2015. március 9., hétfő

24. fejezet - Cat and mouse game! +18

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!

A rész zenéje: Ellie Goulding - Love Me Like You Do
https://www.youtube.com/watch?v=AJtDXIazrMo

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera



- Légy a Hell koreográfusa, ebben mi nem tiszta? - kérdezte tőlem sokadik alkalommal.
- Mi van Evelinnel?
- Kirúgtam.
- Miért? - akadtam fent, elveszve a részletekben.
- Mert egyre rosszabb volt a munkájában és nekem a legjobb kell. - fogta meg a kezemet reménykedve a pozitív végkimenetelben.
- Ez lennék én?
- Semmi kétségem sincs efelől. - nagyon próbálkozik, lássuk meddig megy el miattam.
- Egy feltétellel.
- Mi van, kimentem valamikor? Mikor kezdtünk alkudozni ezen? - kérdezett vissza.
- Most, szóval? - játszottam vele tovább.
- Legyen, mond mi a feltételed baby. - húz magához közelebb.
- Rúgd ki Mollyt és benne vagyok.
Percekig állt előttem és mereven a szemeimbe nézett. Meg sem tudott szólalni az elhangzott szavaim után és tudtam elértem a célom. Szinte láttam a benne tomboló vihart, hogy a megfelelő választ adhassa nekem. Az igazat megvallva, csak szórakoztam vele, bármennyire is utálom azt a ribancot nem kívánom azt, hogy tényleg elveszítse a munkáját. Láttam táncolni és valóban tehetséges táncos, akkor is, ha én nem értek egyet a kivitelezésével. Két külön stílust képviselünk, ezért sem értem, hogy Harry miért rám gondolt. Nem táncolok úgy, ahogy ezek a lányok, még csak a közelében sem vagyok annak. Azt egyenlőre nem döntöttem el, hogy ténylegesen elfogadom-e az ajánlatát, ennél ez az egész ügy bonyolultabb, ahogy maga a kettőn között kialakult kapcsolat is, ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni.
- Ezt most komolyan mondtad? - kérdezett vissza, úgy öt perc elteltével, ha jól számoltam.
- Teljesen komolyan, Harry. - játszottam tovább az elképzelt szerepemet.
- Hagy gondolkozzak rajta. - fogta meg a kezemet.
- Egy napot kapsz. - kissé meglepett, hogy egyáltalán fontolóra veszi, amit kértem tőle.
- Rendben. - húzott magához egy gyors csókra. - De most mennem kell, holnap este, ha neked nem gond átjönnék.
- Gyere.


