Harry
Valamiért magam sem hittem el, azt amit napok óta fontolgattam. Az igazat megvallva, nem igazán tudtam mást tenni. Mióta elment, senki nem volt jelen, aki egy kicsit is összetudta volna tartani a csapatot. A táncosok sokat hibáztak és most, hogy a klub mindenhogy állt anyagi helyzetét tekintve, csak fényesen nem, elkélt a biztos vezetői kéz. Eszembe jutott az a lehetőség is, hogy ismét feladok egy hirdetést, de az nagyon sok időt vett volna igénybe és nem volt most időnk, ennyi biztosan nem. Talán a könnyű utat választottam, de muszáj voltam felhívni azt a nőt, akit a hátam közepére sem kívántam eddig, most sem rajongok az ötletért, hogy vele kell majd dolgoznom újra, de teszem, amit kell. A klubra kell tekintenem és nem magamra és az iránta érzett hatalmas ellenszenvre. Egyetlen egy bökkenő volt a dologban csupán, hogy a múltban is nehezen tudtam távol tartani magam tőle, pontosítanék, ő nem tudta kordában tartani a kibaszott kezeit, én meg valljuk be kicseszettül gyenge vagyok, ha az ellenkező nemről és a szexről volt szó. Előre láttam a kibontakozó helyzetet, ami le merném fogadni, hogy ugyan olyan lesz, mint a múltban. De megmondom őszintén most egy ideig nem lenne ellenemre, ha felajánlaná magát nekem.
-Harry? - a meglepettség egyértelműen csengett a hangjában, ahogy a vonal élővé vált és a személy, akiről azt hittem soha többé nem fogok beszélni, felvette a telefont.
- Hello. Gondolom meglepődtél amiért hívtalak, de lenne egy ajánlatom. - előre tudtam, hogy kurvára megfogom én ezt még bánni.
- Csupa fül vagyok. - a hangja még mindig kibaszottul felbaszott, egyszerűen nem bírtam elviselni. Styles, te nem vagy normális.
- Gyere el a klubba este és mindent elmondok.
- Rendben.
Miután a vonal bontva lett, elindultam, hogy közöljem Liammel a tényt, hogy Molly újra nálunk fog dolgozni. Egyáltalán nem tudtam, hogy miként fog reagálni, de ő sem szívlelte ezt a nőt, amióta a menyasszonya miatta elhagyta őt. Bár lehet, nem kellett volna megdugni és akkor nem lett volna az a múltbéli botrány. Liamnek egy hatalmas baja volt, hogy pont olyan, mint én. Nem tudja magát fékezni, ha nőről van szó. Pont az italokat rendezte a raktárban, amikor megtaláltam.
- Liam figyelj beszélnünk kellene.
- Miért van olyan érzésem, hogy ez nekem nem fog tetszeni? - húzta fel a szemöldökét és gyanakvás költözött az arcára.
- Fogalmam sincsen. - hazudtam, mindig észrevette, ha valami olyat közöltem vele, ami nem volt túlságosan jónak nevezhető.
- Ki vele.
- Megtaláltam az új koreográfust. - csaptam a közepébe.
- Na, akkor csak tévedtem, ez csodás hír és ki lesz az? - tudtam, túl korai még ünnepelni.
- Talán nem is annyira új ember személyében találtam meg. - vontam vállat.
- Miről beszélsz? Ki lesz az?
- Molly.
Csak üvöltött, hosszasan a fülembe, torka szakadtából. Mikor hagyja már abba? Láttam rajta a düh egyre nagyobb mértékét kibontakozni, ahogy a méreg eluralkodott a teste és a lelke egésze fölött. Kiakadt rám és a döntésem miatt. Miért is? Miért volt ez akkora szenzáció, hogy a sárgaföldig le kellett emiatt hordania engem? Összefüggéstelen hangok hagyták el ajkait, én meg csak tűrtem a szavakat, mik a fülemen behatoltak, de nem izgattak túlzottan, annyira biztosan nem, hogy hasonló állapotba kerüljek, mint a velem szemben álló személy. Nem húzott fel, sőt teljességgel közömbös maradtam a jelenettől. Leszarom. Mind minden mást azóta, hogy Ő nincs. Gondolni sem akarok rá, így könnyebb. Másban lelem örömöm és felejtek, amilyen gyorsan csak lehet. A munkába temetkezem és egy személybe, aki miatt most szitokszavak tömkelegét kapom. Nem érdekel. Fogd fel, leszarom. Mindent, azt is, amit teszek. Viszont soha nem adom fel, addig megyek míg meglelem. Azon felül pedig úgy teszek, mintha minden rendben lenne, mert csak így lehet túlélni ezt az egészet.
