42. fejezet - Hasty decision!

Sziasztok!

Meghoztam a következőt egy hét kihagyás után.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

A rész zenéje: Madcon - Don't Worry!
https://www.youtube.com/watch?v=qlPx6tmAIlM

Esther xx

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera

- Újra. - adtam ki a szokásos utasítást, amikor nem véltem tökéletesnek az adott kombinációt vagy mozdulatot. Az új koreográfia sokkal bonyolultabb lépéseket vonultat fel, mint a korábbiak, így az is egyértelműen következik ebből, hogy sokkal többet és keményebben kell gyakorolni a tökéletes összhanghoz. Szerencsémre kicsivel jobban tudok koncentrálni most, hogy Harryvel rendeződni látszik a kapcsolatunk. Nem mondom azt egy szóval is, hogy innentől kezdve minden el van felejtve, mert egyértelműen nincsen. Nagy a valószínűsége, hogy ez egy életen át tartó mély tüske lesz bennem, ami sosem fog eltűnni, maximum figyelmen kívül hagyom, nem veszek róla tudomást, ha nem muszáj. Nyilván sokan nem is értik, hogy miért bocsájtottam meg neki egy ilyen dolgot. A válaszom, a szerelemre nincs magyarázat, csak van, csak megtörténik, csak körülvesz, egyszerűen, csak átveszi feletted a hatalmat és kitölt, a részeddé válik, ahogy az a személy is, aki iránt az érzés fellobbant és örök.

- Nem lesz mára elég? - a tizedik ismétlés után már én is kezdtem egyet érteni a többiekkel. Tudtam, hogy ez ma nem fog összeállni olyanná, mint szeretnénk.

- Akkor még egy utolsót és mára végeztünk. - erőltettem rájuk még egy kis kitartást, majd újra elindítottam a zenét, attól a résztől, ahol a kombinációk változnak.

- Oké, akkor mára vége. - állítottam le a zenét.

- Jó lesz, mert kiköpöm a tüdőmet, te rabszolga hajcsár. - meg sem lepődtem Louis szúrós közbeszólásán.

- Jaj, de viccesnek képzeli magát valaki.

- Én nem csak képzelem, az vagyok. - mosolyodik el és jót nevet a saját hülyeségén.

- Aha, persze, hogyne.

Az utolsó dolgaimat szedem össze a teremben, amikor hallom, hogy valaki a hátam mögött liheg és egyik lábáról a másikra áll, mintha várna valamire. Megfordulok és Perrie eléggé szomorú képet vágva áll mögöttem. Ismerem már annyira, hogy lássam rajta, ha valami nyomasztja és most teljesen nyilvánvaló, hogy nem kerek a dolog nála.

- Minden rendben?

- Persze. - jobban kell próbálkozni, ha be akar etetni engem.

- Nem volt meggyőző, na ki vele mi bánt. - fogom meg a kezét és a pad felé húzom.

- Igazából Zayn és a viselkedése zavar. Az elején annyira jó volt minden, mostanában meg olyan, mintha kerülne. Nem hív fel, nem akar találkozni, ha meg együtt vagyunk még is, akkor folyton rólad beszél. Kezdem úgy érezni, hogy csak egy pótlék vagyok neki helyetted. - lehetett látni rajta, hogy mennyire fáj neki ez a dolog.

- Ne foglalkozz Zaynnel, sokkal jobbat érdemelsz nála. Meg sem érdemel téged, ha nem látja, hogy mekkora kincs van a kezében. - valóban így is gondoltam, Perrie volt az egyik legkedvesebb lány, akivel valaha találkoztam, így nem érdemli ezt senkitől sem.

- Nagyon zavar és fáj a viselkedése.

- Tudom. Beszélj vele erről és ha kell add ki az útját. Ne vesztegelj egy olyan kapcsolatban, amiben nem érzed jól magad és csak te fordítasz rá energiát. Nem éri meg.

- Köszönöm. Én is ezen gondolkoztam már. Veled mi a helyzet vagy veletek? Hallottam Lou-tól, hogy kibékültél Harryvel. Hogy hogy? - imádtam, hogy ennyire tud érdeklődni a jelentéktelen dolgok iránt is.

- Sokat próbálkozott, valóban fontos vagyok neki, legalábbis a sorozatos ostromaiból ezt vettem le. Különben is szeretem őt, bármennyire is próbálnám letagadni, így ha teljesen meg nem is fogok neki megbocsájtani soha, már nem haragszom rá. De egy biztos ez volt az utolsó, ha még egyszer elszúrja, akkor vége, végleg.

