2/01. - I found you.

Sziasztok!

Meghoztam a 2. évad első részét.
Remélem tetszeni fog és érthetőek lesznek a fejlemények.
Jó olvasást hozzá.
Jó olvasást.

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

*Hónapokkal később*

Tehetetlen hónapok sokasága, tömkelege állt mögöttem és lassacskán elvesztettem minden reményforrásomat, hogy visszakapjam a nőt, akit szeretek. A legfőbb probléma azzal kezdődött, hogy azt sem tudtam merre lehet. Néha kaptam egy-két lehetséges nyomot, de eddig mind hamisnak bizonyult. Majd jött a sorsdöntő fénykép és megvilágosodtam. Rossz nőt kerestem, rossz névvel, kinézettel. Már nem volt hosszú vörös haja, helyette vállig érő szőke fürtökkel nézett vissza rám. Többé nem volt Sheera, amit mindennél jobban imádtam benne. Red Wiliamsként szerepelt a chicagói nyilvántartásban. Akkor sem hittem a szememnek, amikor a két szememmel láttam az egykori vadóc cicát, aki most nőies és rendkívül szexi mozdulatokkal kápráztatta el a közönséget, engem is bele értve. Ámulatba ejtő. Cseles voltam, amint megtudtam, hogy hol van, úgy határoztam, hogy nyitok itt egy klubot és ráveszem, hogy táncoljon nekem, természetesen álnéven folyt minden ténykedésem. Az új klubot Devilnek hívják, csak hogy hű maradjak önmagamhoz. Belőlem pedig Edward Strong lett, nem voltam többé Harry Styles, ha vele beszéltem. Sokszor hívtam a munkával kapcsolatban, hangtorzítót használtam, mert nyilván rögtön felismerte volna a hangomat, ahogy én az övét. Tudtam, hogy ő az. Végre meg volt. Szemtől szemben leszek vele percek múlva és többé nem léphet le, mert az enyém és önző vagyok.

Amint kézhez kaptam a fotóját, nem hittem a szememnek. Miért akart ennyire eltűnni? Miért változtatta meg önmagát teljesen? Ennyire elakarta érni, hogy soha többé ne legyen a közelemben?

Megannyi kérdés kavargott bennem még most is, és elhatároztam, hogy addig nem nyugszom le, míg meg nem kapom a válaszokat rájuk egytől-egyig. Értem én, hogy a kettőnk kapcsolatát én basztam el. Ezzel tisztában vagyok, de amit ő tett az akkor sem megoldás. Elmenekülni, ahelyett, hogy megbeszélnénk. Felfoghatatlan. Magamról viszont soha nem gondoltam, hogy bele szeretek valakibe, soha. Nem voltam korábban az az érzelgős fajta, de most? Megvesztem volna egy röpke pillanatért is, hogy kettesben lehessek vele. Egy valamitől viszont nagyon tartottam, a reakciójától és a sajátomtól is. ezerszer próbálkoztam lejátszani őket, de szinte mindig más lett, vagy semmire sem jutottunk benne. Már a napját sem tudom, hogy mikor találkoztam vele utoljára. Na jó, ez faszság Styles! Emlékeztettem magam, ha akarnám sem tudnám elfelejteni a napot, amikor Louis megmondta, hogy Shee kiköltözött az albérletből. Elsőre azt hittem, hogy hozzám vitte minden cuccát, de amikor aznap este haza értem, rá kellett jönnöm, hogy elment. Akkor lettem megszállott. Mindent megtettem, hogy megtaláljam, amit csak lehetett. Talán a legrosszabb az volt, amikor neki mentem Louisnak a klubban. Nem tudtam irányítani magamat, szokásosan leittam magamat és követeltem tőle, hogy mondja el hol van Sheera, mert biztosra vettem, hogy kurvára tudja. Amikor nem mondott semmit, megütöttem. Többen szedtek le róla. A mai napig utálom magam, amiért bántottam az egyik közeli barátomat. Nem érdemelte meg, amit vele tettem. Ő tartotta bennem a lelket, én meg így háláltam meg neki, azt amit velem tett. Szétestem. Ráadásul darabokra.

Múltbeli rémképeimet az ajtón való halk kopogás oszlatta el. Megremegtem, ahogy bele gondoltam, hogy ő van oda kint és mindjárt belép. Egy pillanatra felrémlett bennem, hogy nem invitálom be. Mi van veled Styles, ne szarj be! Kezdtem teljesen ismeretlenként látni magam, már azt sem tudtam, ki vagyok én és ki voltam valaha. Erőteljesen szólalt meg a számból, a Gyere be! szóegyüttes. Résnyire húzott szemekkel követtem végig, ahogyan az ajtó lassan kinyílik és belép rajta a nő, akit egykor ismertem és szerettem, de most, hogy előttem állt, teljesen ismeretlennek éreztem. Egy kibaszott idegen volt. Mivel sötét volt, így nem láthatott engem és az ablak felé is voltam fordulva, hogy ne viharozzon ki rögtön.

- Mr. Strong hivatott? - még a hangja is elcseszettül másnak tűnt. Többé nem ismertem őt.

- Igen Red, kérem foglaljon helyet. - reménykedtem benne, hogy a hangváltoztatás sikeresnek bizonyult a torzítóm nélkül is.

- Köszönöm. Valami probléma van? - tudtam mire céloz ezzel, talán három hónapja táncol itt, de még sosem találkoztunk és az irodámban sem járt soha.

- Miből gondolja ezt Wiliams kisasszony?

- Hát tudja, csak még soha nem voltam az irodájában. - tudtam, hogy épp most nézett körben, alapos megfigyelést végezve. - Ismerős.

- Tessék? - nyilván ezt a megjegyzést magában szerette volna tartani, de eléggé hangosra sikeredett a kivitelezés.

- Ne haragudjon, csak dolgoztam egy helyen, ami emlékeztet az iroda berendezésére.

- Csakugyan? Érdekes, meséljen róla. - kezdtem úgy érezni, hogy sosem fogok megfordulni.

- Nem untatnám ezzel. - kényelmetlenül érezte magát. Helyes.

- Most éppen ráérek.

- Hellnek hívták. Ott táncoltam először klubban. Szerettem azt a helyet. - öröm volt hallani, ahogy a Hellről beszélt, az életemről.

- Csodás lehet. Ha annyira szerette, miért jött el?

- Az bonyolult. - sóhajtott fel és tisztán hallottam az ujjtördelés apró hangjait.

- Képes vagyok felfogni. - kezdtem elveszíteni az önuralmam.

- Tudja, a klub tulaja volt a szerelmem, aztán a dolgok nem alakultak jól kettőnk között. - megmerevedtem, amikor a szerelmem kifejezés hagyta el ajkait.

- Red, célszerű a magánéletet a munkán kívül hagyni. - teljes közöny volt a részemről a szavaira.

- Ennél jobb leckét nem is kaphattam.

- Miért mentél el? - ennyi volt, nem bírtam tovább visszafogni magamat.

- Tessék? - éreztem, ahogy megváltozik a hangja, a kisugárzása, mindene, ahogy kezdi felfogni, hogy kivel beszélget valójában.

- Azt kérdeztem, miért kellett lelépned? - ekkor már álltam és egyenesen a szemébe néztem.

- Harry? - elfúló hangja sikernek számított nekem.

- Sheera.

- Hogy kerülsz ide? - kétségbe volt esve, hogy velem van.

- Még kérdezned kell? - egyre közelebb voltam hozzá, de ő folyamatosan hátrált, míg a fal meg nem állította. - Miért hagytál el?

- Nem volt világos?

- Számomra nem. - lenéző pillantása jobban fájt, mintha kést döfött volna belém.

- Mindent elkövettél, hogy elüldözz. Megcsaltál, megaláztál és a végletekig hazudtál nekem. Sikerrel jártál.

- Te is tudod, hogy nem ez volt a célom. Szerettelek.

- Én is téged, lehet pont ez volt a baj kettőnkkel. Vakon szerettük egymást, én legalábbis biztosan.

- Csak védeni akartalak. - talán ez volt a leghülyébb magyarázat.

- Védeni? Ez nevetséges. Ez nem védelem Harry, hanem gyávaság. Te is tudtad, hogy amit művelsz az botrányos és ezért nem akartad elmondani, tudtad, hogy elhagylak miatta. Akkor miért kellett ezt csinálnod?

- Nem értesz semmit. Nem volt választásom vele. Ezt hagyták rám.

- Ez hülyeség, mindig van választásod és te rosszul döntöttél.

- Hogy érted ezt?

- A döntésed miatt elvesztettél.

