól emlékszem Louis barátnője.
- Szia. - köszönt, ahogy felmérte ki is vagyok.
- Szia, El igaz? - kérdeztem rá és reménykedtem, hogy jól emlékszem a nevére.
- Igen, kit keresel?
- Shee itthon van? - kérdeztem meg,
- Nincsen, reggel óta nem láttam. - válaszolja elgondolkozva.
- Ó, akkor megvárnám, ha nem gond. - válaszolom miközben nem érdekel, hogy be sem invitált, egyszerűen csak besétálok.
- Persze, nem gond. - válaszol, majd becsukja az ajtót.
- Köszi.

Egyenesen Sheera szobájába mentem és az ágyába feküdtem. Gondoltam meglepem Őt, saját magammal, így minden ruhámat le véve feküdtem ott és vártam, hogy végre haza jöjjön. Hamarosan lépéseket hallottam a folyosó irányából és Shee gyönyörű hangja is felhangzott, ahogy Elnek kiabál le valamit. Aztán a lépések abba maradtak és a szoba ajtaja kinyílt.
- Úr isten. - kiáltott fel amikor meglátott és egyből eltakarta szemét. - Mi a fenét csinálsz az ágyamban meztelenül?
- Téged vártalak, de egy valamit nem értek. Miért takarod el a szemed, hiszen láttál már így.
- Harry ne szórakozz velem, tűnj ki a szobámból. - jön az ágyhoz és a kezemért nyúlva próbál felhúzni.
- Az nem lehetséges. - rántok a kezén egyet, mire rám esik.
- Eressz. - csattan fel, ahogy magam alá fordítom.
- Nem áll szándékomban. - mosolygok le rá, majd az ajkaimat a nyakára vezetem.
- Ne játssz velem. 
- Miért, csak neked szabad? - kérdezek vissza.
- Én nem játszottam, csak vissza adtam, amit te csináltál velem. - válaszolja de hangja egyre inkább suttogás.
- Miért mit csináltam? - vezetem a kezemet a csípőjéhez és a nadrágja alá nyúlok.
- Harry fejezd be. - csattant fel és a kezemet akarta megragadni, de én gyorsabb voltam és a másik kezemmel a feje fölé kulcsoltam a sajátját.
- Mit?
- Nem érek erre rá. - fújta ki a benntartott levegőt.
- Pedig időm, mint a tenger. - lehelem a fülébe, míg a kezemet lejjebb csúsztatom, így elérve a csiklóját, amit masszírozni is kezdek egyből.
- Harry. - nyög fel, ahogy a munkálkodni kezdek a legérzékenyebb pontján.
- Igen? Hagyjam abba? - kérdezem meg.
- Ne. - hallom meg a szót, amit mindvégig hallani akartam tőle.
- Oké. - válaszolok, majd kihúzom a kezem a nadrágjából és felemelkedek róla.
- Mi a frászt csinálsz? - kérdezi meg nagy szemeket meresztve rám.
- Tudod nem, csak neked édes a bosszú cicám. - hajolok fölé és megcsókolom, mire a nyakamba csimpaszkodik.
- Szóval, ha már tudod mit akarsz, keress meg. - válaszolom és magamra rángatva a nadrágomat ott hagyom Őt nedvesen és kielégületlenül.
- Kapd be. - hallom ahogy egy párnát az ajtónak vág.
Magamban nevetve haladok le a lépcsőn és azt kérdezgetem magamban, hogy a fenében volt annyi önuralmam, hogy nem dugtam meg ott helyben, hiszen, ha a nadrágomra nézek is látszik, hogy felizgultam. Ezek szerint több önuralommal rendelkezek, mint azt valaha képzeltem volna magamról.

A klub ajtaján belépve látom, hogy Liam hangosan veszekszik Sophiával, aki a barátnője. Ahogy közelebb érek látom, hogy Molly is mellettük áll és eléggé ziláltan néz ki.
- Mi folyik itt? - kérdezek rá.
- Semmi. - válaszolja Liam közömbösen.
- Az semmi, hogy te ezzel a kurvával keféltél Harry irodájában? - csattant fel Sophia.
- Hogy mit csináltatok az irodámban? - üvöltöttem Liammel.
- Hazz ne kezd, úgy csinálsz, mintha te nem dugnád Őt. 
- Még egy ilyen mondat és ismételten beverem a képed Payne. 
- Mi az, hogy ismételten? - fordul felém Sophia.
- Hosszú történet, a lényeg az, hogy az én csajommal randizott a hátam mögött. - dühömben már azt sem tudom mit beszélek.
- Mit csináltál? - csattan Sophia. - Ennyi Liam végeztünk.
Nézem, ahogy dühösen még pár káromkodást oda lök Mollynak, majd emelet fővel távozik a káoszból.
- Kösz Harry.- néz rám Liam.
- Nehogy már én legyek a hibás, mert nem bírsz a farkaddal. 
- Leszarom. - válaszol, majd egyszerűen kisétál a helységből.
- Te csak ne menny sehova. - kapom el Molly csukóját, amikor elakarna tűnni előlem.
- Harry megtudom magyarázni. - válaszolja csillogó szemekkel, de nála nem érdekel, hogy sírni fog-e.
- Nekem nem kell magyaráznod, nem vagyok rá kíváncsi. Csak egy valamit tisztázzunk. Mit mondtál Sheerának?
- Mi? Nem is találkoztam vele. - ennél átlátszóbban nem is lehetne hazudni.
- Jaj kicsim, ne hazudj nekem, átlátok rajtad. - fogom meg az arcát és közelebb húzom magamhoz.
- Engedj.
- Ilyet sem hallottam még tőled. - vetettem neki oda.
- Megérdemelte, elvesz tőlem. - sírja el magát.
- Sosem voltam a tiéd, ezt itt és most tisztázzuk. Szóval?
- Semmit nem mondtam, csak annyit, hogy zuhanyozol. - válaszolta.
- Igen és véletlenül ezt nem úgy ejtetted ki a kicsi szádon, mintha épp keféltünk volna?
- Nem, Ő értett félre valamit.
- Biztosan. És még valami, felejts el. Többé nem akarlak a közelemben látni, vége, bármi is volt közöttünk. - lököm el magamtól.
- Válaszd azt a kurvát, majd átbassza a fejedet. - csattan fel, mire vissza kézből akkora pofont keverek le neki, hogy elveszti az egyensúlyát.
- Befogod a pofádat legközelebb.




2015. február 18., szerda

20. fejezet - Jealous!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem mindenki tetszését elnyeri. 
Jó olvasást nektek!
Köszönöm a hozzászólásokat és a rengeteg pipát az előző részhez!

A rész zenéje: Nick Jonas - Numb
https://www.youtube.com/watch?v=KHree3Ld5KY

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Ahogy beléptem a próbaterembe, a lányok nagy része már a helységben volt és nyújtottak. Nem nagyon zavartatták magukat a jelenlétem miatt, csak intettek vagy mosolyogtak, míg nem hagyták abba a tevékenységüket. Büszke voltam rájuk. Megtanulták, hogy a tánc nagy részét nem a tehetség, hanem a koncentráció és a figyelem teszi ki, persze tehetség nélkül ezek mit sem érnek. Akárcsak a szarnak egy pofon, de az fordítva is igaz. Hiába vagy tehetséges, ha dekoncentrált vagy és szarsz a világba. A lejátszóhoz sétáltam és, amint levettem magamról a súlyos pulóvert, megálltam a lányokkal szemben, hogy figyeljenek rám.

 - Megtaláltam a végleges zenéteket a közelgő előadásra. – vázoltam fel nekik a helyzetet.
 - És mi az? – az első, aki megszólalt persze, hogy Megan volt.
 - Első hallásra furcsa lehet, de ha meghalljátok a zenét, megértitek miért ezt választottam. – mosolyogtam rájuk.
 - Kifejtenéd. – szólt közbe Megan, akit egyszer istenemre esküszöm, hogy felképelek.
 - Nick Jonas – Numb című számára fogtok táncolni. – válaszoltam.
 - Ez komoly? – nevetett fel több lány is a teremben.
 - Nem volt nevetni, szóval, kuss. – harsant fel egy férfi hang a terem végéből.
 - Ez meg ki? – szólalt fel Megan.
 - Az mindegy, na, gyerünk kezdő állás. – válaszoltam, miközben Harryt néztem és rosszalló pillantásokat küldtem felé, de Ő csak pimaszul mosolygott és megvonta a vállát.

