2015. március 30., hétfő

28. fejezet - My Dilemma!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Véleményeket várok!

A rész zenéje: Selena Gomez - My Dilemma!
https://www.youtube.com/watch?v=9Xll6wZhNAg

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


A mai napom nagyon húzósnak ígérkezik, ugyan is ma lesz a The Hell szezon nyitója, ami a fullos rendezvényeket jelenti. Eddig is nyitva voltunk, de azok egyszerű, szokásos esték voltak, nem megszervezettek. Ezeknél mindig valami spécivel készülünk a gazdag üzletembereknek. Örülök, hogy Shee igent mondott az állásra, mert most különösen szükségem van rá és a tehetségére.
Épp a végső simításokat végzem a ma estén, amikor kopognak az irodám ajtaján.
- Gyere. - kiabáltam el magam.
- Harry gyere ki, ez a csaj nem normális. - tör be az irodámba Molly és letámad azonnal.
- Most kivel van bajod? - kérdeztem vissza, bár sejtettem a választ.
- Sheerával, nem is értem miért vetted fel. - kiabált velem.
- Vegyél vissza, ezt a múltkor már megbeszéltük. - álltam fel a székből.
- Nem érdekel, nem fogom ezt eltűrni.
- Mit?
- Hogy mindent elvesz, ami az enyém volt itt. - lépett hozzám közelebb.
- Nem vett el tőled semmit. - léptem hátrébb, nem akartam, hogy hozzám érjen.
- De igen, téged.
- Cicám, én sosem voltam a tiéd. - a mondatom végén megmarkolta a farkamat és rázárta az öklét, mire össze kellett szorítanom a fogam a fájdalomtól.
- Ne feledd, hogy bármikor eljárhat a szám, így jobban tennéd, ha betartanád az egyességünk rád eső részét. Mondjuk ma este.
- Azért ne képzeld azt Molly, hogy úgy ugráltathatsz, ahogy gondolod. Ma este biztos, hogy nem fogok hozzád érni. - csattantam fel és az ajtó felé toltam őt, hogy végre eltűnjön innen és békén hagyjon egy percre legalább.
- Harry nagyon merész vagy, ahhoz képest, hogy csalod a barátnődet. - merész szavai, csak még jobban felbasztak.
- Én vagyok merész? Ki zsarol kit? - kérdezek vissza.
- Szerintem ez a dolog kettőnk között kölcsönös. - lép hozzám közelebb és az ajkait az enyémekre nyomja.
- Miben kölcsönös?
- Abban drágám, hogy mind a ketten szeretnénk elérni valamit és ez csak úgy lehetséges, ha össze dolgozunk. - szavai megdöbbentettek, komolyan azt hisz, hogy én élvezem a kialakult helyzetet?
- Ne hidd azt, hogy én örülök ennek. - löktem el magamtól, nem akartam, hogy ennyire közel legyen hozzám.
- Ugyan Harry, mikor tudtad te egy nő közeledését vissza utasítani? Ismerlek és tudom, hogy a farkad erősebb az eszednél, ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja, hisz így kerültél ebbe a szituációba velem. - ha arra játszik, hogy felkúrja az agyam, akkor sikerült neki.
- Takarodj kifelé. - ordítottam el magam, majd rá sem nézve visszasétáltam az asztalomhoz és helyet foglaltam a székemben.
- Akkor este. - nyögte nekem oda, majd bebaszta az irodám ajtaját.

Nem hiszem el ezt a nőt. Mi a faszt képzel magáról ki Ő, hogy így dirigálhat nekem és zsarolhat? Komolyan kezdem megbánni, hogy valaha is hozzá értem, ha nem kezdtem volna vele soha, akkor most nem lennék ebben a helyzetben. Mi a faszt csináljak? Nem akarok többé lefeküdni vele, de viszont azt sem akarom, hogy kitálaljon Sheerának a múltkori dolgunkról, mikor végre minden jól alakul közöttünk. Sosem gondoltam, hogy elmondom neki, hogy megcsaltam, de egyre inkább úgy gondolom, hogy elmondom neki. Talán akkor nem fog annyira haragudni, ha tőlem tudja meg és nem Mollytól. Viszont nem akarom elveszíteni és ha megtudja, hogy lefeküdtem Mollyval az fix, hogy kiteszi a szűrömet az első adandó alkalommal. Miért kellett magamat ekkora szarba kavarnom? Megfogok őrülni a kialakul helyzettől, ha ez így folytatódik. Már így is folyton attól rettegek, hogy Mollynak eljár a szája az egyik veszekedésük alatt. Egy biztos, ha ez a ribanc nem tartja be az egyességünket, kirúgom a picsába. Ha Ő tönkre teszi az életemet, akkor én is pokollá teszem az övét. Nem ismer ő engem eléggé, Harry Styles lesz a legnagyobb rémálma. Nem fog szórakozni velem egy nő, ezt megfogadtam magamnak az utolsó alkalommal és nem hagyom, hogy újra megismétlődjön, hogy olyanokat kotyogjon ki a múltamról, ami még inkább besároz. Elég volt egyszer átélni, még egyszer nem követem el ugyan azokat a hibákat. Megtanultam hallgatni és elhallgattatni az embereket a legjobb eszközökkel, amik csak adódhatnak számomra és ha kell Mollyval is megteszem, újfent.

- Harry figyelj, nem zavarok? - lépett be Niall mindenféle kopogás nélkül az irodám ajtaján.
- Nem, gyere be nyugodtan. - néztem fel a laptopom képernyőjéről.
- Szerintem ez nem lesz, így jó. - ült le velem szembe.
- Micsoda? - húztam fel a szemöldököm értetlenségemben.
- Molly és Shee egy légtérben. - vonta meg a vállát.
- Miért?
- Ezt komolyan kérdezed? Ezek ketten kikaparják az első adandó alkalommal egymás szemét. Világos, hogy mindkét csaj totálisan beléd van zúgva, így előbb-utóbb ez elkerülhetetlen lesz. - Niall szavai kissé lesokkolnak.
- Niall ne dramatizáld már túl a dolgokat, kézben tartok mindent. - néztem rá, de láttam rajta, hogy nem hisz nekem.
- Valóban Harry? Akkor miért tudja a fél klub, hogy viszonyod van Mollyval?
- Mi a fasz van? - csattanok fel.
- Most miért vagy így felháborodva, ez a vaknak is nyilvánvaló volt, sőt az sem segít, hogy Molly még hencegett is vele. - lökött vissza a székembe, amikor felpattantam.
- Kicseszett ribanc, egyszer megdugod, aztán meg nem tud leakadni rólad. - gondolkodtam el hangosan.
- Egyszer?
- Most komolyan fölakarod cseszi az agyam Niall? - kérdeztem vissza egyszer dühösebben.
- Nem állt szándékomban Harry, csak gondoltam szólók, hogy figyelj oda rájuk, mert ebből baj lesz. - állt fel, majd az ajtó felé közeledett.
- Tisztában vagyok vele, de ha Molly száját bármi elhagyja, ami velem vagy a klubbal kapcsolatos, akkor neki vége. - kiabáltam el magam.
- Mi?
- Most mit nem értesz? - kérdeztem vissza.
- Mit mondana el? Harry történt valami olyan, amiről Sheera nem tud?
- Nem, semmi. - hazudtam, mert kurvára elszóltam magam.
- Harry ne nézz hülyének, istenem az egyik legjobb barátod vagyok. - lendítette a kezét a magasba.
- Ne csesztess.
- Mit csináltál?
- Baszd meg, lefeküdtem vele, most jó? - pattantam fel a székből és járkálásba kezdtem.
- Harry, te tényleg ekkora hülye vagy? Itt siránkoztál nekem hónapokig, hogy mennyire kell neked Sheera, erre az első megingásnál megdugod azt a kurvát? - kiabált velem.
- Pofa be Niall vagy megütlek. - léptem hozzá közelebb.
- Leszarom, de ne legyél ekkora hülye.
- Próbálkozom.
- Hát nem sikerült.

Niall szavai kissé felnyitották a szememet. Bármennyire is zavart, de tényleg igaza volt. Egy hülye vagyok, aki hamarosan elfogja veszíteni a barátnőjét egy hülye lépés okán. Nem veszíthetem el őt, meg kell tennem mindent, hogy velem maradjon, ha ehhez az kell, akkor én fogom elmondani neki, hogy megcsaltam, remélhetőleg nem hagy el, ha még is, akkor visszaszerzem, mert kell nekem. Most először tudom szétválasztani ezt a dolgot, eddig győzködtem magam, hogy a klubnak akarom őt, mint táncos, miközben mindvégig magamnak akartam, mert ha akartam, ha nem fontos lett számomra, talán bele is szerettem és nagyon remélem, hogy nem kell, majd megbánnom a szívem cselekedetét. Azt még egyszer nem élném túl, nem hiába vagyok most, olyan amilyen a nőkkel, vannak okai, nem is akár milyenek. 


***


Nap végén hulla fáradtan sétáltam ki az irodámból és nem kicsit lepődtem meg, hogy még szól a zene a színpad felől. Ahogy kiléptem a függöny mellett, meg láttam, ahogy Shee táncol a színpadon és le sem tudtam venni róla a szemem. A mozgása egyszerűen magával ragadó volt, lebilincselő, elképesztő, ha csak meglátod a rabjává válsz. Az biztos, hogy velem ez az első alkalommal megtörtént, amikor véletlenül láttam őt táncolni. Most valahogy mégis új és felkavaró, amit csinál. Sokkal nőiesebb, mint valaha és meg kell valljam, baromira tetszenek ezek a mozdulatok, teljes mértékben izgató a mozgása, eddig is az volt, de most végképp beindultam tőle egy perc alatt. Már most tudtam, hogy baromi nehéz dolgom lesz azzal, hogy igazat akarok mondani. Túl önző vagyok, az igazsághoz, a kitálaláshoz, hogy elveszítsem. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, így észre vette, hogy lent állok és abba hagyta a táncot. Gyorsan kivettem a zsebemből a telefont és megnéztem ki keres. Természetesen Molly volt, de nem foglalkoztam vele, csak kinyomtam a hívását. Majd később ráérek vele foglalkozni, most sokkal fontosabb dolgom van.

