Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Kíváncsian várom a véleményeket!
A rész zenéje: One Direction - Little Things
https://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg
Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry
Utol kellett érnem mielőtt túl késő lenne, mielőtt kisétál az életemből. Tudtam mostanra, minden porcikám azt súgta, nem élném túl. Mindennél jobban kellett nekem.
Mivel én kétszer olyan hosszúakat léptem a magasságomnak köszönhetően, így könnyedén utolértem. Csuklójánál fogva kényszerítettem megállásra, ami egy cseppet sem tetszett neki. Mellkasa előtt keresztezte karjait és rám várt, arra, hogy beszélni kezdjek.
- Tudom, hogy most dühös vagy, mert azt hiszed, hogy hazudtam neked, de nem így van. A megállapodást köztem és Molly között azért nem mondtam el, mert szégyelltem és nem akartam, hogy kiakadj. - hadartam és komplett őrült módjára tartottam magamhoz közel.
- És mit értél el a hallgatással? Pont ott tartunk, nem? - vonta fel bal szemöldökét.
- Igen. Figyelj tudom, hogy hibáztam, de kérlek ne dobd el, ami közöttünk van. - simán le is térdeltem volna, ha az kellett volna neki.
- Harry veled minden annyira zűrös és nem tudom, hogy a részese akarok-e lenni, annak a káosznak, ami körülvesz. - a szívem újra össze szorult, utáltam ezt az érzés és pillanatok alatt az érzelmeim megfordultak és a kimondott szavak dühössé tettek.
- Miért futsz el, miért kell menekülnöd előlem folyton? Mitől félsz? Talán tőlem? A szerelemtől? Mindent megteszek érted és olyanokat érzek, amiket évek óta nem éreztem, mert tettem róla, hogy ne kelljen. Senki más nem tudta felszínre hozni az eltemetett énem, csak is te. Csak neked sikerült. Azt hittem soha többé nem fogok így érezni, de beléd szerettem. Igen, követtem el hibákat, sok ostoba hibát, de tudod mit? Én is, csak ember vagyok.
Lefagyott. Percekig, csak állt velem szemben és egy szó, egy mukkanás sem hagyta el ajkai rabságát. Többször láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de hezitált, aztán elvetette a szavak kimondását és továbbra is némán figyelt engem. Tudtam, hogy megint rám vár, de ez alkalommal én nem szólaltam meg többé. Most én vártam rá, hogy végre őszinte legyen velem.
- Nem félek Harry. - kezdett bele nagy sokára és áldottam az eget, hogy egyáltalán megszólalt.
- Nem? Akkor miért menekülsz, áruld el nekem. Kérlek, csak légy őszinte. - még mindig dühös voltám rá, de kezdett alább hagyni bennem a méreg, ahogy aggodalmas és tétova tekintetébe néztem.
- Mit akarsz hallani?
- Az igazat, csak egy apró részét az életednek. Téged akarlak, ahogy vagy. A rossz és a jó tulajdonságaiddal együtt. A múltaddal és, hogy én magam lehessek a jelened és jövőd. De ehhez te is kellesz, de tisztán érzem, hogy nem vagy benne ebben a kapcsolatban. Még mindig van körülötted egy kibaszott fal, amin nem engedsz átférkőzni bármit is teszek. - fogtam meg a kezeit, ezáltal arra kényszerítve, hogy közelebb lépjen hozzám.
- Harry ez sokkal bonyolultabb. Nem könnyű nekem megbíznom benned, érthető okokból és most nem a Mollys dologra értem. Van valami, amit senki nem tud rólam vagyis csak nagyon kevesek. - hadarta el nekem.
- Pont erről beszélek, az ilyeneket tudni akarom. Ne zárj ki az életedből. Én is elmondtam neked, amit nem akartam, de megbízom benned, így elmondtam. - annyira tudni akartam, hogy mi játszódik le a fejében.
- Oké, de nem most. Órára kell mennem. Holnap este gyere át, majd akkor elmondok mindent. - erőltetett magára egy mosolyt.
- Rendben. Ott leszek. - érdekes volt, hogy nem hajolt közelebb, épp most búcsúztunk el, de nem akart csókot adni. - Várj.
