16. fejezet - Anger!

Sziasztok!

Hoztam nektek egy újabb fejezetet, remélem tetszeni fog! :)
Kérnék véleményt! :)
Jó olvasást! :

Köszönöm a pipákat, véleményeket és az új feliratkozókat! ♥

A rész zenéje: Flo Rida - GDFR
https://www.youtube.com/watch?v=F8Cg572dafQ

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Csak a tekintetét fürkésztem és némán kérleltem, hogy szólaljon már meg végre. A csend, ami ránk telepedett, egy örökké valóságnak látszott, míg szótlanul és döbbenten meredt rám. Az ujjait tördelte, míg fel nem emelte gyönyörű arcához a kezét, hogy a könnyeit letörölje. Nagyon remélem, hogy azokat nem én okoztam, de titkon tudtam, hogy miattam sírt. Szótlansága továbbra is kitartott, majd megfordult és el akart menni, de mielőtt megtehette volna, elkaptam a csuklóját.

- Kérlek, legalább mondj valamit. – könyörgök, hogy mondjon valami.

- Mit vársz, mit mondjak? – szólal meg küszködve.

- Bármit, csak beszélj hozzám. – nem akarom és nem is hagyom, hogy csak úgy elsétáljon, mert nagy a valószínűsége, hogy utoljára látnám Őt.

- Szerintem már mindent elmondtam. – válaszolja közömbösen.

- Nem reagálsz semmit arra, amit elmondtam? – kérdezek rá.

- Mit mondjak rá? Hogy megtisztelő vagy mi, hogy engem akarsz? – mered rám egyre dühösebben.

- Természetesen nem. Neked egyáltalán nem jelentek semmit? – ahogy a kérdés elhagyja a számat, nem is akarom tudni a választ.

- Nem.

- Hazudsz és ezt te is tudod. – húzom magamhoz közelebb.

- Nem hazudok. Hagyj elmenni. – húzza ki magát a fogásomból.

- Mit akarsz, mit tegyek? 

- Még mindig nem világos? Hagyj békén, ennyi, amit akarok. – csattan fel, majd eltűnő alakját figyelem.

Most először hasított valami hosszú idő után a szívembe. Utáltam ezt az érzést és soha többet nem akartam újra érezni. Fájdalom, ami fizikai méreteket ölt, fizikailag fáj a szívem és a millió meg egy darabja a mellkasomban.

Dühösen rohantam vissza a klubba és enyhe kifejezés volt, hogy állat módjára viselkedtem. Bármi a kezem ügyébe került vagy felborítottam vagy földhöz vágtam. Semmi sem maradt ép a kezeim alatt. Egyik alkalmazottam sem mert egy szót sem szólni, csak hagytak dühöngeni. Megtanulták, ha ilyen állapotban vagyok, hagyjanak békén. Hajlamos vagyok elhamarkodott döntéseket hozni és kirúgni embereket kedvem szerint. Most épp a pénzt pocsékolom, ha jobban bele gondolok. Baromi drága asztalokat és székeket törtem ripityára. De leszarom, ahogy mindig. Liam csak csendben figyel, ahogy elhaladok mellette és örülök, hogy nem szól hozzám. Semmi kedvem magyarázkodni. Fogalmam sincs mi lett velem, évek óta nem voltam ennyire felhúzva, mint most. Ahogy kicsit enyhített a rombolás a problémámon, az irodám felé vettem az irányt. Kell egy ital vagy kettő.

Ahogy a lábam átlépi a küszöböt, azt hiszem rosszul látok. A mérgem azonnal vissza szökik, csak ha lehet többszörösen, mint az imént.

- Mi a picsát csinálsz te az irodámban? - ordítok rá, ahogy az íróasztalomon ül és kelleti magát.

- Csillapodj le. - áll fel és felém közeledik.

- Kibaszottul ne mond meg, hogy mit csináljak. - csattanok rá.

- Lenyugtassalak megint? - teszi fel a kérdést, mire előtte termek és az ölembe kapom.

Vissza ültetem az asztalomra és tépni kezdem az ajkait, nem érdekel, hogy a vér fémes íze a számba szökik. Le kell vezetnem a feszültséget és erre Molly készséggel vállalkozik is. Letépem róla a trikóját és a nyakát kezdem kínozni. Zihál a fülembe és néha egy- egy nyögdécselés is elhagyja a száját. Levezetem a kezemet és a nadrágjába nyúlok. Egyáltalán nem vagyok vele finom, egyszerűen csak eltüntetem benne két ujjamat, mire a vállamba mar és felszisszen. Felemelem és lehúzom róla a nadrágját. Végig vezetem rajta a tekintetem, ahogy meztelenül ül előttem és valami kicseszett kapcsoló az agyamban átkapcsol és a vágy felszívódik, helyette dühös leszek, magamra.

- Elég volt. - csattanok fel, mire döbbenet költözik Molly tekintetébe.

- Miből? - kérdez vissza.

- Belőled, belőletek nőkből. - lépek el előle.

- Mit csinálsz? - kérdez rá, amikor vissza gombolom az ingemet.

- Minek látszik?

- Ugye nem akarsz így itt hagyni? - dühösen mered rám.

- De, pontosan ezt fogom tenni.

- Mi a fasz bajod van? - csattan fel, majd lepattan az asztalról és magára rángatja a rövid nadrágját.

- Elegem van a ribancokból.

- Hogy mi van? - felháborodva szólal meg.

- Nem bocs, enyhén fogalmaztam. Elegem van a kurvákból. Mert, hogy az vagy kicsim. Többet nem akarlak itt látni és felejtsd el, hogy még egyszer hozzád érek, ennek vége. Felfogtad?

Csak bólintott, majd magára hagytam. Ő nem tudta a szavaim hazug tartalmát, nem azért hagytam abba, mert kurva, hanem Sheera miatt és ez kurvára megijesztett. Mi a faszt érzek én iránta?

Rohanok Liamhez, hogy megkérjem ma vigye a klubot, mert semmi humorom ma bent lenni. El kell terelnem valahogy a figyelmem és ahogy most a dolgok állnak talán huzamosabb időre. De mindenre számítottam, csak arra nem, ami fogadott. Sheera állt Liam mellett és nevetgélve beszélgettek. Elég közel voltam, ahhoz hogy halljam mit beszélnek. Felment bennem a pumpa, amikor számot cseréltek, de igazán csak akkor akadtam ki, mikor Liam randira hívta. Mi a faszt művel ez? Tisztán és érthetően elmondtam, hogy ne közeledjen felé, erre mit csinál? A döbbenet fokozódott, amikor Shee igent mondott neki. Megőrülök.

- Mi a faszom volt ez? - csattantam fel, amint Shee elment.

- Mi? - fordult felém Liam.

- Ne játszd a hülyét, hallottam, hogy randira hívtad. - léptem hozzá közelebb.

- Mi a gond ezzel? - kérdez vissza.

- Mondjuk, hogy neked van barátnőd. - komolyan megütöm.

- És? - ez volt az utolsó, felemeltem a kezem és ököllel bevertem Liamnek egyet, aki az ütés hatására az asztalok közé esett. Utána mentem és az arcát kezdtem ütni, de Niall lerángatott róla.

- Mi a fasz Hazz? - Liam a véres felszakadt ajkát fogdosva szólal meg.

- Kicseszettül a szádba rágtam, hogy Ő az enyém.