2015. augusztus 31., hétfő

45. fejezet - Just love me!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Selena Gomez & The Scene - Naturally!
https://www.youtube.com/watch?v=a_YR4dKArgo

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Nem tudtam elképzelni, hogy mi változhatott meg benne egyetlen egy éjszaka leforgása alatt. Minden annyira jó volt a tegnapi nap folyamán, erre reggel arra kellett kelnem, hogy nincsen mellettem, hogy sunyi mód lelépett tőlem. Ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy ez számomra mennyire fájdalmas volt. Valóban bele szerettem ebbe a lányba, akkor is, ha ezt ő maga talán sosem fogja teljesen elhinni nekem. De akkor is szeretem őt. Ezért is vagyok most itt, a szobájában. Amióta bejöttünk, csak fel alá járkál, míg én az ágyán ülök és a válaszát várom arra az egyszerű kérdésre, hogy miért kellett szó nélkül lelépni-e? Válasz semmi, csak céltalan járkálás és az idegeim pattanásig feszítése a viselkedése miatt. Tudom, hogy a kapcsolatunk labilis állása nekem köszönhető, de ő sem könnyíti meg, hogy dolgozzunk rajta, hogy jobbá tegyük azt.

- Most komolyan nem fogsz válaszolni a kérdésemre? - törtem meg az időközben kialakult kényszer csendet.
- Harry ez bonyolult. - sóhajtott fel, míg az ajtónak támaszkodott.
- Akkor próbáld elmagyarázni, elég értelmes vagyok, hogy felfogjam. - próbáltam belőle kiszedni valamit, bármit.
- Tudod nehéz egy ennyire megfoghatatlan dolgot megmagyarázni vagy elmagyarázni. Sok dolog kavarog bennem mostanában, így eléggé nehéz egy dologra koncentrálni. - ez így szép és jó, de ennek az össze-vissza beszélésnek semmi köze nem volt ahhoz, amit én tudni szerettem volna.
- Ennek mi köze van ahhoz, hogy kisurrantál a lakásomból? - húztam fel a szemöldökömet.
- Azt próbálnám elmondani, ha nem szólnál közbe. - förmedt rám, lehet teljes joggal is, mert valóban közbeszóltam.
- Oké, jogos, kérlek folytasd.
- Köszi. Szóval nem igazán tudom neked megmagyarázni, hogy miért hagytalak ott. Egyszerűen rosszul éreztem magam a házadban, amikor felkeltem és muszáj voltam eljönni onnan. Semmi köze hozzád vagy hozzánk, csak eljöttem és ennyi. - valamiért nem hittem el a válaszát.
- Tényleg ennyire hülyének nézel?
- Miért néznélek annak Harry? - azt hitte jól tud színészkedni, de könnyedén átláttam az erős nő vagyok álcáján mostanra.
- Én azt nem tudhatom, de azt teszed. Szerinted elhiszem, hogy csak úgy a semmi miatt hagytál magamra? Hogy a nagy semmi miatt éreztem magam rosszul, úgy, mintha egy senki lennék, aki csak egy éjszakára kell neked és aztán egyedül, magányosan tér magához? Mert igen, kurvára rosszul esett, amit tettél és legalább egy normális magyarázatot adhatnál nekem. Nem gondolod?
- Sajnálom. Harry nem tudok mit tenni, de nem tudom neked megbocsájtani azt, amit tettél velem. Az életem egyik legfájóbb pontját sikerült elmondanod annak a nőnek, akit állításod szerint te is a világon a legjobban gyűlölsz. Tudtad nagyon jól, hogy rád pályázik és engem kiakar semmizni mellőled és a klubból is, de te mégis voltál annyira hülye, hogy pont neki szóltad el magadat. - szabályosan kiabált velem, ami engem is kihozott a sodromból.
- Most komolyan még mindig itt tartunk? Sejthettem volna, hogy ez áll a kibaszott viselkedésed hátterében. De akkor kérdem én, hogy mi a faszért kell velem játszanod? Ha nem vagy képes nekem megbocsájtani és elviselni engem, akkor miért békültél ki velem? Miért vagy velem, ha nem akarsz? Mondd meg. - tudtam, hogy ezt a beszélgetést Louis is hallja oda lent, mert egyáltalán nem voltam csendes jelen pillanatban.
