2015. augusztus 3., hétfő

43. fejezet - Champagne and strawberries?! +18

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeket.

A rész zenéje: Zedd - Beautiful Now!
https://www.youtube.com/watch?v=n1a7o44WxNo

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


A mostani hangulatom minden volt, csak nyugodt nem. A számok még most sem tetszettek. Sokkal kevesebb volt a bevétel, mint azt szerettem volna. A kiadások pedig, egyre csak gyarapodtak, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy miért volt így. A színvonalunk nem csökkent, sőt amióta Sheera néha fellépett, egyre többen és többen jöttek. Folytonos számolgatások és papír átnézések. Komolyan már az idegeimre megy ez az egész. Eddig semmi gond nem volt ezzel, minden ment a maga útján gond nélkül. De most? Semmi sem volt kerek és egész. Valami mindig hiányzott. Nagyon remélem, hogy a veszteséges nyitva tartásig nem kell eljutnunk. Egyenlőre csak kevesebb a bevétel a megszokottnál, de még így is nyereségesek vagyunk.
A rohadt telefonom pedig folyton folyvást csak csörög. Lenézve a képernyőre egy nem várt személy nevét pillantottam meg. Nem tudom, hogy miért, de felvettem.
- Mond. - a kedvesség nem volt túlzottan jellemző rám mostanában.
- Neked is szia. - ahogy az első szavait meghallottam, már felkúrta az agyamat teljesen a nyávogásával.
- Ne nyafogj itt nekem, inkább mond, hogy miért hívogatsz.
- Lehetnél kicsit kedvesebb is, igazán. - esküszöm, hogy leüvöltöm a fejét, ha még egy ilyen megjegyzés elhagyja a száját.
- Miért is? Nekem úgy rémlik, hogy a hangvételem pontosan megfelel a viselkedésednek. - nem tudom, hogy mit vár tőlem. Hogy majd jó képet fogok hozzá vágni, azok után, amiket ellenünk elkövetett? Hát, akkor nagyon nagyot tévedett.
- Csak érdeklődnék, hogy miként viseled?
- Micsodát? - egyáltalán nem értettem, hogy miről beszél.
- A nagy szakítást. - mi a szarról beszél ez?
- Szakítást?
- Miért vagy úgy meglepve? Úgy tudom, hogy Sheera kiadta az utadat. - szinte láttam magam előtt, ahogy önelégülten mosolyog.
- El kell, hogy szomorítsalak kicsim, de Sheera és én még mindig egy párt alkotunk.
- Tényleg? - most nekem sikerült meglepnem őt.
- Tényleg. Nem sikerült a terved, te ravasz ribanc. - ezzel a kedves mondattal nyomtam rá a telefont.
Kedves tőle, hogy így aggódik a kapcsolati állapotomért, de jobban teszi, ha legközelebb inkább nem játssza az eszét. Nem tudom, hogy mikor fogja végre felfogni a csöpp eszével, hogy vége van mindennek közöttünk. Kirúgtam és kész. Innen nincs vissza út. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye a kapcsolatomat Sheerával, elég ha én majdnem megtettem.


Este a papírok felett már majdnem elaludtam, amikor valaki az iroda ajtaján elég nagy intenzitással kopogott be. Eléggé gyanús nekem, hogy aludtam, mert a hirtelen hangra, szinte felborultam a fotelemmel. Rekedt hangon mondtam ki a szabad jelzést, hogy bejöhet. Az ajtó nyikorogva kinyílt és egy ismerős vörös hajzuhatag fogadott. Azonnal felébredtem és mosolyogva állam fel a helyemről, hogy a közelében lehessek.
- Mondták, hogy még bent vagy. - mosolyogva jött egyre beljebb és beljebb.
- Akkor jól informáltak. - fontam szorosan a derekára a karjaimat, majd puhán és finoman megcsókoltam tökéletes ajkait.
- Mikor végzel?
- Ha akarod most azonnal. - vetettem rá a legperverzebb mosolyomat, majd beharaptam az alsó ajkamat, hogy vegye a célzásomat.
- Akarom. - piszkosul tetszett, hogy ez alkalommal ő is benne volt az elkezdett játékomban. Könnyedén csapta le a labdát egyetlen egyszerű szóval. Nekem már is végem volt.
- Akkor végeztem. - újra az asztalom felé közeledtem és felvettem róla a kulcsaimat és a telefont, hogy minél előbb elhagyhassuk a klub területét.
- Helyes. - kuncogott fel, ami még inkább beindított.
- Ezt hagyd abba. - komolyan kértem őt, mert amilyen állapotban most voltam, tuti, hogy letéptem volna helyből a ruháit.
- Mit? - tényleg nem értette, hogy miért mondtam ezt.
- Ezt a fajta kuncogást, mert irtó szexi. - hajoltam közelebb és úgy suttogtam neki a szavakat.
- Oké. - nyelt nagyot. - Mehetünk?
- Természetesen. - fogtam meg a kezét, majd kivezettem az irodából, végig a folyosón az utcára.
Egészen a kocsiig sétáltunk, hogy végre leléphessünk innen. Minél hamarabb kettesben akartam vele lenni és úgy kényeztetni őt, ahogy valóban megérdemli. Mindent megakartam neki adni, ami csak lehetséges volt. Boldoggá akartam őt tenni minden téren.


