2015. május 18., hétfő

35. fejezet - Dance for your life!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

A rész zenéje: Ne-Yo - She Knows!
https://www.youtube.com/watch?v=Fk1ZO_980DI

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Izgatottan várom a többieket az iskola előtt, hogy végre elinduljunk az országos versenyre. El sem hiszem, hogy ez a nap is eljött, nem tűnik annyira távolinak, mikor megnyertük a megyeit. Kezdett a várakozás frusztráltá tenni és nem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért? Hogy mi tett idegessé? Maga a várakozás? Vagy a versenytől féltem és annak súlyától? Fogalmam sincs, de határozottan úrrá lett rajtam a szorongás. Hirtelen azon kaptam magam, hogy arra vágyom Harry itt legyen velem. Valamiért a jelenléte mindig megnyugtatott engem, akkor is, ha nem csinált semmit, csak mellettem volt. Mostanra annyira hozzám nőtt, hogy el sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Kicsit rosszul is esett, hogy nem jön el a versenyre, de megértem, hogy dolgoznia kell. 
Nagy elmélkedésemben nem is vettem észre, hogy Perrie áll előttem. Furcsa volt, hogy csak ő van itt és a többiek sehol sincsenek.
- Szia. Többiek? - kérdeztem rá azonnal.
- Kicsit késnek, pontosan nem tudom, csak Louis kissé kiakadva annyit közölt a telefonba, hogy késni fognak. - nem tetszett, amit mondott, nem szeretnék elkésni a versenyről.
- Remek, remélem nem késnek túl sokat. - fogtam a fejem és próbáltam valamit kitalálni, akkor is, ha semmit sem tehettem a késésük ellen.
- Hát én is, hisz Los Angeles nincs közel, még repülővel sem. - basszus, a rohadt repülő, ha azt lekéssük a következővel már biztosan nem érünk oda.
- Kitekerem Lou nyakát, ha nem érjük el a gépet. - sóhajtottam fel és a falnak dőltem, ami hűsítette a bőrömet a forró napon.
- Én meg segítek benne. - érett egyet velem Perrie.
- Egyébként Zayn hol van?
- Ő is Louisékkal jön, tegnap este nem volt velem. - éreztem a hangján, hogy nem oké valami közöttük.
- Minden rendben veletek?
- Nem tudom Shee, annyira bonyolult. - látszott rajta, hogy nagyon aggasztja a dolog.
- Majd megoldjátok. - öleltem magamhoz, hogy megnyugtassam őt.
- Mit ölelkeztek lányok? - jött Louis hangja mögülem.
- Semmit késő. - fintorogtam rá.
- Ne nyelj le, nem az én hibám. Ezek ketten annyira lassúak, mint a csigák. - mutatott Eleanor-ra és Zaynre.
- Persze Lou, persze. - bokszolt a felkarjába Zayn és sejtettem, hogy Louis kamuzik.
- Hagyjátok ezt, inkább induljunk. - néztem rájuk és vártam, hogy mozogjanak.

Miután fogtunk egy taxit, mind bele pakoltuk a holminkat és már indulásra készen is voltunk. Beültünk és bediktáltuk a sofőrnek, hogy a reptérre szeretnénk menni. Gond nélkül vette az adást és elindult az úton a hatalmas forgalomban. Természetes módon dugó volt az út nagy részében, de így is fél órával a repülő indulás előtt sikerült megérkeznünk, aminek nagyon örültem. Kirángattuk a taxi hátuljából a csomagokat, majd a terminál felé kezdtük őket vonszolni. Kezdtem megbánni, hogy ennyi mindent hoztam magammal, mert alig bírtam el. Tisztában voltam vele, hogy ezeknek a fele is elég lett volna erre az egy hétvégére, de szeretem, ha tudok miből választani. Nálam sosem lehet tudni, hogy éppen mit akarok felvenni és fél óra múlva nem gondolom meg magam esetlegesen.
A nagy kivetítőn próbálom megkeresni, hogy melyik kapuhoz kell mennünk. Annyi szám és város volt kiírva, hogy alig tudtam kivenni belőle bármit is. Jó eséllyel még öt perc és bele zavarodtam volna. Louis kalimpált előttem a kezével és ujjongott, hogy ő találta meg elsőnek a helyes irányt. Nem nagyon várta meg, hogy reagáljuk egyszerűen, csak elindult a kapu felé, ami a repülőhöz vezetett minket. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a beszállásig, így alig néhány perc elteltével, már a repülő ablakán néztem ki és az elsuhanó kifutópályát figyeltem. 


***


Fájó nyakkal sétáltam le a repülő lépcsőjén és többször megforgattam a fejem, hogy a zsibbadás és a merevség kimenjen belőle. Sikerült elaludnom a több órás repülőút alatt és vélhetőleg valami olyan hülye pózt felvennem közben, hogy csoda az is, hogy a nyakam nem állt be teljesen. A többiek azért szólhattak volna nekem, hogy te hülye ne így aludj, mert a végén nem fog mozogni a nyakad. Sietnünk kellett, hogy oda érjünk időben a versenyre, így azonnal végig rohantunk a terminálon és a reptér előtt várakozó egyik taxiba be is pattantunk. Bediktáltam a címet és vártuk, hogy megérkezzünk. A helyszín elképesztő volt, egy régi gyár épület, amiből már messziről hallható volt a hangos zene. örültem, hogy stílusban passzoló zenét hallok, féltem, hogy kevés lesz a hozzánk hasonló táncos.

