2015. január 31., szombat

14. fejezet - Bold undertaking!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket! :)

A rész zenéje: Sia - Elastic Heart!
https://www.youtube.com/watch?v=KWZGAExj-es

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry



Folyton Ő jár a fejemben és az elutasító szavai, amik ha akartam, ha nem, telibe trafáltak. Bevallom sértik a férfiasságomat. Nem sűrűn előforduló tényező, hogy vissza utasít a női nem, hisz csak rám kell nézni és az állításom rögtön értelmet nyer. Egyszerűen nem értem mi a baj vele. Érzem, hogy nagyon is vonzódik hozzám, a teste nem hazudik, de mégis minden lehetséges alkalommal vissza utasítja a közeledésemet. De a végtelenségig senki sem visszakozhat, elérem, hogy az enyém legyen. Sosem adom fel.

A mai napomat a klub dolgaival kéne töltenem, de egyszerűen képtelen vagyok bármire is huzamosabb ideig figyelni, így ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Elképeszt, hogy már a munkára sem tudok koncentrálni miatta. Minden figyelmemet és gondolatomat leköt még úgy is, hogy nincs is a közelemben. Mire észbe kapok Louis számát tárcsázom, fülemen a telefonnal sétálva ki a klub ajtaján.

- Hello. - veszi fel a telefont sértődötten.
- Hello Louis, figyelj beszélnünk kéne. - szólok bele a készülékbe.
- Ha Sheeről van szó, hallani sem akarom. - veti oda.
- Kéne a segítséged. - kérlelem erőteljesen.
- Ebben nem áll szándékomban Harry. - nyög fel.
- Louis ne csináld már.
- Jó, gyere át, Shee épp nincs itthon. - közli velem.
- Máris ott vagyok. - bontom is a vonalat.

Bepattantam a kocsimba és kitolattam a parkolóból, hogy mihamarabb az úton lehessek. Ki kell találnom valami megoldást, d sürgősen. A sebesség határral való foglalkozás hiányának köszönhetően alig negyed óra múlva, már a lakó park parkolójába hajtottam be és parkoltam le, amint találtam egy szabad helyet, óráknak tűnő keresgélés után. Felrohantam a lépcsőn a lifttel nem foglalkozva és a szokásos ajtón csöngettem, amit mára már csukott szemmel is megtalálnék, ha arról lenne szó. Louis dühösen meredve áll az ajtóban, amint az kinyílik előttem.

Csak, azért jöttem Louis-hoz, hogy adjon valami ötletet Sheerával kapcsolatban. Én már nem tudom, mit csinálhatnék, kezdem úgy érezni valóban a feladás lenne az egyetlen és ésszerű megoldása, ennek a képtelen szituációnak, amibe bele kevertem magamat. Nyíltan kijelentem, hogy életem legnagyobb baklövése volt, hogy engedtem a kísértésnek és a vágyaimnak, akkor ott a mosdóban. Magamat meghazudtolva gondolkozom, azóta és az agyamra megy, hogy egy csaj miatt nyavalygok. Könyörgöm Harry Styles nem ilyen. Nem nekem kell a nők után koslatnom, Ők jönnek hozzám, ráadásul készséggel.

Ha azt hittem Louis, majd segít, hát akkor basszus mekkorát lőttem mellé. Ahogy beléptem, gyakorlatilag a hajamat is leüvöltötte, hogy miért viselkedek, így Sheevel. Aztán ugyan azt kaptam. Hagyjam békén. De kibaszott könnyű azt mondani. Feszített állkapoccsal hallgattam végig a mondandóját, majd a mosdó felé vettem az irányt. Örültem, hogy Sheera nincs itthon, mert elképzelni sem akarom, mi lett volna a reakciója a jelenlétemre. Amikor kinyitom a mosdó ajtaját, valaki egyenesen a mellkasomnak sétál.

- Mi a fasz? – esnek ki a száján a szavak, amik a legkisebb nőiességet sem tartalmazzák, miközben szeme villámokat lő felém.
- Hagyjuk ezt. – állítom le, mielőtt kiabálna velem.
- Mit? Azt, hogy lépten-nyomon felbukkansz és nem hagysz nekem egy perc nyugtot sem, csak azért, mert viszket odalent. – mutat a nadrágomra, mire elkapom a csuklóját.
-Befele.
- Harry, eressz el. - sipítozik nekem, ahogy berántom a fürdőbe.
- Megfogod tanulni itt és most, hogy velem nem elfogadott az ilyen hangszínben való beszéd. - ragadom meg a derekát és ültetem a mosdó kagylóra, kicsit sem törődve az erősséggel.
- Áu. - üt a mellkasomba, ahogy a mosdó kagylón koppan a feneke.
- Ne sírdogálj itt nekem, magadra hoztad a bajt, te kerested. - fakadok ki.
- Te nem vagy normális. - ad egy pofont, amire most nem voltam felkészülve.
- Ha ezt még egyszer megismétled, akaratodon kívül foglak megdugni. - csattanok fel.
- Most azzal fenyegetsz, hogy megerőszakolsz? - emeli fel a hangját.
- Ne nevettess, mind a ketten tisztában vagyunk a ténnyel, hogy élveznéd és maradéktalanul akarnád is egy érintésem után. - nézek a szemébe, olyan közelről, hogy a szánk majdnem összeér.
- Nem vagy kicsit elszállva magadtól?
- Egyáltalán nem. - mosolygok rá, majd semmivel sem törődve megcsókolom és a derekamra húzom, így felemelve a mosdó kagylóról.

Nem tiltakozik ellenem annyi ideig, mint számítottam rá, hamar vissza csókol. A szenvedély tisztán tapintható, ahogy kapaszkodik a nyakamba és a lábait még jobban a derekam köré tekeri. Tetszik a hevessége, de ugyan akkor tisztában vagyok vele, hogy nem most és nem itt fogom megdugni. Ha ő is játszik velem, hát én miért ne tenném, ugyan ezt vele? Egy határozott mozdulattal emelem le magamról s két lépést hátrálok, hogy a döbbenetet figyeljem, ami az arcára ült ki.

- Mi volt ez? - kérdezi meg.
- Semmi. - nevetek fel.
- Undorító vagy. - köpi nekem, mire csak még inkább elkap a nevetés.
- Előbb nem, úgy láttam kicsim. - szemtelenül mosolygok rá.
- Nyögd ki miért vagy itt és húzz el. - merészen tekint rám.
- Van egy ajánlatom. - igaz, hogy csak most találtam ki, de be is jöhet.
- Ajánlat? - kérdez vissza a szemöldökét felhúzva.
- Az, egy tánc párbaj. - közlöm vele, mire leesik az álla.
- Tánc párbaj, veled, na ne nevettess. - nevet fel, mire egy gonosz mosolyra húzódik az ajkam.
- Hülyének nézel? Természetesen nem velem kell, majd táncolnod. - ez tényleg mulattat.
- Akkor?
- Molly. - válaszolom.
- Az kivan csukva. - akad ki.
- Ha félsz megértem, az a csaj tudja, hogy kell táncolni és az embereket az ujja köré csavari. - csipkelődök vele.
- Veled az élen. Nem félek, legyen, de készítsd fel egy bukásra a kis csajodat. - kihívóan felel és ez beindít.
- Merész vállalkozás kicsim. 
- Nem az. - megfogja a kezem és az ajtó felé terel. - Ja, csak hogy tisztázzuk. Nekem is van egy feltételem.
- És mi lenne az? - kérdezek vissza.
- Ha nyerek békén hagysz, örökre. - vázolja fel a helyzetet.
- Rendben, de ha Molly nyer, ott fogsz táncolni.
- Legyen. - nyújtja a kezét, így a fogadás áll.



***


Másnap estére hívtam Sheerát, hogy nyélbe üssük a mi kis fogadásunkat, amiről Molly még semmit sem tud, pedig Shee bármelyik pillanatban megérkezhet. Nem is tévedtem sokat, alig pár perc múlva meg is jelent.

- Ugye nem ebben, akarsz táncolni? - kérdezem meg, ahogy melegítőben áll előttem. Nem túl szexi.
- Természetesen nem. - válaszolja kacéran, majd az öltözőbe kísérem.

Már vagy fél órája készülődik, ami kezd az idegeimre menni. Nem tudom, hogy mit vesz fel, de nem tarthat semmi ennyi ideig. A színpadhoz megyek, ahol vázolom Mollynak a kialakult helyzetet mire persze húzza a száját, de bele megy. Nem fél Sheetől, de nem látta még táncolni, így érdekes lesz ez az egész, csak abban reménykedek, hogy Molly nyer. Végszóra a színpadra sétál Sheera is, ahogy megfordulok köpni-nyelni nem tudok a kinézetétől. Az a ruha, ami rajta van, nincsenek rá szavak. 


Azt a kurva életbe, de nagy szarban vagyok.







2015. január 28., szerda

13. fejezet - Ran circles!

Sziasztok!

Hoztam nektek egy extra részt, mivel vot időm írni. 
Jó ovasást hozzá!
Véleményt ne felejtsete írni nekem! :)

A rész zenéje: One Diredtion - Ready to run. 
https://www.youtube.com/watch?v=eKLBiC-b3O0

Nagyon szépen köszönöm az előző fejezet rengeteg hozzászólását. ♥

Esther. xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera



Két hét telt el azóta, hogy Harry megjelent a próbán és magyarázkodni és könyörögni kezdett. Miután elküldtem megkönnyebbültem. Azóta nem jelentkezett és nem is hallottam felől semmit, kezdtem úgy érezni, hogy ténylegesen felfogta, hogy hagyjon békén és örültem is neki, de valami mégsem volt a helyén. Valami hiányzott, ami a napok múlásával nem, hogy enyhült volt, de folyton erősödött és az idegeimre kezd menni. 


Tény, hogy a táncot élveztem nála, de ha csak egy percig is, úgy gondoltam talán menne nekem ez, baromi nagyot tévedtem. Ahogy állat módjára dugta azt a ribancot, minden világossá vált. Csak dugni akar velem, ahogy mindenki mással. És még a szemét azt is meri nekem mondani, hogy azért kefélt Mollyval, mert én felizgattam és nem feküdtem le vele utána. Milyen ember az ilyen? Perverz állat és én köszönöm szépen, de nem kérek belőle.


