2/06 - Bitter truth.

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem sokan vártátok már.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeket!

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera

- Ne hívogass már. - egy egyszerű mozdulattal hajítottam a mobilomat az ágyamra, mivel szűnni nem akaró csörgésbe kezdett Ford miatt. A tegnap esti kirohanásom óta egyfolytában hívogat. Kezdtem kikészülni tőle. Nem akartam a történtekkel foglalkozni, sőt még csak gondolni sem rá, de ő nem hagyta egy percig sem, hogy elfelejtsem.

- Ki ne hívogasson? - állt meg Nola az ajtóm előtt.

- Senki, nem érdekes. - vontam meg a vállamat. Nem lehettem túl meggyőző, mert besétált a szobámba és az arcomat kezdte vizsgálni.

- Sheera mást akarj átverni, ne engem. Az arcodra van írva, hogy valami, vagy valaki nagyon felidegesített. - miért van olyan érzésem, hogy pontosan tudja, ki az a személy, akivel most nagyon nem akarok beszélni?

- Nola tényleg nem érdekes. - biztos, hogy nem fogom neki elmondani, hogy smároltam a főnökünkkel.

- Ha te mondod, de ha esetleg mégiscsak érdekes lesz a dolog, akkor remélem elmondod nekem.

- Feltétlen.

Még el sem hagyta a szobámat, amikor a telefon újra csörögni kezdett, de ezúttal egy számomra ismeretlen számsort írt ki. Ki lehet az? Mire mindezt végig gondoltam a gyomrom máris szaltózott és totális idegesség áradt szét a tagjaimban. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy ilyen hamar lebuktam és Harry keres.

- Igen, tessék? - vettem erőt magamon és felvettem a telefont.

- Nagyon meggyőző Shee, de legközelebb jobban torzítsd el a hangodat. - hallottam meg Louis szokásos nevetését a másik oldalon és szinte azonnal fordult a kedvem és napok óta először éreztem igazán jól magamat.

- Louis jó hallani a hangodat. Mi a helyzet otthon? - lassan az ajtóhoz sétáltam és becsuktam azt, hogy Nola ne hallhasson semmit a lefolytatott beszélgetésből.

- Semmi különös drágám, a csapat kissé ledöbbent, hogy itt hagytál minket, de átvettem az irányítást és a próbák zavartalanul folynak tovább. Ja és képzeld Perrie és Zayn újra együtt vannak. 

- Tényleg? Ez jó hír, örülök neki. - a következő kérdésemet félve tettem fel. - És vele mi van?

- Nem fogok neked hazudni. - sóhajtott fel, mielőtt folytatta volna. - Szörnyen van. Azóta minden nap eljön hozzám és órákat beszélgetünk. Mindent elmesélt, hogy miket tett és te miért hagytad el. Azt mondta teljesen megérti, hogy ezt tetted, de nagyon hiányzol neki Sheera. Tényleg szeret téged.

Azonnal végig folytak a könnyek az arcomon, akkor is, ha eszem ágában sem volt utat engedni nekik, megtették maguktól. Én sem szűntem meg szeretni őt, de képtelen voltam többé vele lenni.

- Tudom Louis, de nekem ez már nem ment volna.

- Tisztában vagyok vele, de nem tudom, hogy meddig fogom tudni visszatartani, nagyon meg akar találni és, ha engem kérdezel, akkor tiszta hülyeségeket csinál.

- Miről beszélsz?

- Lehet, hogy ezt nem kéne elmondanom.

- Mondd már. - kiabáltam rá.

- Jól van. Mollyval vigasztalódik. - nem akartam hinni a fülemben. Azt mondta Molly? Az a Molly, aki tönkretette a kapcsolatunkat? Tényleg?

- Mollyval?

- Jól vagy?

- Szerinted jól vagyok Lou? Bár mire is számítottam, hiszen Harryről van szó. Csak tudod egy valamit nem értek. Miért Mollyval? Mikor minden gondunk tőle eredt.

- Ezt én sem értem, de nem gondolkozik tisztán és nem is cselekszik helyesen mióta elmentél. Nem érdekli semmi más, csak a munka, a nők, meg a pia. - tudtam mire gondol a pia szóval.

- Harry iszik? - nem tudtam elképzelni, hogy valóban részegre igya magát.

