2014. december 12., péntek

1. fejezet - Famous?

Sziasztok!
 
Meg is hoztam az első részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!
Hagyjatok nekem nyomot. :)

A rész zenéje: Ed Sheeran - You need me, I don't need you.
https://www.youtube.com/watch?v=ZXvzzTICvJs
 
Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Shee?
- Igen? - kérdeztem vissza, amint meghallottam a lakó társam hangját.
- Mikor van ma próbánk? - ha előre tudnám a feltett kérdését, már biztos, hogy megnyertem volna a lottó ötöst. Szerintem jó eséllyel hagyná el a fejét, ha az nem lenne biológiailag a nyakához nőve. Louis már, csak ilyen.
- Ötkor Lou, ötkor. - kiabálok ismételten.
- Köszi. - kiabál vissza, ahelyett hogy ide jönne hozzám.
 
A következő pillanatban egy hatalmas puffanást hallottam. Mindent félbe hagyva, rohantam át Lou szobájába, ahol nem várt látvány fogadott. Louis a földön feküdt, mellette egy szék feldőlve és a festék, amit bizonyára használni szeretett volna, kidőlve hevert a földön, jobban mondva a szőnyegen.
 
- Mi a fenét csináltál? - a hasamat fogtam, úgy nevettem az elém táruló látvány miatt.
- Festettem. - közölte egyszerűen, majd felállt a földről és elkezdte leporolni magát, ami nem jött össze, ugyan is tiszta festék volt mindenhol.
- Látom, de nem mondták neked, hogy a falakat kell vele lekenni, nem pedig a szőnyeget? - gúnyolódtam vele, csak mert úgy szimplán jól esett.
- Mondasz valamit, legközelebb kipróbálom. - közeledik felém és egy kaján mosoly pihen az arcán. Egyértelműen készül valamire.
- Meg ne próbáld. - emelem fel a kezemet védekezés képpen.
- Én sose. - közeledik felém továbbra is.
- Lou, ha össze festékezed az új pólómat, kinyírlak. - futok ki a szobájából, miközben hallom, hogy röhögve fut utánam.
- Shee állj meg, ne félj tőlem. - beszéde alig érthető a röhögésétől.
- Álmodj. - fordulok kicsit hátra, majd a szobám ajtaját az orra előtt vágom be.
 
Azért később segítettem Louisnak feltakarítani a mocskot, amit a szobájában sikerült produkálnia a magán akciójának köszönhetően. Persze, csak azért is össze festékezett, de legalább nem a ruhámat, csak a kezemet és az arcomat. A szőnyeg, persze teljesen kuka, így vagy fél órán keresztül rángattuk le a lépcsőházban, csak azért, hogy végig húzzuk az utcán és teljes bolondot csináljuk magunkból, amíg a konténert elértük. Nagy nehezen bele erőszakoltuk a nehéz anyagot, miközben Lou megjegyezte, hogy nekem milyen jól állt volna ez a szín, tekintve a hajam új színét. Még nekem is szokni kell, pedig már vagy fél éve ilyen a hajam. Vörös, de nem egyszerűen az, hanem nagyon. Tűz vörös, ha pontosítani akarok. Kicsit nagy váltás a barna után, de kellett a változás. Ha jobban bele gondolok, az után a nap után jó egy héttel lettem ilyen, hogy az a fickó végig nézte a próbámat. Nem, csak a hajam változott meg teljesen, értem ezt a fél hajam leborotválásán, de az egész életem is. Természetesen a The Hell válogatására nem mentem el. Egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy én ott akarok táncolni. Utána olvastam és túl nőies táncosokat alkalmaznak ott, így nem is értem, hogy a férfi mit látott bennem azon a napon. Nem igazán foglalkoztat azóta sem. Még csak többet nem is találkoztam vele és ez így volt jó.
 