Most komolyan, mit vártam? Hogy, majd minden féle hátsó szándék nélkül koslat a nyomomban vagy mi? Pont Ő? Harry Styles? Még a feltételezés is kibaszott nevetséges. Ismerem a hírnevét és be is bizonyította, hogy a pletykáknak, nagyon is van valóság alapjuk. Szánalmas. Biztos, hogy végig dugott azzal a csajjal, amíg engem próbált befűzni, kitudja mire is valójában. Többször a tudtomra adta hogy megdugna és tettekkel is igazolta, de ez nem fog megtörténni, soha. Eljátszott mindent, a részemről én ezt itt és most befejeztem. Harry Styles számomra sosem létezett.


- Bejöhetek? - kopog Perrie, majd bedugja a fejét a résnyire nyitott ajtón.
- Már bent vagy, szóval gyere. - mosolygok rá, amennyire most megy.
- Minden rendben? - ül le az ágyamra és engem figyel, ahogy a fotelben ülök.
- Aha, miért? - kérdezem meg.
- Mivel kihagytad a tegnapi tanítást. - mutat rá a lényegre.
- Tök mindegy. - esik ki a kezemből a könyv, amit olvasni próbáltam, de nem igen jött össze.
- Az a pasi az oka? Hogy is hívják, Harry? - kérdezi meg.
- Úgy, de nem miatta van. - hazudok neki.
- Nekem nem tudsz hazudni. - ül le elém a földre.
- Figyelj nincs semmi, szemét volt ennyi. Csak dugni akart. - válaszolom, nem épp Perrie-re fókuszálva.
- És ezzel az a baj, hogy? 
- Ezt meg sem hallottam. - dobok hozzá egy párnát.
- Most miért? Mi olyan rossz abban, ha hagyod, hogy kényeztessen? - kérdez vissza, hatalmas vigyorral a képén.
- Te komolyan beteg vagy. Az elég neked, hogy rányitottam, miközben az egyik táncosát kényeztette? - dőltem előre.
- Hogy mi van? - pattan fel.
- Jól hallottad.
- És pontosan mit csinált? - vált át döbbentből izgatottra.
- Most komolyan meséljem el? - akadok fent ezen a hirtelen jött kíváncsiságon.
- Még szép.
- Bolond vagy. Na szóval a mosdóba mentem és mikor kinyitottam Harry épp a mosdó kagylón döngette Miss Mindenkinél faszább vagyok-at. - vázoltam fel neki.
- Aszta picsa. - tátott szájjal mered rám.
- Ahogy mondod. - nevetek fel.


Perrie még vagy egy órán keresztül kérdezgetett engem, hogy mi volt ezek után. Nagyon ráfeszült a dologra és nem akart lekattanni a témáról. Beakadt neki valami és folyton azt hajtogatta, hogy ettől még adhatnék egy esélyt Harrynek, mert minden bizonnyal egy szex isten, hogy az Ő szavaival éljek. Annyira nem veszem komolyan, mert Ő mindenkire ezt a jelzőt használja. Harryt amúgy is a múltnak tekintem már. És köztudott rólam, hogy sosem nézek hátra. Elbaszta és kész. Viselje a következményeket.



Másnap már muszáj voltam bemenni órát tartani a lányoknak. A próba teremben ültem, amikor a portás szólt, hogy látogatóm van, de az illető nem akar bejönni, hanem a főbejáratnál vár. Volt egy gyanúm, hogy ki az és be is igazolódott, amikor kinyitottam.

- Hát te? - kérdeztem meg döbbenten.
- Szia. - köszönt és most először zavartnak tűnt.
- Mond. - elég nyersen szólaltam fel.
- Tudom, hogy elszúrtam, oké? - nézet a szemembe, most először.
- Nahát, nem mondod? - gúnyolódtam vele.
- Hagyd ezt a viselkedést. - lép hozzám közelebb.
- Miért?
- Mert felidegel. - válaszolja, de a közelség zavar engem.
- Engem meg nem igazán érdekel.  - fordítom el a fejem, de az állam alá nyúlva vissza fordítja. Ennyit a félénk Harryről.
- Ne legyél velem ilyen, kicsim. - húz közelebb magához.
- Meg ne merd próbálni. - teszem a kezem a mellkasára, hogy távol tartsam magam tőle.
- Micsodát? - csillan fel a szeme.
- Hogy megcsókolsz.
- Jó megérzés. - mielőtt reagálni tudtam volna, már az ajkaimon éreztem az övét és a meleget, amit árasztottak. Üvöltöttem magammal belül, hogy ne érezze jónak, de nem használt. Kibaszott jó érzés volt.
- Harry. - löktem el magamtól.
- Ne csinálj úgy, mintha nem akarnád. Tudom, hogy épp annyira kívánsz, mint én téged. - a csuklómat, akkor sem hajlandó elengedni.
- Cseszd meg.
- Kicsit hihetőbben, ha lehet. - incselkedő kedvében van.
- Most mi lesz? Megint felizgatlak és aztán megkeféled Mollyt ugye? - teszem fel a kérdést, mire a tekintete feketére vált.
- Nem tudsz leakadni erről, ugye? Mi van fáj, hogy nem téged dugtalak akkor ott? Megvolt az esélyed. - köpi nekem a szavakat.
- Nevetséges vagy. Takarodj el innen és ne is keress többet. - szabadítom ki magam a fogásából.
- Várj.
- Mit akarsz még mondani? - fordulok vissza.
- Nem tudnánk ezt elfelejteni? - kérdezi meg reménykedve.
- Lefutott köröket űzöl Harry.


Rácsaptam az ajtót, de nem volt jó érzésem. A szavak csípték a nyelvemet, mintha meghazudtoltam volna önmagam.






2015. január 26., hétfő

12. fejezet - Bad decisions!

Sziasztok!

Meg is hoztam nektek a részt, jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket! :)

A rész zenéje: Becky G - Becky from the block.
https://www.youtube.com/watch?v=204RpkonU-s

Köszönöm a 20 feliratkozót, remélem egyre többen leszünk! :)

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Sokan mondták rám, hogy fasz vagyok meg hasonlók, amivel cseppet sem törődtem ezidáig. De most, ahogy vissza gondolok Shee dühös és csalódott arcára, ténylegesen annak érzem magamat. Nem is tudom, hogy mit gondoltam, ezzel az egész Mollyt megdugom a wc-ben dologgal. Egy kicseszett hülye vagyok. Így kell elbaszni mindent egy másodperc alatt.
Gratulálok Harry Styles.
 
Az a kicseszett kopogás nem szűnik meg az irodám ajtaján, bármennyire is szeretném.
- Szállj már le a kurva ajtóról. - mire azt hinném az illető felfogta, az ajtó kivágódik.
- Mi volt ez az egész Harry? - lép be Molly, akire most rohadtul nem vagyok kíváncsi.
- Nem tartozom neked magyarázattal. - rá sem nézve válaszolok.
- Szerintem igen is tartozol nekem ennyivel, miután úgy ott hagytál engem a csaj miatt. - ül le velem szembe.
- Mégis mit vársz, mit mondjak? - nézek rá, szinte már röhögve.
- Csak magyarázd el.
- Magyarázatot akarsz? Legyen. Ő egy táncos és azt akarom, hogy itt táncoljon. - válaszolok.
- Ezt értem is, de mi volt ez a kiborulás? - tesz fel egy újabb bosszantó kérdést.
- Semmi. Csak én voltam ott, amikor ránk nyitott vagy mi? - akadok ki.
- Nem, de miért izgat ez téged ennyire? - komolyan felbasz ezzel.
- Az lényegtelen.
- Harry, ugye a csaj nem akar veled lefeküdni, bárhogy próbálkozol. - nevet, miközben a szavak elhagyják a száját.
- Tudod ez, csak egy jellemvonás, ami belőled hiányzik és most húzz a picsába. - álltam fel a székemből, miközben torkom szakadtából üvöltöttem.
 
Nem hiszem el ezt a nőt. Az idegeimre megy és ez mind azért van, mert egyszer megdugtam és azóta azt hiszi, hogy igényt tarthat rám bármikor. Ez a dolog maximum fordítva érvényes és én tarthatok igényt bármiféle szolgáltatásra a részéről. Úgy érzem hamarosan komoly beszédem lesz vele. Nem vagyok semmiféle tárgy, akit birtokolhat, pláne nem vagyunk kapcsolatban, hogy bármiféle sérelem érje őt, annak okán, ha más nőkkel is találkozgatom. Pont ennek az elkerülésére vagyok szingli és nincsen tartós hosszútávú kapcsolat az életemben már évek óta. Ha rajtam múlik egyhamar nem is lesz.
 
Aztán a következő pillanatban, amikor a Molly féle dühöm némiképp enyhülni látszott, eszembe jutott a nagyobb problémám. Sheera. Mint egy eszelős szaladtam a klub belseje felé, pontosabban a DJ pulthoz, ahol Liam konkrétan hülyének nézett. Lihegve álltam előtte és nem tudtam megszólalni a hiperventillálás hatása miatt.
 
- Mi volt ez az előbb? - kérdeztem végül, amikor a légzésem normalizálódott annyira, hogy már értelmes szavakat sikerült produkálnom.
- Kicsit bővebben ha kérhetem. - nevetett fel Liam, mivel semmit nem értett a kérdésemből.
- Basszus Liam, ne idegesíts még te is. Sheerával mi volt, miután elmentem? - tettem fel a kérdést kicsivel érthetőbb köntösben.
- Ja, az a dögös vörös? - kérdezett vissza Liam, mire bennem felment a pumpa.
- Oké Liam, itt a fantáziálgatásodnak vége is szakad, Sheera egyértelműen az enyém, remélem ez világos? - teszem fel kissé ingerülten a kérdést.
- Teljesen Harry, amúgy is van barátnőm.
- Mintha az akadály lenne a számodra. - bokszolok a vállába.
- Ismersz haver. - nevet fel, mire már én sem bírom tovább és csatlakozok hosszá.
- Na szóval mi volt a próba alatt?
- Igazából semmi különös. Beszélgetett a lányokkal, akik felettébb kedvesek voltak vele. Meg is lepődtem rajta. Annyit kaptam el a beszélgetésből, hogy megkérdezték Ő is velük fog-e táncolni. - fejezte be a legrosszabb pillanatban.
- És?
- Annyit válaszolt, hogy lehet, de nem biztos benne. Aztán eltűnt a folyosón és küröl-belül tíz perc múlva, csak úgy elrohant  előttem és elment. - fejezte be Liam.
- Most tényleg egy hatalmas farok vagyok. - ülök le a bár székre és az arcomat a kezembe temetem.
- Mit csináltál Harry? - teszi fel a kérdést, de úgy, mintha már tudná rá a választ.
- Szerinted?
- Ugye, nem azt akarod mondani, hogy rád nyitott, amikor dugtad Mollyt? - teszi fel mosolyogva a kérdést. A kis szemét élvezi a helyzetemet.
- De. - csak ennyi jön ki belőlem, komolyan rohadt mód szégyenlem magam.
- Ezt jól elcseszted. - nevet a képembe.
- Köszönöm az együtt érzésedet. - gúnyolódok vele.
- Bármikor. Várj egy percet, te komolyan ide akarod Őt hívni táncolni? - akad fent Liam.
- Igen. Miért, olyan meglepő ez? - kérdezek vissza.
- Most ezt komolyan kérdezted? Nem hiszem, hogy örülnél, ha a vendégek rajta is követelnék az extra szolgáltatásokat, amiket ráadásul te találtál ki Hazz. - úgy csinál, mintha hülye lennék.
- Persze, hogy tudom mivel jár, ha itt táncolsz, de neki semmi ilyet nem kell majd csinálnia. - szögezem le.
- És a többiek szerinted, hogy fognak hozzá viszonyulni. Az új lány, akinek nem kell a piszkos melót csinálnia, nem hangzik valami jól.
- Leszarom a többieket, ez az én dolgom, majd megoldom. - válaszolok sértettem Liamnek.
- Te tudod.
 