Majd elindítottam a zenét, mire a lányok egyből felfogták, miért erre a számra esett a választásom. Tökéletes volt. A ritmus, a hossz, a basszus üteme, minden. Ahogy mozogni kezdtek a számra az egész, úgy állt össze egy kész produkcióvá. Ez a zene kellett hozzá. De arra felfigyeltem, hogy Megan nemigen figyel az egészre, mert folyton a terem végébe bámult, ahol Harry ült az egyik padon, olyan eszelősen mosolyogva, hogy nem lett volna nehéz az épelméjűségét megkérdőjelezni. Megan sokkal jobban mozgatta a csípőkét, mint azt a zene és a ritmus megkívánta volna, tudtam mit csinál. Kelleti magát Harrynek és ez kibaszottul zavart, de még mennyire.

 - Befejeznéd? – kaptam el a csuklóját és magam felé fordítottam, mire nagy szemekkel meredt rám.
 - Még is mit? – kérdezett rá, a hülyét erősen tettetve Megan.
 - Hogy Őt bámulod és kelleted magad. – mutattam Harry felé.
 - Miért? Kibaszott jó pasi. – erre a mondatra ért oda Harry is.
 - Köszi. – mosolygott Megan-re, mire felpofoztam volna mind a kettőt.
 - Bármikor édes. – kacsintott rá Megan, mire megfogtam Harry kezét és kirángattam a teremből.
 - Nem megmondtam, hogy ne gyere ide? – csattantam fel és áldottam az eget, hogy kijöttem onnan, különben kitekertem volna a szőke nyakát.
 - Most mi a bajod? – kérdezte meg, épp oly hülyének tettetve magát, mint Megan.
 - Ó, semmi, csak néha napján kiakasztanak a barmok.
- Úgy érzékelem valaki be van pöccenve. - vigyorog rám, amit legszívesebben letörölnék a képéről.
- Nem vagyok, csak elvonod a lányok figyelmét a jelenléteddel. - lökök a mellkasán egyet, hogy mindnél messzebb legyen a teremtől.
- Igen, tényleg nem úgy nézel ki. - mutat rám, mire felmegy bennem a pumpa és valami elpattan.
- Nem vagyok féltékeny- csattanok fel, ami persze Harryt egy cseppet sem hatja meg, csak jót mosolyog rajtam.
- Kösz, de nem kérdeztem. - kaján mosolyával ejti ki a szavakat.
- De erre célozgatsz.
- Én ugyan nem. - emeli fel a kezét védekezésként.
- Ideje, hogy menny. - nézek rá szigorúan.
- Nem nézhetem? 
- Nem.
- Pedig szívesen nézném a kis szőkét, aki szerint kibaszott jó pasi vagyok. - kuncog, mire a mellkasába ütök.
- Ezt miért kaptam? - kap a mellkasához.
- Mert egy farok vagy.
- Na oké, ez jobban fájt, mint az ütésed. - kuncog rajtam.
- Tűnés. - mutatok az ajtó felé.
- Egy feltétellel.
- Nem játszok ilyesmit. - kulcsolom össze a kezem a mellkasom előtt.
- Én sem. Gyere a Hellbe, ha készen vagy.

Vissza mentem a terembe a lányokhoz, akik szép női szokásként pletykával töltötték el az időt, míg Harryt raktam helyre odakint a folyosón. Megan szúrós pillantásokat küldött felém, ami mondanom sem kell, hogy teljességgel hidegen hagyott. Meg kell tanulni hol a helye, mert eddig minden bizonnyal ezt senki sem magyarázta el neki. Ami nem a tiéd, nem piszkálod, mert beverik az arcod. A pofa vágásai az agyamra mentek, ahogy tánc közben Őt néztem. Örültem neki, hogy maradt bennem még némi önkontroll, mert tuti, hogy kitépném az össze haját. Harry alaposan felkavarta az állóvizet, mivel a távozása után a csapat enyhén szólva hullott darabokra. Senki nem tudta hol a hely és mit kell csinálni, mással voltak elfoglalva. Csak egy bökkenő volt, hogy az ok, kicseszettül nem tetszett. Ezek mind Harryért voltak oda, ami valljuk be tényleg féltékennyé tett, akkor is, ha előtte tagadtam a dolog meglétét, de ott volt, magamnak nem tudtam leplezni.

- Látom senki nem tud koncentrálni egy pasi jelenléte után, szóval ma ennyi volt. - szólaltam meg, amikor ötödik próbálkozásra sem ment az a szaros kombináció, ami csak egy forgásból, egy lendítésből és guggolásból állt.
- Pedig tudnék összpontosítani a jelenlétében. - vetette oda Megan félvállról.
- Nem kértem megjegyzést, édes. - szóltam utána, mire csak fintorgott egyet, majd kisétált a tipikus "Ribanc vagyok és feltűnési viszketegségem van" járásával.


***


A The Hell előtt állok és mielőtt bemennék, kiveszem a fülhallgatómat a fülemből és a telefonomat a zsebembe csúsztatom, miután leállítottam a zenét. Belököm az ajtót és átsétálok a klubbon, hogy Harryt megkeressem. A bárpultnál Niall integet, mint aki meg van kergülve, az sem lepne meg, ha leborulna a székről a nagy hévnek köszönhetően.

- Red, de jó látni. Mi a helyzet? - kérdezte egy hatalmas mosollyal.
- Nem sok. Harry? - kérdezem meg.
- Azt hiszem az irodájában van, ma még nem láttam idekint, úgy hogy kivételesen máshol nem lehet. - gondolkodik el.
- Köszi.
- Nincsen mit.

Ahogy elsétálok a DJ pult mellett, látom, hogy Liam engem figyel, de az Ő érdekében remélem, hogy nem fog leszólítani, mert még eltalálnám küldeni a búbánatos picsába. az arcán tisztán kivehetőek a zúzódások, amiket még Harry okozott neki. Csak bólint egyet, így nem törődve a gesztusával sétálok tovább. Harry ajtaja előtt állok és a kezemet emelem, hogy kopogjak, amikor kivágódik előttem az ajtó és Mollyval találom szemben magam, akit nem sok ruhának nem igazán nevezhető anyag takar.

- Ó szia, Sheera. - köszön egy műmosoly kíséretében, ami esküszöm, hogy a képére van ragasztva.
- Hello.
- Harryt keresed? - kérdezi meg. Nem baszod, a Mikulással akarok csevegni, búgjad meg.
- Őt. - válaszolom közömbös hangnemet megütve.
- Ő éppen zuhanyozik, ha érted. - sunyin mosolyog, majd elsétál mellettem.
- Ó, értem én.

Basszátok meg, mind ketten.





2015. február 16., hétfő

19. fejezet - Just friends and more!

Sziasztok!

Mivel hétfő van, így itt is lenne a következő rész, remélem mindenkinek tetszeni fog! :)
Kérnék véleményt, ha nem nagy kérés, örömmel venném, ha pár sorban leírnátok mit gondoltok!
Pipáljatok és iratkozzatok is fel, ha tetszik. :)

A rész zenéje: One Direction - Heart Attack
https://www.youtube.com/watch?v=1JO-d5EkgDY

Köszönöm a feliratkozókat és a véleményeket, pipákat az előző részhez!

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry



- Most komolyan veszekedést akarsz szítani? - kérdeztem meg tőle, egyre jobban felhúzva magam.
- Miért akarnék? - döbbenet költözik a szemébe.
- Tisztában vagy vele, hogy hazudsz nekem?
- Mi?
- Azt állítod nem akarsz semmit, de a szemed és a tested nem erről add tanubizonyságot. - világosítom fel.
- Egyáltalán nem hazudok, így érzek. - akad ki.
- Leszarom, ha nekem hazudsz, de magaddal légy őszinte. - lépek hozzá közelebb és végig húzom az oldalán a kezem.
- Harry hagyd abba.
- Látod, hogy a tested válaszol nekem. - érzem, ahogy megborzong.
- Hogy csinálod ezt velem? - néz a szememre.
- Egyszerű, illesz hozzám. Az enyém vagy.
- Megőrjít.
- Tudom.