***


- Kérsz valamit? - kérdeztem meg, ahogy leültünk nálam a kanapéra.
- Valamit inni. - fordult felém.
- Mire gondoltál? Pezsgő, vagy bor? - soroltam fel néhány alternatívát.
- Rád bízom.
- Jól meggondoltad? - húztam egy féloldalas mosolyra az ajkaimat.
- Igen, jól. - csak felkuncogott ismét, mire nagyot kellett nyelnem és jobbnak láttam, ha valóban elhagyom a nappali területét, mert félő volt, hogy nem állnék jót magamért a továbbiakban.
Egyenesen a konyhába mentem és a kis hűtőből elővettem az egyik kedvenc márkás pezsgőmet és egy doboz epret mellé, csak úgy szokásosan. Ezekkel és két pohárral a kezemben közelítettem meg ismét a nappalit. Sheera ezúttal nem a kanapén ült, hanem a kandalló előtt állt és ismét az egyik fénykép volt a kezében. Ezúttal az a kép volt nála, ahol Gemma és én álltunk, csak ketten. Nem tudnám már megmondani, hogy mikor és hol készült a kép, de egy biztos, itt már jóval a tinédzser korunk kezdete után voltunk. Ha saccolnom kellett volna, akkor azt mondtam volna, hogy olyan tizenhat éves lehettem akkor. Hátra fordult, ahogy megérezte, hogy a közelben vagyok, majd visszahelyezte a képet a helyére és teljesen felém fordulva állt tovább egy helyben.
- Minden rendben? - kérdeztem meg, mert eléggé furcsa képet vágott.
- Persze, csak nem akarom, hogy ideges legyél. - valóban láttam rajta, hogy ideges, amiért észre vettem, hogy a képet nézi.
- Miért lennék ideges baby? Már elmondtam neked a múltkor mindent, így nem zavar, ha a képeimet nézed. - letettem a kezemből a dolgokat, majd oda mentem hozzá és megöleltem.
- Akkor jó. Egyébként aranyosak vagytok rajta, látszik, hogy szeretitek egymást. - mosolygott fel rám, de egyértelmű volt, hogy félve ejtette ki ezen szavait.
- Igen, szerettem a nővéremet, sőt még most is szeretem, de akkor sem tudok neki elnézni mindent. Sajnos maradandó sebet okoztak a tettei anyámmal. - nem akartam többet erre a témára gondolni, de joga volt tudni mindent, ami engem nyomasztott az évek súlya alatt.
- Elhiszem Harry. Sosem gondoltad, hogy egyszer megbocsájtasz nekik?
- Lényegében nem. - vontam vállat.
- Nem hiányoznak neked? - sajnos bármennyire is próbáltam nyugodt maradni a kérdéseitől, nem sikerült. Egyre idegesebb voltam, akkor is, ha nem állt szándékomban most ezen felhúzni magamat. De eléggé úgy néz ki, hogy elbuktam.
- Természetesen hiányoznak, de sajnos ez nem elég ok nekem a felejtésre, egyenlőre még nem megy.
- Ne haragudj. - ült le mellém a kanapéra, ahova idő közben helyet foglaltam.
- Nem te tehetsz róla, hogy ilyen a viszonyunk, így ne kérj bocsánatot olyanért, amiről nem te tehetsz baby.
- Tudom, de nem akartalak felzaklatni a kérdéseimmel. - hajtotta le a fejét.
- Felejtsük el, jó? Inkább igyunk arra, hogy újra együtt vagyunk. - fogtam a kezembe az üveget és kinyitottam azt, ami a bent uralkodó nyomásnak köszönhetően hatalmasat pukkant és még a dugó is elröpült.
- Rendben. Eper? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen, az. Jár a pezsgőhöz.
- Elkényeztetsz, ugye tudod? - húzódott hozzám közelebb, majd a combomra helyezte kicsiny kezét és végig simított a belső felén. Talán ez volt az a mozdulat, amit nem kellett volna egynél többször megismételni-e, de csak megtette. Határozottan a józan ész elveszésénél jártam.
- Csak természetes. - kissé megemelte hangját, amikor az ölembe emeltem egy egyszerű és határozott mozdulat kíséretében. Imádtam mikor ezt a hangot adta ki.
- Mit csinálsz? - kiáltott fel, amikor felemelkedtem és elindultam vele a fürdő irányába.