A Liammel való beszélgetésem tényleg aggasztott, hiszen nagyon is valós problémákra világított rá az imént. Molly így is utálja Sheet, mi lesz, ha tényleg itt táncol és neki csak ennyi lesz a dolga? Nem mondom, hogy a többiek sokkal többet és rosszabb dolgokat tesznek, de sosem lehet tudni, hogy egy vendég, milyen elmebeteg és morbid követeléssel áll elő legközelebb. Nem vagyok tisztában mindennel, maximum, csak azzal, amit Molly pletykál nekem, de az biztos, hogy hallottam már, olyat, ami még nálam is kiverte a biztosítékot. Pedig nézzetek rám, egy perverz állat vagyok és nem is tagadom. Szomorú, hogy még nálam is vannak betegebb emberek.

 
Folyamatosan próbálom őt hívni, de vagy kinyomja vagy egyből hangposta jelentkezik. Már az üzenetek számát sem tudnám felsorolni, hogy mennyit hagytam a rögzítőjén. Tuti, hogy már az agyára megyek, de addig nem fogom feladni, míg el nem érem, hogy meghallgasson. Louist is próbáltam hívni, hogy egyáltalán otthon van-e, de még Ő sem vette fel nekem azt a kicseszett telefont. Van egy olyan érzésem, hogy Shee mindent elmondott neki és berágott rám. Aztán, ahogy kocsikáztam beugrott valami. Sheera ötkor mindig próbát tart. Jelen pillanatban négy óra van, ami azt jelenti, hogy már ott kell lennie. Mégis, csak hasznát veszem a megfigyelős időszakomnak. Gyorsan fordulok meg az úton és haladok ellenkező irányba a tánc iskola felé. Alig negyed óra roham tempó és leparkolok az utca másik felén. Nagy léptekkel közelítem meg a tánc iskolát, még a lányok előtt akarok vele beszélni, bár nem lepne meg, ha elküldene. Bevallom, hogy megérdemelném.
 
Ahogy közeledek a terem felé, ahol mindig az órát tartja kiszűrődik egy dallam, ami nagyon ismerős, de mégsem az eredeti szám fogad, ahogy közelebb érek. Valami feldolgozás lehet, de be kell vallanom, hogy sokkal jobb, mint az eredeti. Ebben van élet és szenvedély, akárcsak magában Sheerában. Ahogy közvetlenül az ajtóhoz érek látom, hogy még sincs egyedül, hanem a csoportjának mutatja a gyakorlatot, akik könnyedén követik minden egyes mozdulatát. Lenyűgöző, hogy hogyan tanít másokat. Tipikus vezér egyéniség, akárcsak én. Lehet minden próblémám ebből fakad, túl egyformák vagyunk. Le sem tudom venni róla a szemem. Elképesztő, ahogy átadja magát a zenének. Olyan könnyedén mozog, mintha a lépések a részei lennénk, talán, mert így is van. Ő maga a tánc.
Nem is tűnt fel, hogy végig néztem a próbát, csak akkor, amikor a lányok kezdték össze szedni a holmijukat. Az ajtó félfának támaszkodva néztem őket.
 
- Red, szerintem látogatód van. - szólal meg az egyik hirtelen, majd Shee felém kapja a tekintetét.
- Köszönöm lányok, elmehettek. - nézem, ahogy mérgesen tereli ki a lányokat a teremből.
- Szia. - lépek beljebb, amikor az utolsó lány is elhagyja a termet.
- Mit keresel itt? - csattan fel.
- Szerintem egyértelmű. Beszélni szeretnék veled. - lépek hozzá közelebb, de Ő automatikusan hátrál el.
- Nincs, mit mondanod. Láttam, amit láttam és ennyi. - fordul meg, hogy kikapcsolja a lejátszót, de megragadom a csuklóját és vissza rántom, így ennek hatására a mellkasomnak csapódik.
- Tisztában vagyok vele, hogy mit láttál és nem is fogok miatta magyarázkodni. Igen megdugtam, de csak miattad volt. - suttogom a fülébe.
- Mi az, hogy miattam volt? - csattan fel és kapálózva próbál kiszabadulni.
- Ne játszd meg nekem a hülyét kérlek, te is tudod, hogy direkt táncoltál nekem, olyan szexisen és elérted, amit akartál. Felizgultam rád, de mivel te nem akartál könnyíteni rajtam, így Molly megtette. - nyalom végig a szavaim alatt a nyaka érzékeny bőrét és érzem, hogy a teste reagál az enyémre. Határozottan kirázta a hideg.
- Undorító vagy Harry. - fordítja felém az arcát.
- Tudom. - kacsintok rá.
- Engedj el. - kérlel.
- Csak egy feltétellel, ha megbocsájtasz nekem. - küldök felé egy csábító mosolyt.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy kurvára nem érdekel, hogy melyik ribancoddal kefélsz. - merész szavai ledöbbentenek.
- Nem úgy nézel ki. - engedem el, mire szembe fordul velem.
- Felejtsük el egymást. Rossz döntéseket hoztál Harry és eljátszottad az esélyeidet, ha voltak is egyáltalán.

2015. január 24., szombat

11. fejezet - Stupid Dick! +18

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt! Amiben kivételesen kettős szemszög szerepel, amire nem sűrűn lesz példa, de a rész most ezt kívánta! 
Jó olvasást hozzá!
Véleményekkel ne kíméljetek. :)

A rész zenéje: Sia - Chandelier
https://www.youtube.com/watch?v=2vjPBrBU-TM

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


A reggelem, sőt még az éjszakám nagy része is agyalással telt és hogy azon töprengjek, hogy mit is kéne tennem. Van munkám, amit imádok és nem is fogok egy hamar abba hagyni, hiszen elértem, amire egész életemben vágytam. Profi táncos lettem. Ezt nem fogom eldobni két gyönyörű zöld szemért, az holt biztos. Harry nem befolyásol engem semmiben, de akkor miért vagyok ennyire kíváncsi a klubra és erre az egész tánc dologra?

Előre tudom, hogy ez az egész nem az én stílusom lesz, de a kíváncsiságomról vagyok híres, komolyan. Megöl, ha nem tudhatok meg mindent és ez alkalommal az oldalamat a szokásosnál is jobban fúrja az a bizonyos érzés, így tudnom kell. A saját szememmel kell látnom, hogy megnyugodjak és tovább lépjek. Az esély megvan rá, hogy tetszeni fog, de nem vennék rá mérget. Az életemmel tökéletesen megvagyok elégedve és nem fogom felrúgni azt, amiben nincs hiba.

El-től kértem segítséget, hogy Ő mit gondol erről az egészről? Aztán a szokásosat kaptam. Ha megnézed azzal nem veszítettél semmit, maximum egy jó és kellemes élménnyel vagy gazdagabb.
Elmeséltem neki mindent Harryről, hiszen Ő a legjobb barátnőm és nem akadt ki, amin személy szerint meg is lepődtem. Harry fenyegető és bunkó, de mégis valami különös oknál fogva érdekel. Talán pont ezen tulajdonságai a vonzereje titka. Nem mondanám, hogy a rossz fiúkra bukom, de lehet ezt mások megcáfolnák. Könnyen előfordulhat.

Aztán végül, csak a The Hell előtt találom magam, pontban kettőkor. Eszméletlen, de fogalmam sincs, hogy kerültem ide, a lábaim egyszerűen csak vittek és ide vezettek. Megfélemlít ez az egész, ez egy új érzés számomra és egyáltalán nem villanyoz fel, totál kellemetlen. Aztán, csak belököm az ajtót és belépek a klubba, ami sokkal hatalmasabb, mint azt elsőre gondoltam. Hatalmas tér kerek asztalokkal és egy üres térrel középen, de mégsem ez az a dolog, ami első pillanatban megragadta a figyelmem és nem eresztette el. A színpad és a fények, amik megvilágítottak egy szőke lányt, aki éppen táncolt, csak úgy magának, szórakozásból, úgy gondolom. Közelebb érve rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Harry ült a színpaddal szemben egy asztalnál és a mozgó testet figyelte árgus szemekkel. Megköszörültem a torkom, hogy végre észre vegye a jelenlétem.

- Sziasztok. - köszöntem mindkettőjüknek, bár a lány fintorogva tekintett rám.
- Shee, hát eljöttél. - áll fel Harry a székből és mindenféle zavartatás nélkül ölel magához. Mi van vele, ez nekem új.
- El, de látom dolgod van, így vissza jövök később. - idegesen ejtem ki a szavakat és fogalmam sincs mi változtatott a hangulatomon.
- Mi? Nem, Molly éppen végzett. - néz a szőke, rettentő karcsú és mellesleg gyönyörű lány felé, aki duzzogva sétál le a lépcsőn, egyenesen felénk
- Szia. - nyújtom felé a kezem, amikor oda ér hozzánk.
- Ez meg ki? - teszi fel a kérdését Harrynek, rám sem nézve. Neked is szia, ribanc.
- Molly ő itt Sheera, ma őt nézzük meg. - fordul felé Harry, de ilyen lekezelően még sosem hallottam beszélni.
- Nekem nyolc, nem érek rá. - veti oda, majd kecsesen ellépked és az orrát már nem hordhatná magasabban.
- Kedves lány. - gúnyolódok Harryvel.
- Igen, általában az. Talán tart tőled. - kacsint rám, mire össze húzom a szemöldököm.
- Nincs miért. 
- Ebbe nem megyek bele kicsim. Szabad a színpad, ha gondolod. - mutat a színpad felé, mire komolyan az ideg megbasz, csak nem tudom, hogy a tánc vagy Molly miatt.