- Te még bent vagy? - sétált le hozzám Shee.
- Általában eddig szoktam lenni. - válaszoltam, míg a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz.
- Mikor? Eddig folyton utánam koslattál. - nevetnem kellett, mert igaza volt.
- Oké, belátom, hogy így van, de most, hogy itt vagy, már nem kell elmennem hamarabb, ha látni akarlak.
- Valóban?
- Igen, baby. - húztam magamhoz közelebb és kiéhezett ajkaimat az övéhez préseltem.
- Figyelj, mit gondolsz az előbbi gyakorlatról? - meglepő volt számomra, hogy kikérte a véleményemet.
- Nekem bejött.
- Bővebben?
- Azok a csípő mozgások fenomenálisak és eszméletlenek. Ha, csak rád nézek, kellesz nekem. Imádom rajtad legeltetni a szemem, míg mozgatod a kezed. Megáll az idő, ha nézhetem a tested és elveszhetek benned. - nem tudom ez, honnan jött belőlem.
- Harry, ez mi volt? - nevetett fel hangosan, amit nemigen tudok hova tenni.
- Most mi olyan vicces? - kérdezek vissza.
- Ez nagyon költői volt. Ezek szerint egy költő veszett el benned, csak az a baj, hogy nem találtad meg. - nevetett fel még hangosabban.
- Kapd be. - kaptam fel a vállamra és a kijárat felé kezdtem vele sétálni.
- Harry tegyél le. - csapkodta a hátamat, míg hangosan nevetett.
- Dehogy teszlek le, hisz nem érdemled meg. Ezért a beszólásért még kapsz.
- Harry. - ütögette a hátamat tovább.
- Ne kiabálj. - ütöttem a fenekére.
- Akkor tegyél már le.
- Oké. - nyitottam ki a kocsim ajtaját, majd az anyós ülésre ültettem.
- Hova viszel? - kérdezte meg, ahogy beindítottam az autót.
- Hozzám.
- Minek? - vissza kérdezése kezdett kicsit kiakasztani.
- Mert beszélnem kell veled.

Néztem rá, miközben tudtam, hogy el fogok neki mondani mindent, akkor is ha ez életem legnagyobb dilemmája, amibe kevertem magam. Talán a házamig kitalálom mit is csináljak, mert egy valamit ebben a pillanatban kristály tisztán tudok és érzek, azt, hogy beleszerettem.





2015. március 23., hétfő

27. fejezet - Teacher! +18

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, ami elég esemény dúsra sikeredett. 
Remélem tetszeni fog, jó olvasást hozzá!

A rész zenéje: Nick Jonas - Teacher!
https://www.youtube.com/watch?v=8dO7cfK4izU

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


- Válaszolsz még ma? - emelte fel Harry a hangját, egyértelműen türelmetlen volt, míg a válaszomat várta, ami nem volt sehol. Egyszerűen képtelen voltam kinyögni egy nemet vagy egy igent. Egyiket se mondtam volna biztosra, így csak álltam vele szembe és próbáltam valami értelmes kifogást vagy bármit kitalálni, ami megfelelő lehet számára a válasz adás helyett.
- Talán. - nyögtem ki az első kikerülő szót, ami ilyen esetben eszembe juthat.
- Talán? - vonta fel szemöldökét, majd idegesen folytatta mondandóját. - Ha jól értelmezem, akkor burkoltan most küldtél el a bús picsába.
- Harry miért forgatod ki a szavaimat? - tettem csípőre a kezem, míg a smaragd tekintetbe bámultam, ami nem akart elengedni vonzása alól.
- Én nem fogatom ki, te is tudod, ha valaki azt mondja talán az egyértelmű nemet jelent. - csattant fel és sarkon fordult, amit nem tudtam hova tenni, hisz a kocsija mellett álltunk.
- Most hova mész? - siettem utána.
- Nem mind egy? - hátra sem nézve ejtette ki sértett szavait.
- Nem. - ragadtam meg a karját és visszahúztam, hogy végre abba hagyja a mozgást és maradéktalanul rám figyeljen.
- Mi van?
- Azt mondtam talán, mert nem vagyok biztos bennünk, de ha nem akarnék veled lenni rögtön nemet mondtam volna, annyira már ismerned kéne, hogy tudd megmondom az igazat. - megragadtam az arcát, hogy biztosan rám nézzen.
- Attól még utálom, hogy hezitálsz. - szemei csalódottságot tükröztek, tudtam, hogy az igenemre vágyik, de jelen pillanatban nem tudom neki megadni és nem akarom hitegetni vagy becsapni.
- Csak adj egy kis időt, ennyit kérek. 
- Mennyi az a kis idő? Egy nap, egy hónap vagy örökké? - nem tetszett, hogy ennyire hergeli magát.
- Harry befejeznéd, ha így folytatod megunom az egészet és lelépek. Ezt akarod? - csattantam fel.
- Nem, persze, hogy nem.
- Akkor jó. - álltam lábujjhegyre, hogy ajkaimat az övének nyomhassam.
- Holnap tudsz jönni a Hellbe? - tette fel kérdését, amitől izgatott lettem.
- Négyig ráérek. - mosolyogtam rá.
- Remek, akkor reggel nyolcra érted megyek. - nyomot még egy csókot a számra, majd vissza sétáltunk a kocsijához.


***


Első blikkre megmondtam, hogy nehéz dolgom lesz ezzel az egész őrültséggel, a kialakult lehetetlen helyzettel, de hogy ennyire? Értemén, hogy új a szituáció és én is, de azért ennyire gyerekesnek nem kéne lenni-e egyeseknek. Pontosabban az egyesek, egyetlen, de annál bosszantóbb személyt takar, Mollyt. Amióta beléptem ma a Hellbe és Harry mindenkivel közölte, hogy Evelin utódja vagyok, onnantól kezdve szabályosan őrjöng, bármit teszek vagy mondok. Nem fűlik hozzám a foga, ez a vaknak is nyilvánvaló tény lenne, de az egyre jobban pattanásig feszült idegeim, csak idők kérdése, hogy mikor mondják be az unalmast végképp, de azt nem fogja megemlegetni, erről kezeskedem.

- Istenem. – túrok bele a hajamba, mire valaki megszólal mögöttem.
- Gondolom nem nekem szóltál, ha jól emlékszem köz ellenség voltam legutóbb.
- Liam? – fordulok meg, ahogy felismerem mély hangját.

- Igen. Szóval még mindig utálsz? – kérdezi meg kíváncsi szemeit meresztve rám.

- Ez vicces, miből gondolod azt, hogy utállak? – komolyan szórakoztató.

- Ez most komoly? Te nem voltál ott, amikor rád másztam? – nézett rám hülye képet vágva.
- Elhiheted, hogy próbálok nem emlékezni rá, hogy mekkora egy gyökér voltál velem. – vetettem neki oda fél vállról.
- Nekem mondod, valóban az voltam. Nem kezdhetnénk újra? – mosolyodik el.
- Tiszta lap. – nyújtom felé a kezemet, hogy kezet rázzunk a tiszta lapunkra.
- Liam Payne.
- Sheera McCall. – nevetünk fel mindketten.
- Most mennem kell, dolog van. – mosolyog, majd ténylegesen is magamra hagy.

Egy darabig ott állok megdöbbenve. Lehet, hogy minden sokkal egyszerűbb lesz, mint az elsőre gondoltam volna. Mert a Liam dolog tisztázása eléggé simán ment. Örülök, hogy nem kell tovább kerülgetnem őt és levegőnek néznem. De attól még megfogalmazódott bennem a kérdés. Mi volt ez? Arra viszont nem számítottam, hogy valaki valóban hangosan kimondva felteszi nekem.

- Mi volt ez?

- Mi, mi volt? - kérdeztem vissza értetlenül és nem értettem a megemelkedett hangszínét sem.
- Ez az egész összeborulás Liammel? - lépett hozzám közelebb.
- Semmi, egyszerűen, csak tiszta lappal kezdjük. Nem örülsz, hogy nem vagyok rosszban az alkalmazottaddal?
- De, nem látod, majd elszállok örömömben. - ha arra játszott, hogy felidegesítsen, akkor nagyon jó úton halad.
- Mesteri szinten űzöd a gúnyolódást Styles. - fintorodom el, majd ott akarom hagyni, amikor hátulról megránt, így találkozom kemény mellkasával.
- Fejezd be a velem való játszadozást, mert rossz vége lesz. - szűri a foga között a szavakat és egyáltalán nem értem, hogy miért lett dühös.
- Harry inkább te fejezd be, mert felállok és itt maradsz egyedül. - hangom egyre emelkedettebb.
- Szép lenne, ha feltudnál állni, abban én jeleskedem. - markolta meg a csípőmet, így még közelebb préselte magát a fenekemhez, bizonyítva állítását.
- Oké, ha nem akarsz egy hatalmas pofont, akkor elengedsz. - kijelentésemre, azonnal elengedett.
- Szeretem, ha vadmacska vagy. - nyalja meg alsó ajkát.
- Tudod a hirtelen kedély változásaid baromi kiakasztóak. - vetem oda neki, míg elmegyek mellette.
- Szokd meg.