- Mire?
- Erre. - fogtam az arcát a két kezembe és hevesen az ajkaira nyomtam a sajátomat. Éreztem, hogy meglepődött a tettemen, de hamar kapcsolt és átadta magát nekem. Szenvedélyesen csókolóztunk, míg valaki a hátam mögött nem kiabálta a nevemet. Mikor hátra fordultam Liammel találtam magam szemben.
- Megyek. - csókolta a szavakat a számra.
- Rendben. Shee. - szóltam utána, amikor elindult, de nem tudtam kimondani ismét, hogy szeretem. Bármennyire is akartam, nem ment, hisz tudtam, hogy ő nem érez így irántam.
- Tudom Harry, tudom. Én is. - fordult hátra, majd egyszerűen tovább sétált. Én meg percekig álltam ott, mint egy darab fa. Gyökeret vert a lábam, hisz azt mondta, hogy ő is. Akkor talán mégis szeret engem?
Bementem Liam után a klub ajtaján, majd vártam, hogy elmondja mi a helyzet. Megfordult és felhúzott szemöldökkel méregetett. Komolyan nem tudtam, hogy mi a baja, de eléggé idegesnek nézett ki.
- Ez így nem lesz jó Harry. - fakadt ki és járkálni kezdett a szűk folyosón.
- Mi? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Ez a Molly dolog, rohadtul idegesít már, hogy folyton utánad szaladgál. Totál hibbant a csaj és bármit megtesz, hogy megszerezzen téged.
- Nem kell túldramatizálni Liam. - legyintek neki.
- Én végül is leszarom a csajt, de egy valamire készülj fel, hogy addig nem fog békén hagyni, míg nem szed szét titeket Sheerával.
- Miről beszélsz? - kezdett bennem ismételten felmenni az a bizonyos pumpa.
- Te tényleg vak vagy haver? Semmi másra nem játszik, csak arra, hogy kitúrja Sheet. - rohadtul idegesítettek Liam szavai.
- Hol van? - tettem fel nyugodtan a kérdést.
- Harry szerintem nem kéne ilyen állapotban beszélni vele.
- Azt kérdeztem hol van, Liam? - ragadtam meg az inge nyakát és a falnak nyomtam.
- Az öltözőben, még mindig. - fojtottan válaszolt, nagy valószínűséggel a nyakán lévő kezem miatt.
Nem válaszoltam semmit, csak az öltöző irányába rohantam, mint egy idióta. Nagyon dühös voltam mostanra. Kivágtam az öltöző ajtaját és azonnal Mollyhoz sétáltam, aki az asztalánál ült és nem úgy nézett ki, mint akit meghatott az előbbi incidens.
- Gyere velem az irodámba, most. - kaptam el a karját és az említett helység felé kezdtem rángatni.
- Elengednéd a karomat végre? - vezette a tekintetét rám.
- Elképesztő vagy Molly. Komolyan, ez most mire volt jó? - járkáltam az irodában, míg a padló recsegett lépteim alatt.
- Mikor fogod fel végre, hogy nem lesz a legjobb barátnőm a csaj, mert ki nem állhatom.
- Nem is akarom ezt, de jó lenne, ha nem ölnétek meg egymást. - forgattam meg a szemeimet.
- Nem ígérek semmit. - vonta meg a vállát, majd elindult kifelé az irodámból, mintha befejeztük volna a beszélgetést.
- Nem fejeztem be. - csattantam fel és ismét a csuklójára zártam hatalmas tenyeremet.
- Befejeznéd ezt? Letéped a karomat Harry. - próbált kiszabadulni, de mindhiába.
- Leszarom. Nem akarom, hogy ez még egyszer előforduljon. Az meg, hogy folytonosan zsarolással akarsz elérni dolgokat undorító. Jegyezd meg, hogy engem, így nem irányíthatsz. Teszek a kis játékaidra Molly, megértetted? - nézett mélyen a szemembe.
- Megértetted, amit mondtam neked?
- Igen, meg.
- Remélem tartod is magad a megbeszéltekhez. - szűrtem a fogaim között, majd löktem rajta egyet, ahogy elengedtem.