Kezdőállás és várni, míg elindul az általuk választott zene és csak táncolni. Minden válogatáson ez a mérvadó, így döntik el valóban megfelelsz, kellesz-e neki. Mindent meg kell tenned, annak érdekében, hogy felkeltsd az érdeklődésüket az irányodba, hogy többet és többet akarjanak belőled. Nélkülözhetetlennek kell lenned, azzá kell válnod, szó szerint pótolhatatlanná.

Aztán a zene ténylegesen elindult és én mozdulatlan maradtam.
- Most ugye, csak vicceltek velem? - néztem felváltva a két személyre.
- Mi a gondod Sheera? - kérdezte Harry, egy perverz mosoly kíséretében, ami az arcán játszott. 
- A zene. Úgy nézek ki, mint akinek ez a stílusa? - mutatok magamra, így nyomatékosítva a nem tetszésemet a választása iránt. Minden bizonnyal szándékosan választotta ezt a teljességgel eltérő zenét. Tesztelt engem.
- Úgy gondolom, neked bármi jól állna. Csak add át magad a zenénk, ne agyalj. - válaszolta az arcán ugyan azzal a kicseszett mosollyal, ami azóta ott virított a hülye képén, amint beléptem.

Mert, hogy ott voltam, eljöttem. A The Hell színpadán néztem farkasszemet, magával az ördöggel.


Harry


Bassza meg a kurva élet. Azt hittem ezzel a számmal, majd kifogok rajta, de baszki mekkorát tévedtem. Nézni, ahogy balett lépéseket kezd el előttem fel vonulati, elképesztő. Ahogy a csípője tekeredik, esküszöm most azonnal fellépnék hozzá és keményen megdugnám, úgy felizgat a kibaszott szexi mozdulatokkal, amikkel tisztában is van. Olyan mosoly terül ez az arcán, amit még nem láttam tőle. Piszkos és perverz és kicseszett izgató. Nem hazudok, komolyan itt ülök megkeményedve és az állammal, ami valahol a padlón van darabjaiban, csak a tánca miatt. Nem tudom mit művel velem, de határozottan működik. Nagyon ért a dolgához és most bebizonyosodott, hogy még, ahhoz is, ami elméletileg nem megy neki, de a gyakorlati átültetésben viszont kurvára. Aztán egy utolsó mozdulatával forgatta meg bennem a pengét, amikor az egyik forgása közben a feje mellé emelte a bal lábát, na nekem ott teljesen végem volt. A lágyékom lüktetett és könnyíteni kell rajta hamarosan vagy felrobbanok. Kikészültem.

- Le a kalappal Red, ez lenyűgöző volt. - állok fel a székből, ahogy felém közeledik.
- Aha azt látom. - mutat a nadrágomra, amin egy hatalmas dudor látható.
- Nem hazudok, ezt te okoztad. - ragadom meg a derekát és magamhoz húzom.
- Hiába én nem fogok rajtad könnyíteni. - húzza el a száját hamisan.
- Nem szép dolog tőled valakit felizgatni, aztán nem segíteni rajta. - lehelem a fülébe.
- Harry, ez egyéni szocprobláma. - kacsint rám, majd kilép a fogásomból.
- Egyébként, hogy tetszett? Táncolsz nálam? - kérdeztem rá reménykedve, hogy a válasza igen lesz.
- Bocsáss meg, de nem. - a válasza újfent felidegesített.
- Miért nem? - csattantam fel.
- Ne üvölts velem, vagy most azonnal itt hagylak. - emelte fel a hangját ellenem.
- Merész. Csak maradj itt és nézd meg a lányok próbáját. Gondold át, kérlek. - na már könyörgök is, fasza.
- Rendben.

Fel kell mennem az irodámba, most azonnal. A gatyámban fokozódó nyomás ténylegesen fájdalmas lett, így muszáj valamit kezdenem magammal. Elrohanok a folyosón, aminek a végében található az irodám, de egy hang megállít.

- Harry. - fordulok meg a hang irányába és Molly áll a női mosdó irányába.
- Tessék? - kérdőn tekintek rá.
- Gyere. - suttogja és az ujjával jelez, hogy kövessem.
- Mit akarsz a wc-ben Molly? - kérdezek rá, amikor besétálok utána.
- Szerintem tudod te azt. - nyúl a gatyámhoz és kicsatolja azt.
- Hagyjuk ezt most. - veszem el a kezét a férfiasságomtól.
- Pedig határozottan érzem, hogy kívánsz. - ragad meg újfent. Baszki, ha nem hagyja abba, nem fogom tudni megállni, hogy ne dugjam meg.
- De most nincs időm erre. - hazudok neki.
- Persze. - markolja meg a péniszem, erre nekem ennyi volt. Megragadtam a fenekét és a mosdó kagylóra ültettem.
- Cseszd meg. - néztem a szemébe, de a szavak nem neki szóltak, hanem Sheerának, akire valójában vágytam.

Nem foglalkoztam semmivel, csak hogy könnyítsek a szorításon. Mollyról pillanatok alatt téptem le a kis fellépő ruháját vagy mit viselt és már benne is voltam. Sosem voltam ennyire követelöző és durva, de szerintem még ennyire felizgulva se voltam, eddig életemben. Hangos nyögések szakadtak fel belőlem és belőle is, míg éreztem, hogy a szorítás engedni kezd, de nem annyira, mint azt szerettem volna, így fokoztam a tempón. Annyira el merültem a szexben, hogy nem is tűnt fel, hogy kivágódott a mosdó ajtaja, csak akkor, amikor Ő állt velünk szemben. A rémület, olyan gyorsan fogott el, hogy azonnal abba hagytam a mozgást és kihúzódtam Mollyból.

- Hogy te mekkora egy hülye fasz vagy. - ordította nekem, majd sarkon fordult és kiviharzott a mosdóból.
- Sheera. - futottam utána, de már késő volt. Elment.




2015. január 22., csütörtök

10. fejezet - Fucking idiots!

Sziasztok!

Meghoztam nektek a 10. fejezetet, remélem örültök, hogy sikerült hamarabb megírnom, így nem kell hétfőig várnotok az új részre. Véleményeteket osszátok meg velem,pipáljatok és iratkozzatok fel!

A rész zenéje: Selena Gomez - Slow Down!
https://www.youtube.com/watch?v=Z8eXaXoUJRQ


Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera



Figyelem, ahogy ezek ketten beszélgetni kezdenek, mintha nem most találkoztak volna először, bár az már beigazolódott, hogy ismerik egymást. Csak hangtalanul figyelem, ahogy beszélgetni kezdenek, valami egyetemi évekről, amik idézem, milyen faszák voltak. Komolyan, mintha itt se lennék. Kezdtem érezni, hogy hamarosan a kiakadásommal kell, majd szembe nézniük, amikor tudatosult bennem, hogy ezek ketten itt előttem, bizony kurvára ismerik egymást.
 
- Álljatok már le baszd meg. - csattantam fel hirtelen, mire mindenki a teremben rám kapta a tekintetét és zavarodottan tekintettek rám, mintha elment volna az eszem vagy hasonlók, talán nem is állok tőle messze.
- Hogy mondtad? - szólalt fel rögtön Harry, mire még jobban elpattant bennem valami és őrjöngeni kezdtem, de úgy rendesen, ahogy azt illik.
- Szerintem inkább nektek kettőtöknek lenne itt magyarázni valója felém, én úgy gondolom. - mutattam kettőjükre, mire egymásra néztek és konkrétan a képembe röhögtek, a heves reakcióm okán.
- Mit magyarázzunk Red? - kérdezi meg Louis, még mindig jobban mosolyogva, mint ami ebben a helyzetben megengedhető lenne.
- Hogy ti honnan a faszomból ismeritek egymást.
- Semmi extra Shee, egyetemi szobatársak voltunk, ennyi. - válaszol nekem Harry, mintha a legjobb barátok lennénk.
- Oké, akkor a következő kérdésem Louhoz szól. Tőled tud rólam mindent? - mutatok Harryre, miközben Louishoz beszélek.
- Hát, lehet. - mosolyogva mondja nekem, mire nekem teljesen elment az eszem és a higgadtságom az irányukba.
- Mi az, hogy lehet Louis? Te rám küldted Őt, hogy zaklasson. Felfogod, hogy követett engem hetekig és hülye monogramos üzeneteket írt nekem, amivel a frászt hozta rám? És többször is rám erőltette magát. Normális vagy te? Nem is, normálisak vagytok ti ketten? - hevesen gesztikulálva nézek rájuk.
- Szögezzük le, hogy nem zaklattalak. - szólal meg Harry.
- Persze, hogy nem. - nézek rá, majd fogom magam és a táskámat és már ott sem vagyok.

 
Nem vagyok hajlandó több időt tölteni, ezzel a két hülye gyerekkel. Hogy lehet két ember, ekkora szemét. De főleg Louis, hogy tehette ezt velem. Nyilván tudta jól, hogy Harry egy kibaszott pszichopata, de magasról szart bele, hogy mit fog velem művelni. Hogy a faszba adhatta ki neki a számomat és a kicseszett lak címemet. Kérdem én, hogyan? Ennyire még szerintem sosem voltam mérges Louis-ra. Ezek ketten meg mosolyogva nézték végig az őrjöngésemet, ami kettejük felé irányult, amikor benyögték, hogy Ők egyetemi szobatársak és Harry tőle tud rólam mindent. Aztán, csak egyszerűen fogtam magam és ott hagytam őket, ha már annyira nagy barátok, akkor ápolgassák a barátságukat kettecskén és engem meg felejtsenek el egy életre.
 
Kibaszott idióták.
 
- Shee, kérlek nyisd ki. – könyörög már vagy fél órája Louis az ajtómban, de nem fogom beengedni.
- Menj már el, nem fogod fel, hogy nem akarok veled beszélni. – csattanok fel bentről, de abban biztos vagyok, hogy hallott engem.
- Sheera fejezd be vagy betöröm a kicseszett ajtódat. – hallom meg Harry hangját.
- Te meg mi a faszt keresel itt? – pattanok fel az ágyból és kivágom az ajtót, csak azért, hogy a képébe üvölthessek.
- Na ide figyelj, ne üvöltözzél velem, mert lebaszok egyet. – ragadja meg a kezemet és olyan erővel szorítja meg, hogy hallom, ahogy a csont megroppan benne.
- Harry vegyél vissza kicsit. – szól közbe Louis.
- Csak beszélek vele. – fordul Lou felé, majd berángat a szobámba és ránk zárja az ajtót.
 