Aztán valami olyan következett, amire abszolúte nem számítottam, főleg, ha az előző beszélgetést nézzük. Egyszer csak a kezeit a nyakam köré fonta és lehúzott magával egy magasságba és centikre állt meg, amikor az ajkaink egy kisebb mozdulattól is egymásra találhatnának.
- Csak barátok. - súgta a szavakat, majd ismét ellent mondva magának, az ajkait az enyémekre nyomta. Reflexből markoltam meg a fenekét és emeltem fel a csípőmre, míg Ő egyből körém kulcsolta a lábait. A lábaim elindultak alattam, míg tovább faltuk egymás ajkait, de nem tudtam volna megmondani, hogy merre tartok, mert annyira elvesztem ebben a nőben, hogy csoda volt az a tény is, hogy magamról még tudtam ki vagyok. Csak mentem és akkor álltam meg, amikor valami hideg kezdett ránk folyni, ekkor döbbentem rá arra, hogy a fürdőben vagyunk, méghozzá, hogy pontos legyek a zuhanykabinban, amiben valamilyen csoda folytán, még a vizet is megengedtem. A hideg víz azonban nm bizonyult jó ötletnek, Sheera szinte azonnal szakadt el tőlem és nézett a szemembe, olyan mértékű döbbenetet tükrözve íriszeiben, amilyet még sosem láttam. Felfogta mi is történt a másodperc tört része alatt. A varázs széthullott és ott álltunk a zuhany alatt, mint két ázott madárka, akik fáznak a sötét éjszakában és nem találják a helyes irányt, bármi felé is tartottak előtte.
- Harry. - mondta ki a nevemet, de a suttogás is hangos, annak kifejezésére, hogy a hangereje milyen csekély volt.
- Mond.
- Adnál nekem egy kis teret? - kérdezte meg, de a szemében újfent láttam, hogy a szavak hazugnak tűntek kimondva.
- Mihez? - kérdeztem reménykedve, hogy csak kiakar menni a víz alól, de titkon tudtam, hogy álltatom magam.
- Hozzád. - válaszolta könnyedén, majd félre tolt és elhagyta a kabint, ami magánnyal és űrrel telt meg, ahogy kilépett belőle.

Elzártam a vizet, amit átkoztam, hogy hideg volt. Ha akkor a meleget nyitom meg, már egy jó kis aktus vége felé járhatnék, de persze nekem és ennek a kibaszott víznek mindent el kellett rontania. De tudtam, hogy nem a víz a hibás, hanem én. Túl sok vagyok neki, kezdettől fogva. Le kell állnom. Ha azt akarja, hogy csak barátok legyünk az leszek neki, de a látszat mindig csal, főleg ha rólam van szó. Nem a barátja akarok lenni, ebben az egyben biztos vagyok, de a több felé, így vezet az út, akkor bátran lépek rá a számomra teljesen ismeretlen ösvényre, de gyorsan tanulok, nagyon gyorsan.

Vissza mentem Shee szobájába, aki nem igen zavartatta magát a jelenlétem miatt, öltözött tovább. Már a teste látványa is megigézett, ahogy néztem, miként húzza fel vékony és formás lábaira a nagyon szűk anyagot. Megdöbbentő, hogy mennyi tetoválása van, sosem gondoltam volna róla, hogy az a fajta, aki mintákat aggat magára, de ahogy végig néztem a sok tintán, rájöttem, hogy okkal vannak rajta, akárcsak az én bőrömön, mindnek megvan a saját személyes jelentése.
- Ne bámulj. - harsant fel a hangja a szobában, mire vissza tértem a kábulatból, amibe Ő maga taszított percekkel ezelőtt.
- Bocs. - léptem beljebb a szobába és a ruháimat kerestem, amik sehol sem voltak.
- Szép. - hallottam meg a hangját ismételten.
- Mi? - kérdeztem rá felé fordulva.
- Hogy nem is tagadod le a kukkolást. - mosolygott rám és örültem, hogy semmilyen felháborodás nincs a hangjában.
- Minek tagadjam a nyilvánvalót, azt hittem ennyire már kiismertél. - léptem hozzá közelebb, de ekkor a nadrágomat nyújtotta felém a mellette lévő fotelból.
- Nálad sosem lehet tudni Styles. - fordult meg, hogy az ingem kerüljön a kezébe.
- Ott a pont baby. - nevettem fel az állításán, ami valóban igaz volt.
- Mit mondtál? - kérdezett rá felhúzott szemöldökkel, ami a homlokáig szaladt fel a döbbenettől.
- Mi volt abban, olyan furcsa, hogy ott a pont? - gondolkodtam hangosan.
- Nem az volt furcsa.
- Akkor a baby nem tetszik? - kérdeztem meg.
- Sosem mondod ezt. - veti oda.
- Mi? Dehogy nem.
- Tévedsz Harry, sosem használod ezt a jelzőt, folyton kicsimnek hívsz. - állapítja meg, nekem meg konkrétan leesik az állam a megállapítástól.
- És ennek mi a jelentősége? - kérdezek rá, mert komolyan nem vágom az okát.
- Tényleg nem tűnt fel, mikor és miként használod a kicsim becézést? - kérdezett rá a dologra, ami egyre zavarosabb volt nekem. Egyáltalán miért beszélünk erről?
- Nem igazán, felvilágosítanál.
- Akkor használod ezt, ha valakit lenézel, ha gúnyolódva ejted ki, nem azért mert valóban érdeklődsz iránta. - talán mégsem akartam azt a felvilágosítást, mert igaza volt, tényleg csak ezt az egy szót szoktam használni és főleg Mollynál.
- Ez egy nagyon nagy faszság. - gomboltam be az ingemet és próbáltam igaznak hangzani.
- Nem az.. csak egyet mondj meg. - lépett hozzám közelebb.
- Mit?
- Mi változott? - kérdezett rá, de a választ nem találtam magamban.
- Semmi, nem tudom. - fordultam meg és az ajtó felé sétáltam.
- Harry. - kiabált rám, de nem álltam meg, csak kisétáltam a szobájából.
- Állj meg. - szaladt utánam.
- Minek? - fordultam meg. - Miért kényszerítesz ki belőlem egy választ, ha úgyis csak barátok vagyunk?
- Nem tudom, csak tudnom kell.
- Hát nem fogod. - válaszoltam, majd lesétáltam a lépcsőn, hallgatva, hogy jön utánam.
- Ugyan ott tartunk. - duzzog magában.
- Még is hol? - kérdezem meg.
- Hogy tudomást sem veszel rólam, mi kapcsol át ilyen hirtelen benned?
- Sherra hagyd abba, mert kezdesz kiakasztani. Ez az a bizonyos határ, amiről már nem beszélsz egy baráttal és ennyi. - csattanok fel, majd kilépek az ajtón.

De képtelen voltam elmenni, csak ültem a kocsim motorháztetején és a bejárati ajtót figyeltem. Óráknak tűnő ideje ültem ott és meg sem tudtam mozdulni, csak az járt a fejemben, hogy túl durva voltam vele. Azonban vissza nem mentem, a büszkeségem nem engedte, még akkor sem ha sértő voltam vele, Ő is ugyan annyira hülye volt, főleg ezzel a legyünk barátok szarsággal. Azt hittem a tegnap este után végre lesz valami, de elbíztam magam megint. Nagy merengésemben észre sem vettem, hogy az ajtó kinyílt, csak akkor, amikor előttem állt.
- Mit csinálsz? - kérdez rá.
- Nem tudom, egyszerűen képtelen voltam elmenni. - válaszoltam őszintén, ami engem is meglepett.
- Értem, figyelj tényleg nem tartozol nekem magyarázattal semmiért, úgy hogy bocsánatot kérek. - nézett a szemembe, mire legszívesebben megcsókoltam volna.
- Nekem kéne, mert bunkó voltam veled.
- Felejtsük el, jó? - reménykedve szólalt meg.
- Rendben. - fogtam meg a kezét és örültem, hogy nem húzta el tőlem. - Egyébként hova mész?
- Táncra. - válaszolta egyszerűen.
- Elviszlek.
- Nem kell. - válaszolta, miközben ténylegesen ellépett tőlem. Fájt.
- Nem kérdeztem, na szállj be. - mutattam az ajtóra.
- Az agyamra mész. - forgatta meg a szemeit, miközben beszállt a kocsimba.
- Nem érdekel. - villantottam felé egy mosolyt, majd beindítottam a motort.

