2014. december 21., vasárnap

3. fejezet - Problem!

Sziasztok!

Itt lenne a 3. fejezet.
Jó olvasást hozzá! :)
Véleményeket várok! :)

A rész zenéje: Becky G - Problem

https://www.youtube.com/watch?v=qdDyHo7Z2Vc

Köszönöm a sok megtekintést és a 8 feliratozót! :)

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry

Úgy hiszem, hogy nem kell bemutatkoznom senkinek. New Yorkban mindenki ismeri a nevemet. Harry Styles vagyok és a The Hell klub tulajdonosa. A részletekbe ezúttal sem mennék bele, nem tartozik senkire, hogy mivel is foglalkozom pontosan, elég ha én tisztában vagyok vele, hogy miből van pénzem. Nem kötöm más orrára. Már, csak azért sem, mert nagyon sok a besúgó és az ember sosem lehet elég óvatos, itt biztos nem. Még a tarkódra is szemet kell növesztened, hogy mindent figyelni tudj magad körül. Sosem lehet tudni, éppen ki fog köpni. Akár a legjobb barátod is megteheti veled, szem rebbenés nélkül. Sajnos én is a saját káromon tanultam meg ezt, amikor a tulajdon testvérem dobott fel a zsaruknak. De végül, csak ő húzta a rövidebbet, mivel őt csukták le helyettem.


Mindig tudom mit akarok és meg is szerzem magamnak. Azon az estén megfogadtam, hogy kell nekem. De egyszerűen felszívódott. Hetekig jártam vissza abba a kibaszott tánc stúdióba a semmiért. Többször nem bukkant fel. Nem igazán értem magam, mivel egy táncosért sem görcsöltem ennyit. Kétszer nem jártam egyik nyakára sem. Nem értek annyit. De ő valahogy más, teljesen más. Annyira könnyedén mozgott, mintha csak egyszerűen levegőt venne. Nem került neki erőfeszítésbe egyetlen mozdulat megtétele sem. Kibaszott nőies volt, észveszejtő és kurva szexi. Alig várom, hogy megtaláljam és újra lássam táncolni. Azt akarom, hogy nekem táncoljon, csak nekem.


- Harry. - nyitott be valaki az irodám ajtaján.
- Igen? - kérdeztem vissza, nem törődve azzal, hogy megforduljak és tudatosuljak, azzal a ténnyel, hogy ki áll az ajtóban.
- Mit csinálsz este? - a kéjes ismerős hangszín miatt muszáj volt megfordulnom.
- Molly ma nincs hozzád kedvem. - néztem teljesen közömbösen az egyik táncosomra.
- Mi a baj Harry? - lépkedett felém majd az ölembe ülve kezdett az ágyékomon hintázni.
- Molly, mondtam, hogy ezt most ne. - ragadtam meg a két karját, ezzel arra kényszerítve, hogy abba hagyja a mozgást rajtam.
- Nem szoktál elutasítani. - csalódottan hagyják el a szavak a száját.
- Húzz el innen. - lököm le magamról.
- Ne számíts rám. - közli velem megvetéssel a hangjában.
- Ugye ezt te sem gondolod komolyan? - kérdeztem vissza, egy fél oldalas mosollyal az arcomon.
- De.
- Kicsim, te is tudod, hogy bármikor szétteszed a lábad, ha azt akarom. - amikor a válaszom hatására kiviharzott az irodámból, egyértelmű volt, hogy fáj az igazság a kicsikének.

Csak egyet kell csettintenem és ő jön és még készséges is. Bármikor megdughatom, ha épp úgy van kedvem. Ez alkalommal sem én mentem utána. De egyre többször untat, ami nem jó jel, legalábbis számára nem. Nem kell már, mindenét kiismertem és nem látok benne több örömet. Bezzeg benne, igen sok örömömet tudnám csillapítani.


Mikor már azt hittem, hogy nem fogom megtalálni, akkor a StreetYOU tánc iskolából az egyik haverom közölte, hogy ő ismeri azt a csajt. Ekkora szerencsém is, csak nekem lehet. A következő adandó alkalommal el is mentem, hogy megbizonyosodjak róla tényleg Ő az. És Ő volt. Ha lehet még dögösebb volt, mint fél évvel ezelőtt. A barna haja ezúttal tűz vörös volt és az egyik oldalt fel volt nyírva. Annyira szexi, ha csak nézem megkeményedek a szimpla látványtól. Erre senki nem volt képes nálam, de neki sikerült elérni, elképesztő. A mozdulatai ezúttal is lekötöttek. Csak nézni tudtam és semmi másra nem tudtam gondolni. Azon kaptam magam, hogy az egész órát végig álltam. Amikor elkezdtek a lányok kiszivárogni, már tudtam, hogy lassan mennem kell. Nem akarom, hogy észre vegyen, idő előtt nem. Van egy tervem és azt tartanom kell. A következő pillanatban egyenesen rám nézett és bennem az ütő is megállt. Gyorsan kellett cselekednem, így mikor elnézett egy pillanatra, már ott sem voltam.

