2015. április 7., kedd

29. fejezet - Can't get enough +18

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt egy nap csúszással ugyan, de itt van.
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket róla!
Pipáljatok és iratkozzatok fel, ha tetszik.

Csatlakozzatok a facebook csoporthoz is!
https://www.facebook.com/groups/1520549514861232/

A rész zenéje: Becky G - Can't Get Enough!
https://www.youtube.com/watch?v=FwSHgcjEZNw

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Annyira idegesített a viselkedése, nem tudtam eldönteni, hogy komolyan beszél-e vagy csak megint valamit trükközik velem, ezzel a beszélni akar velem dologgal. Viszont egy valamit megfigyeltem a test beszédén, azt, hogy ideges. Ez egyértelműen lejött nekem minden mozdulatából, amit azóta tett, hogy beültetett a kocsijába. A kérdés már, csak az, hogy miért ideges? Valami bosszantja vagy készül valamire, de ami a legesélyesebb, hogy csinált valamit, amiről nem tudok. Egyáltalán tudni akarom? A válasz egyértelmű, nem, nem akarom tudni. Túl sok zűr van körülötte, így csak idő kérdése, hogy mikor sokallok be és mondom azt, hogy elég, hogy nem éri meg ez az egész, nem ér ennyit Ő. A legrosszabb mégis az, hogy elkövettem a legnagyobb hibát, amit csak tudok, hogy túlságosan kötődöm már hozzá ahhoz, hogy csak úgy elsétáljak, talán már késő, talán már a kedvelem őt szakaszt is elhagytam, talán már bele is szerettem. 

Elhessegettem a gondolatot magamtól, amikor Harry bekanyarodott az ismerős utcába, majd megjelent a háza, ami kezdett állandóvá, megszokottá válni nekem. Leparkolt a bejárat mellett, ahol mindig is szokott, majd villám gyorsan kipattant mellőlem és az ajtón kinyílt, míg várta, hogy kiszálljak. Érdekes gesztus volt, nem megszokott, de tetszett, nagyon is. Mosolyt erőltetett magára, míg kézen ragadott és a bejárat felé haladt velem. Az idegessége egyértelmű volt mostanra, hisz izzadt a tenyere. Azon kaptam magam, hogy rajtam is úrrá lett a szorongás, átadta nekem.

