2014. december 31., szerda

5. fejezet - Face to face!

Sziasztok!

Meg is hoztam a következő részt, ami remélhetőleg, annyira elnyeri majd mindenki tetszését, mint az előző. Jó olvasást hozzá és ne feljtsetek el véleményt hagyni nekem! Köszönöm. :)

A rész zenéje: 3BallMTY - Quiero Bailar (All Through The Night) ft. Becky G

https://www.youtube.com/watch?v=7uNcQgaQBro

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Izgatottan kelek fel az ágyból. Ma fellépésünk van. A nagy verseny, amire hetek óta készülünk, nem is hónapok óta, hogy pontosítsak. Nem tudom leírni, hogy most mit érzek, meg sem próbálom, mert lehetetlen vállalkozás. Kavarognak bennem az az egyetlen, amit most biztosan tudok. Még sosem izgultam ennyire egy fellépés miatt sem, pedig rengetegen voltunk már, de ez mégis más, ennek nagyon nagy tétje van. Nem elég, hogy a győztes fő díja 5000 dollár, még az országos versenyre is kijut, New York-ot képviselve. Ez minden álmom, amióta csak az eszemet tudom. Meg fogom csinálni, meg fogjuk csinálni.

- Shee, fent vagy? - dugja be az ajtón Louis a fejét.
- Aha, gyere nyugodtan. - küldök felé egy bíztató mosolyt, mire elindul befelé a szobámba.
- Nem tudsz aludni? - kérdezi meg, míg leül az ágyam legvégébe.
- Nem és te? - kérdezem mg, bár a válasz egyértelmű.
- Tudod, hogy nem. - nevet fel kissé, fellépés előtt van, hogy egész éjszaka nem tud aludni, annyira izgul.
- Tudom. - vetem rá magam, mire mind a ketten egy hátast dobunk a padlóra.
- Basszus Red, ez kurvára fájt. - fogja a fejét Lou, amikor felül.
- Nekem is.


Szerencsére egyikünknek sem lett semmi baja, így nem kellett még azon is izgunli, hogy egyáltalán feltudunk-e lépni vagy sem. Mindenkinek kikötöm a fellépés előtt egy nappal, hogy nuku tánc, nehogy valakinek kimenjen a bokája vagy bármi, ami veszélyeztet minket. Együtt teljes a csapat, ha egy kiesik, nincs tánc.


Utoljára a próba teremben találkozunk és eltáncolunk egy fő próbát vagy minek nevezzem. Ha ott minden klappol, akkor nincs gond. Zayn hozza Elt és Perriet, mi pedig Louval már úton vagyunk és nagyon remélem, hogy a többiek nem fognak elkésni. Sajnos szokásuk, hogy nem szeretnek a megbeszélt időre megérkezni. Amikor Lou leparkol a kocsival a szokásos helyünkre  már messziről látom, hogy a többiek  bejárat előtt szobroznak. Basszus ez nem jó jel.

- Mi a helyzet? - kérdezem meg, amint oda érünk hozzájuk.
- Zárva van ez a szar. - rángatja meg Perrie az ajtót, ami csakugyan zárva van.
- Mi a szar van? Azt mondták, hogy jöhetünk délben. - akadtam ki teljesen.
- Ezek szerint elfelejtették. - vetette oda Zayn, amitől ha lehet csak még jobban felbaszott.
- Zayn inkább meg se szólalj. - emeltem magam elé a kezem, hogy elhallgatassam.
- Oké, mennyünk, majd ott próbálunk. - fordul felém Lou.
- Nem tehetünk mást. - akadok ki.

Alig fél óra és már a sok táncos között tudhatom magunkat, akik mind ugyan azért vannak itt. Hogy nyerjenek, akárcsak mi. Elég erős mezőnynek ígérkezik, néhányukat ismerjük is és van mit aggódni úgy érzem. Lassan tényleg pánikolni fogok. Még csak el sem tudtuk próbálni még egyszer, hiszen itt is annyian vannak, hogy nem férünk el, esélytelen. Megbasz az ideg. 
Nemsokkal később el is kezdődik a verseny és felmegy a színpadra az első csapat. Az állam is leesik a gyakorlatukat nézve. Kezdem úgy érezni, hogy esélyünk sincs, már azt sem tudom, hogy mit keresünk itt, ehhez mi nem vagyunk elég jók. Basszus. Ahogy mennek a számok, úgy vagyok egyre biztosabb a bukásunkban. A többiek is megjegyezték, hogy mindenki nagyon jó, de Ők nem igazán félnek az ellenfeleinktől, pedig én úgy gondolom, hogy nagyon is kellene. Még sosem láttam ennyi tehetséges táncost egy helyen. Kicsinek érzem magam közöttük.

Mi jövünk!

Épp az utolsó csapatot nézem, amikor tudatosul bennem, hogy utánuk bizony mi következünk. Eléggé izgulok a lépések miatt, főleg attól a béna balett-tól. Amikor az utolsó dallam is befejeződik, elkezdek pánikolni, pedig nem kéne, nem most, nem itt. 
A DJ-nek átnyújtom az Iphone-om, amin a zenénk található. Imádom a mixet, amit Zayn hozott össze, tökéletes.

Beállunk kezdésbe és a zene felcsendül. A mozdulatok automatikusak. Ringatni kezdem a csípőmet és mindenkivel elhitetem, hogy oda vagyok Zayn-ért, hogy kell nekem. Majd jön a rettegett rész és gond nélkül veszem az akadályt.
Megcsináltam.

Kinézek a közönségre és egy zöld szem párral kezdek farkas szemet. Ő az, aki végig nézte a próbámat vagy fél éve. Kajánul mosolyog és végig vezeti a tekintetét a testemen, fel és vissza. Többször is, mint az elvárható lenne.

Csak egy név ugrik be, nem is, egy rövidítés.
HS.

Ezt nem hiszem el, mit keres Ő itt? Miért most és miért itt látom újra? Ha tényleg Ő HS, akkor lesz miről elbeszélgetnek vele, úgy érzem. Nem követhet, mint egy pincsi kutya, basszus ez az ember totál beteg. Látni sem akarom, remélem nem kerül a szemem elé, ha ennek vége. Nem lenne jó vége, neki nagyon nem. Nem tudja, hogy milyen fából faragtak, de ha megakarja ismerni, akkor csak rajta.

