14. fejezet - Bold undertaking!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket! :)

A rész zenéje: Sia - Elastic Heart!
https://www.youtube.com/watch?v=KWZGAExj-es

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Folyton Ő jár a fejemben és az elutasító szavai, amik ha akartam, ha nem, telibe trafáltak. Bevallom sértik a férfiasságomat. Nem sűrűn előforduló tényező, hogy vissza utasít a női nem, hisz csak rám kell nézni és az állításom rögtön értelmet nyer. Egyszerűen nem értem mi a baj vele. Érzem, hogy nagyon is vonzódik hozzám, a teste nem hazudik, de mégis minden lehetséges alkalommal vissza utasítja a közeledésemet. De a végtelenségig senki sem visszakozhat, elérem, hogy az enyém legyen. Sosem adom fel.

A mai napomat a klub dolgaival kéne töltenem, de egyszerűen képtelen vagyok bármire is huzamosabb ideig figyelni, így ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Elképeszt, hogy már a munkára sem tudok koncentrálni miatta. Minden figyelmemet és gondolatomat leköt még úgy is, hogy nincs is a közelemben. Mire észbe kapok Louis számát tárcsázom, fülemen a telefonnal sétálva ki a klub ajtaján.

- Hello. - veszi fel a telefont sértődötten.

- Hello Louis, figyelj beszélnünk kéne. - szólok bele a készülékbe.

- Ha Sheeről van szó, hallani sem akarom. - veti oda.

- Kéne a segítséged. - kérlelem erőteljesen.

- Ebben nem áll szándékomban Harry. - nyög fel.

- Louis ne csináld már.

- Jó, gyere át, Shee épp nincs itthon. - közli velem.

- Máris ott vagyok. - bontom is a vonalat.

Bepattantam a kocsimba és kitolattam a parkolóból, hogy mihamarabb az úton lehessek. Ki kell találnom valami megoldást, d sürgősen. A sebesség határral való foglalkozás hiányának köszönhetően alig negyed óra múlva, már a lakó park parkolójába hajtottam be és parkoltam le, amint találtam egy szabad helyet, óráknak tűnő keresgélés után. Felrohantam a lépcsőn a lifttel nem foglalkozva és a szokásos ajtón csöngettem, amit mára már csukott szemmel is megtalálnék, ha arról lenne szó. Louis dühösen meredve áll az ajtóban, amint az kinyílik előttem.

Csak, azért jöttem Louis-hoz, hogy adjon valami ötletet Sheerával kapcsolatban. Én már nem tudom, mit csinálhatnék, kezdem úgy érezni valóban a feladás lenne az egyetlen és ésszerű megoldása, ennek a képtelen szituációnak, amibe bele kevertem magamat. Nyíltan kijelentem, hogy életem legnagyobb baklövése volt, hogy engedtem a kísértésnek és a vágyaimnak, akkor ott a mosdóban. Magamat meghazudtolva gondolkozom, azóta és az agyamra megy, hogy egy csaj miatt nyavalygok. Könyörgöm Harry Styles nem ilyen. Nem nekem kell a nők után koslatnom, Ők jönnek hozzám, ráadásul készséggel.

Ha azt hittem Louis, majd segít, hát akkor basszus mekkorát lőttem mellé. Ahogy beléptem, gyakorlatilag a hajamat is leüvöltötte, hogy miért viselkedek, így Sheevel. Aztán ugyan azt kaptam. Hagyjam békén. De kibaszott könnyű azt mondani. Feszített állkapoccsal hallgattam végig a mondandóját, majd a mosdó felé vettem az irányt. Örültem, hogy Sheera nincs itthon, mert elképzelni sem akarom, mi lett volna a reakciója a jelenlétemre. Amikor kinyitom a mosdó ajtaját, valaki egyenesen a mellkasomnak sétál.

- Mi a fasz? – esnek ki a száján a szavak, amik a legkisebb nőiességet sem tartalmazzák, miközben szeme villámokat lő felém.

- Hagyjuk ezt. – állítom le, mielőtt kiabálna velem.

- Mit? Azt, hogy lépten-nyomon felbukkansz és nem hagysz nekem egy perc nyugtot sem, csak azért, mert viszket odalent. – mutat a nadrágomra, mire elkapom a csuklóját.

-Befele.

- Harry, eressz el. - sipítozik nekem, ahogy berántom a fürdőbe.