- Mi történt kint? - kérdezett rá.
- Hol kint? - kérdeztem vissza.
- Mikor Sheera után rohantál.
- Semmi közöd a kettőnk dolgához, így ne lepődj meg túlzottan, ha nem kötöm az orrodra a magánéletemet. - vontam vállat közömbösen.
- Mikor változtál meg ennyire? - csúszott ki a kérdés a száján.
- Miért változtam volna meg?
- Nem vagy a régi. Mikor érdekelt téged, hogy ki mit gondol rólad, hogy ki haragszik rád?
- Tudod nem ismersz te engem és soha nem is fogsz. Az amit eddig belőlem láttál, csak a felszín volt, amit én akartam, hogy láss. De többé nem akarok semmit tőled, így nem bájolgok, nem érem el, hogy a bugyidban lehessek. - fakadtam ki..
- Hogy te mekkora egy farok vagy. Azt hiszed, hogy bárkivel játszadozhatsz? Mi voltam én neked éveken át? Aztán feltűnik ez a ribanc és egyik napról a másikra lepattintasz, mintha nem lettünk volna évek óta szeretők. - kiabálta az arcomba.
- Ne utálj ennyire feltűnően kicsim. Egyszerűen nem illünk össze. Beismerem, hogy a szex jó volt, de semmi több. Erre nem lehet kapcsolatot építeni, nem gondolod?
- Te sosem akartál velem kapcsolatot. - kezdett teljesen kiborulni.
- Jó meglátás, de ha már így őszintén beszélünk. Te akartál valaha is többet tőlem a pénzemnél?
- Hogy gondolhatod azt, hogy a pénzed kellett valaha is?
- Miért nem így van? Hogy ragyogott a szemed, amikor kaptál tőlem valamit. Ne hazudj nekem.
- Nem fogok neked magyarázkodni, mert nincs miért. De egy valamit ne felejts el, hogy nem vagyok holmi játékszer, tudok dolgokat Styles és ha kell beszélek róla. - fordult sarkon, majd becsapta az irodám ajtaját.
***
Másnap rohadtul elegem volt ebből az egészből, csak az érdekelt, hogy ma végre megbeszélek mindent Sheerával és talán minden jóra fordul közöttünk. Persze nem lehettem teljesen nyugodt, mert ahogy a folyosón sétáltam, hangos kiabálás szűrődött ki az öltözőből. Egyértelmű volt, hogy kik között megy újfent a balhé, felismertem a hangjukat. Idegesen löktem be az öltöző ajtaját. Pont jókor jelentem meg, így még nem tépték ki egymás haját, mint a legutóbbi alkalommal. Láttam, hogy Molly lendíti a kezét, hogy behúzzon Jessnek, így a pillanat tört része alatt értem el hozzájuk és fogtam meg Molly levegőben tartott kezét. Nem hagyhatom, hogy a táncosaim összeverjék egymást. Kurvára elegem van Mollyból. Még egy ballépés és repül. Nem érdekel, ha könyörög, ki lesz rúgva.
- Mindenki kifelé. - üvöltöttem el magam, mire mind kiviharoztak. - Mi a szar volt ez megint?
- Semmi, csak Jess belém kötött, aztán nem tetszett neki, amikor visszaszóltam. - vázolta fel a kialakult helyzetet, amit mondanom sem kell, hogy nem hittem el.
- Beléd kötött? - húztam fel a szemöldökömet.
- Mivel érdemeltem ki azt, hogy sosem hiszel nekem?
- Szerintem ez nem kérdés. - méregettem őt és vártam, hogy végre egy őszinte választ is kapjak.
- Elegem van ebből Harry. - nyafogott szüntelen.
- Miből? - kérdeztem rá.
- Hogy mindig én vagyok a rossz. - hajtotta le a fejét.
- Ezen már késő siránkozni édes. - emeltem fel a fejét az állánál fogva.
- Hagyj békén Harry, csak ne kerülj a szemem elé. - fordította el a fejét.
- Miért? Eddig úgy tudtam, hogy keresed a társaságom. - direkt húztam az agyát, hátha kinyög végre valamit.
- Már nem, nem vagyok rád kíváncsi, csak hagyj elmenni. - próbált elsétálni, de nem hagytam.