Észre sem vettem, hogy már végeztünk is, már a színpadról jövünk le. Lihegve megyek be a tömegbe és hallgatom, hogy a zsűri negyed óra szünetet kér, hogy eldönthessék ki a nyertes. Ez lesz, csak a kínzó negyed óra, azt hiszem. Mindenhol Őt keresem a szememmel, de sehol sem látom. Ez az menj csak el.

- Bejelentenénk a győztest, akik kiemelkedő produkciójukkal az utolsó helyről egyből az első helyre ugrottak, akkor köszöntsük a nyertes csoportot, akik a SheeDance.

Most komolyan a mi nevüket mondta? Nem hiszem el, hogy mi nyertünk. Lou-ra nézek, akinek az arcán ugyan azt a megdöbbenést látom, mint a sajátomon. Előre megyünk, hogy átvegyük a díjat, míg valakinek a mellkasa meg nem állít a tovább haladásomban. Felnézve pont Őt látom. Ne.

- Látom jó fele mész. - mosolyog rám szemtelenül.
- Elállnál előlem. - emelem fel a hangomat.
- Persze Sheera. - amikor kiejti a nevemet, automatikusan fordulok vissza.
- Ki vagy te? - kérdezek rá.

- Harry Styles, Baby.




2014. december 28., vasárnap

4. fejezet - Freaky!

Sziasztok!

Meghoztam nektek a következő részt. Várom a véleményeteket!

A rész zenéje: Becky G - Can't stop dancin'.
https://www.youtube.com/watch?v=7NwzxGntDgs

Jó olvasást nektek!

Ui: Köszönöm az új feliratkozókat és a sok megtekintést! :) Nagyon jól esik. ♥

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera


Szerintem hamarosan megkapom a beutalómat egy elme gyógyintézetbe. Hiszen, olyan mértékben vannak pánik rohamaim az elmúlt héten, hogy csoda, hogy még ép elméjűnek mondhatom magam. Nem elég az üldözési mániám és a tömeg iszonyom, úgy érzem valaki folyton követ és minden lépésemről hamarabb tud, mint saját magam. Határozottan érzem a tekintetét a hátamon, amint kilépek az utcára.

A másik és talán jobban zavaró tényező, hogy az SMS-ek folytonossá váltak valakitől, aki csak HS- ként jelöli meg magát. Lassan nevezhetem ezt a HS-t az én személyre szabott zaklatómnak. Magamat, pedig már joggal nevezhetem örültnek.

Megőrjít az ismeretlen.



Gondolom nem mondok újat azzal, hogy ismételten a tánc teremben tudhatom magam. Bármennyire rosszul érzem magam a tánc minden egyes alkalommal lenyugtat és új élettel tölti fel a testem és a lelkemet is egyaránt. De valahogy ez alkalommal még sem, úgy hatott rám a mozgás, mint kellene. Lehet ez annak is köszönhető, hogy még mindig a balett mozdulatokat akarom tökéletesíteni, nem sok sikerrel. Annyira már nem dühít a bénázásom, mint a minap, de még mindig nem állnék ki, így az emberek elé táncolni. A többiek már úgy néznek rám, mint egy zombira, aki a tökéletes lépésekre éhezik agy helyett és az a legrosszabb, hogy már magam is kezdem úgy érezni, hogy zombi vagyok. De így leszek jobb táncos, nem?! 


Éppen az egyik forgásnál tartok, amikor meglátok egy alakot elsuhanni a hatalmas ablak előtt. Most is az a különös érzés fogott el, mint legutóbb, hogy ismerem Őt valahonnan. Mire észbe kaptam már ki is vágódtam a terem ajtaján és abba az irányba kezdtem rohanni, amerre az alakot láttam eltűnni. A sötét folyosó az egyik hátsó kijárathoz vezet, majd ki is nyitom a hatalmas fém ajtót, de odakint senkit sem találtam. Lehet tényleg, csak képzelődöm. Lassan sétálok vissza a terembe, majd leállítva a zenét, úgy döntök mára pont elég volt a testem kínzásából minden téren, ahogy csak lehetséges. A telefonom kijelzőjét villogva találom, amikor minden holmimat össze szedem.

Talán legközelebb. HS xx

Mi a frászt akar ez jelenteni? Valaki igazán tájékoztathatná HS-t, hogy egy értelmező szótárt is mellékeljen az üzenetei mellé, hiszen nem igazán van számomra értelme a mondanivalójának, a legtöbb alkalommal. Már-már annyira sejtelmes, hogy sejtelmem sincs, hogy mit akar az üzenetekkel. Sosem voltam jó a rejtvényekben, így most különösen érzem, ezen hiányosságaim meglétét.


Haza fele, ismételten köszöntött az érzés, hogy figyelnek, de lassan kezdek hozzá szokni. Biztosan bóknak kéne vennem, hogy valaki annyira rajong értem, hogy minden lépésemet árgus szemekkel figyeli, de valahogy mindig a régi horror filmek ugranak be és az, hogy a fő hős minden egyes filmben, csúnya véget szenved, nevezzük ezt halálnak vagy bárminek, de sosem jó dolog. Lihegve léptem be a lakásba és akasztottam el a kabátomat a fogasra. A lakásban síri csend volt, így tudtam, hogy Louis nincs itthon. A balhénk óta nem igen beszéltem vele, így még most is nagyon rosszul érzem magam, attól, hogy olyan csúnyán beszéltem vele, pedig neki semmi köze sem volt a mogorva hangulatomhoz. Az egyik és egyben talán legutálatosabb tulajdonságom az, hogy borzasztó makacs vagyok és az igazan mellett bármi áron kiállok, ezzel csak az a gond, hogy akkor is, ha nem is nekem van igazam és csak én gondolom úgy, hogy igen. Louis is ennek szenvedte kárát. Hangos ajtó csapódásra kaptam fel a fejem. Louis viharzott el mellettem és meg sem állt a szobájáig, majd annak ajtaját is hasonlóképpen csukta be, mint a bejáratit, ha pontos akarok lenni, akkor bebaszta azt.

Tisztában vagyok vele, ha Lou ideges nem lehet rá rontani rögtön, így negyed óra elteltével gondoltam úgy, hogy már lehet zaklatni őt úgy, hogy ne küldjön el a búsba. Lassan és megfontoltan közelítettem meg a szobáját és vonakodva kopogtam be, mert sosem lehet tudni meddig robban nála a bomba. Amikor egy gyere be hangzott fel a szobából, óvatosan nyomtam le a kilincset, majd léptem be a szobájába.