Belépve a szavam is elakadt a sok embertől és hogy mennyien táncolnak már most is. Bizonyára próbáltak még egy utolsót. A pultot kerestem, ahol a sorszámot adják ki a csapatoknak. próbáltam átlátni a tömegen, így nyújtózkodtam. Kisebb keresgélés után megtaláltam az asztalt, ahol egy csaj ült és érdekfeszítően bámult maga elé, biztos unta mostanra a sok embert. Oda sétáltam, Perrie-vel a nyomomban és kikértük a számunkat, amin meg sem lepődtem, hogy igencsak hátulra kerültünk. Pontosabban mi voltunk az 1013-as csapat ma este. Kerestünk magunknak egy sarkot és ott lepakoltuk a cuccunkat. Hamarosan kezdetét vette a verseny és alig tudtam levenni a szemem a csapatokról. Annyira jók voltak, hogy azt sem értettem, hogy mit keresünk mi itt egyáltalán. Klaszi sokkal jobbak voltak nálunk és már borítékoltam is az eredmény, hogy nem nyerhetünk ma este. 
- Basszus, ez most komoly? - néztem rá Louis-ra, aki épp annyira kételkedett, mint én.
- Nagyon durvák. - ámuldozott mellettünk Zayn.
- Meghiszem azt. - néztem a többiekre.
- Szerintem haza is mehetünk. - viccelődött Lou és úgy tett, mint aki elakar indulni.
- Azért, ha már itt vagyunk, akkor táncoljunk is, legalább buliból. - szólt közbe El.
- Igaza van.- Perrie is becsatlakozott a beszélgetésbe.
- Oké-oké.


Következett a mi számunk, így felsétálhattunk a színpadra, majd a zenénk felcsendült. Éreztem, ahogy a fülembe kúszik a dallama, ahogy a testem automatikusan mozdul meg minden egyes basszus hatására. A koreográfiánk nem volt túl egyszerű, így a zenére és a mozgásunkra is alaposan oda kellett figyelnünk, hogy teljesen egyszerre tudjunk megjeleníteni minden kombinációt. Mímelt banda háború volt az alapja mindennek. Csak itt a lányok és a fiúk voltak egy-egy külön csapatban. Én voltam a kívülálló fél, aki harcolt az egyik pasiért. A zene épp, hogy elkezdődött, amikor körbe vettek minket Louis-ék. Perrie azonnal Zayn felé lendült, akit nekem kellett elvennem tőle, hogy a végére, csak mi legyünk középen. Arra a forgásra alapoztunk mindent, ami a legvégén van megjelenítve. Nem szúrhatjuk el, ha nem is győzünk, akkor is tökéleteset kell alkotnunk. Nincs hiba, nincs semmi, csak a tánc és a lelked, ami egybe olvad minden mozdulattal, hanggal, ütemmel és dallammal. Néha elakarsz menekülni, abba hagyni, hogy könnyebb legyen, de ez az apró dolog, mindig a földön tart, összeköt és nem hagyja, hogy elszaladj, hogy ostobaságot csinálj. Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, ez az életem. A gondolatok repültek, ahogy a koreográfia is haladt előre, majd következett a mindent eldöntő forgás és a végszó, ahogy az utolsó dallam is elhalt a terem falai között. Vége volt és soha többé nem köszöntheted a pillanatot.

Zihálva sétáltam le a színpadról, miközben egy alak állt be elém és megakadályozott a további mozgásban. Elakartam mellette sétálni, de ekkor kinyitotta a száját és hozzám kezdett beszélni.
- Elnézést Sheera ugye? - fogalmam sem volt, hogy honnan tudja a nevemet.
- Igen. - rövid válasz volt, nem akartam sokat törődni az idegennel.
- Mark Vincent vagyok, Kaliforniában dolgozom, mint producer és szükségem lenne egy csapatra, akik táncolnának nekem. - le voltam döbbenve a feltett ajánlatától.
- Értem. - alig tudtam megszólalni.
- Nem érdekel?
- Erre most nem tudok válaszolni. - dadogtam, mint egy hülye.
- Itt a névjegyem, hívj, ha megszületett a döntés. - mosolygott rám, majd egy fehér kis kártyát a kezembe nyomott és elsétált mellettem.

Alig kaptam levegőt, amikor elindultam újfent a tömegben és csak egy kérdés járt az agyamban. Miért? Miért most? Mit fogok tenni?
A zsebemben rezgő telefonom hozott vissza a teljes kábulatból.

"Csodás voltál, élveztem minden pillanatát, de egy kicsit féltékeny is lettem ám. Nézz fel. Harry. xx"

Felnéztem és valóban az emeleten állt középen, ahonnan mindent remekül belátott, az előbbi jelenetemet a férfival is.

Mit fogok most tenni?




2015. május 11., hétfő

34. fejezet - Stupid me!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Hagyjatok nekem véleményt bármely formában!

