Meghoztam a következő részt, nem írnék hozzá semmit, csak jó olvasást hozzá!
A véleményeket szokás szerint szívesen veszem! :)
A rész zenéje: Chris Brown - Ayo.
https://www.youtube.com/watch?v=zKCrSN9oXgQ
Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry
Puha léptek hangját hallom a fapadlón csendesen haladni. Ébren vagyok. De a szemeimet még nem vagyok hajlandó kinyitni. Élvezem a sötétségben lenyűgöző hangjait, ahogy óvatosan körbejár a hálómban. Elképzelem csodás testét, amit nem fed felesleges agyag, nem rejti el előlem semmi az ég világon. Tegnap este bebizonyosodott, hogy Ő is épp annyira akar magának, mint én Őt, csak magamnak. Sikolyai, nyögése, csak nekem, csak értem szóljon, hasítson a levegőbe. Elégüljön ki annyi alkalommal amennyiszer, csak képes rá általam. Mosolygok magamban, szállok és nem akarok megállni, soha többé.
- Miért mosolyogsz Harry? - hasít a kérdés a levegőbe, de nem válaszolok.
- Tudom, hogy ébren vagy. - leheli közvetlen az ajkaimra, mire megragadom a derekát és magam alá gyűröm.
- Meg vagy.
- Kijátszottál. - sértetten feleli.
- Az most következik baby.
Lassan, direkt kínzóan haladtam le a nyaka vékony ívén, kész voltam rá, hogy a józan eszét teljesen elvegyem, hogy kiszolgáltatott legyen számomra. Felmordulásának édes hangja jelezte is számomra, hogy igencsak bevált az elképzelt tervem. Hihetetlen érzéssel töltött fel az, ahogy a teste reagált a legkisebb érintésemre is, így egyre többre és többre szomjazott, sosem volt túl sok vagy elég. Azonban, ahogy eltolta a fejem tudtam, hogy most következik a leállításom kísérlete, ami ha rajtam múlik sikertelen marad.
- Harry, elfogok késni az órámról. - néz oldalra az éjjeli szekrényen lévő órára, míg felnyögi szavait.
- Szerinted ez engem mennyire érdekel? - kérdezek vissza, levezetve a kezemet az oldalán.
- Ezek szerint semennyire. - kuncog fel.
- Jó meglátás. - nézek fel rá, majd megcsókolom kiéhezett ajkait.
- Miért kell ezt ennyire megnehezítened? - teszi fel a költői kérdését, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy tőlem vagy saját magától várja a választ rá.
- Bassza meg. - nyögök fel, amikor a telefonom megszólal. - Bocsi, de ezt felveszem.
- Csak tessék.
- Mi van? - csattanok fel, ahogy megnyomom a hívás fogadása ikont a kijelzőn.
- Cső, Liam vagyok. - szól bele.
- Elsőre is tudtam, na mond mit akarsz. - cseppet sem vagyok vele kedves.
- Be kéne jönnöd, van egy kis zűr a rendelésekkel. - adja tudtomra a hívása okát.
- Mi van már megint? - túrok bele a hajamba. - Egy kicseszett hétvégére teszem ki a lábam, erre mindent tönkre basztok.
- Ne velem üvölts, nem én kúrtam el. - emeli fel a hangját.
- Leszarom ki tette. - dühömben a falba bokszolok, mire az ujjamon lévő bütykök felszakadnak. - Már is ott vagyok.
- Mi volt ez? - teljesen megfeledkeztem Sheeráról.
- Semmi, bonyodalom. Most mennem kell. - válaszolom teljesen közömbösen.
- Előtte eltudnál vinni az órámra? - kérdezi meg félénken.
- Persze, ne haragudj, hogy így beszéltem veled, csak folyton ez megy, ha nem vagyok ott, úgy látszik megáll az élet.
- Megértem, mindig mondom, ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad. - mosolyog rám.
- Való igaz. - viszonozom mosolyát, majd a szekrényemhez sétálok.
Miután gyorsan magamra kaptam az egyik öltönyömet, sietve értem el a kocsimat, nem törődve Sheerával. Hallottam, hogy jön utánam, de túl lassúnak bizonyult, így nem érte utol hosszú lépteimet. A kocsim másik ajtaja, akkor nyílt, mikor én már az övemet kötöttem be és felbőgettem a motort, ahogy elfordítottam a kulcsot. Ahogy fél szemmel ránéztem láttam a tekintetében a sértettséget, de most kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy a drámával foglalkozzak. Kihajtottam a kapun, ahogy az kitárult és a tánciskola felé vezettem a járművet. A gázra tapostam, ahogy tudatosult bennem az a tény, hogy Sheera is igencsak késésben van már. Láttam, hogy egy mosoly játszik az ajka sarkában, ahogy felfogja miért is gyorsítottam a sebességemen. Jobbnak láttam, ha nem beszélek most vele, mert ismerem magam és félő, hogy olyan dolog hagyná el a számat, amit később minden bizonnyal megbánnék. A kínos csend szerencsére megszűnik, amikor az iskola parkolójába fordulok be.