- Minden rendben, Lou?
- Na hát, ma már szóba állsz velem? - szólal fel kissé szarkasztikusan, de ezúttal teljesen jogosan teszi. Megérdemlem ezt a féle reakciót tőle.
- Sajnálom a múltkorit, idióta voltam. - ismerem be, ami nem igazán jellemző rám.
- Jó meglátás Red. - mosolyodik el halványan.
- Na ki vele, mi a gáz? - ülök le az ágya szélére.
- El. - csak ennyit mond.
- Mi a baj köztetek? - kérdezem meg.
- Fogalmam sincs, egyszerűen csak tök bunkó volt velem, majd benyögte, hogy szünetet akar. - Louis szemei könnybe lábadtak, ahogy elmesélte a korábban történteket.
- Sajnálom, majd beszélek a fejével. - mosolygok rá, de nem igazán hatja meg.
- Köszi, de nem szükséges. - ölel magához Lou.
- Ne aggódj, úgy is megoldjátok. - nyomok egy puszit az arcára, majd felállok és az ajtóhoz sétálok.
- Jaj Red. - szól utánam, amikor kilépek a szobájából.
- Igen? - nézek vissza rá az ajtóból.
- Ma este elmegyünk bulizni és gondoltam gyere te is, hogy kiereszd egy kicsit a gőzt. - reménykedő arcát látva muszáj voltam mosolyogni.
- Oké, az rám férne. - küldök felé egy erős mosolyt, majd magára hagyom.


Sajnálom Louist, de nem igazán tudom komolyan venni a kapcsolatukat Ellel, mert folyton össze vesznek és ilyen gyorsan ki is békülnek. Az ő kapcsolatukból megtanultam, hogy ne kezd olyannal, aki a kiköpött mások az ellenkező nemből, mert az sosem vezet jóra, nincs kompromisszum. De viszont a buli ötlete nagyon jól olt, pont ez kell most nekem, hogy kieresszek magamból mindent. A készülődést sem bíztam a véletlenre. Gyorsan lezuhanyoztam, majd magamra kaptam az egyik legdögösebb ruhámat, amit a szekrényem tartogatott számomra. Egy fekete csipke fűzőt és egy ezüst flitteres cső szoknyát vettem fel, hozzá illő magas sarkú csizmával, ami a térdemig ért és a hátulján végig fűzős volt. Egyszóval nagyon dögös.

A szobámból kilépve szinte össze ütköztem Louissal, aki nagy szemeket meresztve tekint rám.
- Mi van?
- Semmi, csak nagyon jól nézel ki. - mosolyog rám.
- Köszi. - kacsintok rá.
- Vársz valakire? - teszi fel kérdését.
- Mi? - majdnem megfulladtam, de most komolyan.
- Nem tudom, csak még sosem öltöztél ki ennyire, főleg nem ennyire nőiesen, azt hittem, hogy talán. - nem hagyom, hogy befejezze.
- Nincs talán Lou, fogd be. - állítom le, mielőtt olyat mond, amit nem kellene.
- Oké. - emeli fel a kezét védekezés képpen.


Hamar ismét az utcán találom magam, csak ezúttal Louis társaságában. A többiekkel úgy lett lebeszélve, hogy ott találkozunk a klubnál. Az egyik törzs helyünkre megyünk, mint minden egyes alkalommal. Mivel gyalog igencsak messze lenne, így leintek egy taxit, majd be is szállunk és várjuk, hogy oda érjünk végre. Negyed óra eltelte után a taxis végre leparkol a klub előtt. Kiszállva elénk tárul az ismerős neon felirat. Illustion.

Amikor az ajtóhoz érünk nem is foglalkoznak azzal, hogy megkérdezzék a nevünket, hiszen itt mindenki tisztában van vele kik is vagyunk. Van, hogy ők hívnak, hogy kicsit emeljük a hely színvonalát, amin nem igazán kell mit növelni, hiszen egyike New York legnívósabb szórakozó helynek. Épp, hogy belépünk az ajtón megjelenik Perrie és a bár felé kezd húzni minket. Már mindenki a szokásos asztalunknál foglal helyet, bele értve Elt is, aki egyből Loura veti magát és amit kitudok venni a hangos zene miatt, abból tudom, hogy sűrű bocsánat kéréseket intéz a legjobb barátom felé. Én megmondtam, hogy nem fog ez sokáig tartani. Zayn a kezembe nyom egy felest, amiről kiderül, hogy tequila, amikor lehúzom és végig égeti a torkomat az alkohol. Nem igazán zavartatják magukat a többiek és csak hozzák a piákat sorban. 

Mire észbe kapok már azt sem tudom, hogy hol vagyok, de arra még határozottan emlékszem, hogy El és Pezz a parkettre rángatnak engem, majd táncolni kezdünk a vad ritmusa. Amikor felcsendül az egyik kedvenc dalom teljesen elengedem magam és követem a dal címének példáját és nem állítom meg magam és átadom a testem teljesen a zenének, ami körbe vesz és nem hagy menekülni. A csípőm kegyetlenül lendül a dallam ellen és ringatni kezdem azt, míg hárman egyre jobban bele jövünk a táncba és egymásnak kezdünk táncolni. Aki kívülről lát minket biztos, hogy egy nem mindennapi showt kap most.

Az ismerős érzés megint köszönt. Valaki engem néz, bár ez egy zsúfolt klubban nem nehéz érezni. A következő pillanatban valaki megragadja a csípőmet és a sajátját ellenem nyomja, így neki feszül a fenekemnek az ágyékával. A zene ritmusára kezdi vezetni a derekamat, amit aztán a sajátjával is követ, míg együtt kezdünk táncolni a zenére. Nem igazán tudom, hogy az alkohol vagy a zene, de nem érdekel, hogy egy ideges markolássza a testem, csak jól akarom érezni magam. A férfias illata teljesen magával ragad, majd a kezemet a magasba emelem és hátulról bele túrok a hajába, mire kéjesen a fülembe nyög mély, rekedt hangján. Halványan érzékelem, hogy a hangszín ismerős valahonnan, de nem tudom hova tenni. Nagyon kíváncsivá tett az idegen, de mire megfordulok már nincs mögöttem. Hogy a francba csinálta ezt? Ekkor ugrott be valami, a követőm. Le merném fogadni, hogy ő volt az.

A privát jobban tetszett volna, kicsim. HS xx

Zaklató = HS.
Most már száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ő az. Csak egy a bökkenő, hogy kit is takar az a rövidítés?