Nem akarok vele kettesben maradni egy szobában, amiben ráadásul egy hatalmas francia ágy is helyet foglal. Abból semmi jó nem származna. Jó ez, így nem igaz. A jó érzések garantáltak, de na.
 
- Mit akarsz? – kérdezek rá, amint leültem az ágyamra és magam alá húztam a lábaimat.
- Beszélni, mondtam az előbb is. – ül le velem szembe és leutánozza a testtartásomat.
- Akkor el is kezdhetnéd. – nézek rá kihívóan.
- Mondták már, hogy nagyon bátor vagy?
- Előfordult, de ha abba hagytad az egyértelmű dolgok megfigyelését rajtam, akkor kezdhetnéd is. – sürgetem, hiszen semmi kedvem vele cseverészni.
- Ebbe nem hiszem, hogy szeretnél bele folyni, kicsim. – a visszavágós megjegyzések a mániái vagy mi a picsa van?
- Csak azt akarom, hogy táncolj nekem, ennyi.
- Már megbeszéltük, hogy ez nem fog bekövetkezni. – szögeztem le neki egy tényt.
- Csak egy tánc, mi akkora dolog ebben? – kérdezett vissza.
- Mind a ketten tudjuk, hogy nem csak egy táncot akarsz.
- A klub érdekeit nézve, csak azt akarok. A saját érdekeimről még szó sem esett, kicsim.
 
Nem tudtam levenni a szemem az ajkairól, amikor beszélt. Csak bámultam őket és fel sem tűnt az egész. Elmerültem benne és nem fogtam fel mit is teszek. A következő pillanatban előre lendültem és a mondata közepén hallgattattam el sajátos módon, úgy hogy az ajkaimat az övére tapasztottam. Le írhatatlan érzés fogott el, ahogy ismét érezhettem az ajkai melegét. Még senki nem volt rám ilyen hatással, csupán a csókjával. Nem kellett semmit tennie ahhoz, hogy iszonyatosan kívánjam őt. Az egész testem bizsereg és remeg, ahogy vissza csókol és a nyelve együtt mozog az enyémmel, mintha mindig is össze tartoztak volna. Nem volt már Harry és Sheera, csak ketten voltunk egybeolvadva. Felemelkedtem és az ölébe ültem, a következő pillanatban áthúztam a fején a pólóját és feltárult előttem kitetovált feszes mellkasa, amin dolgoztak az izmok, ahogy megtartott engem, bármiféle erőfeszítés nélkül. Harry egy pillanatra elengedett, hogy leutánozza a mozdulatomat, így már engem sem takart a felsőm kíváncsi szemei elől. Megragadtam a nyakláncánál fogva és könyörtelenül húztam magam felé, hogy újra megcsókolhassam és az extázis újfent úrrá legyen rajtam.
 
- Sheera. - bökött meg, mire vissza csöppentem a jelenbe.
- Mi? - kérdeztem vissza, mert fogalmam sem volt róla, mi történt az elmúlt negyed órában. Mi a fene bajom van, miért fantáziálok róla?
- Ha abba hagytad a szemmel való le meztelenítésemet, akkor beszélhetnénk is az ajánlatomról. - döbbenten meredek rá a hozzászólása után.
- Én nem. - védekeztem.
- Persze, hogy nem. - kacsintott rám és levehető volt, hogy élvezi a kialakult helyzetet. - Akkor a tárgyra térnék. Csak egy táncot akarok.
- Harry mondtam már, hogy nem táncolok a klubodban. - nem hiszem el, hogy ennyire nehéz felfogása legyen valakinek.
- Miért nem? Egy kicseszett tánc, ennyit kérek. - húzódott hozzám közelebb.
- Már van munkám. - reagáltam egyszerűen.
- Akkor másodállás. - húzta telt ajkait egy féloldalas mosolyra.
- Nincs szükségem rá.
- Baszki, de kibaszott makacs vagy. - szórakozottan fogja meg a csuklómat.
- Én vagyok makacs? Szerintem meg inkább rád jellemző ez a tulajdonság.
- Most komolyan könyörögjek neked?  - néz a szemembe és valóban könyörgő a tekintete.
- Meg ne próbáld. - lököm meg a vállánál.
- Pedig megteszem, ha nem mondasz igent. - kacsint rám, mire megint érzem azt a bizsergést a bensőmben, a bőröm alatt.
- Fejezd be kérlek.
- Shee, egy kicseszett tánc, ennyi. - húzódik még közelebb.
- Nem. - valahogy muszáj lesz vele megértetnem.
- A fasz bajod van neked? - csattan rám és szorít a csuklómon. - Ennyi volt a szép szóból, kurvára felcseszted az agyam te nő. Mostantól nem kérdés. Szombaton a The Hell előtt kettőkor.
 
Magához húzott egy csókra, majd felpattant és elhagyta a szobámat, magamra hagyva, ezzel engem az érzéssel, amit Ő hagyott hátra. Bámultam magam elé és az ajkaimon simítottam végig, amin még mindig égett a csókja és egy valamiben biztos voltam. Nekem végem.






2015. január 19., hétfő

9. fejezet - Attraction!

Sziasztok!

Itt is lenne a 9. fejezet, remélem mindenkinek tetszik. :)
Próbáltam vele sietni. :)
Hagyjatok nekem véleményt!
Jó olvasást hozzá! :D

A rész zenéje: Esmée Denters - Outta Here
https://www.youtube.com/watch?v=R6A1HpWgXdw

Ui: Köszönöm az előző rész több, mint 500 megtekintését.

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sheera

Ahogy a lába elhagyta a küszöböt, hangos csattanással löktem be a bejárati ajtómat és kétszer elfordítottam a zárban lévő kulcsot, csak úgy a biztonság kedvéért, még akkor is, ha tudtam nem jönne vissza. El sem hiszem, hogy képes volt megtenni ezt, hogy vette a bátorságot, ahhoz, hogy megcsókoljon engem. Undorodom tőle, miközben egy másik megmagyarázhatatlan érzelem kavarog bennem. Nem vagyok az a típus, akiben ambivalens érzések találhatóak meg. Nem emlékszem eddig semmi, ehhez hasonló szituációra. Bármennyire is töröm a fejem, nem tudom megmagyarázni, hogy mi a másik meglévő érzésem Harryvel kapcsolatban. Mindnél többet gondolkodom róla, annál összekuszáltabb a helyzet. Aztán a felismerés villám csapás szerűen tör utat magának az ezernyi gondolat közül a fejemben. Vonzódás. Vonzódom Harry Styleshoz.


Másnap reggel a szokásos kávézóhoz sietek, ahol Perrievel reggeli találkozót beszéltünk meg. Nem tudom, hogy miről is szeretne velem beszélni, de nagyon izgatottnak hangzott, amikor tegnap este felhívott, hogy ráérek-e próba előtt találkozni vele. Kisebb izgatottsággal lépek be az ismerős helyre, ahol megpillantom a barátnőm szőke fejét. Hatalmas mosollyal az arcán figyeli, ahogy közeledek felé.

- Szia Perrie. - köszönök neki, miközben helyet foglalok vele szemben.
- Szia Shee. - ölel meg, átnyúlva így az asztal felett.
- Mi az a fontos dolog, amit megakarsz velem beszélni? - kérdezek rá, amikor a pincér lány leteszi elénk a kávénkat.
- Zaynről szeretnék veled beszélni. - pirulva tekint rám.
- Mi van Zayn-nel? - kérdezek rá, nem igazán értem, hogy mit akar.
-  Hát tudod, csak meg akartam kérdezni, hogy nem bánnád-e, ha randiznánk? - félve teszi fel a kérdését.
- Miért bánnám?
- Mert tudom, hogy Zayn régen oda volt érted. - pirul el ismételten.
- Semmi problémám azzal, hogy randiztok. - mosolygok rá bíztatóan.
- Jaj de örülök Red. - ölel meg, majdnem fölborítva az asztalt.
- Én is nektek.

Miután megreggeliztünk, Perrie egy folytában engem bámul és nem igazán értem, hogy miért. Olyan, mintha tanulmányozna vagy mit tudom én. Aztán mikor észre veszem, hogy nagyon beszélni készül, átfut rajtam a pánik.

- Mi a frászt csinálsz Red? - mutat felém Perrie.
- Miről beszélsz? Nem csinálok semmit. - védekeztem ösztönösen.
- Beharapod az alsó ajkad, amikor gondolkozol. - mutat felém ismét. - Pont, mint most. Ki vele, ki jár a fejedben?
- Nem tudom miről beszélsz. - válaszoltam félre nézve, így lezártnak tekintve részemről a témát.

A helyzet az, hogy pontosan tudom miről beszélt. Csak azt nem értetem, hogy miért harapom be az ajkam, ha rá gondolok. A tegnap esti akciója óta, csak Ő és az a kibaszott csók jár a fejemben, ami egyre jobban bosszant engem. Nem kéne, hogy vonzzon, de legnagyobb bánatomra és minden próbálkozásom ellenére is az a helyzet, hogy nagyon is vonzódon hozzá.
Egy totális segg fej, ezzel tisztában vagyok, de nem tudok az érzés ellen mit tenni, ott van bennem és megszűntethetetlen.
Az utolsó mondata kavarog benne.

Elmegyek kicsim, de nem tudod letagadni, hogy baromira élvezted, amit neked nyújtottam.

Ebben az a legfájóbb, hogy teljesen igaza van, telibe trafált. Tényleg ne tudom.



Többet nem foglalkoztam Harryvel és a hatásával, amit rám gyakorol és a gondolataimra, amik egyre piszkosabbak kezdenek lenni. Lassan szerintem már irányítani sem fogom tudni őket. Nem baj a tánc, majd kiveri a fejemből. Mindig lekapcsol és csak magamra koncentrálhatok. Kicsit előbb bemegyek, hogy legyen időm egyedül gyakorolni, mielőtt a többiek jönnének a próbára. Erőteljesen lököm be a hatalmas fa ajtót és haladok végig a szokásos útvonalon, ami a próba termünk felé vezet. Előkapom a kulcsomat és kinyitom a zárt ajtót, hogy végre haza érjek, arra a helyre ahova tartozom, ahol önmagam vagyok és önfeledt. Az én terepem.