A nap hátralévő részében a lányoknak tanítottam be a Teacher című számra a koreográfiát, amit nem rég hoztam össze és tökéletesen passzolt a Hell szellemiségébe. Mivel a csoportom tegnap este lemondta a próbát, így ma egész nap tudtam velük gyakorolni. Mindenkivel össze ismerkedtem és Mollyt leszámítva, mind nagyon kedvesen fogadtak és iszonyú jó volt olyanokkal dolgozni, akik elsőre megértették és tökéletesen visszaadták a kért mozdulat sorozatokat. Egyértelműen látszott, hogy senki nem volt már kezdő és értették a dolgukat, profik voltak a maguk nemében.

- Hé. - szólt rám sajátos módon Molly.
- Tessék? - fordultam felé.
- Mik ezek a mozdulatok? - háborodott fel, míg letáncolta a kérdéses hip-hop alap lépéseket.
- Egy kis újdonság, hogy ne néz ki ribancnak. - a mondatom végén már tudtam, hogy nem ezt kellett volna mondanom, mert elindult felém és lökött rajtam egyet, amitől konkrétan lezúgtam a színpadról.
- Mi a fasz volt ez? - kiáltott fel Harry, aki épp akkor ért oda, amikor földet értem. Lehajolt és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.
- Leesett. - vonta meg a vállát, mire bennem teljesen felment a pumpa.
- Nem inkább lelöktél? - csattantam fel.
- Én ugyan nem. - védekezett, míg felemelte a kezeit.
- Molly láttam, hogy meglökted, így nem veszem be, hogy magától esett le. - Harry továbbra is mellettem állt és a derekamon pihentette hatalmas tenyerét.
- Leszarom.
- Én viszont nem. Még egy ilyen húzás és repülsz. - csattant fel mellettem, míg a derekamat egyre szorosabban fogta.
- Beszélni akarok veled, most. - horkant fel és lerohant a színpadról, hogy kézen ragadja Harryt és elrángassa.
- Lányok folytassuk, majd behozza, de ha nem engem az sem érdekel. - sétáltam vissza a lépcsőn a színpadra.
- Ne hagyd magad. - szorítja meg a kezemet Jess, az egyik táncos.
- Nem vagyok az a típus, aki meghunyászkodik. - nevetek fel.
- Ez a beszéd.

A nap további részében, csak egyszer láttam Mollyt, akkor amikor mérgesen össze szedte a cuccait, majd elviharzott mindenféle köszönést mellőzve, nem mintha rá lettünk volna szorulva a lányokkal.
Egyedül álltam a színpadon és utoljára eltáncoltam a zenére a koreográfiát, hogy a végső simítások is meglegyenek. Mikor az utolsó hang is elmúlt és a semmibe veszett, a dallam hangját a taps éles hangja helyettesítette. Harry állt velem szemben és hatalmas mosollyal ütötte össze két kezét, akárcsak egy kisgyerek. Egy biztos, ebben a pillanatban nemigen nézett ki 25 évesnek.

- Ez lenyűgöző volt. - sétált elém, így találkoztunk a bárpultnál.
- Köszönöm. - mosolyodtam el, miközben leültem az egyik bárszékre.
- Ezt meg kell ünnepelnünk. - sunyi mosolyra húzta ajkait, majd belépett a pult mögé és előhúzott egy üveg pezsgőt és két poharat.
- Mit?
- Az első napodat, mi mást. Nálunk ez a szokás.- bontotta ki a gyöngyöző folyadékot, majd megtöltötte a kristály poharakat félig.
- Az első napra. - emeltem fel a poharamat, de nem válaszolt, csak kisétált és elém lépett, így lábai közé zárt.
- Rád. - emelte fel a poharát és hozzá koccintotta az enyémhez.
- Ránk. - helyesbítettem és bele ittam az italomba.
- Ránk? - húzta fel szemöldökét.
- Tudod talán érdemes vagy egy esélyre, hogy megpróbáljuk ez a dolgot. - mutatok kettőnkre.
- Akkor igen? - csillan fel a szeme.
- Talán. - húzom az agyát, de veszi a lapot és a két karjába kap, majd egyszerűen besétál velem a pult mögé és a hideg márványra ültet.

Nem akadékoskodtam egy percig sem, nem érdekelt, hogy lehet nem is vagyunk egyedül. Egyszerűen átadtam magam Harrynek, aki ez alkalommal sem hazudtolta meg önmagát. A felsőm hamar végezte két amorf darabban ujjai között és lett része a padlónak, ahogy földet ért mellettünk. Ingéhez nyúltam és a gombok pattogó hangja azonnal felcsendült, ahogy megrántottam és azok szanaszét gurultak mindenfelé. Következő utam a nadrágjához vezetett, ott is az övére siklott a kezem és sürgetően oldottam ki azt, hogy aztán az egész nadrágját a bokszerével együtt rántsam le a térdéig. Nem csak én voltam sietős és kiéhezett, de Ő is, így mire kettőt pislogtam rám a csipke anyag is áldozatául esett a hevességünknek. Harry előre nyomult és tüntette el bennem férfiasságát, mire azonnal nyögnöm kellett a kirobbant érzéstől, ami elárasztotta túlfűtött érzékeimet. Harry ajkait sorozatos káromkodások kezdték elhagyni, ahogy megtalálta tökéletes tempóját, míg néha a nevemmel fűszerezte meg monoton baszd meg-jeit. Szabályosan felsikoltottam, amikor utolsó löketként belém vágódott és áttaszított az orgazmusba, a ködbe, ami körbe vett és ebben a pillanatban a gondolkodás lehetetlen vállalkozás volt. Nem tudtam semmi másra gondolni, csak a farka lüktetésére, ahogy belém élvez és arra, hogy kibaszott jó döntést hoztam azzal, hogy igent mondtam neki. Kell nekem ez a férfi és ha az életem is múlik rajta megtartom, foggal körömmel ragaszkodom az érzéshez, a pezsgéshez, amit a bőrön alá ültetett, ahogy megjelent.





2015. március 16., hétfő

26. fejezet - Nobody's Perfect!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá és hagyjatok nekem véleményt!

A rész zenéje: Jessie J - Nobody's Perfect
https://www.youtube.com/watch?v=aSZVYZTze74

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Lefeküdtem Mollyval, ismételten. Mekkora egy farok vagyok, istenem. Sheera megfog ölni, sőt azon sem csodálkoznék, ha soha többé nem állna velem szóba. Gyakorlatilag együtt vagyunk, ha nem hivatalos, akkor is épp most csaltam meg.

 A nadrágom húzom fel, míg Molly egy cseppet sem érdekel.
 - Mi volt ez Harry? - kérdezi meg, amikor felöltözött.
 - Semmi nem volt. - fintorodtam el.
 - Mi van Sherra és közted? - kérdésével egy időben jött egy sms-em. Persze, hogy Ő volt az. "Benne vagyok." Csak ennyi állt az üzenetben, de tudtam mire érti.
 - Nincs közöd hozzá és nagyon örülnék neki, ha ezt senkinek nem mondanád el.
 - Persze, hogyne. Azt csak szeretnéd. - szólalt meg, mire bennem felment a pumpa.
 - Hogy mondtad?
 - Hallottad. Nem tartom a számat, csak ha kapok cserébe valamit. - a szemöldököm azonnal felszaladt.
 - Mennyi kell? - már vettem is elő a csekk könyvemet.
 - Nem a pénzed kell. - horkant fel.
 - Akkor mi?
 - Én akarok a koreográfus lenni.
 - Azt felejtsd el.
 - Vagy te kellesz, te döntesz Harry. - integetett nekem, majd kisétált az irodámból.
 Kicseszett ribanc.

Reggel az asztalra borulva ébredtem és arra, hogy valaki az ujjával dobol az íróasztalomon. Egyáltalán, mi a faszt keresek én még itt? Ezek szerint elég gyanús, hogy a tegnapi dührohamom lecsengése után bealudtam. A zűrzavar körülöttem továbbra sem tűnt el és így nappali fényben még durvább volt a látvány. Mindenhol papírok tömkelege fedte be a padlót és a bútorok nagy része is fel volt borogatva és lassan abban sem voltam biztos, hogy ezt én csináltam. Sokkal inkább úgy nézett ki a helység, mintha végig söpört volna rajta egy hurrikán vagy forgószél. Éltek bennem a képek, ahogy Molly kilép innen én pedig üvöltve verek szét mindent és folyamatosan átkozom magam, amiért ezt tettem Sheerával, csak mert éppen összevesztünk. Ahogy megpróbálom felnyomni magam a székemből a fejem és a kézfejem is szétszakad a fájdalomtól. A fejem egyértelműen attól az üveg alkoholtól fáj, amit megittam, de hogy a kezem miért szakad le a helyéről arról, már halványlila fingom sincsen, de gondolom azzal is kárt akartam tenni bármiben, így törhetett el a középső ujjam.

- Harry mi az isten történt itt? - szólt közbe a gondolat folyamomat félbeszakítva Liam.
- Fogalmam sincs. - vontam meg a vállam és feltápászkodtam a székemből, hogy minél előbb eljussak egy orvoshoz, aki helyre teszi a kezemben széttört csontokat.
- Valami, csak volt, ha így szét van verve az irodád. - húzza fel a szemöldökét és beáll elém, hogy ne tudjak kimenni.
- Semmi nem történt. - fogom a fejem, míg felnyögök a fájdalom szúrása miatt, ami az istennek sem akar megszűnni bennem.
- Oké, csak egyszer kérdezem meg. Ezt te csináltad vagy betörtek? - kérdése teljesen meglepett. Jó vicc, hogy betörtek. Olyan mértékű a biztonsági rendszerűnk, hogy esélytelen bármiféle behatolás, így ez az opció sosem fenyeget bennünket.
- Persze, hogy én voltam. - lendítem fel a kezemet a magasba, amit nagyon nem kellett volna. - Bassza meg.
- Mi van?
- Eltörtem a kézfejem idióta, mi lenne? - csattanok fel és félretolom ezt a hülyét az útból, hogy végre kezdjek is magammal valamit.
- Elvigyelek? - sétál utánam, mint egy pincsi kutya.
- Elég sanszos, hogy nem tudok vezetni, így megköszönném, ha elvinnél. - fordulok meg, hogy Liamre tekinthessek.
- Oké, akkor gyere. - sétál a hátsó kijárathoz.
A szemem sarkából látom Mollyt, amint kuncog, de nem fog nevetni, ha vissza jövök és elkapom.