2014. december 21., vasárnap

3. fejezet - Problem!

Sziasztok!

Itt lenne a 3. fejezet.
Jó olvasást hozzá! :)
Véleményeket várok! :)

A rész zenéje: Becky G - Problem

https://www.youtube.com/watch?v=qdDyHo7Z2Vc

Köszönöm a sok megtekintést és a 8 feliratozót! :)

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry

Úgy hiszem, hogy nem kell bemutatkoznom senkinek. New Yorkban mindenki ismeri a nevemet. Harry Styles vagyok és a The Hell klub tulajdonosa. A részletekbe ezúttal sem mennék bele, nem tartozik senkire, hogy mivel is foglalkozom pontosan, elég ha én tisztában vagyok vele, hogy miből van pénzem. Nem kötöm más orrára. Már, csak azért sem, mert nagyon sok a besúgó és az ember sosem lehet elég óvatos, itt biztos nem. Még a tarkódra is szemet kell növesztened, hogy mindent figyelni tudj magad körül. Sosem lehet tudni, éppen ki fog köpni. Akár a legjobb barátod is megteheti veled, szem rebbenés nélkül. Sajnos én is a saját káromon tanultam meg ezt, amikor a tulajdon testvérem dobott fel a zsaruknak. De végül, csak ő húzta a rövidebbet, mivel őt csukták le helyettem.


Mindig tudom mit akarok és meg is szerzem magamnak. Azon az estén megfogadtam, hogy kell nekem. De egyszerűen felszívódott. Hetekig jártam vissza abba a kibaszott tánc stúdióba a semmiért. Többször nem bukkant fel. Nem igazán értem magam, mivel egy táncosért sem görcsöltem ennyit. Kétszer nem jártam egyik nyakára sem. Nem értek annyit. De ő valahogy más, teljesen más. Annyira könnyedén mozgott, mintha csak egyszerűen levegőt venne. Nem került neki erőfeszítésbe egyetlen mozdulat megtétele sem. Kibaszott nőies volt, észveszejtő és kurva szexi. Alig várom, hogy megtaláljam és újra lássam táncolni. Azt akarom, hogy nekem táncoljon, csak nekem.


- Harry. - nyitott be valaki az irodám ajtaján.
- Igen? - kérdeztem vissza, nem törődve azzal, hogy megforduljak és tudatosuljak, azzal a ténnyel, hogy ki áll az ajtóban.
- Mit csinálsz este? - a kéjes ismerős hangszín miatt muszáj volt megfordulnom.
- Molly ma nincs hozzád kedvem. - néztem teljesen közömbösen az egyik táncosomra.
- Mi a baj Harry? - lépkedett felém majd az ölembe ülve kezdett az ágyékomon hintázni.
- Molly, mondtam, hogy ezt most ne. - ragadtam meg a két karját, ezzel arra kényszerítve, hogy abba hagyja a mozgást rajtam.
- Nem szoktál elutasítani. - csalódottan hagyják el a szavak a száját.
- Húzz el innen. - lököm le magamról.
- Ne számíts rám. - közli velem megvetéssel a hangjában.
- Ugye ezt te sem gondolod komolyan? - kérdeztem vissza, egy fél oldalas mosollyal az arcomon.
- De.
- Kicsim, te is tudod, hogy bármikor szétteszed a lábad, ha azt akarom. - amikor a válaszom hatására kiviharzott az irodámból, egyértelmű volt, hogy fáj az igazság a kicsikének.

Csak egyet kell csettintenem és ő jön és még készséges is. Bármikor megdughatom, ha épp úgy van kedvem. Ez alkalommal sem én mentem utána. De egyre többször untat, ami nem jó jel, legalábbis számára nem. Nem kell már, mindenét kiismertem és nem látok benne több örömet. Bezzeg benne, igen sok örömömet tudnám csillapítani.


Mikor már azt hittem, hogy nem fogom megtalálni, akkor a StreetYOU tánc iskolából az egyik haverom közölte, hogy ő ismeri azt a csajt. Ekkora szerencsém is, csak nekem lehet. A következő adandó alkalommal el is mentem, hogy megbizonyosodjak róla tényleg Ő az. És Ő volt. Ha lehet még dögösebb volt, mint fél évvel ezelőtt. A barna haja ezúttal tűz vörös volt és az egyik oldalt fel volt nyírva. Annyira szexi, ha csak nézem megkeményedek a szimpla látványtól. Erre senki nem volt képes nálam, de neki sikerült elérni, elképesztő. A mozdulatai ezúttal is lekötöttek. Csak nézni tudtam és semmi másra nem tudtam gondolni. Azon kaptam magam, hogy az egész órát végig álltam. Amikor elkezdtek a lányok kiszivárogni, már tudtam, hogy lassan mennem kell. Nem akarom, hogy észre vegyen, idő előtt nem. Van egy tervem és azt tartanom kell. A következő pillanatban egyenesen rám nézett és bennem az ütő is megállt. Gyorsan kellett cselekednem, így mikor elnézett egy pillanatra, már ott sem voltam.

Azt hiszi, elbújhat előlem, de nagyot tévedett. Ideig-óráig talán sikerült neki, de számomra nincs lehetetlen, bárkit megtalálok, kerül, amibe kerül. Fél év kellett hozzá, de csak a nyomára bukkantam. Mindig megszerzem, amit akarok, és most Őt akarom, de nagyon. Kell nekem, kell a klubomnak, hogy pontos legyek. Senkit nem találtam még, akinek hozzá fogható mozgása lett volna a tánc terén, egyszerűen elképesztő, ahogy tekeri a csípőjét és ezt teljességgel, ösztönnel teszi. Lenyűgözött, amit nálam baromi nehéz elérni, mindenféle túlzás nélkül jelentem ezt ki. Nehéz eset vagyok, és nem alkalmazok akár kit. Nagyon nehéz a kedvemben járni és rávenni, hogy alkalmazzak valakit. Érdekes, hogy neki ezt, csak egy véletlen folytán sikerült elérnie. Egy a lényeg, Ő az, aki kell nekem és meg is szerzem, bármi is lesz az ára vagy a következménye. Csak egy szó lebegett a lelki szemeim előtt: ENYÉM!