Azt hiszi, elbújhat előlem, de nagyot tévedett. Ideig-óráig talán sikerült neki, de számomra nincs lehetetlen, bárkit megtalálok, kerül, amibe kerül. Fél év kellett hozzá, de csak a nyomára bukkantam. Mindig megszerzem, amit akarok, és most Őt akarom, de nagyon. Kell nekem, kell a klubomnak, hogy pontos legyek. Senkit nem találtam még, akinek hozzá fogható mozgása lett volna a tánc terén, egyszerűen elképesztő, ahogy tekeri a csípőjét és ezt teljességgel, ösztönnel teszi. Lenyűgözött, amit nálam baromi nehéz elérni, mindenféle túlzás nélkül jelentem ezt ki. Nehéz eset vagyok, és nem alkalmazok akár kit. Nagyon nehéz a kedvemben járni és rávenni, hogy alkalmazzak valakit. Érdekes, hogy neki ezt, csak egy véletlen folytán sikerült elérnie. Egy a lényeg, Ő az, aki kell nekem és meg is szerzem, bármi is lesz az ára vagy a következménye. Csak egy szó lebegett a lelki szemeim előtt: ENYÉM!

A következő napjaim azzal teltek, hogy őt figyeltem. Bárhol járt, én is ott voltam. Persze tisztes távolból, hogy le ne bukjak. Épp egy kávézóban ülök, megint csak az egyik barátom informált arról, hogy hol van Sheera, mivel már a nevét is elárulta. Mire nem jó az embernek egy régi egyetemi szoba társ. A telefonján nézett valamit és egyértelmű volt, hogy aggódik valami miatt. Bár nem igazán tudom, hogy min kéne aggódnia, hiszen minden téren tökéletes. Én legalábbis így látom. 

A pulthoz ültem és a pincér lánnyal kezdtem flörtölni, míg észre vétlenül ráírtam az egyik szalvétára a Sheerának szánt üzenetemet, majd a szalvétát vissza helyeztem a tartójába. Elképeszt, hogy a nők egy bók hatására megvakulnak. A pincér csaj semmit nem érzékelt az akciómból. Vissza ültem és vártam. Nem tartott sokig, míg kért egy újabb kávét. A pincér lány oda vitte neki. Az arca mindent megért, de gyorsan kisiettem, mert tudtam, hogy körbe fog nézni és ha meglát tuti odajön és oda mindennek, amit elterveztem. 

A kávézó melletti sikátorban vártam, hogy végre ki jönnön, amit nemsokkal később meg is tett és feltűnt előttem. Gyors léptekkel haladt a keskeny járdán és olykor hátra nézett. Egyértelmű volt, hogy érzékel,hogy követem. De ettől  számomra, csak még izgalmasabb lett ez az egész. Amikor bement egy nagy lakó épületbe, már azt is tudta, hogy hol lakik. Köszi, kicsim.

A következő, amit tennem kellett, hogy megszerzem a számát, így felhívtam Lout.

- Csá haver, mi a helyzet?
- Semmi, nem tudnád megadni Sheera számát? - tettem fel a kérdésemet.
- Persze. 555-138.
- Köszi, örök hála haver. - köszöntem meg, majd bontottam is a vonalat.

A következő, amire emlékszem, hogy egy üzenetet írok neki, majd rá is nyomok a küldés gombra.

Ne menekülj HS xx

Kell nekem, de előre látom, hogy nem lesz könnyű eset, sőt sok fejfájást fog még Ő okozni nekem.
Ha rá gondolok, csak egy jelző ugrik be. Ő az én problémám.




4 megjegyzés:

  1. OMG!!! Hát ez baromi jó siess a köviveeeeel!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen.😘 Igyekszem a kövivel.😚❤️

      Törlés
  2. Imádom! Annyira szeretem, ahogyan a táncról írsz! Mint már mondtam én is táncolok, és amikor írod a táncot szinte átérzem. :) A zenék pedig amiket beraksz... Becky G mostanra már a kedvenceim közé tartozik :)
    Mikorra lehet számítani a kövi részt? <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm.😘 Nekem is az egyik szenvedélyem a tánc, talán azért írok róla így. 😊 Becky G pedig nagy kedvenc számomra. 😉 Előre láthatólag, csak jövő hétfőn lesz kövi. 😳😍

      Törlés