Az úton egyikünk sem szólalt meg és ez így volt rendben. Sajnos valami egyre jobban kezdett kirajzolódni a fejemben. Van az a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de arról senki nem beszél, hogy a megegyező emberek is, így érthető, hogy miért nem jövünk ki egymással. Egyformák vagyunk, akik igen is vonzzák egymást, miközben a megegyező tulajdonságaink az őrületbe taszítanak minket. Lassan kanyarodtam be a tánc iskola parkolójába, majd amikor találtam egy szabad helyet, leparkoltam.
- Te mit csinálsz? - kérdezte meg, ahogy kiszálltam vele együtt a kocsiból.
- Bemegyek veled, minek látszik? - kérdeztem vissza.
- Dehogy jössz. - teszi a mellkasomra a kezét, ami az utolsó csepp volt a képzeletbeli poharamban.
- Nekem ez nem megy. - löktem a kocsim oldalának, majd olyan hévvel tapasztottam az ajkaimat az övének, mint még sosem.
- Harry, azt hittem ezt megbeszéltük. - tolt el magától.
- Hallottál az előbb? - kérdeztem rá.
- Igen.
- Akkor mit nem értesz? - csattantam fel. - Fogd fel, nem csak a barátod akarok lenni.
-Megbeszélhetnénk ezt később? - kérdezi meg és indulni akar, de vissza rántom a csuklójánál fogva, aminek az lett az eredménye, hogy a mellkasomnak csapódott.
- Nem.- válaszoltam, majd a dereka köré tekertem a kezemet.
Csak nézett a szemembe és valahogy rabul ejtett, majd hirtelen megcsókolt, de a mondat, ami előtte elhagyta a száját, ledöbbentett.
- Kit álltatok.




2015. február 13., péntek

18. fejezet - Sexy Beautiful! +18

Sziasztok!

Meghoztam nektek a következő részt!
Véleményt ne felejtsetek el írni nekem, köszönöm. :)
Jó olvasást hozzá!

A rész zenéje: Nick Jonas - Jealous
https://www.youtube.com/watch?v=yw04QD1LaB0

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Egyszerűen képtelen voltam elszakadni az ajkaitól, egész éjjel, csak csókolni akartam és kényeztetni az érzékeit, ahány formában ez csak lehetségesnek bizonyul. Nem ellenkezett, meg sem próbált ellökni, ahogy korábban ezt, oly sokszor megtette. Nem tudtam, hogy mi történt, de örültem a változásnak mindennél jobban. Amióta megláttam Őt, akkor a próbáján, csak rá vágytam, senki másra. Tudom, most felvetődött a kérdés mindenkiben, hogy akkor miért dugtam, olyan sok alkalommal Mollyval és a válaszom pofon egyszerű. Pontosan Sheera miatt. Mit csináltam volna? Inkább kényszerítettem volna erővel, hogy legyen az enyém? Az mennyivel lett volna jobb? Egyébként sem lettem volna képes megerőszakolni Őt, bármennyire is kívántam. Ez az érzés most tetőzik bennem és ha az lehetséges lenne, még most is épül bennem és nem tudom, hogy mikor gondolja úgy, hogy most már elég lesz. 

Sikerült a faltól eltávolodnunk, úgy hogy Sheera közben végig az ölemen ült. Áldottam az eget, hogy nem most először járok a lakásában, így szinte vakon találtam meg a lépcsőt és indultam meg felfelé az emeletre. Imádkoztam, hogy ne gondolja meg magát, mert azt tuti nem élném már túl. Ahogy a folyosón haladtunk a hajamba vezette a kezeit és gyengéden meghúzta a hajamat, mire egy nyögés hagyta el a számat. Elszakadt tőlem és mélyen a szemembe nézett, csak vártam mit fog csinálni, de legnagyobb megdöbbenésemre előre rántotta a fejemet és még szenvedélyesebben csókolt meg. Komolyan most vesztettem el az eszemet teljesen és innentől kezdve vissza szerezhetetlenné is vált. Képtelen lennék tisztán gondolkozni, de melyik férfi lenne képes, ha egy ilyen csodálatos nő ringatózna a csípőjén? Kinyitottam a szobája ajtaját és miután az ajtót berúgtam a lábammal, beljebb haladtam, mindaddig, míg a lábam bele nem ütközött az ágy szélébe. Mivel sötét volt bent, ez volt az egyetlen támpontom, hogy ott vagyunk, ahol ebben a pillanatban lennünk kell. 

Gyengéden fektettem le a matracra, de a csípőmet a lábaival továbbra sem volt hajlandó elengedni, ami belőlem némi nevetést csalt elő. Elvált az ajkamtól és rám emelte elködösült tekintetét.
- Miért nevetsz? - kérdezte meg, de a hangja sokkal emelkedettebb volt a megszokottnál.
- Mert nem akarod elengedni a csípőmet a lábaddal. - válaszoltam, míg követtem tekintetét, ahogy a lábaira tekint.
- Fel sem tűnt. - nézett vissza rám.
- Nem baj, ha elveszted a fejedet. - hajoltam a füléhez, mire éreztem, hogy megborzongott a szavaimtól.
- Miért vonzol annyira? - tette fel a költői kérdést.
- Mert az enyém vagy. - válaszoltam, majd a nyakára nyomtam az ajkamat.
Hangosan zihálni kezdett, ahogy dolgozni kezdtem a bőrén. Élveztem a zajokat, amik belőle jöttek elő és azt még jobban, hogy ezek nekem köszönhetőek. tudtam, hogy a tettem foltot fog hagyni az érzékeny bőrén, de képtelen voltam megállni, hogy ne jelöljem meg. Hozzám tartozik. Amikor kellően felizgattam, tovább haladtam, csak annak érdekében, hogy tényleg elveszítse a fejét a karjaim között. Még sosem voltam vele, de mégis ismertem a testét, egyszerűen tudtam, hogy mi jó neki és mi nem. Maradéktalanul ki akarom elégíteni. A kulcscsontjánál haladtam lefele, amikor a kezeit a hátamra vezette és olyan erősen húzta végig a körmét a bőrömön, hogy éreztem, ahogy a vér kiserken. Az én józan eszemtől való búcsú, ebben a percben következett be és szépen el is köszöntem tőle, többé nem volt rá szükségem. Mielőtt a melleihez értem volna, áthúztam a pólóját a fején és a melltartójától is azonnal megszabadultam, nem volt helye zavaró tényezőknek. Lassan haladtam a mellei felé és amikor végre elértem, megmarkoltam és masszírozni kezdtem azokat. Shee vonaglani kezdett alattam és a látvány valóban le írhatatlan volt, fenomenális. Nem akartam tovább kínozni, így lejjebb haladtam, míg el nem értem a nadrágjához. Utoljára ránéztem, hogy lássam valóban ezt akarja-e, de amikor láttam, hogy csukott szemmel szívja be élesen a levegőt, nem vártam tovább. Kigomboltam a nadrágját és a kis csipkével együtt húztam le a testéről. A következő tettemet nem tudom megmagyarázni, eddig senkinek nem csináltam ilyet, mert nem érdemelték meg, de Shee más volt, nagyon más. A lábai közé helyezkedtem és a nyelvemmel kezdtem kényeztetni az érzékeny pontját, mire azonnal a hajamba markolt és szabályosan tépni kezdte azt. 
- Harry. - nyögte a nevemet, majd mielőtt elment volna, egyszerűen felrántotta a fejemet.
- Ne kínozz. - zihálta.
- Nem jó? - kérdeztem meg, akkor is, ha tudtam a választ.
- Nem a szart nem. - káromkodott, ami kicseszettül tetszett és feltüzelt.
Többet nem beszélgettem, felkeltem a lábai közül és amilyen gyorsan, csak tudtam levettem magamról mindent, ami takart Sheera elől. A férfiasságom igencsak szorított már, így felemelő érzés volt, amikor végre kiszabadíthattam. Láttam, ahogy végig mér és a péniszemnél elidőzik, majd nyel egyet és végszóra megnyalja az ajkát. A nadrágzsebembe nyúltam, hogy óvszert vegyek elő, amikor megszólalt.
- Nem kell. - csak ennyit mondott, de tudom mire gondolt és örültem neki, hogy nem kell a szar gumival tökölnöm. Vissza másztam mellé az ágyra és az ölembe húztam, majd kissé felemeltem és beigazítottam magam. Kicsit még kínoztam a péniszemmel, ahogy többször is végig húztam a nőiességén, majd elmerültem benne. Ahogy kitöltöttem azonnal jelentkezett a fenomenális érzés, amit eddig komolyan ilyen intenzíven még sosem éreztem, pedig sok nővel voltam eddig. Rámarkoltam a csípőjére és ösztönöztem, hogy mozogjon, de nem nagyon volt szüksége segítségére, profi módjára kezdett fel-le mozogni rajtam, ezzel elérve, hogy most nekem kelljen élesen levegőt vennem. Tudta mit csinál, szinte teljesen felemelte magát rólam, majd teljesen vissza ereszkedett, amivel azt érte el, hogy rohamosan közeledettem ahhoz, hogy elmenjek. Pillanatok leforgása alatt kezdett rajtam lovagolni, olyan tempóban, hogy fel sem tudtam fogni, miként ilyen gyors a mozgása. A hajlékonyságáról nem is beszélve, látszik minden egyes mozgásán még szex közben is. Aztán, mikor nagyon közel voltam egyszerűen felálltam vele az ágyról és a mellette lévő falhoz sétáltam vele és úgy nyomtam neki, ahogy csak tudtam. Pár mély lökés és mind a ketten elélveztünk és nem mondanám, hogy csöndesen tettük meg ezt, sőt mind a ketten kiabálva nyögtünk fel az élvezettől. Leemeltem magamról és kézen ragadtam, csak azért, hogy vissza vezessem az ágyba. Felemeltem a takarót és magunkra húztam. Sheera a mellkasomra feküdt és kimerülten feküdtünk egymás karjaiban, míg rövid időn belül el nem nyomott az álom.