A következő napjaim azzal teltek, hogy őt figyeltem. Bárhol járt, én is ott voltam. Persze tisztes távolból, hogy le ne bukjak. Épp egy kávézóban ülök, megint csak az egyik barátom informált arról, hogy hol van Sheera, mivel már a nevét is elárulta. Mire nem jó az embernek egy régi egyetemi szoba társ. A telefonján nézett valamit és egyértelmű volt, hogy aggódik valami miatt. Bár nem igazán tudom, hogy min kéne aggódnia, hiszen minden téren tökéletes. Én legalábbis így látom. 

A pulthoz ültem és a pincér lánnyal kezdtem flörtölni, míg észre vétlenül ráírtam az egyik szalvétára a Sheerának szánt üzenetemet, majd a szalvétát vissza helyeztem a tartójába. Elképeszt, hogy a nők egy bók hatására megvakulnak. A pincér csaj semmit nem érzékelt az akciómból. Vissza ültem és vártam. Nem tartott sokig, míg kért egy újabb kávét. A pincér lány oda vitte neki. Az arca mindent megért, de gyorsan kisiettem, mert tudtam, hogy körbe fog nézni és ha meglát tuti odajön és oda mindennek, amit elterveztem. 

A kávézó melletti sikátorban vártam, hogy végre ki jönnön, amit nemsokkal később meg is tett és feltűnt előttem. Gyors léptekkel haladt a keskeny járdán és olykor hátra nézett. Egyértelmű volt, hogy érzékel,hogy követem. De ettől  számomra, csak még izgalmasabb lett ez az egész. Amikor bement egy nagy lakó épületbe, már azt is tudta, hogy hol lakik. Köszi, kicsim.

A következő, amit tennem kellett, hogy megszerzem a számát, így felhívtam Lout.

- Csá haver, mi a helyzet?
- Semmi, nem tudnád megadni Sheera számát? - tettem fel a kérdésemet.
- Persze. 555-138.
- Köszi, örök hála haver. - köszöntem meg, majd bontottam is a vonalat.

A következő, amire emlékszem, hogy egy üzenetet írok neki, majd rá is nyomok a küldés gombra.

Ne menekülj HS xx

Kell nekem, de előre látom, hogy nem lesz könnyű eset, sőt sok fejfájást fog még Ő okozni nekem.
Ha rá gondolok, csak egy jelző ugrik be. Ő az én problémám.




2014. december 14., vasárnap

2. fejezet - Dancing in the mirror!

Sziasztok!
 
Egy nappal előbb érkezik a rész, mivel holnap semmi időm nem lesz megírni, így ma kapjátok meg. Örültök? :)
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket! :D
 
A rész zenéje: Cassie - Me & U
 
Köszönöm a több, mint 700 megtekintést és a 7 feliratkozót. ♥
 
Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Már az idejét sem tudom, hogy mióta vagyok a tánc teremben. Percek, órák? Fogalmam sincs. Maximalistának hívnak és egyre inkább be is igazolódik ez az állításuk. A banda versenyre szánt koreográfiáját, már vagy három hónapja össze raktuk, de nekem sehogy sem tökéletes. A lépések nem össze hangoltak és stílusban sem passzol mindig az átkötés. Nem jó, borzalmas.
 
Csak magamat nézem a tükörben a mozdulatok közben és próbálom kitalálni, hogy mit vegyek el és mit adjak hozzá, hogy ütős legyen. Egy jó koreográfiával nem állíthatunk oda, a jó nem elég, azzal nem fogjuk megnyerni az országos versenyt. Ismerem az ellenfeleinket, akik egytől-egyig profi táncosok, így tehát klasszisokkal jobbak nálunk. Össze kell hoznom valami, győznünk kell. Nem azért dolgoztam órákat ezen az egészen, hogy aztán élesben pedig elveszítsem mindazt, amiért eddig harcoltunk. Akkor akár nincs is értelme, ennek az egésznek, el sem kellene mennünk.
 
Perrie ragaszkodott a balett betéthez, ami mondjuk ki, nekem egyáltalán nem fekszik. Az alap lépéseket tudom, de ott ki is fújt ezen a téren a tudásom, ami a nullával volt egyen értékű. Bárhogy próbálom a forgást, nem jön össze. Mindig megakadok, nem egyenletes, sőt darabosnak mondanám. Vagy két órája, csak ezt az átkozott egy mozdulatot próbálom tökéletesíteni, de szar se változott. Ki kéne venni, mert ezt nem fogom tudni megcsinálni. Nem megy ez nekem. Ez van, akkor ha különböző stílusú táncosok vannak egy csapatban, garantált a keveredés. Senki sem lehet jó mindenben, mindenkiben van valami gyengeség. Persze Perrienek ez zsigerből jön, ő három éves kora óta tanulja a balettet. Én meg jó, ha az alapokat nem rontom el. Muszáj tökéletesítenem, ezt a részt vagy nagy égésben lesz részünk, miattam.
 
 
A sokadik próbálkozásra sem jön össze. Nézem magam a tükörben, de mintha nem magamat látnám, egy idegent, aki nem önmagát adja, egy szerepet játszik és nagyon nem áll jól neki. Baromira nem. A következő próbálkozásnál, a lábam kicsúszott alólam és a padlóra estem.
 
- Csessze meg. - kiabáltam el magam.
- Red. - hallottam meg a nevemet az ajtó irányából. Louis állt az ajtóban és neki támaszkodva nézett rám bosszús tekintettel.
- Mi van?
- Meddig fogod magadat kínozni? - forgatta meg a szemeit, míg elindult felém.
- Nem kínozom magam, csak ez az egész, úgy szar, ahogy van. - vetettem neki oda fél vállról.
- Te is tudod, hogy tökéletes. - mosolygott rám, majd kinyújtotta a kezét.
- Hozzám ne nyúlj. - csattantam fel, majd felálltam magamtól és kikapcsoltam a zenét.
- Red mégis mi a franc bajod van?
- Nincs semmi bajom, csak gyakorolnom kell. - néztem rá, amikor elém állt.
- Szerintem eleget gyakoroltál már. A legjobb koreográfiát hoztad össze. - próbált felvidítani, de nem jött össze neki.
- Jó, Lou? Láttad az előbb, hogy mit csináltam? - akadtam fent az előbbi mondatán.
- Láttam és semmi baj nem volt vele. - nem tudom, hogy mit nézett, de hogy nem engem, az egyszer biztos.
- Rossz a szemed.
- Tökéletes, ahogy a számunk is. Hagyd ezt abba. - fogta meg a kezemet.
- Ne mond meg mit csináljak. - téptem ki a fogásából a karom és egyedül hagytam őt a teremben.
 
