2015. szeptember 28., hétfő

47. fejezet - Hope.

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket. :)

A rész zenéje: YOUNG G - Ma is rólad km. Dukai Regina!
https://www.youtube.com/watch?v=uJ3R4UN4E9M

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


- Miért kell rögtön megtámadnod?
Nem hittem el, hogy már megint itt tartunk. Mostanra kezdem úgy érezni, hogy direkt csinálja. Olyan, mintha élvezné, mintha szüksége lenne a kettőnk között lévő feszültségre némi időközönként. Kezdett rohadtul elegem lenni a viselkedéséből. Miért nem lehetünk huzamosabb ideig boldogok?
- Harry én nem támadlak meg, egyszerűen, csak még nem döntöttem el. - ki sem kellett mondania, hogy a helyzet komolysága mennyire megijesztette. Nem mondom, hogy nekem nem nagy lépés, ami kissé természetesen még ijesztő is, de ha meg sem próbáljuk, akkor nem is derül ki, hogy működik-e a dolog. Ezt még mindig vissza lehet csinálni.
- Úgy csinálsz, mintha legalább a kezedet kértem volna meg. Nem kell ettől ennyire beparázni, csak azt kérem, hogy lakj velem, semmi többet. Én egyszerűen, csak mindig a közeledben akarok lenni, folyton veled lenni, melletted. Te ezt nem szeretnéd? - reménykedtem benne, hogy végre értelmesen átgondolja az ajánlatomat és nem az ellenségét fogja benne látni.
- Persze, hogy jó lenne, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyors? - húzza fel a szemöldökét. Hogy ne gondolnám.
- Ebben igazad van, gyors. De mi bajod a gyorsasággal. Szeretlek és elméletileg te is szeretsz engem, akkor mi a bökkenő?
- Valóban szeretlek, de nem tudom, hogy elég érett-e a kapcsolatunk ehhez. - hajtja le a fejét, mindig ezt csinálja, ha a sírás szélén áll. Nem akarja, hogy lássam.
- Figyelj, van egy ajánlatom. Gyere át hozzám egy hétre. Hozz át pár cuccot és ha letelik a hét, akkor eldöntöd, hogy tovább maradsz vagy minden marad a régi. - nagyon reméltem, hogy ez megfelelő kompromisszum lesz számára.
- Kompromisszum? - a mosolyából már tudtam, hogy nagyon közel vagyok a győzelemhez.
- Olyasmi.
- Legyen, de a hét legvégén, bármi is legyen a válaszom, nem fogsz megharagudni. - ultimátum adásban jók vagyunk.
- Oké.
- Ígérd meg. - szinte követelte.
- Ígérem Shee. - magamhoz kellett húznom, szorosan, hogy érezze komolyan beszélek.
- Köszönöm.
- Én köszönöm, hogy bele mentél. Akkor most siess pakolj össze, nap végén nálam találkozunk.
- Rendben.


***


Egész nap, csak az estére tudtam gondolni. Semmi másra. Izgatott és ideges is voltam egyszerre attól, hogy Sheera nálam lesz egy egész hétig és lehet, hogy még annál is tovább. Reméltem, hogy az eltelt egy hét után pozitív lesz a válasza és végleg nálam marad.

- Harry keresnek. - nyit be az irodámba Liam és eléggé feszültnek néz ki.
- Kicsoda? - valószínű, hogy nem egy olyan ember, akit most szívesen látnék.
- Wiliams. - a gyomrom összeugrott, amikor elhagyta a száját ez a név.
- Melyik?
- A fia. - vont vállat Liam, majd rám várt, hogy mondjak valamit.
- Hol van?
- Az asztalánál és feltétlenül, csak veled óhajt beszélni. - láttam rajta, hogy valami nagyon nem okés neki. 
- Van vele valaki? - nagyon reménykedtem benne, hogy nincsen egyedül és akkor nem tudunk belefolyni mindenféle kínos témába.
- Nincsen, egyedül az egyik táncosunk üldögél az ölében, eléggé undorító, ha engem kérdezel.
- Érdekes, nem nagyon szokta nyilvánosan ölelgetni őket.
- Nekem is feltűnt.
- Nyilván akar valamit. - sajnos abban is majdnem teljesen biztos voltam, hogy mit.

