2015. június 23., kedd

39. fejezet - Bad days!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, egy nap csúszással ugyan, de itt van!
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Várom a véleményeket róla!
Jó olvasást nektek!

A rész zenéje: Becky G - Lovin' So Hard!
https://www.youtube.com/watch?v=n6-RFMfPSX8

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Kezdett teljesen elegem lenni a rohanó napokból, egymás után múltak el és egyre jobban idegesített az elmúlás, a nélküle töltött percek és órák. Kezdett körvonalazódni bennem, hogy többé nem fogom látni, hogy valóban ez volt neki az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Még is az fájt a legjobban, hogy én is tisztában voltam a ténnyel, hogy igaza van, hogy minden joggal szakított velem és hajított ki az életéből, mint egy megunt tárgyat, amire többé semmi szükség, egyszerűen feleslegessé vált. Ez voltam én, egy tárgy, ami senkinek sem kellett. Egyedül voltam naphosszat, csak az irodámban ültem és azon gondolkoztam, hogyan tovább. Liam és Niall is iszonyat mérgesek voltak rám a történtek miatt és ezt lépten-nyomon az orrom alá is dörgölték, csak mellékesen, hogy érezzem a törődést. Az egyetlen személy, aki ugyan úgy foglalkozott velem, Molly volt. Folyton a nyakamra járt és hülyeségekkel próbált felvidítani, de csak szerinte voltak ezek vigasztaló szavak. Mindig kitalált valamit, hogy lefoglaljon engem, de sosem mentem bele semmibe. Nem akartam, hogy a közelemben legyen, főleg, hogy ő tehet az egész kibaszott helyzetről. Ha nem jártatja mérgében azt a nagy száját, most nem lennék itt. Nem szenvednék, nem hiányozna eszméletlen mód a nő, akit tiszta szívemből szeretek, évek óta újra. Éreztem, hogy kezdtem magamba fordulni, ki sem tettem a lábam az irodából, ha dolgoztam, ha meg otthon voltam, akkor is a kanapén feküdtem és meredten bámultam bármire, csak gondolkoznom ne kelljen, mert minden egyes alkalom hozzá vezetett. Két percre engedtem az érzelmeimnek és már is zokogtam. Nem volt szokásom sírni, semmi miatt, de Sheera hiánya ezt hozta ki belőlem. Csak most jöttem rá, hogy mennyire magába bolondított, miközben nem tett különösebben semmit sem az ügy érdekében. A puszta személyisége, hogy önmagát adta elég volt ehhez.

Most is sikerült kiviteleznem ezt, amikor a kopogás úgy megijesztett, hogy szabályosan elborultam a székkel. Válaszra nem várva, az illető minden gond nélkül nyitott be. 

- Te meg mit csinálsz? - jött a szokásos nyávogó hang, ami ezúttal csodálkozással volt megtöltve.
- Minek látszik? A helyére rakom a székemet. - köptem neki a szavakat.
- Oké, nekem mind egy. Mi legyen a hétvégi tánccal?
- Pont leszarom a hétvégi táncot, elhiheted. - ültem vissza a székbe és alig vártam, hogy végre kitakarodjon innen.
- Harry neked nem kell foglalkoznod vele különösebben, csak annyit mondj el, hogy megcsinálhatom vagy felveszel valakit? - már a kérdést sem értettem. Miért vennék fel bárkit is?
- Miért is?
- Mit miért? Kell koreográfus. - komolyan leütöm, ha arra lukad ki a beszélgetés, amire most gondolok.
- Van koreográfusunk. - szögeztem le a tényt, hogy Sheera hivatalosan nem lépett ki innen, még az övé volt a pozíció.
- Te is tudod, hogy úgy sem fog vissza jönni. - nem tetszett a hangnem, ahogy beszélt. Kilehetett venni a kárörvendést és a megvetést belőle.
- Sosem tudhatod.
- Elhagyott téged, fog már fel. - szinte rám kiabált, amitől elpattant bennem minden, eddig magamban fojtott érzelem.
- Komolyan? Nem mondod és ezért ki a felelős, baszd meg?
- Ne ordíts velem. - eléggé megszeppent, amikor a kelleténél jobban felemeltem a hangomat.
- Azt teszek veled, amit csak akarok. És most takarodj el. - üvöltöttem vele teli torokból.
- Oké. - fordult meg, de láttam rajta, hogy nem vette a lapot.
- Állj meg. Látom nem érted a célzásomat. A takarod el innen, nem azt jelenti, hogy az irodámból, hanem el innen a klubból. - világosítottam fel a helyzet komolyságáról. Nem vicceltem többé, minden teljesen valóságos volt és igazi.
- Kirúgsz? - szinte felsikoltott, amikor eljutott a csökött agyáig, hogy mit mondtam.
- Pontosan.
- Ezt nem teheted meg velem. - fakadt ki és láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.
- Dehogy nem és meg is tettem. - mostanra nem érdekeltek az érzései, mert ő sem törődött az enyémekkel egy percig sem.
- Nem fogsz még egy olyan táncost találni, mint én. - horkant fel.
- Dehogy nem.
- Rohadj meg. - szitkozódva hagyta el az irodámat, majd bebaszta maga mögött az ajtót, ami nagy hanggal jelezte távozását.
- Örömmel. - kiáltottam utána és reméltem, hogy hallotta még.