A kicseszett váróban ülök már vagy fél órája és semmi sem történik. A kezem egyre jobban fáj és már lila is, így tudom, hogy minél előbb kezdeni kell vele valamit. Aztán egy asszisztens vagy mi a tökön kilépett a fehér ajtó mögül és a vezeték nevemet kiabálta nagy hanggal. Felálltam és követtem a szobába, ahol egy orvosnő várt és azonnal a kezébe vette a lüktető kézfejemet és nyomkodni kezdte. Nem tudom, hogy mit várt, amikor többször felszisszentem, mert a barom állat azt hitte, hogy a törött csontjaim gyurmából vannak és oda hajtogathatja, ahova csak akarja. Folyamatosan a nyelvembe haraptam, hogy ne küldjem el az édes jó kurva anyjába, amiért gyakorlatozik a kibaszott kezemen. Végül a röntgen alá dugta a kezem és nézegette nagy szakértelemmel az elkészült felvételt a három helyen eltört kéz csontjaimról. Rosszallóan rázogatta a fejét, amiért legszívesebben tarkón vágtam volna.

- Mr. Styles rendesen elintézte a kézfejét, ezt sajnos be kell, hogy gipszeljük. - szólalt meg fél óra hallgatás után az orvos.
- Nem mondja, ne haragudjon, de nem érdek rá, csak gipszelje be és hagyj mennyek végre. - kértem nem túl moderáltan, de pont leszartam a szép beszédet ebben a pillanatban.
- Ezen vagyok. - láttam rajta, hogy nagyon nem tetszett neki, ahogy beszéltem vele, de túl akartam lenni ezen az egészen.

A fél napomat elvette az, hogy a kezemet helyre rakják, így két óra környékén léptünk ki Liammel a kórházból. A kocsi felé sétálunk, amikor csörögni kezd a mobilom. Kihalászom a nadrágomból és csodálkozom, hogy Sheera nevét írja ki a kijelző, oké, hogy bele egyezett, hogy lesz nálam koreográfus, de tegnap annyira csúnyán váltunk el, hogy nem hittem volna, hogy Ő fog engem keresni.

- Igen? - szóltam bele a készülékbe.
- Szia. Sheera vagyok, mit csinálsz most?
- Igazából semmit, miért? - kérdezek vissza és azon kapom magam, hogy reménykedek benne, hogy ma láthatom Őt.
- Eljönnél velem ma valahova?
- Persze. - remélem rendeződik kettőnk között a helyzet.
- Köszi, akkor értem jönnél négyre a sulihoz? - szinte látom, ahogy elpirul az arca a kérdés közben.
- Ott leszek baby. - válaszolok, majd letesszük a telefont.
- Csak nem Sheera volt? - szól be Liam, azonnal, ahogy tetettem.
- De.
- Ti most együtt vagytok?
- Nem, egyenlőre nem. - válaszolom közömbösen, nem tetszik nekem, hogy Liam ilyeneket kérdez.
- Értem, azért vigyázz nehogy valaki lecsapja a kezedről, míg mulyáskodsz. 
- Ezt, hogy érted? - állítom meg.
- Sehogy Harry, ne húzd fel magad. - emeli fel a kezét védekezésképpen.
- Már késő Liam, nyögd ki, hogy mire akarsz ezzel célozgatni.
- Harry te komolyan orvosi eset vagy. Csak azt mondom, hogy ne tökölj, ha kell neked szerezd meg, mert a végén azt fogja hinni, hogy nem érdekel téged és keres valaki mást. - Liam szavai meglepő, de tényleg őszinték voltak és igazak.
- Oké, de nem kell nekem tanácsadás, magamtól is tudom, hogy mit akarok. - vagy inkább kit és az egyértelműen Sheera.
- Jól van, én csak úgy megjegyeztem.
- Nem kell megjegyzéseket tenni.


- Gyere már. - ragadja meg Shee a kezemet, mire hangosan szívom be a levegőt. - Basszus ne haragudj.
- Semmi baj. - mosolyogtam rá, ahogy észre vette, hogy a törött kezemet rángatja.
- Egyénként mit csináltál? - kérdezett rá merő kíváncsisággal a szemében.
- Én semmit komolyan, a fal egyszerűen nekem sétált. - védekeztem, persze, hogy poénra véve az egészet.
- Igen, mert a fal, csak úgy sétálgat magának. - a szarkazmus egyértelműen felelhető volt a szavaiban.
- Ez sétálgatott, esküszöm.
- Aha, persze, hogyne. - nevetett és a másik kezemért nyúlt, hogy húzzon engem, így gyorsítva a kialakult lassú tempónkon.
- Egyébként hova kell ennyire loholnunk? - húzom fel a szemöldököm, míg próbálom követni a lépteit.
- Fél ötre kaptam időpontot és mivel te itt lassúzol nekem, elfogok késni. - hátra sem fordulva válaszolt nekem.
- Mégis honnan? - ahogy kiejtettem a szavakat a számon, már tudtam is rájuk a választ.
- Innen. - mutat a cégérre, amiről rögtön levágtam, hogy hova is kellett elkísérnem Őt.
- Tetoválást csináltatsz?
- Nem, fagyit veszek, persze, hogy tetoválást csináltatok te ökör. - lök egyet a vállamon, míg a kanapéra huppanunk a váró részen.
- És még is mit? - fordulok felé, azon gondolkozva, hogy nekem is kéne valamit varratnom hamarosan.
- Orchideát. - válaszolta ragyogó szemekkel.
- Orchideát? Ez komoly? - visítva röhögök rajta.
- Mi olyan vicces neked egy virágban? - húzza fel rosszallóan a szemöldökét.
- Nem a virág vicces, nekem is van páfrányom. - húzom fel az igen, hogy megmutassam. - Hanem az, hogy az orchidea a női nemi szerv jelképe, szóval, ha elbasszák rajtad lesz egy nagy pina. - hasamat fogom, olyan szinten röhögök ezen az egészen.
- Harry te hülye vagy basszus, nem vagy ép. - lök rajtam egyet, mire majdnem lefordulok a kanapéról.
- Nem hülyéskedek, komolyan annak a jelképe. 
- Leszarom. - mosolyog rám, mikor megérkezik egy fiatal srác.
- Sziasztok. Te vagy Sheera? - kérdezi meg a kitetovált báj gúnár gyerek.
- Szia, igen.
- Oké, akkor gyere velem. - nyújtja felé a kezét, mire elkapom Sheera felemelt kezét és a sajátommal kulcsolom össze.
- Én is megyek veled.
- Oké.

Sheera mellett ültem és néztem, ahogy a gyerek ráteszi a sablont a combja felső részére és rásimítja a bőrére. Akaratlanul is ökölbe szorult a kezem a mozdulat láttán, a gondolatot sem tudtam elviselni, hogy más hozzá érjen, hogy a bőrét simítsa. Aztán elkezdte tetoválni és Sheera a kezemért nyúlt, hogy belém kapaszkodjon. Láttam, hogy összeszorítja a fogait a fájdalomtól.

- Az ép kezemet is elakarod törni? - suttogom neki, amikor rászorít a kezemre.
- Igen, épp gondoltam rá, hogy neked is fájjon valami, ne csak nekem. - viccelődik velem.
- Nem bírod a fájdalmat édes?
- De, majd legközelebb meglátjuk, hogy neked mennyire fáj a combodon. - gúnyolódik velem, de be kell vallanom, hogy imádom, amikor ilyen.
- Ki mondta, hogy én oda fogok tetováltatni?
- Én.

Sheera röpke három óra alatt kész is lett és meg kell valljam kellemesen csalódtam a gyerekben, hiszen nagyon szép tetoválást készített és az orchidea is rendkívül élethű lett. Nagyon tetszett a végeredmény. Már kint sétálunk vissza kocsimhoz, amikor oda érünk neki nyomom őt a kocsi oldalának egy egyszerű mozdulattal.
- Akkor?
- Mi akkor? - kérdez vissza.
- Tényleg leszek a koreográfus? - ha most nemet mond, eskü megütöm.
- Tényleg.
- Imádlak, de még egy kérdést muszáj feltennem. - simítok végig az oldalán, mire érzem, hogy az egész teste bele remeg az érintésembe. Imádom ezt.
- Mi az?
- Sheera lennél hivatalosan is a barátnőm?
- Mi van?




2015. március 14., szombat

25. fejezet - Fucking guilt!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!

A rész zenéje: Justin Timberlake - Don't hold the wall!
https://www.youtube.com/watch?v=MWd4BJRExNw

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Hozzá tudnék szokni az ilyen látványhoz, minden egyes napra jusson ilyen. Ahogy formás alakja sétálgat előttem csupán fehérneműt viselve, így eltakarva előlem teste lényegét. Ismét a tánciskolába készül és cseppet sem zavartatja magát, míg tudja tekintetem bárhová követi. Ha akarnám sem tudnám levenni róla a szememet, megbabonáz és a bűvkörében tart. Nehéz lenyűgözni, de neki mégis sikerül elvarázsolnia és semmi különöset nem tesz csak egyszerűen beszél hozzám vagy rám néz és én kész vagyok, teljesen. Beindít, ahogy mozognak ajkai, amikor a szavakat formázza velük. Figyelem, amikor hátrafordul és furcsán mered rám.