50. fejezet - Finish!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet, ami egyben az első évad végét is jelenti.
Köszönöm nektek, hogy ennyien végig követtétek velem, remélem a második évad folyamán is velem tartotok majd. Egyenlőre nem tudom még, hogy az mikor fog elindulni, de igyekszem nem nagy kihagyást tartani.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera

Nem értettem ezt a hirtelen négyszemközt való beszélgetést Mark Wiliams részéről. Nem voltunk barátok, még csak eddig nem is beszéltünk egymással két szót sem. A legérdekesebb még is az volt, ahova mentünk. Egy vörös brokát függönnyel elválasztott folyosón találtam magam pillanatok alatt. Nem volt ismerős a hely, sőt ezidáig még a létezéséről sem tudtam ennek a helynek, ami roppant furcsa volt, mivel hónapok óta itt dolgozom és azt hittem, hogy ismerem a klub egész területét. Hát eléggé nagyot tévedtem. A folyosó mindkét oldalán számozott ajtók voltak és meg sem tudtam volna mondani, hogy mennyi lehetett belőlük. Minél beljebb mentünk, annál rosszabb érzésem volt a hellyel kapcsolatban. Nagyon reménykedtem benne, hogy rosszra gondolok és ez az egész nem az, aminek gondolom.

- Hová megyünk? - muszáj voltam megtörni az időközben kialakult csendet.

- Jó helyre. - kössz a semmit.

- Most komolyan, mi ez a hely? - fordultam felé, ahogy megálltunk a 23-as ajtóval szemben.

- Mindjárt megtudsz mindent szépségem. - a hányinger kerülgetett ettől a férfitól, nem volt benne semmi szexi, inkább undort hozott rám.

- Örülnék, ha mellőznéd az ilyesfajta megjegyzéseket. - inkább csak mellékesen szólaltam meg, hogy tudja mihez tartsa magát.

- Ne haragudj, ha megbántottalak. - miért van az az érzésem, hogy ez minden volt, csak nem valós bocsánatkérés?

Ahogy beléptünk az ajtón, már nem nagyon volt mit találgatnom. Körül sem kellett jobban néznem ahhoz, hogy tudjam mire szolgál ez a hely. A hatalmas franciaágy látványa elég volt nekem arra, hogy összeálljon a kép. Nagyon úgy festett, hogy egy eszkort szolgáltatásokat nyújtó szobában voltam. Merő vicc, ha azt képzeli, hogy engem rávehet bármire is. Nincs annyi pénz a földön, hogy engedjem, hogy hozzám érjen. Azonban, ahogy jött a felismerés, úgy lettem baromi dühös is egyben. Nagy valószínűséggel Harry erről mindvégig tudott és nekem esze ágában sem volt elmondani ezt az egész őrületet. Mert valóban az volt, őrültség. Nem tudtam felfogni, hogy miként vehette rá a lányokat a kurválkodásra. Lehet jobban félreismertem itt mindenkit, mint gondoltam, de legfőképpen Harryt. Ez undorító.

- Mi a faszt akarsz? - azonnal Mark felé fordultam és az illem teljes hiánya is hidegen hagyott.

- Na mi az szépségem? Összeraktad a csinos kis fejedben a kockákat? - azonnal viszketni kezdett a tenyerem és tudtam, még egy ilyen beszólás és komolyan felpofozom ezt az arrogáns farkat.

- Valamiért nem volt nehéz. Tudod, nekem agyam is van.

- Ebben biztos voltam, de te is csak egy nő vagy, aki a vágyainak él. - ezzel meglökött, amitől az ágyra estem magam mögött. A pillanat törtrésze alatt történt minden és már felettem térdelt, míg én tiltakoztam az ellen, hogy lefogjon. Nem volt túl sok esélyem, mivel jóval erősebb volt nálam a testalkatának köszönhetően.

- Mikor először megláttalak tudtam, hogy az enyém leszel. - a gyomrom forgott, míg beszélt és a testemen jártatta a kezét.

- Álmodj csak.

- Ez nem álom cicám. Elveszem, amit akarok, ha engeded, ha nem. De jobban tennéd, ha engednéd, mert akkor még élveznéd is, ebben biztosíthatlak. - ezzel nekem nyomta az ajkait, de nem sokáig nyomta az enyémnek, mert ahogy jött, úgy múlt is el. Mire felfogtam, hogy mi történt Harryt láttam meg magam előtt és a kialakult helyzettől még inkább forgott velem a szoba. Teljesen elsötétült képpel ütötte Wiliams fejét, míg az tehetetlenségében a földre nem zuhant.

- Megmondtam neked ezer alkalommal, hogy ő tabu neked, de mit teszel, mikor egy pillanatra nem figyelek eléggé? Nem vagy normális, ha azt hitted, hogy ezt megteheted vele. Vele nem, ő nem olyan, mint azok ott kint. - ekkor fogtam fel, hogy valóban igazam volt és azt kívántam bár ne hallottam volna ezeket a szavakat. Eddig ámítottam magamat azzal, hogy csak rosszra gondolok és ő nem tenne ilyet senkivel, de nagyot tévedtem. Mélységesen csalódtam benne, véglegesen. Ennyi volt, végeztem.

- Jól vagy szerelmem? - fájt, ahogy szerelmemnek szólított, valamiért hazugnak éreztem ezt a megszólítást az ő ajkai közül.

- Jól. - ezzel felálltam és elsétáltam a földön fekvő férfi mellett, aki egyre nagyobb vérfolton hevert.

- Sheera, kérlek várj meg. - nem akartam vele foglalkozni, nem bírtam a szemébe nézni.

- Nem akarlak látni. - nem álltam meg, csak mentem előre az öltözőbe, hogy összeszedhessem a cuccaimat és elmehessek végre innen, végleg.

- Ne csináld ezt, megtudom magyarázni. - elkapta a csuklómat és erővel megállított.

- Normális vagy, engedj el, ez fáj. - csattantam rá, mire valóban elengedett.

- Ne haragudj. Kérlek Sheera hallgass meg.

- Hallgatlak. - kíváncsi voltam, hogy mivel fog most előállni.

- Köszönöm. Tudom mire gondolsz most és meg is értem, ha kiakadtál, de ez nem nagy dolog és nem is az én üzletem. - úgy beszélt erről, mintha semmiség lenne, mikor koránt sem volt az, legalábbis nekem nem.

- Mi az, hogy nem nagy dolog? Harry ezek a lányok prostitúcióra vannak kényszerítve, ez neked semmiség? - láttam rajta, hogy zavarja, hogy kiabálok vele.

- Kérlek ne kiabálj. Nincsenek kényszerítve, mindegyik magától akarta ezt csinálni.

- Mekkora jó, hogy kurvákkal vagyok körülvéve. És velem mi a helyzet? - muszáj voltam tudni, hogy én voltaképpen miért is voltam itt.

- Mi lenne? Semmi, nehogy azt hidd, hogy téged ezért vettelek fel.

- Harry ne hazudj nekem, most már ne. Valld be, hogy kezdetben ezért jártál a nyakamba, mert azt akartad, hogy én is Helldancer legyek, mindenestől, ami ezzel jár. - imádkoztam, hogy nemmel feleljen.

- Sheera ez akkor volt és amint megismertelek, beléd szerettem és többé már nem az volt a célom, hogy ide beállj. - lehajtott fejjel felelt nekem, amire szüksége is volt, mert most nem akart volna a szemembe nézni.

- Hagyj békén Harry. - ezzel megindultam volna kifelé, ha engedte volna.

- Sheera kérlek, ne menj el. Figyelj tudom, hogy baromi nagy hülyeséget követtem el ezzel, de nem akarlak elveszíteni téged. Szeretlek, érted? - megdöbbentem, amikor láttam rajta, hogy sírni kezd.

- Sajnálom Harry, de már késő, elvesztettél. Túl sok ez nekem, mi nem illünk össze, te túl felelőtlen vagy és semmit sem veszel komolyan, míg én tényleg téged akartalak, de te engem nem.

- Ez nincs így, én téged akarlak, mindenestől. - láttam a szemében a reményt, de tudtam az már örökre elveszett.

- Viszlát Harry. - ezzel kisétáltam az öltözőből és tudtam, hogy soha többé nem fogom betenni a lábamat a Hellbe, se Harry Styles közelébe. Hiába köszöntem viszlát-tal, tudtam, hogy soha többé nem térek vissza ide.

***

Kedves Louis.