 
Rosszul érzem magamat, amiért így beszéltem Louissal, de nem érti meg, hogy ez nem jó nekem. Tényleg tökéletes kell. Sosem voltam az a majd lesz valami típus, mindig biztosra akartam menni, ha ez kemény gyakorlást is igényel, akkor is megcsinálom. Valamivel muszáj volt lenyugtatni magamat, így beültem az egyik kávézóba. Kértem egy zsír szegény kávét és az egyik kör asztalhoz ültem le. A fülembe dugtam a fülesemet és a telefonomon többször is végig néztem a felvett próbánkat. Nem volt rossz az összhatás, de nem is volt az igazi. Valami hiányzott. Már, csak arra kell rájönnöm, hogy mi, de sürgősen.
 
 
Amikor a kávém elfogyott, intettem a szőke pincér lánynak, hogy szeretnék még egyet. Nemsokkal később már előttem is állt a kávémmal a kezében és lerakta elém az asztalra. Csak rá mosolyogtam, mielőtt távozott. Felemeltem a csészét és akkor vettem észre, hogy a hozzá járó szalvétára van valami írva.
 
Jó újra látni, Baby. Ne aggódj annyit, tökéletes leszel. Haragszom, amiért nem éltél a lehetőségeddel. Egyszer, úgyis megadod magad nekem. HS xx
 
Csak meredtem a szalvétára írt kék kézírásra és rögtön körbe néztem a helységben, de rajtam kívül senki nem volt, éppen ide bent. Automatikusan felálltam és a lányhoz mentem, aki a pult alatt egy magazint lapozgatott.
 
- Szia. Nem tudod, hogy ki írta ezt az üzenetet? - mutattam felé a szalvétát.
- Sajnálom nem. - eléggé furcsa arc kifejezét vágott.
- De hát, te hoztad nekem ki a kávét. - emeltem fel kissé a hangomat.
- Igen, de én csak a helyéről vettem el a szalvétát, nem láttam, hogy van rajta valami. - védekezett a lány.
- Oké, köszönöm. - sarkon fordulva, már el is hagytam a kávézót.
 
 
Haza felé vezető úton, folyton olyan érzésem volt, mintha valaki követne. Egy folytában hátra fordultam, de egyik alkalommal sem volt senki a hátam mögött, de még csak a közvetlen közelemben sem volt egyetlen ember sem. Lehet tényleg kezdek bedilizni. Futó lépésben tettem meg a lakás felé vezető lépcsőket és szinte feltéptem a zárat, amikor berontottam a lakásba. Eleanor csodálkozó alakjával találtam magam szembe.
 
- Szia Sheera. - köszönt, de amint látta, hogy az arc kifejezésem eléggé zaklatott, folytatta is. - Valami baj van? Eléggé rémültnek látszol.
- Nézd. - nyújtottam át neki a szalvétát.
- Jó újra látni, baby. Ne aggódj annyit, tökéletes leszel. Haragszom, amiért nem éltél a lehetőségeddel. Egyszer, úgyis megadod magad nekem. HS xx - olvasta fel hangosan az üzenetet, az ő szájából, ha lehet még félelmetesebb volt az egész.
- Ki ez a HS? - kérdezett rá. Kettőt és könnyebbet, ha lehet.
- Azt én is szeretném tudni. - a hangom még mindig kissé zihálós volt, a sietős lépteim miatt.
- Remélem kiderül, hogy ki ez a HS. - adta vissza a szalvétát.
- Én is, bár, ha jobban bele gondolok, lehet, hogy mégsem szeretném tudni. - gondolkodtam el rajta, úgy igazán.
- Ahogy gondolod, de nekem most mennem kell, akkor holnap. - ölel magához, majd magamra is hagy a lakásban.
 
 
Kerestem Lout, de mint kiderült nem volt itthon. Levágódtam a kanapéra és azon kezdtem gondolkodni, hogy ki írhatta ezt az üzenetet, de sehogy sem tudtam rájönni. Senki nem volt az életemben, aki ilyesmit írhatott volna. A következő pillanatban a telefonom üzenet jelző hangja szólalt meg, így teljesen a szív bajt hozva rám. Elő kotortam a zsebemből, de az üzenetre nem voltam felkészülve.
 
 
Ne menekülj. HS xx
 
 
 
 
 
 

2014. december 12., péntek

1. fejezet - Famous?

Sziasztok!
 
Meg is hoztam az első részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!
Hagyjatok nekem nyomot. :)

A rész zenéje: Ed Sheeran - You need me, I don't need you.
https://www.youtube.com/watch?v=ZXvzzTICvJs
 
Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Shee?
- Igen? - kérdeztem vissza, amint meghallottam a lakó társam hangját.
- Mikor van ma próbánk? - ha előre tudnám a feltett kérdését, már biztos, hogy megnyertem volna a lottó ötöst. Szerintem jó eséllyel hagyná el a fejét, ha az nem lenne biológiailag a nyakához nőve. Louis már, csak ilyen.
- Ötkor Lou, ötkor. - kiabálok ismételten.
- Köszi. - kiabál vissza, ahelyett hogy ide jönne hozzám.
 
A következő pillanatban egy hatalmas puffanást hallottam. Mindent félbe hagyva, rohantam át Lou szobájába, ahol nem várt látvány fogadott. Louis a földön feküdt, mellette egy szék feldőlve és a festék, amit bizonyára használni szeretett volna, kidőlve hevert a földön, jobban mondva a szőnyegen.
 
- Mi a fenét csináltál? - a hasamat fogtam, úgy nevettem az elém táruló látvány miatt.
- Festettem. - közölte egyszerűen, majd felállt a földről és elkezdte leporolni magát, ami nem jött össze, ugyan is tiszta festék volt mindenhol.
- Látom, de nem mondták neked, hogy a falakat kell vele lekenni, nem pedig a szőnyeget? - gúnyolódtam vele, csak mert úgy szimplán jól esett.
- Mondasz valamit, legközelebb kipróbálom. - közeledik felém és egy kaján mosoly pihen az arcán. Egyértelműen készül valamire.
- Meg ne próbáld. - emelem fel a kezemet védekezés képpen.
- Én sose. - közeledik felém továbbra is.
- Lou, ha össze festékezed az új pólómat, kinyírlak. - futok ki a szobájából, miközben hallom, hogy röhögve fut utánam.
- Shee állj meg, ne félj tőlem. - beszéde alig érthető a röhögésétől.
- Álmodj. - fordulok kicsit hátra, majd a szobám ajtaját az orra előtt vágom be.
 