- Harry. - ejti ki nevemet, mire a vérem forrni kezd.
- Mi az?
- Öhm. - mutat a nadrágomra, ahogy ott fekszem az ágyán. Mi van vele? - kérdezek vissza.
- Most komolyan felizgultál rám? - kérdez vissza, semmi kertelés nincs a hangjában, nem feszélyezi a helyzet.
- Fel. 
- Nem fogok segíteni. - von vállat és áthúzza a fején a pólóját.
- Egy dologban biztosan segíthetnél. - állok fel.
- Miben? - húzza fel a szemöldökét.
- Tudod a koreográfus állás.. - kezdtem bele, de félbe szakított.
- Mondtam neked, hogy gondolkozni akarok rajta, így is rengeteg dolgom van, nem hiszem, hogy most beleférne az időmbe. - felidegesítettek szavai, csak egy pillanat kellett.
- Ez nagyon úgy hangzik, mintha már eldöntötted volna. - emelem fel a hangomat.
- Harry. - szól rám rosszallóan és közben keresztbe fonja mellkasa előtt a kezeit.
- Meddig fogsz még ellenállni nekem? - kérdeztem rá, már szabályosan üvöltöttem vele. Láttam, hogy összerezzen kicsi alakja, de nem tágított.
- Nem harcolok veled Harry, csak mások az érdekeink. - fintorodott el.
- Pedig kezdem, úgy érezni, hogy direkt csinálod. - ültem le az ágy szélére és idegességemben többször átfuttattam a kezem a hajamon.
- Nem körülötted forog a világ, bármennyire is azt hiszed. - csattant fel és az ajtó felé közeledett, de felpattantam és a csuklóját megragadva állítottam meg.
- Mit gondolsz, csak így itt hagyhatsz engem, mikor ez az egész miattad van? - néztem vele farkasszemet.
- Eressz el Harry, ez fáj. - próbált kiszabadulni.
- Szerinted érdekel? - fogtam még szorosabban a kezét.
- Egy kibaszott elmebeteg vagy. - csattant újra fel, de ez alkalommal könnyek csillogtak a szemében.
Komolyan fél tőlem?
- Miért nem tudsz egyszerűen engedelmeskedni nekem? Miért nem vagy olyan mint... - nem fejeztem be, mert tudtam, hogy elszóltam magam.
- Mint ki Harry? Mint Molly? Undorító, hogy hozzá hasonlítasz. - csattant az erőteljes pofon az arcomon.
- Tudod, hogy nem úgy gondoltam. - próbáltam hozzá érni, de nem engedte.
- Takarodj.
- Shee, kérlek.
- Csak takarodj el az életemből.
- Elcseszett egy nő vagy. - ütök a feje mellett az ajtóba, majd meg sem várva a reakcióját, feltépem az ajtót és lerohanok a lépcsőn. Csak a kocsimban ülve sikerül rendeznem a levegő vételem, ami kezd hiperventillálásba átcsapni lassan. A szívem úgy ver, hogy félő áttöri a bordáimat és viszont látom idekint, a testemen kívül. Még egyik alkalommal sem idegesített fel ennyire. Valamiért sajog a szívem, ma vissza gondolok rá. Kurvára nem akarom ezt érezni, sőt semmit nem akarok érezni. Újra a közömbös Harry akarok lenni, akinek nincsenek érzései és leszar mindent, csak saját maga fontos számára. Egy próbát tehetek, hogy vissza állítsam magam a régi kerékvágásba és tudom is hogyan.


Beindítom a kocsit és meg sem állok a Hell-ig ahol már mindenki az esti showra készül, bele értve a táncosokat, akiket most Molly irányít, ahogy látom és nem csinálja rosszul. A többiek húzzák a szájukat, de nem csodálkozom egy percig sem, Molly nem kicsit nehéz eset. Amikor meglát, felemeli a kezét és mosolyogva integet nekem, viszonozom és vissza integetek neki. Az tuti, hogy most egész napra boldoggá tettem, ezzel az egyszerű mozdulattal. Feldobtam a napját. Az irodámban pakolászok, amikor valaki kopog. Fel sem kell néznem, ahhoz, hogy tudjam ki az.
- Gyere. - szólok ki.
- Harry, ugye nem baj, hogy a kezembe vettem a dolgokat? - lép be Molly, majd az asztalomhoz sétál.
- Nem, szeretem, ha a kezedbe veszed a dolgokat. - nézek rá, mire látom a pillanatnyi döbbenetet az arcán, de hamar kapcsol és veszi a lapot.
- Még mindig a táncról beszélünk? - kérdezi meg.
- Rád bízom, de tűnés vissza, este nagy nap lesz, szedd őket rendbe. - mutatok az ajtó felé.
- Rendben. - hajol át az asztalon és egy gyors csókot nyom az ajkaimra, majd megfordul és kibilleg az irodámból.

Most ez mi a fasz volt? Kérdezem magamtól miközben egy olyan érzés lesz úrrá rajtam, amit kibaszottul nem akarom, hogy ott legyen, de ott van és nem múlik, csak egyre erősödik bennem.
- Kicseszett bűntudat. - csapok az asztalra, míg hangosan kimondom a gondolataimat.
Rohantul felbasztam magam. Két dolog van, ami lenyugtatna, de a szex most esélytelen, így a második lehetőségnél maradok, ami a munkába temetkezés, a szervezkedés. Átnéztem a megrendelni kívánt italokat és az új szállító adatait, mindent amire most szükségünk lesz az elkövetkezendő hétben. Be is vált a figyelem elterelés, mert még a fellépést is kihagytam, amikor éjfélkor felemeltem a szemem a képernyőről, de álmos vagy fáradt továbbra sem voltam. Megnéztem a telefonomat, de nem igazán tudtam, hogy mire számítottam, Shee természetesen nem keresett. 


Kisétálok az irodámból, amikor meghallom a színpad felől beszűrődő ismerős dallamot. Ezt a számot ezer közül is megismerem, Justin Timberlake - Don't hold the wall című száma, ez volt az első szám, amire láttam Mollyt nálam táncolni. Kisétáltam a függöny mögül és, csakugyan Ő táncolt a színpadon teljesen egyedül. Olyan mozdulatokat vonultatott fel, amiket sosem láttam még tőle ezelőtt, teljesen új volt és őrjítő. Has táncot kevert az isten tudja mivel, de kurvára bejött és ezt a nadrágomban egyre jobban ágaskodó farkam is bizonyította. Felemelte a lábát a fejéhez és úgy fogott körbe, majd leeresztette é a zene ritmusára forgatta a csípőjét. Ringatta jobbra, majd balra, míg engem az őrületbe kergetett vele. Meg fogom dugni, ha így folytatja. Nem tudja, hogy itt vagyok, így csak csendesen figyelem Őt. Aztán az egyik forgásnál pont velem szemben áll meg, amikor észre vesz egy hatalmas mosoly játszik ajkain és folytatja a kínzásomat. Mozgatja a csípőjét, mire a pultba kell kapaszkodnom, kibaszott izgalom. A zene kiállásnál teljesen megváltozik és nekem lépnem kell. Felsétálok mellé a színpadra és megragadom az egyik kezét és magam felé megforgatom, mire a mellkasomnak csapódik. Így összesimulva táncolunk tovább, míg a zene érzékisége engem is magával ragad és forgatni kezdem őt, majd visszahúzom magamhoz. Hátradönti felsőtestét és köröz egyet, ezzel nekem nyomva a csípőjét, mire felnyögök. Megragadom a kezét és lehúzom a lépcsőn, le a színpadról az irodám felé.

- Mit akarsz Harry? Hová viszel? - kérdezi meg, míg lohol utánam.
Megfordulok és csak ennyit reagálok.
- Szerinted?



2015. március 9., hétfő

24. fejezet - Cat and mouse game! +18

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!

A rész zenéje: Ellie Goulding - Love Me Like You Do
https://www.youtube.com/watch?v=AJtDXIazrMo

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera



- Légy a Hell koreográfusa, ebben mi nem tiszta? - kérdezte tőlem sokadik alkalommal.
- Mi van Evelinnel?
- Kirúgtam.
- Miért? - akadtam fent, elveszve a részletekben.
- Mert egyre rosszabb volt a munkájában és nekem a legjobb kell. - fogta meg a kezemet reménykedve a pozitív végkimenetelben.
- Ez lennék én?
- Semmi kétségem sincs efelől. - nagyon próbálkozik, lássuk meddig megy el miattam.
- Egy feltétellel.
- Mi van, kimentem valamikor? Mikor kezdtünk alkudozni ezen? - kérdezett vissza.
- Most, szóval? - játszottam vele tovább.
- Legyen, mond mi a feltételed baby. - húz magához közelebb.
- Rúgd ki Mollyt és benne vagyok.
Percekig állt előttem és mereven a szemeimbe nézett. Meg sem tudott szólalni az elhangzott szavaim után és tudtam elértem a célom. Szinte láttam a benne tomboló vihart, hogy a megfelelő választ adhassa nekem. Az igazat megvallva, csak szórakoztam vele, bármennyire is utálom azt a ribancot nem kívánom azt, hogy tényleg elveszítse a munkáját. Láttam táncolni és valóban tehetséges táncos, akkor is, ha én nem értek egyet a kivitelezésével. Két külön stílust képviselünk, ezért sem értem, hogy Harry miért rám gondolt. Nem táncolok úgy, ahogy ezek a lányok, még csak a közelében sem vagyok annak. Azt egyenlőre nem döntöttem el, hogy ténylegesen elfogadom-e az ajánlatát, ennél ez az egész ügy bonyolultabb, ahogy maga a kettőn között kialakult kapcsolat is, ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni.
- Ezt most komolyan mondtad? - kérdezett vissza, úgy öt perc elteltével, ha jól számoltam.
- Teljesen komolyan, Harry. - játszottam tovább az elképzelt szerepemet.
- Hagy gondolkozzak rajta. - fogta meg a kezemet.
- Egy napot kapsz. - kissé meglepett, hogy egyáltalán fontolóra veszi, amit kértem tőle.
- Rendben. - húzott magához egy gyors csókra. - De most mennem kell, holnap este, ha neked nem gond átjönnék.
- Gyere.