***


Másnap reggelre egy találkozót beszéltünk meg Eleanorral és Perrievel a tánciskola közelében található kis kávézóba. Nem tudom, hogy mit akarhatnak, de azt mondák muszáj velem beszélniük. Kilenckor a kávézó előtt várom őket, majd szokásos késéssel ugyan, de befutnak végszóra.
- Nem kilenc volt megbeszélve? - csípőre tett kézzel kérdezek rá.
- Ne bomolj már, itt vagyunk nem? - szólalt fel Perrie.
- De. - mosolyogtam rájuk, majd betoltam a kávézó üvegajtaját.
Csilingelve léptünk be a hangulatos kis helységbe és egyből a pulthoz léptünk, hogy végre megkaphassuk a napi koffein adagunkat, ami nélkül nem indulhat el egy nap sem. Mindenki a szokásosat kérte. El egy cappucinnot, Perrie egy mokkát, én pedig egy lattet. A poharakkal a kezünkben céloztuk meg az egyik ablak melletti négy személyes boxot.
- Mit látsz benne? – nézett fel rám Eleanor a kávéscsészéje felett.
- Kiben? – kérdeztem vissza, miközben arra törekedtem, hogy ne égessem le a nyelvem a friss kávémmal.
- Harryben? – a szemei csillogása azt súgták nekem, hogy sokkal több van ebben az egy kérdésben, mint azt elsőre gondoltam.
- Néztél te már rá? – egyszerűen kitértem a válaszadás előle egy visszakérdezés formájában.
- Néztem és igen, kurva jó pasi, de mi változott? Eddig hallani sem akartál róla, most meg alkudozol vele. – El mesteri szinten volt képes űzni a bűntudatkeltést.
- El mégis minek tagadjam azt, ami mindenki számára nyilvánvaló?
- Szereted?
- Baszki El, ne kérdezz hülyeségeket. – kortyolok bele a kávémba.
- Nyilatkozz, kérlek. – csatlakozik be a beszélgetésbe Perrie, most először mióta leültünk.
- Nem, nem szeretem. – válaszoltam, de tudtam, hogy hazudok valamilyen szinten, mert szerelmes egyenlőre tényleg nem voltam, de határozottan volt valami, ami minden egyes alkalommal hozzá húzott. Úgy éreztem magam, mintha egy dróton rángatnának, amit nem látsz, de érzed, hogy ott van és semmit nem tehetsz ellene, egyszerűen, csak létezik.
- Csak nehogy pofára ess. – Perrie szavai furcsa mód, nem zaklattak fel, hisz ennél óvatosabb nem lehetek Harryvel. A hírneve nem engedi, hogy felhőtlenül átadjam magam neki. Az egyetlen problémám ezzel az, hogy nem tudom, meddig vagyok képes sarokba szorítani a szívem és mikor készül kitörésre, összeroppantani saját magát.
- Mi ez a kínvallatás hirtelen? - váltogatva tekintettem kettőjükre.
- Csak féltünk téged. Harry annyira, hogy is mondjam..
- Furcsa? - kérdeztem közbe.
- Szerintem inkább a megfelelő szó a rejtélyes és a kanos. - vágta közbe Perrie, mire Ellel mind a ketten felé fordítottuk a tekintetünket. - Mi van?
- Ennél pontosabb megfogalmazást nem mondhattál volna róla. - nevettem fel, mire ők is nevetésben törtek ki.
- Louis mesélte, hogy az egyetemen nem lehetett vele bírni, állandóan más lányokkal szórakozott. - kezdett bele El a történet mesélésbe, amire egyáltalán nem voltam kíváncsi. - Azt mesélte, hogy volt egy komolya barátnője, akivel az egyetem alatt ismerkedett meg és végig együtt voltak, de Harry megcsalta a legjobb barátnőjével és a csaj úgy kiakadt, hogy ideg összeroppanással hónapokig volt kórházban.
- El engem ez nem érdekel. Harry, olyan amilyen. - majd meg haltam, hogy többet tudjak meg a kis meséről, de nem mutathattam ki.
- Ne haragudj, csak gondoltam ez fontos lehet neked.
- Nem haragszom, ez egyértelmű, de nem akarok tudni a múltjáról, a jelene is elég zavaros, így egyszerre csak egy dologgal akarok megküzdeni. - túl sok ez nekem így egyszerre.
- Megértelek, de ha szeretnél Louistól bármit kérdezhetsz, elég sok mocskos története van Stylesról.
- Feltétlen.


A kanapén ültem egy doboz fagyi társaságában és, csak El szavai jártak a fejemben, hogy Harry annyira szemét volt, hogy ezért egy lány elvesztette az épelméjűségét. Tudtam az elején, hogy egy hatalmas játékossal van dolgom, aki minden, csak nem a hűség és a monogámia jelképe, de mégis beengedtem az életembe és így akaratlanul is, de a szívembe is kezdett beférkőzni, amiért legszívesebben jól képen vágtam volna magamat. Kezdem magam úgy érezni, mint egy macska egész játékban, csak a szerepekről nem vagyok tisztában, hogy ki az üldöző és ki az üldözött. Egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy jobban tettem volna, ha nem folyok ebbe bele, ha nem kezdek Harryvel, mert ebben az egészben, csak egy valaki sérülhet és az nagy valószínűséggel én leszek. Gondolataimból az ajtón való többszöri kopogás zökkentett ki. Letettem a fagyit az asztalra és az ajtóhoz sétáltam. Természetesen az emlegetett szamárnak most is meg kellett jelenni-e.
- Szia. - mosolygott rám teli fogsorral.
- Szia. - álltam el az útból, hogy ne kelljen a küszöbön toporognia.
- Baj van? - kérdez rá, ahogy leül a kanapéra.
- Ezt miből gondolod? 
- Fagyit eszel, az sose jó jel egy lánynál. - mutat a mentás-csokis fagyi dobozára.
- Mondasz valamit, de nem, semmi bajom, csak megkívántam. - ültem le mellé és ismételten az ölembe vettem a jeges édességet és egy adagot a számba vettem.
- Basszus lefagy az agyam. - kiáltottam fel, amikor az adag kicsit több lett, mint szerettem volna és a fejem fájdalmasan ellenkezni is kezdett a hideg ellen.
- Mert túl sokat akarsz. - kapja ki a kezemből és egy jóízűt kanalaz belőle, majd a szájába nyomja.
- Na jó, vidd innen. - löki vissza felém, majd a fejéhez nyomja a kezét. - Te tuti kiakarsz csinálni.
- Nem, csak túl sokat akarsz egyszerre. - kacsintok rá.
- A fagyiból vagy belőled? - fordul felém és már a tekintetéből látom, hogy ennek nem lesz jó vége vagyis az egész, csak nézőpont kérdése, mert ha Harry, így néz annak mindig szex a vége.
- Természetesen a fagyira gondoltam.
- Hát én nem. - ragadja meg a derekam, mire felsikoltok és, majdnem elejtem a fagyis dobozt.
- Harry.
- Mi van? - kissé agresszívan teszi fel a kérdését.
- Legalább hagy tegyem le. - kérem meg, mire elenged, így kitudom vinni a konyhába és vissza a mélyhűtőbe.

