2015. február 26., csütörtök

22. fejezet - Birthday!

Sziasztok!

Itt lenne a szülinapi meglepetésem nektek, remélem örültök neki és tetszeni is fog!
Várom a véleményeket!

A rész zenéje: Selena Gomez - Birthday!
https://www.youtube.com/watch?v=abWeJq_XlwA

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Ahogy belépek a lakásba, csak a síri csend fogad, semmi egyéb nesz vagy mozgás. A nagy semmi. Első utam a konyhába vezet szokás szerint, ahogy minden nap egy kiadós és fárasztó óra után. A pulton egy üzenet fogad.

 " Bulizni mentünk, te pedig fogod magad és a csinos kis segged és utánunk jössz. Vedd fel a ruhát, amit fenn hagytam. Helyszín a törzshelyünk. Puszi Perrie."

 - Basszus. - nyögök fel, semmi kedvem ma bulizgatni.
 Felkönyörgöm magam az emeletre és amikor benyitok a a szobámba, nem hiszek a szememnek.
 - Cseszd meg Perrie.

Csak, hogy lássátok a ruhát!
Meredten bámulom az ágyamon lévő ruhának nemigen nevezhető valamit, ami annyira rövid és szűk, hogy óhatatlanul is keresni kezdem a többi darabját, mert az fix, hogy valami lemaradt belőle. Eddig sosem láttam ennyire kicsi ruhát, de a hosszától függetlenül nagyon tetszett a kialakítása és a fazonja. Stílusban passzolt hozzám, így vonakodva ugyan, de felpróbáltam, az nem árthat senkinek és pénzbe sem kerül. A tükör elé sétálok és végig nézek magamon. Nem gondoltam volna, de határozottan tetszett, amit láttam. A ruha gyönyörű volt és teljesen passzolt az alakomra. A fehér nagyon szépen emelte ki a bőröm színét és az arany csíkok épp eléggé dobták fel a ruhát, egyáltalán nem volt sok vagy túlzott látvány. Perrie egy fehér magassarkút tett ki nekem hozzá és kivételesen úgy gondoltam, hogy legyen neki gyerek nap, így bele bújtam és járkálni kezdtem benne. Meg is lepődtem, hogy mennyire kényelmes darab volt, nem éreztem úgy, mintha magassarkúban járkálnék fel, s alá. Gyorsan előkerestem a boríték táskámat, amit még El-től kaptam valamikor, de eddig sosem volt alkalmam ténylegesen is használni, itt volt a remek alkalom felavatni. A szekrényem alján rá is bukkantam, majd bele tettem a kis fekete szegecses táskába a mobilon, a pénztárcám és némi zsebkendőt, mert az tuti, ha nem viszek magammal, akkor fog kelleni.

A ház lépcsőjén rohanok le az emeletek között és imádkozom, hogy ne törjem ki a cipőben a nyakamat, majd kilököm az ajtót és megcsap a hideg levegő. A járdára állok és várom, hogy egy taxi feltűnjön és mehessek a buliba, amire végül csak megjött a kedvem is, hisz elég rég nem voltunk már sehol. Végszóra megérkezik a már oly annyira ismert sárga jármű, majd leintem és várom, hogy megálljon előttem. Ahogy leparkol, beülök hátra és bediktálom a klub címét és hátra dőlök az ülésen.
Szerencsére hamar megérkezem, így nem fenyeget az a veszély, hogy elalszom. Kiszállok, amint kifizettem a sofőrnek a fuvardíjat, majd a klub bejárata felé veszem az irányt, ahol a biztonságis rögtön üdvözöl is.
- Szia Red, jó látni nálunk. - mosolyog rám.
- Szia Frank, téged is. - küldök felé én is egy mosoly.
- Jó mulatást, azért néha gyere ki hozzám. - kacsint, majd beenged.
- Feltétlen. - kuncogok fel, ahogy belépek a klubba.
Frank egyike a nyíltan rajongó férfiaknak, akik kimutatják, hogy odavannak értem. Aranyos, de egyáltalán nem az esetem, így sosem tulajdonítottam a dolognak többet, mint ami. 