***


Másnap reggelre egy találkozót beszéltünk meg Eleanorral és Perrievel a tánciskola közelében található kis kávézóba. Nem tudom, hogy mit akarhatnak, de azt mondák muszáj velem beszélniük. Kilenckor a kávézó előtt várom őket, majd szokásos késéssel ugyan, de befutnak végszóra.
- Nem kilenc volt megbeszélve? - csípőre tett kézzel kérdezek rá.
- Ne bomolj már, itt vagyunk nem? - szólalt fel Perrie.
- De. - mosolyogtam rájuk, majd betoltam a kávézó üvegajtaját.
Csilingelve léptünk be a hangulatos kis helységbe és egyből a pulthoz léptünk, hogy végre megkaphassuk a napi koffein adagunkat, ami nélkül nem indulhat el egy nap sem. Mindenki a szokásosat kérte. El egy cappucinnot, Perrie egy mokkát, én pedig egy lattet. A poharakkal a kezünkben céloztuk meg az egyik ablak melletti négy személyes boxot.
- Mit látsz benne? – nézett fel rám Eleanor a kávéscsészéje felett.
- Kiben? – kérdeztem vissza, miközben arra törekedtem, hogy ne égessem le a nyelvem a friss kávémmal.
- Harryben? – a szemei csillogása azt súgták nekem, hogy sokkal több van ebben az egy kérdésben, mint azt elsőre gondoltam.
- Néztél te már rá? – egyszerűen kitértem a válaszadás előle egy visszakérdezés formájában.
- Néztem és igen, kurva jó pasi, de mi változott? Eddig hallani sem akartál róla, most meg alkudozol vele. – El mesteri szinten volt képes űzni a bűntudatkeltést.
- El mégis minek tagadjam azt, ami mindenki számára nyilvánvaló?
- Szereted?
- Baszki El, ne kérdezz hülyeségeket. – kortyolok bele a kávémba.
- Nyilatkozz, kérlek. – csatlakozik be a beszélgetésbe Perrie, most először mióta leültünk.
- Nem, nem szeretem. – válaszoltam, de tudtam, hogy hazudok valamilyen szinten, mert szerelmes egyenlőre tényleg nem voltam, de határozottan volt valami, ami minden egyes alkalommal hozzá húzott. Úgy éreztem magam, mintha egy dróton rángatnának, amit nem látsz, de érzed, hogy ott van és semmit nem tehetsz ellene, egyszerűen, csak létezik.
- Csak nehogy pofára ess. – Perrie szavai furcsa mód, nem zaklattak fel, hisz ennél óvatosabb nem lehetek Harryvel. A hírneve nem engedi, hogy felhőtlenül átadjam magam neki. Az egyetlen problémám ezzel az, hogy nem tudom, meddig vagyok képes sarokba szorítani a szívem és mikor készül kitörésre, összeroppantani saját magát.
- Mi ez a kínvallatás hirtelen? - váltogatva tekintettem kettőjükre.
- Csak féltünk téged. Harry annyira, hogy is mondjam..
- Furcsa? - kérdeztem közbe.
- Szerintem inkább a megfelelő szó a rejtélyes és a kanos. - vágta közbe Perrie, mire Ellel mind a ketten felé fordítottuk a tekintetünket. - Mi van?
- Ennél pontosabb megfogalmazást nem mondhattál volna róla. - nevettem fel, mire ők is nevetésben törtek ki.
- Louis mesélte, hogy az egyetemen nem lehetett vele bírni, állandóan más lányokkal szórakozott. - kezdett bele El a történet mesélésbe, amire egyáltalán nem voltam kíváncsi. - Azt mesélte, hogy volt egy komolya barátnője, akivel az egyetem alatt ismerkedett meg és végig együtt voltak, de Harry megcsalta a legjobb barátnőjével és a csaj úgy kiakadt, hogy ideg összeroppanással hónapokig volt kórházban.
- El engem ez nem érdekel. Harry, olyan amilyen. - majd meg haltam, hogy többet tudjak meg a kis meséről, de nem mutathattam ki.
- Ne haragudj, csak gondoltam ez fontos lehet neked.
- Nem haragszom, ez egyértelmű, de nem akarok tudni a múltjáról, a jelene is elég zavaros, így egyszerre csak egy dologgal akarok megküzdeni. - túl sok ez nekem így egyszerre.
- Megértelek, de ha szeretnél Louistól bármit kérdezhetsz, elég sok mocskos története van Stylesról.
- Feltétlen.


A kanapén ültem egy doboz fagyi társaságában és, csak El szavai jártak a fejemben, hogy Harry annyira szemét volt, hogy ezért egy lány elvesztette az épelméjűségét. Tudtam az elején, hogy egy hatalmas játékossal van dolgom, aki minden, csak nem a hűség és a monogámia jelképe, de mégis beengedtem az életembe és így akaratlanul is, de a szívembe is kezdett beférkőzni, amiért legszívesebben jól képen vágtam volna magamat. Kezdem magam úgy érezni, mint egy macska egész játékban, csak a szerepekről nem vagyok tisztában, hogy ki az üldöző és ki az üldözött. Egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy jobban tettem volna, ha nem folyok ebbe bele, ha nem kezdek Harryvel, mert ebben az egészben, csak egy valaki sérülhet és az nagy valószínűséggel én leszek. Gondolataimból az ajtón való többszöri kopogás zökkentett ki. Letettem a fagyit az asztalra és az ajtóhoz sétáltam. Természetesen az emlegetett szamárnak most is meg kellett jelenni-e.
- Szia. - mosolygott rám teli fogsorral.
- Szia. - álltam el az útból, hogy ne kelljen a küszöbön toporognia.
- Baj van? - kérdez rá, ahogy leül a kanapéra.
- Ezt miből gondolod? 
- Fagyit eszel, az sose jó jel egy lánynál. - mutat a mentás-csokis fagyi dobozára.
- Mondasz valamit, de nem, semmi bajom, csak megkívántam. - ültem le mellé és ismételten az ölembe vettem a jeges édességet és egy adagot a számba vettem.
- Basszus lefagy az agyam. - kiáltottam fel, amikor az adag kicsit több lett, mint szerettem volna és a fejem fájdalmasan ellenkezni is kezdett a hideg ellen.
- Mert túl sokat akarsz. - kapja ki a kezemből és egy jóízűt kanalaz belőle, majd a szájába nyomja.
- Na jó, vidd innen. - löki vissza felém, majd a fejéhez nyomja a kezét. - Te tuti kiakarsz csinálni.
- Nem, csak túl sokat akarsz egyszerre. - kacsintok rá.
- A fagyiból vagy belőled? - fordul felém és már a tekintetéből látom, hogy ennek nem lesz jó vége vagyis az egész, csak nézőpont kérdése, mert ha Harry, így néz annak mindig szex a vége.
- Természetesen a fagyira gondoltam.
- Hát én nem. - ragadja meg a derekam, mire felsikoltok és, majdnem elejtem a fagyis dobozt.
- Harry.
- Mi van? - kissé agresszívan teszi fel a kérdését.
- Legalább hagy tegyem le. - kérem meg, mire elenged, így kitudom vinni a konyhába és vissza a mélyhűtőbe.