Mire vissza fordultam, Harry már az ajtóban állt és lazán a félfának támaszkodott. Kifejezetten jó látványt nyújtott, ahogy végig néztem kidolgozott magas alakján. Imádtam a hanyagul begombolt ingeit, akik minden egyes alkalommal engedni láttatják a felsőtestét díszítő tetoválásokat. Hiába próbáltam volna tagadni, tudtam, hogy oda vagyok érte, az egész lényéért és még a mocskos és perverz személyiségét is szerettem benne, akkor is ha a legtöbb alkalommal az idegeimre ment a túlzott nyomulással.
- Hagyd abba a bámulásomat és gyere ide. - nyújtotta felém a kezét, mire automatikusan indultam meg az irányába.
- Ugye tudod, hogy ma nem fogok veled lefeküdni. - állítottam valamit, amiben magam sem hittem.
- Ugye tudod, hogy hazudsz? - kérdezett vissza, miközben egy egyszerű mozdulattal kapott fel az ölébe.
- Nem, nem hazudok. - néztem a szemébe.
- Akkor, majd én teszek róla, hogy amit mondtál hazugsággá váljon. - suttogta a fülembe, majd megharapta a fülcimpámat és akkor, ott tudtam, hogy elvesztem.
Megfordult velem az ajtóban és a lépcső felé sétált, át a nappalin és az előszobán. Súlyos léptekkel haladt előre, miközben folyamatosan a nyakamat csókolgatta, harapdálta vagy végig húzta a nyelvét a bőrömön. Az agyam azon nyomban szabadságra küldte saját magát, ahogy az ajkai érintették a tűzzel perzselt területet. Egyetlen érintése elég volt ahhoz, hogy ne tudjak magamról, hogy maradéktalanul odaadjam magam neki, a szívemet kivéve, mert azt minden áron megfogom védeni tőle, mert nem viselném el, ha csalódnom kéne benne, sajnos tisztában vagyok vele, hogy ez elkerülhetetlen lesz, hisz Harry Styles-ról van szó.
Az ajtómnál bénázott egy kicsit, de nem volt hajlandó letenni egy másodpercre sem. Kisebb szenvedés után, de kinyitotta az ajtót és belépett velem a szobámba. Az ajtót szokásosan a lábával csukta be, majd leemelt a csípőjéről és sietve emelte át a fejemen a pólómat és ismételte meg ezt saját magával is, mielőtt bármit tehettem volna az ügy érdekében.
- Türelmetlen vagy? - kérdeztem meg, miközben az övéhez nyúltam és elkezdtem kioldani azt.
- Rettentően, érezni akarlak, most. - lehelte az ajkaimra, majd magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Nem tudtam, hogy mi változott, de ez a csók más volt, sokkal több, mint korábban. Tudtam, hogy valami baromira megváltozott közöttünk, csak azt nem, hogy ez a valami micsoda.  A következő tette a nadrágom eltávolítása volt, amit könnyű szerrel meg is tett, egyetlen rántással és már semmi sem fedte előtte a testemet. A saját nadrágját egyszerűen lerúgta a lábairól, majd a kezemet megragadva húzott az ágy melletti fotelba.
- Mit csinálsz? - kérdeztem rá, amikor leült és maga felé húzott engem is.
- Valami újjal ismertetlek meg. - suttogta, majd egyszerűen lovagló ülésben az ölébe húzott.
- Nem vagy normális. - nevettem fel kicsit, míg a nyakát csókoltam.
- De az vagyok és mindjárt megtudod miért. Emelkedj fel. - ragadta meg a csípőmet és ő emelt fel, hogy beigazíthassa magát alám. Finoman, gyengéden engedett rá a férfiasságára és nem csinált semmit, csak várt. Tudtam, hogy érzi, hogy ebben a pozícióban mennyire szűk is a helyzetem, így türelmesen kivárta, míg hozzá szokom, majd csak ezután nyomult belém teljes hosszúságban. Hangosan nyögtem fel, ahogy megéreztem magamban és óhatatlanul is feljebb emeltem a csípőm, hogy ismét érezzem azt a csodát, amit Ő nyújt nekem ezekben a percekben. 
- Mozogj baby, gyorsabban, sokkal gyorsabban. - nyúlt a fenekem alá és segített nekem a jó ütem megtalálásában, ami neki és nekem is a legjobb volt. Hamar ráéreztem, hogy mennyire kell fel és le mozognom, ahhoz, hogy Harry a fogai között élesen kezdje beszívni a levegőt, ami az első jele volt, annak, hogy mennyire élvezni, amit csinálok vele. Mikor kezdtem rájönni a határaimra, amit ez a pozíció megkövetelt, gyorsítottam a mozgásomon, mire Harry a csípőcsontomba mélyesztette az ujjait.
- Azt a kurva, nehogy abba hagyd Shee. - káromkodta el magát, majd még erősebben szorított magához.
- Nem fogom.
Alig mondtam ki a szavakat, mikor éreztem, hogy a falaim Harry pénisze köré záródnak és szétáradt bennem a kéj édes egyben gyilkos keveréke. Alig kaptam levegőt, annyira ziháltam és a szemeim konkrétan fennakadtak az élvezettől. Ilyen mértékű orgazmusban még egyszer sem volt részem. Harry tovább ösztönzött, mert Ő még nem érte el a csúcsot, de alig lökött rajtam párat, már meg is éreztem magamban szétáradni örömét és a lüktetése elnyújtotta az én orgazmusomat, jóval kitolta a végét. A következő pillanatban felállt velem és az ágyra fektetett. Ránk húzta a takarót és a mellkasára volt. Megnyugtató érzés volt, hogy mellettem fekszik és velem van. Még sosem éreztem így, de határozottan tetszett a dolog.


