2014. december 28., vasárnap

4. fejezet - Freaky!

Sziasztok!

Meghoztam nektek a következő részt. Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Becky G - Can't stop dancin'.
https://www.youtube.com/watch?v=7NwzxGntDgs

Jó olvasást nektek!

Ui: Köszönöm az új feliratkozókat és a sok megtekintést! :) Nagyon jól esik. ♥

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Szerintem hamarosan megkapom a beutalómat egy elme gyógyintézetbe. Hiszen, olyan mértékben vannak pánik rohamaim az elmúlt héten, hogy csoda, hogy még ép elméjűnek mondhatom magam. Nem elég az üldözési mániám és a tömeg iszonyom, úgy érzem valaki folyton követ és minden lépésemről hamarabb tud, mint saját magam. Határozottan érzem a tekintetét a hátamon, amint kilépek az utcára.

A másik és talán jobban zavaró tényező, hogy az SMS-ek folytonossá váltak valakitől, aki csak HS- ként jelöli meg magát. Lassan nevezhetem ezt a HS-t az én személyre szabott zaklatómnak. Magamat, pedig már joggal nevezhetem örültnek.

Megőrjít az ismeretlen.



Gondolom nem mondok újat azzal, hogy ismételten a tánc teremben tudhatom magam. Bármennyire rosszul érzem magam a tánc minden egyes alkalommal lenyugtat és új élettel tölti fel a testem és a lelkemet is egyaránt. De valahogy ez alkalommal még sem, úgy hatott rám a mozgás, mint kellene. Lehet ez annak is köszönhető, hogy még mindig a balett mozdulatokat akarom tökéletesíteni, nem sok sikerrel. Annyira már nem dühít a bénázásom, mint a minap, de még mindig nem állnék ki, így az emberek elé táncolni. A többiek már úgy néznek rám, mint egy zombira, aki a tökéletes lépésekre éhezik agy helyett és az a legrosszabb, hogy már magam is kezdem úgy érezni, hogy zombi vagyok. De így leszek jobb táncos, nem?! 


Éppen az egyik forgásnál tartok, amikor meglátok egy alakot elsuhanni a hatalmas ablak előtt. Most is az a különös érzés fogott el, mint legutóbb, hogy ismerem Őt valahonnan. Mire észbe kaptam már ki is vágódtam a terem ajtaján és abba az irányba kezdtem rohanni, amerre az alakot láttam eltűnni. A sötét folyosó az egyik hátsó kijárathoz vezet, majd ki is nyitom a hatalmas fém ajtót, de odakint senkit sem találtam. Lehet tényleg, csak képzelődöm. Lassan sétálok vissza a terembe, majd leállítva a zenét, úgy döntök mára pont elég volt a testem kínzásából minden téren, ahogy csak lehetséges. A telefonom kijelzőjét villogva találom, amikor minden holmimat össze szedem.

Talán legközelebb. HS xx

Mi a frászt akar ez jelenteni? Valaki igazán tájékoztathatná HS-t, hogy egy értelmező szótárt is mellékeljen az üzenetei mellé, hiszen nem igazán van számomra értelme a mondanivalójának, a legtöbb alkalommal. Már-már annyira sejtelmes, hogy sejtelmem sincs, hogy mit akar az üzenetekkel. Sosem voltam jó a rejtvényekben, így most különösen érzem, ezen hiányosságaim meglétét.


Haza fele, ismételten köszöntött az érzés, hogy figyelnek, de lassan kezdek hozzá szokni. Biztosan bóknak kéne vennem, hogy valaki annyira rajong értem, hogy minden lépésemet árgus szemekkel figyeli, de valahogy mindig a régi horror filmek ugranak be és az, hogy a fő hős minden egyes filmben, csúnya véget szenved, nevezzük ezt halálnak vagy bárminek, de sosem jó dolog. Lihegve léptem be a lakásba és akasztottam el a kabátomat a fogasra. A lakásban síri csend volt, így tudtam, hogy Louis nincs itthon. A balhénk óta nem igen beszéltem vele, így még most is nagyon rosszul érzem magam, attól, hogy olyan csúnyán beszéltem vele, pedig neki semmi köze sem volt a mogorva hangulatomhoz. Az egyik és egyben talán legutálatosabb tulajdonságom az, hogy borzasztó makacs vagyok és az igazan mellett bármi áron kiállok, ezzel csak az a gond, hogy akkor is, ha nem is nekem van igazam és csak én gondolom úgy, hogy igen. Louis is ennek szenvedte kárát. Hangos ajtó csapódásra kaptam fel a fejem. Louis viharzott el mellettem és meg sem állt a szobájáig, majd annak ajtaját is hasonlóképpen csukta be, mint a bejáratit, ha pontos akarok lenni, akkor bebaszta azt.