- Egy szóval nem mondtam, hogy nem akarok veled lenni Harry. Csak nehéz ez nekem érted? ha akarom, ha nem, mindig vissza gondolok arra, hogy miket tettél és ez nekem fáj.
- Mégis, hogy gondolod nekem nem fáj az, ahogy az elmúlt időszakban velem bántál? Követtem el hülyeségeket, nem is egyet. Nem is tagadnám le neked, mert így volt. Tudom magamról, hogy egy orbitális idióta vagyok, de akkor sem játszottam egyszer sem az érzelmeiddel. Te viszont folyamatosan ezt teszed az enyémmel, amióta megismertelek. Egyszer jó vagyok neked, egyszer meg nem. Nem kérek semmi mást cseszd meg, csak annyit, hogy szeress. - éreztem, ahogy az indulat hevében egy könnycsepp legördül az arcomon, de makacsságom miatt azonnal letöröltem azt.
- Szeretlek is, de idő kell nekem.
- Mennyi?
- Nem tudok konkrét intervallumot mondani. Ez nem így megy. - kezdtünk abba az irányba haladni, amikor már a megbántás borítékolható volt.
- Tudod azt hittem, hogy te végre más vagy, hogy te leszel az, akit végül felségül veszek. De te is ugyan úgy megbántasz, mint mások. Tudod, hogy min mentem keresztül a múltban, de úgy látszik ez hidegen hagy. Elfutsz tőlem, normális vagy?
- Mond el, hogy miért büntetsz azért, amit más tett veled? Nem tehetek róla, hogy megcsalt. Én nem foglak, ezt már több alkalommal a szádba rágtam. Ha nem kellenél már elmondanám, de sosem csalnálak meg téged. Nem vagyok olyan, mint ő és sosem leszek. Te viszont megbízhatnál bennem, mert kettőnk közül nekem lenne okom a bizalmatlanságra, hisz te megcsaltál engem és én még is itt vagyok, veled.
- Mintha bízni annyira könnyű lenne. Nem tudok mit tenni, de képtelen vagyok a teljes bizalomra, az kiveszett belőlem. Tudom, hogy te nem ő vagy, de akkor sem vagyok ép és egész. Ez örökre bennem lesz, míg valaki be nem bizonyítja hogy van más is, hogy van jobb.
- Tehát nem én vagyok a jobb. Ezt jó tudni. - fintorodott el.
- Nem ezt mondtam.
- De azt sem mondtad Harry, hogy velem talán sikerülne. Látod, erről beszéltem. Félsz. Félsz élni, félsz kimondani, hogy miért teszed ezt, csak elfutsz. De ami a legrémisztőbb, hogy félsz tőlem, félsz attól, hogy mit okozhatok. Félsz a saját érzéseidtől, amiket irántam érzel. Félsz, hogy összetörnek benned az álmok, hogy újra csalódsz. De mondok valamit, aki nem mer álmodni, örökké a sötétség rabja lesz, míg az felemészti. Félsz a boldogság gondolatától, ami talán megadatik.
- Nem félek. 
- Most is hazudsz. - ellépett az ajtótól és szélesre tárta azt előttem. - Kérlek menj el.
- Elküldesz, de mégis miért? - nem értettem, hogy miért akar elzavarni.
- Mert ezek szerint nem rám vágsz. Nem segíthetek rajtad, ezt most vallottad be és ha nem bízol meg bennem, ennek az egésznek semmi értelme. Lehet nem passzolunk össze.
- Most szakítasz velem? - komolyan megrémültem annak gondolatától, hogy valóban elveszítem.
- Én nem mondok semmit, rajtad áll, hogy mit szeretnél.
- Téged. - automatikus válasz volt és igaz.
- Valóban?
- Teljes mértékben. Szeretlek Sheera és nem akarlak elveszíteni. Megakarok bennem bízni és azon leszek, hogy ezt meg is valósítsam, mert igazad van, nem adtál rá okot, hogy ne tegyem. De egy dolgot kérek, többé ne lépj le.
- Nem is tudod, hogy mióta akartam ezt hallani a makacs szádból. - ekkor a nyakamba vetette magát és az ajkait az enyémeknek nyomta. Percekig el sem szakadtunk egymástól. - Ennyire nehéz volt?
- Tudod lassú vagyok.
- Dehogy ennyire?
- A gyorsaság nem az erősségem.
- Azt vettem észre.


