2015. június 1., hétfő

36. fejezet - Stranger!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Tove Lo - Talking Body
https://www.youtube.com/watch?v=AzRyxGBGiAE

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Kezdett idegesítő, sőt kiakasztó lenni a várakozás. Állni idefent és lenézni rá, amint egy idegen, semmitmondó férfi méregeti széles vigyorral arcán, kimondhatatlan érzelmeket hozott ki belőlem. Árgus szemekkel követtem minden momentumot, kerestem a jeleket, hogy rájöjjek a férfi kilétére, hogy ki ő és mit akar? Amikor a karja felemelkedett és Sheera vállára fektette az egyik tenyerét, mindenem megfeszült automatikus mozdulatsorként jelentkezve. A korláton pihenő kezem rámarkolt a fémcsőre, míg nyugtató gondolatok ezreivel próbálkoztam, de csak a féktelen, elvakító düh fogadott, ami szűnni nem akaró érzéssé változott. Sheerát nem láttam, mivel háttal volt nekem, így az ő arcáról való olvasás lehetetlen feladattá alakult. A két fél közötti beszélgetés hamar elhalt, így a magas alak távolodó lépteit figyeltem szemeimmel. Belül messzebb és messzebb löktem, hogy soha többé ne találja meg a visszavezető utat az én barátnőmhöz. Az SMS-em elment, majd Shee vette a lapot és egyenesen rám pillantott. A féltékeny szörnyeteg akkor lett úrrá rajtam végérvényesen, mikor a lány szemeiben egyetlen egy, de annál valósabb és féltőbb érzelem tükröződött felém. Félt, rettegett és megoldást keresett. Eszem ágában sem volt megvárni, míg felér hozzám, így elindultam a lépcső irányában. Pontosan az alján találkoztunk össze. Mosolygott rám, majd minden előjel nélkül a nyakamba vetette magát és megcsókolt, míg a testét erőteljesen az enyémnek nyomta. Letaglózott ez a fajta viselkedés és két lehetséges forgatókönyv fogalmazódott meg az elmémben. Vagy azért tette ezt, mert felbukkantam itt, miközben azt mondtam, hogy nem tudok megjelenni vagy éppen az előbbi ominózus kis jelenet gyakorolta rá ezt az egészet. Nagyon reméltem, hogy az első opcióm lesz a nyerő.
- Hát eljöttél? - tette fel kérdését, míg továbbra sem volt hajlandó elengedni és eltávolodni a közelemből.
- Ki nem hagytam volna. - bármennyire is kíváncsi voltam a férfi kilétére, nem akartam elrontani a kedvét idő előtt.
- Örülök, hogy eltudtál szabadulni. - ellépett tőlem néhány centire, majd megfogta a kezemet és a tömeg felé kezdett húzni.
- Jók voltatok, elképesztő előadás volt. - suttogtam a fülébe, míg a nyomában haladtam az emberek között.
- Köszönjük, bár szerintem a többiek sokkal jobbak voltak. - már a feltevést sem értettem.
- Egyértelműen nem. - állítottam meg és magam felé fordítottam.
- Tessék?
- Jól hallottad, ti voltatok a legjobbak. Csodálkoznék, ha nem ti nyernétek meg a fődíjat. - valóban így gondoltam, Sheeránál tehetségesebb táncossal még sosem találkoztam és a társai is egytől-egyig kiemelkedőek voltak a saját stílusukban.
- Nem vagyok benne biztos. - vont vállat.
- Én viszont az vagyok. - csókoltam meg gyorsan, majd tovább indultunk.
Pár méter megtétele után összetalálkoztunk a többiekkel, akik hasonlóan veszekedtek a verseny állásáról, akkor is, ha szinte mindenki a vereségükön vitatkozott. Egyedül Louis és Perrie értettek velem együtt és reménykedtek a pozitív végkimenetelben.
- Szerintem nem sok értelme van jelen pillanatban ennek a szócséplésnek. Úgy sem tudjátok kitalálni, hogy a zsűri miként döntött az állásról. Nemsokára kiderül. - forgattam a szemeimet, mindegyik gyerekként viselkedett.
- Harrynek igaza van, bármennyire fáj is ezt bevallani. - cukkolt Louis, míg rám mosolygott.
- Nagyon vicces vagy Lou.
- Tudom. - kuncogott fel.


