2015. augusztus 31., hétfő

45. fejezet - Just love me!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Selena Gomez & The Scene - Naturally!
https://www.youtube.com/watch?v=a_YR4dKArgo

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Nem tudtam elképzelni, hogy mi változhatott meg benne egyetlen egy éjszaka leforgása alatt. Minden annyira jó volt a tegnapi nap folyamán, erre reggel arra kellett kelnem, hogy nincsen mellettem, hogy sunyi mód lelépett tőlem. Ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy ez számomra mennyire fájdalmas volt. Valóban bele szerettem ebbe a lányba, akkor is, ha ezt ő maga talán sosem fogja teljesen elhinni nekem. De akkor is szeretem őt. Ezért is vagyok most itt, a szobájában. Amióta bejöttünk, csak fel alá járkál, míg én az ágyán ülök és a válaszát várom arra az egyszerű kérdésre, hogy miért kellett szó nélkül lelépni-e? Válasz semmi, csak céltalan járkálás és az idegeim pattanásig feszítése a viselkedése miatt. Tudom, hogy a kapcsolatunk labilis állása nekem köszönhető, de ő sem könnyíti meg, hogy dolgozzunk rajta, hogy jobbá tegyük azt.

- Most komolyan nem fogsz válaszolni a kérdésemre? - törtem meg az időközben kialakult kényszer csendet.
- Harry ez bonyolult. - sóhajtott fel, míg az ajtónak támaszkodott.
- Akkor próbáld elmagyarázni, elég értelmes vagyok, hogy felfogjam. - próbáltam belőle kiszedni valamit, bármit.
- Tudod nehéz egy ennyire megfoghatatlan dolgot megmagyarázni vagy elmagyarázni. Sok dolog kavarog bennem mostanában, így eléggé nehéz egy dologra koncentrálni. - ez így szép és jó, de ennek az össze-vissza beszélésnek semmi köze nem volt ahhoz, amit én tudni szerettem volna.
- Ennek mi köze van ahhoz, hogy kisurrantál a lakásomból? - húztam fel a szemöldökömet.
- Azt próbálnám elmondani, ha nem szólnál közbe. - förmedt rám, lehet teljes joggal is, mert valóban közbeszóltam.
- Oké, jogos, kérlek folytasd.
- Köszi. Szóval nem igazán tudom neked megmagyarázni, hogy miért hagytalak ott. Egyszerűen rosszul éreztem magam a házadban, amikor felkeltem és muszáj voltam eljönni onnan. Semmi köze hozzád vagy hozzánk, csak eljöttem és ennyi. - valamiért nem hittem el a válaszát.
- Tényleg ennyire hülyének nézel?
- Miért néznélek annak Harry? - azt hitte jól tud színészkedni, de könnyedén átláttam az erős nő vagyok álcáján mostanra.
- Én azt nem tudhatom, de azt teszed. Szerinted elhiszem, hogy csak úgy a semmi miatt hagytál magamra? Hogy a nagy semmi miatt éreztem magam rosszul, úgy, mintha egy senki lennék, aki csak egy éjszakára kell neked és aztán egyedül, magányosan tér magához? Mert igen, kurvára rosszul esett, amit tettél és legalább egy normális magyarázatot adhatnál nekem. Nem gondolod?
- Sajnálom. Harry nem tudok mit tenni, de nem tudom neked megbocsájtani azt, amit tettél velem. Az életem egyik legfájóbb pontját sikerült elmondanod annak a nőnek, akit állításod szerint te is a világon a legjobban gyűlölsz. Tudtad nagyon jól, hogy rád pályázik és engem kiakar semmizni mellőled és a klubból is, de te mégis voltál annyira hülye, hogy pont neki szóltad el magadat. - szabályosan kiabált velem, ami engem is kihozott a sodromból.
- Most komolyan még mindig itt tartunk? Sejthettem volna, hogy ez áll a kibaszott viselkedésed hátterében. De akkor kérdem én, hogy mi a faszért kell velem játszanod? Ha nem vagy képes nekem megbocsájtani és elviselni engem, akkor miért békültél ki velem? Miért vagy velem, ha nem akarsz? Mondd meg. - tudtam, hogy ezt a beszélgetést Louis is hallja oda lent, mert egyáltalán nem voltam csendes jelen pillanatban.
- Egy szóval nem mondtam, hogy nem akarok veled lenni Harry. Csak nehéz ez nekem érted? ha akarom, ha nem, mindig vissza gondolok arra, hogy miket tettél és ez nekem fáj.
- Mégis, hogy gondolod nekem nem fáj az, ahogy az elmúlt időszakban velem bántál? Követtem el hülyeségeket, nem is egyet. Nem is tagadnám le neked, mert így volt. Tudom magamról, hogy egy orbitális idióta vagyok, de akkor sem játszottam egyszer sem az érzelmeiddel. Te viszont folyamatosan ezt teszed az enyémmel, amióta megismertelek. Egyszer jó vagyok neked, egyszer meg nem. Nem kérek semmi mást cseszd meg, csak annyit, hogy szeress. - éreztem, ahogy az indulat hevében egy könnycsepp legördül az arcomon, de makacsságom miatt azonnal letöröltem azt.
- Szeretlek is, de idő kell nekem.
- Mennyi?
- Nem tudok konkrét intervallumot mondani. Ez nem így megy. - kezdtünk abba az irányba haladni, amikor már a megbántás borítékolható volt.
- Tudod azt hittem, hogy te végre más vagy, hogy te leszel az, akit végül felségül veszek. De te is ugyan úgy megbántasz, mint mások. Tudod, hogy min mentem keresztül a múltban, de úgy látszik ez hidegen hagy. Elfutsz tőlem, normális vagy?
- Mond el, hogy miért büntetsz azért, amit más tett veled? Nem tehetek róla, hogy megcsalt. Én nem foglak, ezt már több alkalommal a szádba rágtam. Ha nem kellenél már elmondanám, de sosem csalnálak meg téged. Nem vagyok olyan, mint ő és sosem leszek. Te viszont megbízhatnál bennem, mert kettőnk közül nekem lenne okom a bizalmatlanságra, hisz te megcsaltál engem és én még is itt vagyok, veled.
- Mintha bízni annyira könnyű lenne. Nem tudok mit tenni, de képtelen vagyok a teljes bizalomra, az kiveszett belőlem. Tudom, hogy te nem ő vagy, de akkor sem vagyok ép és egész. Ez örökre bennem lesz, míg valaki be nem bizonyítja hogy van más is, hogy van jobb.
- Tehát nem én vagyok a jobb. Ezt jó tudni. - fintorodott el.
- Nem ezt mondtam.
- De azt sem mondtad Harry, hogy velem talán sikerülne. Látod, erről beszéltem. Félsz. Félsz élni, félsz kimondani, hogy miért teszed ezt, csak elfutsz. De ami a legrémisztőbb, hogy félsz tőlem, félsz attól, hogy mit okozhatok. Félsz a saját érzéseidtől, amiket irántam érzel. Félsz, hogy összetörnek benned az álmok, hogy újra csalódsz. De mondok valamit, aki nem mer álmodni, örökké a sötétség rabja lesz, míg az felemészti. Félsz a boldogság gondolatától, ami talán megadatik.
- Nem félek. 
- Most is hazudsz. - ellépett az ajtótól és szélesre tárta azt előttem. - Kérlek menj el.
- Elküldesz, de mégis miért? - nem értettem, hogy miért akar elzavarni.
- Mert ezek szerint nem rám vágsz. Nem segíthetek rajtad, ezt most vallottad be és ha nem bízol meg bennem, ennek az egésznek semmi értelme. Lehet nem passzolunk össze.
- Most szakítasz velem? - komolyan megrémültem annak gondolatától, hogy valóban elveszítem.
- Én nem mondok semmit, rajtad áll, hogy mit szeretnél.
- Téged. - automatikus válasz volt és igaz.
- Valóban?
- Teljes mértékben. Szeretlek Sheera és nem akarlak elveszíteni. Megakarok bennem bízni és azon leszek, hogy ezt meg is valósítsam, mert igazad van, nem adtál rá okot, hogy ne tegyem. De egy dolgot kérek, többé ne lépj le.
- Nem is tudod, hogy mióta akartam ezt hallani a makacs szádból. - ekkor a nyakamba vetette magát és az ajkait az enyémeknek nyomta. Percekig el sem szakadtunk egymástól. - Ennyire nehéz volt?
- Tudod lassú vagyok.
- Dehogy ennyire?
- A gyorsaság nem az erősségem.
- Azt vettem észre.