- Nem is keveset.

- Jól elcsesztem. - sóhajtottam fel.

- Nem a te hibád Sheera, hogy csak így tudja feldolgozni, majd lenyugszik.

- Te is tudod, hogy ez miattam van és addig nem lesz jobban, míg meg nem talál.

- Ne rágd ezen magad. Most mennem kell, később még beszélünk.

- Rendben. Szia Louis.

* * *

A délután folyamán, csak a kanapén ültem és a tv-t bámultam, annak ellenére is, hogy nem igazán fogtam fel belőle semmit sem. Folyton Harry és a hülye kis Molly járt a fejemben. Hogy lehet ekkora hülye megint? Az a nő tönkretette az életét és mégis újra vele van? Én meg mi a szarért vagyok rá féltékeny? Ezernyi kérdés, amire nem kaphatom meg a választ többé, mert én döntöttem így. Én döntöttem azt, hogy ide jövök és hátra hagyom őt.

- Sheera? - jelent meg előttem Nola.

- Igen?

- Mit szólnál, ha kicsit átalakítanám a hajadat? - félve tette fel a kérdését. Ennyire félelmetes vagyok?

- Mi a bajod a hajammal?

- Semmi, csak gondoltam jót tenne egy kis változás, valahogy úgy érzem, hogy ez már nem illik hozzád, annyira, mint régen.

- Igazad lehet. - fogtam a kezembe a hosszú vörös tincseket és vizslatni kezdtem azokat. - Mire gondoltál?

- Mit szólnál egy vállig érő, szőke hajhoz?

- Benne vagyok. - valóban tetszett az ötlet.

- Remek, akkor gyere.

Alig egy óra elteltével már a székben ültem és a hajam lassacskán eltűnt, ahogy az olló csattogott. A borotvált részre kapni fogok szőke tincseket hajhosszabbításként, aminek örültem is, mert egy örökkévalóságnak tűnt, mire visszanő. 

- Melyik árnyalat legyen? - hozott oda Nola egy színekkel teli könyvet.

- Hát ez jó sok szín, de szerintem legyen ez. - mutattam rá a 113-as kódú színre.

- Hamvas szőke, én is erre gondoltam.

Pár percre eltűnt, amíg kikeverte a tökéletes árnyalatú festéket, majd vissza is tért és a hajamra kezdte kenegetni. Ez a folyamat eltartott vagy negyven percig. A végeredmény viszont tökéletes lett. Nagyon tetszett az új hajam.

- Lefényképezem. - oda adtam neki a telefonomat, hogy lefotózza a remekművét.

- Elszaladok a mosdóba, ha nem gond.

- Persze, menj csak, balra a második ajtó. - mutatott a szemközti folyosó irányába.

- Köszi. 

Mikor visszatért, láttam, hogy a telefonom még mindig a kezében van.

- Nagyon helyes pasi, ki ő? - fordította felém a képernyőt, amin Harry virított, miközben teli szájjal mosolyog.

- A volt barátom. - mondtam egyszerűen és kikaptam a kezéből a telefont.

- Ne haragudj.

- Semmi gond, de ne is kérd, nem fogok róla többet elmondani.

- Rendben. 

Haza fele csak ő járt a fejemben és ez a hülye egyetlen megmaradt kép róla. Saját magamat sanyargattam azzal, hogy amint haza értünk kinyitottam a régi laptopomat és előkerestem a mappát, amiben a közös képeinket tároltam. Ott volt az összes a lomtárban még, nem töröltem ki onnan is. Mire észbe kaptam már vissza is állítottam a mappát és a képeket nézegettem. Olyan boldognak tűntünk rajta. Miért romlott el minden ilyen hirtelen? Aztán emlékeztettem magam minden szörnyűségre, főként a legnagyobb okra, amiért elhagytam. A klub kétes ügyeire, a táncosokkal, akik a vendégekkel még szexre is képesek voltak a több pénz reményében. Undorító. De Harry, akkor is hiányzott, ha egy szemét alak volt, de nem tudtam mit tenni, szerettem. Vagy, ami még valószínűbb, még mindig szeretem.

- Sheera. - hallottam meg Nola kopogását. - Spencer van itt, gyere téged keres.

Na már csak ez hiányzott. Csodálatos.