2015. június 8., hétfő

37. fejezet - Back to the work!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!

A rész zenéje: Natalie La Rose - Somebody ft. Jeremih
https://www.youtube.com/watch?v=8zqdo_Umd5c

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Jó volt ez a pár nap munka nélkül, távol minden gondtól. Semmi másnak nem áldozni, csak és kizárólag az élvezetek halmozásának, a szó szoros értelmében. Harryvel ki sem szálltunk az ágyból, csak a karjaiban tartott és most először, úgy éreztem tartozom valahova, tartozom valakihez. Mindig is voltak érveim mellette és ellene, kezdettől fogva próbáltam védeni magam, eléggé hülye eszközökkel, ellöktem magamtól, csak hogy ne kelljen csalódnom. De minden félelmem ellenére, beférkőzött a szívembe egy perc leforgása alatt és mára másra sem tudok gondolni, csak ő rá. Az illatára, a csodás zöld szemeire, a mosolyára és amit a legjobban szerettem benne, perverz énje, ami minden alkalmat megragadott, hogy előjöhessen. Nem volt olyan magas labda, amit könnyűszerrel le nem tudott volna csapni, kirázta a kisujjából. Mellette végre nőnek érezhettem magam, akkor is, ha csak egy fiús hip-hop táncos voltam. Minden alkalmat megragadott, hogy éreztesse velem. Egyszerű a képlet, beleszerettem.

Persze minden jónak vége szakad egyszer, ennek az egésznek, akkor, amikor eljött a hétfő reggel és ismét munkába kellett mennem. A mai napomat a tánciskolában kezdtem a tanítványaimmal, aztán egy próbával fogom folytatni a csapatommal. Hiába csak épp most ment le a verseny, de az élet akkor sem áll meg. Mindig van mit fejlődni, tanulni, jobbnak lenni. Harry kitett az iskola előtt és egy hosszabb monológ után, miszerint vigyázzak magamra és, ha végeztem szóljak és eljön értem, besétáltam az iskola robusztus kapuján. Végig siettem a folyosón, mivel alig fél órám volt az óra kezdetéig és az időhöz képest rengeteg dolgom. A legtöbben nem értették meg, hogy miért szeretek egy órával hamarabb megjelenni, de kellett nekem ez a plusz idő, hogy mindent átgondoljak és a maximumot tudjam nyújtani, mint magamnak, mint a tanítványaimnak, akik engem követnek bármit is teszek, így nem végezhetek hanyag munkát. A lányok szokásosan a próba kezdete előtt negyed órával kezdtek beszivárogni a terembe. Természetesen egyetlen lányt kivéve, akinek köszönetet lehet nyilvánítani, ha nem késik el, ez a személy pedig nem más, mint Megan. Ez alkalommal is hozta a formáját, amikor a gyakorlat felére beesett és semmiféle elnézést nem kért, csak állt a terem végében és arra várt, hogy vége legyen. Viszont nálam betelt a pohár, ami a viselkedését jelentette, így ahogy az utolsó dallam is elhalt a terem falai között, megfordultam és egyenesen felé sétáltam, hogy elbeszélgessek vele egy kicsit.
- Késtél. - álltam meg előtte csípőre tett kézzel, míg őt nem igazán hatotta meg az a dühös arckifejezés, amivel rá néztem.
- Na és? - olyan hangnemben kérdezett vissza, hogy a kezem ökölbe szorult és alig vártam, hogy pofán csaphassam vele.
- Mi az, hogy na és? Szerinted nem lényeg, hogy pontosan érkezz a próbára? Tudtommal te akarsz táncos lenni, akkor pedig tartsd magad az alapvető illemhez, hogy profi lehess abban, amit csinálsz vagy el se kezd. - lehet kicsit hangosabban sikerült felszólalnom, mint azt elsőre terveztem, mert határozottan éreztem a többiek tekintetét kettőnkre szegeződni.
- Köszönöm az aggodalmadat, de jól meg vagyok így is, szóval, ha nem haragszol, akkor szeretnék ténylegesen is próbálni, a kioktatást mellőzve. - legyintett előttem egyet, majd szó nélkül a tömeg közepébe sétált és onnantól kezdve el volt felejtve ez az alig megkezdett beszélgetést, amit ő elegánsan rövidre zárt. Legalábbis, csak szerinte.
- Oké, akkor kezdjük el, mindenki a szokásos helyére, újfent. - néztem Meganre, aki egy szemforgatással kommentálta az üzenetemet, ami egyértelműen felé irányult.
A próba hamar lement, mert végre mindenki jól csinálta. Természetesen Megan ismét a szokásos formáját hozta, a nagy semmit lényegében. Látszott rajta, hogy szarik az egészre nagy ívben és nem is adott bele túl sok dolgot. Nem erőltette meg magát és ez engem egyre jobban zavart, főleg, hogy tudtam mire képes, ha akar is. Így viszont, csak a többiek színvonalát húzza le, amit nem fogok hagyni, sem neki, sem másnak.
- Köszönöm lányok, ügyesek voltatok, egy hét múlva találkozunk. - köszöntem el a lányoktól, de amikor láttam. hogy Megan is távozni akar utána szóltam. - Megan rá érnél egy percre?
- Hogyne. - fordult meg kelletlenül, de nem közeledett felém, csak megállt és rám várt.
- Miért nem adsz bele mindent? - kérdeztem rá kerek-perec, nem fogok itt köntörfalazni és semmi ehhez hasonlók.
- Tessék? - döbbenete arról árulkodott, hogy határozottan hülyének nézett.
- Nem vagyok hülye drágám, látszik rajtad, hogy a hátad közepére sem kívánod ezt, akkor meg mi a fasznak vagy itt? - a jó modorom ekkora már sehol sem volt, így az sem érdekelt, hogy gyakorlatilag kiabáltam vele.
- Mert szeretem. - vonta meg a vállát, de lerítt róla, hogy baromi ideges lett a szavaimtól.
- Akkor adj bele mindent, mert így szart sem ér a teljesítményed. - lehet ezt nem kellett volna közölnöm vele, mert olyan tekintettel nézett fel rám, amilyet tőle még nem láttam azelőtt.
- Hogy mondtad? Miért te aztán profi vagy a kis pasikáddal, amikor ide jön és jelenetet rendezel vele vagy épp az egész órán rá figyelsz? Az milyen hozzáállás? - sejtettem, hogy az én sározásom fog következni.
- Már megbocsájts, de ha jól emlékszem még mindig én vagyok a tanár és én dolgozom itt, így jelen esetben semmi jogod engem kritizálni. Belátásom szerint előbb nézz magadba, aztán ha veled minden rendben, akkor beszélgethetünk. - kezdett gyanús lenni nekem, hogy ezek ketten Mollyval nem rokonok-e?
- Mi a frász bajod van neked? Ott hagyott a szépfiú vagy mi az isten? - már vártam ezt a kérdést, komolyan.
- Nem, csak hogy tudd, nem hagyott ott. Viszont van egy közölni valóm veled. - léptem hozzá közelebb, már annyira, hogy szinte teljesen egymás mellett álltunk.
- Mi lenne az?
- Elmehetsz. Többet nem akarlak meglátni az órán. - tátott szájjal bámult rám és egy mukkot nem tudott kinyögni.
- Most komolyan kiteszel a csapatból?
- Mit vagy úgy meglepve? Úgy sem szereted ezt csinálni, szóval igen, ki. - csak nézett rám, majd megfordult és a táskáját felkapva szinte rohant előre.
- Rohadj meg. - kiabálta el magát az ajtóban.
- Kösz a kedves szavakat, meg lesz.


