2015. július 13., hétfő

41. fejezet - Morning sun!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet!
Jó olvasást hozzá!
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Várom a véleményeket róla!

A rész zenéje: Miley Cyrus & Rock Mafia - Morning Sun!
https://www.youtube.com/watch?v=Xc4rXQqDE2E

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


A reggel kissé ködös aggyal köszöntött rám. Még jóformán aludtam, amikor a nap első sugarai átszűrődtek a redőny hanyagul leengedett lapjai között. Égetni kezdték a takaró alól kilógó bőrfelületet, ezért kénytelen voltam megmozdulni. Viszont a testemet fedő súly nem engedte. A tegnapi alkohol mennyiség elfogyasztása némiképp akadályozó tényezőnek bizonyult a helyzetre való visszaemlékezésemben. Nem sok mindenre engedett emlékeznem, így némi pánik suhant át rajtam és a szemeim automatikusan pattantak fel és néztem végig a rajtam fekvő női testen. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor a vörös hajzuhatagot megpillantottam és az ismerős vonásokat tökéletes arcán. Azonban teljesen ledöbbentem, amikor szemei nyitva voltak és engem vizslatott. Nem akartam, hogy észre vegye a félelmemet, de szinte biztos voltam benne, hogy elkerülhetetlen a lebukásom. Biztos, hogy percek óta figyelt engem, így semmi sem kerülte el a figyelmét.
- Ugye nem emlékszel? - könyökölt fel és a mellkasomon támasztotta ki magát, hogy egyenesen az arcomra lásson.
- Őszintén, nem sok mindenre. - emelem fel az egyik kezem és a lüktető halántékomra helyezem azt.
- Gondoltam, hogy az a sok alkohol, amit a tegnap este folyamén letoltál a torkodon, nem lesz jó hatással a memóriádra. - mosolyodott el és legnagyobb megdöbbenésemre, előre hajolt és egy gyengéd csókkal ajándékozott meg.
- Viszont arra még emlékszem, hogy kibékültünk. - nagyon reméltem, hogy valóban így van és nem csak az alkohol enyhítette meg őt annyira, hogy nem tiltakozott ellenem.
- A kibékülés elég súlyos szó, nem gondolod? - éreztem, hogy ennyire nem lesz egyszerű ez a dolog vele.
- Miből gondolod így?
- Nem kell semmibe sem bele rohanni, Harry. Sok hülyeséget csináltál, ez tény. Ezért is érzem úgy, hogy csak legyünk, lesz, ami lesz. Semmi kötöttség, semmi skatulya, semmi címke. El vagyunk, élvezzük egymás társaságát és hagyjuk, hogy történjen, aminek történnie kell, majd később meglátjuk, hogy mi sült ki a dologból. - kettős érzelmekkel küzdöttem az elhangzottak után. Egyszerre örültem annak, hogy ennyire lazán tudja kezelni a dolgainkat, ugyan akkor féltem is, hogy sosem fog nekem teljesen megbocsájtani az ellene elkövetett megannyi hibám és ballépésem miatt. Tudtam, hogy maradandó sebeket hagytam benne, amiket nem fogok tudni helyre hozni. Csak abban reménykedtem, hogy halványíthatok rajta, hogy az elkövetkezendő tetteim, majd száműzik őket egy olyan távoli helyre, ahonnan nem lehet már előhívni őket.
- Rendben. Legyen, ahogy te akarod, innentől kezdve az lesz, amit te szeretnél. - mosolyogtam rá, lényegében csak próbálkoztam vele.
- Biztos vagy te abban, hogy ez jó ötlet? - csillant fel a szeme, tetszett, hogy a régi Sheera megcsillantotta csábító tudását.
- Biztos. Lehet, hogy életem legmeggondolatlanabb mondata hagyta el az imént a számat, de nem visszakozom. - örömmel töltött el az a pillanat, amikor gyönyörű arcán elégedettség suhant át.
- Te mondtad, nem én. - ekkor hirtelen kinyomta magát a mellkasomon és kiakart szállni az ágyból.
- Hová, hová? - kaptam el a derekát, amitől nem tudott teljesen lemászni rólam.
- A mosdóba gondoltam menni. - fintorodott rám.
- Innen el nem mész. - fordítottam magam alá egy könnyed mozdulattal.
- Harry komolyan ki kell mennem, vagy különben összepisilem magamat. - nevetett fel.
- Oké, akkor inkább menj. - gördültem le róla, ő meg szinte futva tette meg az ajtóig az utat.
Végig néztem gyönyörű testének mozgását, ahogy fehérneműben elérte a szobából a kijáratot biztosító egyetlen lehetőséget. Ő is tisztában volt azzal, hogy őt nézem, mert mielőtt végleg elhagyta volna a helységet, még hátra fordult és rám kacsintott. Azonnal elvette az eszem és a következő pillanatban már a nyomában is voltam. Természetesen most is egy oltári nagy játék volt neki ez az egész, amikor teljesen felizgatva engem a mozgásával, pontosan az orrom előtt csapta be a fürdő ajtaját és a zárat is elfordította, hogy ne tudjak bemenni.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy ha kijössz neked annyi? - kiabáltam be.
- Miért? Nem tettem semmit sem. - játszotta az eszét nekem, de átláttam rajta.
- Aha persze, én meg hülye vagyok. - csaptam rá az ajtóra játékosan, hogy érezze mit okozott nekem a tetteivel.
- Az ajtó marad. - nevetett fel odabent, amit kintről is tökéletesen lehetett hallani.
- Természetesen.

