2015. június 15., hétfő

38. fejezet - Broken!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Várom a véleményeteket!
Jó olvasást hozzá!

A rész zenéje: One Direction - Over again!
https://www.youtube.com/watch?v=V3dsTiLEaE8

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Folyamatosság. Éles nyilalló fájdalom és szűnni nem akarás. Kezdtem úgy érezni, hogy ennek a pokolnak már soha nem lesz vége. Annyira elegem lett mostanra ezekből az érzésekből, hogy összeomlottam. A földön térdeltem percek, órák tömkelege óta és a könnyeim megállás nélkül hullottak alá, kiapadhatatlanul. Nem érzékeltem az égvilágon semmit a körülöttem zajló eseményekből. A szívem elszorult a mellkasomban, a levegő kiszorult a tüdőmből és a torkom szabályosan égett, amiért nem tudtam levegőt venni a zokogás miatt. A fulladás határán álltam, de semmit nem tettem ellene, nem akartam, hogy jobb legyen. Jelen pillanatban az sem izgatott volna, ha ténylegesen megfulladok. Csak az volt számomra fontos, hogy a világ legrosszabb érzései megszűnjenek, méghozzá örökre. A fájdalom elviselhetetlen volt, ha arra gondoltam, hogy Harry elárult engem. Elmondta a legféltettebb titkomat, annak a lánynak, akii többször keresztbe tett már a kapcsolatunknak. Nem egyszer sodort már kettőnket a szakítás szélére. De ez alkalommal mi lesz? Van visszaút? Ezt helyre lehet még hozni? Egyáltalán akarom? NEM, nem akarom.
Túl naiv voltál Sheera, megbíztál benne, de hiába. Csak a fájdalom maradt utána.