- Komolyan, pont őt Harry? Jobbat nem találtál? És mi van a múltbeli kijelentéssekkel? - Liam szavai semmissé váltak, ahogy a fülemhez értek.
- Én vagyok a főnök, azt teszek, amit akarok. Így döntöttem, fogadd el. - csattantam fel, mert elegem lett, hogy a döntésem helyességén lovagolt.
- Hülyeséget csinálsz. Ezzel nem hozod őt vissza, csak a régi poklot szabadítod el. - fogd be.
- Kussolj.
- Harry vegyél ebből vissza. Egy dolog, hogy így próbálsz felejteni, de valóban úgy gondolod hogy ez a helyes mód? Vissza engedni valakit, aki ennyi kárt okozott ennek a helynek és személy szerint neked is épp eleget? - tudtam, hogy miről beszélt, de jelen pillanatban ez izgatott a legkevésbé.
- A döntésem végleges, kell egy ember és ő a legalkalmasabb jelenleg. Holnap kezd és erről nem akarok többé hallani, sem tőled, sem senki mástól.
* * *
Este kilenc is elmúlik, amikor ismerős sarkak kopogása hangzik fel a folyosón. Tudtam, hogy ő az. Nemsokkal később kopogtatás hallatszik.
- Gyere be. - kiáltottam el magamat.
- Harry. - kacér mosollyal lépett be az irodámba.
- Molly. Örülök, hogy eljöttél. - meg sem várta, hogy hellyel kínáljam, egyszerűen csak kiszolgálta magát. Semmit sem változott. Roppant rövid szoknyája nagyon sokat mutatott, de amikor leült szinte az egész combja látszott. Hiába utáltam a lényét és a személyiségét, a teste mindig is nagy hatást gyakorolt a férfiasságomra. Ez alkalommal sem volt másként. A mellei kilátszottak a merész felsőből, ami csak még inkább tett nálam arra a bizonyos lapátra. Pillanatok alatt vált a nadrágom egyre kisebbé. Éreztem, hogy meg fogom dugni.
- Miről lenne szó? - lassan nyalta végig ajkait a szavai alatt. Tudtam, hogy valóban arra játszik, hogy ismét lefektessem.
- Szerintem tudod. - álltam fel a székemből és megkerülve az asztalt megálltam a széke előtt. - Azt akarom, hogy megint itt táncolj.
- Ez remek hír. Csak ennyit akartál? - mire feleszméltem már velem szemben is állt és azonnal a lényegre tért, ahogy az övemmel kezdett babrálni.
- Szerintem ez nem jó ötlet Molly.
- Miért? Érzem, hogy akarsz. - a férfiasságomon húzta végig az ujjait.
- Ne játssz velem.
- Inkább azt akarom, hogy te játssz velem egy kicsit. - ekkor már a kezében is voltam és szakértően dolgozott rajtam.
- Térdelj le. - magam körül akartam érezni az ajkait.
- Örömmel.
Tette a dolgát, amire kértem. Kicsivel jobban is esett, mint, ahogy számítottam rá. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam már kiéhezve az ilyen pillanatokra. A hülye fejemmel akaratomon kívül is összehasonlítottam vele. A mozdulatokkal, a sebességgel, a nyelve mozgásával, a látvánnyal, a technikával. Ennyi kellett és már nem is tudtam élvezni a dolgot. Mindenhol csak őt láttam, az engem orálisan kényeztető Molly helyett is ő emelte rám a tekintetét. Ekkor robbantam fel és váltam igazán dühössé. Elrántottam a hajánál fogva a fejét és azonnal kiviharoztam az irodámból, miközben a nadrágomat rángattam vissza magamra. Visszaigazítottam magam, mire kiértem a klub hátsó ajtaján. Sötétség lepte be a szűk sikátort, a hideg végigrázta a feltüzelt testemet. Dühös szavaim hangosan hagyták el ajkaimat.
- Miért kell mindenhol jelen lenned?
- Harry, minden rendben? - ért, hozzám egy kéz, amitől elillant a fejemben lévő vörös hajú kísértetem.
Egy darabig.