***


Másnap reggel, mint egy hülye tapogattam a matracot mellettem, ami ismét üresen terült el. Kezdtem bepánikolni, hogy ismét elhagyott, de akkor rémleni kezdett, hogy nem otthon vagyok, hanem nála. Az ajtó szinte az ébredésemmel egy időben tárult ki és megpillantottam őt, ahogy egy selyem köntösben belép rajta egy tálcával egyensúlyozva. A friss kávé illata mindent betölt, ahogy közelebb férkőzik hozzám.

- Jó reggelt. - mosolyog rám, míg mellém telepszik és átnyújtja az egyik csészét.
- Neked is, ez az enyém? - kérdeztem rá.
- Ki másé lenne? - kuncogott fel, amitől azonnal beindultam rá. mint minden alkalommal, amikor ez a hang elhagyta az ajkait.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd bele kortyoltam. - Tökéletes.
- Ennek örülök.
- És a kávé is finom. - vetettem felé egy huncut mosolyt.
- Nem is te lennél.
- Bizony. Tudod ezt megtudnám szokni.
- Micsodát?
- Hogy minden reggel melletted ébredjek fel, hogy a közelemben legyél.
- Miért nézel így rám? - tudtam, hogy értette a ki nem mondott szavaimat ezzel.
- Kérdeznék valamit.
- Kérdezz csak. - nyomott egy gyengéd csókot a fülem mögé.
- Nem költözöl hozzám?







2015. augusztus 24., hétfő

44. fejezet - Nothing!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, kisebb kihagyás után.
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Rachel Platten - Fight Song!
https://www.youtube.com/watch?v=xo1VInw-SKc

Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera



Eléggé furcsa érzés arra kelni, hogy valaki éppen a derekadon fonja át erős kezeit. már nagyon hosszú ideje nem volt részem ilyesfajta ébresztésben reggelenként. Az ütemes levegő vételeiből tudtam, hogy ő még mélyen alszik. Általában én szoktam hamarabb magamhoz térni, ő az én készülődésem áldozatául szokott esni, így érve az ébredését. Ha arra gondoltam, hogy átölel, mindig a biztonság és a védelmezés gondolata fogalmazódott meg bennem, de ez alkalommal minden teljesen más volt. Egyre jobban zavart, hogy ilyen közel van hozzám. Megmagyarázni nem tudnám, hogy miért, de nem éreztem jól magam. Zavart, hogy a keze rajtam van, hogy szinte a fülembe szuszog. A mellkasom egyre jobban szorított az ébredésem óta eltelt idővel arányos módon. Tudtam, hogy minél előbb el kell tűnnöm innen, anélkül, hogy Harryt felébreszteném vele és magyarázkodnom kellene a távozásom oka miatt, ami nem mellesleg a semmivel volt egyenértékű.

Lassan emeltem le magamról a kezét és fordultam ki az ágyból. A hangtalanul lelépek tervem sajnos ott dőlt be, hogy fogalmam sem volt a ruháim hollétéről. Fehérneműben voltam csupán, de a szobában egyetlen más ruhám nem  volt jelen. Azon kezdtem gondolkodni, hogy a tegnap éjszaka folyamán merre is jártunk. Rémleni kezdett a nappali, a fürdő, majd a hálószoba. Egyenesen az ajtóhoz mentem és hangtalanul próbáltam meg kinyitni. Az ajtóban még utoljára hátranéztem, hogy biztos legyek benne, hogy Harry mélyen alszik és nem fog a következő pillanatban a hátam mögött állni és szúrós pillantások közepette kérdezősködni, hogy mégis hova surranok ily hangtalanul. 
Sikeresen lejutottam az emeletről és a fürdőben meg is találtam, amit kerestem. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és már kint is voltam a lakásból. Kissé bűntudatom is támadt, amiért így otthagytam őt egyedül, de nem volt túlzottan kedvem ma hozzá. Nem voltam jó passzban és nem akartam megbántani sem őt azzal, hogy lekezelő vagyok. Tisztában voltam vele, hogy majd meg kell magyaráznom a lelépésemet, de inkább később, mint hamarabb, addig legalább kitudok találni valamit, ami nem annyira fájdalmas, mint az, hogy nem bírtam volna elviselni a jelenlétét magam körül. Még mindig haragudtam rá a korábbiak miatt, tudtam, hogy a mostani viselkedésemnek ez az egyetlen valós oka, hogy az ébredésem előtt ezen járt az agyam. Félek, hogy sosem fogom teljesen elfelejteni neki, amiket velem tett.