Lassan lépkedek az egyik padig, amire a cuccomat rakom. Leveszem magamról a kötött pulcsimat, hogy csak egy sport melltartóban és cica nadrágban legyek. Nem szeretem a plusz anyagot magam körül, totál zavaró. Előveszem az Iphonom és a lejátszóhoz csatlakoztatom, hogy betegyem az egyik régi nagy kedvencemet, amire most szükségem van. Esmée Denters - Outta Here. Minden, amire most szükségem van az egy pörgős és ritmusos zene, hogy elfoglaljon, lekössön, mint testileg, mint szellemileg. 

Lenyomom a lejátszás gombot és egyszer végig hallgatom a számot, úgy hogy nem mozgok rá, csak tanulmányozom, magamba szívom a részleteit. Kellő ráhangolódás és másodszorra a csípőm ösztönösen indul el az egyik oldalra, csak azért, hogy átegye felettem a hatalmat. Szokták mondani, hogy megszólít a zene, velem minden egyes alkalommal ez a helyzet. Ha zenét hallok mozognom kell, nem tudok egy helyben maradni. Szerinte még lekötözve is táncolnék, ha az lehetséges lenne. Ahogy a zene beindul, én is vele együtt leszek merészebb és ringatom a csípőmet. Következő lépésként forgok egyet, úgy hogy az egyik lábamat a fejem mellé emelem. Teljesen elengedem magam és nem gondolok rá. Sem semmi másra az ég világom. 


Nem tudom, hogy pontosan hányadik alkalommal táncolom végig a számot, de nem is érdekel, csak magamra koncentrálok. Nem számítottam társaságra, de amikor valaki megfogja a derekamat és velem együtt kezd mozogni, rá jöttem, hogy nem vagyok egyedül. Gondoltam, hogy Lou jött meg előbb.

- Lou mit keresel itt, ilyen korán? - kérdezek rá, hátra sem fordulva.
- Nem Lou vagyok kicsim, bocsánat, hogy csalódást okozok. - fordít rajtam egyet, mire vele szembe kerülök.
- Harry? - csak a neve jön ki a számon, semmi több. 
- Pontosan, de jobban szeretném, ha legközelebb a nevem egy nyögés kíséretében hagyja el a kicseszett szexi ajkaidat. - lök rajtam egy határozottat, aminek következtében szabályosan a falra paszírozott. Eddig észre sem vettem, hogy ennyire közel voltam hozzá.
- Nem érek én erre rá. - próbálom eltolni, de kinevet a kudarcom miatt.
- Dehogy nem. - hajol a fülemhez és érzem, hogy egy újabb piszkos megjegyzés formálódik a fejében.
- Harry, hagyj. - nyögök fel.
- Már, majdnem jó kicsim, de segíthetek, hogy az a nyögés igazi legyen. - a következő pillanatban a lábam közé vezeti a kezét.
- Eressz el. - emelem fel a kezem, hogy megpofozzam, de elkapja azt a levegőben.
- Miért ellenkezel? A szemeidbe van írva, hogy kibaszottul kívánsz és mellesleg érzem is, hogy nedves vagy, csupán a szavaimtól. - a döbbentem nem sokáig tart, mert lecsap szétnyílt ajkaimra és tépni kezdi azokat.


Egyik lábamat automatikusan csavarom a csípője köré, azt sem tudva, hogy mit is művelek. Nem tart sokáig, míg megmarkolja a fenekem és az ölébe vesz, miközben még jobban a falnak nyom. A csípőjét akaratosan nyomja az enyémhez és dörzsöli nekem. Akaratlanul is egy nyögés szakad fel belőlem. Aztán mindennek vége szakadt, amikor hangokat hallottunk a folyosóról, majd megjelentek Louék, épp amikor leemelt magáról.


- Lou. - nézek kipirulva a legjobb barátomra.
- Sziasztok. - köszön Perrie és egy én tudtam mosoly virít az arcán.
- Harry. - lép Louis Harryhez és megölelik egymást.


Mi a fasz van itt?





2015. január 17., szombat

8. fejezet - Boss! +18

Sziasztok!

Meghoztam a 8. fejezetet. 
Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá! :)
Hagyjatok nekem véleményt és iratkozzatok fel! :)

A rész zenéje: Fifth Harmony - Boss
https://www.youtube.com/watch?v=Y4JfPlry-iQ


Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry


Három nap telt el azóta, hogy a kávézóban találkoztam Sheerával és még most sem tettem túl magam rajta. Ha csak vissza emlékezek az indulatos arc kifejezésére, teljesen felizgulok. Nem tudom, hogy mit tesz velem, de az egyszer biztos, hogy még egy nőnek sem sikerült elérnie nálam, hogy folyton ő járjon a fejemben, Ő nem tesz semmit, mégis elérte. Elképesztő. Egyre jobban akarom és mostanra elértem az a pontot, hogy leállíthatatlan lettem. Megszerzem, kerül, amibe kerül. Viszont a határvonal kezd elmosódni bennem. Már nem igazán tudom, hogy a klubba akarom őt, mint táncos vagy csak magamnak akarom, hogy engem kényeztessen, ne másokat.

Ma kivételesen nem az egész napomat töltöm az irodámba zárkózva, hanem a klubban járkálok és mindent ellenőrzök. Két hetente szoktam mindent végig nézni, hogy biztos stimmeljenek a dolgok. A mai valahogy nem az én napom. Az ital rendelés el lett szúrva, így a vodka mennyisége kétszer annyi lett, mint általában szokott lenni, míg a jamaicai rumból semmit nem rendeltünk. Nem tudom, hogy ezt ki szúrta el, mert tisztán emlékszem, hogy én írtam össze és stimmelt az összes mennyiség, de ha rájövök, annak az illetőnek nincs többé munkája. Nálam nincs baki vagy repülsz, így a klub személyzete elég sűrűn cserélődik. Egyedül a táncosok állandóak, bár most egy lány hiányában vagyunk, mert kirúgtam. A részletek nem fontosak, legyen annyi elég, hogy nem fogadta el a klub szellemiségét és lehet az sem volt túl jó ötlet, hogy megdugtam. De így találkozhattam Sheerával és, ha minden jól megy hamarosan itt fogja riszálni a színpadon a csinos fenekét.

- Niall mi ez a sok vodka? - kérdezek rá a mixeremnél és egyben az egyik legjobb barátomnál.
- Fogalmam sincs. Itt van a rendelési lap, amit te csináltál, itt minden stimmel. Szerintem a szállító szúrta el, nem mi. - mutatja felém a lapot, mit ki is kapok a kezéből, hogy ellenőrizzem.
- A mennyiségek rendben vannak. Akkor a szállító baszta el. Hívd fel és kérd meg a hiányzó árút, de nem fogunk érte fizetni. - adtam vissza Niallnek a lapot.
- Oké, elintézem. - mosolyog rám.
- Meghiszem azt.

A nap hátra lévő részében a színpad mellett ülök az egyik asztalnál és a táncosokat figyelem, akik keményen hajtják magukat. Molly egyfolytában velem szemez és sokkal jobban tekeri a csípőjét, mint azt kellene. Egyértelműen engem akar elcsábítani. Nem tehetek róla, de ahogy nézem megkeményedek. Később foglalkoznom kell vele. Mindnél tovább nézem, annál inkább nem tetszik az egész mozgás forma. Akaratlanul is Sheera jut eszembe és az, hogy Ő tökéleteset hozna össze. Basszus, de akarom ezt a csajt. Most.

- Basszus, ez úgy szar, ahogy van. – kiabálok a koreográfussal, aki a lányokat tanítja táncolni a klubomban.
- Mi a bajod vele, Harry? – fordul meg az irányomba és felháborodva tekint rám.
- Honnan a faszomból tudjam Evelin, hogy mi az, ami nem illik bele. Te vagy a kibaszott koreográfus nem én. – állok fel az asztaltól és felé sétálok.
- Harry ne üvöltözz velem, én mindent megteszek. – Evelin füstölögve fordítja hátra a fejét.
- De igen is üvöltök, ha nem vagy képes végezni a kicseszett munkádat, ami ráadásul, csak annyi, hogy összehoz valami lépés féleségeket. – Evelin arca eltorzul, amikor az utolsó szavak elhagyják a számat.
- Csak lépések Harry? Igazán? – csattan rám, ami eléggé merész tőle, de be kell valljam, hogy baromi szexi is egy nőtől.
- Ne beszélj velem ilyen hangon vagy elveszíted a munkád, kicsim. – Evelin arcáról a düh pillanatok alatt tűnt el, majd félelem vette át a másik érzelem helyét.
- Oké, változtatok rajta. – fordul vissza a lányok felé, majd utasítgatni kezdi őket.
- Én is, így gondoltam. – vetem oda fél vállról, majd többet nem törődve ezzel ott is hagyom őket.

Ez a kis közjáték Evelinnel, ha lehet csak még jobban beindított belülről. Komolyan mondom, az utóbbi időben kikészítenek a nők. Mindegyik sík hülye és arra szakosodtak, hogy engem az őrületbe kergessenek és ezt sikeresen el is érik a lobbanékony természetemnek köszönhetően. De jó nekem. Már a gondolataim alakulását sem tudom befolyásolni, olyan mintha nem lenne akaratom afelett, hogy mire gondolok. Csak Sheerára tudok gondolni és a testére, ahogy mozog egy dallamra, ahogy a zene átveszi a teste felett az irányítást. Látszik rajta, hogy megszólítja a zene. Az utóbbi beszélgetésünk óta, csak még jobban vágyom rá. Kívánom őt, de már olyan szinten, hogy fizikailag fáj. Hamarosan ismételten igénybe kell vennem a Molly által nyújtott szolgáltatásokat. Ki kell elégíttetnem magam, így vagy úgy.

- Harry.
- Mit akarsz Molly? - nézek fel a székemből.
- Eléggé feszült vagy ma. - jön beljebb, míg el nem ér hozzám és a székem mögé áll, majd benyúl az ingem alá és a mellkasomat kezdi simogatni.
- Ezt, hogy mérted fel kicsim? - kérdezem meg, míg elkapom a kezét és az ölembe rántom egy határozott mozdulattal.
- Könnyen, de én segíthetek neked ellazulni. - áll fel az ölemből és a két lábam közé térdel, hogy kigombolja a nadrágomat.
- Mégis, hogy? Úgy, hogy leszopsz? - kérdezek rá, de pontosan tudom, hogy ezt fogja tenni.
- Ha attól ellazulsz. - válaszolt, majd kezébe vette a férfiasságomat.