A rángató zokogást a vállamra záródó két kéz állította le. Azonnal a személy irányába kaptam a fejem, de alig mertem ránézni, féltem, hogy valaki olyan áll mögöttem, akivel jelen pillanatban nem tudnék beszélgetést folytatni. Szerencsémre Louis térdelt közvetlenül a hátam mögött és megnyugtatóan simogatni kezdte azt. Láttam rajta, hogy egyáltalán nem érti a lelki állapotomat, de nem kérdezett semmit. Ismert engem, így tudta, ha akarom úgyis beavatom a gondom bajomba. Vonakodtam, amikor a kezemért nyúlt, hogy felsegítsen. Nem akartam semmi mást, csak itt a földön ülni és kisírni magamból minden bánatomat, akkor is, ha a nappali közepén teszem ezt, amíg jobban nem leszek. De csak áltattam magam, tudtam, hogy nem leszek jobban, tudtam, hogy már soha többé nem fogok megfelelően futni, mindig törött leszek, akit nem lehet darabjaiból újra megalkotni.
- Kérlek. - szólt hozzám, felnéztem rá és most először tudatosult bennem, hogy valószínűleg hosszú percek óta beszélt már hozzám.
- Lou, csak hagyj. - sírásomtól szavaim értetlenek voltak és kivehetetlenek az emberi fül gyér hallásképessége miatt.
- Nem ülhetsz a földön egész nap, na gyere, legalább a kanapéig. - fogta a kezem és húzott felfelé. Engedelmeskedtem neki és követtem őt az említett bútorig, ahova leültem a lábaimat magam alá húzva és a mellettem heverő párnát az ölembe vettem, csak hogy szorongathassam.
- Magamra hagynál? - nem akartam, hogy kérdezősködjön, hisz nem tud az egészről semmit sem és azt szeretném, hogy ez így is maradjon, valamiért szégyelltem magam a történtek miatt.
- Ugye csak viccelsz? Dehogy foglak most magadra hagyni, inkább meséld el nekem szépen, hogy miért vagy ennyire kiborulva? - a nézéséből megmondtam, hogy nem fog elmenni és leállni sem.
- Tudod lehet tényleg neked volt igazad. - csak ennyit mondtam és tudtam, hogy érti mire célzok.
- Harry? Már megint?
- Tudod folyton azt hiszem, hogy a következő alkalommal más lesz, hogy felfogta, hogy elveszíthet, hogy nem vesz készpénznek, de be kell látnom, hogy még is. Nem tudom, hogy mit tegyek még? Elmondtam neki egy fontos és nagyon sötét részét az életemnek és ennél nagyobb hülyeséget nem is tehettem volna. - hajtottam le a fejemet, mert tudtam, hogy mi fog következni, a beismerés.
- Mit mondtál neki?
- Tudod elmeséltem neki az árvaházban töltött éveket, mindent. - néztem egyenesen Louis szemébe, aki érdekes arckifejezést vett fel.
- Mindent? - kérdezett vissza szinte azonnal.
- Igen. De elmondtam neki egy olyan dolgot is, amit mostanra baromira megbántam. Még te sem tudsz róla, de akkor ott úgy gondoltam, hogy eljött az idő, hogy nyíltan beszéljek a történtekről. Azt éreztem, hogy a sebek már nem éktelen nagy tátongó lyukak a mellkasom közepén. Életem legnagyobb hibáját követtem el Louis. - ismét keserves zokogásba kezdtem, amikor vissza gondoltam rá, hogy Molly milyen képmutatással beszélt hozzám. Hogy mennyire örült annak, hogy fogást talált rajtam. Hogy mennyire azt akarta, hogy tiszta szívből szenvedjek. A legnagyobb fájdalmam mégis az volt, hogy ehhez Harry segítette hozzá, hogy ő adta a kezébe a kést, amivel hátba szúrtak.
- Miről beszélsz? - értetlenül tekintett rám.
- Őrült dolgokat tettem fiatal koromban, aminek egy nem kívánt terhesség lett a vége 17 éves koromban. - kezdtem bele, de közbe szólt.
- Micsoda?
- Végig mondhatom? 
- Persze. - hallgatott el.
- Köszönöm. Őrületen szerelmes voltam a gyerek apjába, így úgy gondoltam megtartom a kicsit, de az élet helyettem is döntött. Nem volt egészséges a baba, így három hónaposan elvetéltem. A legfájóbb mégis az volt, amikor a szerelmemet is elveszítettem egy autóbalesetben. Akkor fordultam magamba és megesküdtem magamnak és a lelkemnek, ami már nem viselt volna el több veszteséget, hogy nem szeretek bele senkibe, mert tudtam úgy is elveszíteném.
- Ezt miért nem mondtad el nekem soha?
- Féltem, féltem, hogy elítélsz majd. - mostanra a sírásom állandósult és nem tudtam abba hagyni, ha halkan is, de mindig jelen volt, jelezve, hogy darabokban vagyok széthullva mindenhol.
- Normális vagy? Miért ítéltelek volna el? - szinte csattant hangja az üres helységben.
- Nem tudom. - vontam vállat, míg egyre inkább ideges voltam attól, hogy az idő telik. Tudtam, hogy Harry ide fog jönni. A kérdés, csak az volt, hogy mikor?
- Ebben az egészben Harryre haragszom most. Tudom, hogy megmondtam neked, hogy vigyázz vele, de sosem gondoltam, hogy valóban ártana neked. Konkrétan mit tett?
- Elmondta Mollynak. - még mindig fájt, ahogy elhagyták a szavak a számat.
- Hogy mit tett?
- Egyszerűen nem törődik senkivel magán kívül. Elmondta neki, mert nem érdeklem őt, ezt egyértelművé tette számomra. - legszívesebben összetörtem volna valamit.
- Rohadék. Komolyan nem hittem, hogy ezt fogja veled tenni, én azt hittem valóban szerelmes beléd.
- Egy pillanatra nekem is úgy tűnt, de mindketten tévedtünk.
- Bár ne tettük volna. - láttam Lou-n, hogy nagyon mérges és szomorú is egyben.
- Igen.
- Szeretnél valamit? - nem igazán értettem, hogy most mire gondol.
- Nem szeretnék semmit Louis, csak lefeküdni. Felmegyek a szobámba, ha kell valami szólok. - álltam fel és elsétáltam a lépcsőig. - Várj még is szeretnék valamit.
- Mi lenne az?
- Hoznál nekem a boltból töménytelen mennyiségű mentás csoki fagyit?
- Természetesen, már is indulok. - mosolygott rám, amitől nekem is jobb kedvem lett.
- Köszönöm.