A rész zenéje: Magic - Stupid me!
https://www.youtube.com/watch?v=Ixlk1q0SY_A

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Fárasztó reggel. Akadékoskodva nyitom ki a szemem és fordulok a másik oldalamra, míg felnyögök a szemembe szökő éles fények miatt. Természetesen este hulla fáradt voltam, így nem figyeltem az a féle formaságokra, mint behúzni a függönyt. Az égő érzés azonnal azt eredményezte, hogy visszacsuktam a szemeimet. Nem voltam felkészülve erre a biológiai támadásra korán reggel. Még halványan rémlett a tegnap estéből, hogy rohadtul nem egyedül jöttem fel a lakásomra, de most határozottan magányosan feküdtem az ágyamban. Sheera sehol sem volt és a ruháit sem láttam a szoba egyik pontjában sem, ahova tegnap este elhajítottam a darabokat a testéről. A telefonomhoz nyúltam, ami a párnám alatt pihent a fejem alatt. Semmi, az ég világon semmi. Hol a tökömben lehet? Aztán derengeni kezdett, hogy ma próbája van reggel Louis-ékkal. Bizonyára nem akart felkelteni, amikor elment, de akkor is rosszul esett, hogy egyedül kellett felébrednem.
Újabb kísérletet tettem a felkelésre, de csak annyit értem el, hogy most a másik oldalamon feküdtem és a kezem kezdett elzsibbadni a testtartásom miatt. Lefordultam a kezemről és a plafont kezdtem el bámulni unalmamban. Végig néztem magamon és konstatáltam, hogy tejesen meztelenül fekszem az ágyban. Ilyen sem volt még soha velem, hogy nem vettem volna vissza legalább a bokszeremet, de minden jel arra utal, hogy egyből elaludtam, ahogy befejeztük a szokásos ágytornánkat.
Kemény húsz perc elteltével sikerült annyit elérnem magamnál, hogy felüljek az ágyban és a lábam érintse a padlót. De továbbra sem mozdultam, konkrétan úgy éreztem magam, mint akit tarkón basztak. A fejem lüktetett és a robbanáspont közelében volt. A telefonom csörögni kezdett mellettem, így felvettem és a kijelzőre pillantottam.
- Hazz. - szólt bele Liam a telefonba, csak úgy szokásosan.
- Mond. - nyögtem fel és visszahanyatlottam az ágyra. Komolyan nem fogok ma elkészülni, ez már biztos.
- Mikor jössz? - tette fel a kérdését, amit mindig akkor szokott, ha valami nem igazán stimmel odabent.
- Mikorra menjek kedves Liam?
- Mondjuk úgy öt perccel ezelőtt. - humorban rendben vagyunk.
- Nem kivitelezhető.
- Akkor próbálkozz. Van egy kis számviteli problémánk, amihez feltétlenül kellesz. - de utáltam, ha ez a szó hagyta el valamelyikük száját, össze ugrott tőle a gyomrom.
- Oké, indulok, addig rakjátok össze. - sóhajtottam fel, majd egyszerűen letettem.
Felültem az ágyban és kényszerítve magam, azonnal fel is álltam. Most már nem volt időm baszakodni, így a szekrényemhez léptem és kivettem belőle az egyik fekete öltönyömet. Gyors zuhanyzás után, magamra vettem az ingemet és közép tájékig begomboltam, majd magamra kaptam a zakót is és kiléptem a hálóból. Végig mentem a folyosón, le a lépcsőn a nappaliig. Magamhoz vettem a pénztárcám és a kocsi kulcsomat és már a garázsban is voltam, hogy kigurulhassak az udvarra. Bevágtam magam a Range Rover kormánya mögé és kitolattam a garázsból, végig az udvaron, majd ki az utcára, ahol rögtön besoroltam a forgalomba és elindultam a Hell felé, ami talán most tényleg a pokolt fogja tartogatni nekem. Utáltam, ha a pénzel volt gond, főleg, hogy mostanában különösen sokszor fordult elő, hogy valami nem volt kerek és egész.