Hamarosan a hangos bemondó megszólalt és az alábbi sablon szöveg fogadott mindenkit, aki a teremben tartózkodott.
" A zsűri meghozta döntését, az állás nagyon szorosra sikeredett, így a helyezzetek között alig néhány ezred pont volt a döntő és a mérvadó. Köszöntsük nagy tapssal a tavalyi bajnok csapat vezetőjét, Josht."
Egy magas férfi sétált fel a színpadra és egy széles mosoly kíséretében a mikrofonhoz sétált, majd a kezében lévő három boríték egyikét kezdte kibontani.
- Örülök, hogy ma itt lehetek és én adhatom át ezeket a nagyon fontos és szakmai elismeréseket. Tehát az országos verseny harmadik helyezettje. - kis hatás szünet. - A Doll Dance.
A nevükhöz hű cica babák sétáltak fel a színpadra és vihogva tették át a díjat.
- Köszönjük Doll Dance, akkor következzen a második helyezett, akinek a nyereménye 2000 dollár és egy videoklip szereplés Neyo következő sikerszámában. Lássuk kik nyerték a címet. - újabb idegelő várakozás. - A második hely nem másé, mint a csodás SheeDance-é.
Meg kellett böknöm Sheera vállát, hogy felfogja, hogy az ő nevük hangzott el. Hitetlenkedve megrázta a fejét, majd a többiek után indult, akik előrébb tartottak nála. Felsétáltak a színpadra és Louis kezdett beszélni a mikrofonba. Láttam Sheerán, hogy teljes pánikban van és tudtam, hogy nem fog mondani semmit, így Louisra maradt a köszönetnyilvánítás szerepe. Nem igazán értettem ezt a mértékű lesokkoltságot tőle, hiszen eszméletlen táncos, így semmi oka nincsen csodálkozni.
- Elhiszitek ezt? - sétáltak vissza felém és Perrie nagy hangot adott az örömének.
- Nem igazán.
- Shee nem tudom, hogy miért vagy annyira meglepve. - szóltam közbe.
- Nem éreztem annyira jónak. - vonta meg többször a vállamat.
- Pedig elhiheted, hogy azok voltatok. - fontam a dereka köré a kezemet és közel húztam magamhoz.
- Köszönjük.


***


Kis idő múlva indultunk is, hisz már semmi érdekes nem történt, főleg az után nem, hogy bejelentették az első helyezettet is. Az idő is elment már, így Sheeráék hoteljébe mentünk, ahol 4 lakosztály volt lefoglalva számukra. Elköszöntünk a többiektől, majd bementünk az ő szobájába.
- Egyébként, hogy tudtál még is eljönni? - kérdezett rá, ahogy levetette magát az ágyra.
- Lehet nagy hülyeséget csinálni, de rábíztam Liamre, hogy tegyék helyre a számlákat. - ültem le mellé.
- Értenek ehhez?
- Majd most kiderül. - fordultam fel, az aggodalom szemmel látható volt gyönyörű szemeiben.
- Nem kellett volna eljönnöd, nem volt fontos. - simított végig a mellette pihenő kézfejemen.
- Még jó, hogy fontos volt. Tudnod kell, hogy nálad fontosabb nincsen az életemben. - az őszinteség nem csak őt, de engem is meglepett.
- Örülök neki, hogy így vélekedsz felőlem, de azért azt nem akarom, hogy miattam legyenek gondok a kluboddal. Ennyit igazán nem érek.
- Sokkal többet érsz számomra Sheera, mint az a nyavalyás klub. - a következő pillanatban ledöntött az ágyra és felém helyezkedett.
- Valóban? - suttogott a fülembe.
- Teljes mértékben. - a vágyaim iránta azonnal előjöttek, de egy valami nem hagyta, hogy teljes mértékben rá és az én örömömre koncentráljak.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. - mosolygott rám.
- Kivel beszélgettél a fellépésetek után közvetlenül? - ismét megjelent a szemében az a különös villanás, nem akart erről beszélni.
- Igazából? Fogalmam sincsen, csak oda jött és gratulált, hogy milyen jól táncolok. Aztán kérdezősködni kezdett, hogy van-e munkám és, hogy merre lépek fel, mert szeretne többször látni táncolni. - automatikusan beszélt, én meg reménykedtem benne, hogy azért mert az igazat mondja és nem azért, mert begyakorolta mostanra a hazugság szövegét, amivel engem akar beetetni.
- Értem, akkor ezek szerint akad egy rajongód.
- Úgy tűnik. - mosolygott rám.
- De a legnagyobb rajongód mégis közelebb van, mint hinnéd.
- Igen? És ki lenne az? - kérdezett vissza, tettetve, hogy fogalma sincs a burkolt célzásomról.
- Én.




8 megjegyzés:

  1. Végreeeeee!!! Hűha ez szuper lett... Siess az új résszel <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök neki, hogy tetszett! :) ♥

      Törlés
  2. Omg
    Úristen*-*
    Siess a kövi résszel!^^

    VálaszTörlés
  3. Uuuu de kivancsi vagyok Harry reakciojara mikor kiderul hogy Sheera elmegy:D *----*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell sokat várni rá, hamarosan kiderül! :D

      Törlés