Muszáj voltam kideríteni, hogy mire készül.
- Á Harry végre, hogy kifáradtál. - egyértelmű volt a neheztelése.
- Sajnálom Mark, de sok dolgom volt. Miben segíthetek? - leültem mellé, amikor a szék felé mutogatott.
- Kíváncsi lennék, hogy azt a vörös démont, mikor láthatom?
- Egy, ne beszélj így a barátnőmről, kettő, fogalmam sincsen. - baromira nem tetszett, hogy így beszélt róla.
- Pedig lehetne, mert ha jól sejtem nem tud a klub mélyebb ügyeiről, ugye?
- Nem és szeretném, ha ez így is maradna. - ennél egyértelműbb nem is lehetne, ami a hátsó szándékát illeti.
- Ha elintézed, hogy még a héten táncoljon, akkor ígérem, hogy  a szám csukva marad.
- Most jól értelmezem, hogy te fenyegetsz engem? - eléggé felidegesített a viselkedésével.
- Én, ugyan nem. Csak szóltam, hogy mihez tartsd magad. Ha jól emlékszem, akkor sok pénzünk van a klubban és bizonyára nem szeretnél elesni ettől a több számjegyű összegtől.
- És gondolom a barátnőd és az apád jelenlegi felesége, nem szeretné megtudni, hogy félrebasztok.
- Harry csak ne menjünk bele a fenyegetőzésbe.
- Nem is tudom, hogy ki kezdett bele Mark. - komolyan megütöm, ha tovább folytatja.
- Fogd vissza magamat. A lány táncolni fog és ennyi. Gyere velem. - ezzel ott hagyott magamra, míg az egyik táncosomat a hátsó szobákhoz rángatta. Tudtam, hogy baszni viszi, ahogy mindig.


Este még mindig ezen a szeméten járt az agyam és azon, hogy addig nem fog leállni, míg meg nem kapja azt az átkozott táncát Sheerától. Nem fogom hagyni, hogy elárulja a klub sötét oldalát az biztos. Nem kell még egy tényező, amitől Sheera kiakadhat rám. Így is épp elég bajom van vele. Már szinte bealudtam a kanapén, amikor csengettek.
- Szia. - eléggé meglepődtem, amikor Shee állt előttem.
- Szia. Miért vagy ennyire meglepve? 
- Semmi, csak már félálomban voltam, gyere be. - bőröndöt húzva maga mögött sétált át a lakásom küszöbén.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek.
- Semmi baj, érted bármikor felkelek. - húztam magamhoz közelebb.
- Csakugyan?
- Természetesen. - csíptem bele a fenekébe.
- Harry.
- Pakolj ki. - ezzel néztem, ahogy beljebb sétál a lakásomba.




2015. szeptember 14., hétfő

46. fejezet - Compulsion!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket. :)

A rész zenéje: Justin Bieber - What Do You Mean? (Acoustic Version)
https://www.youtube.com/watch?v=DKbgMQOigGQ


Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Jelen pillanatban meg sem tudtam volna fogalmazni, hogy mit érzek pontosan a kialakult helyzetről és az elhangzott mondatról. Egyszerre voltam meglepett, aggódó és kíváncsi. Még soha nem kavargott bennem ennyi érzelem, főleg nem egyszerre, egy dologtól. Folyamatosan az ő arca és a padló között járattam a tekintetemet. Nem tudtam mit mondjak, fogalmam sem volt róla. Nem akartam megbántani őt azzal, hogy elutasítom kapásból, de igent sem akartam mondani elhamarkodottan, mert akkor magamat csaptam volna be, mert egyértelmű volt számomra, hogy nem tudnám őszintén megformálni azt az igent. Viszont valamit válaszolnom kellett, mert igencsak láttam Harry arcán azt, hogy lassan, de biztosan pánikba esik. Valószínűleg ő is rájött, hogy váratlanul ért ez a kérdés és feltehetőleg idő előtt. Nem gondoltam ezelőtt az összeköltözésre, de lényegében felkeltette az érdeklődésemet ez a lehetőség.
- Válaszolj kérlek, bármit, csak szólalj meg. - erősen rámarkolt a kezemre, amit az övében tartott percek óta.
- Ne haragudj, csak váratlanul ért a kérdésed. - erőltettem magamra, hogy mosollyal az arcomon tudjak neki válaszolni, reménykedve, hogy nem lesz túl művi a hatása.
- Semmi gond. Őszintén, magamat is megleptem azzal, hogy volt bátorságom megkérdezni tőled. - valóban láttam rajta, hogy nem volt betervezett ez a felajánlás.
- Harry én tényleg szeretlek, de egyenlőre nem tudok választ adni neked. Ehhez nekem kell egy kis idő, hogy nyugodtan áttudjam gondolni és megfelelő döntést tudjak hozni. - reménykedtem benne, hogy nem fog megsértődni rám.
- Persze, annyi időt kapsz, amennyire csak szükséged van.
- Köszönöm. - adtam egy gyors csókot az ajkaira.
- Viszont most már mennem kellene, nem vet rám jó fényt, hogy folyton elkések a munkából. - imádtam, ahogy szokásos nevetése felhangzott.
- Lehet, hogy a főnöknek nem kellene elkésni-e, ezzel én is egyetértek. - karoltam át a nyakát.
- Lehetséges. Te ma merre leszel?
- A többiekkel lesz próbám, délután pedig nálad. - válaszolom neki, nézve miként ragyog fel arca a válaszomat hallgatva.
- Ennek örülök. - hajol lejjebb. - Akkor várlak.
- Rendben.


***


Valahogy a mai próba nem ment zökkenőmentesen. Folyton elrontottuk a lépéseket, vagy nem volt meg a kombináció. Többször előfordult, hogy egyikünk elesett, vagy kiesett a ritmusból és ennek hatására az egész koreográfia szétesett. Mindenkin láttam, hogy nincsenek a helyzet magaslatán, nem voltak a toppon, ahogy ez alkalommal én sem. Az ő dekoncentráltságukról fogalmam sem volt, de az enyémmel teljesen tisztában voltam. A válasz egyetlen egy névben rejlett, Harry. Folyton azon kattogtam magamban, hogy mit tegyek a kialakult helyzettel? A választ még most sem találtam meg magamnak és egyre inkább attól tartottam, hogy nem is fogom a közeljövőben. Viszont tudtam, hogy ő záros határidőn belül tudni akarja a válaszomat. Sokkal nehezebb lesz ezt a döntést meghozni, mint azt elsőre gondoltam. Mert ez esetben nem arról van szó, hogy ott alszol-e nála az éjjel, vagy egy hétvégét együtt töltötök, vagy esetleg egy közös nyaralásra mentek, ami egy hétig is eltarthat kettesben. Ez annál sokkal nagyobb ismérvű volt, ennek már súlya volt, nem is akár mekkora. Az összeköltözés hatalmas mérföldkő egy kapcsolatban és nem tudtam, hogy készen állok-e erre, vagy egyáltalán a kapcsolatunk megérett-e egy ekkora és 180°-os változásra. Kezdtem kétségbe esni, ami nem volt jó jel, nagyon nem volt az.