Rekord sebesség alatt értem el a klubot, ami a forgalomnak volt köszönhető. Meg is voltam lepődve, hogy tíz órakor nem volt dugó, mint általában. Leparkoltam a szokásos helyemre és beállítottam a motort. Ahogy beléptem az a káosz fogadott, amire számítottam egy ilyen helyzetben. Liam és Niall elég hangos eszmecserét folytattak, ami az anyagi helyzetre volt kihegyezve. Mind a ketten felém kapták a fejüket és azonnal elhallgattak, ahogy tudatosult bennük a jelenlétem. Nem tudnám megmondani, hogy miért volt ez, de a jelenlétem mindig ezt eredményezte. Talán kissé tartottak tőlem vagy féltek. De jó, hogy a rangom meg volt a körükben, tudták, hogy hol a helyük, tudták, hogy miként beszéljenek velem, akkor is, ha a barátaim voltak. A munkában nem volt barátság, itt a profizmus volt a jellemző és az elvárható minimum.
- Na mi a gond?
- Egyik számla sem stimmel. - tolta az orrom elé Niall az eheti ital rendelés számlázását.
- Valóban, ez sokkal több, mint amiben megállapodtunk az új beszállítóval. - forgattam a kezemben a zöld kopír lapot.
- Nem tudom, hogy miért, de a bevétel alig fedezi a kiadásainkat. Nem megy jól a klub Harry. - utáltam ezt hallani, főleg a szezon közepén. Ilyenkor mindennek flottul kellene menni-e, nem pont ellenkezőleg és a csőd szélén állni. Na jó, kissé túloztam, azért ott még nem tartunk és nem is fogom engedni.
- Hányan voltak az elmúlt hónapban? - tettem fel a kérdést Liamnek, aki ezt a feladatot is betölti, nem csak a DJ szerepét.
- Kevesebben, mint ezren. - vonta fel a szemöldökét.
- Bassza meg, mi a gond? Ugyan úgy reklámozzuk a klubbot, mint eddig. Kezdek megőrülni. - sóhajtottam fel és az idegesség alapvető levezetéseként a hajamba szántottam, míg teljesen tönkre nem tettem a mozdulat ismételgetésével.
- Azért nem megoldhatatlan a helyzet, talán csak egy kis újítás kell nekünk és a klubnak is. - szólt közbe Niall, mire mind a ketten Liammel rá figyeltünk.
- Na mesélj.
- A múltkor Sheera nagyon nagy sikert aratott, sokkal több volt a bevétel azon az egy estén, mint egy hét alatt, így szerintem be kéne őt vonni huzamosabb ideig, hogy táncoljon. Imádták őt. - Niall szinte ragyogó arccal mesélte el a meglátását.
- Nem fog menni, leszögezte, hogy csak egyszer és nem többször. - nyögtem fel.
- De, csak tudsz rá hatni valahogy, hisz a nőd, nem? - Niall elég piszkos fantáziája, ahogy látom szárnyra kapott.
- Végül is, nem veszíthetek. - vontam vállat mosolyogva.
- Na, ez az a Harry, akit ismerek. - csapott a kezembe Liam és olyan fejet vágott, mint aki most talált egy millió dollárt legalább.
- Oké, munkára, intézzétek a dolgotokat, én pedig teszem az enyémet.


A Nialltől kapott papírok felett görnyedek és a megoldást próbálom kitalálni. Valami hibát keresek, elszámolást, bármit, ami révén kijavítható a hiba, de eddig semmi. Kezdem azt hinni, hogy a szállító direkt a jóval magasabb számokkal számolt, mint amiben megállapodtam vele. Valami rohadtul nem stimmel mostanában, nagyon remélem, hogy ez a sok dolog, csak véletlen és nem akar senki sem keresztbe tenni nekem. Volt már rá példa, hogy a konkurens cég ásta alá a klubot, amit akkor, majd nem be is kellett zárnunk, csak szerencsém volt, hogy időben kitaláltam a B tervemet, amit azóta is folytatunk, teljes titokban. Ezért sem akarom túlzottan, hogy Sheera állandó táncossá váljon, mert rizikós lenne a lebukásom és tudom, hogy, ha ez napvilágot lát előtte, akkor nekem lőttek. Biztos, hogy nem akarna látni többé, főleg, ha valaki benyögné neki, hogy benne van a VIP árban, hogy lefekszel velem. Örökre meg gyűlölne és teljes joggal tenné, hisz undorító vagyok, de kell a pénz, ebből élek, ha tetszik nekem, ha nem. Nem tehetek semmit, csak rejthetem előle és imádkozok, hogy ne derüljön a piszkos kis titkomra fény.
Majdnem szívbajt kaptam, amikor az ajtóm kivágódott és a mellette lévő falnak csapódott, amitől az egész iroda zengeni kezdett. Természetes, hogy Molly volt az.
- Ez most már törvényszerű lesz? – kérdezte magából kikelve Molly, aki áthajolt az asztalom fölött.
- Mi van? Kicsim azt is közöld, hogy mi a gondod, nem fejlesztettem még ki a gondolatolvasás képességét, de erősen gondolkozom rajta. – néztem fel arról a rengeteg számláról, ami előttem hevert és, amik kurvára nem stimmeltek, túl sok volt a kiadás, semmi haszon.
- Arról beszélek, hogy ismét Sheera táncolhatja a szólót. – csípőre tette a kezét, ezzel megváltoztatva a testtartását teljesen.
- Törött bokával képzelted el a táncot vagy mi? Egyébként, honnan tudsz te arról, hogy ismét ő táncolna helyetted, ha elvállalja egyáltalán. – húztam fel a szemöldököm.
- Hallottalak titeket beszélgetni az előbb és természetesen nem törött bokával szeretnék táncolni, de ha újra táncolhatok, visszakapom, majd a posztomat?
- Vissza, de most kérlek, hagyj magamra, mert sok a dolgom. – annyira szépen próbáltam hozzá beszélni, amennyire csak telt tőlem.
- Oké, kössz a semmit.
- Ide figyelj, ne duzzogj, mert kurvára idegesítesz már. Neked semmi bajod nincs az életben, csak hogy nincs időd kisminkelni magad és nem bassz meg éppen senki. Nem tudsz te semmit a nehéz életről. – nem tudom, hogy miért, de rendesen kiakadtam ez alkalommal rá.
- Mert aztán neked annyira nehéz volt mi?
- Nem tudsz te semmit sem az életemről és arról sem, hogy mennyire volt kemény vagy nehéz. Sok szart át kellett élnem, ahogy Sheerának is a gyereke elvesztését, úgy hogy ne papolj itt nekem, baszd meg. – üvöltöttem vele és konkrétan közel voltam ahhoz, hogy megpofozzam.
- Hogy mi van? – amikor visszakérdezett jöttem rá, hogy kurvára elszóltam magam és elmondtam Sheera legnagyobb titkát és fájdalmát.
Gratulálok, Harry Styles. Sikeresen elbasztad a kapcsolatodat a nővel, akibe halálosan bele szerettél.
- Semmi, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. - tiltakoztam rögtön és gondolatban behúztam magamnak egyet.
- Határozottan hallottam, amit mondtál. - sétált ismét közelebb és éreztem, hogy ez nagyon sokba fog nekem kerülni.
- Mi az ára a hallgatásodnak? - kérdeztem meg.
- Újabb alkuba bocsátkozol? Érett döntés ez Harry? - ez a válasz kurvára nem tetszett.
- Értelmes kereteken belül.
- Húszezer dollár neked mennyire értelmes keret? - kikerekedett szemekkel hajoltam előre.
- Mennyi?
- Jól hallottad, holnapra kérem az összeset vagy eljár a szám. - fordult sarkon, én meg meg sem tudtam szólalni. 
Van bőr a képén az biztos. Bár fogalmam sincs, hogy honnan fogok összeszedni húszezret egy nap alatt. Van annyim a számlámon, de biztos, hogy nem fogok neki onnan adni, sőt sehonnan sem. Meglátja kivel szórakozik ez a ribanc. Örökre megtanulja a nevem, ha végzek vele.