Tisztában vagyok vele, ha Lou ideges nem lehet rá rontani rögtön, így negyed óra elteltével gondoltam úgy, hogy már lehet zaklatni őt úgy, hogy ne küldjön el a búsba. Lassan és megfontoltan közelítettem meg a szobáját és vonakodva kopogtam be, mert sosem lehet tudni meddig robban nála a bomba. Amikor egy gyere be hangzott fel a szobából, óvatosan nyomtam le a kilincset, majd léptem be a szobájába.

- Minden rendben, Lou?
- Na hát, ma már szóba állsz velem? - szólal fel kissé szarkasztikusan, de ezúttal teljesen jogosan teszi. Megérdemlem ezt a féle reakciót tőle.
- Sajnálom a múltkorit, idióta voltam. - ismerem be, ami nem igazán jellemző rám.
- Jó meglátás Red. - mosolyodik el halványan.
- Na ki vele, mi a gáz? - ülök le az ágya szélére.
- El. - csak ennyit mond.
- Mi a baj köztetek? - kérdezem meg.
- Fogalmam sincs, egyszerűen csak tök bunkó volt velem, majd benyögte, hogy szünetet akar. - Louis szemei könnybe lábadtak, ahogy elmesélte a korábban történteket.
- Sajnálom, majd beszélek a fejével. - mosolygok rá, de nem igazán hatja meg.
- Köszi, de nem szükséges. - ölel magához Lou.
- Ne aggódj, úgy is megoldjátok. - nyomok egy puszit az arcára, majd felállok és az ajtóhoz sétálok.
- Jaj Red. - szól utánam, amikor kilépek a szobájából.
- Igen? - nézek vissza rá az ajtóból.
- Ma este elmegyünk bulizni és gondoltam gyere te is, hogy kiereszd egy kicsit a gőzt. - reménykedő arcát látva muszáj voltam mosolyogni.
- Oké, az rám férne. - küldök felé egy erős mosolyt, majd magára hagyom.


Sajnálom Louist, de nem igazán tudom komolyan venni a kapcsolatukat Ellel, mert folyton össze vesznek és ilyen gyorsan ki is békülnek. Az ő kapcsolatukból megtanultam, hogy ne kezd olyannal, aki a kiköpött mások az ellenkező nemből, mert az sosem vezet jóra, nincs kompromisszum. De viszont a buli ötlete nagyon jól olt, pont ez kell most nekem, hogy kieresszek magamból mindent. A készülődést sem bíztam a véletlenre. Gyorsan lezuhanyoztam, majd magamra kaptam az egyik legdögösebb ruhámat, amit a szekrényem tartogatott számomra. Egy fekete csipke fűzőt és egy ezüst flitteres cső szoknyát vettem fel, hozzá illő magas sarkú csizmával, ami a térdemig ért és a hátulján végig fűzős volt. Egyszóval nagyon dögös.

A szobámból kilépve szinte össze ütköztem Louissal, aki nagy szemeket meresztve tekint rám.
- Mi van?
- Semmi, csak nagyon jól nézel ki. - mosolyog rám.
- Köszi. - kacsintok rá.
- Vársz valakire? - teszi fel kérdését.
- Mi? - majdnem megfulladtam, de most komolyan.
- Nem tudom, csak még sosem öltöztél ki ennyire, főleg nem ennyire nőiesen, azt hittem, hogy talán. - nem hagyom, hogy befejezze.
- Nincs talán Lou, fogd be. - állítom le, mielőtt olyat mond, amit nem kellene.
- Oké. - emeli fel a kezét védekezés képpen.