***


Lassan lépkedek le a lépcsőn, a korom sötétben. Muszáj volt lejönnöm a mosdóba. Amikor magamhoz tértem lejátszódott előttem az este minden egyes történése. Az egész emlék mosolyt csalt az arcomra és levakarhatatlannak bizonyult. Csöndesen megyek át a nappalin, amikor hirtelen felkapcsolódik a helységben a villany.
 - Harry? - nézek farkasszemet Louissal.
 - Hello. - köszönök, mintha a jelenlétem természetes lenne.
 - Hello? Mit keresel te itt? - kérdez rá mérgesen. - És miért vagy félmeztelen?
 - Basszus Lou, hajnali hat van. - nyögök fel.
 - És?
 - Ne csesztess már. - fordulok meg.
 - Szóval te és Shee? - kérdezi meg.
 - Ja, nagyon úgy tűnik. - válaszolom. 
- Harry ismerlek és nem akarom, hogy bántsd.
 - Nem fogom.
 - Amúgy mit csinálsz lent? Ugye nem akarsz lelépni? - teszi fel a kérdést, mire megfordulok.
 - Békén hagynád? - kapom a fejem az ajtó irányába, ahol Sheera áll egy szál köntösben.
 Bassza meg, de kibaszott szexi.
- Békén. - válaszol Lou, majd elsétál a szobája felé.
- Hova indultál? - áll meg előttem Sherra.
- Csak a mosdóba, ugye nem gondolod, hogy így lépnék le? - mutatok magamra.
- Nálad sosem lehet tudni. - lép hozzám közelebb.
- Nem ismersz te még annyira. - húzom magamhoz közelebb a csípőjénél fogva.
- Épp eléggé. - válaszol, míg lábujjhegyre áll és megcsókol, ajkai annyira puhák, hogy egyből beindít
- Persze, egyébként tetszenek a tetkóid. - csikizem meg az oldalát, ahol az egyik található. 
- Nekem is a tieid. - mosolyog rám.
- Nem tudtam, hogy ennyi tetoválásod van. - nyúlok be a köntös alá és megérintem a melle alatti területet, ahol a tánc egy élet érzés felirat található.
- Én se, hogy te gyakorlatilag kivagy varrva. - kacsint rám, mire itt helyben letépném azt a kibaszott köntöst.
- Attól még messze állok.
- Figyelj. - kezdett bele.
- Ez nem kezdődik jól. - próbáltam elviccelni a dolgot, de tudtam, hogy valami komolyat akar mondani.
- A tegnapiról lenne szó és erről. - mutat kettőnkre.
- Mi van vele?
- Nem akarom ezt Harry. Nem akarok kapcsolatot és az esti dolog is, csak egy egyszeri alkalom volt.




2015. február 9., hétfő

17. fejezet - Save The Day!

Sziasztok!

Meg is hoztam a következőt.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá! :)

A rész zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=R7AkvcIGnEY

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


 
Komolyan hülye vagyok. Mit is képzeltem? Randira menni Liammel, elég elcseszett döntésnek számít. Nem mondom, hogy nem jó pasi vagy valami, de akkor sem akarok tőle semmit sem. Ha akarom, hanem csak arra tudok gondolni, hogy az egész döntésemnek hozzá van köze. A kis hang a fejemben szüntelenül sugdolózik, hogy csak Harryt akarom bosszantani, ezzel az egésszel. Mindnél többet gondolok rá, annál jobban beigazolódik, hogy ez az igazság, ha tetszik, ha nem. Ez mind szép és jó, de az okára továbbra sem sikerült rájönnöm. Miért akarom bosszantani Harryt, mikor nem akarok tőle semmit. Pont ez az, nem akarom, hogy a közelemben legyen. A legrosszabbat hozza ki belőlem és ez egyáltalán nincs ínyemre. De akkor miért érzem az ürességet a mellkasomban, ami a napok múlásával egyre nagyobb lett és kitörölhetetlenné vált. Állandósult.
 
Magamra kapkodtam a futó ruhámat és kiviharoztam az utcára. Mostanában rászoktam a futásra. Kitisztította a fejemet, főleg, ha hajtottam magamat. Nem érdekelt a légszomj és a magas pulzus, csak futottam, míg a fizikai fájdalom átvette a szívem felett a hatalmat és egy kis megnyugvást engedett neki. Kezdtem megőrülni a bennem kavargó ambivalens érzelmektől. Ott volt az elutasítás és a vágyódás, ami egyre inkább harcolt egymással, ezzel engem tönkre téve. A vívódásomat a zene megállása szakította meg, ami eddig a fülemben szólt, süketté vált, mert hívtak.
 
- Igen? - szóltam bele, mert ismeretlen számot jelzet számomra a kijelző.
- Szia Sheera, Liam vagyok. - szólt bele az ismeretlen, aki így felfedte magát előttem.
- Szia. - köszöntem neki.
- Akkor áll még a randink? - tette fel a kérdést, amit lehet nem is akartam meghallani.
- Persze. - válaszoltam, nem akartam udvariatlan lenni, ha már egyszer bele egyeztem, túlesek rajta.
- Remek, akkor este nyolcra érted megyek. - lelkendezik a telefonba.
- Oké, várlak. - köszöntünk el, majd bontottam a vonalat, hogy a zene ismételten felcsendüljön, ezzel biztosítva a ritmust a futásomhoz.
 
Jó egy óra futás után éreztem azt, hogy ismételten kikapcsoltam magam és, csak a testemre koncentráltam. Majd haza fele vettem az irányt. Ma kivételesen nem volt se próbánk, se oktatásom, így csak henyéltem otthon egész nap és egyre jobban érett bennem, hogy egyáltalán nem volt jó ötlet bele menni, ebbe a Liammel való randi dologba. Nem baj túlteszem magam ezen és ha már bele egyeztem végig is csinálom. Egy randiba még senki sem halt bele, talán én sem fogok. Lezuhanyoztam és kerestem valami ruhát, ami estére megfelelhet. Nem akarok semmi szexit felvenni, így csak egy egyszerű fehér ing és koptatott farmer mellett döntöttem, amihez a fekete magas talpú nike cipőmet fogom felvenni.

 
A nap hátralévő részében főztem ebédet, mivel Louis valami ügyeket intéz, így nem tudja teljesíteni ezt a feladatot. Rendszerint Ő a szakács nálunk, ami nem véletlen mivel az én főzési tudományom elég kevés, így pár egyszerű fogásban kis is fújt. Egy gyors és egyszerű sajtos makarónit dobtam össze, amit általában nem rontok el, de sosem lehet tudni. Valahogy nem érzem ezt a főzés dolgot, ellentétben Louval. Hét órakor döntöttem úgy, hogy talán jó lenne készülődni. Magamra kapkodtam a kiválasztott ruhákat, majd egy füstös fekete szemet készítettem magamnak. Épp, hogy készen lettem, amikor csöngettek.
 