Tudom, hogy ez talán váratlanul fog érni és mélységesen bánom, hogy nem búcsúzhatok el személyesen, de nem kockáztathattam meg azt, hogy esetleg összefutok vele. Kérlek értsétek meg mind a csapattal, hogy miért teszem most azt, amit teszek. Nem akartalak titeket cserben hagyni, de nem láttam más választást, el kellett menjek. De tudjátok, hogy mi örökre egy csapat leszünk. Nyerjétek meg a világversenyt, ezt kívánom nektek. Én el leszek ott, ahova megyek. Te tudod, hogy hova készülök, de kérlek senkinek ne mond el, főként ne neki. Soha többé nem akarom őt látni, annak ellenére sem, hogy pokoliak a napok nélküle. Talán te tudod egyedül, hogy mennyit jelentett számomra és, hogy mennyire szerettem őt, de akkor azt is csak te értheted, hogy mit érzek most és miért teszem azt, amit teszek. Kérlek tartsd vele a kapcsolatot, tegyél meg mindent, hogy elfelejtsen és boldog legyen, nélkülem. De soha ne áruld el neki, hogy hol vagyok és mit csinálok, rendben? Nem kell válaszolnod, tudom, hogy így lesz. Sosem foglak elfelejteni téged, ahogy őt sem, de jobb lesz nekem így, nélküle. Remélem még találkozunk és egyszer talán meglátogatsz, ha megtudod nekem bocsájtani valaha azt, hogy elmenekültem. Mert tisztában vagyok vele, hogy azt teszem. Mind hiányozni fogtok, legyetek jók.

Sheera xoxo

Ui: Tényleg ne mondj neki semmit, a levelet se lássa soha. Köszönök mindent Louis, te vagy a legjobb barátom. Szeretlek.

49. fejezet - Sucking!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem mindenki tetszését elfogja nyerni.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Csak néztem, ahogy elsétál mellettem és több szót nem volt hajlandó pazarolni rám. Természetesen teljesen felesleges lett volna bármi, amit ebben a helyzetben mondtam volna neki. Lényegében igaza volt, megígértem neki számtalan alkalommal, hogy nem kell kiállnia többé a Hell színpadára és most egy gazdag pöcs miatt, aki unalmában nem tud mást csinálni, csak velem foglalkozni, felborít mindent az akaratom ellenére. Az ajtó hangos becsapódása jelezte, hogy Sheera komolyan felhúzta magát a történteken, amit ez alkalommal teljesen jogosnak tartok. Viszont egyben a méreg képzeletbeli pumpája is egyre jobban dolgozott bennem, míg teljesen fel nem kúszott. Lehet a düh nem jó tanácsadó, de ebben a pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. Megnyomtam a hívás gombot és vártam, hogy az a szemét felvegye a telefont.

- Styles ez alkalommal te vagy az? - vette fel némi nyálas hang kíséretében, amitől a gyomrom azonnal felfordult.

- Mi a faszt képzelsz te magadról? Világosan megmondtam, hogy nem fog többet táncolni nálam, erre te azt mondod neki, hogy várod, hogy láthasd. Ekkora egy fasz vagy Wiliams? - felidegesített, amikor beleröhögött a telefonba, letudtam volna tépni a hülye kis fejét.

- Azt hittem, hogy világosan kifejtettem, hogy mi az álláspontom. Tudod Harry tudok dolgokat, amit nyilvánvalóan nem osztottál meg a kis vörös csajsziddal és gondolom azért nem, mert nem szeretnéd, ha ezek a tudomására jutnának. Tehát, ha nem szeretnéd, hogy kinyissam a számat a piszkos dolgaidról, akkor javaslom, hogy sürgősen győzd meg, hogy fellépjen, méghozzá ma este.

- Eléggé bátor vagy ahhoz képest, hogy menyasszonyod van, aki nyilván nem örülne, ha megtudná, hogy a leendőbelije minden áldott este félrebaszik vagy igen? - nem csak neki voltak eszközei és tudása.

- Úgy sem hinne neked, ezt te is tudod. A tenyeremből eszik és azt csinálja, amit én mondok neki. - túl nagyra tartotta magát, túlságosan nagyra. Látszik, hogy nem ismer engem eléggé.

- Komolyan szeretnéd ezt lejátszani, mert akkor megnézhetjük, hogy mi fog történni.

- Ahogy szeretnéd, de a világért sem szeretném elrontani az összeköltözést és az idillt köztetek, de ha mindenképpen megakarsz szabadulni a kis csajtól, akkor megteszem helyetted. - komolyan az ideg megbaszott tőle.

- Lehet próbálkozni. - ezzel rányomtam a telefont, amit egyből a falnak vágtam, egyáltalán nem törődve azzal, hogy több száz dollárt dobtam ki az ablakon, ahogy az darabjaira hullott.

Megörült, ha azt hiszi, hogy ennyiben fogom hagyni ezt a dolgot.

Muszáj voltam valahogy levezetni a feszültséget, így az edzőtermemben töltöttem az egész napot. A zene megállás nélkül üvöltött, míg én sem voltam hajlandó leállni egy percig sem. Azt akartam elérni, hogy összeessek a fáradságtól. Semmivel nem voltam hajlandó most foglalkozni, még a klubbal sem. Betelefonáltam Liamnek, hogy ma ő a főnök, míg én itthonról intézem a dolgaimat, ami persze a nagy semmivel egyezett meg, de neki ezt nem kellett tudnia. Megbíztam, hogy nap közben ugorjon el nekem telefont venni és majd este bemegyek érte. Kissé furcsállta is a helyzetet, de nem akartam neki semmit sem elárulni, mert ismertem őt és mivel köztudott volt, hogy gyűlölte Mikeot és a családját, borítékolható lett volna, hogy bever neki párat.

Valahogy a testi kínzás jobban tetszett, mint a lelki. Egyértelmű, hogy pokolian fájt, de ezt legalább én irányítottam. Volt hozzá közöm, akkor álltam le, amikor akartam. Viszont iszonyat mód megijedtem, amikor a zene egyszer csak megszűnt körülöttem. Majdnem a lábamra ejtettem a súlyzót, amit a kezemben tartottam.

- Mit csinálsz? - hallottam meg Sheera hangját az ajtó felől.

- Edzek. - válaszoltam röviden, míg a helyére akasztottam a súlyokat.

- Azt látom, de miért ennyire durván. Vagy fél órája próbáltam szólni, hogy megjöttem.

- Ne haragudj, rohadt ideges voltam és így próbáltam levezetni. - jobbnak gondoltam, ha ez alkalommal őszintén beszélek vele.

- Miért voltál ideges?

- Inkább, miért vagyok. Szerintem nem nehéz kitalálni. Wiliams és a hülye kitalációja, hogy ma este látni akar téged táncolni. Nem hajlandó nemet elfogadni. - vontam vállat, mert tényleg nem értettem, hogy miért ilyen fontos számára.

- Miért akar ennyire látni táncolni? - kérdezett vissza.

- Fogalmam sincsen, nyilván megfogtad magadnak. Mindig vannak kedvenc táncosai, akiket többször akar látni, mint másokat. Sőt olyan is volt már, hogy külön kikérte, hogy egy adott lány, akkor ne lépjen fel, amikor ő jelen van. Nem lehet rajta kiigazodni. - megakartam ölelni, de elhúzódott tőlem.

- Miért nem mondasz neki nemet?

- Ha az olyan egyszerű lenne. - sóhajtottam fel.

- Miért nem az?

- Mert ő és a családja a fő támogatónk és ha nem érzik jól magukat elveszítjük őket és a klub jelenlegi helyzetét tekintve, akkor lehúzhatom a rolót. - sajnos tényleg így volt. Valaki komolyan alánk ásott, így egyre rosszabb volt a forgalom és sokkal kevesebben is voltak, mint általában.

- Gondolom, ha nem táncolok, akkor ez fog történni. - jól következtetett.

- Nagyon valószínű.

- Miért van az, hogy mindig én mentelek meg? - azonnal felkaptam a fejem a válaszára.

- Akkor megteszed? - halványan elmosolyodtam, mert örültem, hogy nem fogom őt elveszíteni.

- Meg, de tényleg ez az utolsó és ezt én magam fogom megmondani Marknak. - jelentette ki.

- Rendben.

***

- Figyelj, szerinted melyik legyen? - nyit be az irodámba Sheera két összeállítással a kezében. Az állam is leesik, amikor meglátom a parányi bodykat, amik a vállfákon lógnak.

- Személy szerint nekem a fekete a befutó. - mutattam az említett darabra, aminek nyaka körül kék kövek csillogtak.

- Én is ez irányba hajlottam, de így már biztos a választásom. - akasztotta a piros csipkéset a szekrényemre.