Mire vissza fordultam, Harry már az ajtóban állt és lazán a félfának támaszkodott. Kifejezetten jó látványt nyújtott, ahogy végig néztem kidolgozott magas alakján. Imádtam a hanyagul begombolt ingeit, akik minden egyes alkalommal engedni láttatják a felsőtestét díszítő tetoválásokat. Hiába próbáltam volna tagadni, tudtam, hogy oda vagyok érte, az egész lényéért és még a mocskos és perverz személyiségét is szerettem benne, akkor is ha a legtöbb alkalommal az idegeimre ment a túlzott nyomulással.
- Hagyd abba a bámulásomat és gyere ide. - nyújtotta felém a kezét, mire automatikusan indultam meg az irányába.
- Ugye tudod, hogy ma nem fogok veled lefeküdni. - állítottam valamit, amiben magam sem hittem.
- Ugye tudod, hogy hazudsz? - kérdezett vissza, miközben egy egyszerű mozdulattal kapott fel az ölébe.
- Nem, nem hazudok. - néztem a szemébe.
- Akkor, majd én teszek róla, hogy amit mondtál hazugsággá váljon. - suttogta a fülembe, majd megharapta a fülcimpámat és akkor, ott tudtam, hogy elvesztem.
Megfordult velem az ajtóban és a lépcső felé sétált, át a nappalin és az előszobán. Súlyos léptekkel haladt előre, miközben folyamatosan a nyakamat csókolgatta, harapdálta vagy végig húzta a nyelvét a bőrömön. Az agyam azon nyomban szabadságra küldte saját magát, ahogy az ajkai érintették a tűzzel perzselt területet. Egyetlen érintése elég volt ahhoz, hogy ne tudjak magamról, hogy maradéktalanul odaadjam magam neki, a szívemet kivéve, mert azt minden áron megfogom védeni tőle, mert nem viselném el, ha csalódnom kéne benne, sajnos tisztában vagyok vele, hogy ez elkerülhetetlen lesz, hisz Harry Styles-ról van szó.
Az ajtómnál bénázott egy kicsit, de nem volt hajlandó letenni egy másodpercre sem. Kisebb szenvedés után, de kinyitotta az ajtót és belépett velem a szobámba. Az ajtót szokásosan a lábával csukta be, majd leemelt a csípőjéről és sietve emelte át a fejemen a pólómat és ismételte meg ezt saját magával is, mielőtt bármit tehettem volna az ügy érdekében.
- Türelmetlen vagy? - kérdeztem meg, miközben az övéhez nyúltam és elkezdtem kioldani azt.
- Rettentően, érezni akarlak, most. - lehelte az ajkaimra, majd magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Nem tudtam, hogy mi változott, de ez a csók más volt, sokkal több, mint korábban. Tudtam, hogy valami baromira megváltozott közöttünk, csak azt nem, hogy ez a valami micsoda.  A következő tette a nadrágom eltávolítása volt, amit könnyű szerrel meg is tett, egyetlen rántással és már semmi sem fedte előtte a testemet. A saját nadrágját egyszerűen lerúgta a lábairól, majd a kezemet megragadva húzott az ágy melletti fotelba.
- Mit csinálsz? - kérdeztem rá, amikor leült és maga felé húzott engem is.
- Valami újjal ismertetlek meg. - suttogta, majd egyszerűen lovagló ülésben az ölébe húzott.
- Nem vagy normális. - nevettem fel kicsit, míg a nyakát csókoltam.
- De az vagyok és mindjárt megtudod miért. Emelkedj fel. - ragadta meg a csípőmet és ő emelt fel, hogy beigazíthassa magát alám. Finoman, gyengéden engedett rá a férfiasságára és nem csinált semmit, csak várt. Tudtam, hogy érzi, hogy ebben a pozícióban mennyire szűk is a helyzetem, így türelmesen kivárta, míg hozzá szokom, majd csak ezután nyomult belém teljes hosszúságban. Hangosan nyögtem fel, ahogy megéreztem magamban és óhatatlanul is feljebb emeltem a csípőm, hogy ismét érezzem azt a csodát, amit Ő nyújt nekem ezekben a percekben. 
- Mozogj baby, gyorsabban, sokkal gyorsabban. - nyúlt a fenekem alá és segített nekem a jó ütem megtalálásában, ami neki és nekem is a legjobb volt. Hamar ráéreztem, hogy mennyire kell fel és le mozognom, ahhoz, hogy Harry a fogai között élesen kezdje beszívni a levegőt, ami az első jele volt, annak, hogy mennyire élvezni, amit csinálok vele. Mikor kezdtem rájönni a határaimra, amit ez a pozíció megkövetelt, gyorsítottam a mozgásomon, mire Harry a csípőcsontomba mélyesztette az ujjait.
- Azt a kurva, nehogy abba hagyd Shee. - káromkodta el magát, majd még erősebben szorított magához.
- Nem fogom.
Alig mondtam ki a szavakat, mikor éreztem, hogy a falaim Harry pénisze köré záródnak és szétáradt bennem a kéj édes egyben gyilkos keveréke. Alig kaptam levegőt, annyira ziháltam és a szemeim konkrétan fennakadtak az élvezettől. Ilyen mértékű orgazmusban még egyszer sem volt részem. Harry tovább ösztönzött, mert Ő még nem érte el a csúcsot, de alig lökött rajtam párat, már meg is éreztem magamban szétáradni örömét és a lüktetése elnyújtotta az én orgazmusomat, jóval kitolta a végét. A következő pillanatban felállt velem és az ágyra fektetett. Ránk húzta a takarót és a mellkasára volt. Megnyugtató érzés volt, hogy mellettem fekszik és velem van. Még sosem éreztem így, de határozottan tetszett a dolog.


- Figyelj. - kezdett bele, mire felnéztem rá.
- Igen?
- Kirúgom. - ejtette ki a szavakat, mire teljesen ledöbbentem. Most komolyan ezt mondta?
- Micsoda? - szinte szabályosan felsikoltottam.
- Ezt akartad, így megteszem neked, mert ha hiszed, ha nem fontos vagy nekem Sheera. - fogta a két keze közé az arcomat és egyenesen a szemeimbe nézett azokkal a mélyzöld szemekkel, amikben minden egyes alkalommal elvesztem, ha ezt csinálta.
- Nem kell. - csúszott ki a számon.
- Mi?
- Nem gondoltam komolyan, csak teszteltelek, hogy mit fogsz kezdeni ezzel. - válaszoltam, kissé félszegen.
- Teszteltél? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen és átmentél. Örülök, hogy értem kirúgtad volna, de nem szükséges, valahogy elviselem, vagy megfojtom, édes mindegy. - nagyon reméltem, hogy nem fog rám kiakadni és elviharozni, mint egy sértett kis gyerek.
- Most megkönnyebbültem, ne értsd félre, de nem tudom hol találtam volna még egy olyan táncost, mint Ő. - láttam a szemében, hogy most ő várja az apokalipsztist tőlem.
- Milyet, aki egy kurva? - kérdeztem meg játékosan.
- Viccesnek hiszed magad ugye? - kérdezett rám, miközben maga alá fordított.
- Igen, eléggé.
- Ugye nem fogsz eltűnni? - tette fel a kérdést, ami akár az én számból is elhangozhatott volna.
- És te?
- Én maradok baby, amíg el nem hajtasz.




2015. március 2., hétfő

23. fejezet - The sweet taste of power!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, nem írnék hozzá semmit, csak jó olvasást hozzá!
A véleményeket szokás szerint szívesen veszem! :)

A rész zenéje: Chris Brown - Ayo.
https://www.youtube.com/watch?v=zKCrSN9oXgQ

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry


Puha léptek hangját hallom a fapadlón csendesen haladni. Ébren vagyok. De a szemeimet még nem vagyok hajlandó kinyitni. Élvezem a sötétségben lenyűgöző hangjait, ahogy óvatosan körbejár a hálómban. Elképzelem csodás testét, amit nem fed felesleges agyag, nem rejti el előlem semmi az ég világon. Tegnap este bebizonyosodott, hogy Ő is épp annyira akar magának, mint én Őt, csak magamnak. Sikolyai, nyögése, csak nekem, csak értem szóljon, hasítson a levegőbe. Elégüljön ki annyi alkalommal amennyiszer, csak képes rá általam. Mosolygok magamban, szállok és nem akarok megállni, soha többé.

 - Miért mosolyogsz Harry? - hasít a kérdés a levegőbe, de nem válaszolok.
 - Tudom, hogy ébren vagy. - leheli közvetlen az ajkaimra, mire megragadom a derekát és magam alá gyűröm.
 - Meg vagy.
 - Kijátszottál. - sértetten feleli.
 - Az most következik baby.

Lassan, direkt kínzóan haladtam le a nyaka vékony ívén, kész voltam rá, hogy a józan eszét teljesen elvegyem, hogy kiszolgáltatott legyen számomra. Felmordulásának édes hangja jelezte is számomra, hogy igencsak bevált az elképzelt tervem. Hihetetlen érzéssel töltött fel az, ahogy a teste reagált a legkisebb érintésemre is, így egyre többre és többre szomjazott, sosem volt túl sok vagy elég. Azonban, ahogy eltolta a fejem tudtam, hogy most következik a leállításom kísérlete, ami ha rajtam múlik sikertelen marad.

- Harry, elfogok késni az órámról. - néz oldalra az éjjeli szekrényen lévő órára, míg felnyögi szavait.
- Szerinted ez engem mennyire érdekel? - kérdezek vissza, levezetve a kezemet az oldalán.
- Ezek szerint semennyire. - kuncog fel.
- Jó meglátás. - nézek fel rá, majd megcsókolom kiéhezett ajkait.
- Miért kell ezt ennyire megnehezítened? - teszi fel a költői kérdését, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy tőlem vagy saját magától várja a választ rá.
- Bassza meg. - nyögök fel, amikor a telefonom megszólal. - Bocsi, de ezt felveszem.
- Csak tessék.
- Mi van? - csattanok fel, ahogy megnyomom a hívás fogadása ikont a kijelzőn.
- Cső, Liam vagyok. - szól bele.
- Elsőre is tudtam, na mond mit akarsz. - cseppet sem vagyok vele kedves.
- Be kéne jönnöd, van egy kis zűr a rendelésekkel. - adja tudtomra a hívása okát.
- Mi van már megint? - túrok bele a hajamba. - Egy kicseszett hétvégére teszem ki a lábam, erre mindent tönkre basztok.
- Ne velem üvölts, nem én kúrtam el. - emeli fel a hangját.
- Leszarom ki tette. - dühömben a falba bokszolok, mire az ujjamon lévő bütykök felszakadnak. - Már is ott vagyok.
- Mi volt ez? - teljesen megfeledkeztem Sheeráról.
- Semmi, bonyodalom. Most mennem kell. - válaszolom teljesen közömbösen.
- Előtte eltudnál vinni az órámra? - kérdezi meg félénken.
- Persze, ne haragudj, hogy így beszéltem veled, csak folyton ez megy, ha nem vagyok ott, úgy látszik megáll az élet.
- Megértem, mindig mondom, ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad. - mosolyog rám.
- Való igaz. - viszonozom mosolyát, majd a szekrényemhez sétálok.