- Megyek. - kiáltottam el magam, miközben magamra kaptam a bőr kabátomat. - Szia.
- Szia Sheera. Gyönyörű vagy. - bókolt nekem, de valahogy nem volt ide való.
- Köszi. Mehetünk?
- Persze. - mosolygott, majd elindult a lépcső irányába.
Egész úton feszélyezve éreztem magam, ami talán enyhe kifejezés a kialakult helyzethez. Leparkoltunk egy eléggé felvágós étterem előtt, mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem az én világom a hely. A ruházatom is mutatta, hogy baromira kilógok a sorból. Liam persze elegánsan volt felöltözve. Lehet, ha legközelebb randira megyek megfogom kérdezni, hogy milyen helyre megyünk, bár nem hiszem, hogy ez a közel jövőben be fog következni.
- Mit szeretnél enni? - kérdezi meg Liam, aki ki sem látszik az étlap mögül.
- Csak egy salátát. - válaszolom.
- Tényleg?
- Miért, olyan fura ez? - kérdezek vissza.
- Nem tudom, mond meg te. Ti lányok folyton salátát esztek. - nevet fel.
- Vigyázunk az alakunkra. - vetettem oda a sablonos választ.
- Minek? Nézz magadra, dögös vagy. - vet felém egy féloldalas mosolyt.
- Igen, mert salátát eszem. - nézek rá tök komoly arccal, mire mind a ketten nevetésben törünk ki.
- Aha, persze.
 
Ahhoz képest, hogy mennyire féltem ettől a randitól, olyan jól éreztem magam Liammel. Nem gondoltam volna, hogy ennyire vicces és közvetlen személyiség. Beszélgető partnernek sem utolsó, nagyon jól elbeszélgettem vele. Bár semmi személyeset nem közöltem magamról. Nagyon kevesen tudnak rólam tényleges dolgokat, hisz senkiben sem bízom meg könnyen, akiben meg igen az már évek óta része az életemnek. Kint vártunk a kocsijára az étterem előtt, amikor hírtelen felém fordult és a falnak nyomott.
- Mit csinálsz? - kérdeztem rá.
- Kérem a jutalmamat. - szólalt meg, mire ledöbbenve meredtem rá. Miről beszél ez?
- Hogy mi van?
- Azt hitted viccből hoztalak ide, Baby? - kacsintott rám, majd ellenem nyomta ajkait. A csókja nagyon nem tetszett. Undorodtam tőle és azonnal arra gondoltam, hogy valaki jöjjön és segítsen. Nem akarok vele elmenni.
- Szállj le rólam. - nyomtam mindkét kezemet a mellkasának, de esélyem sem volt eltaszítani magamtól.
- Ne próbálkozz. - hajolt a nyakamra, majd bele harapott, mire felsikítottam.
- Eressz. - csattantam fel, de ahogy kimondtam Liam eltűnt mellőlem.
 
Mire felfogtam mi történik Liam a földön feküdt és Harry teljes erőből ököllel ütötte az arcát. Megrémültem tőle, de oda sétáltam mellé és a kezemet a vállára tettem, amitől egyből abba hagyta a mozdulat sorozatot, amit folytatott és felém fordította a tekintetét, ami ezúttal a gyönyörű zöld szín helyett, fekete színt vett fel. Rémisztő volt.
- Harry hagyd abba. - szólaltam meg.
- Nem, elmondtam neki, hogy ne nyúljon hozzád. - ilyen hangon még sosem hallottam beszélni, nem tartozott hozzá.
- Semmi baj, jól vagyok. - mosolyogtam rá, tetszett, hogy ide jött.
- Igen, de mi lett volna, ha nem követem? - fakad ki.
- Mi? Követted? - néztem rá értetlenül.
- Igen, nem tudtam elviselni, hogy randizol vele. Liam nem jó a kapcsolatokban, barátnője van és mégis téged szédít. - akadt ki.
- Barátnője van?
- Az.
- Köszönöm. - néztem mélyen a szemébe.
- Mit?
- Hogy eljöttél.
- Felfogod végre, hogy nem akarok neked rosszat? Megőrülök érted. - lép hozzám közelebb.
- Fel. - majd az ajkaimat az övére tapasztom. - Gyere.
- Hova? - kérdez vissza.
- Hozzám.

 
A lakásom ajtajában bénázok a kulccsal, mire végre be tudok menni. Harry lassan lépked be utánam, mire az ajtó becsukódik mögöttünk, máris a falnak nyomva találom magam, Harry csípőjén ülve.
- Nem tudod mióta vágyom erre.






2015. február 7., szombat

16. fejezet - Anger!

Sziasztok!

Hoztam nektek egy újabb fejezetet, remélem tetszeni fog! :)
Kérnék véleményt! :)
Jó olvasást! :

Köszönöm a pipákat, véleményeket és az új feliratkozókat! ♥

A rész zenéje: Flo Rida - GDFR
https://www.youtube.com/watch?v=F8Cg572dafQ

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry



Csak a tekintetét fürkésztem és némán kérleltem, hogy szólaljon már meg végre. A csend, ami ránk telepedett, egy örökké valóságnak látszott, míg szótlanul és döbbenten meredt rám. Az ujjait tördelte, míg fel nem emelte gyönyörű arcához a kezét, hogy a könnyeit letörölje. Nagyon remélem, hogy azokat nem én okoztam, de titkon tudtam, hogy miattam sírt. Szótlansága továbbra is kitartott, majd megfordult és el akart menni, de mielőtt megtehette volna, elkaptam a csuklóját.

- Kérlek, legalább mondj valamit. – könyörgök, hogy mondjon valami.
- Mit vársz, mit mondjak? – szólal meg küszködve.
- Bármit, csak beszélj hozzám. – nem akarom és nem is hagyom, hogy csak úgy elsétáljon, mert nagy a valószínűsége, hogy utoljára látnám Őt.
- Szerintem már mindent elmondtam. – válaszolja közömbösen.
- Nem reagálsz semmit arra, amit elmondtam? – kérdezek rá.
- Mit mondjak rá? Hogy megtisztelő vagy mi, hogy engem akarsz? – mered rám egyre dühösebben.
- Természetesen nem. Neked egyáltalán nem jelentek semmit? – ahogy a kérdés elhagyja a számat, nem is akarom tudni a választ.
- Nem.
- Hazudsz és ezt te is tudod. – húzom magamhoz közelebb.
- Nem hazudok. Hagyj elmenni. – húzza ki magát a fogásomból.
- Mit akarsz, mit tegyek? 
- Még mindig nem világos? Hagyj békén, ennyi, amit akarok. – csattan fel, majd eltűnő alakját figyelem.

Most először hasított valami hosszú idő után a szívembe. Utáltam ezt az érzést és soha többet nem akartam újra érezni. Fájdalom, ami fizikai méreteket ölt, fizikailag fáj a szívem és a millió meg egy darabja a mellkasomban.


Dühösen rohantam vissza a klubba és enyhe kifejezés volt, hogy állat módjára viselkedtem. Bármi a kezem ügyébe került vagy felborítottam vagy földhöz vágtam. Semmi sem maradt ép a kezeim alatt. Egyik alkalmazottam sem mert egy szót sem szólni, csak hagytak dühöngeni. Megtanulták, ha ilyen állapotban vagyok, hagyjanak békén. Hajlamos vagyok elhamarkodott döntéseket hozni és kirúgni embereket kedvem szerint. Most épp a pénzt pocsékolom, ha jobban bele gondolok. Baromi drága asztalokat és székeket törtem ripityára. De leszarom, ahogy mindig. Liam csak csendben figyel, ahogy elhaladok mellette és örülök, hogy nem szól hozzám. Semmi kedvem magyarázkodni. Fogalmam sincs mi lett velem, évek óta nem voltam ennyire felhúzva, mint most. Ahogy kicsit enyhített a rombolás a problémámon, az irodám felé vettem az irányt. Kell egy ital vagy kettő.

Ahogy a lábam átlépi a küszöböt, azt hiszem rosszul látok. A mérgem azonnal vissza szökik, csak ha lehet többszörösen, mint az imént.