***


Este épp a mosdóból tartottam a szobám felé, amikor meghallottam az éktelen dörömbölést az ajtón. Nem volt túl nehéz kitalálni, hogy ki volt az. Hallottam, ahogy Louis nagy léptekkel megközelíti az ajtót, majd ki is nyitja azt. Éktelen üvöltözésre számítottam, de helyette nem hallottam semmit sem. Kezdtem azon gondolkozni, hogy talán nem is ő jött, hanem valaki más. A lépcső tetejéhez sétáltam, ahonnan aránylag ráláttam az ajtóra. Valóban Harry állt az ajtóban és hevesen gesztikulált. Az arca nagyon furcsa volt nekem, rendesen vörösek voltak a szemei, az arca pedig fel volt dagadva. Ha nem lenne abszolúte képtelenség, azt gondolnám, hogy sírt.
- Figyelj komolyan kérlek. - hangja teljesen elkínzott volt.
- Harry ne haragudj, de egy orbitális fasz vagy. - Louis teljesen higgadtan beszélt hozzá.
- Szerinted én ezt nem tudom? Életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy megbántottam őt. 
- Nem fogok neked segíteni. - tiltakozott erősen.
- Nem is kérem, csak annyit, hogy ezt add át neki. - nyújtott felé egy borítékot.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Csak add oda neki, kérlek. Aztán eldönti, hogy elolvassa-e vagy sem. Csak add meg nekem az esélyt, hogy jóvá tegyem.
- Igazából az lesz a legnagyobb büntetésed, hogy átadom neki és ő dönt, majd a sorsodról.
- Köszönöm Louis. - lépett hátra Harry egyet, így megint a küszöbön kívül volt.
- Van is mit.

Ahogy az ajtó becsukódott, elindultam lefelé. Louis abban a percben mondta ki a nevemet, ahogy megfordult már mögötte álltam. A kezemet nyújtottam a levélért, amit Harry itt hagyott.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen. - elvettem tőle a papírt és egyenesen a szobámba sétáltam.
Percekig, csak forgattam a levelet, amin piros nagy betűkkel a becenevem állt. RED. Nem tudtam, hogy komolyan akarok-e tudni a tartalmát vagy sem. Végül felnyitottam és kihúztam belőle a fehér papírt.


Tudom, hogy most a hátad közepére sem kívánsz engem, de kérlek olvasd végig ezt. Nem tudod elképelni, hogy mennyire sajnálom a történteket, amit veled tettem. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miért járt el a a nagy pofám. Esküszöm, hogy nem szándékos volt, sosem ártanék neked, főleg nem ezzel a dologgal kapcsolatban. Rettentően fáj, hogy ezt tettem veled. Sajnálom. Az életemnél is jobban szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Kérlek beszélj velem Szerelmem! Nem azt kérem, hogy most, de idővel szeretném, ha megbeszélnénk ezt a dolgot, mert a világot jelented nekem. Sajnálom!

Harry.




10 megjegyzés:

  1. legjobb lett Szuper Imádom az egész blogot :) alig várom újabb részeket :)

    VálaszTörlés
  2. Ááá... Ez hihetetlen... Tökéletes lett.. Szuper.. Imádom <3 .. Nagyon várom már a jövő hétfőt ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :) A jövő hétfő, az inkább most vasárnap les, mert hétfőn egész nap nem leszek gépközelben. :D

      Törlés
  3. ÚRISTEN!!! Ez hihetetlenül jó lett! Annyira át tudtam érezni Shee fájdalmát...ajjj, annyira sajnálom:((
    De Harry is...áh! Várom a kövit!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Örülök neki, hogy átjöttek az érések, próbálok mindig arra törekedni. :D

      Törlés
  4. Óóh hogy én kicsinálom Harryt az fix!×-×
    Annyira sajnálom Sheet.:'((
    Egyébként imádom Louist!:DDD
    Bár mondjuk, ki nem?Imádom a karakterét!*-*
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A továbbiakban szerintem Louis lesz a pozitív karakter. :D Sietek a következővel. :)

      Törlés
  5. OMG :''''') *-* Ha nem lettem volna tomegkozlekedesen amikor olvastam a reszt tuti sirtam volna :""""c ha Harry ilyen levelet irna nekem a szivem szakadna meg :'''''S ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy átjöttek az érzelmek, próbáltam arra törekedni. :) ♥♥♥

      Törlés