- Egyébként, miért ilyen kis ruhában akarsz táncolni? - szokatlan volt tőle, hogy ilyesmit viseljen.

- Gondoltam, ha már utoljára lát fellépni, akkor emlékezzen is rá. - nevetett fel, így egyértelmű volt, hogy ezt Wiliams kínzására akarta felvenni.

- Jó gondolat, de menj öltözni, mert a színpadon kéne lenned, mondjuk most. - irányítottam az ajtó felé.

- Tudom, de nem tehetek róla, még egy koreográfiát is ki kellett találnom. - mosolygott vissza rám.

- Mi van? Komolyan ennyi idő alatt összehoztál egy újat? - nem volt kifejezés, hogy mennyire ledöbbentem.

- Nehezen, de igen.

- Na persze, gondolom mennyire nehéz ez számodra. - kacsintottam rá.

- Pokolian. - incselkedett velem.

- Oké, menj ki innen, mielőtt nem engedlek sehova abban a kis semmiségben.

- Mentem. - ezzel sarkon fordult és már el is viharzott.

tuti, hogy azt a ruhát ma még letépem a tökéletes testéről, ez nem is volt kérdéses.

A tánca közben alig hittem a szememnek. A zene és a mozdulatok annyira illetek egymáshoz. Tökéletesen volt kivitelezve és annyira nőies és szexi volt egyben, hogy többször magamra kellett szólnom közben, hogy ne csorgassam rá a nyálamat. Jó érzés volt, hogy ott fent a barátnőm táncolt, az enyém volt. A ruha valóban teli találat volt, Mark meg is jegyezte, hogy mennyire csinos. Gondolom magában nem épp ezt a jelzőt ismételgette, láttam a tekintetében, hogy sokkal többre vágyik, mint a puszta szemmel való megfigyelés. De világosan kikötöttem, hogy Sheera abszolult tabu ezen a téren, rajta kívül azt visz hátra, akit akar, pont leszarom. Csalódott voltam, amikor vége lett a zenének és lesétált a színpadról. Felálltam, hogy oda menjek hozzá, de nem jött le azon az oldalon, ahol én álltam. Furcsa volt, mert mindig itt szoktam várni és ezt ő tudta is. A teremben kezdtem körülnézni, hogy megtaláljam őt. A szemközti sarokban meg is pillantottam, ahogy feszengve áll Wiliams mellett és próbál mosolyogni. Hogy a frászba került ez oda, olyan hamar? Esküszöm, hogy én hamarabb álltam fel. Azonnal oda indultam, hogy elvihessen Sheerát a közeléből. Azonban, amikor oda értem, már nem álltak ott. Helyette épp a folyosón fordultak be, így eltűntek a látóteremből. A vészcsengő azonban azonnal megszólalt bennem. Tudtam hova viszi. Hátra, ahol a szobák voltak és amiről Sheera mit sem tudott.

48. fejezet - Entrance Hall!

Sziasztok!

Meghoztam a részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Selena Gomez - Me & The Rhythm!
https://www.youtube.com/watch?v=2XFfWems2_A

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera

Első nap. Ha egészen pontos és korrekt akarok lenni, akkor első hajnal. Elfelejtettem számolni az elmúló perceket, ügyet sem vetettem az időre, vagy arra, hogy gyakorlatilag egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjszaka folyamán. Képtelennek éreztem magam rá, nem ment egyáltalán. Úgy éreztem magam a lefekvés pillanatától, mintha kialudtam volna magam, a testemet nem nehezítette el a kimerültség véges súlya, nem nehezedett a lelkemre semmi zavaró, félelmet keltő vagy épp idegességet hozó. Csak voltam, nagyjából a semmiben. A tekintetemet folyton a tökéletes alvó alakja és a plafon között jártattam. Ha ébren lenne bizonyára zavarná, hogy őt nézem, hiszen mindig is szokta. Nem egyszer hagyta már el a száját ugyan az az egy mondat. Ne bámulj! Most titokban figyelhettem őt. Minden egyes négyzetcentiméterét átvizsgáltam kutakodó tekintetemmel. A tökéletes bőrét, amit ilyen közelről semmi sem szennyezett be, egyetlen bőrhiba sem, tényleg semmi. Göndör fürtjei enyhén lógnak be az arcába, ahogy az állandó forgolódás következtében összekócolódott. Még az sem idegesít, amikor erőteljesebben szívja be a levegőt. Egyszerűen tökéletes.

Mégis mélyen legbelül félek. Hogy mitől félek? Ez szavakkal talán kimondhatatlan. Félek az ismeretlentől, ahogy az emberek többsége teszi ezt. Félek elköteleződni, mert valljuk be, ez már az. Együtt élni valakivel nem könnyű, kompromisszumok sorozata, megalkuvás és elfogadás. El kell néznünk a másik rossz tulajdonságait, idegesítő berögződéseit, amiket az évek alatt ragasztott magára. Az átnevelés lehetetlen, hisz akkor megkapod a Megakarsz változtatni? kérdést. De, ahogy ismerem magam, sosem tennék ilyet. Én sem szeretném, ha valaki elvárná, hogy más legyek. Sosem értettem, hogy valaki miért akarja megváltoztatni a másikat, mivel, ha megváltozik, akkor már nem az az ember lesz, aki korábban, ebből adódik, hogy nem az a személy, akibe egykor beleszeretett. Mindenkit a hibáival kell elfogadni, ha ez nem megy, akkor az érzelem sem valódi, nincs tartalma, egyszerűen üres.

- Sheera? - álomtól nehéz hangja hangzott fel a teljes némaságban.

- Igen? - kérdeztem vissza, míg nem fordultam felé, hogy láthassa arcomat.

- Miért nem alszol? - számítottam erre a kérdésre.

- Nem tudok.

- Zavar valami? - ekkor nyúlt a derekam alá és maga felé fordított.

- Dehogyis. - vetettem felé egy biztató mosolyt.

- Akkor mi a gond?

- Miért lenne bármi gond Harry? - vontam fel a szemöldökömet. - Egyszerűen, csak nem tudok aludni, semmi több.

- Akkor jó, nem akarom, hogy rosszul érezd magad nálam. - nyomott egy könnyed puszit az arcomra.

- Semmi ilyesmi, aludj még korán van. - játékosan lehajtottam a szemhéjait.

- Már nem alszom, lassan indulnom kell futni. 

- Futni? - nem rémlik, hogy máskor elment volna futni.

- Igen, mostanában rászoktam, újfent. - vont vállat.

- Régen futottál? - csupa új információ.

- Elég komolyan, még versenyekre is jártam, de ez még akkor volt, amikor az apám élt, most nem lenne időm rá, így csak egy reggeli gyors kört szoktam beiktatni a napirendembe.

- Mikor kezdted újra? 

- Pár hete. - gondolkodott el.

- Miért nem láttalak eddig? Sokszor voltam itt és sosem mentél. - komolyan tudni akarom, hogy miért nem ment el akkor, amikor itt voltam.

- Miattad. Ha itt voltál, nem mentem el, mert jobbnak láttam, inkább veled lenni.

- Akkor most miért mész?

- Mert remélhetőleg mostantól minden nap itt leszel, így már nem fogok annyi napot kihagyni. - félénken mosolyodott csupán el, tudtam, hogy zavarban érzi magát.

- Nem is kellett volna Harry.

- Tudom.

- Na kapd össze magad. - utasítottam.

- Szép, gyakorlatilag elküldesz. - játszotta a megbántottat.

- Sosem tennék ilyet. - ezzel együtt néztem, ahogy magára húzza a melegítő nadrágját.

***

A reggel további részében nem igazán csináltam semmit, csak egyszerűen elterveztem, hogy mire Harry haza ér csinálok valami teljes értékű reggelit. Nagyon bizakodtam benne, hogy ehető is lesz és nem landol, majd az egész a szemetes alján. Magamra kaptam az egyik méteres pólóját és úgy sétáltam le az emeletről, hogy a konyhában készülődni tudjak a reggelihez. Döbbenten álltam a nyitott hűtőnél, ami dugásig volt megtöltve különféle alapanyagokkal, bármihez, amit csak az ember eltud képzelni. Nagyon reméltem, hogy készen leszek vele, mire Harry visszaér. Épp, hogy elkezdtem felvágni az újhagymát, amikor a helység másik végén elhelyezkedő pulton csörögni kezdett egy telefon. Tudtam, hogy nem az enyém, hisz az fent van az emeleten. Gyorsan átszeltem a távolságot és kezembe vettem Harry mobilját. Érdekes volt, ahogy átfutott az agyamon, hogy hagynom kéne csörögni, vagy inkább felvegye- hátha fontos, majd átadnám neki az üzenetet. Viszont mikor Williams nevét pillantottam meg, ez az ötlet nem tűnt annyira jónak. Egyértelműen nem volt számomra szimpatikus, sőt sokkal inkább az undort hozta rám, akkor is, ha csak egy rövid ideig is láttam őt eddig életemben. Viszont mivel fontosnak tűnhetett a kitartása végett, így vonakodva ugyan, de a fülemhez emeltem, a már élő vonallal.