- Kérsz egy italt? - fordult felém, ahogy beléptünk a lakásba.
- Igen, az jól esne. - mosolyogtam rá, de tudtam, hogy nem nekem szánta a kérdést, csak udvarias volt, ugyan is neki volt itt szüksége italra és nem fordítva.
- Menny a nappaliba, mindjárt jövök én is. - mutatott a helység ajtajára, ami ez alkalommal be volt csukva.
Besétáltam és ismét, már számtalan alkalommal voltam itt, de mindig lenyűgöz a hely. A sok festmény és a bútorok. A keveredés, ahogy a modern és az antik találkozik. Általában zavaró lenne és sosem képzelném, hogy a két stílus összeillik, de tévedtem, egyszerűen eszméletlen volt a kettő együtt. A fényképeket néztem a kandalló tetején, amikor Harry a vállamra zárta hatalmas tenyerét és átnézett felette a kezemben tartott fotón megállapodva tekintetével.
- Kik ők? - kérdeztem rá, míg a fotón szereplő két nőt néztem, akik körülvették Harry fiatalabb kiadását.
- Az anyám és a nővérem. - suttogta a fülembe, míg a hangján érezhető volt a csalódottság.
- Hasonlítasz anyukádra. - fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt, de rögtön megbántam, amikor Harry figyelmeztetően megszorította a vállamat, hogy álljak le ezzel.
- Aha. - válaszolt közömbösen, majd kivette a képet a kezemből és vissza tette a helyére.
- Nem beszéltek? - kérdeztem ismételten és reméltem, hogy nem fogja leüvölteni a fejem vagy megsértődni.
- Ez bonyolult, de nem, nem beszélünk. - ült le a kanapéra, míg a tekintete folyton engem figyelt, míg továbbra sem voltam hajlandó megmozdulni az irányába.
- Elmondod?
- Mondtam, hogy bonyolult Sheera. - emelte fel hangját.
- Elég értelmes vagyok ahhoz, hogy megértsem. - piszkosul rosszul esett, hogy ennyire titkolózik előttem.
- Tudom, de akkor azt is meg kell, hogy értsd, hogy erről nem beszélek, nem most. - próbált nyugodtan beszélni, de nem igazán jött össze neki.
- Érdekes vagy. Ide hívsz, hogy beszélni akarsz velem, erre meg az első kérdésemnél azt feleled, hogy erről nem beszélsz. Akkor most mi van? - húzom fel a szemöldököm.
- A családom nem beszéd téma és itt lezártam. - csattant fel, majd felhajtotta az italát egy húzásra.
- Oké, én elmentem. - kaptam fel a táskám a fotelből és az ajtó felé vettem az irányt.
- Sheera. - ragadta meg a csuklómat mielőtt a bejárati ajtó kilincsére fektethettem volna.
- Tényleg mondanom kell valami, kérlek ne hagyj itt. - alig hittem el, hogy könyörög nekem.
- Akkor beszélj végre. 
- Gyere vissza. - kulcsolta össze a kezeinket.
Nem válaszoltam semmit, csak követtem őt vissza a nappaliba. Leült a kanapéra és maga mellé ültetett engem is. Átnyúlt az asztalon és a pezsgős poharat a kezembe nyomta.
- Figyelj, igazából fogalmam sincs, hogy hol kezdjem el. Félek, hogy mit fogsz erre reagálni. - kezdett bele, így össze zavarva teljesen.
- Ne a reakciómtól félj, csak beszélj.
- Oké. Szóval kezdem az elején. Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset, sőt talán én vagyok a legbonyolultabb ember a földön és a legönzőbb is. Neked sem hagytam semmi választást, csak üldöztelek, míg be nem adtad a derekadat. Sajnálom, oké? - váltott a hangszíne szomorúba.
- Mit sajnálsz?
- Hogy üldöztelek, hogy zaklattalak téged. - hajtotta le a fejét.
- Igen, idegesítő voltál, de jó vége lett, hisz megismertelek, hogy milyen vagy valójában. - szavaimra rám emelte tekintetét, amiben valóban ott pihent a félelem.
- Nem ismersz engem Sheera.
- De igen.
- Tudod nem mindig voltam ilyen. - kezdett bele ismét, de félbe szakítottam.
- Milyen?
- Egy hülye, aki nem tud uralkodni magán, bárhogy is próbálkozik. - tudtam mire gondol, de nem akartam hallani a végét.
- Hogy érted?
- Tudod, meg kellett változnom. El kellett temetnem magamban a fájdalmat, a csalódást, így lett az, aki most vagyok. Az érzelmek nélküli Harry, aki csak magával törődik és mások érzési nem számítanak neki. Volt egy lány az életemben, mikor 18 éves voltam. Halálosan szerelmes voltam belé. A nővérem legjobb barátnője volt és én voltam a legboldogabb pasi, amikor összejött velem. Idősebb volt, így sosem gondoltam, hogy összejön. Jessnek hívták és elég sokáig együtt voltunk, mindaddig, míg ki nem derül róla egy nem várt fordulat. A legrosszabb az volt, hogy tudtad róla végig és nekem nem mondták el. Végig nézték, míg megkértem a kezét, a jegyesem volt és nem törődtek vele, hogy mit művel a hátam mögött. Nem én voltam az egyetlen az életében, pontosabban én voltam a második. Amikor összejött velem, már volt barátja, ami a nővérem és az anyám is tudott. Egyik nap átmentem hozzá, megakartam lepni, megtaláltam a tökéletes helyet az esküvőre, de amikor benyitottam a házba ott hempergett a másik pasijával. Egy világ omlott össze bennem akkor és megfogadtam, hogy soha többé nem engedem egyetlen nőnek sem, hogy megalázzon, hogy játsszon velem. Inkább én használtam ki őket, mindaddig, míg te fel nem bukkantál. Újra a réginek éreztem magam, olyannak aki Jess előtt voltam.
- Sajnálom Harry, hogy ezt át kellett élned, de én sosem tenném meg veled. - komolyan sírhatnékom támadt a mondandója miatt, a szavai tele voltak fájdalommal és csalódottsággal.
- Tudom, de én sajnos megtettem. 
- Mi? - emeltem fel a hangom a szavaira.
- Lefeküdtem Mollyval. - sütötte le a szemeit.
- Mikor? - kérdeztem vissza és egyre dühösebb voltam.
- Pár hete.
- Együtt voltunk már?
- Nem, akkor volt, amikor összevesztünk és ott hagytalak a szobádban. - nézett fel rám.
- És elsőre Mollyhoz futottál? - kérdeztem vissza.
- Nem, vagyis igen, bassza meg ez bonyolult. Nem akartalak megcsalni, csak dühös voltam és megtörtént. - szántott végig sötét haján.
- Értem.
- Érted? - döbbenten szólalt meg.
- Igen, lényegében nem csaltál meg hisz nem voltunk együtt. Viszont, ha azt vesszük, hogy akkor már több alkalommal is együtt voltál velem, akkor viszont igen. De nem érdekel, nem érdekel Molly és a játékai sem. Rosszul esik persze, hogy ezt tetted, de nagyon remélem, hogy van egy kis ész a hülye fejedben és tudsz uralkodni magadon ezek után, mert most még megbocsájtom, de ha még egyszer, csak egy csók is lesz köztetek, én leléptem.


