13. fejezet - Ran circles!

Sziasztok!

Hoztam nektek egy extra részt, mivel vot időm írni. 
Jó ovasást hozzá!
Véleményt ne felejtsete írni nekem! :)

A rész zenéje: One Diredtion - Ready to run. 
https://www.youtube.com/watch?v=eKLBiC-b3O0

Nagyon szépen köszönöm az előző fejezet rengeteg hozzászólását. ♥

Esther. xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera

Két hét telt el azóta, hogy Harry megjelent a próbán és magyarázkodni és könyörögni kezdett. Miután elküldtem megkönnyebbültem. Azóta nem jelentkezett és nem is hallottam felől semmit, kezdtem úgy érezni, hogy ténylegesen felfogta, hogy hagyjon békén és örültem is neki, de valami mégsem volt a helyén. Valami hiányzott, ami a napok múlásával nem, hogy enyhült volt, de folyton erősödött és az idegeimre kezd menni. 

Tény, hogy a táncot élveztem nála, de ha csak egy percig is, úgy gondoltam talán menne nekem ez, baromi nagyot tévedtem. Ahogy állat módjára dugta azt a ribancot, minden világossá vált. Csak dugni akar velem, ahogy mindenki mással. És még a szemét azt is meri nekem mondani, hogy azért kefélt Mollyval, mert én felizgattam és nem feküdtem le vele utána. Milyen ember az ilyen? Perverz állat és én köszönöm szépen, de nem kérek belőle.

Most komolyan, mit vártam? Hogy, majd minden féle hátsó szándék nélkül koslat a nyomomban vagy mi? Pont Ő? Harry Styles? Még a feltételezés is kibaszott nevetséges. Ismerem a hírnevét és be is bizonyította, hogy a pletykáknak, nagyon is van valóság alapjuk. Szánalmas. Biztos, hogy végig dugott azzal a csajjal, amíg engem próbált befűzni, kitudja mire is valójában. Többször a tudtomra adta hogy megdugna és tettekkel is igazolta, de ez nem fog megtörténni, soha. Eljátszott mindent, a részemről én ezt itt és most befejeztem. Harry Styles számomra sosem létezett.

- Bejöhetek? - kopog Perrie, majd bedugja a fejét a résnyire nyitott ajtón.

- Már bent vagy, szóval gyere. - mosolygok rá, amennyire most megy.

- Minden rendben? - ül le az ágyamra és engem figyel, ahogy a fotelben ülök.

- Aha, miért? - kérdezem meg.

- Mivel kihagytad a tegnapi tanítást. - mutat rá a lényegre.

- Tök mindegy. - esik ki a kezemből a könyv, amit olvasni próbáltam, de nem igen jött össze.

- Az a pasi az oka? Hogy is hívják, Harry? - kérdezi meg.

- Úgy, de nem miatta van. - hazudok neki.

- Nekem nem tudsz hazudni. - ül le elém a földre.

- Figyelj nincs semmi, szemét volt ennyi. Csak dugni akart. - válaszolom, nem épp Perrie-re fókuszálva.

- És ezzel az a baj, hogy? 

- Ezt meg sem hallottam. - dobok hozzá egy párnát.

- Most miért? Mi olyan rossz abban, ha hagyod, hogy kényeztessen? - kérdez vissza, hatalmas vigyorral a képén.

- Te komolyan beteg vagy. Az elég neked, hogy rányitottam, miközben az egyik táncosát kényeztette? - dőltem előre.

- Hogy mi van? - pattan fel.

- Jól hallottad.

- És pontosan mit csinált? - vált át döbbentből izgatottra.

- Most komolyan meséljem el? - akadok fent ezen a hirtelen jött kíváncsiságon.

- Még szép.

- Bolond vagy. Na szóval a mosdóba mentem és mikor kinyitottam Harry épp a mosdó kagylón döngette Miss Mindenkinél faszább vagyok-at. - vázoltam fel neki.

- Aszta picsa. - tátott szájjal mered rám.

- Ahogy mondod. - nevetek fel.

Perrie még vagy egy órán keresztül kérdezgetett engem, hogy mi volt ezek után. Nagyon ráfeszült a dologra és nem akart lekattanni a témáról. Beakadt neki valami és folyton azt hajtogatta, hogy ettől még adhatnék egy esélyt Harrynek, mert minden bizonnyal egy szex isten, hogy az Ő szavaival éljek. Annyira nem veszem komolyan, mert Ő mindenkire ezt a jelzőt használja. Harryt amúgy is a múltnak tekintem már. És köztudott rólam, hogy sosem nézek hátra. Elbaszta és kész. Viselje a következményeket.

Másnap már muszáj voltam bemenni órát tartani a lányoknak. A próba teremben ültem, amikor a portás szólt, hogy látogatóm van, de az illető nem akar bejönni, hanem a főbejáratnál vár. Volt egy gyanúm, hogy ki az és be is igazolódott, amikor kinyitottam.

- Hát te? - kérdeztem meg döbbenten.

- Szia. - köszönt és most először zavartnak tűnt.

- Mond. - elég nyersen szólaltam fel.

- Tudom, hogy elszúrtam, oké? - nézet a szemembe, most először.

- Nahát, nem mondod? - gúnyolódtam vele.

- Hagyd ezt a viselkedést. - lép hozzám közelebb.

- Miért?

- Mert felidegel. - válaszolja, de a közelség zavar engem.

- Engem meg nem igazán érdekel.  - fordítom el a fejem, de az állam alá nyúlva vissza fordítja. Ennyit a félénk Harryről.

- Ne legyél velem ilyen, kicsim. - húz közelebb magához.

- Meg ne merd próbálni. - teszem a kezem a mellkasára, hogy távol tartsam magam tőle.

- Micsodát? - csillan fel a szeme.

- Hogy megcsókolsz.

- Jó megérzés. - mielőtt reagálni tudtam volna, már az ajkaimon éreztem az övét és a meleget, amit árasztottak. Üvöltöttem magammal belül, hogy ne érezze jónak, de nem használt. Kibaszott jó érzés volt.

- Harry. - löktem el magamtól.

- Ne csinálj úgy, mintha nem akarnád. Tudom, hogy épp annyira kívánsz, mint én téged. - a csuklómat, akkor sem hajlandó elengedni.

- Cseszd meg.

- Kicsit hihetőbben, ha lehet. - incselkedő kedvében van.

- Most mi lesz? Megint felizgatlak és aztán megkeféled Mollyt ugye? - teszem fel a kérdést, mire a tekintete feketére vált.

- Nem tudsz leakadni erről, ugye? Mi van fáj, hogy nem téged dugtalak akkor ott? Megvolt az esélyed. - köpi nekem a szavakat.

- Nevetséges vagy. Takarodj el innen és ne is keress többet. - szabadítom ki magam a fogásából.

- Várj.

- Mit akarsz még mondani? - fordulok vissza.

- Nem tudnánk ezt elfelejteni? - kérdezi meg reménykedve.

- Lefutott köröket űzöl Harry.

Rácsaptam az ajtót, de nem volt jó érzésem. A szavak csípték a nyelvemet, mintha meghazudtoltam volna önmagam.