***


A lakás ajtaján lépek be, amikor valaki rám kiabál. Ijedten fordulok meg a tengelyem körül, hogy Louis vizslató tekintetével találjam magam szemben.
- Merre jártál? - a mosolya arról árulkodott, hogy pontosan tudja, hogy eddig hol és kivel voltam.
- Miért van az az érzésem, hogy teljességgel tisztában vagy a korábbi tartózkodási helyemmel? - érdekfeszítően dőltem neki az ajtónak és a válaszára vártam, míg a mellkasom előtt kereszteztem a kezeimet.
- Mert esetlegesen a másik fél az imént hívott fel azzal, hogy felszívódtál. Akkor, hogy is van ez? - reméltem, hogy ennél azért később tűnik fel neki a hiányom.
- Nem fogok neked magyarázkodni.
- Nem is várom el, de érdekelne, hogy miért szöktél el Harry elől, aki nem mellékesen, eléggé ki van bukva. - vont vállat, mintha tényleg nem számítana a kialakult lelki állapota számomra.
- Fogalmam sincsen, jó? - kiáltottam fel és a magasba dobtam a karjaimat tehetetlenségemben.
- Haragszol még rá, ugye? - ennyi és tökéletesen rá tapintott a lényegre.
- Jól látod, valóban haragszom még rá és attól félek a legjobban, hogy sosem fogom teljesen elfelejteni. - komolyan akartam, hogy elfelejtsem ezt, de ismertem magam és túl sok volt ez, túl nagy volt a súlya ahhoz, hogy elfelejtsem.
- Tudom, hisz nálam jobban senki nem ismer téged. Megértelek téged és őt is, mivel őt is eléggé jól ismerem. Figyelmeztettelek is az elején, hogy nem egyszerű eset és nem a legjobb számodra. Viszont szeret téged és nem is akár mennyire. Teljesen oda van érted.
- Tudom Louis, de a saját érzéseimmel nem vagyok tisztában és ez megijeszt.
- Micsoda? - láttam, hogy ez alkalommal összezavartam.
- Szeretem őt, de van még valami, ami nem hagy döntést hozni. - néztem le a lábamra.
- Miről beszélsz? - tudtam, hogy ideje elmondanom.
- Erről. - vettem ki a pénztárcámból a kis névjegyet és nyújtottam át neki.
- Mi a szar ez? - fakadt ki magából.
- Még a versenyen kaptam. Azt akarja, hogy nála táncoljak.
- Elmész? - láttam a szemében, hogy fáj neki, ami szóba került.
- Nem tudom, tényleg nem tudom. - ültem le a földre.
- Nem szólok bele, ez a te döntésed, de kérlek gondold át rendesen. Nem akarom, hogy aztán megbánd, akármit is döntesz végül. 
- Tudom. - abban a pillanatban csengettek.
- Ugye tudod, hogy ő az? - kérdezte meg Lou suttogva.
- Tisztában vagyok vele. - sóhajtottam fel, majd felálltam, hogy beengedhessem Harryt.
- Légy vele őszinte.
- Az leszek. - mosolyogtam rá.
- Csak ügyesen.
- Ez semmi lesz, ahhoz képest, ami később vár rám.
- Persze, semmi.





2015. augusztus 3., hétfő

43. fejezet - Champagne and strawberries?! +18

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeket.