- Mi a bajod?
- Az, hogy szeretlek te idióta. - nem hittem a fülemnek. Az egy dolog, hogy azt akartam legyen őszinte, de erre nem voltam felkészülve. Teljesen lefagytam és az elhangzott szavak súlyát mérlegeltem magamban. - Mit mondtál?
- Nem érdekes, de egyébként jól hallottad, de nem kell vele törődnöd, úgyis tudom, hogy sosem számítottam. - végig folytak a könnyek kisminkelt arcán.
- Mikor jutottunk ide? - tettem fel a kérdést. - Mikor lépted át azt a határt, amit már az elején leszögeztem?
- Most miért kiabálsz velem? - félelemmel tette fel a kérdését.
- Mert egy kicseszett hülye vagy. Meg mondtam az első aktusunk után, hogy nem lesz ebből komolyabb dolog, nem? - néztem rá, de nem válaszolt. - Kérdeztem valamit.
- De. - szipogott, de ez alkalommal nem érdekelt.
- Akkor? Mit vársz? Azt hiszed, ha benyögöd, hogy jaj, Harry szeretlek, attól majd én is így fogok érezni? Hát kurvára nem. Egy alattomos sunyi ribanc vagy, aki örülhet, hogy még itt dolgozik. Esküszöm, ha nem lennél annyira jó a munkádban, már rég munka nélküli lennél. De tudod mit? Utolsó esély, még egy balhé és kirúglak. Fogtad, amit pofázok neked?
- Igen. Harry, csak. - kezdett bele, de félbe szakítottam.
- Nincs semmi Harry. Befejeztük ezt a beszélgetést egyszer, s mindenkorra. Vedd úgy, hogy sosem volt közöttünk semmi és nem akarok még egyszer meghallani semmit erről. Végezd a munkád és ne légy láb alatt. Ja és ha csak egyszer is azt látom, hogy valakivel ugatsz vagy verekedsz, akkor ne is kérdezz semmit, csak sétálj el. - fordultam meg és csoda volt, hogy nem vágtam földhöz a kezemben tartott telefont.
- Harry. - hallottam, hogy zokog, de nem vagyok lelki szemetes láda.
- Ne sírj vagy megpofozlak. Nincs több Harry, csak akkor keress, ha a munkáról van szó. Végeztünk.
Este a csengőre tapadt kézzel álltam Sheera lakása előtt és percek óta vártam, hogy végre kitáruljon az a kicseszett ajtó. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy nem akar velem beszélni és így akar lerázni. Próbáltam hívni is, de nem vette fel a telefont. Szitkozódva sétáltam vissza a lifthez, majd megnyomtam, annak gombját és vártam, hogy megérkezzen. Beszálltam, de az utolsó pillanatban a nevemet hallottam egy nagyon ismerős hangszínben kimondva, majd megjelent kicsiny keze a lift két szárnya között, amitől azok ismét szétváltak. Köpni-nyelni nem tudtam, amikor megragadta a kezem és kihúzott a liftből, ami távozott is nélkülem. A haja csöpögött a nedvességtől és testét is, csak egy rövid törölköző fedte, ami köré volt gondosan csavarva. Meztelen lábbal állt előttem és engem méregetett.
- Ne haragudj, csak pont zuhanyoztam. - állt lábujjhegyre, majd megcsókolt puhán és könnyedén.
- Azt levettem az alul öltözöttségedből. - fogtam meg a törölköző szélét és kissé meghúztam.
- Gyere be, hagyj öltözzek fel.
- Nekem megfelelsz így is. - kacsintottam rá, míg a kezemnél fogva vezetett a lakás belsejébe, ott is a hálójába.
- Rögtön gondoltam.
- Tudod, hogy ez nagyon jó figyelem elterelés, de még mindig emlékszem, hogy miért jöttem ma ide. - leültem az ágyra és őt néztem, ahogy leül a velem szemben lévő fotelbe.
- Jaj Harry. - nyögött fel és keresztezte lábait.
- Nincs Harry, megígérted Sheera. - hajoltam közelebb és megszorítottam az egyik fedetlen térdét.