Teljesen megkönnyebbülve dőltem hátra a fotelemben és elárasztott a teljes nyugalom. Sokkal hamarabb meg kellett volna már lépnem ezt. Így bele gondolva, akkor most semmi bajom nem lenne az életben,még mindig enyém lenne a világ legcsodálatosabb nője, nem hagyott volna faképnél. A következő pillanatban az irodám ajtaja ismét kivágódott és Liam lépett be rajta. Eléggé furcsa arckifejezéssel tekintett rám.
- Mondjad. - szóltam rá, amikor nem volt hajlandó megszólalni.
- Mi volt ez az üvöltözés előbb? - kérdezett rá.
- Kirúgtam. - vontam egyszerűen vállat.
- Kit? - nem értettem, hogy miért kérdez vissza.
- Mollyt.
- Ő volt az irodádban, nem Sheera? - döbbentem mért végig.
- Miért lett volna ő az irodámban, Liam? - kérdeztem vissza azonnal, mert tudtam, hogy burkoltan, így akar velem közölni valamit.
- Itt volt. - válaszolt egyszerűen.
- Mi? - pattantam fel a székemből és járkálásba kezdtem.
- Bejött, hogy elvigye a cuccait, azt hittem, hogy szólt neked vagy legalább bejött hozzád, hogy elköszönjön.
- Liam te teljesen hülye vagy, igaz? Nem akar engem látni, így nem csoda, ha elfelejtette közölni velem a jöttét. Neked kellett volna ide jönnöd abban a percben, hogy betette ide a lábát. - istenem komplett idiótákkal áldott meg a sors.
- Nem akarok én bele folyni az ügyeitekbe. - védekezett.
- Nem kell bele folynod, de legalább szólj már, ha itt van.
- Hazz hagyd már abba a járkálást, mert komolyan agyrázkódást kapom tőled. - valóban meg sem álltam egy percre sem és már szédülni is elkezdtem az egyirányú mozgástól.
- Oké. Itt van még?
- Nincsen, pár perce mehetett el. Nem volt itt sokat.
- Csessze meg. - ütöttem a mellettem lévő falba.
- Nyugodj meg, jó?
- Tudod nagyon jól, hogy ez képtelenség. Elveszítem őt, érted? - lassan megfogok bolondulni.
- Ne legyél ennyire borúlátó, tudod, hogy minden megoldódik.
- Ez esetben, aligha hiszem.


***


Jóval éjfél után is még a klubban voltam és az email-eket próbáltam rendbe rakni, akik feltorlódtak mostanában. Bár nem sokat haladtam tekintve azt, hogy folyton Sheera járt a fejemben. Kezdtem megszállottan viselkedni, direkt kínoztam magam azzal, hogy vissza-vissza gondoltam a boldog napjainkra. A saját poklomba taszítottam magamat. A levelezőrendszer egy újabb feliratot jelzett számomra.
1 új üzenet.
Azonnal megnyitottam, amikor felfogtam, hogy kitől jött.

Sheera
00:12

Szia Harry. Ne haragudj, hogy eddig nem reagáltam semmit sem a leveledre, de fel kellett dolgoznom a történteket, ami nem nagyon sikerült, de legalább mára már nyugodtabb vagyok. Ma voltam a klubban és elhoztam a cuccaimat, mert úgy döntöttem, hogy egy kis szabadságra van szükségem. Remélem megérted. Biztos rosszul esik neked, hogy nem mentem be hozzád, de nem álltam még készen veled találkozni. Idővel talán megbeszélhetjük, de egyenlőre nem akarlak látni. Vigyázz magadra. Sheera.

A sírás kerülgetett, ahogy elolvastam a szavait, tudtam, hogy nagyon megbántottam őt, ezt így a konzervatív szavain keresztül is levettem. Gyűlöltem magam, amiért ezt tettem vele. Vissza kellett neki írnom, azonnal.

Harry
00:30

Megértelek, teljes mértékben és nem akarom, hogy miattam szenvedj. Annyi időt kapsz, amennyit csak kívánsz. Ne felejtsd el, hogy nem akartam neked fájdalmat okozni, nem volt szándékos. Bár vissza csinálhatnám az egészet. Elhiheted, hogy megtenném. Tudnod kell, hogy szeretlek, igazán.
Harry.

Kis idő múlva jött is a válasza, ami lehet minden eddiginél jobban fájt a szívemnek. Egyenesen bele sajdult, amikor elolvastam.

Sheera
00:40

Tudom.




6 megjegyzés:

  1. Ááá.. Végre .. Végre Istenem kirúgta azt a kis bajkeverőt.. Mát ideje volt. És akkor most jön az hogy úgy sajnálom de komolyan hogy mindkettőjüknek így kell szenvednie.. Olyan rossz ez így hogy nincsenek együtt.. :( de remélem hamar megoldódik majd minden.. Siess az új résszel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, érett már ez a kirúgás. A szenvedésükről annyit, hogy nem tudni mikor és meddig lesznek boldogok, ha kibékülnek. :D Sietek az új résszel! ♥

      Törlés
  2. Magyon szereteted húzni az agyam te nő!:D
    És a nagy örömhír.....végreeee kiiiirúúúgták Molllyyyt!! Yeahhhh!:))))
    Remélem Sheera egyszer majd megbocsájt Harrynek!:S
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, végre megtörtént. :D Hamarosan az is kiderül, hogy mi lesz kettejükkel. :)

      Törlés
  3. Vicces, pont ma gondolkodtam azon, hogy tegnap nem volt rész és ekkor tádá!:D
    A részról pedig: há-há végre kirúgták az a kis kurvát :'D nem is tudom, hogy mióta vártam erre...na, most hogy ő kikerült innen, remélem Harry és Sheera hamarosan újra összejön^^
    Várom a következőt!! Imádom ezt a történetet<3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik a történet, jó ezt hallani, főleg azzal a szóval, hogy imádod. :D Molly eltűnt, de hogy ez mennyire fogja befolyásolni az események alakulását Shee és Harry között az később kiderül. :D

      Törlés