2015. május 18., hétfő

35. fejezet - Dance for your life!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

A rész zenéje: Ne-Yo - She Knows!
https://www.youtube.com/watch?v=Fk1ZO_980DI

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Izgatottan várom a többieket az iskola előtt, hogy végre elinduljunk az országos versenyre. El sem hiszem, hogy ez a nap is eljött, nem tűnik annyira távolinak, mikor megnyertük a megyeit. Kezdett a várakozás frusztráltá tenni és nem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért? Hogy mi tett idegessé? Maga a várakozás? Vagy a versenytől féltem és annak súlyától? Fogalmam sincs, de határozottan úrrá lett rajtam a szorongás. Hirtelen azon kaptam magam, hogy arra vágyom Harry itt legyen velem. Valamiért a jelenléte mindig megnyugtatott engem, akkor is, ha nem csinált semmit, csak mellettem volt. Mostanra annyira hozzám nőtt, hogy el sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Kicsit rosszul is esett, hogy nem jön el a versenyre, de megértem, hogy dolgoznia kell. 
Nagy elmélkedésemben nem is vettem észre, hogy Perrie áll előttem. Furcsa volt, hogy csak ő van itt és a többiek sehol sincsenek.
- Szia. Többiek? - kérdeztem rá azonnal.
- Kicsit késnek, pontosan nem tudom, csak Louis kissé kiakadva annyit közölt a telefonba, hogy késni fognak. - nem tetszett, amit mondott, nem szeretnék elkésni a versenyről.
- Remek, remélem nem késnek túl sokat. - fogtam a fejem és próbáltam valamit kitalálni, akkor is, ha semmit sem tehettem a késésük ellen.
- Hát én is, hisz Los Angeles nincs közel, még repülővel sem. - basszus, a rohadt repülő, ha azt lekéssük a következővel már biztosan nem érünk oda.
- Kitekerem Lou nyakát, ha nem érjük el a gépet. - sóhajtottam fel és a falnak dőltem, ami hűsítette a bőrömet a forró napon.
- Én meg segítek benne. - érett egyet velem Perrie.
- Egyébként Zayn hol van?
- Ő is Louisékkal jön, tegnap este nem volt velem. - éreztem a hangján, hogy nem oké valami közöttük.
- Minden rendben veletek?
- Nem tudom Shee, annyira bonyolult. - látszott rajta, hogy nagyon aggasztja a dolog.
- Majd megoldjátok. - öleltem magamhoz, hogy megnyugtassam őt.
- Mit ölelkeztek lányok? - jött Louis hangja mögülem.
- Semmit késő. - fintorogtam rá.
- Ne nyelj le, nem az én hibám. Ezek ketten annyira lassúak, mint a csigák. - mutatott Eleanor-ra és Zaynre.
- Persze Lou, persze. - bokszolt a felkarjába Zayn és sejtettem, hogy Louis kamuzik.
- Hagyjátok ezt, inkább induljunk. - néztem rájuk és vártam, hogy mozogjanak.

Miután fogtunk egy taxit, mind bele pakoltuk a holminkat és már indulásra készen is voltunk. Beültünk és bediktáltuk a sofőrnek, hogy a reptérre szeretnénk menni. Gond nélkül vette az adást és elindult az úton a hatalmas forgalomban. Természetes módon dugó volt az út nagy részében, de így is fél órával a repülő indulás előtt sikerült megérkeznünk, aminek nagyon örültem. Kirángattuk a taxi hátuljából a csomagokat, majd a terminál felé kezdtük őket vonszolni. Kezdtem megbánni, hogy ennyi mindent hoztam magammal, mert alig bírtam el. Tisztában voltam vele, hogy ezeknek a fele is elég lett volna erre az egy hétvégére, de szeretem, ha tudok miből választani. Nálam sosem lehet tudni, hogy éppen mit akarok felvenni és fél óra múlva nem gondolom meg magam esetlegesen.
A nagy kivetítőn próbálom megkeresni, hogy melyik kapuhoz kell mennünk. Annyi szám és város volt kiírva, hogy alig tudtam kivenni belőle bármit is. Jó eséllyel még öt perc és bele zavarodtam volna. Louis kalimpált előttem a kezével és ujjongott, hogy ő találta meg elsőnek a helyes irányt. Nem nagyon várta meg, hogy reagáljuk egyszerűen, csak elindult a kapu felé, ami a repülőhöz vezetett minket. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a beszállásig, így alig néhány perc elteltével, már a repülő ablakán néztem ki és az elsuhanó kifutópályát figyeltem. 


***


Fájó nyakkal sétáltam le a repülő lépcsőjén és többször megforgattam a fejem, hogy a zsibbadás és a merevség kimenjen belőle. Sikerült elaludnom a több órás repülőút alatt és vélhetőleg valami olyan hülye pózt felvennem közben, hogy csoda az is, hogy a nyakam nem állt be teljesen. A többiek azért szólhattak volna nekem, hogy te hülye ne így aludj, mert a végén nem fog mozogni a nyakad. Sietnünk kellett, hogy oda érjünk időben a versenyre, így azonnal végig rohantunk a terminálon és a reptér előtt várakozó egyik taxiba be is pattantunk. Bediktáltam a címet és vártuk, hogy megérkezzünk. A helyszín elképesztő volt, egy régi gyár épület, amiből már messziről hallható volt a hangos zene. örültem, hogy stílusban passzoló zenét hallok, féltem, hogy kevés lesz a hozzánk hasonló táncos.

