2015. március 23., hétfő

27. fejezet - Teacher! +18

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, ami elég esemény dúsra sikeredett. 
Remélem tetszeni fog, jó olvasást hozzá!

A rész zenéje: Nick Jonas - Teacher!
https://www.youtube.com/watch?v=8dO7cfK4izU

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


- Válaszolsz még ma? - emelte fel Harry a hangját, egyértelműen türelmetlen volt, míg a válaszomat várta, ami nem volt sehol. Egyszerűen képtelen voltam kinyögni egy nemet vagy egy igent. Egyiket se mondtam volna biztosra, így csak álltam vele szembe és próbáltam valami értelmes kifogást vagy bármit kitalálni, ami megfelelő lehet számára a válasz adás helyett.
- Talán. - nyögtem ki az első kikerülő szót, ami ilyen esetben eszembe juthat.
- Talán? - vonta fel szemöldökét, majd idegesen folytatta mondandóját. - Ha jól értelmezem, akkor burkoltan most küldtél el a bús picsába.
- Harry miért forgatod ki a szavaimat? - tettem csípőre a kezem, míg a smaragd tekintetbe bámultam, ami nem akart elengedni vonzása alól.
- Én nem fogatom ki, te is tudod, ha valaki azt mondja talán az egyértelmű nemet jelent. - csattant fel és sarkon fordult, amit nem tudtam hova tenni, hisz a kocsija mellett álltunk.
- Most hova mész? - siettem utána.
- Nem mind egy? - hátra sem nézve ejtette ki sértett szavait.
- Nem. - ragadtam meg a karját és visszahúztam, hogy végre abba hagyja a mozgást és maradéktalanul rám figyeljen.
- Mi van?
- Azt mondtam talán, mert nem vagyok biztos bennünk, de ha nem akarnék veled lenni rögtön nemet mondtam volna, annyira már ismerned kéne, hogy tudd megmondom az igazat. - megragadtam az arcát, hogy biztosan rám nézzen.
- Attól még utálom, hogy hezitálsz. - szemei csalódottságot tükröztek, tudtam, hogy az igenemre vágyik, de jelen pillanatban nem tudom neki megadni és nem akarom hitegetni vagy becsapni.
- Csak adj egy kis időt, ennyit kérek. 
- Mennyi az a kis idő? Egy nap, egy hónap vagy örökké? - nem tetszett, hogy ennyire hergeli magát.
- Harry befejeznéd, ha így folytatod megunom az egészet és lelépek. Ezt akarod? - csattantam fel.
- Nem, persze, hogy nem.
- Akkor jó. - álltam lábujjhegyre, hogy ajkaimat az övének nyomhassam.
- Holnap tudsz jönni a Hellbe? - tette fel kérdését, amitől izgatott lettem.
- Négyig ráérek. - mosolyogtam rá.
- Remek, akkor reggel nyolcra érted megyek. - nyomot még egy csókot a számra, majd vissza sétáltunk a kocsijához.


***


Első blikkre megmondtam, hogy nehéz dolgom lesz ezzel az egész őrültséggel, a kialakult lehetetlen helyzettel, de hogy ennyire? Értemén, hogy új a szituáció és én is, de azért ennyire gyerekesnek nem kéne lenni-e egyeseknek. Pontosabban az egyesek, egyetlen, de annál bosszantóbb személyt takar, Mollyt. Amióta beléptem ma a Hellbe és Harry mindenkivel közölte, hogy Evelin utódja vagyok, onnantól kezdve szabályosan őrjöng, bármit teszek vagy mondok. Nem fűlik hozzám a foga, ez a vaknak is nyilvánvaló tény lenne, de az egyre jobban pattanásig feszült idegeim, csak idők kérdése, hogy mikor mondják be az unalmast végképp, de azt nem fogja megemlegetni, erről kezeskedem.

- Istenem. – túrok bele a hajamba, mire valaki megszólal mögöttem.
- Gondolom nem nekem szóltál, ha jól emlékszem köz ellenség voltam legutóbb.
- Liam? – fordulok meg, ahogy felismerem mély hangját.

- Igen. Szóval még mindig utálsz? – kérdezi meg kíváncsi szemeit meresztve rám.

- Ez vicces, miből gondolod azt, hogy utállak? – komolyan szórakoztató.