- Lehűtelek, mert feltűnően nem bírsz magaddal. - színlelt fenyegetéssel közöltem vele a tényeket.
- Mi van?  - kalimpálni kezdett, ahogy kinyitottam a fürdő ajtaját és beléptem a helységbe. - Harry meg ne próbáld.
- Mit ne próbáljak meg? - tetettem a hülyét, miközben a zuhanykabin felé haladtam folyamatosan.
- Ha lelocsolsz neked véged. - fenyegetőzni azt bezzeg tud.
- Állok elébe, de hogy melyikünknek lesz vége, abban nem vagyok egészen biztos. Szerintem neked. - nevettem fel, míg kinyitottam a kabin üveg ajtaját.
- Harry. - kiabálta a nevemet, amin csak egy jót tudtam nevetni.
- Nem jó időben kiabálod a nevemet, még hozzád sem értem. - nyomtam neki az üvegnek, mire felszisszent, ahogy érintkezett a felhevült bőre a hideg anyaggal.
- Tegyél már le. - tiltakozott ellenem, de tudtam, hogy az egész, csak színjáték.
- Oké. - akkor leemeltem a derekamról, de sok nyugtot nem adtam neki, mert rögtön megnyitottam a zuhanyt, mire a víz folyni kezdett ránk.
- Harry, tiszta víz leszek. - nevetett fel és tudtam, hogy győztem. Átadta magát nekem.
- Segíthetek megszabadulni a vizes ruháidtól.
- Csak ugyan? - rendesen meglepődtem, amikor magamat találtam az üvegnek nyomva a másik oldalon.
- Természetesen.
Ennyi kellett mind kettőnknek. Elegünk lett a játszadozásból és éhesen estünk egymás ajkainak. Téptük egymást, ahogy értük és az sem érdekelt egyikünket sem, hogy fájdalmat okozunk a másiknak vagy az, hogy fájdalmat érzünk. Édes érzés volt ez, amit a vágy és a kéj kettős keveréke burkolt be, mámort hozva ránk. A ruháink teljesen átázva tapadtak a testünkre, de egyikünket sem hatott meg különösebben a lefolyó víz. Csak egymásra koncentráltunk és arra, hogy maradéktalan örömet okozzunk a másiknak. Lassan simítottam végig az oldalán, hogy elérhessek a nedves anyag végéig és áthúzhassam a fején azt. Leutánozva a mozdulatomat már mind a ketten szabad felsőtesttel álltunk a kabin közepén. Alig vártam, hogy az utolsó ruhadarabok is lekerüljenek a testéről és végre teljes egészében az enyém lehessen. Hamarosan eljött az áhított pillanat és ahogy elmerültem benne, szinte úgy tört fel bennem minden eddigi elfojtott érzelem. Halálosan szerelmes voltam ebbe a nőbe, aki most a karjaim között készült teljes egészében megsemmisülni. Imádtam minden egyes mozdulatát, amit szex közben produkált. Nyilvánvaló volt, hogy táncos, mert ennyire hajlékony és ritmusos nővel még soha nem volt dolgom. Feltüzelte az egész testemet, ha mozogni kezdett és még inkább arra ösztönzött engem, hogy maradéktalan örömet akarjak neki okozni. Azt akartam, hogy a nevemet sikítsa, miközben önkívületi állapotban vonaglik a karjaim között. A maradéktalan boldogságot és beteljesülést akartam számára megadni. Azon is voltam, hogy ez teljesüljön is. Szerencse, hogy a víz folyt, mert a kabin fala, igencsak hideg volt az üvegnek köszönhetően. A kis teret betöltötte a leheletünk, ami a mozgásunknak köszönhetően szapora és kapkodóssá vált. Tisztán éreztem, ahogy egyre többször és erősebben remegnek meg falai körülöttem, így gyorsítottam a mozgásomon és még jobban a falnak préseltem. Nem kellett sok egyikünknek sem, hogy végérvényesen átadjuk magunkat a gyönyörnek. A mesteri pontosság is enyhe kifejezés lenne arra, hogy mennyire egyszerre sikerült elérnünk az orgazmusunkat. Csöpögő hajjal és teljesen elázva szálltunk ki a zuhanyból. Semmi mást nem tudtam kinyögni, csak azt, amit eredetileg is feltettem.
- Pezsgő és eper?
- Pezsgő és eper.





