17. fejezet - Save The Day!

Sziasztok!

Meg is hoztam a következőt.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá! :)

A rész zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=R7AkvcIGnEY

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera


 

Komolyan hülye vagyok. Mit is képzeltem? Randira menni Liammel, elég elcseszett döntésnek számít. Nem mondom, hogy nem jó pasi vagy valami, de akkor sem akarok tőle semmit sem. Ha akarom, hanem csak arra tudok gondolni, hogy az egész döntésemnek hozzá van köze. A kis hang a fejemben szüntelenül sugdolózik, hogy csak Harryt akarom bosszantani, ezzel az egésszel. Mindnél többet gondolok rá, annál jobban beigazolódik, hogy ez az igazság, ha tetszik, ha nem. Ez mind szép és jó, de az okára továbbra sem sikerült rájönnöm. Miért akarom bosszantani Harryt, mikor nem akarok tőle semmit. Pont ez az, nem akarom, hogy a közelemben legyen. A legrosszabbat hozza ki belőlem és ez egyáltalán nincs ínyemre. De akkor miért érzem az ürességet a mellkasomban, ami a napok múlásával egyre nagyobb lett és kitörölhetetlenné vált. Állandósult.
 

Magamra kapkodtam a futó ruhámat és kiviharoztam az utcára. Mostanában rászoktam a futásra. Kitisztította a fejemet, főleg, ha hajtottam magamat. Nem érdekelt a légszomj és a magas pulzus, csak futottam, míg a fizikai fájdalom átvette a szívem felett a hatalmat és egy kis megnyugvást engedett neki. Kezdtem megőrülni a bennem kavargó ambivalens érzelmektől. Ott volt az elutasítás és a vágyódás, ami egyre inkább harcolt egymással, ezzel engem tönkre téve. A vívódásomat a zene megállása szakította meg, ami eddig a fülemben szólt, süketté vált, mert hívtak.
 

- Igen? - szóltam bele, mert ismeretlen számot jelzet számomra a kijelző.

- Szia Sheera, Liam vagyok. - szólt bele az ismeretlen, aki így felfedte magát előttem.

- Szia. - köszöntem neki.

- Akkor áll még a randink? - tette fel a kérdést, amit lehet nem is akartam meghallani.

- Persze. - válaszoltam, nem akartam udvariatlan lenni, ha már egyszer bele egyeztem, túlesek rajta.

- Remek, akkor este nyolcra érted megyek. - lelkendezik a telefonba.

- Oké, várlak. - köszöntünk el, majd bontottam a vonalat, hogy a zene ismételten felcsendüljön, ezzel biztosítva a ritmust a futásomhoz.
 

Jó egy óra futás után éreztem azt, hogy ismételten kikapcsoltam magam és, csak a testemre koncentráltam. Majd haza fele vettem az irányt. Ma kivételesen nem volt se próbánk, se oktatásom, így csak henyéltem otthon egész nap és egyre jobban érett bennem, hogy egyáltalán nem volt jó ötlet bele menni, ebbe a Liammel való randi dologba. Nem baj túlteszem magam ezen és ha már bele egyeztem végig is csinálom. Egy randiba még senki sem halt bele, talán én sem fogok. Lezuhanyoztam és kerestem valami ruhát, ami estére megfelelhet. Nem akarok semmi szexit felvenni, így csak egy egyszerű fehér ing és koptatott farmer mellett döntöttem, amihez a fekete magas talpú nike cipőmet fogom felvenni.

 

A nap hátralévő részében főztem ebédet, mivel Louis valami ügyeket intéz, így nem tudja teljesíteni ezt a feladatot. Rendszerint Ő a szakács nálunk, ami nem véletlen mivel az én főzési tudományom elég kevés, így pár egyszerű fogásban kis is fújt. Egy gyors és egyszerű sajtos makarónit dobtam össze, amit általában nem rontok el, de sosem lehet tudni. Valahogy nem érzem ezt a főzés dolgot, ellentétben Louval. Hét órakor döntöttem úgy, hogy talán jó lenne készülődni. Magamra kapkodtam a kiválasztott ruhákat, majd egy füstös fekete szemet készítettem magamnak. Épp, hogy készen lettem, amikor csöngettek.
 

- Megyek. - kiáltottam el magam, miközben magamra kaptam a bőr kabátomat. - Szia.

- Szia Sheera. Gyönyörű vagy. - bókolt nekem, de valahogy nem volt ide való.