- Mi a picsát csinálsz te az irodámban? - ordítok rá, ahogy az íróasztalomon ül és kelleti magát.
- Csillapodj le. - áll fel és felém közeledik.
- Kibaszottul ne mond meg, hogy mit csináljak. - csattanok rá.
- Lenyugtassalak megint? - teszi fel a kérdést, mire előtte termek és az ölembe kapom.

Vissza ültetem az asztalomra és tépni kezdem az ajkait, nem érdekel, hogy a vér fémes íze a számba szökik. Le kell vezetnem a feszültséget és erre Molly készséggel vállalkozik is. Letépem róla a trikóját és a nyakát kezdem kínozni. Zihál a fülembe és néha egy- egy nyögdécselés is elhagyja a száját. Levezetem a kezemet és a nadrágjába nyúlok. Egyáltalán nem vagyok vele finom, egyszerűen csak eltüntetem benne két ujjamat, mire a vállamba mar és felszisszen. Felemelem és lehúzom róla a nadrágját. Végig vezetem rajta a tekintetem, ahogy meztelenül ül előttem és valami kicseszett kapcsoló az agyamban átkapcsol és a vágy felszívódik, helyette dühös leszek, magamra.

- Elég volt. - csattanok fel, mire döbbenet költözik Molly tekintetébe.
- Miből? - kérdez vissza.
- Belőled, belőletek nőkből. - lépek el előle.
- Mit csinálsz? - kérdez rá, amikor vissza gombolom az ingemet.
- Minek látszik?
- Ugye nem akarsz így itt hagyni? - dühösen mered rám.
- De, pontosan ezt fogom tenni.
- Mi a fasz bajod van? - csattan fel, majd lepattan az asztalról és magára rángatja a rövid nadrágját.
- Elegem van a ribancokból.
- Hogy mi van? - felháborodva szólal meg.
- Nem bocs, enyhén fogalmaztam. Elegem van a kurvákból. Mert, hogy az vagy kicsim. Többet nem akarlak itt látni és felejtsd el, hogy még egyszer hozzád érek, ennek vége. Felfogtad?

Csak bólintott, majd magára hagytam. Ő nem tudta a szavaim hazug tartalmát, nem azért hagytam abba, mert kurva, hanem Sheera miatt és ez kurvára megijesztett. Mi a faszt érzek én iránta?


Rohanok Liamhez, hogy megkérjem ma vigye a klubot, mert semmi humorom ma bent lenni. El kell terelnem valahogy a figyelmem és ahogy most a dolgok állnak talán huzamosabb időre. De mindenre számítottam, csak arra nem, ami fogadott. Sheera állt Liam mellett és nevetgélve beszélgettek. Elég közel voltam, ahhoz hogy halljam mit beszélnek. Felment bennem a pumpa, amikor számot cseréltek, de igazán csak akkor akadtam ki, mikor Liam randira hívta. Mi a faszt művel ez? Tisztán és érthetően elmondtam, hogy ne közeledjen felé, erre mit csinál? A döbbenet fokozódott, amikor Shee igent mondott neki. Megőrülök.

- Mi a faszom volt ez? - csattantam fel, amint Shee elment.
- Mi? - fordult felém Liam.
- Ne játszd a hülyét, hallottam, hogy randira hívtad. - léptem hozzá közelebb.
- Mi a gond ezzel? - kérdez vissza.
- Mondjuk, hogy neked van barátnőd. - komolyan megütöm.
- És? - ez volt az utolsó, felemeltem a kezem és ököllel bevertem Liamnek egyet, aki az ütés hatására az asztalok közé esett. Utána mentem és az arcát kezdtem ütni, de Niall lerángatott róla.
- Mi a fasz Hazz? - Liam a véres felszakadt ajkát fogdosva szólal meg.
- Kicseszettül a szádba rágtam, hogy Ő az enyém.






2015. február 5., csütörtök

Első!

Tegnap tettem ki két díjat, de mára itt a harmadik, amit nagyon szépen megköszönnék Martina S.-nek és Victoria M.-nek, akik közös blogot vezetnek!




Szabályok: 
- Írj 10 dolgot magadról 
- Válaszolj 10 kérdésre 
- Tegyél fel 10 kérdést  
- Küldd tovább 
- Iratkozz fel a küldőd blogjára

Magamról:
  1. Imádom a gyors kajákat
  2. Egyszer szeretnék egy törpe pinchert
  3. A zene mindig felvidít és lenyugtat
  4. Imádok táncolni
  5. Szeretek rajzolni
  6. Utálok futni
  7. Eléggé jó a képzelő erőm
  8. Az írás fontos része az életemnek
  9. Nem szeretem, ha valakinek nincs humora
  10. Nehezen bocsájtok meg.
10 válasz

1. Mióta írsz blogot? " Egy éve "
2. Hány blogod van? " Sajátom három és egy, amibe besegítek "
3. Hány könyvet olvastál ki? "Fogalmam sincs, rengeteget "
4. Kedvenc versed? " Nem igen van olyanom "
5.  Kedvenc íród? " L.J. Smith és Borsa Brown "
6. Kedvenc színész? " Paul Wesley "
7. Utált személy? " Sok van. "
8. Kedvenc blog? "Twisted fordítása "
9.  1D vagy Justin Bieber? " Ez nem kérdés, 1D "
10. Kedvenc 1D tag? " Harry Styles "
11. Kedvenc énekes? " Színt úgy Harry "


10 kérdésem
  1. Szereted a blogokat?
  2. Mit gondolsz a mozi élményéről? Megéri vagy sem?
  3. Van, olyan koncert, amiért mindent megtennél, hogy eljuss rá?
  4. Mi az, amiért ölni tudnál?
  5. Konfliktus kerülő vagy?
  6. Írsz vagy inkább, csak olvasol?
  7. Szereted a One Directiont?
  8. Kedvenc együttes, énekes, énekesnő?
  9. Melyik az a film, amit több alkalommal megtudsz nézni, mégsem lesz unalmas?
  10. Magabiztos vagy inkább visszahúzódó vagy?

2015. február 2., hétfő

15. fejezet - Dirty!

Sziasztok!

Meg is hoztam a következő részt, remélem mindenkinek tetszeni fog. :)
Jó olvasást!
Várom a véleményeket!

A rész zenéje: Christina Aguilera - Dirrty!
https://www.youtube.com/watch?v=4Rg3sAb8Id8

Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Lehet eléggé örült dolog volt tőlem, ez a fogadás szerűség, de akkor ott jó ötletnek tűnt. Mostanra már kevésbé, de nem visszakozok. Nem csinálok segget a számból, hogy úgy mondjam. Nem tartok Mollytól. Láttam már táncolni és elismerem, hogy határozottan tehetséges, de semmi különleges vagy extra nincs az általa felvonultatott mozdulat sorokban. De nem vagyok egyáltalán biztos magamban, hiszen Ő otthonosan mozog a klub falai között és lemerem fogadni, hogy az oda járó vendégek az általa nyújtott vonaglást kedvelik. Az én stílusom pedig határozottan különbözik ettől. A csípőmet én is mesterien tudom tekerni, de nem élvezek el a színpadon, mint Ő. Nekem ez túl nőies, így eléggé tartok a reakcióktól, akkor is, ha csak Harry lesz a döntő bíró szerepében. Talán jogos a félelmem, majd kiderül.
 
A másik kérdés, hogy mit fogok felvenni? Nem akarok semmi extrát, de viszont felakarom hergelni Harryt, így talán nem fogja azt képzelni, hogy azt csinálom első szóra, amit mond. Nem normális az már beigazolódott, de puszta ön becsülésből, akkor is megnyerem ezt a fogadást és kénytelen lesz rólam leszállni. A szekrényemben keresek valamit, ami elég jó lehet. Ahogy keresgélek az egyik régi fellépő ruhánk akad a kezembe, ami egy fehér hosszú ujjú body, ami arany mintával van díszítve. Tökéletes. Előveszem a szetthez tartozó magas szárú Nike cipőmet, ami ezüst színben pompázik. Egy fekete bőr dzsekit veszek hozzá még ki, így teljes az össze állítás.
 