4 megjegyzés:

  1. Szia Esther L.!
    Tegnap találtam meg a blogod, és már a prológus is annyira megfogott, hogy nem bírtam leállni az olvasással.
    Este 11kor azt mondtam magamnak, na jól van mostmár tényleg ez lesz az utolsó fejezet, 10 órától evvel győzködtem magam.... Khm, khmmm...... ;)
    Este a 35.ik fejezet volt az utolsó, amit elolvastam.
    ÍGy mikor ma lett egy kis szabadidőm ( vagyis most) rögtön be akartam fejezni a blogra kitett fejezetek olvasását.
    Egyszerűen imádom amit csinálsz, rettentően jól fogalmazol, nincs olyan jelentős szó ismétlés, csak annyi, mint amennyit az emberek is használnak nap, mint nap.
    Jó a szöveg szerkezete, egyedül pár helyen nem volt tiszta, hogy ki is mondta azt a részt éppen, de ez kb 100ból 2 alkalommal volt, ami szerintem egy kiemelkedő arány.
    A fogalmazási készséged nagyon jó, mert értelmes az egész, és összeáll az ember fejében a történet.
    A helyesírásoddal nincs gond, egy-egy apró hiba található csak.
    A legelső dolog, ami engem megfogott, az a fejléc. Valami hihetetlen, hogy mennyire kompenzálja a történetet. Szép és letisztult, nincs felesleges elem, az van rajta, aminek rajta kell lennie. Erre szokták azt mondani, hogy “A kevesebb, néha több“. A fejléced pedig ezt képviseli a legjobban.
    Az is tetszik, hogy van egy Fejezetek menüpont is, ami nekem hiányzik, az az hogyy a szereplőknek is csinálhatnál egy menüpontot, hogy az emberek azt is rögtön megtalálják.
    Nem kritizálni szerettelek volna, vagy beléd kötni, csak gondoltam leírom, hogy mit gondolok a blogodról, ha már tegnap óta evvel vagyok megáldva. :)
    Remélem nem veszed bántásnak a kissé negatív részeket

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez kimaradt:
      Csak így tovább csajszi :) ^^

      Törlés
    2. Köszönöm szépen ezt az átfogó véleményt, ha jobban bele gondolok, akkor még egyik blogomnál sem kaptam ennyire részletes vélemény kinyilatkoztatást. Örülök, hogy megfogott a történet és ezért nemigen voltál képes letenni, íróként úgy vélem, hogy aki ebbe bele kezd, az pontosan erre törekszik, ezt akarja elérni. Számomra csak külön öröm, ha ez meg is valósul. Nem bántasz meg a negatívumokkal, hisz emberek vagyunk, így tévedhetünk és amiben lehet, abban meg is tesszük. Így tanulunk, fejlődünk és megyünk tovább a jobb felé. Örülök, hogy kiemelted a fejléc tetszését, hiszen ezen a téren gyakran megkapom, hogy túl egyszerűek a fejléceim, de pontosan úgy gondolom, ahogy te leírtad, nem kellenek bele felesleges dolgok, sallangok, csak a lényeg és ez pont elég. A fejezetek menüpont egy könnyítés az olvasónak, hogy az adott részt megtalálja és könnyedén elérje, ha szeretné. A szereplőket pedig időhiány értelmében eddig nem sikerült feltennem, de rajta vagyok a megvalósításon. :D Köszönöm a szavaidat. ♥

      Törlés
    3. Örülök neki, hogy én lehetek az első, aki ilyen véleményt írt neked, nekem ez egyfajta megtiszteltetés. Szerintem ez azért lett elsősorban ennyire részletes, mert engem tényleg megfogott ez a történet, és mert tudom, hogy akik írnak blogokat/könyveket/stb. azoknak fontos, hogy kapjanak valamilyen visszajelzést, itt gondolok, mind az oldalmegjelenítésre, mind a kommentekre. Szerintem sokkal személyesebb az, ha valaki kommentel, mert így valamilyen szinten felvállalja a véleményét, persze vannak a “ Névtelen“ kommentelők, de az más téma. Nem értem azokat, akik bírálják a letisztult fejléceid, mert egy könyvborítója szerintem például visszataszító. Lehet valakinek az tetszik, ha túl van csúfolva, meg rendszertelen, de ezek általában igénytelenebbek is.
      Ezenkívül örülök, hogy tudtam neked segíteni.
      Csak így tovább csajszi. :) ^^

      Törlés