- Harry Styles telefonja, miben segíthetek. - jobbnak láttam, ha úgy csinálok, mintha egy asszisztens vette volna fel, akkor is, ha olyan nincs is Harrynek.

- Ó érdekes, de úgy tudtam, hogy nincs Harrynek titkárnője, így ha a megérzésem nem csal, akkor Sheerával beszélek igaz? - nyájas hangja azonnal gombócot eredményezett a torkomban, ami többszöri nyelés után sem akart megszűnni. Tenyérbemászó.

- Talált, szóval miben segíthetek?

- Kissé faragatlan vagy drágám, de ne aggódj, nekem tetszik. - esküszöm, ha ezt tovább folytatja elhányom magam.

- Ha nem haragszik meg, akkor sietnék, nem érek rá cseverészni jelen pillanatban. Akar mondani valamit Harrynek, vagy sem?

- Miért ez a magázódás kedvesem, ha jól tudom, nem vagyok sokkal idősebb nálad. - komolyan, ha megtehetném, átköpnék ezen a szaron, hogy észre vegye magát végre.

- Nem ismerem magát, és kérem, hadd döntsem el én a megszólítást magamtól. Szóval? - kezdett elfogyni a türelmem, így a következő mellébeszélés után, csak a sípoló vonala fog maradni, mert rányomom a telefont.

- Értem, értem, sietsz. Voltaképpen rólad akartam kérdezni valamit Stylestól.

- Rólam? - automatikus kérdés volt, nem akartam félbeszakítani.

- Igen. Megígérte nekem, hogy láthatlak táncolni és az időpont érdekelt volna felettébb. - majdnem elejtettem a telefont, amikor ez kicsúszott a száján. Mi az isten baja van ennek, hogy azt képzeli parancsolgathat nekem? És Harrynek? Világosan a szájába rágtam, hogy én soha többé nem lépek a Hell színpadára, mint táncos. Erre mit tesz? Gond nélkül felajánlja ennek a pöcsnek, hogy majd kéjelegjek előtte. Na persze.

- Azt felejtse el. - éreztem a hangomon, hogy jelentősen megemelkedett.

- Miért is? Harry azt mondta nekem, hogy benne lennél. - megölöm Harryt.

- Sajnálom, de ő elvan tévedve. én soha többé nem állok színpadra és ennyi. Befejeztem a beszélgetést.

- Sheera a helyedben meggondolnám ezt, rendesen megfizetném a szolgálataidat. - a kurva életbe.

- Hogy mi van? - akadtam ki a kétértelmű megjegyzésétől.

- Ne gondolj rosszra kedvesem, csak a táncra értettem.

- Nem érdekel engem, hogy mire értette. A döntésem végleges. - ezzel bontottam a vonalat, de még halkan hallottam, ahogy bele szól. Az nagy hiba. Hogy érthette ezt?

Szinte azzal egyetemben, hogy letettem lépett be a konyhába Harry és engem bámult, ahogy a telefonjával a kezemben állok a konyha közepén, kapkodva a levegőt.

- Mi történt?

- Lényegében csak az, hogy megint semmibe vetted a szavaimat. - förmedtem rá azonnal.

- Micsoda? - látszott rajta, hogy nem ért semmit.

- Mond hányszor mondtam el neked, hogy nem akarok többé fellépni? - léptem hozzá közelebb.

- Sokszor. - hajtotta le a fejét.

- Nézz rám Harry, ha hozzád beszélek. Nem értelek, mindig ezeken megy a téma, hogy semmibe veszel. Ellenem cselekedsz folyamatosan, azt hittem ezt végre megértetted és leálltál vele. De természetesen újra csalódnom kellett, benned.

- Figyelj komolyan mondom, hogy nem tudom miről beszélsz. Nem szerveztem neked új fellépést, tényleg semmit. - vagy ennyire jól hazudik, vagy valóban igazat beszél.

- Ez talán, majd felvilágosít. Hívd vissza. - ezzel a kezébe nyomtam a telefont, amin a híváslista volt látható. Élén Mark Williams nevével.

47. fejezet - Hope.

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket. :)

A rész zenéje: YOUNG G - Ma is rólad km. Dukai Regina!
https://www.youtube.com/watch?v=uJ3R4UN4E9M

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

- Miért kell rögtön megtámadnod?

Nem hittem el, hogy már megint itt tartunk. Mostanra kezdem úgy érezni, hogy direkt csinálja. Olyan, mintha élvezné, mintha szüksége lenne a kettőnk között lévő feszültségre némi időközönként. Kezdett rohadtul elegem lenni a viselkedéséből. Miért nem lehetünk huzamosabb ideig boldogok?

- Harry én nem támadlak meg, egyszerűen, csak még nem döntöttem el. - ki sem kellett mondania, hogy a helyzet komolysága mennyire megijesztette. Nem mondom, hogy nekem nem nagy lépés, ami kissé természetesen még ijesztő is, de ha meg sem próbáljuk, akkor nem is derül ki, hogy működik-e a dolog. Ezt még mindig vissza lehet csinálni.

- Úgy csinálsz, mintha legalább a kezedet kértem volna meg. Nem kell ettől ennyire beparázni, csak azt kérem, hogy lakj velem, semmi többet. Én egyszerűen, csak mindig a közeledben akarok lenni, folyton veled lenni, melletted. Te ezt nem szeretnéd? - reménykedtem benne, hogy végre értelmesen átgondolja az ajánlatomat és nem az ellenségét fogja benne látni.

- Persze, hogy jó lenne, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyors? - húzza fel a szemöldökét. Hogy ne gondolnám.

- Ebben igazad van, gyors. De mi bajod a gyorsasággal. Szeretlek és elméletileg te is szeretsz engem, akkor mi a bökkenő?

- Valóban szeretlek, de nem tudom, hogy elég érett-e a kapcsolatunk ehhez. - hajtja le a fejét, mindig ezt csinálja, ha a sírás szélén áll. Nem akarja, hogy lássam.

- Figyelj, van egy ajánlatom. Gyere át hozzám egy hétre. Hozz át pár cuccot és ha letelik a hét, akkor eldöntöd, hogy tovább maradsz vagy minden marad a régi. - nagyon reméltem, hogy ez megfelelő kompromisszum lesz számára.

- Kompromisszum? - a mosolyából már tudtam, hogy nagyon közel vagyok a győzelemhez.

- Olyasmi.

- Legyen, de a hét legvégén, bármi is legyen a válaszom, nem fogsz megharagudni. - ultimátum adásban jók vagyunk.

- Oké.

- Ígérd meg. - szinte követelte.

- Ígérem Shee. - magamhoz kellett húznom, szorosan, hogy érezze komolyan beszélek.

- Köszönöm.

- Én köszönöm, hogy bele mentél. Akkor most siess pakolj össze, nap végén nálam találkozunk.

- Rendben.

***

Egész nap, csak az estére tudtam gondolni. Semmi másra. Izgatott és ideges is voltam egyszerre attól, hogy Sheera nálam lesz egy egész hétig és lehet, hogy még annál is tovább. Reméltem, hogy az eltelt egy hét után pozitív lesz a válasza és végleg nálam marad.

- Harry keresnek. - nyit be az irodámba Liam és eléggé feszültnek néz ki.

- Kicsoda? - valószínű, hogy nem egy olyan ember, akit most szívesen látnék.

- Wiliams. - a gyomrom összeugrott, amikor elhagyta a száját ez a név.

- Melyik?

- A fia. - vont vállat Liam, majd rám várt, hogy mondjak valamit.

- Hol van?

- Az asztalánál és feltétlenül, csak veled óhajt beszélni. - láttam rajta, hogy valami nagyon nem okés neki. 

- Van vele valaki? - nagyon reménykedtem benne, hogy nincsen egyedül és akkor nem tudunk belefolyni mindenféle kínos témába.

- Nincsen, egyedül az egyik táncosunk üldögél az ölében, eléggé undorító, ha engem kérdezel.

- Érdekes, nem nagyon szokta nyilvánosan ölelgetni őket.

- Nekem is feltűnt.

- Nyilván akar valamit. - sajnos abban is majdnem teljesen biztos voltam, hogy mit.

