2015. október 12., hétfő

48. fejezet - Entrance Hall!

Sziasztok!

Meghoztam a részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Selena Gomez - Me & The Rhythm!
https://www.youtube.com/watch?v=2XFfWems2_A

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Első nap. Ha egészen pontos és korrekt akarok lenni, akkor első hajnal. Elfelejtettem számolni az elmúló perceket, ügyet sem vetettem az időre, vagy arra, hogy gyakorlatilag egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjszaka folyamán. Képtelennek éreztem magam rá, nem ment egyáltalán. Úgy éreztem magam a lefekvés pillanatától, mintha kialudtam volna magam, a testemet nem nehezítette el a kimerültség véges súlya, nem nehezedett a lelkemre semmi zavaró, félelmet keltő vagy épp idegességet hozó. Csak voltam, nagyjából a semmiben. A tekintetemet folyton a tökéletes alvó alakja és a plafon között jártattam. Ha ébren lenne bizonyára zavarná, hogy őt nézem, hiszen mindig is szokta. Nem egyszer hagyta már el a száját ugyan az az egy mondat. Ne bámulj! Most titokban figyelhettem őt. Minden egyes négyzetcentiméterét átvizsgáltam kutakodó tekintetemmel. A tökéletes bőrét, amit ilyen közelről semmi sem szennyezett be, egyetlen bőrhiba sem, tényleg semmi. Göndör fürtjei enyhén lógnak be az arcába, ahogy az állandó forgolódás következtében összekócolódott. Még az sem idegesít, amikor erőteljesebben szívja be a levegőt. Egyszerűen tökéletes.

Mégis mélyen legbelül félek. Hogy mitől félek? Ez szavakkal talán kimondhatatlan. Félek az ismeretlentől, ahogy az emberek többsége teszi ezt. Félek elköteleződni, mert valljuk be, ez már az. Együtt élni valakivel nem könnyű, kompromisszumok sorozata, megalkuvás és elfogadás. El kell néznünk a másik rossz tulajdonságait, idegesítő berögződéseit, amiket az évek alatt ragasztott magára. Az átnevelés lehetetlen, hisz akkor megkapod a Megakarsz változtatni? kérdést. De, ahogy ismerem magam, sosem tennék ilyet. Én sem szeretném, ha valaki elvárná, hogy más legyek. Sosem értettem, hogy valaki miért akarja megváltoztatni a másikat, mivel, ha megváltozik, akkor már nem az az ember lesz, aki korábban, ebből adódik, hogy nem az a személy, akibe egykor beleszeretett. Mindenkit a hibáival kell elfogadni, ha ez nem megy, akkor az érzelem sem valódi, nincs tartalma, egyszerűen üres.

- Sheera? - álomtól nehéz hangja hangzott fel a teljes némaságban.
- Igen? - kérdeztem vissza, míg nem fordultam felé, hogy láthassa arcomat.
- Miért nem alszol? - számítottam erre a kérdésre.
- Nem tudok.
- Zavar valami? - ekkor nyúlt a derekam alá és maga felé fordított.
- Dehogyis. - vetettem felé egy biztató mosolyt.
- Akkor mi a gond?
- Miért lenne bármi gond Harry? - vontam fel a szemöldökömet. - Egyszerűen, csak nem tudok aludni, semmi több.
- Akkor jó, nem akarom, hogy rosszul érezd magad nálam. - nyomott egy könnyed puszit az arcomra.
- Semmi ilyesmi, aludj még korán van. - játékosan lehajtottam a szemhéjait.
- Már nem alszom, lassan indulnom kell futni. 
- Futni? - nem rémlik, hogy máskor elment volna futni.
- Igen, mostanában rászoktam, újfent. - vont vállat.
- Régen futottál? - csupa új információ.
- Elég komolyan, még versenyekre is jártam, de ez még akkor volt, amikor az apám élt, most nem lenne időm rá, így csak egy reggeli gyors kört szoktam beiktatni a napirendembe.
- Mikor kezdted újra? 
- Pár hete. - gondolkodott el.
- Miért nem láttalak eddig? Sokszor voltam itt és sosem mentél. - komolyan tudni akarom, hogy miért nem ment el akkor, amikor itt voltam.
- Miattad. Ha itt voltál, nem mentem el, mert jobbnak láttam, inkább veled lenni.
- Akkor most miért mész?
- Mert remélhetőleg mostantól minden nap itt leszel, így már nem fogok annyi napot kihagyni. - félénken mosolyodott csupán el, tudtam, hogy zavarban érzi magát.
- Nem is kellett volna Harry.
- Tudom.
- Na kapd össze magad. - utasítottam.
- Szép, gyakorlatilag elküldesz. - játszotta a megbántottat.
- Sosem tennék ilyet. - ezzel együtt néztem, ahogy magára húzza a melegítő nadrágját.