Felszisszentem a jóleső érzésre, amit a kezei nyújtottak a bőrömön, míg fel-le jártatta rajtam a kezeit. Egyre jobban ziháltam, ahogy Molly a tempót gyorsította. Megfogtam a fejét és lejjebb nyomtam, hogy vegye a célzást. Hamarosan megéreztem magam körül az ajkait, ami kibaszott jó érzés volt. Éreztem, ahogy küszködik, hogy még mélyebbre tudja nyelni, de nem igazán érdekelt. Az egyik pillanatban viszont megéreztem a fogát, ahogy végig súrolja a farkamat, majd megragadtam a fejét és felrántottam.

- Ha még egyszer végig húzod rajtam a fogad, esküszöm, hogy kiverem őket. - vetettem neki oda, majd erőszakosan nyomtam vissza a fejét, majd a kezemmel diktáltam a tempót, hogy mindnél hamarabb elmenjek. Hallottam, hogy hörög, de nem érdekelt, csak magamra koncentráltam, míg ténylegesen el nem élveztem.

- Baszki Harry, majdnem megfulladtam. - horkan fel, ahogy elengedem a fejét.
- Csak, majd nem. - vigyorogtam rá, mire egy bosszús pillantást lövellt rám.
- Mégis mit csinálsz? - kérdezett rá, amikor vissza igazgattam magam a nadrágomba.
- Öltözöm, minek tűnik? - kérdezek vissza.
- Velem mi lesz?
- Mi van? - nevetek fel hangosan, tényleg szórakoztató. - Komolyan azt hitted, hogy majd kinyallak vagy mi?
- Baszd meg Harry. - csattan fel, majd az ajtóhoz rohan.
- Csak szeretnéd kicsim. - vetem utána röhögve, amit abba sem tudok hagyni.


Nem tudom, hogy mi vezérelt, de Sherra lakásának ajtajában álltam és a kezem rátapadt a csengőre. Egy örökké valóságnak látszott, mire meghallottam oda bentről a közeledő lépteket. Majd az ajtó kinyílt és egy csodálkozó zöld szem párral álltam szemben.

- Ezt nem hiszem el. Mi a frászt keresel itt? - csattant fel, ami kurvára beindított.
- Szerintem tudod a választ. - léptem beljebb, míg Ő csak hátrált, addig a pontig, míg a falba nem ütközött.
- Hagyj már békén, Harry. - emeli fel a hangját ismételten. 
- Az nem fog bekövetkezni. - teszem a két kezem a feje két oldalára és neki simulok egész estemmel.
- Mi a faszt akarsz tőlem? - néz a szemembe, de nem igen tudok koncentrálni semmi másra, csak az ajkaira.
- Mindent kicsim, amit csak nyújtani tudsz. - lehelem a fülébe, majd előre hajolok és az ajkaimat az övére nyomom. Meglepődöm, amikor szinte azonnal vissza csókol és bejutást enged nekem a nyelvemmel. Azonban nem sokáig élvezhetem, mert a pofon csattan az arcomon, amikor rádöbben mit is művelünk.
- Takarodj innen. - üvölti magából kikelve, ami engem, csak mulattat.
- Elmegyek kicsim, de nem tudod letagadni, hogy baromira élvezted, amit neked nyújtottam.




2015. január 14., szerda

Bloglovin

Sziasztok!

Felkerült a blogra a Bloglovin' követési ikonja, így kövessétek ott is a blogot! :) ♥

2015. január 12., hétfő

7. fejezet - Dancing with the harassing!

Sziasztok!

Meg is hoztam a 7. fejezetet, remélem tetszeni fog! Jó olvasást hozzá! Hagyjatok nyomot nekem! :)

A rész zenéje: Ed Sheeran - Thinking out loud!
https://www.youtube.com/watch?v=lp-EO5I60KA

Eshter xx

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Épp, hogy a zene beindult, magához rántott és az alap állást sokkal közelebb hozta, mint ami a megengedett lenne a partnerek között. Tett egy lépést előre, mire nekem hátrálnom kellett a másik lábammal. A zene ütemére vezetett, miközben szinte teljesen nekem feszült egész testével. Hirtelen pörgetett rajtam hármat, csak azért, hogy újra a mellkasának vonjon. Ahogy a ritmus gyorsult, úgy követte ő is és egyre merészebbre váltott. Felkapott a derekára és így pörgetett meg, majd letett és a hátamnak feszült. Ringatott egy kicsit, majd a kezemért nyúlt és oldalra pörgetett ki, majd vissza, így rá láttam azokra az igéző zöld szemeire.
- Úgy fogsz égni, mint a tűz, ha velem vagy. - suttogta, majd köddé vált.
 
Egy hete minden áldott éjszaka ugyan azt álmodom. Vele, Harry Styles-al. Most is, mint eddig minden nap zihálva ébredek fel, szinte percre pontosan. Az álmom mindig ugyan, akkor ér véget. A piszkos mondata után, ahogy levegővé változik az én szemeim is kipattannak. Csurom vizesen térek magamhoz és a szívem szinte a torkomban dobog az álom utóhatása ként. Jelentése számomra nem igen van, ennek az álomnak, de egy biztos nem akarok Harryvel foglalkozni, sem az álmomban, sem a valóságban. Egyáltalán nem szimpatikus és az, hogy még zaklat is egyértelművé teszi számomra, hogy nem akarom, hogy a közelemben legyen, nem akarok vele tölteni akárcsak egy percet is. A hideg kiráz tőle, de komolyan. Egyre jobban aggaszt a viselkedése. Ki az ördög követi a másik embert folyamatosan? Mi a francot akar tőlem? Bár erre talán tudom a választ. Azt akarja, hogy a klubjában táncoljak vagy egyszerűen, csal leakar fektetni. De ki kell őt ábrándítanom, bármelyik is az igaz, egyik opció sem fog bekövetkezni, ezt garantálhatom.
 
- Shee. - hallom Louis hangját, miközben a vállamat rázza erőteljesen.
- Mi van? - kérdezem még mindig fél kómásan.
- Elaludtál, kelj fel. - rázza továbbra is a vállamat.
- Mi? - pattannak ki a szemeim, amikor eljut a tudatomig, hogy Lou száját milyen szavak is hagyták el az imént.
- Gyerünk kelj fel. - mosolyog rám.
- Mennyi az idő? - kérdezem meg, míg meg sem mozdulok.
- Mindjárt kilenc. - közli velem.
- Hogy mi? Basszus tízre bent kell lennem az órán. - pattanok ki az ágyból és roham léptekkel kapkodok össze valami ruha félét és rohanok is a fürdőbe.
- Sok szerencsét. - veti utánam Lou, mire a szememet forgatom.
 
Ha lehet még sosem készültem el ilyen hamar, alig húsz percembe telet emberi külsőt varázsolnom magamnak. Nem hiszem el, hogy elaludtam. Ez is miatta van. Cseszd meg Styles. Fél tízkor rohanok le a lépcsőn és intek le egy taxit, ami szerencsére rögtön meg is áll, így talán nem fogok elkésni. Nem szeretek taxizni, inkább sétálok, de nehéz idők, nehéz eszközöket szülnek.
 
Szerencsére nem késtem el, bár pont tízkor léptem be a próba terembe, így elég érdekesen néztek rám a lányok, akik azt szokták meg, hogy jóval előttük itt szoktam lenni és gyakorolni.
- Mi a helyzet Red? - kérdezi meg az egyik lány a csoportomból.
- Semmi különös, csak elaludtam. - válaszolom, míg a lejátszóhoz sétálok.
- Hosszú volt az éjszaka? - veti közbe Megan, aki nem a szívem csücske.
- Édesem, ne magadból indulj ki. - válaszolok neki, mire duzzogva elfordul tőlem.
- Akkor kezdjük lányok. - kiabálok nekik, hogy rám figyeljenek.
 
Hamarosan fellépnek az egyik nagyszabású gálán, így tökéletesíteni kell a koreográfiát. Lehet túlságosan is hajtom őket, de tökéletesnek kell lenni-e. Nem szeretném, ha elrontanának valamit vagy felsülnének az előadás közben.
- Lassítsunk. - nyafogja Megan, mire csak a szemeimet tudom forgatni.
- Megan, ha ennél lassabban csináljuk, akkor az már nem tánc, hanem ácsorgás. - szólok közbe, mire fintorog nekem egyet.
A többiek nagyon jól csinálják a gyakorlatot, míg Megan egy erőteljes forgás közben el nem bukik és sikítva a lábát nem kezdi el szorongatni.
- Mi történt? - kérdezem meg, amikor oda megyek hozzá.
- Ez a trampli fellökött. - mutat Megan, Kirára, aki védekezve emeli fel a kezét.
- Hozzád se nyúltam baszki. - szólal fel Kira teljesen felháborodva.
- Dehogy nem, direkt ellöktél. - csattan fel Megan, míg megpróbál felállni, de vissza esik, miközben felszisszen.
- Oké, ha abba hagytad a szimulálást, akkor folytathatnánk is. - nézek le rá, egyértelmű, hogy rájátszik az egészre, igazi dráma király nő.
- Cseszd meg. - kiabál rám, majd felpattan és kiviharzik a teremből.
- Oké, akkor folytassuk. - nézek a lányokra, akik rögtön vissza állnak az alap állásba.
 
Megan távozása után szerencsére semmi dráma nem volt már. Jól haladunk a koreográfiával, így szerintem semmi baj nem lesz, majd a gálán való fellépéssel. Ebéd szünetben szokásosan a kávézóban töltöm az időmet, míg táncos videókat nézek, hogy ihletet gyűjtsek az országos versenyre, amire egyenlőre a nullánál is kevesebb ötletem van. Nagyon nagy a tét, így már kissé be vagyok szarva tőle. Valami nagyon jóval kell elődrukkolnom vagy különben semmi esélyünk sincsen. A második kávémért megyek, amikor a sarokban észre veszek egy alakot, aki egy újságot olvas, de roppant ismerős. Van egy olyan érzésem, hogy Ő az. Minden stimmel innen messziről.
- Szeretnék még egy kávét. - szólok a szőke lánynak.
- Persze. - mosolyog rám, majd a géphez lép. - Tessék.
- Köszi. Nem tudod, hogy ki az a srác az ablaknál? - kérdezem meg tőle.
- Nem igazán, annyit tudok, hogy minden nap ebéd időben itt szokott lenni, de ennyi. - válaszolja.
- Nem tudod, hogy néz ki? - kérdezem, mire a csaj eléggé deblinek néz szerintem.
- Hát nagyon jóképű, göndör barna haja van és csodás zöld szemei. - áradozik nekem.
- Akkor jól gondoltam. Ismerem a srácot. - vetem oda, bár nem tudom, hogy miért, csak hangosan gondolkoztam. Egyértelműen Harry az.
- Igen? Nem tudnál bemutatni neki? - lelkendezik a csaj.
- Nem akarsz vele lenni hidd el, egy igazi tuskó. - válaszolom, majd egyszerűen oda sétálok az asztalához.
 