Muszáj voltam kideríteni, hogy mire készül.

- Á Harry végre, hogy kifáradtál. - egyértelmű volt a neheztelése.

- Sajnálom Mark, de sok dolgom volt. Miben segíthetek? - leültem mellé, amikor a szék felé mutogatott.

- Kíváncsi lennék, hogy azt a vörös démont, mikor láthatom?

- Egy, ne beszélj így a barátnőmről, kettő, fogalmam sincsen. - baromira nem tetszett, hogy így beszélt róla.

- Pedig lehetne, mert ha jól sejtem nem tud a klub mélyebb ügyeiről, ugye?

- Nem és szeretném, ha ez így is maradna. - ennél egyértelműbb nem is lehetne, ami a hátsó szándékát illeti.

- Ha elintézed, hogy még a héten táncoljon, akkor ígérem, hogy  a szám csukva marad.

- Most jól értelmezem, hogy te fenyegetsz engem? - eléggé felidegesített a viselkedésével.

- Én, ugyan nem. Csak szóltam, hogy mihez tartsd magad. Ha jól emlékszem, akkor sok pénzünk van a klubban és bizonyára nem szeretnél elesni ettől a több számjegyű összegtől.

- És gondolom a barátnőd és az apád jelenlegi felesége, nem szeretné megtudni, hogy félrebasztok.

- Harry csak ne menjünk bele a fenyegetőzésbe.

- Nem is tudom, hogy ki kezdett bele Mark. - komolyan megütöm, ha tovább folytatja.

- Fogd vissza magamat. A lány táncolni fog és ennyi. Gyere velem. - ezzel ott hagyott magamra, míg az egyik táncosomat a hátsó szobákhoz rángatta. Tudtam, hogy baszni viszi, ahogy mindig.

Este még mindig ezen a szeméten járt az agyam és azon, hogy addig nem fog leállni, míg meg nem kapja azt az átkozott táncát Sheerától. Nem fogom hagyni, hogy elárulja a klub sötét oldalát az biztos. Nem kell még egy tényező, amitől Sheera kiakadhat rám. Így is épp elég bajom van vele. Már szinte bealudtam a kanapén, amikor csengettek.

- Szia. - eléggé meglepődtem, amikor Shee állt előttem.

- Szia. Miért vagy ennyire meglepve? 

- Semmi, csak már félálomban voltam, gyere be. - bőröndöt húzva maga mögött sétált át a lakásom küszöbén.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek.

- Semmi baj, érted bármikor felkelek. - húztam magamhoz közelebb.

- Csakugyan?

- Természetesen. - csíptem bele a fenekébe.

- Harry.

- Pakolj ki. - ezzel néztem, ahogy beljebb sétál a lakásomba.

46. fejezet - Compulsion!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket. :)

A rész zenéje: Justin Bieber - What Do You Mean? (Acoustic Version)
https://www.youtube.com/watch?v=DKbgMQOigGQ


Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera

Jelen pillanatban meg sem tudtam volna fogalmazni, hogy mit érzek pontosan a kialakult helyzetről és az elhangzott mondatról. Egyszerre voltam meglepett, aggódó és kíváncsi. Még soha nem kavargott bennem ennyi érzelem, főleg nem egyszerre, egy dologtól. Folyamatosan az ő arca és a padló között járattam a tekintetemet. Nem tudtam mit mondjak, fogalmam sem volt róla. Nem akartam megbántani őt azzal, hogy elutasítom kapásból, de igent sem akartam mondani elhamarkodottan, mert akkor magamat csaptam volna be, mert egyértelmű volt számomra, hogy nem tudnám őszintén megformálni azt az igent. Viszont valamit válaszolnom kellett, mert igencsak láttam Harry arcán azt, hogy lassan, de biztosan pánikba esik. Valószínűleg ő is rájött, hogy váratlanul ért ez a kérdés és feltehetőleg idő előtt. Nem gondoltam ezelőtt az összeköltözésre, de lényegében felkeltette az érdeklődésemet ez a lehetőség.

- Válaszolj kérlek, bármit, csak szólalj meg. - erősen rámarkolt a kezemre, amit az övében tartott percek óta.

- Ne haragudj, csak váratlanul ért a kérdésed. - erőltettem magamra, hogy mosollyal az arcomon tudjak neki válaszolni, reménykedve, hogy nem lesz túl művi a hatása.

- Semmi gond. Őszintén, magamat is megleptem azzal, hogy volt bátorságom megkérdezni tőled. - valóban láttam rajta, hogy nem volt betervezett ez a felajánlás.

- Harry én tényleg szeretlek, de egyenlőre nem tudok választ adni neked. Ehhez nekem kell egy kis idő, hogy nyugodtan áttudjam gondolni és megfelelő döntést tudjak hozni. - reménykedtem benne, hogy nem fog megsértődni rám.

- Persze, annyi időt kapsz, amennyire csak szükséged van.

- Köszönöm. - adtam egy gyors csókot az ajkaira.

- Viszont most már mennem kellene, nem vet rám jó fényt, hogy folyton elkések a munkából. - imádtam, ahogy szokásos nevetése felhangzott.

- Lehet, hogy a főnöknek nem kellene elkésni-e, ezzel én is egyetértek. - karoltam át a nyakát.

- Lehetséges. Te ma merre leszel?

- A többiekkel lesz próbám, délután pedig nálad. - válaszolom neki, nézve miként ragyog fel arca a válaszomat hallgatva.

- Ennek örülök. - hajol lejjebb. - Akkor várlak.

- Rendben.

***

Valahogy a mai próba nem ment zökkenőmentesen. Folyton elrontottuk a lépéseket, vagy nem volt meg a kombináció. Többször előfordult, hogy egyikünk elesett, vagy kiesett a ritmusból és ennek hatására az egész koreográfia szétesett. Mindenkin láttam, hogy nincsenek a helyzet magaslatán, nem voltak a toppon, ahogy ez alkalommal én sem. Az ő dekoncentráltságukról fogalmam sem volt, de az enyémmel teljesen tisztában voltam. A válasz egyetlen egy névben rejlett, Harry. Folyton azon kattogtam magamban, hogy mit tegyek a kialakult helyzettel? A választ még most sem találtam meg magamnak és egyre inkább attól tartottam, hogy nem is fogom a közeljövőben. Viszont tudtam, hogy ő záros határidőn belül tudni akarja a válaszomat. Sokkal nehezebb lesz ezt a döntést meghozni, mint azt elsőre gondoltam. Mert ez esetben nem arról van szó, hogy ott alszol-e nála az éjjel, vagy egy hétvégét együtt töltötök, vagy esetleg egy közös nyaralásra mentek, ami egy hétig is eltarthat kettesben. Ez annál sokkal nagyobb ismérvű volt, ennek már súlya volt, nem is akár mekkora. Az összeköltözés hatalmas mérföldkő egy kapcsolatban és nem tudtam, hogy készen állok-e erre, vagy egyáltalán a kapcsolatunk megérett-e egy ekkora és 180°-os változásra. Kezdtem kétségbe esni, ami nem volt jó jel, nagyon nem volt az.

- Figyeljetek, szerintem hagyjuk abba, mert ez ma nem fog összejönni. - állítottam le a zenét és a többiek felé fordultam, hogy rám figyeljenek.

- Egyetértek. - sétált mellém Louis és megértően a vállamra fektette egyik méretes tenyerét. Fogalma sem volt a hangulatom okáról, de mégis megértett és együtt érzett velem, mind mindig.

- Na mi a helyzet? - nézett fel rám Zayn, aki a tükör előtt ült és a lábait törökülésbe fektette.

- Hát eléggé sokkoltak a ma reggeli események, így ennek fényében egy percre sem tudok a lépésekre koncentrálni. - válaszoltam neki megvonva a vállaimat.

- Mi történt? - ez alkalommal Perrie szólalt meg, aki eléggé érdekesen tekintett rám és Zaynre. Valami azt súgja, hogy nincsen minden rendben közöttük.

- Harry reggel beközölte, hogy költözzek hozzá. - válaszoltam várva a többiek reakcióját.

- Hogy mi van? - kiáltott fel Lou elsőként. - Szó sem lehet róla. Erre még nem készültetek fel, alig pár hete békültél ki vele, élete legnagyobb baklövése után. Ezt Harry sem gondolhatja komolyan.

- Louis nyugodj meg, nem mondtam még neki semmi konkrétat, mert magam sem tudom, hogy mit tegyek. Pontosan azok a dolgok miatt, amiket most felsorakoztattál. - vicces volt látni, ahogy megkönnyebbülten kipréseli magából a felháborodás utolsó maradékait.