Hamar ismét az utcán találom magam, csak ezúttal Louis társaságában. A többiekkel úgy lett lebeszélve, hogy ott találkozunk a klubnál. Az egyik törzs helyünkre megyünk, mint minden egyes alkalommal. Mivel gyalog igencsak messze lenne, így leintek egy taxit, majd be is szállunk és várjuk, hogy oda érjünk végre. Negyed óra eltelte után a taxis végre leparkol a klub előtt. Kiszállva elénk tárul az ismerős neon felirat. Illustion.

Amikor az ajtóhoz érünk nem is foglalkoznak azzal, hogy megkérdezzék a nevünket, hiszen itt mindenki tisztában van vele kik is vagyunk. Van, hogy ők hívnak, hogy kicsit emeljük a hely színvonalát, amin nem igazán kell mit növelni, hiszen egyike New York legnívósabb szórakozó helynek. Épp, hogy belépünk az ajtón megjelenik Perrie és a bár felé kezd húzni minket. Már mindenki a szokásos asztalunknál foglal helyet, bele értve Elt is, aki egyből Loura veti magát és amit kitudok venni a hangos zene miatt, abból tudom, hogy sűrű bocsánat kéréseket intéz a legjobb barátom felé. Én megmondtam, hogy nem fog ez sokáig tartani. Zayn a kezembe nyom egy felest, amiről kiderül, hogy tequila, amikor lehúzom és végig égeti a torkomat az alkohol. Nem igazán zavartatják magukat a többiek és csak hozzák a piákat sorban. 

Mire észbe kapok már azt sem tudom, hogy hol vagyok, de arra még határozottan emlékszem, hogy El és Pezz a parkettre rángatnak engem, majd táncolni kezdünk a vad ritmusa. Amikor felcsendül az egyik kedvenc dalom teljesen elengedem magam és követem a dal címének példáját és nem állítom meg magam és átadom a testem teljesen a zenének, ami körbe vesz és nem hagy menekülni. A csípőm kegyetlenül lendül a dallam ellen és ringatni kezdem azt, míg hárman egyre jobban bele jövünk a táncba és egymásnak kezdünk táncolni. Aki kívülről lát minket biztos, hogy egy nem mindennapi showt kap most.

Az ismerős érzés megint köszönt. Valaki engem néz, bár ez egy zsúfolt klubban nem nehéz érezni. A következő pillanatban valaki megragadja a csípőmet és a sajátját ellenem nyomja, így neki feszül a fenekemnek az ágyékával. A zene ritmusára kezdi vezetni a derekamat, amit aztán a sajátjával is követ, míg együtt kezdünk táncolni a zenére. Nem igazán tudom, hogy az alkohol vagy a zene, de nem érdekel, hogy egy ideges markolássza a testem, csak jól akarom érezni magam. A férfias illata teljesen magával ragad, majd a kezemet a magasba emelem és hátulról bele túrok a hajába, mire kéjesen a fülembe nyög mély, rekedt hangján. Halványan érzékelem, hogy a hangszín ismerős valahonnan, de nem tudom hova tenni. Nagyon kíváncsivá tett az idegen, de mire megfordulok már nincs mögöttem. Hogy a francba csinálta ezt? Ekkor ugrott be valami, a követőm. Le merném fogadni, hogy ő volt az.

A privát jobban tetszett volna, kicsim. HS xx

Zaklató = HS.
Most már száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ő az. Csak egy a bökkenő, hogy kit is takar az a rövidítés?



6 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :) Örülök, hogy tetszik és letudlak kötni az írásommal. :) A következő rész érkezését még nem tudom, majd ha lesz időm írni, érkezik. :) Igyekszem vele. :)

      Törlés
  2. I-M-Á-D-O-M-!-!-! Nagyon jó lett!! $iess a kövivel!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett.😊 Sietek vele.😘

      Törlés
  3. Imádom!! :) Mikor lesz kövi rész?? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nem tudom, de sietek vele, ahogy tudok.❤️

      Törlés