***


A nap megkoronázása felettébb biztos, hogy a Hellben töltött délutánom, ahol Molly ismét jelen volt, bár még nem volt teljesen jól a bokája, de már kötelezően kijelentette, hogy ismét itt van és ne merjem többé elvenni egyik előadását sem. Boldogan mondtam neki rá igent, mivel eszem ágában sem volt még egyszer felmenni a Hell színpadára. Nem tetszett, ahogy a vendégek engem méregettek, mintha csak egy árú lennék, akire licitálni kell és aki a legmagasabb tétet teszi az viszi haza a kikiáltott tételt. Harryt a nap nagy részében nem láttam, egyszer kétszer hallottam a hangját a bár felől, de tudtam, hogy nagyon dolgozik azon a bizonyos számlán, ami miatt nem úgy állnak a pénzügyek, ahogy azt ő szeretné. Este az előadás előtt az irodájába mentem, hogy elköszönjek tőle és végre haza mehessek. Kopogtam, majd miután nem szólt semmit, benyitottam. Az asztalánál ült és fel sem nézett, amikor beléptem.
- Mit akarsz? - csattant fel és konkrétan semmit nem értettem a reakciójából.
- Zavarok? - felkapta a fejét, amikor meghallotta a hangomat.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy te vagy az. - állt fel a székből és felém sétált egy bűnbánó mosoly kíséretében.
- Csak nem Mollyra vártál? - tettem fel a kérdést.
- A vártam rá elég erős kifejezés, az ember nem várja azt a dolgot, amit szívből gyűlöl. - megleptek a szavai, tudtam, hogy Molly nem a kedvence és csak eszköznek használta mindig is a kielégülésre, de erős szavak voltak ezek, még tőle is.
- Kissé túlzol, nem?
- Nem, nem szeretem őt, ez tény. - húzott magához, majd a kulcscsontomra nyomta meleg ajkait. - Téged azonban annál inkább.
- Valóban?
- Határozottan. - puhán nyomta ajkait ellenem, majd a kanapé felé húzott. - Egyébként minek köszönhetem e késői látogatásodat?
- Csak jöttem elköszönni, ugyan is végeztem.
- Képzeld én is, így haza viszlek, vagy feljöhetsz hozzám is. - ültetett az ölébe és a fülembe suttogta szavait.
- Haza mennék.
- Rendben. Összepakolok és indulhatunk.
- Oké, addig összeszedem a cuccomat. - felálltam és egyenesen kisétáltam az irodájából.