Miután gyorsan magamra kaptam az egyik öltönyömet, sietve értem el a kocsimat, nem törődve Sheerával. Hallottam, hogy jön utánam, de túl lassúnak bizonyult, így nem érte utol hosszú lépteimet. A kocsim másik ajtaja, akkor nyílt, mikor én már az övemet kötöttem be és felbőgettem a motort, ahogy elfordítottam a kulcsot. Ahogy fél szemmel ránéztem láttam a tekintetében a sértettséget, de most kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy a drámával foglalkozzak. Kihajtottam a kapun, ahogy az kitárult és a tánciskola felé vezettem a járművet. A gázra tapostam, ahogy tudatosult bennem az a tény, hogy Sheera is igencsak késésben van már. Láttam, hogy egy mosoly játszik az ajka sarkában, ahogy felfogja miért is gyorsítottam a sebességemen. Jobbnak láttam, ha nem beszélek most vele, mert ismerem magam és félő, hogy olyan dolog hagyná el a számat, amit később minden bizonnyal megbánnék. A kínos csend szerencsére megszűnik, amikor az iskola parkolójába fordulok be.
- Köszi. - rám sem nézve ejti ki szavait, majd kivágja a kocsi ajtaját.
- Hé. - kapom el a csuklóját, hogy megállásra kényszerítsem.
- Mi van? - csattan rám.
- Valamit nem felejtettél el? - kérdezek rá.
- Én? Azt hittem, hogy te felejtettél el hirtelen emberi módon viselkedni, kezdve ezt a kommunikációval. - érdekes, de tetszik a merész fellépése.
- Figyelj ne duzzogj miattam, tiszta ideg vagyok a klub ügyei miatt, ez az egész nem rád irányul. Jobbnak láttam, ha nem mondok semmit, mert nem akartalak megsérteni téged. - ennyire őszintén sem beszéltem régóta senkivel.
- Oké. Mindegy, mennem kell. - válaszol közömbösen.
- Addig innen ki nem szállsz, míg nem adsz egy csókot. - hajolok hozzá közelebb.
- Elviselhetetlen vagy.
- Mondták már. - hajolok közelebb, majd az ajkaimat az övére nyomom.
Nézem kecses lépteit, ahogy besétál az iskola kapuján, majd újfent beindítom a motort és kihajtok a többsávos útra.


Hatalmas üvöltözésre érek be a klubba és a hang irányába haladok. Érdekes látvány fogad. Liam és Niall teli torokkal üvölt egymással és csoda, hogy még nem ugrottak egymásnak. Ahogy észre veszik, hogy bejöttem kicsit halkítanak magukon.
- Mi a fasz folyik itt? - csattanok rájuk.
- Ez az idióta megint elszúrta az ital rendelést. - mutogat Liam Niallre.
- Niall? 
- Komolyan nem én voltam, már a múltkor is megmondtam, hogy én nem szoktam bele írni, te írod fel, hogy miből mennyit rendeljek és én úgy is szoktam tenni. - mentegetőzik, de tudom, hogy igazat mond, hisz ez a rendszer nálunk. Nem véletlen, hogy nem bízom másra.
- Tudom Niall, Liam te meg jobban tennéd, ha nem önállósítanád magadat, tudtommal én vagyok a főnök. - emelem fel a hangomat.
- Aha, mégis minden elvan baszva. - csattan fel.
- Ne is kezd ezt el. Évek óta így vezetem a helyet és eddig minden rendben ment.
- Szerintem a szállító a hibás, kezdem úgy érezni, hogy direkt akar veled kicseszni Hazz. - szólal fel Niall.
- Nekem is egyre gyanúsabb. - válaszolom. - A lényeg, hogy utána nézek és ha kell, akkor szállítót váltunk. Nem hagyom, hogy mások munkája tönkre tegye az enyémet.
- Egyetértek.
- Oké, az irodámban leszek, ha kellenék. - sétálok el az irodám irányába.

Egy sor üvöltözés a szállítóval és úgy döntöttem ideje keresni egy másikat, van egy olyan érzésem, hogy nem csíp minket a faszi és ezért bassza el folytonosan a rendelésemet. Leszarom, így elesik egy csomó pénztől, mivel nagy tételben szoktam rendelni. Hatalmas mennyiségű alkohol fogy napról-napra, ami nem kevés pénzbe kerül. De nem panaszkodom semmiért, a klub nagyon megy és rengeteg pénzt hoz a házhoz egy-egy este, így semmi okom panaszra. A pénzem, csak egyre gyarapodik és nem fenyeget az a veszély, hogy ez csökkenne. Gondolataimból az ajtóm csattanása térít vissza. Molly áll velem szembe és nem tűnik nyugodtnak.
- Mond.
- Evelin az agyamra megy. - csattan fel.
- Mi a gond? - kérdezek rá.
- Az, hogy szar. Gyere ki és nézd meg az új koreográfiáját, kritikán aluli. - kiabál egy sort, majd sarkon fordul.
Nagy duzzogva, de utána megyek és mellette állva figyelem, ahogy a többiek szenvednek a nyakatekert lépések kivitelezése miatt, ami nagyon nem áll össze. Mollynak most az egyszer igaza van, ez borzalmas és túl olcsó hatást kelt. Igaz, hogy a lányok bármely táncon kívüli kérést is teljesítenek, ha elég pénzt ajánl egy kuncsaft, teszem azt még a szex is szóba jöhet, de ez nagyon ritka eset. Kurva nagy gondok vannak ezen a területen. Ezt nem mutathatjuk be, hisz egyáltalán nem üti meg a Hell színvonalát.
- Evelin, beszélhetnék veled az irodámban? - emelem fel a hangomat, hogy meghalljon.
- Máris. - fordul felém.
- Te meg ne vigyorogj. - szólok Mollyra, akinek a szája a füléig ér. - Egyáltalán nem miattad beszélek vele, hanem, mert ez tényleg röhej.
- Édes, remélem kirúgod. - simít végig a mellkasomon.
- Kicsim, tartasd meg a kezed magadnak. - veszem le a kezét a mellkasomról.
- Nehéz lesz.
- Gondolom.

Evelin feszélyezve ül a kanapén és azt figyeli, ahogy fel le járkálva beszélek hozzá az egyre rosszabb teljesítményéről.
- Nem értelek. - szólal fel.
- Ezen mi a faszomat nem értesz? Szar, amit csinálsz, ennyi. - csattanok fel.
- Harry úgy csinálsz, mintha értenél a tánchoz. - provokál engem.
- Nem tudom, hogy ki nézi hülyének a másikat, kedves Evelin. - lépek hozzá közelebb.
- Ugye tudod, hogy nálam semmit nem érsz el a sármoddal? - kérdése teljesen ledöbbentett.
- Nem értelek. - tetetem a hülyét.
- Szerinted Mollynak nem jár a szája? 
- Leszarom Mollyt és téged is, ami azt illeti nem is. Nem viselem el többé a szinten aluli munkádat, kivagy rúgva. - üvöltöm, mire összerezzen.
- Micsoda? - pattan fel.
- Jól hallottad, szedd magad és tűnés. - fordulok meg és az ablakhoz sétálok.
- Megfogod ezt még bánni, Harry. - förmed rám.
- Nem hiszem. - válaszoltam, majd néztem, ahogy kisétál és bebassza maga mögött az ajtót.
- Ajtó. - kiabálom utána.


A mai dráma után szükségem van egy kis felüdülésre, így Sheera lakására megyek, ahogy végeztem a klubban. Nagy nehézségek árán találok egy szabad parkolóhelyet, majd felsietek a lépcsőn. Hosszan nyomom a csengőt, míg meg nem hallom a lábdobogást bentről, ami azt jelzi, hogy valaki lefut a lépcsőn.
- Hello Hazz. - tárja ki előttem az ajtót Louis.
- Hello Lou. Shee? - kérdezek rá rögtön, ahogy beljebb sétálok.
- Lekésted. Az előbb ment el valami új táncot kitalálni vagy ilyesmi. - válaszolja nekem.
- Hova ment? - kérdezek vissza.
- Az iskolába, szinte ott lakik. - nevet fel Louis.
- Észre vettem. - csatlakozok be a nevetésbe.
- Nem akarod megnézni? Eszméletlen, hogy mit művel, ha egy új zenét talál, ami megihleti. - mosolyog rám.
- Ez kérdés volt?
- Nem, nem az. - kacsint rám, majd csatlakozik hozzám és együtt sétálunk le a lépcsőn.
Legközelebb a táncterem előtt térek magamhoz, ahogy nézem Shee csodás mozgását. Lou-nak igaza volt eszméletlen, amit művel. Még sosem láttam, ehhez hasonló mozdulatokat, annyira süt róla a profizmus, a szexualitás és a lazaság, ami mégis összeszedettséget sugall, egyáltalán nem esik szét a koreográfia. Lou megböki a vállamat és hülyén mosolyog rám, miközben nem tudom huzamosabb ideig levenni a tekintetem Sheeráról és arról a csodáról, amit a testével művel tánc közben. annyira ösztönösen teszi, hogy az le írhatatlan, komolyan a legnehezebb dolgom most az, hogy szavakba tudjam önteni mit érzek ebben a pillanatban. Azon sem csodálkoznék, ha csurogna a nyálam, miközben nézem. Csak egy mondat fogalmazódik meg bennem, de az szüntelenül villog a szemem előtt és az agyam peremén, a nyelvem hegyén és muszáj vele közölnöm.
- Hát ti? - lepődik meg, ahogy vége van a zenének, amire komolyan nem értem, hogy tud ennyire nőiesen mozogni. Sosem gondoltam úgy, hogy Chris Brown zenéje egy nőnek táncolható, de tévedtem és nem is akár mekkorát.
- Harry megakarta nézni az alkotó folyamatot. - bök oldalba Lou.
- És? - intézi felém a mondandóját.
- Komolyan lenyűgöztél. Táncolj nekem. - nyögöm ki.
- Ezt már megbeszéltük. - forgatja meg szemeit.
- Nem úgy értettem. Legyél a The Hell koreográfusa.
- Micsoda?