- Figyeljetek, szerintem hagyjuk abba, mert ez ma nem fog összejönni. - állítottam le a zenét és a többiek felé fordultam, hogy rám figyeljenek.
- Egyetértek. - sétált mellém Louis és megértően a vállamra fektette egyik méretes tenyerét. Fogalma sem volt a hangulatom okáról, de mégis megértett és együtt érzett velem, mind mindig.
- Na mi a helyzet? - nézett fel rám Zayn, aki a tükör előtt ült és a lábait törökülésbe fektette.
- Hát eléggé sokkoltak a ma reggeli események, így ennek fényében egy percre sem tudok a lépésekre koncentrálni. - válaszoltam neki megvonva a vállaimat.
- Mi történt? - ez alkalommal Perrie szólalt meg, aki eléggé érdekesen tekintett rám és Zaynre. Valami azt súgja, hogy nincsen minden rendben közöttük.
- Harry reggel beközölte, hogy költözzek hozzá. - válaszoltam várva a többiek reakcióját.
- Hogy mi van? - kiáltott fel Lou elsőként. - Szó sem lehet róla. Erre még nem készültetek fel, alig pár hete békültél ki vele, élete legnagyobb baklövése után. Ezt Harry sem gondolhatja komolyan.
- Louis nyugodj meg, nem mondtam még neki semmi konkrétat, mert magam sem tudom, hogy mit tegyek. Pontosan azok a dolgok miatt, amiket most felsorakoztattál. - vicces volt látni, ahogy megkönnyebbülten kipréseli magából a felháborodás utolsó maradékait.
- Akkor legalább neked van egy kis eszed, ha már neki láthatólag elmentek otthonról. Esküszöm bolond, ha azt hiszi, hogy egy 'költözzünk össze ' benyögésével, majd minden dolgot helyre tud hozni. Ő sem gondolt bele, hogy mit mondott neked, nem lepődnék meg, ha most pánikolva a haját tépné. - erre mindenki egyöntetűen kifakadt. - Most miért röhögtök?
- Jól tudod, hogy mind vizuális típusok vagyunk, így elég jól kirajzolódott előttünk az imént elgondolt jeleneted. - világosítottam fel a vihogásunk okáról.
- Ti meg az átkozott képzelőerőtök.
- Oké, de elég legyen előlem, nektek mi a bajotok. - néztem a többiekre.
- Nekem a munkával van némi gondom, de megoldom. - természetes dolog volt, hogy Lou panaszolta el elsőre a nyomorát.
- Nem mondasz újat. - konkrétan fogalmam sem volt, hogy miért nem hagyja már ott azt a soviniszta céget, az arrogáns spinével, aki vezeti és aki nem mellesleg, oda meg vissza van Louisért.
- Mondtam már haver, hogy dugd meg végre és minden helyre jön. - Zayn ma sem hazudtolta meg önmagát.
- Szerintem a sex nem mindenre megoldás. - szóltam közbe.
- De az lehet. - vigyorgott rám, míg én Perriet néztem, akinek láthatóan egyáltalán nem tetszett a fiú beszólása.
- Jó mindegy, amúgy is mennem kellene már, ha oda akarok érni a klubba. - valahogy nem volt most kedvem bele menni ebbe a témába.

Mikor mindent összepakoltam épp láttam elmenni az ajtó előtt Perriet, aki az öltözőből sétált ki. Sietve utána indultam, mert tudtam, hogy neki is valami baja van, de nem akartam Zayn előtt rákérdezni.
- Perrie, várj egy kicsit. - kiabáltam el magam, mire megállt és felém fordította figyelmét. - Minden rendben?
- Igen, miért?
- Ne hazudj nekem, láttam rajtad egész nap, hogy valami nem kerek. Na, meséld el szépen. - fogtam meg a kezét és a fal mellett elhelyezett padra húztam.
- Elég hosszú történet, de a lényege talán az, hogy én és Zayn már nem vagyunk együtt és szerintem ez már a végleges szakítás, azok után, hogy múltkor kibékültünk, de semmi sem lett jobb, sőt. - észrevehető volt, hogy nagy erőfeszítésébe telik, hogy erős maradjon és ne sírja el magát. Valóban szerelmes volt Zaynbe, akit ez cseppet sem érdekelt, nyilván.
- Annyira sajnálom, pedig azt gondoltam, hogy minden tökéletes köztetek.
- Eleinte én is, annyira aranyos volt és folyton bizonygatta, hogy mennyire szeret és, hogy még sosem érezte ezt senki iránt, aztán egyszer csak megfordult benne minden és bunkózni kezdett, elhanyagolt és szinte levegőnek nézett. - tiszta sor volt számomra, hogy van valami ennek hátterében és ahogy én Zaynt ismerem, ennek egy másik nőhöz lehet köze.
- És mit mondott, mikor szakítottatok?
- Lényegében semmit. Annyit mondott, hogy neki ez nem megy tovább és inkább folytassuk külön.
- Meg sem magyarázta, hogy miért? - teljesen ki voltam akadva.
- Nem, abszolúte nem.
- Ne is törődj vele, majd találsz nála sokkal jobbat, nekem elhiheted. - reméltem, hogy nem fog sokáig miatta szomorkodni.
- Könnyű mondani Shee, ha valakit ennyire szeretsz.
- Tudom mire gondolsz.


