Meghoztam az új részt, kisebb kihagyás után.
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!
A rész zenéje: Rachel Platten - Fight Song!
https://www.youtube.com/watch?v=xo1VInw-SKc
Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera
Eléggé furcsa érzés arra kelni, hogy valaki éppen a derekadon fonja át erős kezeit. már nagyon hosszú ideje nem volt részem ilyesfajta ébresztésben reggelenként. Az ütemes levegő vételeiből tudtam, hogy ő még mélyen alszik. Általában én szoktam hamarabb magamhoz térni, ő az én készülődésem áldozatául szokott esni, így érve az ébredését. Ha arra gondoltam, hogy átölel, mindig a biztonság és a védelmezés gondolata fogalmazódott meg bennem, de ez alkalommal minden teljesen más volt. Egyre jobban zavart, hogy ilyen közel van hozzám. Megmagyarázni nem tudnám, hogy miért, de nem éreztem jól magam. Zavart, hogy a keze rajtam van, hogy szinte a fülembe szuszog. A mellkasom egyre jobban szorított az ébredésem óta eltelt idővel arányos módon. Tudtam, hogy minél előbb el kell tűnnöm innen, anélkül, hogy Harryt felébreszteném vele és magyarázkodnom kellene a távozásom oka miatt, ami nem mellesleg a semmivel volt egyenértékű.
Lassan emeltem le magamról a kezét és fordultam ki az ágyból. A hangtalanul lelépek tervem sajnos ott dőlt be, hogy fogalmam sem volt a ruháim hollétéről. Fehérneműben voltam csupán, de a szobában egyetlen más ruhám nem volt jelen. Azon kezdtem gondolkodni, hogy a tegnap éjszaka folyamán merre is jártunk. Rémleni kezdett a nappali, a fürdő, majd a hálószoba. Egyenesen az ajtóhoz mentem és hangtalanul próbáltam meg kinyitni. Az ajtóban még utoljára hátranéztem, hogy biztos legyek benne, hogy Harry mélyen alszik és nem fog a következő pillanatban a hátam mögött állni és szúrós pillantások közepette kérdezősködni, hogy mégis hova surranok ily hangtalanul.
Sikeresen lejutottam az emeletről és a fürdőben meg is találtam, amit kerestem. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és már kint is voltam a lakásból. Kissé bűntudatom is támadt, amiért így otthagytam őt egyedül, de nem volt túlzottan kedvem ma hozzá. Nem voltam jó passzban és nem akartam megbántani sem őt azzal, hogy lekezelő vagyok. Tisztában voltam vele, hogy majd meg kell magyaráznom a lelépésemet, de inkább később, mint hamarabb, addig legalább kitudok találni valamit, ami nem annyira fájdalmas, mint az, hogy nem bírtam volna elviselni a jelenlétét magam körül. Még mindig haragudtam rá a korábbiak miatt, tudtam, hogy a mostani viselkedésemnek ez az egyetlen valós oka, hogy az ébredésem előtt ezen járt az agyam. Félek, hogy sosem fogom teljesen elfelejteni neki, amiket velem tett.
***
A lakás ajtaján lépek be, amikor valaki rám kiabál. Ijedten fordulok meg a tengelyem körül, hogy Louis vizslató tekintetével találjam magam szemben.
- Merre jártál? - a mosolya arról árulkodott, hogy pontosan tudja, hogy eddig hol és kivel voltam.
- Miért van az az érzésem, hogy teljességgel tisztában vagy a korábbi tartózkodási helyemmel? - érdekfeszítően dőltem neki az ajtónak és a válaszára vártam, míg a mellkasom előtt kereszteztem a kezeimet.
- Mert esetlegesen a másik fél az imént hívott fel azzal, hogy felszívódtál. Akkor, hogy is van ez? - reméltem, hogy ennél azért később tűnik fel neki a hiányom.
- Nem fogok neked magyarázkodni.
- Nem is várom el, de érdekelne, hogy miért szöktél el Harry elől, aki nem mellékesen, eléggé ki van bukva. - vont vállat, mintha tényleg nem számítana a kialakult lelki állapota számomra.
- Fogalmam sincsen, jó? - kiáltottam fel és a magasba dobtam a karjaimat tehetetlenségemben.
- Haragszol még rá, ugye? - ennyi és tökéletesen rá tapintott a lényegre.
- Jól látod, valóban haragszom még rá és attól félek a legjobban, hogy sosem fogom teljesen elfelejteni. - komolyan akartam, hogy elfelejtsem ezt, de ismertem magam és túl sok volt ez, túl nagy volt a súlya ahhoz, hogy elfelejtsem.
- Tudom, hisz nálam jobban senki nem ismer téged. Megértelek téged és őt is, mivel őt is eléggé jól ismerem. Figyelmeztettelek is az elején, hogy nem egyszerű eset és nem a legjobb számodra. Viszont szeret téged és nem is akár mennyire. Teljesen oda van érted.
- Tudom Louis, de a saját érzéseimmel nem vagyok tisztában és ez megijeszt.
- Micsoda? - láttam, hogy ez alkalommal összezavartam.
- Szeretem őt, de van még valami, ami nem hagy döntést hozni. - néztem le a lábamra.
- Miről beszélsz? - tudtam, hogy ideje elmondanom.
- Erről. - vettem ki a pénztárcámból a kis névjegyet és nyújtottam át neki.
- Mi a szar ez? - fakadt ki magából.
- Még a versenyen kaptam. Azt akarja, hogy nála táncoljak.
- Elmész? - láttam a szemében, hogy fáj neki, ami szóba került.
- Nem tudom, tényleg nem tudom. - ültem le a földre.
- Nem szólok bele, ez a te döntésed, de kérlek gondold át rendesen. Nem akarom, hogy aztán megbánd, akármit is döntesz végül.
- Tudom. - abban a pillanatban csengettek.
- Ugye tudod, hogy ő az? - kérdezte meg Lou suttogva.
- Tisztában vagyok vele. - sóhajtottam fel, majd felálltam, hogy beengedhessem Harryt.
- Légy vele őszinte.
- Az leszek. - mosolyogtam rá.
- Csak ügyesen.
- Ez semmi lesz, ahhoz képest, ami később vár rám.
- Persze, semmi.
Buuuuuu... Megint egy tokeletes rész incifinci hibával: ROVIIIIID! MIERT ILYEN ROVIIIID!???? Egyebkent egyszeruen imadoooom! :) *-*
VálaszTörlésPussz: Betti