***


Este már otthon ültem, amikor rettentő vágyat éreztem arra, hogy kielégüljek, így tárcsáztam Shee számát, hogy ez által szerezzek mindkettőnknek maradéktalan örömet.
- Szia Baby. - köszöntem bele a vonalba, amikor felvette.
- Szia Harry. Kicsit késő van, nem gondolod? - tette fel kérdését és a hangszínéből megmondtam, hogy nincs jó kedve.
- Mihez van késő?
- Mindenhez, épp aludni készültem. - ásított bele a telefonba.
- Akkor ne tedd, inkább gyere át hozzám. - annyira vágytam a testére jelen pillanatban, hogy kezdett fájdalmassá válni.
- Nem tudok Harry, holnap korán reggel indulunk Los Angelesbe az országos versenyre. - hadarta el a mondandóját.
- Ne csináld már Shee. - nyögtem fel és már tudtam, hogy az eltervezett estém nem fog bekövetkezni.
- Sajnálom Harry, de ki kell magamat aludnom és tudom, ha nálad lennénk, akkor az alvás lenni a legutolsó dolgunk. - tényleg csalódott volt a hangja, amiért nem lehet velem.
- Remek következtetés. Rendben, akkor pihenj és jó versenyt nektek, ügyesek lesztek. - most rajtam volt az ásítás.
- Harry?
- Igen baby? - eléggé izgatott volt a hangja.
- Nem érsz rá holnap, hogy megnézz? - meglepett, hogy azt akarta ott legyek.
- Baby sajnos nem, akad egy kis pénzügyi balhé a klubban és azt muszáj helyre hoznom minél előbb. - igazából inkább megnéztem volna a fellépését, minthogy a pénzen agyaljak egész nap.
- Ó, értem. Akkor majd beszélünk.
- Sajnálom. - kértem bocsánatot, mert tudtam, hogy csalódott, hallottam a hangján.
- Nem érdekes. Jó éjt Harry.
- Jó éjt Shee, szeretlek.
- Én is. - válaszolt, majd bontotta a vonalat.

Képtelen voltam aludni, csak a csalódott hangja járt a fejemben, újra és újra hallottam. De sajnos nem tudok mit tenni, muszáj holnap dolgoznom vagy komoly bajok lesznek. És ami még inkább aggasztott, a hatalmas pofám és az elhangzott szavaim, ha ez Sheera fülébe jut, nekem annyi. Örökre kisétál az életemből és én abba bele halok. 




2015. május 4., hétfő

33. fejezet - First dance in the Hell! +18

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá és várom a véleményeket a részről!

A rész zenéje: Selena Gomez - Stars Dance!
https://www.youtube.com/watch?v=xmfs19YOWfo