Gyorsan a táskámba gyömöszölöm a ruhákat és nem törődve azzal a ténnyel, hogy melegítőben vagyok, el is indulok a klubba. Nagyon remélem, hogy Molly felkészült a vereségre. Louis természetesen veszekedett velem, hogy miért mentem én ebbe bele, de nem igazán érdekel a véleménye. Ahogy a taxiban ülök kissé úrrá lesz rajtam a félelem, főleg annak fényében, hogy nem akarok neki táncolni és mégis másodszorra teszem meg. A taxi lassan leparkol, így amint kifizettem a fuvar díjat, ki is szállok és a The Hell felé veszem az irányt. Elég nagy a hangzavar még így kintről is, így hamar elfog a pánik. Belépve rögtön meglátom Harryt, aki egyből felém vezeti a lépteit. Ahogy megáll előttem végig mér és szólásra nyitja az ajkait.
 
- Ugye nem ebben, akarsz táncolni? - kérdezi meg egy fintor kíséretében.
- Természetesen nem. - válaszolom kacérkodva vele, míg követem Őt az öltözők felé, aminek ajtaja mögött rögtön el is tűnök.
 
Nem sietek el semmit a készülődéssel. Tökéletesen akarok kinézni, hogy leessen az álla és másra se tudjon koncentrálni, csak is kizárólag rám. Felveszem a bodyt és a cipőt, majd a hajamat göndörítem be kissé és így lépek ki végszóra az öltözőből. A színpadhoz sétálok, ahol megpillantom Mollyt és Harryt beszélgetni. Nagyon úgy fest, hogy nincs jó kedve, Harry biztos elfelejtette közölni a kis egyességünket. A lépteimet hallva fordul meg és tekint rám. Az arcán lévő kifejezés minden pénzt megért, ahogy kiléptem a színpadra és szembesült, azzal a ténnyel, hogy a melegítő alatt milyen ruha is fedi a testemet. Csak áll velem szembe és minden szó és zavartatás nélkül futtatja végig a tekintetét a testemen fel és le, addig ismételve a mozdulatot, míg zavaróvá nem válik. Megköszörülve a torkom figyelmeztettem, hogy a bámulása túllépte a megengedett határ értéket.
 
- Ki kezdi? - szólalok meg elsőnek.
- Szerintem a vesztes kezdi. - vigyorog Molly szemtelenül.
- Akkor hajrá. - vetem neki oda fél vállról.
- Szerintem te kezd Sheera. - szól közbe Harry.
- Rendben. - fordulok meg és sétálok Liamhez, hogy átadjam neki a zenémet. - 5 szám Liam.
- Rendben baby. - vigyorog, majd elveszi tőlem a kis készüléket.
- Felkészültél? - fordulok Mollyhoz, aki egyik lábáról a másikra áll.
- És te? - kérdezi meg, amikor a függöny előttünk elhúzódik és feltárul előttem a közönség. Rengetegen vannak.
- Köszönjük, hogy eljöttek ma este, az egyik legkülönlegesebb estére, amit valaha tartottunk a The Hell-ben. A mai napon megtekinthetik a Hell királynőjét Mollyt és egy újoncot, aki kihívta őt. Köszöntsétek Red-et. - mutat felém Harry, ahogy kimondja a nevemet.
 
A tömeg tapsolni kezd, amikor a zene elindul. Molly feje a dallam felcsendülésére, le írhatatlan volt. Ilyen mértékű döbbenetet még sosem láttam senkin. meg sem bír mozdulni, így gondoltam tegyük egy kicsit érdekesebbé ezt a dolgot és csináljunk igazi párbajt, ahol addig nem mozogsz, míg a másik fél át nem adja neked a lehetőséget. Elvettem a színpad széléről egy széket és kelléknek használtam, ráültem és a zene ritmusára kezdtem ültömben mozogni, majd ahogy jobban beindult a ritmus a lábamat a fejemhez emeltem és a széket Molly irányába rúgtam, hogy az álla is a padlót súrolja. Ringattam a csípőmet, míg megkerestem Harryt a közönségben és csak neki táncoltam, olyan szexisen, ahogy csak telt tőlem, persze a saját kereteim között maradva. Ahogy leguggoltam a közönség felhördült és tapsolni kezdtek. A szám felénél kezdtem el Molly felé közeledni és egy lökéssel jeleztem neki, hogy itt az idő, hogy mutasson is valamit. Gyorsan feleszmélt, hogy talán mozognia kéne, így a szokásos ribanc vagyok stílusban kezdett el mozogni, de látszott rajta, hogy feszélyezi a zene és a jelenlétem is egyben. Csak jót mosolyogtam rajta oldalról, hogy mennyire erőlködik, hogy jó legyen. Harry persze csorgó nyállal nézte végig, ahogy ez itt előttem a csípőjét csavarja, mintha csak ezt az egy mozdulatot tanulta volna meg. Ha engem kérdeztek, nem valami nagy a követelmény, ha ő a fő táncosuk, aki csak szexin kelleti magát, ezt táncnak csúfolva. Aztán végre a zene véget ért, így nem kellett tovább néznem, ahogy szexuálisan zaklatja a csorgó nyálú közönséget. Komolyan ezek az emberek itt velem szemben, mind betegek.
 
Harry mellénk lépett a színpadra és a közönség elé húzott mindkettőnket.
- Köszönjük a csodás táncokat lányok, de egy győztes minden képpen kell, így arra kérném önöket, hogy tapssal jelezzék, hogy melyik lány tetszett jobban. Akkor egy tapsot kérnék Mollynak. - kezdte Harry, majd a közönség őrjöngeni kezdett és kezdtem úgy érezni, hogy ennyi volt. - Köszönjük ez lenyűgöző volt, de még itt van Red is, na kinek tetszett Red? - szólalt fel ismételten, mire a közönség hasonló intenzitást mutatott az irányomba is.
- Nagyon úgy tűnik, hogy döntetlen lett az állás, így megkérnék mindenkit, hogy ismételten tapsoljon. - majd ugyan ez ment még vagy kétszer, mire felfogtuk, hogy tényleg döntetlen lett az állás, így a fogadást gyakorlatilag egyikünk sem nyerte meg.
 
Molly duzzogva rohant le a színpadról, majd mi is követtük őt. Úgy csinál, mint egy kislány, akitől elvették a kedvenc maciját. Nevetséges. Ahogy velem szembe állt, látszott rajta, hogy valami nagyon böki a csörét.
 
- Kell egy vissza vágó. - nyögi ki.
- Mi? - kérdezek vissza.
- Nem lehet döntetlen, én sokkal jobb vagyok nálad. - akad ki.
- Valóban? - nevetek rajta, mire látom, hogy még jobban felhúzza magát.
- Egyértelműen, ugye Harry? - fordul Harry felé, mire bennem felmegy a pumpa.
- Hagyjatok ki ebből. - fordul oda, de Liammel folytat elmélyült beszélgetést.
- Nem is értem mi baja a közönségnek, hisz béna voltál. - köpi oda a szavakat, mire letudnám tépni a fejét.
- Aha, biztosan az voltam, mert nem fekszem le bárkivel. - ahogy látom az arcát egy érzékeny pontot találtam el.
- Aha, csak szeretnél Harry közelébe férkőzni, ezért töröd magad. - vicsorog nekem, mire bennem elpattan valami és szabályosan neki megyek és tépni kezdem a haját, míg a számat, olyan szavak hagyják el, akiknek közük sincs a nőiességhez. Még, hogy én futok Harry után, nevetséges. Ha tudná, hogy a drágalátos Harry, mióta akar lefektetni, kifeküdne. Aztán az egésznek, olyan gyorsan lett vége, ahogy elkezdődött. Egy kezet éreztem meg a derekamon, majd elválasztottak minket. Amikor felnéztem láttam, hogy Harry fogja Mollyt, Liam pedig engem próbált meg lenyugtatni. Ahogy néztem Harryt, aki Mollyt maga elé fordította valami elszállt bennem és robbantam.
 
- Liam eressz. - csattantam fel, mire mindenki rám fokuszált. - Tudjátok mit, Molly te nyertél. Nem lesz itt semmilyen vissza vágó. Végeztünk. Harry te nyertél, de engem többet nem látsz. Megérdemlitek egymást.
 
A következő, amire emlékszem, hogy kifutok a klubból és azt kérdezgetem magamtól, hogy mi a faszért sírok most? Hisz megszabadultam Harrytől és ezt akartam vagy mégsem?
 
- Sheera állj már meg. - kiabálja utánam Harry, de nem érdekel, csak futok tovább.
- Az isten verjen meg, miért nem tudsz megállni, ha szólok neked? - ragadja meg a karomat és maga felé fordít.
- Mit akarsz még? - csattanok fel.
- Téged.