- Köszi. - rám sem nézve ejti ki szavait, majd kivágja a kocsi ajtaját.
- Hé. - kapom el a csuklóját, hogy megállásra kényszerítsem.
- Mi van? - csattan rám.
- Valamit nem felejtettél el? - kérdezek rá.
- Én? Azt hittem, hogy te felejtettél el hirtelen emberi módon viselkedni, kezdve ezt a kommunikációval. - érdekes, de tetszik a merész fellépése.
- Figyelj ne duzzogj miattam, tiszta ideg vagyok a klub ügyei miatt, ez az egész nem rád irányul. Jobbnak láttam, ha nem mondok semmit, mert nem akartalak megsérteni téged. - ennyire őszintén sem beszéltem régóta senkivel.
- Oké. Mindegy, mennem kell. - válaszol közömbösen.
- Addig innen ki nem szállsz, míg nem adsz egy csókot. - hajolok hozzá közelebb.
- Elviselhetetlen vagy.
- Mondták már. - hajolok közelebb, majd az ajkaimat az övére nyomom.
Nézem kecses lépteit, ahogy besétál az iskola kapuján, majd újfent beindítom a motort és kihajtok a többsávos útra.
Hatalmas üvöltözésre érek be a klubba és a hang irányába haladok. Érdekes látvány fogad. Liam és Niall teli torokkal üvölt egymással és csoda, hogy még nem ugrottak egymásnak. Ahogy észre veszik, hogy bejöttem kicsit halkítanak magukon.
- Mi a fasz folyik itt? - csattanok rájuk.
- Ez az idióta megint elszúrta az ital rendelést. - mutogat Liam Niallre.
- Niall?
- Komolyan nem én voltam, már a múltkor is megmondtam, hogy én nem szoktam bele írni, te írod fel, hogy miből mennyit rendeljek és én úgy is szoktam tenni. - mentegetőzik, de tudom, hogy igazat mond, hisz ez a rendszer nálunk. Nem véletlen, hogy nem bízom másra.
- Tudom Niall, Liam te meg jobban tennéd, ha nem önállósítanád magadat, tudtommal én vagyok a főnök. - emelem fel a hangomat.
- Aha, mégis minden elvan baszva. - csattan fel.
- Ne is kezd ezt el. Évek óta így vezetem a helyet és eddig minden rendben ment.
- Szerintem a szállító a hibás, kezdem úgy érezni, hogy direkt akar veled kicseszni Hazz. - szólal fel Niall.
- Nekem is egyre gyanúsabb. - válaszolom. - A lényeg, hogy utána nézek és ha kell, akkor szállítót váltunk. Nem hagyom, hogy mások munkája tönkre tegye az enyémet.
- Egyetértek.
- Oké, az irodámban leszek, ha kellenék. - sétálok el az irodám irányába.
Egy sor üvöltözés a szállítóval és úgy döntöttem ideje keresni egy másikat, van egy olyan érzésem, hogy nem csíp minket a faszi és ezért bassza el folytonosan a rendelésemet. Leszarom, így elesik egy csomó pénztől, mivel nagy tételben szoktam rendelni. Hatalmas mennyiségű alkohol fogy napról-napra, ami nem kevés pénzbe kerül. De nem panaszkodom semmiért, a klub nagyon megy és rengeteg pénzt hoz a házhoz egy-egy este, így semmi okom panaszra. A pénzem, csak egyre gyarapodik és nem fenyeget az a veszély, hogy ez csökkenne. Gondolataimból az ajtóm csattanása térít vissza. Molly áll velem szembe és nem tűnik nyugodtnak.
- Mond.
- Evelin az agyamra megy. - csattan fel.
- Mi a gond? - kérdezek rá.
- Az, hogy szar. Gyere ki és nézd meg az új koreográfiáját, kritikán aluli. - kiabál egy sort, majd sarkon fordul.
Nagy duzzogva, de utána megyek és mellette állva figyelem, ahogy a többiek szenvednek a nyakatekert lépések kivitelezése miatt, ami nagyon nem áll össze. Mollynak most az egyszer igaza van, ez borzalmas és túl olcsó hatást kelt. Igaz, hogy a lányok bármely táncon kívüli kérést is teljesítenek, ha elég pénzt ajánl egy kuncsaft, teszem azt még a szex is szóba jöhet, de ez nagyon ritka eset. Kurva nagy gondok vannak ezen a területen. Ezt nem mutathatjuk be, hisz egyáltalán nem üti meg a Hell színvonalát.
- Evelin, beszélhetnék veled az irodámban? - emelem fel a hangomat, hogy meghalljon.