- Akkor legalább neked van egy kis eszed, ha már neki láthatólag elmentek otthonról. Esküszöm bolond, ha azt hiszi, hogy egy 'költözzünk össze ' benyögésével, majd minden dolgot helyre tud hozni. Ő sem gondolt bele, hogy mit mondott neked, nem lepődnék meg, ha most pánikolva a haját tépné. - erre mindenki egyöntetűen kifakadt. - Most miért röhögtök?

- Jól tudod, hogy mind vizuális típusok vagyunk, így elég jól kirajzolódott előttünk az imént elgondolt jeleneted. - világosítottam fel a vihogásunk okáról.

- Ti meg az átkozott képzelőerőtök.

- Oké, de elég legyen előlem, nektek mi a bajotok. - néztem a többiekre.

- Nekem a munkával van némi gondom, de megoldom. - természetes dolog volt, hogy Lou panaszolta el elsőre a nyomorát.

- Nem mondasz újat. - konkrétan fogalmam sem volt, hogy miért nem hagyja már ott azt a soviniszta céget, az arrogáns spinével, aki vezeti és aki nem mellesleg, oda meg vissza van Louisért.

- Mondtam már haver, hogy dugd meg végre és minden helyre jön. - Zayn ma sem hazudtolta meg önmagát.

- Szerintem a sex nem mindenre megoldás. - szóltam közbe.

- De az lehet. - vigyorgott rám, míg én Perriet néztem, akinek láthatóan egyáltalán nem tetszett a fiú beszólása.

- Jó mindegy, amúgy is mennem kellene már, ha oda akarok érni a klubba. - valahogy nem volt most kedvem bele menni ebbe a témába.

Mikor mindent összepakoltam épp láttam elmenni az ajtó előtt Perriet, aki az öltözőből sétált ki. Sietve utána indultam, mert tudtam, hogy neki is valami baja van, de nem akartam Zayn előtt rákérdezni.

- Perrie, várj egy kicsit. - kiabáltam el magam, mire megállt és felém fordította figyelmét. - Minden rendben?

- Igen, miért?

- Ne hazudj nekem, láttam rajtad egész nap, hogy valami nem kerek. Na, meséld el szépen. - fogtam meg a kezét és a fal mellett elhelyezett padra húztam.

- Elég hosszú történet, de a lényege talán az, hogy én és Zayn már nem vagyunk együtt és szerintem ez már a végleges szakítás, azok után, hogy múltkor kibékültünk, de semmi sem lett jobb, sőt. - észrevehető volt, hogy nagy erőfeszítésébe telik, hogy erős maradjon és ne sírja el magát. Valóban szerelmes volt Zaynbe, akit ez cseppet sem érdekelt, nyilván.

- Annyira sajnálom, pedig azt gondoltam, hogy minden tökéletes köztetek.

- Eleinte én is, annyira aranyos volt és folyton bizonygatta, hogy mennyire szeret és, hogy még sosem érezte ezt senki iránt, aztán egyszer csak megfordult benne minden és bunkózni kezdett, elhanyagolt és szinte levegőnek nézett. - tiszta sor volt számomra, hogy van valami ennek hátterében és ahogy én Zaynt ismerem, ennek egy másik nőhöz lehet köze.

- És mit mondott, mikor szakítottatok?

- Lényegében semmit. Annyit mondott, hogy neki ez nem megy tovább és inkább folytassuk külön.

- Meg sem magyarázta, hogy miért? - teljesen ki voltam akadva.

- Nem, abszolúte nem.

- Ne is törődj vele, majd találsz nála sokkal jobbat, nekem elhiheted. - reméltem, hogy nem fog sokáig miatta szomorkodni.

- Könnyű mondani Shee, ha valakit ennyire szeretsz.

- Tudom mire gondolsz.

A napom további része egészen zökkenőmentesen zajlott le, így különösebb fennakadás nélkül tudtunk dolgozni a táncosokkal a Hellben. Szerencsére mindenki emlékezett a koreográfiára, így a lépések átvételével nem kellett foglalkoznom, sokkal inkább az összhang tökéletesítésére mentem rá ez alkalommal. Szerettem volna, ha mindenki pont abban az időben hajtja végre az adott mozdulatokat, amitől az előadás kerek és egész lesz. A próba közepénél tűnt fel Harry, aki a színpaddal szemben ült az egyik középen elhelyezett asztallal, egy számomra ismeretlen férfival, akivel hevesen gesztikulálva beszélt, miközben mindketten minket figyeltek. Volt egy olyan sejtésem, hogy veszekednek valamin. A próba végén integetni kezdett nekem, hogy menjek oda hozzájuk. Lassan oda sétáltam és megálltam közvetlen az asztaluk előtt.

- Remek volt. - szólalt meg az idegen, aki eközben tetőtől-talpig végig mért.

- Köszönöm. - erőltettem magamra mosolyt, miközben az előttem terpeszkedő egyén minden volt számomra, csak szimpatikus nem.

- Sheera ő itt, Mr. Wiliams. - mutatott be a férfinak Harry.

- Ó hagyjuk itt a formaságokat és a hivatalosságot, szólítson, csak Marknak. - nyújtotta felém a kezét, amit viszonoztam is, mert nem akartam bunkónak látszani.

- Örülök Mark. - viszont mikor kezet csókolt, azonnal elhúztam a kezemet a nem tetszésem okán.

- Számomra a megtiszteltetés.

- Ha megbocsájtasz Mark, nekem lenne némi megbeszélni valóm Sheerával, így magadra hagylak, élvezd az előadását.

- Persze, remélem még láthatom a színpadon Sheera. - megmertem volna esküdni, hogy rám kacsintott.

Harry irodájába lépve azonnal neki szegeztem a kérdést.

- Ki volt ez?

- Az egyik törzsvendégünk. - vont vállat.

- És miért voltál ennyire befeszült mellette? - kérdeztem rá.

- Szerintem egyértelmű. Nem tolerálom, ha valaki nyíltan rá van akadva a barátnőmre, mert feltűnően felkeltetted az érdeklődését, ami nála nem túl nyerő dolog.

- Miért?

- Mert nem igazán érdekli az a tény, hogy valaki foglalt vagy sem. Többször végig néztem, amint egy férjezett asszonyt visz ágyba, majd el is veszi azt a férjétől. - érdekes volt, hogy mennyire megvetette ezt a férfit és a tetteit.

- Akkor miért nem tiltod ki?

- Hidd el megtenném, ha tehetném, de sajnos az apja az apám egyik legjobb barátja és innentől kezdve azt hiszik, hogy igényt tarthatnak a helyükre a klubban.

- Eléggé elnéző volt az apád, ha engem kérdezel.

- Sajnos a régi sötét kapcsolatokat nem válogathatja meg az ember. - nem igazán értettem, hogy ezzel mire céloz. - Viszont inkább beszéljünk valami másról. Sikerült már döntened?

- Harry azt mondtad, hogy bármennyi időt kapok.

- Tudom, de eléggé fogy a türelmem, mert szeretnék veled együtt élni.

- Ne haragudj meg, de kényszerűségből nem fogok neked válaszolni. - eléggé kiakasztó volt.

- Nem akarlak kényszeríteni.

- Pedig nagyon úgy tűnik nekem.

45. fejezet - Just love me!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Selena Gomez & The Scene - Naturally!
https://www.youtube.com/watch?v=a_YR4dKArgo

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Nem tudtam elképzelni, hogy mi változhatott meg benne egyetlen egy éjszaka leforgása alatt. Minden annyira jó volt a tegnapi nap folyamán, erre reggel arra kellett kelnem, hogy nincsen mellettem, hogy sunyi mód lelépett tőlem. Ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy ez számomra mennyire fájdalmas volt. Valóban bele szerettem ebbe a lányba, akkor is, ha ezt ő maga talán sosem fogja teljesen elhinni nekem. De akkor is szeretem őt. Ezért is vagyok most itt, a szobájában. Amióta bejöttünk, csak fel alá járkál, míg én az ágyán ülök és a válaszát várom arra az egyszerű kérdésre, hogy miért kellett szó nélkül lelépni-e? Válasz semmi, csak céltalan járkálás és az idegeim pattanásig feszítése a viselkedése miatt. Tudom, hogy a kapcsolatunk labilis állása nekem köszönhető, de ő sem könnyíti meg, hogy dolgozzunk rajta, hogy jobbá tegyük azt.

- Most komolyan nem fogsz válaszolni a kérdésemre? - törtem meg az időközben kialakult kényszer csendet.

