2015. február 16., hétfő

19. fejezet - Just friends and more!

Sziasztok!

Mivel hétfő van, így itt is lenne a következő rész, remélem mindenkinek tetszeni fog! :)
Kérnék véleményt, ha nem nagy kérés, örömmel venném, ha pár sorban leírnátok mit gondoltok!
Pipáljatok és iratkozzatok is fel, ha tetszik. :)

A rész zenéje: One Direction - Heart Attack
https://www.youtube.com/watch?v=1JO-d5EkgDY

Köszönöm a feliratkozókat és a véleményeket, pipákat az előző részhez!

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry



- Most komolyan veszekedést akarsz szítani? - kérdeztem meg tőle, egyre jobban felhúzva magam.
- Miért akarnék? - döbbenet költözik a szemébe.
- Tisztában vagy vele, hogy hazudsz nekem?
- Mi?
- Azt állítod nem akarsz semmit, de a szemed és a tested nem erről add tanubizonyságot. - világosítom fel.
- Egyáltalán nem hazudok, így érzek. - akad ki.
- Leszarom, ha nekem hazudsz, de magaddal légy őszinte. - lépek hozzá közelebb és végig húzom az oldalán a kezem.
- Harry hagyd abba.
- Látod, hogy a tested válaszol nekem. - érzem, ahogy megborzong.
- Hogy csinálod ezt velem? - néz a szememre.
- Egyszerű, illesz hozzám. Az enyém vagy.
- Megőrjít.
- Tudom.

Aztán valami olyan következett, amire abszolúte nem számítottam, főleg, ha az előző beszélgetést nézzük. Egyszer csak a kezeit a nyakam köré fonta és lehúzott magával egy magasságba és centikre állt meg, amikor az ajkaink egy kisebb mozdulattól is egymásra találhatnának.
- Csak barátok. - súgta a szavakat, majd ismét ellent mondva magának, az ajkait az enyémekre nyomta. Reflexből markoltam meg a fenekét és emeltem fel a csípőmre, míg Ő egyből körém kulcsolta a lábait. A lábaim elindultak alattam, míg tovább faltuk egymás ajkait, de nem tudtam volna megmondani, hogy merre tartok, mert annyira elvesztem ebben a nőben, hogy csoda volt az a tény is, hogy magamról még tudtam ki vagyok. Csak mentem és akkor álltam meg, amikor valami hideg kezdett ránk folyni, ekkor döbbentem rá arra, hogy a fürdőben vagyunk, méghozzá, hogy pontos legyek a zuhanykabinban, amiben valamilyen csoda folytán, még a vizet is megengedtem. A hideg víz azonban nm bizonyult jó ötletnek, Sheera szinte azonnal szakadt el tőlem és nézett a szemembe, olyan mértékű döbbenetet tükrözve íriszeiben, amilyet még sosem láttam. Felfogta mi is történt a másodperc tört része alatt. A varázs széthullott és ott álltunk a zuhany alatt, mint két ázott madárka, akik fáznak a sötét éjszakában és nem találják a helyes irányt, bármi felé is tartottak előtte.
- Harry. - mondta ki a nevemet, de a suttogás is hangos, annak kifejezésére, hogy a hangereje milyen csekély volt.
- Mond.
- Adnál nekem egy kis teret? - kérdezte meg, de a szemében újfent láttam, hogy a szavak hazugnak tűntek kimondva.
- Mihez? - kérdeztem reménykedve, hogy csak kiakar menni a víz alól, de titkon tudtam, hogy álltatom magam.
- Hozzád. - válaszolta könnyedén, majd félre tolt és elhagyta a kabint, ami magánnyal és űrrel telt meg, ahogy kilépett belőle.

Elzártam a vizet, amit átkoztam, hogy hideg volt. Ha akkor a meleget nyitom meg, már egy jó kis aktus vége felé járhatnék, de persze nekem és ennek a kibaszott víznek mindent el kellett rontania. De tudtam, hogy nem a víz a hibás, hanem én. Túl sok vagyok neki, kezdettől fogva. Le kell állnom. Ha azt akarja, hogy csak barátok legyünk az leszek neki, de a látszat mindig csal, főleg ha rólam van szó. Nem a barátja akarok lenni, ebben az egyben biztos vagyok, de a több felé, így vezet az út, akkor bátran lépek rá a számomra teljesen ismeretlen ösvényre, de gyorsan tanulok, nagyon gyorsan.