Azért később segítettem Louisnak feltakarítani a mocskot, amit a szobájában sikerült produkálnia a magán akciójának köszönhetően. Persze, csak azért is össze festékezett, de legalább nem a ruhámat, csak a kezemet és az arcomat. A szőnyeg, persze teljesen kuka, így vagy fél órán keresztül rángattuk le a lépcsőházban, csak azért, hogy végig húzzuk az utcán és teljes bolondot csináljuk magunkból, amíg a konténert elértük. Nagy nehezen bele erőszakoltuk a nehéz anyagot, miközben Lou megjegyezte, hogy nekem milyen jól állt volna ez a szín, tekintve a hajam új színét. Még nekem is szokni kell, pedig már vagy fél éve ilyen a hajam. Vörös, de nem egyszerűen az, hanem nagyon. Tűz vörös, ha pontosítani akarok. Kicsit nagy váltás a barna után, de kellett a változás. Ha jobban bele gondolok, az után a nap után jó egy héttel lettem ilyen, hogy az a fickó végig nézte a próbámat. Nem, csak a hajam változott meg teljesen, értem ezt a fél hajam leborotválásán, de az egész életem is. Természetesen a The Hell válogatására nem mentem el. Egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy én ott akarok táncolni. Utána olvastam és túl nőies táncosokat alkalmaznak ott, így nem is értem, hogy a férfi mit látott bennem azon a napon. Nem igazán foglalkoztat azóta sem. Még csak többet nem is találkoztam vele és ez így volt jó.
 
Ha nem is nevezhetem magamat híres táncosnak, azért már közelebb vagyok hozzá, mint azt fél éve gondoltam volna. A StreetYOU táncosa és oktatója vagyok már jó négy hónapja és napról-napra jobban élvezem a dolgot. Ott ismertem meg Louist is, akivel azóta is a legjobb barátok vagyunk és persze lakó társak. Louis is az egyik táncos a csapatban, akikkel táncolunk különböző versenyeken és eseményeken. Öten vagyunk jelen pillanatban. Én, Louis, Perrie, Zayn és Eleanor, aki Louis barátnője és az én legjobb barátnőm. Nagyon szeretek velük táncolni, igazi energia bombák, akárcsak én. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy kiegészítjük egymást.
 
 
Már a tánc iskolában vagyunk és keményen gyakorolunk a következő versenyre, amikor Perrie hirtelen elesik és a jobb bokáját kezdi szorongatni.
- Jól vagy? - kérdezem meg, amikor nem úgy néz ki, mint aki rá tud állni a lábára.
- Nem igazán, baromira fáj. - mutat a lábára, ami már kétszer, akkorára duzzadt, mint ahogy ki kéne néznie.
- Mondtam, hogy ne erőltesd. - füstölög Zayn a hátam mögött.
- Zayn fejezd be. - kiabálok rá, sosem szerettem az indulatos oldalát.
- Oké. - sértődik meg, majd kis is sétál a próba teremből.
- Red, ugye nem haragszol rám? - néz rám szomorú szemekkel Perrie.
- Dehogy Perrie. - segítek neki felállni, míg kivezetjük a teremből. Gondolom a Red becenevet nem kell elmagyaráznom, a hajam miatt aggatták rám.
 
 
Perriet gyorsan bevittük a legközelebbi kórházba, ahol az orvos azt mondta, hogy nincs semmilyen szakadása és nem is tört el, csak meghúzta, így ha pihenteti jó esélye van, hogy rendbe jön a fellépésig. Kifele menet egész idő alatt azt kellett hallgatnunk, ahogy Zayn és Perrie veszekednek. Kissé elegem van már belőlük. Egyértelmű, hogy bejönnek egymásnak, de mind a ketten makacsok és nem lépnének elsőként. Bár Zayn egy időben rám volt szállva, de mivel több alkalommal is vissza utasítottam őt, ezért egy jó ideje, úgy néz ki, hogy letett róla. Egyébként is Perrivel sokkal jobban összeillenek, mint velem valaha is.
 
A többiek haza mentek, de nekem még volt egy órám a tánc iskolában, így gyorsan vissza siettem. Épp időben értem oda, mert a csoport tagok, akkor kezdtek beszállíngózni. 16-18 közötti lányok voltak ezen a napon, akiket nagyon szerettem. Valahogy magamra emlékeztettek. Bár nem vagyok sokkal idősebb nálunk, hiszen csak 19 éves vagyok.
 
- Red. - kiáltottak fel, amikor beléptem a tánc terem ajtaján.
- Sziasztok lányok. Kezdhetjük a próbát? - kérdeztem meg tőlük.
- Persze. - válaszolták egyszerre, majd be is álltak a szokásos helyükre.
 
Bekapcsoltam a zenét és már el is kezdtük újra átvenni a már kész koreográfiát. Nagyon szeretem ezt csinálni, mind a tanítást és mind a táncot. Ha lehet a saját csapatommal való táncolást, egy kicsivel azért jobban kedvelem. Az egy órás próba hamar elment, hiszen nagyon jól szórakozunk. A lányok nagyon ügyesek, így nem kell folytonosan megállni miattuk.
 
- Köszi Red, akkor egy hét múlva. - hagyják el egyszerre a termet.
 
Amikor a CD lejátszóhoz sétálok, hogy kikapcsoljam a szemem sarkából észre veszek egy alakot, aki az egyik ablaknál áll és engem néz. De, amint teljesen oda fordítom a tekintetem, már nincs ott. Lehet, csak képzelődök? Megmertem volna esküdni, hogy láttam azokat az ismerős zöld szemeket.
 
Vagy megörültem!



2014. december 10., szerda

Prológus!

Sziasztok!
 
Itt is lenne a HellDancer Prológusa. Remélem elnyeri a tetszéseteket a történet és velem maradtok a továbbiakban is.
Véleményeteket várom szeretettel. :)
 
Iratkozzatok fel és csatlakozzatok a facebook csoporthoz, ami a BAD facebook csoportja. :)
 
A Prológus zenéje, Becky G - Shower!
 
Jó olvasást!
 
Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tánc.