- Megfogod tanulni itt és most, hogy velem nem elfogadott az ilyen hangszínben való beszéd. - ragadom meg a derekát és ültetem a mosdó kagylóra, kicsit sem törődve az erősséggel.

- Áu. - üt a mellkasomba, ahogy a mosdó kagylón koppan a feneke.

- Ne sírdogálj itt nekem, magadra hoztad a bajt, te kerested. - fakadok ki.

- Te nem vagy normális. - ad egy pofont, amire most nem voltam felkészülve.

- Ha ezt még egyszer megismétled, akaratodon kívül foglak megdugni. - csattanok fel.

- Most azzal fenyegetsz, hogy megerőszakolsz? - emeli fel a hangját.

- Ne nevettess, mind a ketten tisztában vagyunk a ténnyel, hogy élveznéd és maradéktalanul akarnád is egy érintésem után. - nézek a szemébe, olyan közelről, hogy a szánk majdnem összeér.

- Nem vagy kicsit elszállva magadtól?

- Egyáltalán nem. - mosolygok rá, majd semmivel sem törődve megcsókolom és a derekamra húzom, így felemelve a mosdó kagylóról.

Nem tiltakozik ellenem annyi ideig, mint számítottam rá, hamar vissza csókol. A szenvedély tisztán tapintható, ahogy kapaszkodik a nyakamba és a lábait még jobban a derekam köré tekeri. Tetszik a hevessége, de ugyan akkor tisztában vagyok vele, hogy nem most és nem itt fogom megdugni. Ha ő is játszik velem, hát én miért ne tenném, ugyan ezt vele? Egy határozott mozdulattal emelem le magamról s két lépést hátrálok, hogy a döbbenetet figyeljem, ami az arcára ült ki.

- Mi volt ez? - kérdezi meg.

- Semmi. - nevetek fel.

- Undorító vagy. - köpi nekem, mire csak még inkább elkap a nevetés.

- Előbb nem, úgy láttam kicsim. - szemtelenül mosolygok rá.

- Nyögd ki miért vagy itt és húzz el. - merészen tekint rám.

- Van egy ajánlatom. - igaz, hogy csak most találtam ki, de be is jöhet.

- Ajánlat? - kérdez vissza a szemöldökét felhúzva.

- Az, egy tánc párbaj. - közlöm vele, mire leesik az álla.

- Tánc párbaj, veled, na ne nevettess. - nevet fel, mire egy gonosz mosolyra húzódik az ajkam.

- Hülyének nézel? Természetesen nem velem kell, majd táncolnod. - ez tényleg mulattat.

- Akkor?

- Molly. - válaszolom.

- Az kivan csukva. - akad ki.

- Ha félsz megértem, az a csaj tudja, hogy kell táncolni és az embereket az ujja köré csavari. - csipkelődök vele.

- Veled az élen. Nem félek, legyen, de készítsd fel egy bukásra a kis csajodat. - kihívóan felel és ez beindít.

- Merész vállalkozás kicsim. 

- Nem az. - megfogja a kezem és az ajtó felé terel. - Ja, csak hogy tisztázzuk. Nekem is van egy feltételem.

- És mi lenne az? - kérdezek vissza.

- Ha nyerek békén hagysz, örökre. - vázolja fel a helyzetet.

- Rendben, de ha Molly nyer, ott fogsz táncolni.

- Legyen. - nyújtja a kezét, így a fogadás áll.

***

Másnap estére hívtam Sheerát, hogy nyélbe üssük a mi kis fogadásunkat, amiről Molly még semmit sem tud, pedig Shee bármelyik pillanatban megérkezhet. Nem is tévedtem sokat, alig pár perc múlva meg is jelent.

- Ugye nem ebben, akarsz táncolni? - kérdezem meg, ahogy melegítőben áll előttem. Nem túl szexi.

- Természetesen nem. - válaszolja kacéran, majd az öltözőbe kísérem.

Már vagy fél órája készülődik, ami kezd az idegeimre menni. Nem tudom, hogy mit vesz fel, de nem tarthat semmi ennyi ideig. A színpadhoz megyek, ahol vázolom Mollynak a kialakult helyzetet mire persze húzza a száját, de bele megy. Nem fél Sheetől, de nem látta még táncolni, így érdekes lesz ez az egész, csak abban reménykedek, hogy Molly nyer. Végszóra a színpadra sétál Sheera is, ahogy megfordulok köpni-nyelni nem tudok a kinézetétől. Az a ruha, ami rajta van, nincsenek rá szavak. 

Azt a kurva életbe, de nagy szarban vagyok.