***


A reggel további részében nem igazán csináltam semmit, csak egyszerűen elterveztem, hogy mire Harry haza ér csinálok valami teljes értékű reggelit. Nagyon bizakodtam benne, hogy ehető is lesz és nem landol, majd az egész a szemetes alján. Magamra kaptam az egyik méteres pólóját és úgy sétáltam le az emeletről, hogy a konyhában készülődni tudjak a reggelihez. Döbbenten álltam a nyitott hűtőnél, ami dugásig volt megtöltve különféle alapanyagokkal, bármihez, amit csak az ember eltud képzelni. Nagyon reméltem, hogy készen leszek vele, mire Harry visszaér. Épp, hogy elkezdtem felvágni az újhagymát, amikor a helység másik végén elhelyezkedő pulton csörögni kezdett egy telefon. Tudtam, hogy nem az enyém, hisz az fent van az emeleten. Gyorsan átszeltem a távolságot és kezembe vettem Harry mobilját. Érdekes volt, ahogy átfutott az agyamon, hogy hagynom kéne csörögni, vagy inkább felvegye- hátha fontos, majd átadnám neki az üzenetet. Viszont mikor Williams nevét pillantottam meg, ez az ötlet nem tűnt annyira jónak. Egyértelműen nem volt számomra szimpatikus, sőt sokkal inkább az undort hozta rám, akkor is, ha csak egy rövid ideig is láttam őt eddig életemben. Viszont mivel fontosnak tűnhetett a kitartása végett, így vonakodva ugyan, de a fülemhez emeltem, a már élő vonallal.

- Harry Styles telefonja, miben segíthetek. - jobbnak láttam, ha úgy csinálok, mintha egy asszisztens vette volna fel, akkor is, ha olyan nincs is Harrynek.
- Ó érdekes, de úgy tudtam, hogy nincs Harrynek titkárnője, így ha a megérzésem nem csal, akkor Sheerával beszélek igaz? - nyájas hangja azonnal gombócot eredményezett a torkomban, ami többszöri nyelés után sem akart megszűnni. Tenyérbemászó.
- Talált, szóval miben segíthetek?
- Kissé faragatlan vagy drágám, de ne aggódj, nekem tetszik. - esküszöm, ha ezt tovább folytatja elhányom magam.
- Ha nem haragszik meg, akkor sietnék, nem érek rá cseverészni jelen pillanatban. Akar mondani valamit Harrynek, vagy sem?
- Miért ez a magázódás kedvesem, ha jól tudom, nem vagyok sokkal idősebb nálad. - komolyan, ha megtehetném, átköpnék ezen a szaron, hogy észre vegye magát végre.
- Nem ismerem magát, és kérem, hadd döntsem el én a megszólítást magamtól. Szóval? - kezdett elfogyni a türelmem, így a következő mellébeszélés után, csak a sípoló vonala fog maradni, mert rányomom a telefont.
- Értem, értem, sietsz. Voltaképpen rólad akartam kérdezni valamit Stylestól.
- Rólam? - automatikus kérdés volt, nem akartam félbeszakítani.
- Igen. Megígérte nekem, hogy láthatlak táncolni és az időpont érdekelt volna felettébb. - majdnem elejtettem a telefont, amikor ez kicsúszott a száján. Mi az isten baja van ennek, hogy azt képzeli parancsolgathat nekem? És Harrynek? Világosan a szájába rágtam, hogy én soha többé nem lépek a Hell színpadára, mint táncos. Erre mit tesz? Gond nélkül felajánlja ennek a pöcsnek, hogy majd kéjelegjek előtte. Na persze.
- Azt felejtse el. - éreztem a hangomon, hogy jelentősen megemelkedett.
- Miért is? Harry azt mondta nekem, hogy benne lennél. - megölöm Harryt.
- Sajnálom, de ő elvan tévedve. én soha többé nem állok színpadra és ennyi. Befejeztem a beszélgetést.
- Sheera a helyedben meggondolnám ezt, rendesen megfizetném a szolgálataidat. - a kurva életbe.
- Hogy mi van? - akadtam ki a kétértelmű megjegyzésétől.
- Ne gondolj rosszra kedvesem, csak a táncra értettem.
- Nem érdekel engem, hogy mire értette. A döntésem végleges. - ezzel bontottam a vonalat, de még halkan hallottam, ahogy bele szól. Az nagy hiba. Hogy érthette ezt?

Szinte azzal egyetemben, hogy letettem lépett be a konyhába Harry és engem bámult, ahogy a telefonjával a kezemben állok a konyha közepén, kapkodva a levegőt.
- Mi történt?
- Lényegében csak az, hogy megint semmibe vetted a szavaimat. - förmedtem rá azonnal.
- Micsoda? - látszott rajta, hogy nem ért semmit.
- Mond hányszor mondtam el neked, hogy nem akarok többé fellépni? - léptem hozzá közelebb.
- Sokszor. - hajtotta le a fejét.
- Nézz rám Harry, ha hozzád beszélek. Nem értelek, mindig ezeken megy a téma, hogy semmibe veszel. Ellenem cselekedsz folyamatosan, azt hittem ezt végre megértetted és leálltál vele. De természetesen újra csalódnom kellett, benned.
- Figyelj komolyan mondom, hogy nem tudom miről beszélsz. Nem szerveztem neked új fellépést, tényleg semmit. - vagy ennyire jól hazudik, vagy valóban igazat beszél.
- Ez talán, majd felvilágosít. Hívd vissza. - ezzel a kezébe nyomtam a telefont, amin a híváslista volt látható. Élén Mark Williams nevével.