2016. január 11., hétfő

2/01. - I found you.

Sziasztok!

Meghoztam a 2. évad első részét.
Remélem tetszeni fog és érthetőek lesznek a fejlemények.
Jó olvasást hozzá.
Jó olvasást.

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


*Hónapokkal később*


Tehetetlen hónapok sokasága, tömkelege állt mögöttem és lassacskán elvesztettem minden reményforrásomat, hogy visszakapjam a nőt, akit szeretek. A legfőbb probléma azzal kezdődött, hogy azt sem tudtam merre lehet. Néha kaptam egy-két lehetséges nyomot, de eddig mind hamisnak bizonyult. Majd jött a sorsdöntő fénykép és megvilágosodtam. Rossz nőt kerestem, rossz névvel, kinézettel. Már nem volt hosszú vörös haja, helyette vállig érő szőke fürtökkel nézett vissza rám. Többé nem volt Sheera, amit mindennél jobban imádtam benne. Red Wiliamsként szerepelt a chicagói nyilvántartásban. Akkor sem hittem a szememnek, amikor a két szememmel láttam az egykori vadóc cicát, aki most nőies és rendkívül szexi mozdulatokkal kápráztatta el a közönséget, engem is bele értve. Ámulatba ejtő. Cseles voltam, amint megtudtam, hogy hol van, úgy határoztam, hogy nyitok itt egy klubot és ráveszem, hogy táncoljon nekem, természetesen álnéven folyt minden ténykedésem. Az új klubot Devilnek hívják, csak hogy hű maradjak önmagamhoz. Belőlem pedig Edward Strong lett, nem voltam többé Harry Styles, ha vele beszéltem. Sokszor hívtam a munkával kapcsolatban, hangtorzítót használtam, mert nyilván rögtön felismerte volna a hangomat, ahogy én az övét. Tudtam, hogy ő az. Végre meg volt. Szemtől szemben leszek vele percek múlva és többé nem léphet le, mert az enyém és önző vagyok.

Amint kézhez kaptam a fotóját, nem hittem a szememnek. Miért akart ennyire eltűnni? Miért változtatta meg önmagát teljesen? Ennyire elakarta érni, hogy soha többé ne legyen a közelemben?
Megannyi kérdés kavargott bennem még most is, és elhatároztam, hogy addig nem nyugszom le, míg meg nem kapom a válaszokat rájuk egytől-egyig. Értem én, hogy a kettőnk kapcsolatát én basztam el. Ezzel tisztában vagyok, de amit ő tett az akkor sem megoldás. Elmenekülni, ahelyett, hogy megbeszélnénk. Felfoghatatlan. Magamról viszont soha nem gondoltam, hogy bele szeretek valakibe, soha. Nem voltam korábban az az érzelgős fajta, de most? Megvesztem volna egy röpke pillanatért is, hogy kettesben lehessek vele. Egy valamitől viszont nagyon tartottam, a reakciójától és a sajátomtól is. ezerszer próbálkoztam lejátszani őket, de szinte mindig más lett, vagy semmire sem jutottunk benne. Már a napját sem tudom, hogy mikor találkoztam vele utoljára. Na jó, ez faszság Styles! Emlékeztettem magam, ha akarnám sem tudnám elfelejteni a napot, amikor Louis megmondta, hogy Shee kiköltözött az albérletből. Elsőre azt hittem, hogy hozzám vitte minden cuccát, de amikor aznap este haza értem, rá kellett jönnöm, hogy elment. Akkor lettem megszállott. Mindent megtettem, hogy megtaláljam, amit csak lehetett. Talán a legrosszabb az volt, amikor neki mentem Louisnak a klubban. Nem tudtam irányítani magamat, szokásosan leittam magamat és követeltem tőle, hogy mondja el hol van Sheera, mert biztosra vettem, hogy kurvára tudja. Amikor nem mondott semmit, megütöttem. Többen szedtek le róla. A mai napig utálom magam, amiért bántottam az egyik közeli barátomat. Nem érdemelte meg, amit vele tettem. Ő tartotta bennem a lelket, én meg így háláltam meg neki, azt amit velem tett. Szétestem. Ráadásul darabokra.