A napom további része egészen zökkenőmentesen zajlott le, így különösebb fennakadás nélkül tudtunk dolgozni a táncosokkal a Hellben. Szerencsére mindenki emlékezett a koreográfiára, így a lépések átvételével nem kellett foglalkoznom, sokkal inkább az összhang tökéletesítésére mentem rá ez alkalommal. Szerettem volna, ha mindenki pont abban az időben hajtja végre az adott mozdulatokat, amitől az előadás kerek és egész lesz. A próba közepénél tűnt fel Harry, aki a színpaddal szemben ült az egyik középen elhelyezett asztallal, egy számomra ismeretlen férfival, akivel hevesen gesztikulálva beszélt, miközben mindketten minket figyeltek. Volt egy olyan sejtésem, hogy veszekednek valamin. A próba végén integetni kezdett nekem, hogy menjek oda hozzájuk. Lassan oda sétáltam és megálltam közvetlen az asztaluk előtt.
- Remek volt. - szólalt meg az idegen, aki eközben tetőtől-talpig végig mért.
- Köszönöm. - erőltettem magamra mosolyt, miközben az előttem terpeszkedő egyén minden volt számomra, csak szimpatikus nem.
- Sheera ő itt, Mr. Wiliams. - mutatott be a férfinak Harry.
- Ó hagyjuk itt a formaságokat és a hivatalosságot, szólítson, csak Marknak. - nyújtotta felém a kezét, amit viszonoztam is, mert nem akartam bunkónak látszani.
- Örülök Mark. - viszont mikor kezet csókolt, azonnal elhúztam a kezemet a nem tetszésem okán.
- Számomra a megtiszteltetés.
- Ha megbocsájtasz Mark, nekem lenne némi megbeszélni valóm Sheerával, így magadra hagylak, élvezd az előadását.
- Persze, remélem még láthatom a színpadon Sheera. - megmertem volna esküdni, hogy rám kacsintott.

Harry irodájába lépve azonnal neki szegeztem a kérdést.
- Ki volt ez?
- Az egyik törzsvendégünk. - vont vállat.
- És miért voltál ennyire befeszült mellette? - kérdeztem rá.
- Szerintem egyértelmű. Nem tolerálom, ha valaki nyíltan rá van akadva a barátnőmre, mert feltűnően felkeltetted az érdeklődését, ami nála nem túl nyerő dolog.
- Miért?
- Mert nem igazán érdekli az a tény, hogy valaki foglalt vagy sem. Többször végig néztem, amint egy férjezett asszonyt visz ágyba, majd el is veszi azt a férjétől. - érdekes volt, hogy mennyire megvetette ezt a férfit és a tetteit.
- Akkor miért nem tiltod ki?
- Hidd el megtenném, ha tehetném, de sajnos az apja az apám egyik legjobb barátja és innentől kezdve azt hiszik, hogy igényt tarthatnak a helyükre a klubban.
- Eléggé elnéző volt az apád, ha engem kérdezel.
- Sajnos a régi sötét kapcsolatokat nem válogathatja meg az ember. - nem igazán értettem, hogy ezzel mire céloz. - Viszont inkább beszéljünk valami másról. Sikerült már döntened?
- Harry azt mondtad, hogy bármennyi időt kapok.
- Tudom, de eléggé fogy a türelmem, mert szeretnék veled együtt élni.
- Ne haragudj meg, de kényszerűségből nem fogok neked válaszolni. - eléggé kiakasztó volt.
- Nem akarlak kényszeríteni.
- Pedig nagyon úgy tűnik nekem.