Ha nem is nevezhetem magamat híres táncosnak, azért már közelebb vagyok hozzá, mint azt fél éve gondoltam volna. A StreetYOU táncosa és oktatója vagyok már jó négy hónapja és napról-napra jobban élvezem a dolgot. Ott ismertem meg Louist is, akivel azóta is a legjobb barátok vagyunk és persze lakó társak. Louis is az egyik táncos a csapatban, akikkel táncolunk különböző versenyeken és eseményeken. Öten vagyunk jelen pillanatban. Én, Louis, Perrie, Zayn és Eleanor, aki Louis barátnője és az én legjobb barátnőm. Nagyon szeretek velük táncolni, igazi energia bombák, akárcsak én. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy kiegészítjük egymást.
 
 
Már a tánc iskolában vagyunk és keményen gyakorolunk a következő versenyre, amikor Perrie hirtelen elesik és a jobb bokáját kezdi szorongatni.
- Jól vagy? - kérdezem meg, amikor nem úgy néz ki, mint aki rá tud állni a lábára.
- Nem igazán, baromira fáj. - mutat a lábára, ami már kétszer, akkorára duzzadt, mint ahogy ki kéne néznie.
- Mondtam, hogy ne erőltesd. - füstölög Zayn a hátam mögött.
- Zayn fejezd be. - kiabálok rá, sosem szerettem az indulatos oldalát.
- Oké. - sértődik meg, majd kis is sétál a próba teremből.
- Red, ugye nem haragszol rám? - néz rám szomorú szemekkel Perrie.
- Dehogy Perrie. - segítek neki felállni, míg kivezetjük a teremből. Gondolom a Red becenevet nem kell elmagyaráznom, a hajam miatt aggatták rám.
 
 
Perriet gyorsan bevittük a legközelebbi kórházba, ahol az orvos azt mondta, hogy nincs semmilyen szakadása és nem is tört el, csak meghúzta, így ha pihenteti jó esélye van, hogy rendbe jön a fellépésig. Kifele menet egész idő alatt azt kellett hallgatnunk, ahogy Zayn és Perrie veszekednek. Kissé elegem van már belőlük. Egyértelmű, hogy bejönnek egymásnak, de mind a ketten makacsok és nem lépnének elsőként. Bár Zayn egy időben rám volt szállva, de mivel több alkalommal is vissza utasítottam őt, ezért egy jó ideje, úgy néz ki, hogy letett róla. Egyébként is Perrivel sokkal jobban összeillenek, mint velem valaha is.
 
A többiek haza mentek, de nekem még volt egy órám a tánc iskolában, így gyorsan vissza siettem. Épp időben értem oda, mert a csoport tagok, akkor kezdtek beszállíngózni. 16-18 közötti lányok voltak ezen a napon, akiket nagyon szerettem. Valahogy magamra emlékeztettek. Bár nem vagyok sokkal idősebb nálunk, hiszen csak 19 éves vagyok.
 
- Red. - kiáltottak fel, amikor beléptem a tánc terem ajtaján.
- Sziasztok lányok. Kezdhetjük a próbát? - kérdeztem meg tőlük.
- Persze. - válaszolták egyszerre, majd be is álltak a szokásos helyükre.
 
Bekapcsoltam a zenét és már el is kezdtük újra átvenni a már kész koreográfiát. Nagyon szeretem ezt csinálni, mind a tanítást és mind a táncot. Ha lehet a saját csapatommal való táncolást, egy kicsivel azért jobban kedvelem. Az egy órás próba hamar elment, hiszen nagyon jól szórakozunk. A lányok nagyon ügyesek, így nem kell folytonosan megállni miattuk.
 
- Köszi Red, akkor egy hét múlva. - hagyják el egyszerre a termet.
 
Amikor a CD lejátszóhoz sétálok, hogy kikapcsoljam a szemem sarkából észre veszek egy alakot, aki az egyik ablaknál áll és engem néz. De, amint teljesen oda fordítom a tekintetem, már nincs ott. Lehet, csak képzelődök? Megmertem volna esküdni, hogy láttam azokat az ismerős zöld szemeket.
 
Vagy megörültem!



6 megjegyzés:

  1. Imádom!!! Számíthatsz rám, hogy olvasni fogom!!! :) ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki, hogy megfogtalak a történettel. :)

      Törlés
  2. Mar most oda vagyok erte :) varom a folytatást nagyon nagyon ;) xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ennek nagyon örülök. :) hétfőn érkezik a folytatás, így nem kell sokat várni. :) ♥ xx

      Törlés