Múltbeli rémképeimet az ajtón való halk kopogás oszlatta el. Megremegtem, ahogy bele gondoltam, hogy ő van oda kint és mindjárt belép. Egy pillanatra felrémlett bennem, hogy nem invitálom be. Mi van veled Styles, ne szarj be! Kezdtem teljesen ismeretlenként látni magam, már azt sem tudtam, ki vagyok én és ki voltam valaha. Erőteljesen szólalt meg a számból, a Gyere be! szóegyüttes. Résnyire húzott szemekkel követtem végig, ahogyan az ajtó lassan kinyílik és belép rajta a nő, akit egykor ismertem és szerettem, de most, hogy előttem állt, teljesen ismeretlennek éreztem. Egy kibaszott idegen volt. Mivel sötét volt, így nem láthatott engem és az ablak felé is voltam fordulva, hogy ne viharozzon ki rögtön.
- Mr. Strong hivatott? - még a hangja is elcseszettül másnak tűnt. Többé nem ismertem őt.
- Igen Red, kérem foglaljon helyet. - reménykedtem benne, hogy a hangváltoztatás sikeresnek bizonyult a torzítóm nélkül is.
- Köszönöm. Valami probléma van? - tudtam mire céloz ezzel, talán három hónapja táncol itt, de még sosem találkoztunk és az irodámban sem járt soha.
- Miből gondolja ezt Wiliams kisasszony?
- Hát tudja, csak még soha nem voltam az irodájában. - tudtam, hogy épp most nézett körben, alapos megfigyelést végezve. - Ismerős.
- Tessék? - nyilván ezt a megjegyzést magában szerette volna tartani, de eléggé hangosra sikeredett a kivitelezés.
- Ne haragudjon, csak dolgoztam egy helyen, ami emlékeztet az iroda berendezésére.
- Csakugyan? Érdekes, meséljen róla. - kezdtem úgy érezni, hogy sosem fogok megfordulni.
- Nem untatnám ezzel. - kényelmetlenül érezte magát. Helyes.
- Most éppen ráérek.
- Hellnek hívták. Ott táncoltam először klubban. Szerettem azt a helyet. - öröm volt hallani, ahogy a Hellről beszélt, az életemről.
- Csodás lehet. Ha annyira szerette, miért jött el?
- Az bonyolult. - sóhajtott fel és tisztán hallottam az ujjtördelés apró hangjait.
- Képes vagyok felfogni. - kezdtem elveszíteni az önuralmam.
- Tudja, a klub tulaja volt a szerelmem, aztán a dolgok nem alakultak jól kettőnk között. - megmerevedtem, amikor a szerelmem kifejezés hagyta el ajkait.
- Red, célszerű a magánéletet a munkán kívül hagyni. - teljes közöny volt a részemről a szavaira.
- Ennél jobb leckét nem is kaphattam.
- Miért mentél el? - ennyi volt, nem bírtam tovább visszafogni magamat.
- Tessék? - éreztem, ahogy megváltozik a hangja, a kisugárzása, mindene, ahogy kezdi felfogni, hogy kivel beszélget valójában.
- Azt kérdeztem, miért kellett lelépned? - ekkor már álltam és egyenesen a szemébe néztem.
- Harry? - elfúló hangja sikernek számított nekem.
- Sheera.
- Hogy kerülsz ide? - kétségbe volt esve, hogy velem van.
- Még kérdezned kell? - egyre közelebb voltam hozzá, de ő folyamatosan hátrált, míg a fal meg nem állította. - Miért hagytál el?
- Nem volt világos?
- Számomra nem. - lenéző pillantása jobban fájt, mintha kést döfött volna belém.
- Mindent elkövettél, hogy elüldözz. Megcsaltál, megaláztál és a végletekig hazudtál nekem. Sikerrel jártál.
- Te is tudod, hogy nem ez volt a célom. Szerettelek.
- Én is téged, lehet pont ez volt a baj kettőnkkel. Vakon szerettük egymást, én legalábbis biztosan.
- Csak védeni akartalak. - talán ez volt a leghülyébb magyarázat.
- Védeni? Ez nevetséges. Ez nem védelem Harry, hanem gyávaság. Te is tudtad, hogy amit művelsz az botrányos és ezért nem akartad elmondani, tudtad, hogy elhagylak miatta. Akkor miért kellett ezt csinálnod?
- Nem értesz semmit. Nem volt választásom vele. Ezt hagyták rám.
- Ez hülyeség, mindig van választásod és te rosszul döntöttél.
- Hogy érted ezt?
- A döntésed miatt elvesztettél.