- Máris. - fordul felém.
- Te meg ne vigyorogj. - szólok Mollyra, akinek a szája a füléig ér. - Egyáltalán nem miattad beszélek vele, hanem, mert ez tényleg röhej.
- Édes, remélem kirúgod. - simít végig a mellkasomon.
- Kicsim, tartasd meg a kezed magadnak. - veszem le a kezét a mellkasomról.
- Nehéz lesz.
- Gondolom.
Evelin feszélyezve ül a kanapén és azt figyeli, ahogy fel le járkálva beszélek hozzá az egyre rosszabb teljesítményéről.
- Nem értelek. - szólal fel.
- Ezen mi a faszomat nem értesz? Szar, amit csinálsz, ennyi. - csattanok fel.
- Harry úgy csinálsz, mintha értenél a tánchoz. - provokál engem.
- Nem tudom, hogy ki nézi hülyének a másikat, kedves Evelin. - lépek hozzá közelebb.
- Ugye tudod, hogy nálam semmit nem érsz el a sármoddal? - kérdése teljesen ledöbbentett.
- Nem értelek. - tetetem a hülyét.
- Szerinted Mollynak nem jár a szája?
- Leszarom Mollyt és téged is, ami azt illeti nem is. Nem viselem el többé a szinten aluli munkádat, kivagy rúgva. - üvöltöm, mire összerezzen.
- Micsoda? - pattan fel.
- Jól hallottad, szedd magad és tűnés. - fordulok meg és az ablakhoz sétálok.
- Megfogod ezt még bánni, Harry. - förmed rám.
- Nem hiszem. - válaszoltam, majd néztem, ahogy kisétál és bebassza maga mögött az ajtót.
- Ajtó. - kiabálom utána.
A mai dráma után szükségem van egy kis felüdülésre, így Sheera lakására megyek, ahogy végeztem a klubban. Nagy nehézségek árán találok egy szabad parkolóhelyet, majd felsietek a lépcsőn. Hosszan nyomom a csengőt, míg meg nem hallom a lábdobogást bentről, ami azt jelzi, hogy valaki lefut a lépcsőn.
- Hello Hazz. - tárja ki előttem az ajtót Louis.
- Hello Lou. Shee? - kérdezek rá rögtön, ahogy beljebb sétálok.
- Lekésted. Az előbb ment el valami új táncot kitalálni vagy ilyesmi. - válaszolja nekem.
- Hova ment? - kérdezek vissza.
- Az iskolába, szinte ott lakik. - nevet fel Louis.
- Észre vettem. - csatlakozok be a nevetésbe.
- Nem akarod megnézni? Eszméletlen, hogy mit művel, ha egy új zenét talál, ami megihleti. - mosolyog rám.
- Ez kérdés volt?
- Nem, nem az. - kacsint rám, majd csatlakozik hozzám és együtt sétálunk le a lépcsőn.
Legközelebb a táncterem előtt térek magamhoz, ahogy nézem Shee csodás mozgását. Lou-nak igaza volt eszméletlen, amit művel. Még sosem láttam, ehhez hasonló mozdulatokat, annyira süt róla a profizmus, a szexualitás és a lazaság, ami mégis összeszedettséget sugall, egyáltalán nem esik szét a koreográfia. Lou megböki a vállamat és hülyén mosolyog rám, miközben nem tudom huzamosabb ideig levenni a tekintetem Sheeráról és arról a csodáról, amit a testével művel tánc közben. annyira ösztönösen teszi, hogy az le írhatatlan, komolyan a legnehezebb dolgom most az, hogy szavakba tudjam önteni mit érzek ebben a pillanatban. Azon sem csodálkoznék, ha csurogna a nyálam, miközben nézem. Csak egy mondat fogalmazódik meg bennem, de az szüntelenül villog a szemem előtt és az agyam peremén, a nyelvem hegyén és muszáj vele közölnöm.
- Hát ti? - lepődik meg, ahogy vége van a zenének, amire komolyan nem értem, hogy tud ennyire nőiesen mozogni. Sosem gondoltam úgy, hogy Chris Brown zenéje egy nőnek táncolható, de tévedtem és nem is akár mekkorát.
- Harry megakarta nézni az alkotó folyamatot. - bök oldalba Lou.
- És? - intézi felém a mondandóját.
- Komolyan lenyűgöztél. Táncolj nekem. - nyögöm ki.
- Ezt már megbeszéltük. - forgatja meg szemeit.
- Nem úgy értettem. Legyél a The Hell koreográfusa.
- Micsoda?
Nanananaaaa..... ez eszméletlen... Ugye elfogadja a felkérést? *.*
VálaszTörlésEgyébként imádtam, gyorsan hozd a következőt!! :)
Örülök, hogy tetszik.😄 A következőből minden kiderül.😘❤️
Törlés