Ahogy beljebb mentem a tekintetemmel rögtön a többieket kerestem, de sehol sem láttam őket. Beljebb mentem, mire valaki belém jött és majdnem fellökött. Ahogy megfordultam, Louis állt mögöttem.
- Hát itt vagy? - ragyogott fel az arca.
- Itt. - mosolyogtam, majd Louis egyszerűen megragadta a kezemet és húzni kezdett a tömegem keresztül.
- Hova megyünk? - kérdeztem rá, amikor az utunk nem keresztezte a szokásosat.
- Meglepi. - fordult hátra. De utálom a meglepetéseket.
- Lou, tudod, hogy ki nem állhatom a meglepetéseket. - kiabáltam neki a hangos zene miatt.
- Tudom.
Egy lépcsőn sétáltunk fel, ahol a VIP felirat jött velem szembe. Mi a fenére készülnek ezek? Még sosem buliztunk a VIP részlegen. Louis felvezetett a puccos asztalok között és már kezdtem azt hinni, hogy sosem ér véget az utunk, amikor egy hatalmas Boldog szülinapot felirat jött velem szembe és a barátaim ott ültek az egyik asztal körül, fejükön szülinapi kalapokkal.
- Ez most komoly? - teszem fel a költői kérdést.
- Teljesen. - halad felém Perrie és egy nagy ölelésbe vonnak El-el.
- De, csak egy hét múlva lesz a szülinapom.
- Ezért volt meglepetés. - nevet fel a hátam mögött Lou.
- Nem is számítottam rá az tény. És ki volt eme meglepetés csodás ötlet gazdája? - néztem körbe.
- Én. - a válasz azonban a hátam mögül jött és egyáltalán nem számítottam arra a hangra, ami fogadott.
- Harry. - csodálkozva fordulok meg, napok óta nem beszéltem vele, ha pontos akarok lenni, akkor a szobámban történt incidens óta nem is láttam.
- Ugye nem baj, hogy szóltam neki? - suttog a fülembe Louis.
- Nem. - válaszoltam, de közben le sem tudtam venni a tekintetem Harryről, aki felém közeledett.
- Boldog szülinapot. - állt meg előttem és egy puszit nyomott az arcomra.
- Köszönöm. - mosolyogtam hülyén és nem értettem semmit sem.
- Az ajándékodat később adom át. - suttogja, hogy csak én halljam mocskos szavait.
- Várom. - kapom el az inge nyakát és egészen közel húzva magamhoz, végig nyalom az alsó ajkát. Határozottan érzem, ahogy rámarkol a derekamra.

A spontán kis szülinapi bulim határozottan jó és mindenki nagyon jól érzi magát. Ahogy Harry leült a többiekhez az ölébe húzott és azóta is ebben a pozícióban ülünk. Különös, hogy a többieket nem lepte meg a kettőnk között lévő viszony. Mindenki remekül kijön Harryvel és első blikkre befogadták, aminek nagyon örültem, hisz eléggé komolyodnak kettőnk között a dolgok. A táncteret nézem, mire komolyan a szemem kiesik a helyéről. Csak bámulom, ahogy ott vonaglik két pasi között és kelleti magát, szokásos kurvás mozdulataival. Bármennyire is tagadni akarom, abban a pillanatban a pumpa felmegy és legszívesebben megtépném azt a ribancot, amiért ide tolta a képét. Perrie bökdösni kezd, mire rá kapom a tekintetemet. 
- Mi az?
- Kit nézel? - suttogja nekem.
- A Hell királynőjét. - mutatok a tömegben a szőke lányra.
- Ő az? - kérdezi sejtelmesen, de teljesen tisztában van vele, hogy ki is Ő.
- Ja.
- Tényleg egy igazi ribanc. - fújtat.
- Még enyhén fogalmaztál.
- Mennyünk és mutassuk meg neki, hogy kell táncolni, mert amit csinál az szánalmas. - dobja fel az ötletet Perrie.
- Benne vagyok. - állok fel rögtön, mire Harry megragadja a csípőmet.
- Hova mész? - teszi fel kérdését.
- Okítani. - válaszom egyszerűen, majd értetlen arcával nem foglalkozva, hagyom ott és a lányokkal lefelé sétálunk a táncoló tömeg közepét megcélozva.

Végig éreztem magamon Harry tekintetét, de nem foglalkoztam vele. Molly megérdemli, amit kapni fog tőlem, hisz lépten-nyomon keresztbe tesz nekem. Ahogy közelebb érünk hozzá, rögtön észre vett engem és hülye fejeket vágott hármunkra. Perriékkel rögtön táncolni kezdtünk és, ahogy az szokott lenni, egy másodperc alatt minden tekintet ránk szegeződött. Felvezettem a tekintetemet az emeletre és Harry valóban minket figyelt, majd láttam, ahogy feláll és közelebb sétál a korláthoz, hogy jobb legyen a rálátása a tömegre és ránk. A szemében azonnal látom az aggodalmat, amikor észre veszi, hogy ki áll velem szemben, de nem tesz semmit, csak egy mosolyra húzza ajkait és a korlátra teszi a kezét. Gondoltam nem csak Molly kap ma egy fejmosást, hanem Ő is. Megérdemli azok után, amit tett velem. Mollynak hamar leesett, hogy velünk szemben mit sem ér a csípő tekerése, így alig fél óra tánc után lelépett és többet nem is láttuk a közelünkben. Szóval egyértelműen mi győztünk. 