Vissza mentem Shee szobájába, aki nem igen zavartatta magát a jelenlétem miatt, öltözött tovább. Már a teste látványa is megigézett, ahogy néztem, miként húzza fel vékony és formás lábaira a nagyon szűk anyagot. Megdöbbentő, hogy mennyi tetoválása van, sosem gondoltam volna róla, hogy az a fajta, aki mintákat aggat magára, de ahogy végig néztem a sok tintán, rájöttem, hogy okkal vannak rajta, akárcsak az én bőrömön, mindnek megvan a saját személyes jelentése.
- Ne bámulj. - harsant fel a hangja a szobában, mire vissza tértem a kábulatból, amibe Ő maga taszított percekkel ezelőtt.
- Bocs. - léptem beljebb a szobába és a ruháimat kerestem, amik sehol sem voltak.
- Szép. - hallottam meg a hangját ismételten.
- Mi? - kérdeztem rá felé fordulva.
- Hogy nem is tagadod le a kukkolást. - mosolygott rám és örültem, hogy semmilyen felháborodás nincs a hangjában.
- Minek tagadjam a nyilvánvalót, azt hittem ennyire már kiismertél. - léptem hozzá közelebb, de ekkor a nadrágomat nyújtotta felém a mellette lévő fotelból.
- Nálad sosem lehet tudni Styles. - fordult meg, hogy az ingem kerüljön a kezébe.
- Ott a pont baby. - nevettem fel az állításán, ami valóban igaz volt.
- Mit mondtál? - kérdezett rá felhúzott szemöldökkel, ami a homlokáig szaladt fel a döbbenettől.
- Mi volt abban, olyan furcsa, hogy ott a pont? - gondolkodtam hangosan.
- Nem az volt furcsa.
- Akkor a baby nem tetszik? - kérdeztem meg.
- Sosem mondod ezt. - veti oda.
- Mi? Dehogy nem.
- Tévedsz Harry, sosem használod ezt a jelzőt, folyton kicsimnek hívsz. - állapítja meg, nekem meg konkrétan leesik az állam a megállapítástól.
- És ennek mi a jelentősége? - kérdezek rá, mert komolyan nem vágom az okát.
- Tényleg nem tűnt fel, mikor és miként használod a kicsim becézést? - kérdezett rá a dologra, ami egyre zavarosabb volt nekem. Egyáltalán miért beszélünk erről?
- Nem igazán, felvilágosítanál.
- Akkor használod ezt, ha valakit lenézel, ha gúnyolódva ejted ki, nem azért mert valóban érdeklődsz iránta. - talán mégsem akartam azt a felvilágosítást, mert igaza volt, tényleg csak ezt az egy szót szoktam használni és főleg Mollynál.
- Ez egy nagyon nagy faszság. - gomboltam be az ingemet és próbáltam igaznak hangzani.
- Nem az.. csak egyet mondj meg. - lépett hozzám közelebb.
- Mit?
- Mi változott? - kérdezett rá, de a választ nem találtam magamban.
- Semmi, nem tudom. - fordultam meg és az ajtó felé sétáltam.
- Harry. - kiabált rám, de nem álltam meg, csak kisétáltam a szobájából.
- Állj meg. - szaladt utánam.
- Minek? - fordultam meg. - Miért kényszerítesz ki belőlem egy választ, ha úgyis csak barátok vagyunk?
- Nem tudom, csak tudnom kell.
- Hát nem fogod. - válaszoltam, majd lesétáltam a lépcsőn, hallgatva, hogy jön utánam.
- Ugyan ott tartunk. - duzzog magában.
- Még is hol? - kérdezem meg.
- Hogy tudomást sem veszel rólam, mi kapcsol át ilyen hirtelen benned?
- Sherra hagyd abba, mert kezdesz kiakasztani. Ez az a bizonyos határ, amiről már nem beszélsz egy baráttal és ennyi. - csattanok fel, majd kilépek az ajtón.