 Sok mindent takarhat ez a fogalom. Lehet klasszikus, modern vagy éppen undergrand. Stílustól függően változnak a lépések is. Egy balett táncos mozog a világon a legkecsesebben, míg egy break táncos a fején és egyéb testrészein hajt végre pörgő mozdulatokat. De egy valami minden táncost összeköt és egyenlővé tesz. A zene. Mindenkiben ott lakik a zene, csak a kifejezési forma különbözik, az önkifejezés. Jó magam a hip-hop táncosok táborát erősítem, de a nőiesebb vonalat képviselem. A táncomban nem lehet egy külön stílust felfedezni, több tánc forma keveredik a mozgásomban. Ettől leszek eredeti, nem tucat. Ezáltal válok jobb táncossá.
 
Hogy ki vagyok én? Ez egyszerű. Egy átlagos lány vagyok, egyáltalán nem átlagos történettel. Minden azon a napon kezdődött, amikor megismertem Őt, a végzetemet.
 
 
- Sheera. - integetett felém John, a tánc stúdió vezetője, ahol néha gyakorlok, bárha van rá pénzem. Mivel munkám nincs, így a táncból próbálok össze szedni valamennyit, ami mondjuk ki semmire sem elég. Örülök, ha levegőt tudok venni.
- Szia John. Szabad a terem? - kérdezek rá, amikor oda érek a stúdió elé.
- Szerencséd van, épp most mondta le valaki. - mosolyog rám, majd amikor felé nyújtom a terem egy órai bérleti díját, felhúzza a szemöldökét.
- Mondtam már, hogy nem kell fizetned. - néz rám rosszallóan.
- Én meg mondtam, hogy akkor is fizetek érte. - nyomtam a kezébe a húsz dollárost, majd magára hagytam, mielőtt visszakozni tudott volna.
 
 
New York-ban szinte lehetetlen olcsó tánc stúdiót találni, így örültem, amikor megismerkedtem Johnnal és engedte, hogy itt gyakoroljak. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Lehet az utcán laknék vagy ami még rosszabb nevelő szülőknél. Alig vártam, hogy betöltsem a 18.-at és magam után hagyhassam a gyermekkorom kínzó emlékeit. Árva vagyok, aki a két kezén nem tudná megszámolni, hány pocsék családnál kötött ki az évek alatt. Az egyetlen menekülőm a tánc volt és az érzés, amit a zene adott nekem. Nincsenek problémák, gondok. Csak te vagy a zene és a mozdulatok, amik feloldozzák a lelkedet.
 
A 23. teremben szoktam gyakorolni, ami a mai napon nagyon fontos nekem. Ugyan is alig két hét és jelentkezem a StreetYOU koreográfusának és háttértáncosának. Csak reménykedem, hogy megfelelek az igényeiknek és alkalmazni fognak. Miután lepakoltam a táskát és átvettem a táncra szánt ruhámat, ami egy fekete leggingsből és egy fél vállas fehér bő pólóból állt. A lejátszóhoz sétáltam és rákötöttem az MP4-met, hogy aztán felcsendüljön a már jól ismert ritmusos dallam, ami minden alkalommal mozgásra készteti a testem. Az első alkalommal, amikor az egyik zenei csatornán meghallottam ezt a számot, a lélegzetem is elállt. Becky G - Shower. Azóta is lelkes rajongója vagyok ennek a fiatal lánynak és a zenéjének, amit képvisel.
 
Elkezdtem az első lépéseket és a csípőm automatikusan vezette tovább a ritmust. Minden rutinból ment, nem gondolkoztam, csak átadtam magam és a testemet a zenének, aki magától ösztönzött mozgásra. Szeretek rögtönözni, improvizálni, de az alap lépések mindig megmaradnak, azokat az ember sosem felejti el. Ott motoszkál az agyadban és mire észbe kapsz a tested már végre is hajtotta a bonyolult mozgás kombinációkat. Ez alkalommal sem történt másként. Amikor a zene a kiálláshoz ér, spárgába megyek le és onnan húzom vissza magam. Majd a bal lábamat az oldalamhoz emelem és megpördülök a tengelyem körül. A ritmus újra begyorsul, így a testem is követi. Egyik oldalról mozgatom a csípőmet a másikra és a kezem is a magasba lendül. A zene lecsengése ként levezető, könnyedebb mozdulatokat végzek. Sokan azt hihetnék balettoztam is, de sosem tanultam. Ez az egész bennem van, én vagyok maga a tánc és a zene. Ez az életem.
 
Amint a zenének vége lett, taps törte meg a zene elhallgatása miatt kialakult csenget. Egyből a hang irányába kaptam a fejem, még mindig zihálva, a mozgás utóhatása ként. Egy férfi állt előttem fekete öltönyben és rám vetve egy féloldalas mosolyt, tovább tapsolt. Tisztán láttam, ahogy zöld tekintetét többször is végig vezeti a testemen, majd vissza tért a szememhez és mélyen bele nézett, mielőtt megszólalt volna.
- Fantasztikusan táncolsz. Lenyűgöztél. - rekedtes hangja borzongással tölti el minden porcikámat.
- Kösz. Ki maga? - teszem fel a reflex szerű kérdést.
- Az nem fontos, itt az a lényeg, hogy te ki vagy, Baby. - közeledik felém, majd megáll közvetlen előttem.
- Az végképp lényegtelen. - szavaim közömbösen csengenek. Nem tetszik nekem ez az idegen és most nem a kinézetére értem.
- Szerintem nem. - nyújt felém egy szóró lapot.
- Ez mi? - kérdezek rá, amikor felemelem magas alakjára a tekintetem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ajánlat, gondolt át. - kacsint rám, majd sarkon fordul, eltűnve, mintha sosem lépett volna be a terembe.
 
Sokáig, csak a kezemben forgatom a nyomtatott papírt, anélkül, hogy egy pillantást is vetnék a tartalmára. Nem akarok semmit ettől a pasastól. Nem úgy nézett ki, mint aki tisztességesen játszik. A kíváncsiságom, azonban felül kerekedett a józan észen. A papíron, csak annyi állt.
 
Táncválógató.
The Hell.
 


 

2014. december 9., kedd

HellDancer

Sziasztok!

Újabb történettel jelentkezem, ami a minap látott napvilágot zene hallgatás hatására. :)
Remélem ez is elnyeri, majd a tetszéseteket.
Iratkozzatok fel!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megtörténik. Mégis ennek éltem, az érzésnek, ami le írhatatlan. Tudjátok mire gondolok, amikor az első dallam felhangzik és a zene átveszi az irányítást a tested és a lelked felett....
Hogy ki vagyok én?
Sheera McCall, egy HellDancer.
Hallgasd történetem és hogy, hogy ismertem meg Őt.