Kellőképpen kifáradva sétáltunk vissza a többiekhez, amikor a szemeim, majdnem kiestek a helyükről. Komolyan pislognom kellett többet is, hogy felfogjam a képet, ami előttem terül el. Molly ott ült velünk és konkrétan, abban a pozitúrában, amiben én ültem eddig. Harry ölében ült a kis kurva.
Perrie a vállamra tette a kezét, de már késő volt. Vér szemet kaptam és ölni akartam. Olyan gyorsan tüntettem el a távolságot kettőnk között, hogy alig fél perc alatt már mellettük álltam. Molly, csak mosolygott rám, míg Harry bepánikolt tekintettel nézett fel rám, de tisztán láttam a szemében, hogy minden, csak nem józan az állapota.
- Tűnés. - szólaltam meg.
- Hogy mondtad? - kérdezett vissza.
- Jól hallottad. Most azonnal állj fel Harry öléből vagy kicsipkézem a csinos kis képedet. - csattantam fel és megragadtam a kezét, ezzel felrántva Őt.
- Szerintem Harry szereti, ha az ölében ülök. - károgta nekem.
- Valóban? - kérdeztem meg, majd Harry ölébe vetettem magam és egyszerűen, csak szenvedélyesen megcsókoltam, amit Ő rögtön viszonzott is és még jobban magához húzott.
- Égés ribanc. - hallottam Perrie hangját, majd felnéztem Mollyra, aki sértettem fordult meg és eltűnt.
- Kérem az ajándékom, most. - ragadtam meg Harry kezét, majd felhúztam ültéből.
- Gyerünk. - sietett le velem a lépcsőn és a klub bejárata felé húzott.

Bevágódtunk egy taxiba és Harry bediktált egy címet, amit egyáltalán nem ismertem.
- Hova megyünk? - húztam fel a szemöldököm.
- Hozzám baby. - suttogta a fülembe, majd ismételten megcsókolt és az ölébe húzott.
A lakása előtt álltam, alig negyed óra leforgása alatt és ámulva bámultam a hatalmas házat, sőt kastélyt.
- Ez komolyan a te házad? - kérdeztem meg, ahogy bevezetett a hatalmas fém kapun.
- Komolyan.
- Gondoltam, hogy sok pénzed van, de hogy ennyire? - ámuldoztam, ahogy beléptem a lakásba, ami csupa márvány volt.
- Ne beszélj, másra kell a szád. - lépett elém és az ölébe kapva haladt velem egy lépcsőn felfelé.

Nem tudtam merre tartunk a házon belül, de egy valamiben teljes mértékben tisztában voltam, hogy Harry az enyém és hogy akarom is őt, mindennél jobban.

Harry kinyitotta az egyik ajtót és egy hatalmas háló látványa tárult elém. A lábával rúgta be a helység ajtaját és rögtön az ágyhoz vitt, ahova lefektetett és a lábaim közé helyezkedett. Türelmetlen volt, ahogy én is.
- Kívánlak. - suttogta a fülembe.
- Én is téged, kibaszottul. - hagyták el a szavak a számat, mire Harry feltűrte a ruhám alját és egy szempillantás alatt lehúzta a csipke fehérneműt a lábamon. Tényleg türelmetlen volt, mert azonnal kiszabadította magát nadrágja szorításából és minden féle figyelmeztetés nélkül hatolt belém. Felnyögtem a kéjes érzésre, ami azonnal jelentkezett a testemben, ahogy magamban éreztem lüktető férfiasságát. A csípője mozgása, csak még inkább fokozta vágyaimat, így hamarosan a neve hagyta el ajkaimat nyögések formájában. Amikor fokozta a tempót tudtam, hogy Ő is rettentő közel ért már az orgazmusához, így felemeltem a lábaimat és a derekára kulcsoltam, hogy jobban belém tudjon hatolni. A mozdulat el is érte célját, mert szinte azonnal éreztem meg magamban szétáradni a kéj kiteljesedését, majd Harry megremegett bennem, így tudatva velem, hogy Ő is átélte, amit én.

- Mi volt ez a jelenet a klubban? - fordul felém Harry, amikor a légzésünk rendeződése, már engedi a beszédet.
- Mire gondolsz?
- Tudod te. - válaszolja nekem és látom a szemében, hogy majdnem meghal a válaszomért.
- Csak megmutattam neki hol a helye. - válaszoltam egyszerűen.
- Nem a táncos magánszámodra gondolok baby. - hajol hozzám közelebb.
- Mit akarsz mit mondjak, ott voltál láttad.
- Csak légy őszinte Shee. - pillantása a lelkemig hatol.
- Egyszerűen jeleztem neki, hogy kihez tartozol. - válaszoltam alig hallhatóan.
- Kihez tartozom?
- Mond meg te. - most rajtam volt a sor, hogy rettegjek a válaszától.
- Hozzád tartozom.
- Valóban?
- Teljesen. Csak, hogy tudd, az enyém vagy.




2 megjegyzés:

  1. ááááá juuujj de jooo mááár *--* tudtam hogy összejöönneeeek :'''D várom a kövit :333 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen.😊 Össze-össze.😘 Hétfőn hozom.❤️

      Törlés