- Oké, de egy valamit te is ígérj meg nekem. Nem szólsz közbe, elmondok mindent és aztán mérlegelsz és eldöntöd, hogy mit kezdesz a kapott információkkal. - annyira tetszett a határozottsága.
- Rendben, ez fair üzlet. - fordítottam rá a teljes figyelmemet.
- Tudod nincs sok titkom. Nincsenek kétes ügyeim és őrült exek, akik megkeserítenék az életedet, de amim van az annál sokkal, de sokkal súlyosabb és talán őrültebb is. Kezdem az elsővel, ami az egész életemre rányomta a bélyegét. Tudod, nem ismerem a szüleimet. Árvaházban nőttem fel, alig vártam, hogy kikerüljek onnan. Nem szerettem azt a helyet és a nevelő szülőket sem. Mindig tettem róla, hogy ne maradjak egyiknél se túl sokat. Úgy sem szerettek, hisz nem voltam a lányuk, nem voltam senkijük. A házban rendszeresen megvertek, így előbb utóbb eljutottam arra a pontra, hogy vagdostam magam, hisz így én irányíthattam a fájdalmat és nem mások. Tudtam, hogy mikor álljak le. Az egyik este elfajultak a dolgok és az egyik lány a bordáim közé szúrt egy pillangó késsel. Sajnos átszúrta a tüdőmet, így hónapokig voltam kórházban. Míg mentek a napok én gondolkodtam és elhatároztam, hogy többé nem hagyom magam, hogy erősebb leszek mindenkinél. Amikor végre visszamehettem a házba, az a lány, aki megkéselt, eltűnt. Senki nem tudta hol van. Az egyik este össze futottam vele az utcán. Természetesen ismét belém között, de ez alkalommal megleptem. Nem hagytam magam, sőt eltörtem az orrát az egyik ütésemmel. Onnantól kezdve tisztelt engem. Ez után következett a tánc, minden fájdalmamat abban éltem ki, ebbe menekültem és azóta is azt teszem. De ez még mindig semmi sem volt, ahhoz, amit utána kellett átélnem. A tánc által megismertem egy fiút, halálosan szerelmes voltam belé és nagyon naiv. Nem foglalkoztam semmivel, csak vele. Bármit megengedtem neki, amit csak szeretett volna, így esett meg, hogy 17 évesen teherbe estem. Egy percre sem gondoltam, hogy elvetetem és ő sem, mert szeretett engem. Velem maradt volna, ha a dolgok nem fordulnak meg hirtelen. Mint láthatod nincs gyerekem és örökbe sem adtam, érthető okokból. Sajnos a kicsi nem születhetett meg. Három hónapos korában a második vizsgálatom után megállapították, hogy nem ver a szíve. Sokat gondolkozom azon, hogy mi lett volna ha? Mi lenne most velem, ha a pici megszületik? A legfélelmetesebb az egészben, hogy az orvosok szerint velem volt a baj, nem a picivel. Azt mondták, hogy nagy az esélye, hogy minden alkalommal ez történik majd. Lényegében azt állították, hogy nem lehet gyerekem. És még ennél is lehet rosszabb Harry. Sosem tudhatod előre, hogy mit hoz a jövőd. Nem elég, hogy a közös gyerekünket elveszítettem, még őt is. Alig egy évre rá autó balesetben az életét veszítette, amikor egy őrült átment a szembe sávba. Szörnyet halt. Azóta nem akarok magam mellé senkit, nem akarok megszeretni senkit sem, mert nem viselném el a hiányát. Harry, nem viselném el, ha veled valami történne. Nem akarlak téged is elveszíteni. - zokogott fel, majd szinte láttam, ahogy belül még több darabra szakad szét. Azonnal a karjaimba zártam és az ölebe húztam őt, hogy érezze teljes mértékben vele vagyok.
- Istenem, ne haragudj, hogy erőltettem ezt. Nem akartalak felzaklatni Sheera. De figyelj ide rám, nem foglak elhagyni, mindig veled leszek érted? Mert szerelmes vagyok beléd. - csókoltam meg, míg letöröltem lefolyó könnyeit.
Kellett neked az őszinteség Harry? Hát tessék, megkaptad.