Nem válaszolt, csak engem nézett percekig némán, csöndbe burkolózva, míg zavaró nem lett és muszáj volt megszólalnom.
- Most mi van? - kérdeztem rá, amikor Harry szemeiben valami megmagyarázhatatlan csillogott.
- Hogy lehetsz ilyen? - tette fel csodálattal az elhangzott kérdést.
- Milyen?
- Ennyire megértő velem? - fogta meg a kezem és úgy szorongatta, mintha bármely percben elillanhatnék mellőle.
- Talán, csak jókor zúdítottad rám mindezt. - vontam meg a vállamat.
- Gyere. - húzott az emelet irányába, pontosabban a hálószobájába. - Szeretnék kérni valamit.
- Mi lenne az?
- Táncolj nekem. - perverz mosolya ajkain játszott.
- Mi?
- Szeretném, ha táncolnál nekem egy magánszámot.
- Most azt akarod, hogy sztriptízeljek neked? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
- Sima táncra gondoltam, de ha már így felhoztad. - annyira perverz volt, de imádtam.
Válasz adás nélkül sétáltam a kis média lejátszóhoz és tettem bele az iPhonomat. Elindítottam az egyik kedvenc számomat, míg Harry tekintetét figyeltem. Szabályosan égett, ahogy felé közeledtem. Megálltam előtte és már akkor, ott tudtam, ezt nem fogja megemlegetni. Lehet, hogy nem akadtam ki a megcsalás miatt, de határozottan dühös voltam, sőt pokolian forrt a vérem.
- Ne fogd vissza magad baby. - szűrte fogai között a vágytól.
- Nem fogom. - löktem rajta egy erőteljeset, aminek következményeként a székbe esett.
Az ágyékához dörzsöltem a fenekemet, míg Ő a csípőmbe markolt, miközben a ritmusra figyelmet. az ölébe ültem és az egyik lábamat  magasba emeltem, majd legördültem róla és a háta mögé kerültem. Míg hátul táncoltam az inge alá vezettem a kezem és simogattam izmos mellkasát. Egyre hangosabban vette a levegőt és néhányszor ki is hagyott az ütem, ahogy beszívta a levegőt össze szorított fogai között. A ruháim rajtam maradtak, de attól még kínoztam őt néhány apró érintéssel és a csípőm mozgásával, ami a zene megkövetelt. Imádtam ezt a számot, mert tökéletes volt Harry ostromához, érzéki és szexi, ahogy a felvonultatott mozdulataim is. Épp előtte ringattam a csípőm, mikor egyszer, csak fordított rajtam és az ölébe kapott. Pillanatok leforgása alatt lettem a falnak préselve, miközben Harry a fülemhez hajolt és olyan erővel dörzsölte az erekcióját nekem, hogy önkénytelenül is felnyögtem a kialakult érzés miatt.
- Az őrületbe akarsz kergetni te nő? - préselte ki magából a szavakat, míg folytatta az előbbi cselekedetét, így egyre jobban felizgatva engem.
- Én ugyan nem. - védekeztem, de az agyam ködössége miatt csoda, hogy képes voltam a válasz adásra.
- Aha, persze. Nem csak te vagy erre képes. - markolt bele a fenekembe, majd letett a földre és zihálva meredt rám.
- Őrületet akarsz Styles? - kérdeztem rá elvesztve az eszemet.
- Azt. - lángoló tekintetében teljesen elvesztem mostanra.
A mellkasára fektettem a kezem és egy határozott mozdulattal az ágyra löktem, majd fölé helyezkedtem és az ingével nem törődtem, egyszerűen letéptem róla, így a gombok szanaszét repültek és gurultak a földön. Ő sem volt éppen gyengéd, hamar találtam magam meztelenül, ahogy Ő is teljesen csupaszon feküdt alattam. Fordított a helyzetünkön és már el is merült bennem, csak azért, hogy ütemes mozgása hangokat csaljon elő a torkomból. Eszemet vesztve vonaglottam alatta, míg nem tudtam uralkodni a testemen és a cselekedetein. A düh nagyon jó tulajdonság volt a szexben, ugyan is ilyen élvezetben még sosem volt részem korábban és pokolian tetszett. Hamarosan a körmeimet végig szántottam a hátán, mire megremegett bennem és átadta magát nekem. Az Ő öröme hozta el a sajátomat és nevét nyögve élveztem el profi kezei alatt.