- Ez most komoly? Te nem voltál ott, amikor rád másztam? – nézett rám hülye képet vágva.
- Elhiheted, hogy próbálok nem emlékezni rá, hogy mekkora egy gyökér voltál velem. – vetettem neki oda fél vállról.
- Nekem mondod, valóban az voltam. Nem kezdhetnénk újra? – mosolyodik el.
- Tiszta lap. – nyújtom felé a kezemet, hogy kezet rázzunk a tiszta lapunkra.
- Liam Payne.
- Sheera McCall. – nevetünk fel mindketten.
- Most mennem kell, dolog van. – mosolyog, majd ténylegesen is magamra hagy.

Egy darabig ott állok megdöbbenve. Lehet, hogy minden sokkal egyszerűbb lesz, mint az elsőre gondoltam volna. Mert a Liam dolog tisztázása eléggé simán ment. Örülök, hogy nem kell tovább kerülgetnem őt és levegőnek néznem. De attól még megfogalmazódott bennem a kérdés. Mi volt ez? Arra viszont nem számítottam, hogy valaki valóban hangosan kimondva felteszi nekem.

- Mi volt ez?

- Mi, mi volt? - kérdeztem vissza értetlenül és nem értettem a megemelkedett hangszínét sem.
- Ez az egész összeborulás Liammel? - lépett hozzám közelebb.
- Semmi, egyszerűen, csak tiszta lappal kezdjük. Nem örülsz, hogy nem vagyok rosszban az alkalmazottaddal?
- De, nem látod, majd elszállok örömömben. - ha arra játszott, hogy felidegesítsen, akkor nagyon jó úton halad.
- Mesteri szinten űzöd a gúnyolódást Styles. - fintorodom el, majd ott akarom hagyni, amikor hátulról megránt, így találkozom kemény mellkasával.
- Fejezd be a velem való játszadozást, mert rossz vége lesz. - szűri a foga között a szavakat és egyáltalán nem értem, hogy miért lett dühös.
- Harry inkább te fejezd be, mert felállok és itt maradsz egyedül. - hangom egyre emelkedettebb.
- Szép lenne, ha feltudnál állni, abban én jeleskedem. - markolta meg a csípőmet, így még közelebb préselte magát a fenekemhez, bizonyítva állítását.
- Oké, ha nem akarsz egy hatalmas pofont, akkor elengedsz. - kijelentésemre, azonnal elengedett.
- Szeretem, ha vadmacska vagy. - nyalja meg alsó ajkát.
- Tudod a hirtelen kedély változásaid baromi kiakasztóak. - vetem oda neki, míg elmegyek mellette.
- Szokd meg.

A nap hátralévő részében a lányoknak tanítottam be a Teacher című számra a koreográfiát, amit nem rég hoztam össze és tökéletesen passzolt a Hell szellemiségébe. Mivel a csoportom tegnap este lemondta a próbát, így ma egész nap tudtam velük gyakorolni. Mindenkivel össze ismerkedtem és Mollyt leszámítva, mind nagyon kedvesen fogadtak és iszonyú jó volt olyanokkal dolgozni, akik elsőre megértették és tökéletesen visszaadták a kért mozdulat sorozatokat. Egyértelműen látszott, hogy senki nem volt már kezdő és értették a dolgukat, profik voltak a maguk nemében.

- Hé. - szólt rám sajátos módon Molly.
- Tessék? - fordultam felé.
- Mik ezek a mozdulatok? - háborodott fel, míg letáncolta a kérdéses hip-hop alap lépéseket.
- Egy kis újdonság, hogy ne néz ki ribancnak. - a mondatom végén már tudtam, hogy nem ezt kellett volna mondanom, mert elindult felém és lökött rajtam egyet, amitől konkrétan lezúgtam a színpadról.
- Mi a fasz volt ez? - kiáltott fel Harry, aki épp akkor ért oda, amikor földet értem. Lehajolt és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.
- Leesett. - vonta meg a vállát, mire bennem teljesen felment a pumpa.
- Nem inkább lelöktél? - csattantam fel.
- Én ugyan nem. - védekezett, míg felemelte a kezeit.
- Molly láttam, hogy meglökted, így nem veszem be, hogy magától esett le. - Harry továbbra is mellettem állt és a derekamon pihentette hatalmas tenyerét.
- Leszarom.
- Én viszont nem. Még egy ilyen húzás és repülsz. - csattant fel mellettem, míg a derekamat egyre szorosabban fogta.
- Beszélni akarok veled, most. - horkant fel és lerohant a színpadról, hogy kézen ragadja Harryt és elrángassa.
- Lányok folytassuk, majd behozza, de ha nem engem az sem érdekel. - sétáltam vissza a lépcsőn a színpadra.
- Ne hagyd magad. - szorítja meg a kezemet Jess, az egyik táncos.
- Nem vagyok az a típus, aki meghunyászkodik. - nevetek fel.
- Ez a beszéd.