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera



Elképesztő volt látni a szemeiben pihenő megbánást. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába, ahogy a karjaiban tartott és gyengéden a hajamat simogatta, mintha bármely pillanatban összetörhetnék érintése alatt. Igaz, hogy felzaklattam magam és még sírva is fakadtam, de Harry reakciója, akkor is rettentő mód meglepett engem. Jól esett az egyébként is megtépázott lelkemnek, hogy türelmesen végig hallgatta a mondandómat, de az azt követő tettei, ha lehet még inkább melegséggel töltötték meg a szívemet, ami túl is csordult jócskán. Ezekben a pillanatokban kezdek rájönni végképp, hogy valóban beleszerettem és ha akarnám sem tudnám mostanra visszavonni ezeket az érzelmeket az irányába. Hosszú-hosszú hónapokig küzdöttem ellene, szó szerint, de ő nem tágított, jött mellettem szüntelen és elérte a lehetetlent, hogy közel engedjem magamhoz. Olyan dolgokba avattam be, amit úgy gondoltam ezidáig, hogy senkinek sem mutatom meg, hogy örökre eltemetem, mert akkor kevésbé lesz kínzó, kevésbé érzem a hiányt, ami minden percben bennem van, azóta, hogy elvesztettem őket. Harrynek azonban sikerült ezt az űrt betölteni-e maradéktalanul. Hálás voltam neki minden egyes percért, amit rám áldozott, akkor is, ha az eszközei, amik a kezében voltak többnyire nem voltak megfelelőek, de ő legalább próbálkozott. Nem adta fel, mert tudta, hogy van bennem valami, meglátta bennem azt a nőt, aki régen voltam. Bármily meglepő ez a bele látás kölcsönös volt kettőnk között, még ha nem is tudtuk ezelőtt.
- Ne haragudj. - suttogta ismételten, már számolni is elfelejtettem, hogy hányadik alkalommal.
- Nem haragszom Harry. Én akartam elmondani, így nem lenne jogos, ha rád lennék dühös. - vallottam színt neki, mert valóban el akartam mondani, azok után, hogy ő is beavatott a múltjába, ami azzá az érzéketlen tuskóvá változtatta, aki előttem volt.
- Tudom, de akkor is úgy érzem, hogy kényszerítettelek. - hunyta le szemeit, miközben a szavak elhagyták ajkait.
- Ez hülyeség, inkább csókolj meg. - hajoltam hátra, hogy gyönyörű arcára tekinthessek.
- Mi? - húzta fel szemöldökét, így össze ráncolva homlokát.
- Csókolj már meg te hülye. - csattantam fel kissé, majd én tettem meg az első lépést és szétnyílt ajkaira tapasztottam a sajátomat.
Szükségem volt rá, amennyire csak lehetséges közel akartam magamhoz érezni. Mivel tudtam, hogy ez alkalommal nem készült hozzám érni, így átvettem az irányítást, mert akartam őt rettenetesen. Magában hümmögött, amikor az inge gombjaival babráltam, miközben egymást figyeltük. Mosolygott, miközben letoltam kidolgozott felsőtestéről a méregdrága inget. A nyaka formás ívére pillantottam, majd előre hajoltam és forró csókokkal kezdtem bebarangolni a teste minden egyes szabad felületét. Morgott, amikor a kulcscsontjába haraptam, ezzel apró fog nyomokat hagyva bőrében. Kezemmel fokozatosan haladtam lefelé a mellkasától, egészen a nadrágja vonaláig. Párszor végig húztam a mutató ujjam a V-vonalán, majd az övcsatjára tévedt a kezem. Egy valamire nem voltam felkészülve. Egy váratlan pillanatban maga alá fordított és egy kaján mosoly kíséretében engem bámult szüntelen.
- Mi az? 
- Pokolian beindultam rád. - lángoló szemei csakugyan szavait tükrözték.
- A tiéd vagyok. - ziháltam a vágytól, amikor erőteljesen ellenem nyomta a csípőjét.
- Az enyém vagy. - rántott fel, majd az ágy támlájának szegezett, míg a felsőm kezei áldozatául esett. Döbbenten néztem az agyagot, ami immár több darabban pihent szakértő kezeiben. Ezek után csoda volt az ép gondolatok megléte. Olyan tempóban szabadított meg a ruháimtól, hogy alig bírtam követni tetteit. Nem volt gondom a sietségével, mivel én is alig vártam, hogy végre annyira közel legyen hozzám, ami emberileg csak lehetséges. Teljesen meztelenül feküdt rajtam, majd felemelkedett és végig nézett a testemen. Beszívta alsó ajkát, mielőtt utoljára kierőltetett magából egy mondatot.
- Készen állsz?
- Teljesen. - nyögtem fel a választ, amikor nem várt rám, csak belém temette magát. Nem hittem, hogy lehetséges, de minden sokkal intenzívebb volt, mint valaha. Harryt sosem gondoltam unalmasnak semmilyen téren, de egy biztos, a szex terén kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Sosem találkoztam senkivel, akiben csak negyed annyi tűz lett volna, mint benne. Feledhetetlen élmény volt minden alkalom, mikor együtt voltunk. Ezért értettem azt a mértékű rajongást, amit a nők és különösen Molly érzett iránta. Sajnos volt egy sajátos vonzereje, amit nem félt kihasználni. Velem azonban sosem bánt úgy. Igen, játszott velem is, de ez a dolog kezdettől fogva más volt közöttünk, nagyon más. 
Minden elsötétült, ahogy fokozta a már így is intenzívre kialakított tempóját. Feje a fülem mellett helyezkedett el, így minden egyes nyögését hallottam.
- Nyomd ellenem magad. - suttogta és tökéletesen tudtam, hogy mit akar ezzel. Tettem, amit mondott és mozgatni kezdtem a csípőmet abban a ritmusban, amiben ő tolta nekem magát. A csípőnk összetalálkozott és kissé még fájt is, de ez csak jobban beindított mindkettőnket. Alig értünk össze párszor és az ismerős érzés újra hatalmába kerített. Láttam Harryn, hogy ahogy a falaim a péniszére záródtak megremeg az arca és minden izma megfeszül, ahogy őt is elérte az orgazmus. Lökései ennek fényében lustábbak és lassabbak lettek. Pár perc múlva teljesen kihúzódott belőlem és levegőért kapkodva feküdt le mellettem.
- Baszd ki. - zihálta, míg felé fordultam.
- A számból vetted ki a szót.