- Haragszol? - kérdezett rá, amikor legördült rólam.
- Honnan jöttél rá? - fordultam felé, míg perverz mosolya folyamatossá vált arcán.
- A tetteid elég árulkodóak. - simított végig az oldalamon.
- Csak ugyan?
- Igen, de van egy kis gond. - nézett rám, miközben kezei folyamatosan vándoroltak rajtam.
- Mi lenne az?
- Hogy még mindig dühös vagyok és felizgult.




8 megjegyzés:

  1. Perfect *-* ❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. Szuper lett Imádom alig várom új részt majd ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :) Sietek a következővel. :) ♥

      Törlés
  3. húúhúúúhúúú *---* persze mindig ilyenkor kell abbahagyni :""""D el nem tudom mondani mennyire imáádom ezt a blogodaat *---* én nem is tudom mi lett volna ha nem bukkanok rá és nem olvastam volna egész éjszaka :33 <3 valószínűleg unalmas blogokat olvasnék kínomban :cc és megkell mondjam hálát adok az egyik 1D-s blog csopinak amiért ott rátaláltam <3 <3 <3 <3 nagyon megfogott <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig így hagyom abba. :) Nagyon jól esnek a szavaid, ilyet sem hallok sűrűn, így nagyon meghatottál velük. Bár azt nem állítom, hogy túl izgalmas lenne, de csak nézőpont kérdése ki mit tart jónak vagy épp izgalmasnak. :) ♥♥♥

      Törlés
  4. nagyon joo *-* <3<3<3 gyorsan a köviit <3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen.😊 Sietek vele.😊❤️

      Törlés