De képtelen voltam elmenni, csak ültem a kocsim motorháztetején és a bejárati ajtót figyeltem. Óráknak tűnő ideje ültem ott és meg sem tudtam mozdulni, csak az járt a fejemben, hogy túl durva voltam vele. Azonban vissza nem mentem, a büszkeségem nem engedte, még akkor sem ha sértő voltam vele, Ő is ugyan annyira hülye volt, főleg ezzel a legyünk barátok szarsággal. Azt hittem a tegnap este után végre lesz valami, de elbíztam magam megint. Nagy merengésemben észre sem vettem, hogy az ajtó kinyílt, csak akkor, amikor előttem állt.
- Mit csinálsz? - kérdez rá.
- Nem tudom, egyszerűen képtelen voltam elmenni. - válaszoltam őszintén, ami engem is meglepett.
- Értem, figyelj tényleg nem tartozol nekem magyarázattal semmiért, úgy hogy bocsánatot kérek. - nézett a szemembe, mire legszívesebben megcsókoltam volna.
- Nekem kéne, mert bunkó voltam veled.
- Felejtsük el, jó? - reménykedve szólalt meg.
- Rendben. - fogtam meg a kezét és örültem, hogy nem húzta el tőlem. - Egyébként hova mész?
- Táncra. - válaszolta egyszerűen.
- Elviszlek.
- Nem kell. - válaszolta, miközben ténylegesen ellépett tőlem. Fájt.
- Nem kérdeztem, na szállj be. - mutattam az ajtóra.
- Az agyamra mész. - forgatta meg a szemeit, miközben beszállt a kocsimba.
- Nem érdekel. - villantottam felé egy mosolyt, majd beindítottam a motort.

Az úton egyikünk sem szólalt meg és ez így volt rendben. Sajnos valami egyre jobban kezdett kirajzolódni a fejemben. Van az a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de arról senki nem beszél, hogy a megegyező emberek is, így érthető, hogy miért nem jövünk ki egymással. Egyformák vagyunk, akik igen is vonzzák egymást, miközben a megegyező tulajdonságaink az őrületbe taszítanak minket. Lassan kanyarodtam be a tánc iskola parkolójába, majd amikor találtam egy szabad helyet, leparkoltam.
- Te mit csinálsz? - kérdezte meg, ahogy kiszálltam vele együtt a kocsiból.
- Bemegyek veled, minek látszik? - kérdeztem vissza.
- Dehogy jössz. - teszi a mellkasomra a kezét, ami az utolsó csepp volt a képzeletbeli poharamban.
- Nekem ez nem megy. - löktem a kocsim oldalának, majd olyan hévvel tapasztottam az ajkaimat az övének, mint még sosem.
- Harry, azt hittem ezt megbeszéltük. - tolt el magától.
- Hallottál az előbb? - kérdeztem rá.
- Igen.
- Akkor mit nem értesz? - csattantam fel. - Fogd fel, nem csak a barátod akarok lenni.
-Megbeszélhetnénk ezt később? - kérdezi meg és indulni akar, de vissza rántom a csuklójánál fogva, aminek az lett az eredménye, hogy a mellkasomnak csapódott.
- Nem.- válaszoltam, majd a dereka köré tekertem a kezemet.
Csak nézett a szemembe és valahogy rabul ejtett, majd hirtelen megcsókolt, de a mondat, ami előtte elhagyta a száját, ledöbbentett.
- Kit álltatok.




6 megjegyzés:

  1. Szia.
    Nagyon tetszik a blog és a történet várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia. Köszönöm szépen, hogy írtál és örülök, hogy megfogtalak a történettel. :) A következő részt hozom, amint tudom. :)

      Törlés
  2. It was so perfect!^^
    Nagyon jó lett, imádom, ez az egyik kedvenc blogom!! Várom a folytatást!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen.😊 Örülök neki, hogy kedvencnek tartod, jól esik ezt hallani.😍 Sietek a következővel.😄❤️

      Törlés
  3. Ismerek egy mondást.... Lassan járj, tovább élsz. DE HA TE NEM SIETSZ, AKKOR BAJOK LESZNEK! :D
    Imádom, imádom,és a változatosság kedvéért, imádom!
    Siess a következővel! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van egy olyan mondás is, aki kíváncsi hamar megöregszik.😊 Örülök neki, hogy ennyire tetszik. Ha szigorúan veszem, szerintem még sosem láttam ennyiszer leírva az imádom szót.😄 Sietek a következővel.😊❤️

      Törlés