***


- Siess már. - hadartam, ahogy magamra rángattam a nadrágomat. A tegnapi akciónk annyira sikeresnek bizonyult, hogy sikerült elaludnunk és alig maradt negyed óránk beérni a Hellbe, ahol próbát kell ma tartanom a táncosoknak.
- Az én klubom, nem fogok rohanni. - vonta meg a vállát nemtörődöm módon.
- De nekem ott kell lennem időben. - világosítottam fel, mintha nem lenne vele tisztában.
- Majd szólok a főnöködnek, hogy miattam késtél. - ölelte át a derekam, majd gyengéden megcsókolt a reggel folyamán most először.
- Vigyázz, mert eléggé szigorú egy pasas.
- Megbirkózom vele. - kacsintott rám, majd a zakóját is magára véve, sétált ki a hálóból.


Pont időben értünk be a Hellbe, így nem kellett magyarázkodnom a lányoknak, hogy miért késtem. Eléggé hülyén venné ki magát, ha benyögném, hogy bocsi, de tegnap sokáig szexeltem Harryvel és elaludtunk. Bizonyára nem lenne túl tanácsos a valósággal magyarázkodnom. Liam és Niall épp a pult mögött babráltak valamit, majd ahogy észre vették Harryt, nagy hanggal egyszerre kezdtek hozzá beszélni. Fél füllel még hallottam, hogy az új beszállító beszélni akar, majd Harryvel a szerződés miatt és meg kellene beszélniük, hogy mibe mennek bele és mibe nem. Mivel a lányokkal kellett foglalkoznom, így nem hallottam a beszélgetés többi részét és egyébként sem volt hozzá semmi közöm.
- Sziasztok. - köszöntem neki, ahogy melléjük sétáltam a színpadra.
- Szia Shee. - köszöntek egyöntetűen, kivéve egy valakit, Mollyt.
- Akkor vegyük át még egyszer az egészet, hogy estére tökéletes legyen, de ezúttal már arra a zenére, amire este fogtok táncolni. - mosolyogtam rájuk, majd vártam, hogy mindenki elfoglalja a helyét a kezdéshez. Molly, Jess és Paige álltak elől hárman és a többiek mögöttük. A kialakított sorrendem nem volt véletlen, hisz ők hárman voltak a legjobbak. A zene elindult és mindenki tette a dolgát. Molly és Jess a lábukat emelték a fejük mellé, míg középen Paige a csípőjét ringatta. A szám közepén volt egy helycsere, amikor Molly és Jess egymás mellett elhaladva a másik oldalra kerülnek. Arra, ami következett egyáltalán nem számítottam. Jess egy csípő mozdulattal kibillentette az egyen súlyából Mollyt, aki gond nélkül zuhant le a színpadról, mivel a szélén kellett elsétálnia. Azonnal leállítottam a zenét és lerohantam a színpadról, hogy megnézzem nem esett-e baja Mollynak. Nem kedveltem őt, de amikor mellé értem és láttam, hogy milyen képpel szorongatja a lábát, tudtam, hogy kurva nagy gáz van. Egyértelmű volt, hogy hatalmas fájdalmai vannak. Harry egy szempillantás alatt termett mellettem, mielőtt bármit kérdezhettem volna Mollytól.
- Mi volt ez? - kérdezett rá Harry.
- Jess lelökött a színpadról. - válaszolta Molly azonnal, nem hezitált.
- Jess. - kiáltotta el magát Harry és várta, hogy a lány megjelenjen mellette.
- Igen?
- Te lökted le? - kérdezte meg és láttam rajta, hogy kétségei vannak.
- Én ugyan nem, béna és egyszerűen mellé lépett. - hazudott Jess, mire azon tanakodtam, hogy elmondjam az igazat, hogy láttam az egészet vagy legyek olyan gonosz, mint Molly és tegyek neki keresztbe? Csak egy gond volt, hogy sosem süllyednék le a szintjére.
- Harry. - szólaltam meg, mire rám vezette tekintetét és várta, hogy mit akarok közölni. - Jess valóban lelökte, láttam az egészet.
- Mi? - csodálkozott el, majd mérgesen Jessre meredt.
- Hazudik. - kiáltott fel Jess, majd mutogatni kezdett. - Mind a ketten hazudnak.
- Ugye te sem hiszed el, amit mondasz? - kérdezte meg Harry, majd folytatta. - Mindenki tudja, hogy Sheera és Molly nem jönnek ki egymással, így nem kérdés, hogy igazat mondanak veled kapcsolatban.
- Leszarom.
- Nem tenném, az esti előadásból ki vagy tiltva. - csattant fel Harry. - És majd, ha úgy látom, újra felléphetsz.
Jess füstölögve rohant el.
- Oké, de akkor most mit fogunk csinálni? - kérdeztem rá, mert erre egyáltalán nem voltunk felkészülve. Harry köztem és Molly között váltogatta a tekintetét, még mindig a lány bokáját szorongatta. Forgatta, nézte, de semmivel sem lett jobb, mint tíz perce, sőt sokkal rosszabb látványt nyújtott.
- Nekem van egy ötletem. - nézett fel rám és már a szeme állásából megmondtam, hogy valami képtelen ötlete támadt.
- Na, ne kímélj. - szóltam, de előre féltem a még ki nem mondott szavaitól. Lemerném fogadni, hogy egy kicsit sem fog tetszeni.
- Táncold el te a szóló táncot ma este. - emelkedett fel hozzám és a kezébe fogta mindkét kezemet.
- Mi? Dehogy fogok én táncolni Harry. Megbeszéltük ezt. - ráztam a fejem nemlegességemet nyomatékosítva.
- Kérlek baby, csak te jöhetsz szóba. Senki másnak nem tanítottad be ezt a számot. - tovább kérlelt.
- Semmi bajom, én fogok táncolni. - emelkedett a lábára Molly, de nem tudott rendesen ráállni a sérült bokájára.
- Ne hülyéskedj, egyértelmű, hogy nem fogsz tudni fellépni. Nézz a bokádra, kétszer akkora, mint a normális. - Harrynek igaza volt, így nem lehet rendesen mozogni.
- Talán igazad van. - ismerte be Molly, amikor felszisszent a lábára ereszkedve.
- Sheera kérlek. Nagy súlya van a ma estének.
- Rendben, de ez az első és utolsó alkalom. - szögeztem le. 
- Te vagy a legjobb baby. - ölelt magához, majd hevesen megcsókolt.