- Figyelj. - kezdett bele, mire felnéztem rá.
- Igen?
- Kirúgom. - ejtette ki a szavakat, mire teljesen ledöbbentem. Most komolyan ezt mondta?
- Micsoda? - szinte szabályosan felsikoltottam.
- Ezt akartad, így megteszem neked, mert ha hiszed, ha nem fontos vagy nekem Sheera. - fogta a két keze közé az arcomat és egyenesen a szemeimbe nézett azokkal a mélyzöld szemekkel, amikben minden egyes alkalommal elvesztem, ha ezt csinálta.
- Nem kell. - csúszott ki a számon.
- Mi?
- Nem gondoltam komolyan, csak teszteltelek, hogy mit fogsz kezdeni ezzel. - válaszoltam, kissé félszegen.
- Teszteltél? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen és átmentél. Örülök, hogy értem kirúgtad volna, de nem szükséges, valahogy elviselem, vagy megfojtom, édes mindegy. - nagyon reméltem, hogy nem fog rám kiakadni és elviharozni, mint egy sértett kis gyerek.
- Most megkönnyebbültem, ne értsd félre, de nem tudom hol találtam volna még egy olyan táncost, mint Ő. - láttam a szemében, hogy most ő várja az apokalipsztist tőlem.
- Milyet, aki egy kurva? - kérdeztem meg játékosan.
- Viccesnek hiszed magad ugye? - kérdezett rám, miközben maga alá fordított.
- Igen, eléggé.
- Ugye nem fogsz eltűnni? - tette fel a kérdést, ami akár az én számból is elhangozhatott volna.
- És te?
- Én maradok baby, amíg el nem hajtasz.




4 megjegyzés:

  1. édes isteneeem <3 *---* most jött el az a pillanat mikor meghaltam *--* annyira asghddbechd-ül irsz hogy az valami hihetetlen. ééés új történethez kaptam ötletet hála nekeed <3 persze nem csinálok blogot inkább füetbe irok :333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen.😊 Örülök, hogy tetszett.😊 Jó érzés, hogy megihletett téged az írásom és kíváncsian várom a végkifejletet.😘

      Törlés
    2. majd leirom neked hogy mire gondoltam :333

      Törlés