Ebben a pillanatban lépett ki Louis a szobája ajtaján és eléggé ledöbbenve nézett rám. Bizonyára nem gondolta, hogy ilyen hamar itt fog engem találni, bár ha jobban bele gondolok, akkor én is azt hittem, hogy nehezebb dolgom lesz.
- Hát te? - suttogja nekem a szavakat, amikor mellém ér.
- Jobbra sikerült az este, mint azt gondoltam. - vontam vállat.
- Az feltűnt. Mi volt ez a hangoskodás? - tette fel azonnal a következő kérdését.
- Úgy gondolta a kisasszony, hogy jó móka lesz engem teljesen kikészíteni, aztán meg kizárni, hogy szenvedhessek magamban a merevedéssel. - láttam rajta, hogy mindjárt elröhögi magát.
- Tipikus Sheera, szereti, ha mások szenvednek, míg ő jót röhög a dolgon.
- Nekem mondod? - nevettem fel.
- Egy kávét?
- Olvasol a gondolataimban haver. - ezzel elindultunk lefelé a konyha irányába, ami az említett folyadékot tudja számunkra szolgáltatni.
Gyorsan feltettük lefőni a kávét és türelemmel, többel vagy kevesebbel, kinek mivel, vártuk, hogy ténylegesen elkezdjen lecsöpögni a meleg, ébredést nyújtó folyadék. Épp kitöltöttem magamnak és megízesítettem, amikor valaki kikapta a kezemből a bögrét és belekortyolt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Sheera áldozatául esett a kávém. Ahogy leemelte a poharat az ajkairól egy önelégült mosolyra húzta azokat. Komolyan jól szórakozott ezen.
- Héj. - színleltem sértettséget előtte. - Tisztában vagy azzal, hogy az az enyém volt?
- Valóban? Nincs rá írva a neved. - forgatta meg a fehér porcelánt, mintha tényleg az említett név után kutatna. 
- Nagyon vicces vagy ma reggel. Humor bombát reggeliztél?
- Te sem panaszkodhatsz humor terén. - néha meglepődöm azokon a válaszokon, amiket ad.
- Igazán köszönöm. - hajoltam meg előtte, mire az oldalamba könyökölt. - Áú.
- Ne jajgass, viseld a következményeket.
- Adok én neked mindjárt olyan következményt. - mint egy kislány úgy szaladt el előlem, pedig semmit nem akartam csinálni vele, valahogy nincs ínyemre a közönség, akit ezúttal Louis személyében köszönthettünk.


***


Délután muszáj volt beugranom a klubba, így fájó szívvel ugyan, de búcsút kellett intenem Sheenek, akit bármennyire győzködtem is, nem akart eljönni velem. Pedig tudom, hogy nem csak nekem hiányzott annyira, hanem mindenkinek, aki a klub területén él és mozog. Csak épp, hogy sikerült átlépnem a klub küszöbét, máris megannyi szem pár szegeződött rám. A kérdés áradat sem maradhatott el sokáig.
- Hol voltál ilyen sokáig? - jött Liam hangja közvetlenül mellőlem, úgy beszélt, mint egy apa a fiához, aki lekéste a megbeszélt haza érkezés időpontját.
- Liam javíts ki, ha tévednék, de úgy emlékszem, hogy nem tartozom beszámolóval arról, hogy mikor jövök és megyek. - egyszerre gondoltam poénnak és komolynak is a megjegyzésemet.
- Tudom én, csak furcsa, hogy egy fél napra eltűntél, hisz eddig napok óta állandó vendég voltál bent.
- Dolgom volt. - vontam vállat és indultam volna is tovább, ha Liam nem szólalt volna meg ismételten.
- Dolgod volt? És ezért a dologért van úgy kivirulva a fejed? - ő és a szeme, ami minden lát.
- Egyáltalán nem vagyok kivirulva.
- Persze, én meg hülye vagyok. - gúnyolódott.
- Te mondtad ki, nem én.
- Szerintem meg eléggé biztos, hogy egy adott vörös hajú táncos van a dologban. - gondolkodott hangosan.
- Szerintem meg foglalkozz a saját dolgoddal kedves, pótolható Liam.
- Na ne dobálózz rögtön a kirúglak burkolt változatával. - lehet kicsit komolyabban vette a dolgot, mint azt én gondoltam.
- Én ugyan nem dobálózom semmivel, főként nem burkoltan.
- Oké, de most komolyan, kibékültetek igaz? - már előre láttam, ha nem kap valami morzsát, még agy faszt kap nekem.
- Haladunk és elégedj meg ennyivel.
- Tudtam. - kiáltott fel.
- Kussolj, Liam.





6 megjegyzés:

  1. Ezaaz ^^ .. Shee tudja a dolgat mindenesetre :)) TIszta aranyosak :D Ah egyszeruen imadom az egesz tortenetet. ^^ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Shee ért hozzá, hogy teljesen kikészítse Harryt. :D Örülök, hogy szereted. ♥

      Törlés
  2. Látom nem csak én szeretem hogyha szenvednek az emberek!:D
    Ügyes vagy Sheera!;)
    Hajrá, készítsd ki Harryt!:DDD
    Siess a kövivel!^^
    Szejetlek:33

    VálaszTörlés
  3. Teljesen masra szamitottam ez utan a veszekedes utan azt hittem Sheera ott hagyja Harryt es elfogadja az allast es majd Harry megy utana meg ilyenek :333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha a dolgok változnak, néha nem. :D Ez esetben még nincs minden kialakulva, még bármi lehetséges. :D

      Törlés