Kilépve pont bele szaladtam Mollyba, aki elég gyanús testhelyzetben állt pont az ajtóval szemben. Biztosra vettem volna, hogy kihallgatta a beszélgetésünket. 
- Hallgatóztál? - kérdeztem rá azonnal, kissé megemelt hangszínnel.
- Miért hallgatóztam volna, csak épp erre jártam. - forgatta meg szemeit, de határozottan ideges volt. Annak fényében, amiket Harry mondott róla oda bent, nem csodálkoztam a dolgon. Talán most először hallotta ezeket a szavakat és minden jel arra utal, hogy nem tetszett neki.
- Mekkora véletlen egybe esés, de adok egy tanácsot, ne csak a szavakra figyelj, hanem a léptekre is. - sétáltam volna el, amikor utánam kapott.
- Na ide figyelj ne merészelj velem ilyen hangon beszélni. Ki vagy te itt, hogy dirigálj és kioktass engem?
- Én ugyan nem oktattalak ki, csak megjegyeztem, hogy legközelebb jobban tudj hallgatózni, mert ez alkalommal nem jött be. - vontam meg a vállam.
- Te meg tanulj meg védekezni. - azonnal felkaptam a fejem és többször végig kellett gondolnom a szavait, mielőtt vissza kérdeztem.
- Hogy mondtad?
- Jól hallottad, talán többször nem lesz olyan szerencséd, hogy halva születik. - a világ megfordult körülöttem, amikor tudatosult mit is mondott. A harag és a csalódottság kettős érzése jelentkezett bennem és tudtam, hogy ezt az információt, csak egy embertől tudhatja, akiben most mélységesen csalódtam. Nem hiszem el, hogy képes volt kiadni a legnagyobb titkomat, ráadásul ennek a ribancnak, aki több alkalommal is a szakadék szélére sodorta már a kapcsolatunkat. Viszont ez alkalommal nem álltam meg a perem szélén, hanem direkt leugrottam, ezzel befejezve mindent, amit valaha tettem Harryvel. Betelt a pohár és jócskán túl is csordult, nem volt többé miért és hogyan. Nem kellettem a hazug kifogások, többé nem kellett tőle semmi, mert beigazolódott, hogy nem képes másra, csak fájdalmat okozni és belém rúgni ott ahol ér. A mondat elhangzása után az ajtó kinyílt és egy olyan férfira tekintettem, akit mélységesen megvetettem.
- Shee mi a baj? Te sírsz? - döbbenten nézett engem és Mollyt, de az arca nem tükrözött sokáig ilyesmi érzelmeket, hamar átvette a helyét a felismerés.
- Kérdezd őt, és még valami, szállj ki az életemből, de ez alkalommal örökre és végérvényesen.





4 megjegyzés:

  1. Neee.. Nem teheted ezt velem.. Olyan jókedvem volt és most szomorú és dühös vagyok egyben.. Szomorú mert ilyen helyzetbe került Shee és a kapcsolatuk miatt is.. S dühös mert az a kis kurva tönkretesz mindent.. Kitépném a haját... De azt mondják egy író akkor jó abban amit csinál ha el tudja érni azt a pontot hogy az olvasója azonosuljon a szereplőkkel s átélje a helyzetüket.. És te ezt elérted.. Már az elején is de most jött el az idő hogy ezt megosszam veled is.. Szóval gratulálok és csak annyit tudok még mondani a részre hogy imádtam és hogy nagyon várom már a következő fejezetet.. Puszi :*^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett és annak is, hogy átérzed a szereplők érzéseit, jól esik, hogy bele tudod magad képzelni az írásom alapján. Szerintem még senki nem mondta ezt nekem. Sietek a következő résszel. :) ♥

      Törlés
  2. Omg!!!O.O
    Na neeeeeeee! Hát én megtépem ezt a ribancot! Mindketőt!! Mollyt és Megant is!! A ki ***** ****** *******!! Harry ezt nagyon elcseszte! Remélem gyorsan kiengeszteli Shee-t. Bár mondjuk szerintem Harry is ebben reménykedik!:/ Egyébként Molly végre szembesült az igazsággal. Hogy Harry nem érez iránta semmit! Sőt, gyűlöli! És legszivesebben kinyirná. Bár mondjuk ki nem?:D
    Imádlak<3333 és persze Harryt is!:D na meg Sheerát is!:')
    Már nagyon várom a kövit!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy biztos ez alkalommal nem lesz olyan könnyű Harry dolga, mint általában. A nagy szája ezúttal túl messzire ment, de nem árulok el semmi konkrétumot, nem sokára úgy is kiderül minden, ahogy a vége felé közeledünk. :)

      Törlés