A nap további részében, csak egyszer láttam Mollyt, akkor amikor mérgesen össze szedte a cuccait, majd elviharzott mindenféle köszönést mellőzve, nem mintha rá lettünk volna szorulva a lányokkal.
Egyedül álltam a színpadon és utoljára eltáncoltam a zenére a koreográfiát, hogy a végső simítások is meglegyenek. Mikor az utolsó hang is elmúlt és a semmibe veszett, a dallam hangját a taps éles hangja helyettesítette. Harry állt velem szemben és hatalmas mosollyal ütötte össze két kezét, akárcsak egy kisgyerek. Egy biztos, ebben a pillanatban nemigen nézett ki 25 évesnek.

- Ez lenyűgöző volt. - sétált elém, így találkoztunk a bárpultnál.
- Köszönöm. - mosolyodtam el, miközben leültem az egyik bárszékre.
- Ezt meg kell ünnepelnünk. - sunyi mosolyra húzta ajkait, majd belépett a pult mögé és előhúzott egy üveg pezsgőt és két poharat.
- Mit?
- Az első napodat, mi mást. Nálunk ez a szokás.- bontotta ki a gyöngyöző folyadékot, majd megtöltötte a kristály poharakat félig.
- Az első napra. - emeltem fel a poharamat, de nem válaszolt, csak kisétált és elém lépett, így lábai közé zárt.
- Rád. - emelte fel a poharát és hozzá koccintotta az enyémhez.
- Ránk. - helyesbítettem és bele ittam az italomba.
- Ránk? - húzta fel szemöldökét.
- Tudod talán érdemes vagy egy esélyre, hogy megpróbáljuk ez a dolgot. - mutatok kettőnkre.
- Akkor igen? - csillan fel a szeme.
- Talán. - húzom az agyát, de veszi a lapot és a két karjába kap, majd egyszerűen besétál velem a pult mögé és a hideg márványra ültet.

Nem akadékoskodtam egy percig sem, nem érdekelt, hogy lehet nem is vagyunk egyedül. Egyszerűen átadtam magam Harrynek, aki ez alkalommal sem hazudtolta meg önmagát. A felsőm hamar végezte két amorf darabban ujjai között és lett része a padlónak, ahogy földet ért mellettünk. Ingéhez nyúltam és a gombok pattogó hangja azonnal felcsendült, ahogy megrántottam és azok szanaszét gurultak mindenfelé. Következő utam a nadrágjához vezetett, ott is az övére siklott a kezem és sürgetően oldottam ki azt, hogy aztán az egész nadrágját a bokszerével együtt rántsam le a térdéig. Nem csak én voltam sietős és kiéhezett, de Ő is, így mire kettőt pislogtam rám a csipke anyag is áldozatául esett a hevességünknek. Harry előre nyomult és tüntette el bennem férfiasságát, mire azonnal nyögnöm kellett a kirobbant érzéstől, ami elárasztotta túlfűtött érzékeimet. Harry ajkait sorozatos káromkodások kezdték elhagyni, ahogy megtalálta tökéletes tempóját, míg néha a nevemmel fűszerezte meg monoton baszd meg-jeit. Szabályosan felsikoltottam, amikor utolsó löketként belém vágódott és áttaszított az orgazmusba, a ködbe, ami körbe vett és ebben a pillanatban a gondolkodás lehetetlen vállalkozás volt. Nem tudtam semmi másra gondolni, csak a farka lüktetésére, ahogy belém élvez és arra, hogy kibaszott jó döntést hoztam azzal, hogy igent mondtam neki. Kell nekem ez a férfi és ha az életem is múlik rajta megtartom, foggal körömmel ragaszkodom az érzéshez, a pezsgéshez, amit a bőrön alá ültetett, ahogy megjelent.





4 megjegyzés:

  1. Azt a jó élet *-----* juuuujjjj *---* Jóvan Sheera okos kislány :""D wáá imádom a történeteed *--* <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na látom tetszik.😊 Shee okos és Harry nem is sejti mennyire.😊 Örülök neki, hogy szereted.❤️

      Törlés
  2. Per-fect, mint mindig*---* Siess a kövivel!😊😍😘💖💖

    VálaszTörlés