A rész zenéje: Zedd - Beautiful Now!
https://www.youtube.com/watch?v=n1a7o44WxNo

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


A mostani hangulatom minden volt, csak nyugodt nem. A számok még most sem tetszettek. Sokkal kevesebb volt a bevétel, mint azt szerettem volna. A kiadások pedig, egyre csak gyarapodtak, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy miért volt így. A színvonalunk nem csökkent, sőt amióta Sheera néha fellépett, egyre többen és többen jöttek. Folytonos számolgatások és papír átnézések. Komolyan már az idegeimre megy ez az egész. Eddig semmi gond nem volt ezzel, minden ment a maga útján gond nélkül. De most? Semmi sem volt kerek és egész. Valami mindig hiányzott. Nagyon remélem, hogy a veszteséges nyitva tartásig nem kell eljutnunk. Egyenlőre csak kevesebb a bevétel a megszokottnál, de még így is nyereségesek vagyunk.
A rohadt telefonom pedig folyton folyvást csak csörög. Lenézve a képernyőre egy nem várt személy nevét pillantottam meg. Nem tudom, hogy miért, de felvettem.
- Mond. - a kedvesség nem volt túlzottan jellemző rám mostanában.
- Neked is szia. - ahogy az első szavait meghallottam, már felkúrta az agyamat teljesen a nyávogásával.
- Ne nyafogj itt nekem, inkább mond, hogy miért hívogatsz.
- Lehetnél kicsit kedvesebb is, igazán. - esküszöm, hogy leüvöltöm a fejét, ha még egy ilyen megjegyzés elhagyja a száját.
- Miért is? Nekem úgy rémlik, hogy a hangvételem pontosan megfelel a viselkedésednek. - nem tudom, hogy mit vár tőlem. Hogy majd jó képet fogok hozzá vágni, azok után, amiket ellenünk elkövetett? Hát, akkor nagyon nagyot tévedett.
- Csak érdeklődnék, hogy miként viseled?
- Micsodát? - egyáltalán nem értettem, hogy miről beszél.
- A nagy szakítást. - mi a szarról beszél ez?
- Szakítást?
- Miért vagy úgy meglepve? Úgy tudom, hogy Sheera kiadta az utadat. - szinte láttam magam előtt, ahogy önelégülten mosolyog.
- El kell, hogy szomorítsalak kicsim, de Sheera és én még mindig egy párt alkotunk.
- Tényleg? - most nekem sikerült meglepnem őt.
- Tényleg. Nem sikerült a terved, te ravasz ribanc. - ezzel a kedves mondattal nyomtam rá a telefont.
Kedves tőle, hogy így aggódik a kapcsolati állapotomért, de jobban teszi, ha legközelebb inkább nem játssza az eszét. Nem tudom, hogy mikor fogja végre felfogni a csöpp eszével, hogy vége van mindennek közöttünk. Kirúgtam és kész. Innen nincs vissza út. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye a kapcsolatomat Sheerával, elég ha én majdnem megtettem.


Este a papírok felett már majdnem elaludtam, amikor valaki az iroda ajtaján elég nagy intenzitással kopogott be. Eléggé gyanús nekem, hogy aludtam, mert a hirtelen hangra, szinte felborultam a fotelemmel. Rekedt hangon mondtam ki a szabad jelzést, hogy bejöhet. Az ajtó nyikorogva kinyílt és egy ismerős vörös hajzuhatag fogadott. Azonnal felébredtem és mosolyogva állam fel a helyemről, hogy a közelében lehessek.
- Mondták, hogy még bent vagy. - mosolyogva jött egyre beljebb és beljebb.
- Akkor jól informáltak. - fontam szorosan a derekára a karjaimat, majd puhán és finoman megcsókoltam tökéletes ajkait.
- Mikor végzel?
- Ha akarod most azonnal. - vetettem rá a legperverzebb mosolyomat, majd beharaptam az alsó ajkamat, hogy vegye a célzásomat.
- Akarom. - piszkosul tetszett, hogy ez alkalommal ő is benne volt az elkezdett játékomban. Könnyedén csapta le a labdát egyetlen egyszerű szóval. Nekem már is végem volt.
- Akkor végeztem. - újra az asztalom felé közeledtem és felvettem róla a kulcsaimat és a telefont, hogy minél előbb elhagyhassuk a klub területét.
- Helyes. - kuncogott fel, ami még inkább beindított.
- Ezt hagyd abba. - komolyan kértem őt, mert amilyen állapotban most voltam, tuti, hogy letéptem volna helyből a ruháit.
- Mit? - tényleg nem értette, hogy miért mondtam ezt.
- Ezt a fajta kuncogást, mert irtó szexi. - hajoltam közelebb és úgy suttogtam neki a szavakat.
- Oké. - nyelt nagyot. - Mehetünk?
- Természetesen. - fogtam meg a kezét, majd kivezettem az irodából, végig a folyosón az utcára.
Egészen a kocsiig sétáltunk, hogy végre leléphessünk innen. Minél hamarabb kettesben akartam vele lenni és úgy kényeztetni őt, ahogy valóban megérdemli. Mindent megakartam neki adni, ami csak lehetséges volt. Boldoggá akartam őt tenni minden téren.