Muszáj voltam felhívni Louist, hogy ma nem tudok részt venni a próbánkon a kialakult program változás miatt. A fülemhez emeltem a készüléket és vártam, hogy felvegye, ami negyedik csörgésre be is következett.
- Szia Red. - köszönt bele a telefonba.
- Szia Lou, akadt egy kis problémám. - kezdtem bele.ű
- Miféle?
- Be kell ugranom este az egyik táncos helyett, mert kiment a bokája, így nem tudok ma részt venni a próbánkon. - hadartam el neki a lényeget.
- Mii van? - csattant fel elhúzva a szavakat.
- Most miért vagy kiakadva? - kérdeztem vissza.
- Ezt még megkérdezed? Tudom, hogy folyamatosan lemondod a próbáidat a tanítványaiddal, de az már pofátlanság, hogy a csapatunkét is lemondod.
- Nem tehetek róla, muszáj segítenem Harrynek. - nem tetszett, hogy ennyire kioktató velem szemben.
- Ja, persze Harry. Nem veszed észre, hogy az orrodnál fogva vezet téged? És mi lett azzal, hogy nem akarsz neki táncolni? - fakadt ki.
- Ez, csak egy egyszeri alkalom, de nem fogok neked magyarázkodni, cseszd meg. - kiáltottam fel, majd dühömben rá nyomtam azt a kibaszott vonalat. Nem az apám, hogy kioktasson.


A színpadon álltam és arra vártam, hogy a függöny elhúzódjon előttem. Nem tudom, hogy miért, de ez alkalommal úrrá lett rajtam a szorongás. Megugrottam, amikor egy kéz simult a derekamra.
- Csodás leszel, semmi okod az aggodalomra. - ölelt át hátulról Harry, majd a nyakamba fúrta arcát. Göndör tincsei csiklandozták a bőrömet.
- Honnan tudod, hogy aggódom? - kérdeztem vissza, hisz jó ideje nem is beszéltem vele.
- Ismerlek már annyira, hogy tudjam. Egyébként meg beszívod az ajkad, ha zavar valami vagy, ha vágytól égsz, de mivel most ez az opció nem áll fent, hisz nem értem hozzád órák óta, így az első lehetőség a nyerő.
- Elképesztő vagy. - fordultam meg és hevesen megcsókoltam őt, mert egyértelműen megérdemelte ez alkalommal.
- Tudom. - fordult meg, de mielőtt elmehetett volna, még utána szóltam.
- Harry.
- Hm? - fordult meg a tengelye körül.
- Szeretlek. - suttogtam halkan, ugyan is féltem, hogy mit fog reagálni.
Először, csak nézett és semmit sem tudtam kivenni az érzelmeiből, majd elindult felém és a kezébe vette az arcomat, majd olyan hévvel nyomta nekem telt ajkait, hogy majdnem ledöntött a lábamról.
- Én is, el sem tudod képzelni, hogy mennyire.

Ez jó taktikának bizonyult, ugyan is, ahogy kiléptem semmi félelem nem maradt bennem. A lassabb ütemű zene felcsendült, majd elkezdtem a lépéseket, amik zsigerből jöttek. Reménykedtem, hogy mindenkinek tetszeni fognak, mivel egyértelműen más stílust képviseltem, mint amihez hozzá voltak szokva. A zene nem volt épp hip-hop-os, így a koreográfia sem nevezhető annak, de nem volt a megszokott Hell-es vonaglás. Voltak benne csípő mozdulatok, keverés és kihívóbb lépések, de azon felül egyértelműen művészibb volt, mint a korábbiak. Az utolsó forgást is letáncoltam, majd lihegve álltam a közönség előtt, ahogy a zene utolsó momentuma is elhalt. Vártam, vártam és vártam. Kínzó másodpercek voltak, míg a közönség őrült módjára kezdett el tapsolni. Nem hallottam még ehhez fogható vihart. Mosolyogtam a közönségre és az engem megvilágító lámpa fényében kiszúrtam Harryt, aki hevesen tapsolt a színpad előtt. A mosolya minden pénzt megért. Tudtam, éreztem, hogy büszke rám. Ezért imádtam ezt csinálni, az elismerő tekintetekért. Féltem a Hellben való tánctól, de be kell látnom, hogy pokolian élveztem. 

Megfogott magának.