***


Másnap reggel, mint egy hülye tapogattam a matracot mellettem, ami ismét üresen terült el. Kezdtem bepánikolni, hogy ismét elhagyott, de akkor rémleni kezdett, hogy nem otthon vagyok, hanem nála. Az ajtó szinte az ébredésemmel egy időben tárult ki és megpillantottam őt, ahogy egy selyem köntösben belép rajta egy tálcával egyensúlyozva. A friss kávé illata mindent betölt, ahogy közelebb férkőzik hozzám.

- Jó reggelt. - mosolyog rám, míg mellém telepszik és átnyújtja az egyik csészét.
- Neked is, ez az enyém? - kérdeztem rá.
- Ki másé lenne? - kuncogott fel, amitől azonnal beindultam rá. mint minden alkalommal, amikor ez a hang elhagyta az ajkait.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd bele kortyoltam. - Tökéletes.
- Ennek örülök.
- És a kávé is finom. - vetettem felé egy huncut mosolyt.
- Nem is te lennél.
- Bizony. Tudod ezt megtudnám szokni.
- Micsodát?
- Hogy minden reggel melletted ébredjek fel, hogy a közelemben legyél.
- Miért nézel így rám? - tudtam, hogy értette a ki nem mondott szavaimat ezzel.
- Kérdeznék valamit.
- Kérdezz csak. - nyomott egy gyengéd csókot a fülem mögé.
- Nem költözöl hozzám?







4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó!💜 Így suli előtt jó volt olvasni egy új részt!💜💓💗Gyorsan kövit😄😢!

    VálaszTörlés
  2. Úúúúúúúú *----* remélem igent mond *---*

    VálaszTörlés