***


- Kérsz valamit? - kérdeztem meg, ahogy leültünk nálam a kanapéra.
- Valamit inni. - fordult felém.
- Mire gondoltál? Pezsgő, vagy bor? - soroltam fel néhány alternatívát.
- Rád bízom.
- Jól meggondoltad? - húztam egy féloldalas mosolyra az ajkaimat.
- Igen, jól. - csak felkuncogott ismét, mire nagyot kellett nyelnem és jobbnak láttam, ha valóban elhagyom a nappali területét, mert félő volt, hogy nem állnék jót magamért a továbbiakban.
Egyenesen a konyhába mentem és a kis hűtőből elővettem az egyik kedvenc márkás pezsgőmet és egy doboz epret mellé, csak úgy szokásosan. Ezekkel és két pohárral a kezemben közelítettem meg ismét a nappalit. Sheera ezúttal nem a kanapén ült, hanem a kandalló előtt állt és ismét az egyik fénykép volt a kezében. Ezúttal az a kép volt nála, ahol Gemma és én álltunk, csak ketten. Nem tudnám már megmondani, hogy mikor és hol készült a kép, de egy biztos, itt már jóval a tinédzser korunk kezdete után voltunk. Ha saccolnom kellett volna, akkor azt mondtam volna, hogy olyan tizenhat éves lehettem akkor. Hátra fordult, ahogy megérezte, hogy a közelben vagyok, majd visszahelyezte a képet a helyére és teljesen felém fordulva állt tovább egy helyben.
- Minden rendben? - kérdeztem meg, mert eléggé furcsa képet vágott.
- Persze, csak nem akarom, hogy ideges legyél. - valóban láttam rajta, hogy ideges, amiért észre vettem, hogy a képet nézi.
- Miért lennék ideges baby? Már elmondtam neked a múltkor mindent, így nem zavar, ha a képeimet nézed. - letettem a kezemből a dolgokat, majd oda mentem hozzá és megöleltem.
- Akkor jó. Egyébként aranyosak vagytok rajta, látszik, hogy szeretitek egymást. - mosolygott fel rám, de egyértelmű volt, hogy félve ejtette ki ezen szavait.
- Igen, szerettem a nővéremet, sőt még most is szeretem, de akkor sem tudok neki elnézni mindent. Sajnos maradandó sebet okoztak a tettei anyámmal. - nem akartam többet erre a témára gondolni, de joga volt tudni mindent, ami engem nyomasztott az évek súlya alatt.
- Elhiszem Harry. Sosem gondoltad, hogy egyszer megbocsájtasz nekik?
- Lényegében nem. - vontam vállat.
- Nem hiányoznak neked? - sajnos bármennyire is próbáltam nyugodt maradni a kérdéseitől, nem sikerült. Egyre idegesebb voltam, akkor is, ha nem állt szándékomban most ezen felhúzni magamat. De eléggé úgy néz ki, hogy elbuktam.
- Természetesen hiányoznak, de sajnos ez nem elég ok nekem a felejtésre, egyenlőre még nem megy.
- Ne haragudj. - ült le mellém a kanapéra, ahova idő közben helyet foglaltam.
- Nem te tehetsz róla, hogy ilyen a viszonyunk, így ne kérj bocsánatot olyanért, amiről nem te tehetsz baby.
- Tudom, de nem akartalak felzaklatni a kérdéseimmel. - hajtotta le a fejét.
- Felejtsük el, jó? Inkább igyunk arra, hogy újra együtt vagyunk. - fogtam a kezembe az üveget és kinyitottam azt, ami a bent uralkodó nyomásnak köszönhetően hatalmasat pukkant és még a dugó is elröpült.
- Rendben. Eper? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen, az. Jár a pezsgőhöz.
- Elkényeztetsz, ugye tudod? - húzódott hozzám közelebb, majd a combomra helyezte kicsiny kezét és végig simított a belső felén. Talán ez volt az a mozdulat, amit nem kellett volna egynél többször megismételni-e, de csak megtette. Határozottan a józan ész elveszésénél jártam.
- Csak természetes. - kissé megemelte hangját, amikor az ölembe emeltem egy egyszerű és határozott mozdulat kíséretében. Imádtam mikor ezt a hangot adta ki.
- Mit csinálsz? - kiáltott fel, amikor felemelkedtem és elindultam vele a fürdő irányába.