Belépve a szavam is elakadt a sok embertől és hogy mennyien táncolnak már most is. Bizonyára próbáltak még egy utolsót. A pultot kerestem, ahol a sorszámot adják ki a csapatoknak. próbáltam átlátni a tömegen, így nyújtózkodtam. Kisebb keresgélés után megtaláltam az asztalt, ahol egy csaj ült és érdekfeszítően bámult maga elé, biztos unta mostanra a sok embert. Oda sétáltam, Perrie-vel a nyomomban és kikértük a számunkat, amin meg sem lepődtem, hogy igencsak hátulra kerültünk. Pontosabban mi voltunk az 1013-as csapat ma este. Kerestünk magunknak egy sarkot és ott lepakoltuk a cuccunkat. Hamarosan kezdetét vette a verseny és alig tudtam levenni a szemem a csapatokról. Annyira jók voltak, hogy azt sem értettem, hogy mit keresünk mi itt egyáltalán. Klaszi sokkal jobbak voltak nálunk és már borítékoltam is az eredmény, hogy nem nyerhetünk ma este. 
- Basszus, ez most komoly? - néztem rá Louis-ra, aki épp annyira kételkedett, mint én.
- Nagyon durvák. - ámuldozott mellettünk Zayn.
- Meghiszem azt. - néztem a többiekre.
- Szerintem haza is mehetünk. - viccelődött Lou és úgy tett, mint aki elakar indulni.
- Azért, ha már itt vagyunk, akkor táncoljunk is, legalább buliból. - szólt közbe El.
- Igaza van.- Perrie is becsatlakozott a beszélgetésbe.
- Oké-oké.


Következett a mi számunk, így felsétálhattunk a színpadra, majd a zenénk felcsendült. Éreztem, ahogy a fülembe kúszik a dallama, ahogy a testem automatikusan mozdul meg minden egyes basszus hatására. A koreográfiánk nem volt túl egyszerű, így a zenére és a mozgásunkra is alaposan oda kellett figyelnünk, hogy teljesen egyszerre tudjunk megjeleníteni minden kombinációt. Mímelt banda háború volt az alapja mindennek. Csak itt a lányok és a fiúk voltak egy-egy külön csapatban. Én voltam a kívülálló fél, aki harcolt az egyik pasiért. A zene épp, hogy elkezdődött, amikor körbe vettek minket Louis-ék. Perrie azonnal Zayn felé lendült, akit nekem kellett elvennem tőle, hogy a végére, csak mi legyünk középen. Arra a forgásra alapoztunk mindent, ami a legvégén van megjelenítve. Nem szúrhatjuk el, ha nem is győzünk, akkor is tökéleteset kell alkotnunk. Nincs hiba, nincs semmi, csak a tánc és a lelked, ami egybe olvad minden mozdulattal, hanggal, ütemmel és dallammal. Néha elakarsz menekülni, abba hagyni, hogy könnyebb legyen, de ez az apró dolog, mindig a földön tart, összeköt és nem hagyja, hogy elszaladj, hogy ostobaságot csinálj. Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, ez az életem. A gondolatok repültek, ahogy a koreográfia is haladt előre, majd következett a mindent eldöntő forgás és a végszó, ahogy az utolsó dallam is elhalt a terem falai között. Vége volt és soha többé nem köszöntheted a pillanatot.

Zihálva sétáltam le a színpadról, miközben egy alak állt be elém és megakadályozott a további mozgásban. Elakartam mellette sétálni, de ekkor kinyitotta a száját és hozzám kezdett beszélni.
- Elnézést Sheera ugye? - fogalmam sem volt, hogy honnan tudja a nevemet.
- Igen. - rövid válasz volt, nem akartam sokat törődni az idegennel.
- Mark Vincent vagyok, Kaliforniában dolgozom, mint producer és szükségem lenne egy csapatra, akik táncolnának nekem. - le voltam döbbenve a feltett ajánlatától.
- Értem. - alig tudtam megszólalni.
- Nem érdekel?
- Erre most nem tudok válaszolni. - dadogtam, mint egy hülye.
- Itt a névjegyem, hívj, ha megszületett a döntés. - mosolygott rám, majd egy fehér kis kártyát a kezembe nyomott és elsétált mellettem.

Alig kaptam levegőt, amikor elindultam újfent a tömegben és csak egy kérdés járt az agyamban. Miért? Miért most? Mit fogok tenni?
A zsebemben rezgő telefonom hozott vissza a teljes kábulatból.

"Csodás voltál, élveztem minden pillanatát, de egy kicsit féltékeny is lettem ám. Nézz fel. Harry. xx"

Felnéztem és valóban az emeleten állt középen, ahonnan mindent remekül belátott, az előbbi jelenetemet a férfival is.

Mit fogok most tenni?




10 megjegyzés:

  1. Hűha.. Nagyon jó rész lett.... <3 nagyon várom már a következő részt:3

    VálaszTörlés
  2. Imádom! *-* Ahogy az eddigi részeket is. Várom a kövi részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Sietek a következővel.😊

      Törlés
  3. Uff
    Harry annyira cuki hogy mégis elment!*-*
    Megzabálom:3
    Remélem Sheeráék nyernek vagy valami jó helyezést elérnek.
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden kiderül a következő részben, az is, hogy Harry miért volt ott még is és az is, hogy Sheeráék milyen helyezést értek el.😊

      Törlés
  4. Imádtam, nagyon jó lett!<3 Tegyük hozzá, hogy csak a részek miatt élem túl a hétfői napokat:D
    Siess a kövivel!:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Örülök, hogy jobbá tehetem egy kicsit is a hétfőidet.😊

      Törlés
  5. Nagyon Jó Imádtam alig várom újabb kövi részt <3

    VálaszTörlés