- Köszi. Mehetünk?

- Persze. - mosolygott, majd elindult a lépcső irányába.

Egész úton feszélyezve éreztem magam, ami talán enyhe kifejezés a kialakult helyzethez. Leparkoltunk egy eléggé felvágós étterem előtt, mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem az én világom a hely. A ruházatom is mutatta, hogy baromira kilógok a sorból. Liam persze elegánsan volt felöltözve. Lehet, ha legközelebb randira megyek megfogom kérdezni, hogy milyen helyre megyünk, bár nem hiszem, hogy ez a közel jövőben be fog következni.

- Mit szeretnél enni? - kérdezi meg Liam, aki ki sem látszik az étlap mögül.

- Csak egy salátát. - válaszolom.

- Tényleg?

- Miért, olyan fura ez? - kérdezek vissza.

- Nem tudom, mond meg te. Ti lányok folyton salátát esztek. - nevet fel.

- Vigyázunk az alakunkra. - vetettem oda a sablonos választ.

- Minek? Nézz magadra, dögös vagy. - vet felém egy féloldalas mosolyt.

- Igen, mert salátát eszem. - nézek rá tök komoly arccal, mire mind a ketten nevetésben törünk ki.

- Aha, persze.
 

Ahhoz képest, hogy mennyire féltem ettől a randitól, olyan jól éreztem magam Liammel. Nem gondoltam volna, hogy ennyire vicces és közvetlen személyiség. Beszélgető partnernek sem utolsó, nagyon jól elbeszélgettem vele. Bár semmi személyeset nem közöltem magamról. Nagyon kevesen tudnak rólam tényleges dolgokat, hisz senkiben sem bízom meg könnyen, akiben meg igen az már évek óta része az életemnek. Kint vártunk a kocsijára az étterem előtt, amikor hírtelen felém fordult és a falnak nyomott.

- Mit csinálsz? - kérdeztem rá.

- Kérem a jutalmamat. - szólalt meg, mire ledöbbenve meredtem rá. Miről beszél ez?

- Hogy mi van?

- Azt hitted viccből hoztalak ide, Baby? - kacsintott rám, majd ellenem nyomta ajkait. A csókja nagyon nem tetszett. Undorodtam tőle és azonnal arra gondoltam, hogy valaki jöjjön és segítsen. Nem akarok vele elmenni.

- Szállj le rólam. - nyomtam mindkét kezemet a mellkasának, de esélyem sem volt eltaszítani magamtól.

- Ne próbálkozz. - hajolt a nyakamra, majd bele harapott, mire felsikítottam.

- Eressz. - csattantam fel, de ahogy kimondtam Liam eltűnt mellőlem.
 

Mire felfogtam mi történik Liam a földön feküdt és Harry teljes erőből ököllel ütötte az arcát. Megrémültem tőle, de oda sétáltam mellé és a kezemet a vállára tettem, amitől egyből abba hagyta a mozdulat sorozatot, amit folytatott és felém fordította a tekintetét, ami ezúttal a gyönyörű zöld szín helyett, fekete színt vett fel. Rémisztő volt.

- Harry hagyd abba. - szólaltam meg.

- Nem, elmondtam neki, hogy ne nyúljon hozzád. - ilyen hangon még sosem hallottam beszélni, nem tartozott hozzá.

- Semmi baj, jól vagyok. - mosolyogtam rá, tetszett, hogy ide jött.

- Igen, de mi lett volna, ha nem követem? - fakad ki.

- Mi? Követted? - néztem rá értetlenül.

- Igen, nem tudtam elviselni, hogy randizol vele. Liam nem jó a kapcsolatokban, barátnője van és mégis téged szédít. - akadt ki.

- Barátnője van?

- Az.

- Köszönöm. - néztem mélyen a szemébe.

- Mit?

- Hogy eljöttél.

- Felfogod végre, hogy nem akarok neked rosszat? Megőrülök érted. - lép hozzám közelebb.

- Fel. - majd az ajkaimat az övére tapasztom. - Gyere.

- Hova? - kérdez vissza.

- Hozzám.

 

A lakásom ajtajában bénázok a kulccsal, mire végre be tudok menni. Harry lassan lépked be utánam, mire az ajtó becsukódik mögöttünk, máris a falnak nyomva találom magam, Harry csípőjén ülve.

- Nem tudod mióta vágyom erre.