- Megértelek, a szerelem nem könnyű dolog, sőt a legnehezebb dolog a világon, akkor is, ha a legcsodálatosabb is egyben. - Perrie néha, olyan mintha egy költő veszett volna el benne.

- Ezeket nem szoktad leírni? - a kérdésem után eléggé érdekesen nézett rám.

- Miket?

- Az ilyen beszólásaidat, teljesen költői. - mosolyodtam el.

- Messze állok én attól. - nevet fel kissé, aminek nagyon örülök.

- Ahogy gondolod. Viszont mennem kell, be kell ugranom a klubba. - állok fel.

- Miért?

- Fogalmam sincsen arról. Harry szólt, hogy valamit meg kell beszélnünk. - vontam vállat, majd átdobtam a táskámat a vállamon.

- Oké, később beszélünk.

- Feltétlen.

***

Ahogy a lábam átlépte a Hell küszöbét minden tekintetet magamon éreztem. Nem tudtam, hogy miért jelentek ekkora szenzációt. Sorra jöttek oda hozzám az emberek és üdvözöltek, hogy milyen jó újra látni engem. A táncos lányok szó szerint a nyakamba ugrottak örömükben és arról kezdtek faggatni, hogy vissza jöttem-e dolgozni a klubba. Egy talán-nal leállítottam őket. Azonban sokáig nem lehetett nyugtom, mert Liam és Niall egyből kiszúrtak és megrohamoztak.

- Csajszi, de jó, hogy újra látlak. - ölelt magához szorosan Niall, amitől meg is lepődtem. - Hiányoztál.

- Niall te is nekem, de ha nem engedsz el megfulladok.

- Bocsi. - azonnal eleresztett és hátra is lépett, ezzel vissza adva nekem a személyes teremet.

- Vissza jöttél? - most először szólalt meg mellettünk Liam.

- Nem tudom még. - vontam vállat.

- Gondold meg, mert kellesz nekünk. - mosolygott rám.

- Pontosítok, nekem kell. - jött a folyosó irányából az ismerős erőteljes hangszín, majd Harry megjelent egy széles mosollyal az ajka szegletében.

- Ne sajátítsd ki. - nyafog Niall, amin mindenki jót nevet. - Most mi van?

- Semmi. - nevettem még mindig, amikor Harry kézen ragadott és a folyosó irányába rángatott. - Majd később beszélünk.

- Akkor miért is kellett ide jönnöm ma? - amint beléptünk az irodájába neki is szegeztem a kérdést.

- Most kezdjem el sorolni? - húzta fel a szemöldökét. - Egy, mert a közelemben akarlak tudni. Kettő, mert szükségem van a munkádra és három, mert kanos vagyok és rettentően kívánlak.

- Tudod ez mind szép és jó, de nem szeretek a falnak nyomva lenni. - toltam el a mellkasára téve a kezemet. Valahogy most nem voltam vevő a perverz viselkedésére.

- Mi a bajod? - eléggé meglepődve kérdezett rá, nyilván nem szokta meg, hogy visszautasítom a közeledését. Mostantól én irányítok.

- Az égvilágon semmi, csak a munkáról jöttem beszélni, nem azért, hogy a falnak nyomva basszanak meg. - tudtam, hogy ez volt a terve, hisz ismertem már annyira.

- Este véged lesz, ugye azt tudod. - harapta meg az alsó ajkam, majd eltávolodott tőlem.

- Majd meglátjuk. szóval?

- Szóval, szeretném, ha visszajönnél. - mosolyodott le, míg az asztalának támaszkodott.

- Egyenlőre nem döntöttem el, hogy visszajövök-e. Sok a munka az iskolában is, így nem biztos, hogy bele fér az itteni koreografálás is az időmbe.

- Nem erre gondoltam. - nem igazán értettem, hogy miről beszél.

- Akkor?

- Szeretném, ha te lennél a fő táncos, a szóló táncosunk. A számok magukért beszélnek, ha te táncolsz, azon az estén négyszer annyi a forgalmunk és egyre többen érdeklődnek irántad és látni szeretnének. - teljesen le voltam döbbenve.

- Micsoda?

- Na mit gondolsz? Vagy ez sem férne bele az idődbe?

- Nem akarok elhamarkodott döntést hozni. - vontam vállat, de igazság szerint, élveztem itt táncolni és tudtam, hogy Harrynek a nagy forgalmi növekedés mennyit jelent mostanában, amikor a klub nem ment túl tökéletesen.

- Csak fontold meg. - szögezte le.

- Rendben.