- Lehűtelek, mert feltűnően nem bírsz magaddal. - színlelt fenyegetéssel közöltem vele a tényeket.
- Mi van?  - kalimpálni kezdett, ahogy kinyitottam a fürdő ajtaját és beléptem a helységbe. - Harry meg ne próbáld.
- Mit ne próbáljak meg? - tetettem a hülyét, miközben a zuhanykabin felé haladtam folyamatosan.
- Ha lelocsolsz neked véged. - fenyegetőzni azt bezzeg tud.
- Állok elébe, de hogy melyikünknek lesz vége, abban nem vagyok egészen biztos. Szerintem neked. - nevettem fel, míg kinyitottam a kabin üveg ajtaját.
- Harry. - kiabálta a nevemet, amin csak egy jót tudtam nevetni.
- Nem jó időben kiabálod a nevemet, még hozzád sem értem. - nyomtam neki az üvegnek, mire felszisszent, ahogy érintkezett a felhevült bőre a hideg anyaggal.
- Tegyél már le. - tiltakozott ellenem, de tudtam, hogy az egész, csak színjáték.
- Oké. - akkor leemeltem a derekamról, de sok nyugtot nem adtam neki, mert rögtön megnyitottam a zuhanyt, mire a víz folyni kezdett ránk.
- Harry, tiszta víz leszek. - nevetett fel és tudtam, hogy győztem. Átadta magát nekem.
- Segíthetek megszabadulni a vizes ruháidtól.
- Csak ugyan? - rendesen meglepődtem, amikor magamat találtam az üvegnek nyomva a másik oldalon.
- Természetesen.
Ennyi kellett mind kettőnknek. Elegünk lett a játszadozásból és éhesen estünk egymás ajkainak. Téptük egymást, ahogy értük és az sem érdekelt egyikünket sem, hogy fájdalmat okozunk a másiknak vagy az, hogy fájdalmat érzünk. Édes érzés volt ez, amit a vágy és a kéj kettős keveréke burkolt be, mámort hozva ránk. A ruháink teljesen átázva tapadtak a testünkre, de egyikünket sem hatott meg különösebben a lefolyó víz. Csak egymásra koncentráltunk és arra, hogy maradéktalan örömet okozzunk a másiknak. Lassan simítottam végig az oldalán, hogy elérhessek a nedves anyag végéig és áthúzhassam a fején azt. Leutánozva a mozdulatomat már mind a ketten szabad felsőtesttel álltunk a kabin közepén. Alig vártam, hogy az utolsó ruhadarabok is lekerüljenek a testéről és végre teljes egészében az enyém lehessen. Hamarosan eljött az áhított pillanat és ahogy elmerültem benne, szinte úgy tört fel bennem minden eddigi elfojtott érzelem. Halálosan szerelmes voltam ebbe a nőbe, aki most a karjaim között készült teljes egészében megsemmisülni. Imádtam minden egyes mozdulatát, amit szex közben produkált. Nyilvánvaló volt, hogy táncos, mert ennyire hajlékony és ritmusos nővel még soha nem volt dolgom. Feltüzelte az egész testemet, ha mozogni kezdett és még inkább arra ösztönzött engem, hogy maradéktalan örömet akarjak neki okozni. Azt akartam, hogy a nevemet sikítsa, miközben önkívületi állapotban vonaglik a karjaim között. A maradéktalan boldogságot és beteljesülést akartam számára megadni. Azon is voltam, hogy ez teljesüljön is. Szerencse, hogy a víz folyt, mert a kabin fala, igencsak hideg volt az üvegnek köszönhetően. A kis teret betöltötte a leheletünk, ami a mozgásunknak köszönhetően szapora és kapkodóssá vált. Tisztán éreztem, ahogy egyre többször és erősebben remegnek meg falai körülöttem, így gyorsítottam a mozgásomon és még jobban a falnak préseltem. Nem kellett sok egyikünknek sem, hogy végérvényesen átadjuk magunkat a gyönyörnek. A mesteri pontosság is enyhe kifejezés lenne arra, hogy mennyire egyszerre sikerült elérnünk az orgazmusunkat. Csöpögő hajjal és teljesen elázva szálltunk ki a zuhanyból. Semmi mást nem tudtam kinyögni, csak azt, amit eredetileg is feltettem.
- Pezsgő és eper?
- Pezsgő és eper.