- Harry ez bonyolult. - sóhajtott fel, míg az ajtónak támaszkodott.

- Akkor próbáld elmagyarázni, elég értelmes vagyok, hogy felfogjam. - próbáltam belőle kiszedni valamit, bármit.

- Tudod nehéz egy ennyire megfoghatatlan dolgot megmagyarázni vagy elmagyarázni. Sok dolog kavarog bennem mostanában, így eléggé nehéz egy dologra koncentrálni. - ez így szép és jó, de ennek az össze-vissza beszélésnek semmi köze nem volt ahhoz, amit én tudni szerettem volna.

- Ennek mi köze van ahhoz, hogy kisurrantál a lakásomból? - húztam fel a szemöldökömet.

- Azt próbálnám elmondani, ha nem szólnál közbe. - förmedt rám, lehet teljes joggal is, mert valóban közbeszóltam.

- Oké, jogos, kérlek folytasd.

- Köszi. Szóval nem igazán tudom neked megmagyarázni, hogy miért hagytalak ott. Egyszerűen rosszul éreztem magam a házadban, amikor felkeltem és muszáj voltam eljönni onnan. Semmi köze hozzád vagy hozzánk, csak eljöttem és ennyi. - valamiért nem hittem el a válaszát.

- Tényleg ennyire hülyének nézel?

- Miért néznélek annak Harry? - azt hitte jól tud színészkedni, de könnyedén átláttam az erős nő vagyok álcáján mostanra.

- Én azt nem tudhatom, de azt teszed. Szerinted elhiszem, hogy csak úgy a semmi miatt hagytál magamra? Hogy a nagy semmi miatt éreztem magam rosszul, úgy, mintha egy senki lennék, aki csak egy éjszakára kell neked és aztán egyedül, magányosan tér magához? Mert igen, kurvára rosszul esett, amit tettél és legalább egy normális magyarázatot adhatnál nekem. Nem gondolod?

- Sajnálom. Harry nem tudok mit tenni, de nem tudom neked megbocsájtani azt, amit tettél velem. Az életem egyik legfájóbb pontját sikerült elmondanod annak a nőnek, akit állításod szerint te is a világon a legjobban gyűlölsz. Tudtad nagyon jól, hogy rád pályázik és engem kiakar semmizni mellőled és a klubból is, de te mégis voltál annyira hülye, hogy pont neki szóltad el magadat. - szabályosan kiabált velem, ami engem is kihozott a sodromból.

- Most komolyan még mindig itt tartunk? Sejthettem volna, hogy ez áll a kibaszott viselkedésed hátterében. De akkor kérdem én, hogy mi a faszért kell velem játszanod? Ha nem vagy képes nekem megbocsájtani és elviselni engem, akkor miért békültél ki velem? Miért vagy velem, ha nem akarsz? Mondd meg. - tudtam, hogy ezt a beszélgetést Louis is hallja oda lent, mert egyáltalán nem voltam csendes jelen pillanatban.

- Egy szóval nem mondtam, hogy nem akarok veled lenni Harry. Csak nehéz ez nekem érted? ha akarom, ha nem, mindig vissza gondolok arra, hogy miket tettél és ez nekem fáj.

- Mégis, hogy gondolod nekem nem fáj az, ahogy az elmúlt időszakban velem bántál? Követtem el hülyeségeket, nem is egyet. Nem is tagadnám le neked, mert így volt. Tudom magamról, hogy egy orbitális idióta vagyok, de akkor sem játszottam egyszer sem az érzelmeiddel. Te viszont folyamatosan ezt teszed az enyémmel, amióta megismertelek. Egyszer jó vagyok neked, egyszer meg nem. Nem kérek semmi mást cseszd meg, csak annyit, hogy szeress. - éreztem, ahogy az indulat hevében egy könnycsepp legördül az arcomon, de makacsságom miatt azonnal letöröltem azt.

- Szeretlek is, de idő kell nekem.

- Mennyi?

- Nem tudok konkrét intervallumot mondani. Ez nem így megy. - kezdtünk abba az irányba haladni, amikor már a megbántás borítékolható volt.

- Tudod azt hittem, hogy te végre más vagy, hogy te leszel az, akit végül felségül veszek. De te is ugyan úgy megbántasz, mint mások. Tudod, hogy min mentem keresztül a múltban, de úgy látszik ez hidegen hagy. Elfutsz tőlem, normális vagy?

- Mond el, hogy miért büntetsz azért, amit más tett veled? Nem tehetek róla, hogy megcsalt. Én nem foglak, ezt már több alkalommal a szádba rágtam. Ha nem kellenél már elmondanám, de sosem csalnálak meg téged. Nem vagyok olyan, mint ő és sosem leszek. Te viszont megbízhatnál bennem, mert kettőnk közül nekem lenne okom a bizalmatlanságra, hisz te megcsaltál engem és én még is itt vagyok, veled.

- Mintha bízni annyira könnyű lenne. Nem tudok mit tenni, de képtelen vagyok a teljes bizalomra, az kiveszett belőlem. Tudom, hogy te nem ő vagy, de akkor sem vagyok ép és egész. Ez örökre bennem lesz, míg valaki be nem bizonyítja hogy van más is, hogy van jobb.

- Tehát nem én vagyok a jobb. Ezt jó tudni. - fintorodott el.

- Nem ezt mondtam.

- De azt sem mondtad Harry, hogy velem talán sikerülne. Látod, erről beszéltem. Félsz. Félsz élni, félsz kimondani, hogy miért teszed ezt, csak elfutsz. De ami a legrémisztőbb, hogy félsz tőlem, félsz attól, hogy mit okozhatok. Félsz a saját érzéseidtől, amiket irántam érzel. Félsz, hogy összetörnek benned az álmok, hogy újra csalódsz. De mondok valamit, aki nem mer álmodni, örökké a sötétség rabja lesz, míg az felemészti. Félsz a boldogság gondolatától, ami talán megadatik.

- Nem félek. 

- Most is hazudsz. - ellépett az ajtótól és szélesre tárta azt előttem. - Kérlek menj el.

- Elküldesz, de mégis miért? - nem értettem, hogy miért akar elzavarni.

- Mert ezek szerint nem rám vágsz. Nem segíthetek rajtad, ezt most vallottad be és ha nem bízol meg bennem, ennek az egésznek semmi értelme. Lehet nem passzolunk össze.

- Most szakítasz velem? - komolyan megrémültem annak gondolatától, hogy valóban elveszítem.

- Én nem mondok semmit, rajtad áll, hogy mit szeretnél.

- Téged. - automatikus válasz volt és igaz.

- Valóban?

- Teljes mértékben. Szeretlek Sheera és nem akarlak elveszíteni. Megakarok bennem bízni és azon leszek, hogy ezt meg is valósítsam, mert igazad van, nem adtál rá okot, hogy ne tegyem. De egy dolgot kérek, többé ne lépj le.

- Nem is tudod, hogy mióta akartam ezt hallani a makacs szádból. - ekkor a nyakamba vetette magát és az ajkait az enyémeknek nyomta. Percekig el sem szakadtunk egymástól. - Ennyire nehéz volt?

- Tudod lassú vagyok.

- Dehogy ennyire?

- A gyorsaság nem az erősségem.

- Azt vettem észre.

***

Másnap reggel, mint egy hülye tapogattam a matracot mellettem, ami ismét üresen terült el. Kezdtem bepánikolni, hogy ismét elhagyott, de akkor rémleni kezdett, hogy nem otthon vagyok, hanem nála. Az ajtó szinte az ébredésemmel egy időben tárult ki és megpillantottam őt, ahogy egy selyem köntösben belép rajta egy tálcával egyensúlyozva. A friss kávé illata mindent betölt, ahogy közelebb férkőzik hozzám.

- Jó reggelt. - mosolyog rám, míg mellém telepszik és átnyújtja az egyik csészét.

- Neked is, ez az enyém? - kérdeztem rá.

- Ki másé lenne? - kuncogott fel, amitől azonnal beindultam rá. mint minden alkalommal, amikor ez a hang elhagyta az ajkait.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd bele kortyoltam. - Tökéletes.

- Ennek örülök.

- És a kávé is finom. - vetettem felé egy huncut mosolyt.

- Nem is te lennél.

- Bizony. Tudod ezt megtudnám szokni.

- Micsodát?

- Hogy minden reggel melletted ébredjek fel, hogy a közelemben legyél.

- Miért nézel így rám? - tudtam, hogy értette a ki nem mondott szavaimat ezzel.

- Kérdeznék valamit.

- Kérdezz csak. - nyomott egy gyengéd csókot a fülem mögé.

- Nem költözöl hozzám?