Lassan lépkedek, míg el nem érem az ablak melletti asztalt a sarokban. Egyre jobban ideges vagyok, ahogy közelebb érek. Styles, ezt nem fogod megemlegetni. Felette állok, amikor rám se pillantva, szólásra nyitja ajkait.
- Nem kérek több kávét. - veti oda unottan.
- Elhiheted, hogy nem ezért jöttem. - szólalok meg, mire rám emeli zöld szemeit.
- Sheera, micsoda kellemes meglepetés. - mosolyog rám.
- Ja persze, mintha nem tudnád, hogy itt leszek.
- Nem tudtam, ez csak véletlen egybe esés. - vet felém egy féloldalas mosolyt.
- Aha. - ülök le vele szembe. - Szállj le rólam Styles.
- Addig nem, míg nem adsz egy esélyt. - hajol előrébb, minek következtében az arca, csak pár centire van az enyémtől.
- Hogy van ez? Te könyörögsz nekem, miközben nekem lenne megtiszteltetés, hogy a híres neves klubodban táncolhatok? - kérdezem tőle.
- Változnak az idők.
- Nem kéne felvételi vagy ilyesmi?
- Láttalak már elégszer, szerintem az éppen elég volt felvételinek. - kacsint rám, mire a hideg kiráz tőle.
- Te nem vagy ép.
- Miért is?
- Mi a faszért követsz? - csattanok rá, mire az arc kifejezése elsötétül.
- Nem követlek ezt leszögezném, csak egy kicseszett lehetőséget akarok neked felkínálni, semmi több. - elemi fel a hangját.
- Nem kérek belőle. - állok fel, de elkapja a csuklómat.
- Ülj vissza. - parancsolja nekem, amitől teljesen ledöbbenek.
- Eressz el.
- Azt mondtam, hogy kicseszettül ülj vissza, most. - csattan rám és a szorít a csuklómon.
- Mi a frász bajod van neked?
- Semmi, csak azt akarom, hogy nekem táncolj, kicsim, - engedi el a kezemet.
- Az nem fog bekövetkezni és ez a végszavam. - lököm el magam az asztaltól és még mielőtt megállíthatna elhagyom a kávézót.
 
Nem hiszem el, ezt az embert. Ennek tuti valami baja van a fejében. Nem normális az egyszer biztos. Dühöngésem közben veszem észre, hogy SMS-t kaptam.
 
Nagyot tévedsz kicsim, ha azt hiszed, hogy ezzel vége. Csak most kezdődik. Harry xx
 
 

 
 
 
 
 

2015. január 5., hétfő

6. fejezet - No Control! +18

Sziasztok!

Meg is hoztam a 6. fejezetet, remélem vártátok már! Kicsit durvábbak lesznek az események, így mindenkit előre figyelmeztetek, hogy csak akkor olvassa tovább, ha saját felelősségre vállalja. :)
Ezek után, csak jó olvasást kívánnék a részhez!

A rész zenéje: One Direction - No Control!
https://www.youtube.com/watch?v=pW7W8hbdhX8

UI: Köszönöm a sok megtekintést és a 13 feliratkozót is. Örülök, hogy ennyire elnyerte ez a történet is a tetszéseteket! :)

Esther xx
 
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry

Szinte látom magam előtt, amint forognak a kis kerekek, abban a kibaszott szexi fejében. A nevem hallatára kikerekedett szemekkel mered rám, majd egy határozott mozdulattal fordul meg a tengelye körül és viharzik el a színpad irányába. Nagyot téved, ha azt hiszi, hogy ezzel vége a kettőnk beszélgetésének. Egyáltalán nincsen még vége.
 
Le sem veszem róla a tekintetem, ahogy fel lépked a hatalmas színpadra. A járása kecsessége mindenről elvonja a figyelmemet, de teljesen. Nem tudok mást tenni, csak őt nézni és fantázia képeket nézni a lelki szemeim előtt, amint ruha nélkül vonaglik előttem vagy amint a nevemet sikítja. Már csak a gondolatára is megremegek az élvezet varázsától.
 
- Köszönjük szépen, hihetetlen, hogy ennyi tehetséges táncos közül, pont mi nyertünk. Nem is tudom szavakba önteni az érzéseimet, ezt nem igazán lehet. Köszönök mindent a csapat társaimnak és a StreetYOU tánc iskolának, hogy velük dolgozhatunk. - hallgattam, amint keresi a szavakat zavarában, hogy még is mit mondjon. Nagyon édes volt, ahogy szaggatottan mondta ki a szavakat és egyértelműen látszott rajta, hogy nem igen szokott ilyesmit csinálni. Totál édes.
 
Utána nem igen láttam már, pedig még beszélni akartam vele. Az is lehetséges, hogy lelépett, biztos nem akar velem találkozni. Tisztán láttam a szemében az aggódást, amikor tudatosult benne, hogy kivel is áll szemben. Sosem gondoltam magamra zaklató ként, de most minden jel arra utal, hogy mégis csak az lettem, még ha ez nem szándékos. Egyszerűen, csak megakarom szerezni, ami kell nekem. Jelen pillanatban ez a valami Ő és, hogy a klubomban dolgozzon és ha ez jár egy kis extra juttatással a személyem felé, azt sem bánom.
 
Épp elcsíptem, amint a hátsó kijárat felé halad, így megragadtam az alkalmat és utána mentem. Ahogy kiléptem a hatalmas ajtón, ott találtam őt egy szál cigarettával a kezében, amint kifújja a hozzá tartozó füstöt.
 
- Ez most komoly? - néz rám rosszalló pillantások közepette.
- Még is mi? - kérdezek vissza, bár nem kell magyaráznia a kérdése jelentését.
- Mi a frászért követsz? - akad ki, miközben egy újabbat szív a káros nyugtató eszközből.
- Én nem követlek. - hazudok neki.
- Nem a faszt nem, hetek óta követsz HS. - emeli rám az egyik kezét.
- Látom legalább jó vagy a kirakós játékokban kicsim. - lépek hozzá közelebb, minek következtében a keze a mellkasomra feszült.
- Te tuti, hogy beteg vagy. Szállj le rólam. - akad ki, majd elviharzik mellettem és eltűnik az ajtó mögött.
 
Merész vállalkozás volt a részéről ez a hangnem, ami felém irányult. Soha senki nem mert még így beszélni velem, érthető okokból. Mivel nem ismer még, ezért ilyen bátor, de nem sokáig marad így. Megmutatom én, hogy ki a főnök és ki irányit kit.
 
Mérgesen pattanok be a kocsimba és hajtok vissza a Hellbe, hogy egy nagy adag whiskyvel csillapítsam a dühömet, amit Sheera váltott ki belőlem. A parkoló helyemre állok és a személyzeti bejárón lépek be a klubba, hogy ne találkozzak az alkalmazottakkal, mert a végén még kirúgok valakit. Mindenki számára jobb most, ha nem kerül a szemem elé. Ebben az állapotomban nem vagyok túlzottan beszámítható.
 
Az irodámba vezetem a lépteimet és magamhoz is veszem az alkoholt, amire a torkom már úgy vágyakozott. Az első poharat követte a második és a harmadik, míg meg nem éreztem az alkohol jótékony hatását, amit rám gyakorolt. Az alkohol hatására a dühöm átment egyfajta vágyakozásba. Azon kaptam magam, hogy ismételten róla fantáziálok. Csak átadtam magamat az élvezetnek, amit a saját pajzán és perverz agyam kreált a száj ízemnek megfelelően.
 
Valahogy teljesen beindított az a tény, hogy teljességgel levegőnek nézett engem. A közömbössége, csak még inkább fokozta a vágyaimat. Egyszerűen le akarom róla tépni a ruháit, egy könnyed mozdulattal és keményen megdugni.

 Gondolataimat ismételten Molly zavarta meg.

 - Zavarok? - jött beljebb az irodámba.
- Épp nem, mit akarsz? - tettem fel a kérdést, habár tisztában vagyok a megjelenése okával.
- Lehetnél kicsit kedvesebb is, Harry. - ejti ki a nevemet, merő szexualitással a hangjában.
- Pont elég kedves vagyok, kicsim. - állok fel a székemből és határozott léptekkel haladok felé.
- Még is kívánsz? - kérdezi meg, miközben a nyakát csókolgatom.
- Nem, csak használlak. - söpröm félre az asztalom tartalmát, majd Mollyt keményen helyezem fel rá.
 
Le kell vezetnem a Sheera állttal okozott feszültséget, így pont kapóra jött Molly és hogy egy hatalmas ribanc, aki ráadásul oda van értem.
 
Molly vágyakozva tekint rám, de én nem rá figyelek, csak is magamra és, hogy kiadhassam magamból azt, amit hetek óta érzek. A kínzó szorítást az alhasamban, ami a nap minden egyes pillanatában jelen van, amióta újra láttam őt. Ő rá vágytam, de mivel nem kaphatom meg, így máshonnan kell beszereznem a feloldozást magamnak. Erre ez a kurva, aki minden alkalommal készséggel bújik az ágyamba, ez esettben az asztalomra, pont kapóra jön, ha dugni akarok.
 
Könyörtelenül tépem le a jelmezét, ami rohadt drága cucc, de most nem igazán érdekel engem ez az egész. Főleg nem a pénzen fogok gondolkozni, amikor alattam van egy nő. A következő amit teszek, hogy egyszerűen kiszabadítom magam a nadrágomból, a sliccem lehúzásával és kissé felemelem Mollyt, hogy ténylegesen hozzá férjek, majd el is tüntetem magam benne, mire fájdalmasan nyög fel, de nem izgat. Csak a magam kielégülését hajszolom, az övé egy cseppet sem érdekel, ahogy eddig sem. Ő még is minden egyes együtt létünket élvezi, perverz kis dög az egyszer biztos. Hangos nyögésekbe kezd, mire a tenyeremet a szájára tapasztom, hogy befogja. Nem akarom, hogy mindenki hallja, amint megdugom. Néhány mély lökéssel, határozottan érzem, amint össze záródnak a falai körülöttem, ami számomra a végszót jelenti. Elengedem magam és belé élvezek. Leemelem magamról és elrendezem magam.
 
- Nem akarlak itt látni, ha vissza jöttem. - közlöm vele, majd kilépek az ajtón.